Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1869-09-18 / 38. szám

Második évfolyam 38. száza. September 18. 1809. KECSKEMÉTI LAPOK Ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési díj: Negyedévre..........................................................1 frt 50 kr. Félévre.......................................................................3 „ — „ Egész évre.....................................................­.6„ — „ tC'JT’ Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. (KJ" Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Gallia Fülöp könyvkereskedésében Kecskeméten. — Hir­detések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetési irodájában. (Pest, Király­ utcza 60. sz.) Hirdetési díjak: 5 hasábos petit sorért, egyszeri hirdetésnél 5 kr.;­­több­szöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. A nyilt térben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr számittatik. -------------------------------------------------------------------------------------------Q­ ­ 7 K ' Legyetek egyszerűek mint a galam­bok , de legyetek okosak mint a kigyók! Annyit tudunk, hogy Kecskemét város első csövekét nem tegnapelőtt ütötték le; megjegyez­zük tehát, hogy ez embertanya kétezer év előtt a vidék fekhelye volt. A piczéni szarmaták akkor már itt tanyáztak a P 1­c­s a patak partjain. Sok idő, nehéz viharok, kegyetlen pusztu­lások tömege zúgott át e város felett, míg a tö­rök és tatár súlyos igájának vasvesszeje alatt Duna-Tisza-közének legnépesb községévé kinőtte magát. Mert gondos apáink egyszerűek voltak mint a galambok; de okosak is voltak mint a kigyók. Ne menjünk messzire. Midőn háromszáz év előtt a tatár hordák rablásai s a török iszpa­­hiák zsarnok urasága miatt a szomszéd közsé­gek rakásra pusztultak és ügyefogyott lakosaik földönfutókká lettek, — azokat Kecskemét ak­kori polgárai keresztyén vendégszeretettel befo­gadták, számukra menhelyet, utalmat és élel­met adván, őket a haza további szolgálatára megtartották. Magyarok, keresztyének, áldozatokra kész hazafiak voltak mindig, sőt a folyvást dúló há­borúk viharai között is rendületlenül hivek ma­radtak nemzetükhez és vallásukhoz, élannyira, hogy ámbár a város és lakosai Buda várával együtt a török fegyver hatalma alatt állottak, még­is minden tilalom daczára, saját életük és vagyonuk koczkáztatásával, a kecskeméti lako­sok tömérdek vágó-marhát s mindennemű szük­séget a keresztyén táborok számára kiszolgál­tatni meg nem szűntek. Ama huzamos és terhes nagy háború alatt, midőn a török Magyaror­szágból kivezetett, Kecskemét város a keresz­tyén hadak kitartására készpénzben s élelmi­szerekben 363.422 forint értéket minden beszá­mítás nélkül áldozott, a budai, szolnoki, egri és aradi várépitésekhez pedig sok ezer gyalog- és szekeres munkát, embereinek és barmaiknak tömérdek veszteségével ingyen kiszolgáltatott. 1697-dik évben a török hadak leverése után diadalmasan visszatérő keresztyén hadat tizen­három lovas ezreddel e város befogadta, s a tö­rök alatt elnéptelenedett végtelen alföldi pusz­taságon kifáradt ezen egész sereget, öt napi nyugalom ideje alatt minden szükségesekkel el­látta ; 1717-dik évben pedig a győzedelmes had­seregnek török háborúból visszatérésekor ismét, előbb öt, majd kilencz lovas ezredet fogadott e város kebelébe, azokat mindennemű élelemmel ellátta, s minden táborszereivel Budára szállí­totta : ekkor történt, hogy a kecskeméti lako­sok a nehéz vonatu száraz malmokon maguk őrölték a hadélelmezésre szükséges gabonát, mert igás karmaik a tábor szállítására mind ki­­mozdittattak. 1741-dik évben a pragmatica sanctio védelmére fölkelt magyar hadakhoz Kecskemét város saját költségén, lóval, fegy­verrel és öltönynyel fölszerelve 182 lovas és 17 gyalog harczost kiállított, azokat a porosz ha­dak ellen viselt háborúba küldötte és élelmezte. Polgártársaim! tekintsetek anyavárostok le­véltárába, és olvassátok derék őseitek kimerít­hetetlen áldozat­készségét!! Kérdezitek talán: hát a vidék magyar népe hol volt ekkor? hát csak Kecskemét vitte a ha­zafias áldozatok kimeríthetetlen kincsbányájá­nak dicső szerepét? Nem, szeretett polgártársaim! minden jóra való magyar ember megtette kötelességét, min­den magyar község lerótta e nehéz napokban a haza és király iránt hazafiai tartozását, — ha életben volt és fenállott, — s higyjétek el, hogy Nagykőrös és­­Czegléd nem maradtak messze őseitektől. Hát Félegyháza, itt a szomszédságban, mely most versenyre indul Kecskeméttel? Hja! kedves polgártársaim! Félegyháza még akkor puszta volt, — Kiskunság egy pusztája, melyet Kecskemét város haszonbérben tartott, — s még akkor, midőn Kecskemét és polgárai ama hazafias áldozatokat viselték, a ti őseitek azon földnek hantjait szántották, hol most a félegyházi prépost misét olvas. Félegyháznak első czövekét 1743-dik évben ütötték földbe,­­ mert szükség volt arra, hogy a Bécsből Budapesten, Kecskeméten és Szegeden át Temesvárig kijelölt országúton, Szeged és Kecskemét közt elvonuló pusztaságon egy község keletkezzék, mely 1743-dik évben épen úgy keletkezett, mint napjainkban Kuká-­­­­­a itt tövünkben a kerekegyházi jász pusz­tán keletkezik. Kedvező körülmények, kiváltképen az 1745- dik évben bekövetkezett redemptio, s a Kis­kunság székhelyévé avattatás nagy lendületet adtak Félegyházának, — és most, 126 éves életkorában már 18 ezer lakossal bír, s van egy kis gymnasiuma; időközben a vasúti közlekedés jótékonysága, jövőben a dunatiszai csatorna re­ménye az előhaladás legszebb pályáját nyitja meg előtte; annyit azonban elmondhatunk, hogy Félegyházát azzá, a­mi most, nem lakosainak lángszelleme, hanem egyedül és kizárólag a kedvező anyagi körülmények alkották. Ellenben Kecskemét a legmostohább körül­mények közt, ugyanazon 126 év alatt lakosai­nak számát megkétszerezte, s e lakosságnak mindig előbbre haladó, szellemi buzgalmával törvényhatósági önállását visszaszerezte, s er­­nyedést nem ismerő vasszorgalma és munkássá­gával, még az 1848-dik évi IX. törvény előtt magát megváltotta, a város határterületét pedig hét szomszéd puszta megszerzésével szinte meg­kétszerezte. Tizenkét év előtt volt 42 ezeret meghaladó lakossága, mely most megközelíti az 50 ezeret, van 2000 iparosa, 200 kereskedője, 2 főgymnasiuma, 1 jogakadémiája, a közműve­lődésre kiható húsznál több intézete, s a fővá­roson kívül egész vidéken legerősebb intelli­­genciája. Nem untatom tisztelt polgártársaimat annak elsorolásával, mit tett e város az 1789-dik évi török háború és 1792 —1815. évek közt ötször kitört franczia háború alatt, csak annyit mon­dok , hogy a törvény által kirovott, vagy kor­mányhatóság által kívánt szolgálatokon kívül K­ecskemét város annyi önkéntes áldozattal já­rult ekkor is a közügy utalmára, mennyit az országnak egyetlenegy városa sem, s egész me­gyék közül is csak kevés teljesített. 1844-ben Kecskemétnek 1300 rendes hon­védé harczolt a szabadság zászlói alatt, s e két évben fél millió forint értéknél többet kiszolgál­tatott a haza függetlenségére, vagy szenvedett sarczban a bekövetkezett szomorú napok em­lékére. 1850-ben egy egész vasas ezrednek s egy ágyu-ütegnek számban azzal egyenlő embereit és lovait kellett e városnak másfél évig kitarta­nia, mintegy büntetésül a szabadság érdekében tett szolgálataiért ; utóbb évenkint s már húsz év óta, soha sem tartott kevesebbet két osztály lovas katonánál, holott Tisza-Duna-közének né­pes községei e két évtized alatt egyetlen sánta cserepárt sem láttak. Ki van számítva, hogy e húsz év alatt, azon a potom háló krajczáron kívül, mit az állam­­kincstár beszállásolt katonája után fizetni szo­kott, a folyton nagy számú katonával terhelt Kecskemét lakosai, a katonatartásban megint fél millió forint veszteséget szenvedtek. Tessék utánszámítani. Most midőn e sorokat írom, egy század lo­vas, és a 38-dik számú magyar gyalog sorezred tartalék zászlóalja van e városban elhelyezve, mely utóbbi a községnek négy kaszárnyáját el­foglalva tartja, a lovasok pedig magán házaknál szállásolnak. Száma nélkül futott, kérelmezett húsz év óta e város, hogy a katonabeszállásolás terhei közte és a vidéki népes községek közt, mint hajdan, megosztassanak , de mindannyiszor el­­utasíttatott. Elvégre hasadt a jó remény hajnala: nem­zeti kormányt és önálló belkormányzatot nyer­tünk; megalkottatott a véderőről s a honvéd­ségről szóló törvény ; szerveztettek a honvédtan­­osztályok, életre kelt a nemzeti hadsereg mag­va, — és folyó évi június 10-kén 14479-dik szám alatt kelt rendeletével a magyar királyi honvédelmi minisztérium a 2-dik honvéd­zász­

Next