Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1869-10-23 / 43. szám

De ne beszéljünk átalánosságban, hanem megtörtént eseményre hivatkozzunk. A kecskeméti újonczavaró bizottság tagjai közt egyetlen jobboldali politikai hitvallású férfiú sem volt, s köztudomás szerint e hitvallású corypheusok gyermekei sem igen kerültek sorozás alá, mégis „M. F. kecskeméti polgár“ nem átallotta a Tiszavidéki Újság 2-ik számában azon égre kiáltó ráfogást írni, hogy „A jobboldali corypheusok gyermekei közül, bár elegen vannak , de egy sem lett honvéd (de). Minden követ megmozdítottak , csakhogy gyermekeiket kimenthessék, kijátszhassák a törvényt, mely mellett egyébként annyira kardoskodnak.“ Ilyenkor aztán szükséges az embernek becsületes nevét ki nem írnia, mert öt helybeni polgár ismerősünk közül, kiknek neve M. F. betűkön kezdődik, csakugyan nehéz a tettes nevét kitalálni. Megrótta e rosz akaratú elferdítést a Kecskeméti Lapok 41-dik számában „egy jobboldali polgár“ s hevében azt „baloldali igazságszeretetnek“ találta nevezni. Nos aztán? Hát aztán most már a Kecskeméti Lapok ellen fordulnak azok, kik a kákán is csomót keresnek és azzal gyanúsítják e lapot, hogy ha ama fentebbi galád hazugságot „baloldali igazságszeretetnek“ czímezni merészelte, ezzel az egész balpártot megsértette, sőt megsértett minden balpárti bíróságot is, mert azoktól az igazságszeretetet megtagadta. Ennél aztán Aesopus farkasa sem szolgáltathatott volna méltányos igazságot abáránynak. Uraim! legyünk méltányosak: különböztessük meg a támadás terét a védelmi tértől, válaszszuk el a lap főrészét a vegyesek rovatától, és ily gyermekes vádaktól óvakodni fogunk. Ily szánalomra méltó viszonyok közt, szeretett polgártársaim, tegyük szívünkre kezünket és valljuk meg: várjon jól van ez igy? avagy szabad ennek így maradnia? Nem szabad! Némely rövidlátó polgártársunk azzal áltatja magát, hogy csak jövő tavaszig kell várni, akkor új tisztválasztás lesz, s majd így meg amúgy intézzük a választást, ezt meg amazt állítjuk a közügyvitel élére. Jó, legyen neki az ő hite szerint, de viszont engedje azon őszinte kérdést intéznem hozzá: vájjon szabad-e addig a község ügyeit elhanyagolni? szabad-e a közügyvitel szakmája elől elbújnia annak, aki arra magát tiszti esküvel kötelezte? Nem szabad nemcsak az új tisztválasztás elérkeztéig, de egyetlen perczig sem szabad. Ne higyyétek, szeretett polgártársaim ! hogy e lap oly értelemben jobboldali lap, mely ellenségük lenne az igaz meggyőződés szerint baloldali politikai hitvallású polgároknak. E lap egyetlen betűvel sem ragaszkodott fenállása óta azon balgatag missióhoz, hogy valakit politikai hitvallásától eltántorítson vagy azért üldözzön. Mindenkinek legyen az ő hite szerint. Épen megfordítva: pártkülönbség nélkül ellensége volt és lesz is e lap minden rész, nyegle, hanyag embernek és közjó elleni törekvésnek ; de pártkülönbség nélkül barátja volt és lesz is minden jóravaló igyekezetnek. Most pedig e lap felelős szerkesztőjének első szava hozzátok szeretett polgártársaim az, hogy ha nem tetszik az eddig tartott irány, jövőre ti magatok szabjatok neki e irányt. Nem politikai irányt értek. Van nekem politikai meggyőződésem, de az e lapok irányához nem tartozik, s azt valamint senkire rátukmálni nem akarom, úgy abból magamat kiforgattatni sem engedem. Önöknek is van — hiszem — szeretett polgártársaim, politikai meggyőződésük: használják azt maga helyén legjobb belátásuk szerint; de minthogy e lapnak minden politikai vitatkozástól tartózkodnia kell, — kérem — ne kívánják azt, hogy e lap irányára befolyást gyakorolhasson. Engedjék önök tisztelt polgártársaim , sőt becses közreműködésükkel segédkezni sziveskedjeitek, hogy vezetésem alatt e lap oly neutrális téren állhasson, melyre közülünk mindenki, pártkülönbség nélkül elmondhassa: „e hely melyen állasz, szent hely, mert innen minden meddő vita ki van zárva; e helyen csak közvetlenül Kecskemét város közjaját, előhaladását és felvirágzását, — közvetve pedig a Magyar Haza boldogságát és a Nemzet dicsőségét lehet, szabad és kell eszközölni.“ Nem rekrimináltam, bár igazat mondtam, de mindezt meg kellett írnom, mert akár lesz sikere, akár nem, a jövőben némi adatot szolgáltat ez is e város történetirójának. Hornyik János. T A R C Z A. Az én barátságom. — Keresztes Jánosnak — Könnyű most énnekem elzengeni lantomon A szív érzelmeit, annak sugallatát, Midőn a szeretet életadó tüze Csodás hatalmával keblem melengi át, És nem földi üdvét elibém kitárja, Hogyha rád gondolok, lelkemnek barátja. Szentség a barátság a szívnek oltárán. Ez oltár ékes, bizalom, szeretet, Hisz ezekről beszélt fölkent ajakával is, a Golgotán, értünk kiszenvedett! E szentség reátok üdv- és mulasztót hoz: Karoljátok azért híven magatokhoz! A te barátságod, a te szereteted Egy ily szentség nekem , édes jó barátom, Szived szentélyéből ez ékességeket Felém sugárzani oly örömmel látom , Felfogom a sugárt szivem szerelmével, Hadd olvadjon Össze lelkem melegével. Az én barátságom nem múlik el soha, Még közelgő sírom sem vet annak véget; Szivemnek porából virág fog kikelni Hogy gyönyörködtessen illatával téged. Virág fog kikelni, csalit nevekedni, Jó lesz ott te néked néha megpihenni! ... Nem borzasztó a sir ... A szakgatott kebel Oly édesen pihen, oly csendesen benne ... Ha szellemünk örök, a porhüvelynek is Szendergése örök miért ne lehetne? Ha oly megnyugtató és örök az álom: Csoda-e, hogy én már pihenni úgy vágyom ? Csoda-e, oh mondjad, hiszen te is tudod, Szent küzdelmeimnek mi volt mindég ára, Hideg részvétlenség, gúny és üldöztetés, Kígyók sziszegése, viperák marása. Hogy a midőn eljött nevemnek ünnepe: Egyik jó barátom szép szemfedőt külde! Megköszöntem szépen, s eltevem gondosan, Miért ne? Legalább ha majd jó halálom, Kevesebbet költ rám a végtisztességnél Oly sokat szenvedett zokogó családom. Sőt talán, nem tudni mit hoz még a jövő, — Kegyes adományból koporsóm is bejö! Mert ilyen a világ s abban az emberek: Virágzik most a gaz, és fénylik a göröngy; Megérjük még azt is, hidd el jó barátom: Fölfelé majd borban sem megy többé a gyöngy; Lenyomja terhével a keserű könyv, Amit kikaczagni másnak olyan könnyű. Ámde hadd kaczagjon a gúnynak ördöge; Virágozzék a gaz, csillogjon a göröngy, Hadd érjük meg azt is, ha már annyit értünk, Hogy ne törjön égnek borban a dicső gyöngy; Megérhetünk mindent, mi átkot szül s terem: Csak azt nem, hogy hüljön irántad kebelem. Gyula. Katonatisztes kisasszony. Elbeszélés. Irta: Tasi M. (Folytatás.) E pillanatban döbörgő szabályos lépések zaja hallatszott be a pincze szelelő lyukán s egy éles rikácsoló hangnak parancsszava, a mint utasításait fennszóval kiadja. Vércse Feri ügyelt a feje fölött történtekre , s a legkisebb nesz sem kerülte ki figyelmét, koronként hallatván észleleteit. — Most az udvarra értek, körülvették a házat, s elálltak minden kijáratot. Társai némán, aggályteljesen hallgatták mesterök szavát, kinek hallérzékei bámulatosan ki voltak fejlődve , mi lehetségessé tette a fejük fölött történt dolgoknak mesés kitalálását, mintha azoknak szemmel látott tanúja volna. Ez ember, úgyszólván, füleivel látott. De kik lehetnek, mit akarnak? Számuk nagy, sokan vannak. Hm, szabályos léptek, ezek nem fogdmegek : ez rendes katonaság! Most már tudom: szökésünk fölfedeztetett s idáig nyomoztak bennünket. — Nyomot vesztetek uraim; nincs ember, ki útmutatás nélkül fölfedezze a rejtek ajtót! Nyugodtan lehetünk. E vigasztaló szavak jótékonyan hatottak a csüggeteg tömegre; egy sem szeretett volna közülök hurokra kerülni, mert majd mindegyik életében — az exkapitány és borbély kivételével — volt valami sötét folt, valami vétek, vagy ép bűntett, mely óva intette őket a hatóság kezeibe kerüléstől. — Baj van, az őrök kinn rekedtek! Nem kellett volna oly hamar elrekeszelni a vasajtót. Ezeket most elcsípik , vallatják, kínozzák s még árulóink lehetnek ... Kik az őrök Pepi ? — Azok felül nyugodt lehetsz, a legvakmerőbb, legravaszabb s legszívósabb két fiú, kik inkább nyelvüket hagyják tövestül együtt kiszakasztani, mintsem ránk vallanának. — Ismerem? — Nem. — Nevek? — Pisze és Vandl. — Jót állasz értek? — Fejemmel, inkább főbe lövik magukat, mintsem kézre kerüljenek. Valóban e pillanatban egy fegyverdörrenés reszketteté meg a léget. — Megmondtam, ugye?! Ez Vandl mordálya volt; kiismerném hangjáról száz közül is, ha nem egyszerre, ha nem egymásután lőnek. A többi fegyverek piff-puff, de az övé: bumm-bumm; más fegyverek csak primot, vagy tenor secundot fújnak, de az övé valóságos general bassust. — Hát még a magja?! Az az! Még egyszer a honvédügy. Folyó hónap 17-én délután 2 óra 12 perczkor Pestről következő távirat érkezett Kecskemétre : „Zászlóalj- parancsnokság a kecskeméti helyiség elkészültéig Félegyházán marad, azután végleg Kecskemétre megyen.“ A lovasság már rendeletileg ide helyeztetett, a kaszárma felépíttetése után a gyalogság is ide jó. Nyugodjunk meg tehát szeretett polgártársaim ! de azért legyünk egyszerűek mint a galambok és legyünk okosak mint a kígyók. Isten velünk — senki ellenünk! Hadadi Boldizsár. Színház. Szombaton, október 16-kán a nagy hűhóval hirdetett „Rothschild titka“ adatott szép számú közönség előtt. Víggal elegyes és látványosnak mondatott, de a vígat Schie Jakab a legtöbbször csak úgy átadotában oda vetett frasisa „mert a világon minden ismétlődik“ képviselte, — a látványosság pedig, ha csak azt a három garas áru görög tüzet nem vesszük annak, épenséggel elmaradt. Maga a színmű olyan, hogy még tanulhat is belőle az ember, mert az mégis lehetetlen, hogy ha Amschel prédikáczióit végig hallgatja, valami ne ragadjon rá. Kovácsné ez este újra meggyőzött bennünket, hogy az ő helye nem .