Kecskeméti Lapok, 1870. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1870-09-17 / 38. szám

nehezíteni, az élelmiszereket eltávolítani, vasutakat fölszaggatni stb.; — e szabadcsapatok száma pár nap óta már 3000 körül áll. — Lehet, hogy nem sokára hallani fog felőlök kedves druszám hírlapok útján. — Vincy tábornok csapata megérkezett Párisba és a Champs Elyséeben táboroz, úgyszinte dicsőségesen elhunyt (? Szerk.) Mac Mahon seregének maradványai. — Ezek úgy hiszem nem kevés munkát fognak adni a Porosznak, mint lelkesült és bosszú itasok. A külmegyék mozgó őrserege már minden felöl megindult Párisnak, egy része már megérkezett. A Loire folyó megött egy új ármádia van szervezetben, hogy mi lesz hivatása, azt még nem tudjuk. Metz még erősen áll. Bazaine, mint mondjuk jó katona és a porosz sereg nagy részét lekötve tartja a környéken. Strassbourg, Toul, Phalsbourg előtt szinte tekintélyes sereget kell, hogy hagyjon hátra, azonkívül kell, hogy minden felé hagyjon csapatokat maga után, netaláni viszszavonulását fedezendő (mondom netaláni, pedig reményem, hogy bizonyos). Én hiszem, hogy a nép győzni fog. Sokat írhatnék még kadruszám, de időm nincs, a fegyverek kiosztásához kell mennem. Ha még kaphatnék néhány sort kedves druszámtól és apámtól, kinek "hétfőn írtam, igen jól esnék, küldjön nekem egy vagy két hírlapot, de rögtön, még talán megkaphatom. írjon ezen adresz alatt: Monsieur Charles dhev. Mr. Mokry 21 rue Muller (Montmartre) Paris, mert nincs nagy kedvem lakásomat tudatni a poroszokkal. Reményem, hogy soha sem fognak odáig jutni, de mégis jobbnak látok egy kis elővigyázatot. Tisztelem kedves családját. Maradok tisztelő barátja Vilmos. * * I) Értesítés. Folyó 1870. évi szeptember 28-kán veszik kezdetöket a helybeli állami alreáltanoda I-ső osztályára való beiratások a páva-utcza szegletén levő 126. számú iskolai épületben (Kis Pál-féle ház), és tartanak október 3-dikáig naponta reggeli 8-tól déli 12 óráig. Ezen intézetet a magas kormány azon növendékek számára állította fel, kik az elemi iskolák 4. osztályát jó sikerrel elvégezvén, magukat a kereskedelemre, műiparra, gazdászatra, építészetre, gépészetre, mérnökségre vagy más gyakorlati életpályára akarják kiképezni. Jelen tanévre csak az I-ső osztály nyittatik meg, és évenként fog egy-egy osztálylyal szaporittatni mindaddig, mig a helyi viszonyoknak megfelelő számot eléri. A jelentékenyebb iparágak gyakorlati betanítására szolgáló osztályok, a tanoda H1-dik osztályával egyidejleg fognak szerveztetni. Kelt Kecskeméten, 1870. évi Szeptember 8-kán. Dr. Dékány Rafael, igazgató. Tisztelt Szerkesztő úr! A „Kecskeméti Lapok“ 37-ik számában — helybeli újdonságok rovatában — szóról szóra ez *) Ugyanaz, kitől lapunk 32-ik száma közlött már egy párisi levelet. Szerk. helyre szállította. Én a nők lakosztályába mentem, felséges úrnőm elébe, ki jósággal fogadott és üdvözölt, hogy isten kegyelmével oly nagy szerencsének válhattam hirnökévé. I. V. László születése és megkoronáztatása. Felséges asszonyom, ekkor már nyugvófélben — elbeszélte nekem az aznapi eseményeket. Két tisztes asszony jött Budáról, felségéhez, és két nőt hoztak magukkal, egy bábát, s a születendő gyermek számára egy szoptatós dajkát, ki bizonyság gyanánt kicsinyét is magával hozta, mert a tudósok állítása szerint az anya teje legjobb a gyermeknek. E nők lettek volna hivatva felséges asszonyomat Pozsonyba kisérni, és szülése alatt gyámolítani; de én így szóltam: „Fenséges asszonyom, keljen fel, én bizton hiszem, hogy holnap már nem mehet Pozsonyba“. Ő tehát felkelt, és én felkerestettem az első palotahölgyet, a magyar Margit asszonyt. Ez eljött s vele egyik leánya Ironacherin is.*) Gyorsan felkerestem a Schauenburg herczegnőtől küldött bábát, és így szóltam hozzá: „Margit keljen fel, az óra megérkezett“. — Alig telt el egy negyed óra, és a mindenható Isten egy királlyal ajándékozott meg bennünket. Ugyanazon órában, melyben a sz. korona Visegrádról Komáromba érkezett, született László király. A nemes királyné boldog volt, és ég felé emelt kezekkel köszönte meg Istennek jóságos kegyét. Midőn a nemes és hű Czilley gróf megtudá, hogy királya és barátja, egyúttal ura és rokona megszületett, magán kívül volt örömében; vele együtt örvendeztek a horvát grófok, a főurak és az udvar egyéb méltóságai. A nemes Czilley gróf örömében tüzijátékokat rendeztetett; emberei a jégen fáklyákkal futkostak fel s alá, és a vigalom egész éjfélig tartott. Reggel küldöttség menesztetett az esztergomi érsekhez, hogy jönne fel a király megkeresztelésére. Az érsek csakhamar megjelent, vele a budai lelkész, Ferencz mester is. Felséges asszonyom oly kegyes volt, hogy engem hitt meg a király keresztanyjának. Ekkor így válaszoltam: „Felséges asszonyom, bár kegyességét parancsnak kell tekintenem , bátorkodom mégis felkérni, hogy Margit asszonyt vegye keresztanyának“. Úgy is lett. Midőn a király megkereszteltetett, a fiatal Erzsébet herczegnőről, kiboldogult Albert királyt gyászolta, levették a fekete ruhát, és arannyal átszőtt vörös selyembe öltöztették. A leánykák is már felöltöztek, hogy tiszteljék és dicsőítsék Istent, ki az országnak és népnek koronás örököst adott. Kevés időre ezután tudósítást kaptunk, hogy Lengyelország királya Budára szándékozik, nagy sietve kelle tehát a fiatal király koronázására készülnünk. Felséges asszonyom a fiatal király koronáztatásának alkalmára, szükséges arany posztokért Budára küldött, azonban féltünk, hogy ez késleltetni fogja a szertartást, melynek nyilvános ünnepnapon kellett történnie. Húsvét lévén a legközelebbi ünnep, sietnünk kellett. Volt a kastély kápolnájában egy misemondó ruha, hajdan Zsigmond király sajátja,amely vörös színű, és arannyal, ezüsttel meghányva volt. Ebből szabatott ki az ifjú király koronázási ruhája. Én készítem el öltözetének némely részeit, mint a felső ruhát, stólát, kesztyűit, a zászló fogantyúját, harisnyáit stb. Szigorú parancsom volt, hogy a kápolnában titokban, zárt ajtók mellett dolgozzam. Egy este, midőn már mindenki nyugalomra készült, felséges asszonyom hozzám küldé Margit aszszonyt, hogy rögtön jelenjek meg előtte. Megrettentem , azt vélvén, hogy ismét valami akadály gördült tervünk elé. A nemes királyné gondolatokban elmélyedve fel s alá járkált szobájában, s így szólt hozzám: „Lássuk, mit tanácsolsz ? Ügyünk nem jól áll; utunkat akarják állni. Hová rejtsük a szent koronát ? Ha ellenségeinknek jut kezeikbe, az eredmény semmi esetre sem lesz kedvező.“ Félre léptem pár perczre, hogy összeszedjem magamat, és segélyül hívtam a könyörület Anyját, hogy Fia nevében mellettünk legyen, és ügyünket eszélyesen kezdjük és végezzük, nehogy ránk kár háromoljék. Ezután felséges asszonyom felé fordulva, igy szóltam: „Tisztelet felséges asszonyom bölcsességének! úgy hiszem, felséged jól tudja, hogy a király még becsesebb, mint a korona; ha tehát a koronát a király alá a bölcsőbe rejtjük, akkor hova Isten a királyt rendeli, oda a korona is “ E tanács megnyerő felséges asszonyom tetszését, és igy szólt hozzám: „így fogunk tenni, s miként őt, úgy koronáját is megőrizzük.“ (Vége következik). •*) A német eredetiben: Fronacherin. Szerk. áll: „Garaczi András gazdálkodó polgártársunk a hatóságnál panaszt emelt, hogy tanyáján azon napokon, midőn a katonaság magát a czéllövészetben gyakorolja, semmi munkát nem teljesíthet, sőt a legnagyobb életveszélyben vannak az oda sűrűn hulló golyók miatt, tanyájának tetejéről a cserepet lelövöldözték, a szérűre pedig oly sűrűn hull a golyó, hogy egy kisebb felszórt és felmért garmadában 17 golyót találtak. Jó lesz a hatóságnak ez ügyet megviszgálni és a lövöldét a katonaság által oly kárba helyeztetni, hogy senki veszélyeztetve ne legyen, és munkájában a lödözés alikalmával elrepült golyók által senki ne háborgat- tassék.“ — Ez általam mintegy bejelentésnek tekintetvén, egyszersmind utasításul szolgál arra, hogy ezen eset hatóságilag vizsgáltassák meg, és minden veszély távolittassék el: a közlő megnyugtatására tudomásra juttatni kötelességem, hogy részemről mindenki kedves kötelességét rovja le akkor, midőn az ily eseteket bejelenti, én az ily bejelentéseket nem szoktam zsebre rakni, hanem hatáskörömön belül azok megszüntetésére azonnal a szükséges lépéseket megtenni hivatalos kötelességemnek ismerem, épen ekként jártam el Garaczi Andrásnak folyó hó 6-án 4gL5n° igtatói sz. a. jegyzett előttem személyesen tett panaszára nézve is, azt folyó hó 9-én katonai és polgári vegyes bizottság által a helyszínen megvizsgáltatván, a veszély elhárítása végett a szükséges intézkedés megtétetett, s igy a hírlapi közlemény egy kissé elkésett. Ezt közlő úr megnyugtatására elegendőnek látván, kérem szerkesztő urat ezt a „Kecskeméti Lapokéban felvenni, és közzé tenni — tisztelettel vagyok. Kecskemét, szept. 12. 1870. Nagy Lajos, polgármester. A lótenyésztés érdekében. Minthogy a „Kecskeméti Lapok“ mindig városunk előhaladását, annak szellemi, és anyagi jobblétét törekszik előmozdítani, szabad legyen nekem is e lapban csekély tapasztalásom után néhány szót a lótenyésztés érdekében felajánlanom. Városunkban oly jó fajú ló létezik, milyet csak ritka helyen lehet találni, és a ménesjárás is tökéletesen megfelel a czélnak, mert többnyire gyepes, homokos, dombos, eléggé szellős légáramlattal van ellátva; csak az az egy hiba, hogy az előhaladásra és a nemesítésre megkívántató ménie nincs. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Arabs, Angol, vagy bármily külföldi lovakat alkalmazzunk párosításra, mert minden okosgazda olyan lovat óhajt tenyészteni, amilyet saját gazdaságában haszonra fordíthat, vagy szükség esetében legjobb áron eladhat. Azért is véleményem szerint a dolgon csak oly képen lehetne segíteni legczélszerűbben, ha a nemzésre elegendő nagy, szilárd életműszervezetű, munkára erős, eladásra értékes, annálfogva a gazdászat czéljának legjobban megfelelő méneket vásárolnánk, és a ménesen azokat, nem pedig holmi krumpli-méneket alkalmaznánk, mégpedig ezen a vidéken származottakat, mert azt senki sem fogja tagadni, hogy az otthonos számunkra legolcsóbb, és az éghajlathoz szokott legalkalmasabb, mivel minden állat csak ott érheti el tökéletességének legnagyobb fokát, hova őt a természet utasította, szóval mi a természetével megegyez. A nagyérdemű közönségnek ezen igénytelen soraimat becses figyelmébe ajánlva maradok egész tisztelettel. Kecskemét, szeptember 7. 1870. Farkas Lajos, állatorvos. *) A kecskeméti reform, főiskola jogacademiai és főgymnasiumi osztályaiban az 1870/1. tanévre a beiratások október hó 1. 2-ik, a magán javító pótvizsgák szeptember 27., 28., 29., 30. és október 1. és 2-ik napjain fognak tartatni. Az előadások a főiskola minden osztályaiban október 3-kán kezdetnek meg. Dr. Mádl Ferencz, Szigethy István, jogacadémiai igazgató, főgymnasiumi igazgató. Helybeli újdonságok. ■f Közeleg az ősz, sőt jóformán itt is van, ezt csak azért említjük meg, hogy figyelmeztessük a hatóságot utczáink és járdáink kijavítása és járhatóvá tételére, mert ha egyszer az őszi esőzések beállnak, késő lesz kapkodni és sopánkodni, most volna az ideje ezeket jó karba helyezni; kivált utczáink a sok eső miatt oly romlott állapotban vannak, hogy ha azok megcsináltatására csak azon 5—6 beteges rabot használjuk, és nagyobb erővel nem látunk a munkához, akkor jó lesz, ha a hatóság a télre néhány csolnakot csináltat, melyeken egyik utczáról a másikra át fogja szállítani a járókelőket. Jó lesz ezt figyelembe venni az illetőknek. A helybeli izr. főelemi tanodánál f. é. szeptember hó 21., 22., 23. és 24-én tartatnak a második félévi vizsgák következő rendben: Szerdán 9—12 óráig a IV., 2—5 óráig a III. oszt., Csütörtökön 9—12 a III. leány oszt., 2—5 óráig a H. oszt., Pénteken délelőtt az I. A. és B. oszt., Szombaton délután a héber tárgyakból. Egész tisztelettel kéretnek a t. ez. szülök és ügybarátok e vizsgák minél számosabb meglátogatására. Egy kis külföld Kecskeméten. A kecskeméti vasúti indóház és annak lakosai, nyelvre, szokásra, hajlamaikra valóságos külföldet képeznek városunk határában; a vasúti társaság tisztviselői elfeledték és figyelembe venni nem is akarják, hogy városunk a vasúti vonalhoz szükséges földet díj nélkül engedte át, és e végett mintegy 40 ezer forintot áldozott készpénzben, s azon kívül, mit a községi földekből átengedett, de jó urak a legkisebb figyelemmel sem viseltetnek közönségünk iránt. Az indóház mellett közvetlenül fekszik egy csinos és látogatott sétányunk, és a társulat a múlt évben a hízott sertések felvételi helyét a régi helyéről sétányunk közvetlen szomszédságába építtette; most a sétányra kirándulók élvezhetik a disznók által megrontott kiálhatatlan szagú levegőt. A társulat a távíró hivatalt a városban állítván fel, az oda vezető sodrony-karókat nem vezette a rendes kocsi-utak mellett, minek kerüljön egypár élet, hiszen Kecskemét birtoka mind az ő kényelmükre van, azért a sétányon minden teketória nélkül vezetik keresztül a sokminden teketória nélkül vezetik keresztül a sodronyt, és a karókat össze vissza minden tekintet nélkül a sétányra állítják fel, és évenkint a mely *) Gazdaközönségünknek és F. L. állatorvos úrnak megnyugtatására azon értesítéssel szolgálunk, hogy jövő év tartamára 2 eredeti arabs és 3 eredeti erős magyar fajú ménló kinyerésére van reményünk az állami ménintézetből. Szerk.