Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1871-10-27 / 43. szám

éves iskolaköteles gyermek volt 3.090,294; az említett iskolákba járt 2.959,875 gyermek, tehát az egész birodalomban 130,419 gyermek lett volna iskoláztatás nélkül, vagyis 100 gyermek közül csak 4 maradna elemi oktatás nélkül; de ha figyelembe vesszük , hogy Poroszországban 250 középtanoda van, melyekben a 14 éves koron alul levő gyermekek közül igen sokan tanulnak, és hogy számos család házi nevelők vagy nevelőnők által taníttatja gyermekeit, bízvást elmondhatjuk, hogy Poroszországban egyetlenegy gyermek sem marad elemi oktatás nélkül az 5—14 évesek között. *) Ily országról aztán el lehet mondani azt, amit 1866-ban a poroszokról mondtak, hogy nem a porosz király hadserege, hanem az a harminczezer iskolamester verte meg az osztrák hadsereget, és 1870-ben is el lehetett mondani, hogy ugyanazok verték le az erkölcsileg elhanyagolt Francziaországot. Ennyi példa után a világ közműveltségi nagy színpadáról és ennyi példája utána a tudományok s átalános népoktatás szükségességének, c söpörgessünk már most saját házunk előtt. Magyarország és Erdély, összes népessége az 1870-ik évi népszámlálás szerint 13,219,350 lélekből áll; ezek közül írni és olvasni tud 3,593,475; csak olvasni tud 1,282,759; sem írni sem olvasni nem tud 8,343,116. — Tehát kevés hián kétharmada hazánk népességének sem írni sem olvasni nem tud!!! **) Magyarországon és Erdélyben van 6—12 éves gyermek 1,615,181; 13—15 éves 669,560; összesen a tanköteles gyermekek száma 2,284,741. Ezek közül iskolába jár 1,106,904.—Tehát a tanköteles ifjú sarjadéknak felénél jóval több, vagyis 1,177,837 nem jár iskolába!!! Magyarországban és Erdélyben van összesen 13,798 népiskola, melyekben tanít mind- össze 17,792 tanító. — Tehát Magyarország és Erdély népességéből minden 958 főre esik egy népiskola. — Mily csekély különbség Francziaországtól, de mily roppant aránytalanság Éjszak-Amerika egyesült államai és Poroszország között!!!*) Maradjunk itthon most már Kecskeméten. Az 1870-ik évi népszámlálás eredménye szerint Kecskemét város jogi népessége, vagyis a jelenlevők és távollevők összes száma 43.056 lélek, de midőn iskoláról és népoktatásról van szó, természetesen csak a jelenlevő népesség létszáma vezethetik figyelembe, mely teszen 41,195 lélekszámímot. Ezek műveltségi állapota pedig e képen áll: olvasni és írni tud 14,738; csak olvasni tud 1,543; sem olvasni sem írni nem tud 24,914. Minthogy azonban ez utóbbiak számában benfoglaltatnak az 1—5 éves gyermekek is, állítsunk másféle számtételt. Van ugyanis jelenben a különböző vallásfelekezeteknek belső és külső népiskolájuk a nőneveldékkel együtt 47, és így Kecskemét város jelenlevő népessége után minden 876 főre esik egy népiskola. Ezen számadatok igazolják, mily sokat kell még tennie Magyarszágnak, s mily meszsze kell még haladnia Kecskemétnek, hogy az amerikai Egyesült Államok vagy Poroszország népoktatási intézeteit megközelíthesse. (Folytatása következik.) *) Budapesti Szemle. Uj folyam. VII. kötet, 207. 208. lap. **) Hivatalos statistikai közlemények. Kiadja a földmiv., ipar- és keresk. m. kir. ministerium. HL évfoly. III. fűz. Pest 1870. 1 _ # TÁRCZ A. Jogászokhoz. (A „ Jogászsegélyző-egylet“ jelen évi alakulására.) Elődeiteknek tettére, szavára Fellobogott egykor a kegynek oltára. Nem! Az nem volt csupán ifjú felhevülés, A mit nyomon követ a sötét feledés. Hagyjátok lobogni — ti is azt a lángot, Adjatok a tűzre — ti is egy hasábot, Büszkén emlékeztek egykor meg reája, Hogy ez volt tettetek éke, koronája. Hisz ez oltár füstje soha nem enyészik , Felhat az a légbe, úgy szárnyal az égig, S oda lesz felírva tündöklő jegyekkel: „Ott lenn találkoztam nemes emberekkel.“ Bagi László: Kazinczy Ferencz levelei Cserei Miklóshoz. .. Méltóságos Cserey Miklós úrnak Kazinczy Ferencz a legszívesebb tisztelet idvezletét. Hálámat csak szóval tenni nem tartottam elégnek azért a mit Te, igazán nagy Férjfiú, érettem tevés; azt vártam, hogy az, amit itten Néked benyújtok, a Nyomtatóban elkészülhessen, s Neked megküldhessem, mert tudtam, hogy megolvasván az 5-dik lapot, megdöbben szíved, és midőn a jó s igazán nagy Ember és Hazafi képét festve látod, megérted, hogy én, Néked nyújtván azt, némán mit mondok. Fogadd ezt köszönetem gyanánt, és szeress értte. Kevés az a mit tehetek, de Te látod, nemeslelki. Férjfiú, mert értesz Te engem, hogy a mit teszek lángoló szívvel teszem. Siketeknek prédikálunk, annyira elölte a pulyaság szívünkben a virtusnak minden érzéseit, hogy még nevetnek érette. De nem esik minden szó kősziklára, s némelly mag ezer annyit ad vissza. Bizzunk a Természet bölcseségében! Ő úgy viszi az emberiség dolgait, hogy a sötétség is világosságot, a részegség józanságot s a romlottság épséget von minden bizonnyal maga után. Boldog a ki ezt az óhajtott változást éri; boldog a ki ezt munkálhatja! a kinek lelke azt a bizonyságot adhatja, hogy sem példája sem tanítása nem rontott, hanem építeni igyekezett. — Ez órában veszem valahára a Nyomtatóból az exemplárokat, s nem akartam levelemet a bekötés miatt késleltetni. Az idezártakat méltóztassál általadni Mélt. B. Wesselényi Miklós kedves barátomnak, s tudakozol Tőle, mit érzett az 5-dik lap olvasása alatt. Mondjad neki, hogy én Zsibó felöl utolsó lehelletemig nem fogok csendes szívvel emlékezhetni, mert az lángot kap annak emlékezetére a mit ott láttam. Tiszteld mélt. Kenderesy urat is, köszönd meg barátságát, s mondd, hogy a telhetetlen eggy illy nemeslelkű férfitól még többet vár.— Tiszteld Mélt. Aranka Urat is, és tudassd velem, ha Erdélyben van e sok a ki ezt megindulva olvassa. — Élj szerencsésen, igen nagy érdemű barátom! Nem lelek én szót, melly eléggé festhesse, hogy Téged mennyire szeretlek; mert tudom én, kebledben melly lélek lakik. — Széphalom, Januar 29. 1811. Hl. Nagy Férjfiú, tisztelve szeretett barátom ! Leveled egészen festi szép lelkedet, nagy lelkedet. Gyönyörű midőn ollyat én Jókra találunk, a kik Nagyok is, midőn az úgy nevezett Nagyok között olly keveset lelünk, a kit csak Jónak is nevezhetnénk! gyönyörű, midőn azt látjuk, hogy a kivel lelkünk egészen eltölt, tudja érteni azon forró tisztelet becsét, mellyel hozzá járulunk. Én Téged, nagy Férjfiú, Nemzetem bajnokjának néztelek, s leveled annak kiált. Oh ha óhajtásaidat, igyekezeteidet — a Nemzetet a maga nagyságára eljuttatni (ész, tudomány és virtus nélkül azt el nem érhetni) megkoronázná az ég! Ő nekünk mindent adott mindent és mindent igen nagy mértékben. És mégis mik vagyunk, mik voltunk? voltunk-e valaha nagyok? Ha a nagy Lajos és a két Hunyadi alatt fényben voltunk is, az a fény csak felobbanás volt, s annál sötétebb, feketébb volt az éj , mellyet maga után vont. Európa alig tudja, hogy existálunk, s ámbár a Lipsiai vásárokról Magyarországra több könyv jött be mint, Bécset kivévén, az egész Austriai Monarciába egyetemben , ámbár Nicolai, Müller s mások megismerik, hogy méltók vagyunk mind a tiszteletre mind a szánásra, ámbár felölünk az ellenség is sok ízben megvallotta , hogy respectabilis natio vagyunk: Sógor Uraimék, talán mivel bajuszt hordánk míg azt a franczia sereg módivá nem tette, s hajainkat fodoritás nélkül hordánk s nem zsíroztuk, nem poroztuk, úgy néztek reánk, mintha valami olly fonnák volnánk, mint a Serbiai nép, melly olvasni sem tud.— Méltán néztek: mert a melly Nemzetnek mivelt nyelve nincs, az nem tiszteletre méltó Nemzet; a mellynél tudomány nincs, vad csoport; a mellynek Autonómiája nincs (lehet az az összeköttetés mellett), az épen nem nemzet. A Gyümölcsészet és Fatenyésztés érdekében Kecskeméten és vidékén kirendelt jutalmak és kitüntetések. 196. sz. Földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszer a kecskemétvidéki gazdasági egyletnek. Vonatkozással múlt évi 1. szám alatt deczember hó 8-án és folyó évi január hó 25-kén kelt felterjesztéseire, értesítem az egyletet, miszerint a gyümölcsészet és fatenyésztés terén magát kitüntetett ifj. Csókás József földmivesnek 8 darab arannyal, Révay György főelemi tanítónak 6 *) A vallás és közoktatásügyi m. kir. Ministernek az országgyűlés elé terjesztett jelentése a népiskolai közoktatás állapotáról 1870-ben. I. Rész. darab arannyal és Király László szellőmivelőnek 4 darab arannyal leendő jutalmaztatása iránt sz. kir. Kecskemét város polgármestere, — Tar János volt a kécskei néptanítónak 6 darab aranynyal leendő jutalmaztatása iránt Pest Pilis és Solt t. e. megyék főispánja útján intézkedtem, s az ugyanetéren magát érdemesített Ferenczy L. földbirtokos, Farkas János ó-budai kor. uradalmi kormányzó, továbbá Bakuié Márton városi műkertész, Tatai András főiskolai tanár s végre Héjas Mihály és Szabó István iparosok ésVasvári János, Roller Sándor és Novotni József Örkényi uradalmi tisztek részére általam kiállított elismerő okleveleket az illető hatóságok útján kézbesittettem. Pesten, 1871. augustus hó 4-kén. Szlávy József: Iparmű-kiállítás. Alig fejeztetett be a gazdasági egylet fényesen sikerült kiállítása, és már az iparegylet által 1872. évi augusztus havában rendezni szándékolt iparműkiállítást kell jelentenünk. Igen örülünk e mindenesetre sokat ígérő törekvésnek, annál is inkább, mert az iparegylet megelőzvén kiállításával az 1873-ik évben Bécsben tartandó nemzetközi világtárlatot, ennek mintegy előkészítőjéül ajánlkozik , részint alkalmat ad megmérkőzni magyar iparosainknak először saját körünkben, honnan azután a nagyobb becseset biró tárgyaknak Bécsbe küldetése eszközöltetnék, részint buzdításul szolgál e kiállítás mindazokra nézve, kik bátortalanság vagy szegénység miatt magukat visszavonják, holott elvitázhatlan tény, hogy semmi sem nyújt több alkalmat jeles művek feltüntetésére, és ismereteink bővítésére, mint épen a kiállítások. Mint értesültünk az iparegyletnek legutóbb tartott ülésében, Katona Zsigmond igazgató benyújtott tervezete egyhangú helyesléssel elfogadtatván, ezen tervezet amennyiben egy nagyobb mérvű iparműkiállítás rendezését czélozza, országos segély kieszközlése végett, a földmivelési, ipar és kereskedelmi minisztériumhoz küldöttségileg felterjesztetni határoztatott. Habár az iparegylet már maga is jelentékeny áldozatot kész e közcrélú ügynek szentelni, oly tetemes összeget minő az ügy fontosságához, főkép jutalmak osztásául megkívántatik, országos segély nélkül valóban nem is viselhet. Mi örömmel üdvözöljük az iparegyletet e törekvéseiben, annál is inkább, mert első lesz, mely a hazában egy nagyobbszerű iparműkiállítást nemcsak megkísérleni, de végrehajtani is ígérkezik. Óhajtjuk, hogy hazai iparunk javára a magas minisztériumnál a legmelegebb elismerés és pártfogásra méltattassék; annál is inkább mert meg vagyunk ; győződve, hogy az egylet oly erő és erélylyel fog a kiállítás munkájához, hogy azzal nemcsak helybeli, de hazai iparunknak is kiváló szolgálatot teend. Az iparegylet részéről jövő számunkban közlendő előleges jelentést ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe.