Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1872-02-24 / 8. szám

ság öt több tagból álló küldöttség által meghiván, megérkeztekor az összes ifjúság által megéljenez­­tetett. Egyletünk elnöke előadá titkárunk hivatá­sát, melyre titkár úr rövid, de tartalomdús bekö- í szöntője mindnyájunk tetszésével találkozott. Ugyancsak f. é. febr. hó 6 án választmányi ülésünk volt, melyben a befolyt filléreink hova fordításáról Végit József főpénztára ok úr a legpon­tosabban beszámolván, tudomásul vétetett. Egyszersmind jelenté főpénztárnok úr, hogy méltóságos Horváth Döme miniszteri tanácsos úr 6 db. regénynyel az egyletet megajándékozá, me- j lyet elnök úr a jelenvoltak nevében megköszönt. Mely köszönetét titkár úr ezen találó szavaival toldá meg: megjelenik a jó honfi szellemileg ahol csak lehet, mint a fénylő' napsugár, hogy áldást hozólag hasson a közszellemre! Továbbá Fridrich István szabó-mester úr egy­letünk buzgó pártoló tagja tudtul adá, hogy ftiszt. Pollák Ede, t. Lengyel Sándor, t. Kovács János, t. Balázsi N, kegyesrendi papok hazánkat érdeklő több hasznos könyvekkel, — at. csizmadia czéli pedig 3 o. é. forinttal ajándékozó meg egyletün­ket, melyre a jelenvoltak a legó'szintébb szivből jött éljenekkel köszönék meg a nemes buzgó szivü jóakarók ajándokát. Ezután közügyeinkre szolgáló értekezlettel gyűlésünket befejeztük, azon óhajtással, hogy bár az itt eló'soroltakon kivül, még több jóakarók nemes honfiúi buzgalma által, az oly sok reményekre jogosított egyletünk, mielőbb a legszebb felvirág­zásnak örvendjen! Kabók János, egyleti jegyző. Irodalom és művészet. * A „Magyar földrajzi társulat“ ügyé­ben több hazai tudós felhívást bocsájtott ki. A föl­hívásban e társulat létesítésére velős szavakban szólítják föl a hazai közönséget. „Ideje, — mondják a föl hívók — hogy hazánkban is a közönségben érdekeltség költessék a földrajz iránt, hogy a föld­rajzi ismeretek nálunk is nagyobb és nagyobb körben terjesztessenek.“ — S valóban, ha meggon­doljuk, a mi a fölhívásban is érintve van, hogy a földrajzi tudomány a történelmi és természettudo­mányoknak kapcsolatát s bizonyos tekintetben alap­ját teszi, — melegen kell üdvözölnünk a kezdemé­nyezőket. Óhajtjuk, hogy nemes tervüket siker koronázza! A társulat tagjai férfiak, nők, hatósá­gok és testületek egyaránt lehetnek. A rendes ta­gok évenkint 5 frtot, az alapitó tagok pedig éven­­kint 100 frtot fizetnek egyszer mindenkorra a tár­sulat pénztárába. A kik tehát városunkban e ne­mes irányú társulat tagjai óhajtanak lenni, a szer­kesztőségünknél levő Ívre bejegyezhetik nevüket. * A Kisfaludy-társaság folyó évi február 11-én tartá 23-ik nagy gyűlését, mely alkalommal ismét két pályadijat tűzött ki. A drámai középfa­jok elméletére 50, —s egy költői beszélyre 40 aranyat. A jutalom csak azon mü szerzőjének ada­tik ki, kinek müve nemcsak jobb lesz a többinél, de önálló becsesei is birand. A pályamunkák szo­kott módon a Kisfaludy-társaság titkárához külden­dők. Határidő 1872. decz. 31. Először is Bertalan úrékhoz ment. Mariskával majd megújítja a viszonyt, (a mi még nem is volt!) Hiába csak az a legkedvesebb, mondogatta Pali úrfi. Mily nyájasak hozzám a lánykák. Az öreg úr min­dig szívesen lát, szeret velem társalogni; Mariska mindig mosolyog rám. Még lehetek földes úr! Csak bátorság! A lánykák szobájába ment Pali úrfi. Szokott nyájassággal fogadták. — Hol járt, hol mulatott? kivel találkozott? — kérdi egyszerre a két kisasszony. — Jaj kedves kisasszonyok, messzi jártam én; igen sokat láttam, tapasztaltam. Pozsonyban is vol­tam a diétán. Ki leszek nevezve nem sokára pro­­fessornak Pozsonyba. — Az igen szép lesz! — szólt Piroska s alig tarthatta volna vissza a nevetést; mert Pali úrfi mindig a tanári állásról álmodozott. Azt hitte, hogy úgy hamarább hozzá megy egy földbirtokos lánya. Mindig úgy beszélt, hogy már bizonyos. — Csak beszéljen kérem, mulattasson ben­nünket ! — A többi között egy fényes bálban is vol­tam. A szünóra alatt megszólított egy barátom, hogy én tánczoljak magyart. Ugyan kivel tánczolnék én ebben a német városban. — Majd mutatok neked, — felelte barátom — egy csinos lányt, a ki igen jól tud magyart tán­­czolni. Meghúzták a lassú magyart, akartam vagy nem , tánczolnom kellett. Mind körülfogtak a jelenlevők, a követ urak úgy tapsoltak, hogy a zenét fölülhaladta. Értesítés. Tatai Karolin k. a. növeldéjében legközelebb felállított „ifjúsági könyvtár“ javára rendezett sors­játék húzása, folyó hó 20-án végrehajtatott. Mi­nélfogva kéretnek az érdekelt sorsjegytulajdono­­sok, hogy az intézet helyiségébe elfáradozni mél­­tóztassanak, és megtekintvén a húzás eredményét, netáni nyereményeiket elvinni szíveskedjenek, an­nál is inkább, minthogy azon nyeremény-tárgyak, melyek a húzás napjától számított egy hó lefolyása alatt el nem vitettek, a „könyvtár“ részére lesz­nek elárverezendó'k. Kecskemét, febr. 24. 1872. Hoskó József, az ifjúsági könyvtár pénztárnoka. Helybeli újdonságok. — A kecskemét-vidéki gazd. egyesület választmánya f. h. 18-án Horváth Döme elnöklete | alatt ismét népes ülést tartott. Ez alkalommal be- i jelentetett a kisjenó'i uradalomból beszerzett mag­kan sertések elárvereltetésének eredménye, s mint­­hogy ez utón a vételár és költség is fedezve lön, elhatározta a választmány, hogy Szeles Kálmán elnöklete alatt kiküldött bizottság ugyanazon pénz- ■ erővel tenyész-nöstény sertéseket vegyen, melyek még e tavaszon a tenyésztés érdekében szintén elárvereztetni fognak, — és erről a földinivelési m. kir. minisztérium is, ügyszerető hozzájárulás végett értesittetett. * A királyi járásbíróságok területköreit eló'tiintető kimutatásban az igazságügyminiszter ré­széről következő hibák igazittattak ki: a kun­­szent-miklósi kir. járásbíróságnál a jászberényi Bene puszta a kecskeméti; a nagy-kőrösi kir. járás­bíróságnál: Kara-Újfalu és Jenő puszta a szolnoki; végre a félegyházi kir. járásbíróság- j nál: Bodogjlár puszta a halasi járásbirósághoz osztatott. E kiigazítás f. hó 15-én lépett életbe. * Figyelmeztetésül. E héten ugyancsak kijutott szerkesztőségünknek a német nyelvből, a mennyiben német nyelven fogalmazva két levél is küldetett be hozzánk, — egyik a jászkerekegy­­házi botrányt adja tudtul, a másikat pedig a vas­úti állomás-főnök úr küldé be, melyeket mai szá­munkban közlünk. S noha azok magyarításában nem akadunk föl, mégis — mert az átfordítás időt vesz el tőlünk — figyelmébe ajánljuk mindenkinek, ki lapunkat valamely közleményre nézve igénybe venni óhajtja, miszerint szíveskedjék irányunkban annyi figyelmet tanúsítani, hogy közleményét ma­gyar nyelven fogalmazva küldje hozzánk. Ezt nemcsak nyelvünk érdekében szigorúan megköve­telhetjük, hanem saját időnk kímélése szempont­jából is, miután külön fordítót nem tarthatunk, — időnknek pedig minden percze igénybe van véve. * A kecskeméti kir. törvényszék területén b iró sági végrehajtókká és pedig a törvényszék mellé: C s á n y i István volt megyei esküdtet, B o­­rosy Mihály adóvégrehajtót, Szüts Istvánt és Tan tó Jánost; a kecskeméti járásbíróság mellé: Pulai Istvánt és Lukáts Lászlót; a nagy-körösi járásbíróság mellé: P á p ajy Zsigmondot; a czeglédi járásbíróság mellé: ifj. Sziner Györgyöt; a kun­­szent-miklósi járásbíróság mellé: Bors Károlyt; a félegyházi járásbíróság mellé: Benkeő Józsefet nevezte ki az igazságügyér. No hiszen volt is beszéd másnap rólam, hogy re­mekül tánczolok; majd elbiztam magamat. — Szépen tánczol ön, szólt Piroska ajkába csippentve. Még azt szeretném látni, hogyan lova­gol ? vagy talán nem is szeret ön lovagolni ? — Dehogy nem! sietett rá Pali úrfi felelni, egész szenvedélylyel, csak az a baj, hogy nincs paripám. — No lássa ön, atyus hátasa már régen hever, | szinte jó néven venné atyus, ha egy kissé megsé­­■ táltatná Csillagot, és egyúttal vadászhatna is. Szegény apám gyöngélkedik, azért nem megy vadászni, pe­dig jó volna a nyúlpecsenye. — Hogyne! szólt Piroska csintalanul. Holnap reggel elmehet ön. De most már meghüsült a levegő, menjünk ki a kertbe; atyus jó hintát köttetett. Tu­dom, szeret ön hintázni. Pali úrfi egyszerre a hintán termett, de nem úgy ült rá mint más, fölugrott, állvá maradt, meg­fogta a kötél két szárnyát, aztán elkezdett rajta kapállózni, lökdöste magát jobbra balra , gimnaszti­kái figurákkal. Egyszer aztán elvesztette az egyen­súlyt , s úgy végig terült a gyöpön, szinte nyekkent bele. A lánykák ijedtökben szétfutottak. Csak akkor kezdtek el nevetni, mikor már Pali úrfi föltápászko­­dott. Szörnyen szánakoztak rajta, kérdezgették tőle, hogy nagyon megütötte-e magát? Jobb lesz, men­jünk be, nekem is elment a kedvem hintázni; in­kább zongorázok. Aztán valami szépet énekelünk. Piroska csintalan lány volt. Elkezdte énekelni: „Édes j falum határa, Itt hagylak nem sokára!“ Utána egy j talp alá való frisset játszott. Pali úrfi elkezdte a bo­* A helybeli vasúti főnök egy német nyelven irt levelet küldött szerkesztőségünkhöz, mely magyarítva egész terjedelmében ilyen formán szól: „A „Kecskeméti Lapok“ t. szerkesztőségének helyben. Kecskemét város utazóinak érdekében bátor vogyok a tek. szerkesztőség figyelmébe aján­lani , sőt kérem is lapjában fölemlíteni, miszerint a vasúti és városi órák eltérő járása az oka a számos utazók elkésésének. Mig más városokban a vasúti állomásnál levő óra későbben jár a to ronyóránál, addig a mi városi óránk 15, sőt gyakran 20 perczczel is késik; tehát szükséges volna az illető órást a toronyóra igazítására utasí­tani.“ Ide megy ki a főnök úr levelének tartalma, — s mi szives készséggel teszszük azt közzé, azon reményben, hogy a hatóság ennek alapján beszün­teti azon kellemetlenségeket, melyeknek utazóink csakugyan kivannak téve. Alig van nap, hogy valaki el ne késsék a vonatról, miután torony­óránkhoz alkalmazza magát, — az pedig napon­kint késedelemben van. Csak azt jegyezzük még meg, miszerint egyik régibb hírünk, mely szerint a kecskeméti vasúti hivatalnokok nem igen tud­nak magyarul, e levél által is igazolva van. Pedig ilyen magyar városban az vajmi hátrányos. Sőt mi is magyar szerkesztőség vagyunk testestől, lelkestől, s megkívánhatjuk, hogy magyarul leve­lezzen velünk a magyar vasúti hivatalnok. Egyéb­ként pedig köszönet a főnök úr szives figyelmez­tetéséért, miáltal az utazók egy nagy kellemetlen­ségtől lesznek megmentve. * A sfélegyházi kir. járásbirósághoz második aljárásbirónak Szabó J. félegyházi ügyvéd nevezte­tett ki ö felségének február 10-ről kelt legfelsőbb kéziratával. Üdvözöljük a fiatal derék ügyvédet új pályája küszöbén, — a ki tehetség- és jellemre nézve méltó társa leend a másik két járásbirónak. * A kecskeméti határban is garázdál­kodtak e télen a farkasok. Egy pár hét előtt egy bakancsos katona volt itthon szabadságra, s midőn tanyán lakó szüleitől egy távolabb eső tanyai isme­rősük látogatására eltávozott, szülői nem győzték visszavárni, s keresésére indultak. Az úton meg is találták az — üres bakancsot, melyből a farkas kiette a hadfit. * Valami szívtelen anya közeledni érez­vén a szülés idejét, magzatától erőszakosan meg­vált, s a budai-út melletti szöllö-árokba helyezte el egy kis faládába, hol a szerencsétlen áldozat megtaláltatván, a kapitánysághoz beszállittatott; in­nen azután a kir. ügyészséghez tétetett át az ügy. A gonosz anya most nyomoztatik, hogy elvegye méltó büntetését. Újabb sürgető ok ez is a lelencz ház létesítésére. Vidéki újdonságok. — A magyar szinügy pártolóihoz. A magyar vidéki színészet nyugdíj alapjára aláírandó összegek beküldésének határideje a több oldalról nyilvánult óhajtás következtében f. é. má r c z i u s hó végéig meghosszabbittatik. — Kelt a magyar szinészkebelzet központi kormányzó tanácsának 1872. február 20-án Pesten tartott üléséből. Ribáry József s. k., m. k. belügym. miniszteri tanácsos mint elnök. Paulay Ede s. k., jegyző. * Sírban sincs nyugta. Jászkerekegyhá­záról egy levelet küldött szerkesztőségünkhöz egy káját összeverni. Mariska pedig oda pördiilt nővéré renek intésére. Nosza rajta, Pali úrfi addig ugrált, mig oda ért, a hol Mariska kis varró-asztala állt; azt minden tartalmával együtt feldöntötte. — Jaj, a virág edényem, jaj a kedves virág­poharam, sikított Mariska, nem adtam volna oda önnek minden------------Oh istenem! csak az el ne törött volna. Az öreg úr benyitott. — Mi történt itt? Hát Pali úrfi mit szedeget a földről? — Egy kis kárt tettem Tekintetes úr! Feldön­töttem Mariska kisasszonynak a műhelyét. Összetö­rött a virágpohár. Csekélység! — Csekélység! pattant föl Mariska, hát önnek minden csekélység? Nekem nem volt csekélység, én emlékbe kaptam. — Csak ne haragudjék Mariska kisasszony, épen olyant veszek helyette. — Nem kell nekem; azt meg én törném össze. Mondhatom, ugyancsak ügyesen tud ön tánczolni és hintázni. — No, no , kis lányom, szűnjék a haragod. Hisz nem akarva tette Pali öcsém. Ha a fővárosba megyek, veszek helyette mást. — De azért az emlék mégis csak eltörött, szólt Mariska, csaknem siránkozva. Másnap reggel Pali úrfi megjelent Piroskáéknál, i puskával és vadásztáskával. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék