Kecskeméti Lapok, 1872. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1872-10-27 / 43. szám
közfigyelmet ez irányban is üdvös működéssel felköltötték, s folyton feltartották. Matolcsi László és Polgár Mihály, a ref. egyházközség nagynevű lelkészeitől az egyházi irodalom gyarapítására imák és egyházi beszédek lettek közrebocsátva , s azok irodalmi belbecs mellett, szerzőiknek valódi hivatása és fenkölt gondolkozása s nemes érzéseikről fényes bizonyságot tesznek. Szakólái Hártó János, a kecskemétiek rögtönző poétája, Kecskemét történetét holdmezei Berey-féle versekben énekelte meg és nyomatta ki. A költői mű, mint verses munka, eléggé vizenyős, de a versekhez Tömöri Szabó Sándor tanár által adott jegyzetek mindvégig érdekesítik a munkát, és azok a történetíró által eliézéssel használtathatnak. A forradalom és utónyomainak közbenjöttével egyelőre a vidéki irodalmi mozgalomban is némi szünetelés állott be, de a hazaszeretettől ellenállhatlanul sugalt csöndes működésnek üdvös eredményei, csakhamar itt is mutatkoztak. A helybeli ref. főiskola mellett átmenetileg mint tanárok többen telepedtek le, akik már az irodalmi téren többé-kevésbé szép névvel birtanak, így Jánosi Ferencz, Szilágyi Sándor, az ünnepelt Szász Károly, a Pesten korán elhalt Peti József tanár, a műfordításairól ismert Ács Károly, azonban csakhamar máshová költözvén, irodalmi működéseiket inkább már másutt érvényesítették. Í'z indokból azoknak itt egyszerű fölem ütése is elegendő. Itt telepedtek le, itt működtek és haltak el, Homokai Pál, Kecskemét szülötte, s a forradalom előtt Losoncz nagynevű tanára, Obernyik Károly és Bulcsú Károly, az ismeretes költő. Homokai Pál, régibb s nagybecsű költészettanár, bővítve és javítva, újabban közhasználatra bocsájtotta. E jeles mű értékének ismertetéséül csak annyit kívánok jelzeni, hogy Vörösmarty, a nemzet legnagyobb költője nyíltan nem egyszer, s mindannyiszor kegyelettel bevallotta, hogy ő, mint költő , saját természeti hajlama és tehetsége után, hogy magyar költővé vált, hogy a rithnikában és verselésben oly könnyűséget, hangzatosságot és csínt sajátított el, azt leginkább Hornokay alapos költészettana olvasása s tanulmányának köszönheti. Obernyik Károly a forradalom után, mint tanár a kebelbeli ref. tanoda mellett nálunk telepedvén le, mint már a korábbi évekből tehetséges író és költő nemcsak nevénél fogva csakhamar ismertté, de személyiségénél s nemes jelleménél fogva is köztisztelet és szeretet tárgyává vált. Irodalmi működése legnagyobb részben korábbi, s azok fölemlítése és jellemzése másává tartozik. Itt csak nagybecsű beszélyeit öregbítette, s kívánta volna szépirodalmunk való nyereségére egy keretben közrebocsájtani. Itt „Brankovics György“ egyik legjobb történelmi s Chelonisz hellentörténelmi tárgyú drámáját dolgozta és fejezte be. Czikkiró kegyelettel emlékezik a szerény , a kedélyesen komoly, nemes érzésű és jelenni férfiúra, s örömmel emlékezik azon irodalmi beszélgetésre, mely a nemzet méltó fájdalmára, olykorán, oly véletlenül elhunyt költőnek „Brankovics“ színművére tápanyagot és elhatározó kedvet nyújtott. Vajha még életben levő, s méltán nagy írói névvel biró pesti barátai megemlékeznének az elhunytról, s legalább is, ha becses művei kiadásával nem, de tanulmányra és fölelevenítésre oly igen méltó műveinek tüzetes ismertetése s jellemzésével emlékezetét felfrissítenék! Bulcsú Károly, mint lyrai és tanköltő eléggé ismeretes. Az akkori lapok és sokszor igen nagybecsű költeményeket szívesen hoztak tőle. Bár költeményeiben többékevésbé bizonyos duzzadtság ömlik el, bár töbször és inkább, mint lehetne a dagályosság műveiben , megrögzött, olykor elválhatlan természeteként mutatkozik; de gondolkozása, érzései mindig fenköltek, eszméi ideálisan magasak, s gondolatmenetben és eszmékben sokszor oly eredeti, oly sajátságos költői teremtő erővel találkozunk nála, hogy akaratlanul is a német irodalmi Lenau és Freilgrat nagynevű költők rokonérzésű hivatott társára ismerünk benne. Fenmaradt tankölteménye egyike legsikerültebb elmeszüleményeinek, s hosszas ideig maradandó becsétel birand. Holta után — miként értesültem — kéziratban egypár drámakisérlete is találtatott. Vajda barátai és tanártársai közül valaki minden műveit, s ezeket is alaposan ismertetné, és az elhunyt méltó emlékezetét, mint költőét, felfrissítené! Leginkább ezen korszakban tartózkodott s közszeretet és elismerés kíséretében működött mint költő nálunk, földink Losonczy László is. Költeményeit az akkori lapok egymásután s vetekedve hozták. Később két kötetben , s nagy részvét mellett lettek a szerző által közrebocsátva. Tagadhatlan, hogy költőnk észjárása, érzése, észmenete majd mindig ugyanazon körben, és pedig keskeny körben mozog, s ezáltal a bor, a barátság, a nem mély szerelem, a virágos hazafiság folytonos és ismétlő megénekelésével költészete egészben némileg monotonná válik, de az kétségtelen , hogy verselése, folyékony rithnikája példányszerű, frivol tárgyat és érzést soha sem dicsőít, Kecskemét a szülőváros, a magyar nata, a hazafiúi tárgyak és tettek említésénél, az olykor rajta erőt vett egyhangúság és szűk látkörtség daczára eszméi és érzései többnyire fenköltek és emelkedettek , s nem egyszer valódi költői ihletségbe térnek át. Egyszóval Losonczy irodalmi működése teljes elismerésre méltó, s kiválóbb költeményeire, a mostani rimetlen rimes költői világban, szívesen és élvezettel emlékezünk vissza. Lehetetlen, hogy a ref.tőiskolának két tehetséges, s fájdalom, a közügy veszteségére nagyon is korán elhunyt két tagjáról, való hivatást tanúsított egypár irodalmi műveik után Tóth József hittanárról és Szabó Vincze jogtanárról, mint írókról egypár sorral ne emlékezzem. Tóth József az országos érdekeltséget keltett sárospataki füzetekben, a kecskeméti prot. füzetekben csak egynéhány bölcsészeti és nevelési értekezéssel lépett föl. Szabó Vincze „Mit nyertünk a kiegyezéssel?“ czímű alapos mély észt, és éles ítélő tehetséget tanústott közjogi dolgozatán kívül e lapok hasábjain csak egy pár nemzetgazdászati és tanügyi munkával ismertette meg magát, de a derék két ifjú férfiúnak ezen művei is fájdalmasan éreztetik velünk, fényesen tanúsítják azt, hogy a tanári pálya s az irodalmi tér mi szakavatott munkáját és hű mivelőjét vesztette el mind a kettőben. Íme rövid vázlatban azon férfiak névsora és emlékezete, akik a múltban, önfentartási teendőiken túl, a közérdekben irodalmikig is foglalkoztak, és szellemi műveikkel, szerény foglalkozásaik mellett, közügynek s a kecskeméti névnek egyenlően díszt és hasznot eszközöltek. Szabadjon még, mintegy ráadásul, rövid vonásokban azokat érintenem, akik köztünk a közérdekben jelenleg is irodalmilag működni, s többé-kevésbé irodalmi műveikkel is hatni és működni, elismerésreméltólag buzgólkodnak. Azok közé tartozik dr. Márki József, Kecskemét szülötte, s a helybeli kegyesrendi gymnasium növendéke, ismeretes egyetemi könyvtárnok, dr. Zimmerman Jakab elemi iskolai igazgató és dr. Dékány Ráfael reáltanár. Nevezettek évek óta ügyszeretettel a nevelés és iskolák terén foglalkozván, a tanirodalmat időközönként nem egy hézagpótló s elismerésreméltó tankönyvvel gyarapították s az eredményteljes előzmény után hisszük, hogy a tanügynek ép most legközelebb örvendetes lendületet nyert ezen irodalmi szakában, tevékenységüket még inkább fokozni fogják. Ezek közt kell fölemlítenem a paedagogiai dolgozataival nagy avatottságot tanúsított , de közsajnálatra irodalmi téren keveset dolgozó Jancsó Ádám tanárt, s a néhány jeles műfordítást adott Horváth György hazánkfiát. Azon férfiak közt bizonyosan jelentékeny helyet foglal el Horváth Cyrill, szinte Kecskemét szülötte, s a kegyesrendi tanoda növendéke, az országosan ismert egyetemi tanár, bölcsész és költő. Alig van az országban tanférfiú, aki több mint negyven éven általi tanári működéséből több tanítványt, s azok közt annyi jeles férfiakat nevelt volna a közhatzának. Ő a negyvenes évek körül, Titus, Kathen és Jolánta czímű classicus becsű, s a m. academia által megkoszorúzott színművei által mint költő, s nagyszámú bölcseleti értekezéseivel, mint mélyelmű bölcsész lett ismeretessé és becsültté. És hozzá tehetjük: ritkán akad férfiú, a ki hivatása folytán szülővárosától folyton távol ejtetvén, a távolban is annak anyagi és szellemi fejlődése iránt, melegebb érdekeltséget, és kisebb támogatást fogna tanúsítani. Gáspár Lajos ismert ügyvéd a körünkből , Madarassy László kir. ügyész és Tóth Lajos, helybeli születésű pesti