Kecskeméti Lapok, 1873. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)

1873-04-20 / 16. szám

meg mindent, mit e téren a közügy meg­­kiván s a gyakorlat célszerűnek bizonyít. Ezzel az intézkedéssel, mint fentebb is emlitők, a baj gyökeresen orvosolva ugyan nem lesz, de oly utcák, mint ez­úttal , hogy többet ne említsünk, a körösi, a­hol tégla-, vályog- és kőszén­por kellemes ve­­gyírléke tarkítja a léget és a rész sorsa által arra vezetett lakosok, sétára járók szemét, tüdejét rongálja, még­sem lesznek és ez nyereségnek elég arra, hogy figyel­men kívül ne hagyjuk s kivitelét sürgessük és követeljük. tekintetben igénybe vett városi pénztár számára némi jövedelemforrás is nyittatik; és azok egyike nem más, mint hogy azon területek, a­melyek a­­ szerb tövissel leginkább el vannak borítva, előre meghatározott nagyságú részletekben a legtöbbet ígérőknek a­hol ez lehetséges több évre haszon­bérbe adassanak; — a másikat pedig, a­mely na­gyon sokkal kevesebbe kerülne a kapáltatásnál és mégis célszerűbb, nem egyéb, minthogy a szerb­tövis, mielőtt magot hozott, vagy a már megho­zottat annyira megérette volna, hogy azok csira­képesekké lettek, tehát épen a kellő időben — korán sem , mert azután még kihajthat, vagy nő­het utána, de későn sem — kaszáltassék le. Rustikus. A „szerbtövis“ irtása Kecskemét sz. k. város területén. Sok esetben, minden lépten nyomon, tapasz­talhatja a figyelmes szemlélő s vizsgálódó, misze­rint ha valamely ügy, kérdés napi­rendre kerül, arra vonatkozólag a törvényhatósági közgyűlés a legcélszerűbb határozatot igyekszik meghozni, sőt néha még az is megtörténik, hogy az olyan cél­szerű s teljes határozatok némelyike végre is haj­­tatik, foganatosíttatik is. A szerb tövis irtására vonatkozólag is van ta­lán minden évről közgyűlési határozat, csak az a fájdalom arra nézve, hogy azokat, úgy a határo­zatokat magukat, mint azok végrehajtását illető­leg is sem czélszerűeknek, sem helyeseknek nem lehet tartani. Hogy miért nem , ezzel is szolgálunk azonnal. A földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter a szerb tövis kiirtását nemcsak elrendelte, hanem évenként jelentést is kívánt arról, hogy mily intéz­kedések létettek e tekintetben és mi lett az ered­mény. A jelentések fölterjesztettek, a tett intézkedé­seknek pedig azon sikere volt, hogy a városi kö­zönség — nem ismervén a szerbtövis természetét — az évenként kiadott kisebb-nagyobb összeget nem annak irtására, amint szándékában volt, hanem akaratlanul tenyészetének előmozdítására használta föl, mert a szerbtövissel leginkább elborított terü­leteken a tövis kikapáltatása által annak igen so­káig csiraképes magvai számára a talajt mintegy elkészíttette. Ha ez így van — pedig ezt szavahihető szak­értő állította — akkor hiába teszszük a legnagyobb erőfeszítéseket is, és — mint a múlt évben történt — haszontalanul költünk a tövisirtásra sokkal többet annál, mennyit a száj bér-forintok után kirótt két­árokból beveszünk; mindazon erőfeszítéseknek, költekezéseknek és áldozatoknak az elmondott okból nem lehet kívánt eredménye és sikere. Hanem bátorkodunk mi két expedienst aján­lani, a­melyekkel nemcsak biztosan célt lehet érni, de azon kívül azok egyike által a nagyon sok Hát azt vetted-e észre, mily hamar előjött az a kis fia­ madár? anyja hivó szavára—kérdé ismét az anya. „Azt is észrevettem!“ válaszolt Gyula gondol­kodva. Het ha nekünk is oly gyors szófogadó fiunk volna —egy oly gyermekünk, ki az első intő szóra szót fogadna —•­oh de örülnék! Gyula hallgatva átkarolta anyját és azt mondá: „jó anyám! én olyan fiad akarok lenni!“ és Gyula ezután igazán mindig az első szóra megtette mind­azt, mit szülei neki parancsoltak. Eltaláljátok, kitől tanulta azt meg ? Ki szeretné a szép kis madár s a jó kis Gyula szép példáját követni? Mily kedves az oly gyermek, ki az első szóra szót fogad ? Legyetek ti is gyors szófogadók, mert erről ismerik fel a jó gyermeket és ha elestek, ha va­lamitek fáj, ne sírjatok mindjárt, hanem viseljétek türelemmel! A kicsikéknek csütörtök d. e. egy kis fa­szekrénykét mutatok, melyben a kis labda nagy­ságú teke, azután a henger és a kocka van. Ez Fröbl foglalkoztató eszközeinek Il­ik tárgya, I. pe­dig ama­i labda, melyről már szólánk s melyek gyapotból készitvek ily szik­ekkel: vörös, sárga, kék, zöld, lila és narancsszínű. A Illik tárgyú épitő-szekrénykét már idéztem a nyolc kis kocká­val, a IV-ik szekrényke pedig 8 kis hasábot tar­talmaz, mely olyan hosszú, mint két kis kocka s melylyel a nagyobb kisdedek az év második felé­ben már szinte foglalkoztak, de az V. és VI. szek­rényke tartalmát még nem ismerik. Nagyon előnyös volna, ha eme építő­fácskák­­kal a szülői házban is foglalkoznának a gyerme­kek. Brunner játékraktárában Pesten megkaphatók. A nagyobbak csütörtök d. u. újév óta körki­rakással vannak elfoglalva, melyet Fröbl, a gyer­mek fogalom­köréhez mérten, a megtestesített kör­vonalaknak nevez. Ezek nagy, kisebb és egészen kicsi drót-karikák s ugyan azon karikák fele. A kezdő gyakorlatok most a nagy egész és fél kari­­kákból tartatnak, melyből csinos szépészeti idomok formálhatók. Pénteken d. e. az emberi test társalgásunk tárgya, melyhez a kisdedek korát megillető egész­ségi, ép életrendtani szabályok is csatoltatnak. A kicsikék is megnevezik testrészeiket, hol többnyire a beszéd és értelem fejlesztés együtt kezeltetik. Minden foglalkozáshoz alkalmi dalok és versek vé­tetnek fel. Péntek d. n. lerakó vesszőcskékkel foglalkoz­nak a nagyobb óvoncok s miután ezek már a tár­gyaknak csupán határvonalait tüntetik fel, mint megtestesült vonalak szerepelnek. A függélyes, vízszintes és ferde irány itt határozott alakban vé­sődik a gyermek emlékezetébe, sőt különböző számviszonyok is merülnek fel, azért a gyermek fogalmai mennyiség tekintetében is erősbülnek. Péntek d. u. ismét a teke és egy labda véte­tik elő a kicsikéknél s ha kielégítő feleletet adnak, a henger, később a kocka, utóbb pedig az átfúrt kocka kerül szemlélet alá. Szombaton ismétlés tartatik az egész heti tár­salgás tárgyai felett. Eme ismétlés azért lényeges, mert a következő hét társalgási anyagának mneny­­nyiségét és minőségét ez határozza meg. Ha roszul emlékeznek, nem vétetik fel új tárgy, hanem az utóbbi lesz felfrisítve. Kívánatos lenne, hogy az ójoncok közül szom­bat d. e. egy sem maradna ki, pedig vannak szü­lők, kik a fél napért nem tartják érdemesnek őket elküldeni, miután délután a súrolás végett szü­net van. Nem lesz talán érdektelen még azon vezérel­veket is megemlíteni, melyek minden értelmes jó szülőt és nevelőt­­, kisdedekkeli bánásmódban ve­zérelni szoktak. Értem t. i. azt a szeretetteljes bánásmódot, mely a kisdednek mintegy elsőrendű életszükségét képezi. Igen, a kisdednek éreznie kell, hogy szex­elve van, de ha indulatosság, ma­kacsság, kajánság, pajkosság mutatkozik, akkor ama erélyt is kell vele éreztetni, mely őt önura­lomra, szoktatja. Ám a nagy szer­etetnek és az erélyes szigor­nak is megvannak illő határai. Az ártatlan kisded szeretete oly lélekemelő, oly angyalian kedves, hogy az csak azt nem hatja meg, ki végkép érzéketlen. Mily megható látvány, ha a kisded a nyert kedveskedést kedveskedés­sel viszonozza! Benne mintegy letükrözi magát a jó benyomás s általa az a kis boldogított szív há­laérzetének háláját nyilvánítja! De ha eme ked­veskedés akár a szülő, akár a gyermek részéről hízelgéssé fajul, akkor elkényesztetést szül s akkor a jó nevelés jó eredményének akadályul szolgál. A romlatlan gyermek bizonyos ismertető jele, hogy a hízelgést ki nem áshatja! Ha az erélyes bánásmódnak haragos állapot­ban akarunk kifejezést adni, érvényt szerezni, akkor nagyon tévedünk! A célba vett javítás he­lyett sokszor dac, makacsság és nem egyszer alattomos ravaszság fejlődik a megfélemlített gyer­mekben. Szükséges tehát, hogy a valódi benső szeretet és a higgadt józan erély karöltve legyen bánásmódunk irányadója. Dühös, haragos embert nem is kellene soha látni, soha hallani a gyer­meknek! Én azt észleltem, hogy a kisded maga akkor ingerült, kedvetlen, ha baja van, vagy ha baja támad. Egy két éves fiúcska az óvodában ily in­gerült állapotban harapta gyermek­társait s midőn kiengesztelésül megcsókoltattam vele a sérült helyet, S z i i­ h á l. ...„Rosz időket élünk, rosz csillagok járnak.“... Helyi színészetünk egén a láthatár végképen beborult. A közönség megunta-e a színházba já­rást , vagy azon megbocsáthatlan baklövések után, mit a működő társulat részéről az utóbbi időkben tapasztalt, nem kívánkozik színházba menni? nem­­ akarjuk eldönteni, hanem nekünk úgy tetszik, hogy emez okok mindegyike fen­áll s tartja visz­­sza közönségünket a színházba járástól. Akár­hogy legyen is azonban a dolog, nekünk referensi tisz­tünk ezúttal tovább nem terjedhet, mint e körül­ményt felemlíteni. Vasárnap, ápril 13-án, bérlet szünetben ada­tott Hegedűs Lajos jóhírű drámája: „Bíbor és gyász“ 5 felvonásban. Az előadás meglehetős volt, a sok szerepcserét azonban kötelesség lett volna előadás előtt jelezni, így azonban a darab sok te­kintetben érthetetlenné vált. Az egyes szereplők ellen nem sok kifogásunk volt, Bács úr azonban a beteges királyt, gyakori köhögése dacára is nagyon egészségesnek tüntette fel. Közönség az ünnep dacára is közép számban jelent meg, külö­nösen az előkelő osztály alig volt képviselve. Hétfőn, ápril 14-én, bérlet folyamban színre hozatott „A két drótos“ eredeti népszínmű 4 fel­vonásban, írta: Kempelen Győző. Az előadásról mi jót mondhatnánk, azt mind Völgyi Gyula vinné el, ki Kruponacsek Marci szerepében ügyesen és jókedvűleg játszott. Közönség ma ismét kisebb volt, sem hogy azzal dicsekedhetnénk , hanem bi­zony fordítva lehetett volna itt a két ünnepen előadott darabokat színre hozni, úgy nevezetesen, hogy „Bíbor és gyász“ bérletben, „A két drótos“ pedig ünnepi közönségre számítva, bérlet szünet­ben lett volna előadva. A hangulat után ítélve — elhihetik — az eredmény jobb leendett. Szerdán, ápril 16-án, bérlet folyamban adatott „Női harc“ francia vígjáték 3 felvonásban, Írták: Seribe és Legense, fordította Csepreghi. A darab maga ismeretes s egyike a legélvezetesebb vígjá­tékoknak, de a mint ez itt eldaráltatok, a „ments meg uram“-féle veszedelmek közé tartozik. Okunk van részletekbe nem bocsátkozni, de általánosság­ban annyit megmondani kötelességünk, hogy ilyen A Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület 1873. évi ápril­is 14-én tartott választmányi ülése. Elnök: Horváth Döme, jegyző: Csereklyei Károly, tagok számosan. Mindenek előtt bemutattatok és felolvastatok az egylet által Nagy-Körösön 1872-ik évben ren­dezett tárlat számadásainak megvizsgálásáról be­adott bizottsági jelentés, melynélfogva kitűnt, hogy az egyletnek innen származott tiszta bevétele 426 frt. 55 krt tesz, azonban azon megjegyzéssel, hogy az egylet e tárlatra 1500 frtnyi államsegélyt nyert. Farkas Elek úr, e tárlat rendező bizottságá­nak ügybuzgó elnöke, e jelentés alapján a további kötelezettség alól föloldatik és buzgalmáért nékie elismerés és köszönet nyilvánittatik. Két rendbeli miniszteri intézmény folytán ér­­tesíttetik az egylet, hogy Klimke C. frankenthali tanító, egy a méhek táplálkozására szolgáló növé­nyekből összeállított virág­gyűjteményt mutatván be, az a nevezett tanítónál, szállítással együtt, 11 forintért megrendelhető. E gyűjtemény igen érdekes s kiváltképen az iskolák növény gyűjteményei közé illő, sőt szük­séges volna, amennyiben azon sorrendben van tartva, mint az egyes növények, virágzási szakok­ban, a méheknek táplálékot nyújtanak.­A gyűj­temény 200 különféle, papírra préselt, növényfajt tartalmaz. Továbbá közöltetik az egylettel, a vasvárme­gyei gazdasági egylet által, egy­ alakítandó orszá­gos magyar méhész egyletre vonatkozó alapszabály­tervezet. Mindkét leirat a méhészeti szakosztályhoz uta­sítta­tik. Indítvány létetett a helybeli posta hivatal, állami intézetté emeltetése iránt. A városi törvényhatóság — ez irányban esz­­közlendő lépések megtétele végett — az egylet ré­széről benyújtandó folyamodány által, megkerestetni i­nditványoz­tatik. Elnök jelenti, hogy a n. m. kir. földmiv. mi­­nisterium által, 1871-ik évben, ez egyletnek, je­les tény­ész jószág terjesztése tekintetéből előlege­zett 6750 frt. folyó évi március hó 13-án, a hely­beli kir. adóhivatalba visszahelyeztetett, miről a címzett ministerium, köszönetét nyilvánító felirat kapcsán elnökileg értesitve lett. Tudomásul vétetik. Továbbá, hogy az egylethez egy takaréktűz­­hely és egy kész szekér küldetett an. m. kir. földmivelési ministérium által, előbbi angol mintára készült, mint valósággal tűzanyag kímélő tűz­hely, kísérlet tétel végett; utóbbi pedig a címzett ministerium által, ez egyletnek ajándékul küldetik. Egy ilyen szekér a n.-kőrösi tárlaton 1872-ik év­ben volt kiállítva , hol annak célszerűsége bebizo-előadás, olyan „szende“ színésznővel , minőnek Gyöngyösi Elma k. a. mutatta be magát, a szomorú helyi viszonyokat derültekké tenni nem lehet. OO

Next