Kecskeméti Lapok, 1873. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)

1873-01-26 / 4. szám

Hatodik évfolyam. 4. sám. Január 26. 1873. Előfizetési dij : ____ g Hirdetési dijak: T rnnnTrnijTTiinT ti nnir a:s: If III \ K I mill El I ft U|||f • ; , J\JJU U1Y Juli 1 Ji 1 1 JLiliiJL UlYi «w» Szerkesztői szállás : Hirdetések elfogadtatnak , a lap szellemi részét illető VfiflVfiSTilTil llTI II 1 Pl I I H 11 tési dijak és minden alap anyagi közlemények küldendők. Itt IIII II II O II I UI részét illető közlemények küldendők. Hal-piacz, 250. sz., hová a w . . . „ , ... Országos és heti-vásáraink. Sz. kir. Kecskemét városának, mint tudjuk, évenkint négy országos és hetenkint két heti vására van, kedden és pénteken; országos vásárai az eladásra kiállilított szarvasmarha, ló és egyéb jószágok nagy számáról már a legrégibb idő óta az ország legtekintélyesebb vásárai közé soroztattak, és roppant nagy számú és meszsze földről összesereglett vevők és eladók által látogattattak, kik a polgárságnak mindannyiszor szép hasznot biztosítottak. Hetivásáraink pedig az utolsó két évtized alatt oly terjedelemre tettek szert, hogy számos középnagyságú város országos vásárait túlszárnyalják mind terjedelemre, mind az árucikkek változatosságára nézve; sajnos azonban, hogy a rend és felügyelet tekintetében hasonló haladást nem jelezhetünk , s hogy ez utóbbi szempontból nagyon is sok kívánnivalót látunk bármerre tekintsünk. Nem lévén ezúttal szándékunk drágasági jajveszékelésekkel untatni az olvasóközönséget, noha e tekintetben is elmondhatnók még a helyben bőségesen termelt élelmi cikkekre is, hogy piacunknál drágábbat Magyarhonban alig találunk, de ezt nem is említenők, ha tudnók, hogy az a nagy ár termelő polgártársaink fáradalmainak jutalmazására áldoztatik fel; mi csak azt fájlaljuk és csak azt említjük fel, mint a vásárló nagyközönség sérelmét, hogy néhány kofa és kupec miatt, kik nemcsak a piachoz vezető utcák szegletein, hanem a város kapuin kívül is elfogdossák az árukkal piacra jövő közönséget és anynyira egyedárúságot űznek, hogy a nagy közönség csak nagyon elvétve juthat első kézből valamely cikk megvételéhez, ami mindenesetre rendetlenség és helytelen dolog. Nem azt akarjuk mi ezáltal célozni, hogy a kofák és kupecek a vásárlástól visszatartassanak, hanem csak azt, hogy a nagy közönség rovására a monopolizálás ne engedtessék meg, az utcai és város szélénni fogdosás által a nagy közönség megkárosittatik, mert az árucikkeket csak másod és harmad kézből veheti, de károsittatik a piacbérlő is, mert számtalan kocsin és gyalogosan szállitó oda sem juthat a helyszikére, baromfit a tenyésztőtől vehetni , ez már maholnap a mesék országába tartozik, mert a kofák kocsival állván a piacon, a vevő kezéből egyszerűen kiveszik a kialkudott baromfit, a kocsiba dobják és kifizetik az árát. Emiatt felszólalni épen nem tanácsolnánk egyik gazdasszonynak sem, mert jaj volna annak, ha a kofa a nyelve hegyére kapná. A piaci őr pedig ha ilyesmit ló, elfordul, nehogy az ily módon garázdákodó kofát, kivel rokoni, vagy más öszeköttetésben áll, meg kelljen szólítania. Ha azonban mindazon visszaéléseket el akarnák számlálni, melyek piacunkon naponkint végbemennek, akkor heti krónikát kelene írnunk, mely mindannyiszor ivekre trjedne. Mi itt még csak azon szemét hallazokat említjük fel, melyek sáros idő alkalnával az árulók által mint láb alávaló salmna a piacra hurcoltatnak, s ott hagymán, az elrohadásig ott díszelegnek , és ig azon rendetlenséget, hogy az árulók a piac környékén levő járdákat elfoglalják s a járókelőket a feneketlen sárba szorítjál. Mi pedig erősen hisszük, miszerint egy kis erély az illető hatóság részéről ezen kellemetlenség legnagyobb részét eltávolíttatná. A főok azonban, mely bennünket e sorok írására késztetet, a vásári biróság hiánya, melynek szüksége a napról napra gyarapodó csalási estek által nagyon is érezhető kezd lenni; mert a csalásra számítók ismervén azonkörülményt, hogy felettük a rögtöni biráski.Assal sterki felhatalmazva nincs, s hogy az ítélet kimondásának napokig való elhalasztása számtalan adót vagy vevőt kényszerít magát inkább megkárosítani engedni, mintsem hogy napokig járjon ügye után. Általánosan ismert térv az, hogy hetivásáraink legnagyobb közönségét részben a nagyterjedelmű kecskeméti puszták lakói, részben a szomszéd jászkun földekről beözönlő népek képezik s hogy ezen emberek legnagyobb része a hetivásár után rögtön távozni szándékozik. Ha már most az ilyen ember termékét valamely csalásra számitó kupec a piacon lefoglalózza a kialkudott ár szerint, és az átvevést addig halasztja, mig az illető a hetivásárból kiszorult s azután az átvevésnél mindenféle kifogásokat tesz, melyek szerint a kialkudott árért a terméket át nem veheti; mit tegyen a szegény eladni szándékozó, kihez forduljon, hogy igazságszolgáltatást nyerjen ? ha az alkuhoz ragaszkodik és bepanaszolással fenyegeti a vevőt, ez csak nevet, mert tudja, hogy a megidézés legalább három napot igényel, a pusztai ember pedig ezt be nem várhatja, mert a tanyán csak feleségét, meg talán egypár kis gyermeket hagyott, ezek pedig éjjen át maguk nem maradhatnak, de termékét sem viheti vissza, mert annak árára is szükség volna, hogy bevásárolhasson, utóbb is kénytelen új alkura lépni és termékét a kialkudott áron alól elvesztegetni. Vagy a mázsálásnál és mérésnél csalják meg, s csak akkor veszi észre, hogy gabonája a kereskedőnél sokkal kevesebbre ütött ki, mint otthon, midőn azt már a többi közé öntötték, hogy a lemázsálásnál és bemérésnél, meg sertés vásárlásnál hányfélekép van kitéve az adók, vevők értetlenebb osztálya a csalásnak, annak elősorolásához órák és ívek szükségeltetnének s mi azt hisszük, hogy a vásári és piaczi csalásoknak és csalatásoknak elejét vehetni csak két mód ajánlható, úgymint egy rendszeres vásári biróság szervezése és egypár jó decimál mázsának a városi hatóság általi megszerzése és értelmes kezelővel a vásárba állíttatása. Egy ilyen decimál mázsa szükséges lenne a szalonna- és húspiacon, másik a sertéspiacon és a harmadik a gabonapiacon , mi azt hisszük, hogy eltekintve azon erkölcsi javulást és csalási meggátlást, mely három ilyen mázsa alkalmazása által eszközöltetnék, míg a városi hatóságnak sem lenne azoknak alkalmazásából kára, mert meg vagyunk győződve, miszerint minden becsületes vevő vagy eladó szívesen megfizetné a mázsálásért eső néhány krajcárt a maga megnyugtatására, stt ígya a mázsa saját árát is, meg a felügyelő díját is rövid időn megkeresné. Azt hisszük, azzal sem túlozunk, ha a vásári bíróság felállításának szükségét, mint elodázhatlan, kárigényelte intézményt említjük fel, és pedig nemcsak a négy országos vásár tartamára, hanem a rendes heti vásárok tartamára is, mert nagyon sajátságosnak tűnik az fel előttünk, hogy ezeknek előtte legalább az országos vásárok tartamára rendes vásári bíróság volt felállítva, most pedig, mióta a kir. bíróság felállíttatott, nincs ; annál is inkább csodáljuk ezt, mert a vásári bíráskodásra sem a sommás bíróság nem érzi magát feljogosítva , miután polgári ügyekben senkit maga elé nem állíthat, csak meghivathatja a panaszos fél által, és ha önkényt nem jön be, csak törvényesen idézheti meg és ezen törvényes késedelem oka legtöbb esetben a vásárbani kijátszásoknak és csalásoknak, mert épen a késedelmet nem várhatja be a vidéki vevő és eladó. A kir. törvényszék hasonló módon nem lévén feljogosítva a vásári bíráskodásra, más mód nem marad hátra, mint az 1865/8. LIV. t. c. 481— 494. §§. értelmében egy elnökből, két bíróból és egy jegyzőből szervezett vásári bíróságot felállítani, melynek jogában áll a perlekedő feleket rögtön maga elé idézni, ítéletet mondani és a kártalanítást még az illető vásár, vagy hetivásár alkalmával foganatosítani is; az ily gyors eljárás végetvetne mindazon csalásoknak és csalatásoknak , melyeknek nagy része épen azért követtetik el, mert a csalni szándékozók ha-