Kecskeméti Lapok, 1873. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

volna közreműködni s áldozatot hozni. Jó­akarattal meg is kisértette. Ugyancsak a kisjenei hirneves gulyá­ból tenyésztésre alkalmas fiatal teheneket szállíttatott; de közben a marhák közt több felé járvány ütvén ki és terjedvén el, az e miatt előnynyel nem kinálkozó kísérletet fölfüggesztette. Az egylet összmű­ködése idejéből hét rendbeli közgyűlés s a szakosztály üléseken túl 51 választmányi ülés lett, s legnagyobb részben kellő érdekeltség- és látogatottság­gal megtartva. Íme, ifjú egyletünknek rövid három éves életéből, jóakarata működése­­s tevé­kenységének egészében és részleteiben elis­merésre méltó eredménye. Szerény hatáskörében s még szerényebb anyagi erőivel, a szokatlan kezdet nehéz­ségeivel is küzdve — országos eredményeket nem mutathat fel, de az egyszerű vonások­ban elősorolt s önmagukban eléggé beszélő és igazoló tények annyit mindenesetre ta­núsítanak, hogy egyletünk a mezőgazdászat érdekében nemes feladatát, lehetőleg s hű­ven teljesítette s a további fenállhatás­ és bizalomra teljesen méltó. Nem lehetlen, hogy talán az egylet bél­és külszervezete több kívánni és változtatni valót sejtet; hogy talán egyesek a hiva­tottak és illetőktűl olykor az egyleti teen­dők iránt közönyt és lehangoló ridegséget, s a gazdaközönség önmaga is nem kellő mérvű részvétet és pártfogóidat tanúsítottak, de a felismert hibák­ és hiányokból s az érzett mulasztásokból a közérdek rovására nem az következik, hogy most már a min­den esetre, minden körülmények közt szük­séges gazdasági egylet föláldoztassék , ha­nem inkább az, hogy a haszonra fordítható tapasztaláson okulva, mindannyian egyesek és községek s az egész vidék egyesült erő­vel minden lehetőt kövessünk el, miszerint, kezdetlegessége s korlátolt ereje dacára is, elég életképességet és tevékenységet tanúsi­tott gazdasági egyletünk legközelebb újból megalakitassék s nagyobb keretben bizto­sítva fentartassék. És ezt hinni és reményleni annál inkább fel vagyunk jogosítva, mert dicséretes tevé­kenysége mellett az ifjú egyletnek v­eszélyes gazdálkodása által 32 db. alapítványban érté­kes gazdasági eszközök és takaréktári betétek­ben s részvény­díjakban több mint 8000 frt. rendelkezési alapja van. 8 ezen összeg, az újabb megalakulás és jövendő biztos meg­élhetés kérdésénél bizonyosan egyik legfőbb garanciául tekintethetik. Hisszük és reméljük tehát, hogy a közelebbi hónap végnapjaiban a rendes köz­gyűlés meg fogván tartatni, ott a nagyszám­mal egybegyűlendő tagok által a jövő meg­alakulás kérdése egyhangúlag s a közér­dekben kedvezőleg fog megoldatni, és hogy az utolsó év véghónapjai az új megala­kulás érdekében és biztosítására teljes erély­­v­eszélyességgel használtatván fel, a köz­hasznú egyletet a gyakorlati élet mezején újból s még nagyobb h­atáskörben és fokozott erőben üdvözölhetjük. Adja isten, mezőgazdászainak s külö­nösen vidékünk érdekében, jogosult remé­nyünk s óhajtásunk szerint! Szeptember 18, 1873. Horváth Döme.. . Arca. A kisasszony. — Elbeszélés. — (Folytatás.) — De együgyű ember vagy te Antal!. . Már hogy jönne a fiatal nagyságos úr a te silány por­tékáid végett, szólt Rár­kiné bosszankodva. — Hát mit kereshetne az én szegény házamnál egyebet? — Szegény házamnál! szegény házamnál! hát már itten nincsen egyéb ügy-e, csak a te tiz esz­tendős fűszered, meg az a jó illatú halzsir?. . — Mondd meg hát az okát, mert én nem va­gyok találékony eszű ember. — Nem vagy te Antal semminő­­se; veled igazán nem érdemes beszélni. Hát a nagyságos úr Vilmánkhoz jön, érted-e már? — Vilmánkhoz! ? nem értem én ! .. — No­ha nem érted, hát nem érted. És hol­nap mikor itt lesz, be ne jör a szobába, mert az a mindenféle szag, mely a boltban átjárja öltönyöd, nagyon kellemetlen , olyan uraságnak sértené finom ízlését. — Bár sohase jöttem volna ide, — mormogd magában a jámbor férj, és kikullogott a szobából. Annyi bátorsága nem volt, hogy ezt hangosan merte­­volna kimondani felesége előtt; ő csak akkor volt merész véleménye kimondására, mikor a rumos üvegbe betekingetett, ez nyílttá és hősiessé tette a szelíd ember lelkét, és dacára, hogy a végén min­denkor ő húzta a rövidebbet, ezt nem bánta és örvendett magában , hogy mindent jól odamondoga­tott a feleségének. Felviradt a nehezen várt nap, és Vilma ma korábban ült a tükör elé, mint egyébkor. Nem reg­gelizett semmit, hogy annál karcsúbb legyen dereka a vállüzó alatt. Arcát, mely gyenge piros volt, kifehérítette az uralgó divat szerint, mely megveti a természetet, hogy festék alatt pirulni ne lehessen képes. Az új ruha a mondott időben otthon volt, s Vilma azonnal felöltözött. Tizenkét óra elmúlt és a várva várt látogató nem érkezett meg. Szorult lélekkel ült a mama az ablaknál és minden percben áttekingetett az üveg­táblákon, Vilma pedig bádggadtan lépegetett a szobában fel és alá. Az óra elütötte az egyet és ekkor az ajtó is­mételve megkoppant. Új lélek száll­ja meg az anyát és leányát, s vidám mosolylyal zengik egyszerre mind a ketten: „Szabad.“ Az ajtó megnyílik, s belép rajta nagyságos Pocsai Béla úr..........inasa. A mama csak azért nem ájult el, mert tudta, hogy leánya is utána ájulna, hanem annyit sejthe­tünk , hogy a fehérítő­ alatt volt egy kis pirulás. És átadta az inas a „második névjegyet“, melynek túlsó lapjára csak úgy trónnal az volt oda karcolva, hogy „halaszthatlan elutazása miatt teg­napi ígéretét be nem válthatja.“ A mint az inas betette maga után az ajtót, Vilma haragtól lihegve neki állott vállfűzőjének és azt irgalmatlanul tépte le magáról, s azután elvetette egy sarokba, utána a fodros ruha repült. A mama szintén ingerülten vetette le ünnepi felöltőjét, s cserélte fel a köznapival és bosszúsan ment a kony­hába , a későre maradt ebédet elkésziteni. Antalnak ma délig rosz vására volt s unalmá­ban többször neki keseredett a rumos üvegnek úgy, hogy kissé pityókosan ment a szobába, s innen — nem látván az asztalt megtérítve — a kony­hába lépdelt. Virágos házi sipkája félre volt ütve fején, szemei ragyogtak és szája fütyülésre volt csucsorodva. — Ebédelünk-e már kedves angyalom ? — kérdé vidáman feleségétől, mialatt enyelegve körülkarolta derekát. A feleség oly komor haraggal tekintett hátra, hogy Antal majd kijózanodott tőle. — Majd ebédelsz akkor, a­mikor készen lesz — mormogd ingerülten. — Ne légy olyan haragos tubicám! — Mi gondod rám, akár vagyok haragos, akár nem. — Ejnye te kis pattogó angyal ! .. . — Antal ne ingerelj! — De hát miért is késtek úgy el az ebéddel? — Kimenj ebből a konyhából Antal . .. — Vagy úgy­ tudom már, itt volt a nagy­ságos úr, hát azzal töltöttétek el az időt. — Nem hallgatsz el Antal ?! ... — Lelkem , hiszen nem bánom én, hogy itt volt a nagyságos úr! .. . — Te részeg, te pislogó kitakarodj innen! mert mindjárt........és felemelte a kezében levő fakanalat. — No no angyalom feleségem, kimegyek csak ne haragudjál rám, — és hátrált folytonosan kifelé, de nem találván el az ajtót, hátával a falba ütkö­zött és virágos házi sapkája lebukott fejéről. Fele­sége hirtelen felkapta a sapkát és kihajította az udvarra. „Eredj utána te részeges." — Antal nevet kérezve kullogott sapkája után, felvette, lábszá­raihoz veregette és feltette állandó régi helyére. Aztán a belső ajtón becsoszogott boltjába, elővette a rumos üveget és csillogó szemekkel végig néze­getvén rajta, jót húzott belőle, csak úgy könyv­­nélkül. Már ebéd felett ült Ránkiné és Vilma, Antal még sem volt a szobában. Az asszony kiküldte érte a szolgálót, a ki azzal jött vissza, hogy a tens úr alszik a pudli tetején. (Folytatása következik.) Kecskemét szabad kir. város köztörvényhatóságá­nak 1873. évi szeptember hó 15-ik napján tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök: Bagi L. polgármester, jegyzők: Hor­ny­i­k, Szálkai, F­ö­r­d­ő­s, B­o­d­o­r. Kevéssel 8 óra után elnök polgármester úr a gyűlést megnyitván, rövid beszédben jelezte, miért tarta szükségesnek egy rendkívüli gyűlés tartását, kérvén a bizottsági tagokat, hogy a kitűzött tár­gyak felett határozzanak. Miután senkinek a bizott­sági tagok közül sem kérdezni, sem indítványozni valója ezúttal nem volt, a napirendre tűzött tárgyak elseje, az iskolaszék 61­ 94. sz. a. jelentése olvasta­tott fel. Ezen jelentésében az iskolaszék panasz­képen említi föl, hogy eddigelé ezen közgyűléshez tett előterjesztései, javaslatai, habár nagyobb részint elfogadtattak, megvalósítva nincsenek, s a köz­oktatásügy mondhatlan kárára a közös iskolák e miatt többféle hiányokat szenvedni kénytelenek ; ugyanazért felhívja a közgyűlést, hogy előterjesz­téseire hozott határozatokat elvégre foganatosíttassa. Ezután a városnak tan­kerületekre osztását, beren­dezetten iskolaépületek felszerelését, s a­hol már most is múlhatatlanul szükséges, új iskolaépület felépítését hozza javaslatba. Erre felolvastatott az építkezési osztály 6902. sz. a. beérkezett h. jelen­tése, melyben ezen osztály az egyes tankerületekben felépítendő új iskolaépületeknek, hol és mikép építésére vonatkozó javaslatát előadván, ezen épít­kezéseknél előforduló szabályozásnak némi módosí­tását hozza javaslatba s azok elfogadását kéri, mely jelentések felolvastatása után a közgyűlés az iskolaszék által javaslatba hozott tankerületeket elfogadja, az ü­rgési iskolaépület felszerelését, az I. tankerületben egy új iskolaépületnek felépítését s tanczélokra megvett Szabó-féle házban legalább két tanterem­ berendezését elrendeli, utasítván egy­úttal a polgármestert, hogy a Szabó-örökösöknek a még fizetetlen 2006 frtot fizesse ki. S minthogy ezen határozat kiviteléhez pénz szükségeltetik, a pénzügyi osztály egyidejűleg odautasíttatik, hogy a szükséges költség előteremtésére a legközelebbi havi közgyűlésre beadandó jelentésében alapot mu­tasson ki. Ezen határozat kimondása után közvetlenül a polgármester Bagi László úr bejelenti, mikép a róm­. kath. egyháztanács részéről, az iskolai szük­ségleteire eddig élvezett 6000 frt. évi segélyt újból kiadatni kérelmező folyamodvány érkezett be, melyre nézve ő úgy vélekedik, hogy célszerű lenne azt ezúttal a pénzügyi osztálynak, oly célból adni ki, hogy azt figyelembe véve, midőn az iskolai célokra szükséges pénzösszeg előteremtéséről gon­doskodik, egyúttal arra nézve is tegyen véleményes jelentést, hogy a róm. kath. egyház eme kérvényé­ben kérelmezett összeg, mennyiben és honnan lenne fedezhető? — Polgármester úr ezen jelentése a bizottsági tagok között nagy érdekeltséget támaszt­ván , többfelől a kérvény felolvastatása szorgalmaz­­tatott, s miután az megtörtént, Fehér Péter úr kijelente: mikép­p e már egyszer elutasított kérelem mostani megújítása alkalmával, nem kíván vala­mely merev magatartást tanúsítani, sem maga, sem pártja részéről, de mivel korábbi közgyűlési határozatok a kért összeg kiadását megtagadták, s neki, mint mindenkinek, ki a közgyűlés méltó­ságát szívén viseli, ezen határozatot respektálnia kell, hogy egy minden érdeket kielégítő, célirányos kisegítő mód legyen feltalálható, a kérvényt figye­lembe vétel végett a pénzügyi bizottsághoz indít­ványozza utasíttatni, annyival inkább, mert azt hiszi , hogy reá és a bizottsági tagok közül sokakra e kérvény egészen váratlan érkezett, s hirtelenében nem tudna arra olyatén elintézést ajánlani, mely minden itt fennforgó érdeket kielégítsen. I­tánra Horváth Döme úr beszélt, kijelentvén, hogy mivel ő ez ügyet nem kierőszakolni, hanem érett megfontolás után, közakarattal, úgy kívánja elin­­téztetni, hogy az közmegnyugvást szüljön, szívesen

Next