Kecskeméti Lapok, 1873. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
volna közreműködni s áldozatot hozni. Jóakarattal meg is kisértette. Ugyancsak a kisjenei hirneves gulyából tenyésztésre alkalmas fiatal teheneket szállíttatott; de közben a marhák közt több felé járvány ütvén ki és terjedvén el, az e miatt előnynyel nem kinálkozó kísérletet fölfüggesztette. Az egylet összműködése idejéből hét rendbeli közgyűlés s a szakosztály üléseken túl 51 választmányi ülés lett, s legnagyobb részben kellő érdekeltség- és látogatottsággal megtartva. Íme, ifjú egyletünknek rövid három éves életéből, jóakarata működéses tevékenységének egészében és részleteiben elismerésre méltó eredménye. Szerény hatáskörében s még szerényebb anyagi erőivel, a szokatlan kezdet nehézségeivel is küzdve — országos eredményeket nem mutathat fel, de az egyszerű vonásokban elősorolt s önmagukban eléggé beszélő és igazoló tények annyit mindenesetre tanúsítanak, hogy egyletünk a mezőgazdászat érdekében nemes feladatát, lehetőleg s hűven teljesítette s a további fenállhatás és bizalomra teljesen méltó. Nem lehetlen, hogy talán az egylet bélés külszervezete több kívánni és változtatni valót sejtet; hogy talán egyesek a hivatottak és illetőktűl olykor az egyleti teendők iránt közönyt és lehangoló ridegséget, s a gazdaközönség önmaga is nem kellő mérvű részvétet és pártfogóidat tanúsítottak, de a felismert hibák és hiányokból s az érzett mulasztásokból a közérdek rovására nem az következik, hogy most már a minden esetre, minden körülmények közt szükséges gazdasági egylet föláldoztassék , hanem inkább az, hogy a haszonra fordítható tapasztaláson okulva, mindannyian egyesek és községek s az egész vidék egyesült erővel minden lehetőt kövessünk el, miszerint, kezdetlegessége s korlátolt ereje dacára is, elég életképességet és tevékenységet tanúsitott gazdasági egyletünk legközelebb újból megalakitassék s nagyobb keretben biztosítva fentartassék. És ezt hinni és reményleni annál inkább fel vagyunk jogosítva, mert dicséretes tevékenysége mellett az ifjú egyletnek veszélyes gazdálkodása által 32 db. alapítványban értékes gazdasági eszközök és takaréktári betétekben s részvénydíjakban több mint 8000 frt. rendelkezési alapja van. 8 ezen összeg, az újabb megalakulás és jövendő biztos megélhetés kérdésénél bizonyosan egyik legfőbb garanciául tekintethetik. Hisszük és reméljük tehát, hogy a közelebbi hónap végnapjaiban a rendes közgyűlés meg fogván tartatni, ott a nagyszámmal egybegyűlendő tagok által a jövő megalakulás kérdése egyhangúlag s a közérdekben kedvezőleg fog megoldatni, és hogy az utolsó év véghónapjai az új megalakulás érdekében és biztosítására teljes erélyveszélyességgel használtatván fel, a közhasznú egyletet a gyakorlati élet mezején újból s még nagyobb hatáskörben és fokozott erőben üdvözölhetjük. Adja isten, mezőgazdászainak s különösen vidékünk érdekében, jogosult reményünk s óhajtásunk szerint! Szeptember 18, 1873. Horváth Döme.. . Arca. A kisasszony. — Elbeszélés. — (Folytatás.) — De együgyű ember vagy te Antal!. . Már hogy jönne a fiatal nagyságos úr a te silány portékáid végett, szólt Rárkiné bosszankodva. — Hát mit kereshetne az én szegény házamnál egyebet? — Szegény házamnál! szegény házamnál! hát már itten nincsen egyéb ügy-e, csak a te tiz esztendős fűszered, meg az a jó illatú halzsir?. . — Mondd meg hát az okát, mert én nem vagyok találékony eszű ember. — Nem vagy te Antal semminőse; veled igazán nem érdemes beszélni. Hát a nagyságos úr Vilmánkhoz jön, érted-e már? — Vilmánkhoz! ? nem értem én ! .. — Noha nem érted, hát nem érted. És holnap mikor itt lesz, be ne jör a szobába, mert az a mindenféle szag, mely a boltban átjárja öltönyöd, nagyon kellemetlen , olyan uraságnak sértené finom ízlését. — Bár sohase jöttem volna ide, — mormogd magában a jámbor férj, és kikullogott a szobából. Annyi bátorsága nem volt, hogy ezt hangosan mertevolna kimondani felesége előtt; ő csak akkor volt merész véleménye kimondására, mikor a rumos üvegbe betekingetett, ez nyílttá és hősiessé tette a szelíd ember lelkét, és dacára, hogy a végén mindenkor ő húzta a rövidebbet, ezt nem bánta és örvendett magában , hogy mindent jól odamondogatott a feleségének. Felviradt a nehezen várt nap, és Vilma ma korábban ült a tükör elé, mint egyébkor. Nem reggelizett semmit, hogy annál karcsúbb legyen dereka a vállüzó alatt. Arcát, mely gyenge piros volt, kifehérítette az uralgó divat szerint, mely megveti a természetet, hogy festék alatt pirulni ne lehessen képes. Az új ruha a mondott időben otthon volt, s Vilma azonnal felöltözött. Tizenkét óra elmúlt és a várva várt látogató nem érkezett meg. Szorult lélekkel ült a mama az ablaknál és minden percben áttekingetett az üvegtáblákon, Vilma pedig bádggadtan lépegetett a szobában fel és alá. Az óra elütötte az egyet és ekkor az ajtó ismételve megkoppant. Új lélek szállja meg az anyát és leányát, s vidám mosolylyal zengik egyszerre mind a ketten: „Szabad.“ Az ajtó megnyílik, s belép rajta nagyságos Pocsai Béla úr..........inasa. A mama csak azért nem ájult el, mert tudta, hogy leánya is utána ájulna, hanem annyit sejthetünk , hogy a fehérítő alatt volt egy kis pirulás. És átadta az inas a „második névjegyet“, melynek túlsó lapjára csak úgy trónnal az volt oda karcolva, hogy „halaszthatlan elutazása miatt tegnapi ígéretét be nem válthatja.“ A mint az inas betette maga után az ajtót, Vilma haragtól lihegve neki állott vállfűzőjének és azt irgalmatlanul tépte le magáról, s azután elvetette egy sarokba, utána a fodros ruha repült. A mama szintén ingerülten vetette le ünnepi felöltőjét, s cserélte fel a köznapival és bosszúsan ment a konyhába , a későre maradt ebédet elkésziteni. Antalnak ma délig rosz vására volt s unalmában többször neki keseredett a rumos üvegnek úgy, hogy kissé pityókosan ment a szobába, s innen — nem látván az asztalt megtérítve — a konyhába lépdelt. Virágos házi sipkája félre volt ütve fején, szemei ragyogtak és szája fütyülésre volt csucsorodva. — Ebédelünk-e már kedves angyalom ? — kérdé vidáman feleségétől, mialatt enyelegve körülkarolta derekát. A feleség oly komor haraggal tekintett hátra, hogy Antal majd kijózanodott tőle. — Majd ebédelsz akkor, amikor készen lesz — mormogd ingerülten. — Ne légy olyan haragos tubicám! — Mi gondod rám, akár vagyok haragos, akár nem. — Ejnye te kis pattogó angyal ! .. . — Antal ne ingerelj! — De hát miért is késtek úgy el az ebéddel? — Kimenj ebből a konyhából Antal . .. — Vagy úgy tudom már, itt volt a nagyságos úr, hát azzal töltöttétek el az időt. — Nem hallgatsz el Antal ?! ... — Lelkem , hiszen nem bánom én, hogy itt volt a nagyságos úr! .. . — Te részeg, te pislogó kitakarodj innen! mert mindjárt........és felemelte a kezében levő fakanalat. — No no angyalom feleségem, kimegyek csak ne haragudjál rám, — és hátrált folytonosan kifelé, de nem találván el az ajtót, hátával a falba ütközött és virágos házi sapkája lebukott fejéről. Felesége hirtelen felkapta a sapkát és kihajította az udvarra. „Eredj utána te részeges." — Antal nevet kérezve kullogott sapkája után, felvette, lábszáraihoz veregette és feltette állandó régi helyére. Aztán a belső ajtón becsoszogott boltjába, elővette a rumos üveget és csillogó szemekkel végig nézegetvén rajta, jót húzott belőle, csak úgy könyvnélkül. Már ebéd felett ült Ránkiné és Vilma, Antal még sem volt a szobában. Az asszony kiküldte érte a szolgálót, a ki azzal jött vissza, hogy a tens úr alszik a pudli tetején. (Folytatása következik.) Kecskemét szabad kir. város köztörvényhatóságának 1873. évi szeptember hó 15-ik napján tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök: Bagi L. polgármester, jegyzők: Hornyik, Szálkai, Fördős, Bodor. Kevéssel 8 óra után elnök polgármester úr a gyűlést megnyitván, rövid beszédben jelezte, miért tarta szükségesnek egy rendkívüli gyűlés tartását, kérvén a bizottsági tagokat, hogy a kitűzött tárgyak felett határozzanak. Miután senkinek a bizottsági tagok közül sem kérdezni, sem indítványozni valója ezúttal nem volt, a napirendre tűzött tárgyak elseje, az iskolaszék 61 94. sz. a. jelentése olvastatott fel. Ezen jelentésében az iskolaszék panaszképen említi föl, hogy eddigelé ezen közgyűléshez tett előterjesztései, javaslatai, habár nagyobb részint elfogadtattak, megvalósítva nincsenek, s a közoktatásügy mondhatlan kárára a közös iskolák e miatt többféle hiányokat szenvedni kénytelenek ; ugyanazért felhívja a közgyűlést, hogy előterjesztéseire hozott határozatokat elvégre foganatosíttassa. Ezután a városnak tankerületekre osztását, berendezetten iskolaépületek felszerelését, s ahol már most is múlhatatlanul szükséges, új iskolaépület felépítését hozza javaslatba. Erre felolvastatott az építkezési osztály 6902. sz. a. beérkezett h. jelentése, melyben ezen osztály az egyes tankerületekben felépítendő új iskolaépületeknek, hol és mikép építésére vonatkozó javaslatát előadván, ezen építkezéseknél előforduló szabályozásnak némi módosítását hozza javaslatba s azok elfogadását kéri, mely jelentések felolvastatása után a közgyűlés az iskolaszék által javaslatba hozott tankerületeket elfogadja, az ürgési iskolaépület felszerelését, az I. tankerületben egy új iskolaépületnek felépítését s tanczélokra megvett Szabó-féle házban legalább két tanterem berendezését elrendeli, utasítván egyúttal a polgármestert, hogy a Szabó-örökösöknek a még fizetetlen 2006 frtot fizesse ki. S minthogy ezen határozat kiviteléhez pénz szükségeltetik, a pénzügyi osztály egyidejűleg odautasíttatik, hogy a szükséges költség előteremtésére a legközelebbi havi közgyűlésre beadandó jelentésében alapot mutasson ki. Ezen határozat kimondása után közvetlenül a polgármester Bagi László úr bejelenti, mikép a róm. kath. egyháztanács részéről, az iskolai szükségleteire eddig élvezett 6000 frt. évi segélyt újból kiadatni kérelmező folyamodvány érkezett be, melyre nézve ő úgy vélekedik, hogy célszerű lenne azt ezúttal a pénzügyi osztálynak, oly célból adni ki, hogy azt figyelembe véve, midőn az iskolai célokra szükséges pénzösszeg előteremtéséről gondoskodik, egyúttal arra nézve is tegyen véleményes jelentést, hogy a róm. kath. egyház eme kérvényében kérelmezett összeg, mennyiben és honnan lenne fedezhető? — Polgármester úr ezen jelentése a bizottsági tagok között nagy érdekeltséget támasztván , többfelől a kérvény felolvastatása szorgalmaztatott, s miután az megtörtént, Fehér Péter úr kijelente: miképp e már egyszer elutasított kérelem mostani megújítása alkalmával, nem kíván valamely merev magatartást tanúsítani, sem maga, sem pártja részéről, de mivel korábbi közgyűlési határozatok a kért összeg kiadását megtagadták, s neki, mint mindenkinek, ki a közgyűlés méltóságát szívén viseli, ezen határozatot respektálnia kell, hogy egy minden érdeket kielégítő, célirányos kisegítő mód legyen feltalálható, a kérvényt figyelembe vétel végett a pénzügyi bizottsághoz indítványozza utasíttatni, annyival inkább, mert azt hiszi , hogy reá és a bizottsági tagok közül sokakra e kérvény egészen váratlan érkezett, s hirtelenében nem tudna arra olyatén elintézést ajánlani, mely minden itt fennforgó érdeket kielégítsen. Itánra Horváth Döme úr beszélt, kijelentvén, hogy mivel ő ez ügyet nem kierőszakolni, hanem érett megfontolás után, közakarattal, úgy kívánja elintéztetni, hogy az közmegnyugvást szüljön, szívesen