Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

nodát főtanodává emelni, illetőleg a most bekövetkező tanévre 5-dik osztályt is életbe léptetni, ha a vá­­rosi közönség a kormányt jóakaratú törekvésében támogatni, illetőleg a magára vállalt kötelezettségnek eleget tenni késznek mutatkozik. A városközönség e tekintetbeni magatartá­sától függ sok jóravaló ifjúnak sorsa és jö­vője , mert a tehetősebb szülők, kik gyer­mekekre 5—600 frtot költhetnek, elküld­hetik azokat Pestre tanulmányaik folytatása végett, de a szegényebbek ezt nem tehetik, és igy sok ifjú a megkezdett pályáról ön­hibája nélkül leszoríttatik. Ha tehát a reáliskola ügyében sok saj­nálatos mulasztás történt is, mégis van ki­látás annak helyrehozására, de arra gyors és erélyes intézkedés szükséges. Abban a hitben vagyunk, hogy a vá­rosközönség elöljárósága, mely teljes tu­datával bír a nagy és fontos feladatnak, mely a tanügy kérdésében rá nehezül, ha­zafias kötelességének fogja tekinteni mindent elkövetni, mi hatáskörénél fogva az ügy gyors és szerencsés megoldását siettethetné, és hitünk mellett főispán úr Ő méltóságát is, ki városunk ügyei iránt oly melegen érdeklődik, tisztelettel felkérjük, hogy az ez ügyben bármely oldalnál netán mutat­kozó akadályokat és nehézségeket, döntő és befolyásos közbenjöt­tével elhárítani szí­veskedjék. A bizalom és szeretet, mely már annyiszor ő méltósága személye iránt nyil­vánult, a reáliskola ügyének gyors és sze­rencsés keresztülvitelével bizonyára még inkább és nagyobb mérvben fog irányában fokozódni. Értesítés a kecskeméti kegyes tanitórendi főgymnasium műkö­déséről 1873/4. tanévben. Mióta e tanintézet mint 8 osztályú főgymna­­sium működik, volt már egy s pedig az 1868-ik év, melyben azt 347 tanuló látogatta; azóta az ifjúság száma évről-évre apad; e jelenség azonban nem csak itt, hanem az ország más gymnasiumaiban is, főleg pedig azon városokban tapasztalható, melyek többféle iskolával rendelkeznek; ily szeren­csének örvend Kecskemét szabad királyi városa is. E körülményt tekintetbe véve nem oly felötlő az ifjúság számának apadása, s ez a mostani rend­szer mellett épen nem baj; bárha sikerülne mindig a tisztelt szülőknek úgy ismerni ki fiaik mind szel­lemi tehetségeit, mind hajlamait, hogy azok nyo­mán azon tanodába küldenék fiaikat, melyben azok hajlamaiknak megfelelő ismereteket szereznének; igy jutnának minden iskolának olyan tanulók, kik­kel gyorsan s örvendetes sikerrel haladhatna elő. Hogy a most divó tanrendszerben, midőn a tanulók naponként 5, 6, 7 órát töltenek a tanin­tézetben, egészségi szempontból nem jó a túlnépes iskola dacára a gyakori s gondos szellőztetésnek, könnyű belátni, de nem jó ez tanítási szempontból sem; a mostani rendszer ugyanis folytonos gyakor­latot s az egyesek minél gyakoriabb kikérdezését követeli, ez pedig a nagy számú ifjúságnál lehetet­len, s így a legjobb ifjú is sokszor hanyatlásnak indul. Mily nehézségekkel jár a taní­tás az ifjúság nagy száma mellett, bizonyíthatják azon tanárok , kik a tanulók írásbeli dolgozataival foglalkoznak ; ezeket ugyanis gondosan kell átnézniök, ha mun­­kájuk sikeréről s tanítványaik előremeneteléről meg akarnak győződni; itt tüntetik ki a tanulók mind ismereteiket, mind önálló tevékenységüket. Továbbá a felügyelet s a fegyelem fentartása is nehézségekkel jár, hol számos az ifjúság; pedig a fegyelemnek fenn kell állania az ilyen intézetben; különben lehetetlen azon célt elérni, mely a g­ra­­nasiumoknak ki van tűzve, mert feladata nemcsak tanítani, hanem egyszersmind nevelni. E célt tehát az itt mondottak szerint sokkal könnyebben s biztosabban érhetni el 24—30, mint kétszer vagy háromszor is több tanulóval egy-egy osztályban. A fennemlített főgymnasium osztályait az itt följegyzett számok szerint látogatták a tanulók, s pedig az év elején be volt írva I. osztályra 38, II. -ra 23, IlI.-ra 20, IV.-re 19, V.-re 23, Vl.-ra 20, VII.-re 21, Vili.-ra 34, összesen: 198 tanuló. Évközben kimaradt I. osztályból 5, 11.-ból 3, IV.-ből 1, V.-ből 6, VI-ból 3, VIII.-ból 1, meg­halt 1, összesen 20. Az év végéig maradt I.-ben 33, II.-ban 20, III. -ban 20, IV.-ben 18, V.-ben 17, VI.-ban 17, VII.-ben 21, VIII.-ban 32 , összesen : 178. Volt ezek között vallásra nézve róm. kath. 158, gör. kel. 1, ág. vall. 1, izraelita 19, össze­sen: 178. Nemzetiségre nézve magyar 177, cseh 1, ösz­­szesen: 178. A fegyelmet illetőleg a tanodai törvényekhez általában véve dicséretes buzgalommal alkalmaz­kodtak. A tanulmányokban tett előmenetelre nézve volt kitűnő 32, jeles 35, I.-rendű 91, II.-rendű 15, II.-rendű 4, vizsgálat nélkül maradt­­, össze­sen: 178. Francia nyelvet tanultak 8-an, olasz nyelvet 14-en, gyorsírást 45-en, zenét 20-an , rajzot 128, műéneket 56, testgyakorlatot 138. Érettségi vizsgálatot tett 30 tanuló, kitünte­téssel érettnek nyilváníttatott 13, érettnek 14, nem érettnek 3. Mindezen tanulók oktatásával 12 kegyes tani­tórendi s 4 világi tanár foglalkozott; ki kell itt emelnünk tek. Dr. Schwarc László urat, ki az in­tézet iránti kegyeletből annak tanítványait 3 éven át minden dij nélkül a gyorsírásban örvendetes si­kerrel gyakorolta. F. évi július hó 4-én nagy számú díszes kö­zönség előtt tartatott meg a vizsgálat a szavalat-, zene- és műénekből; az előadás vége felé olvasta­tott az 1873/4. tanévben beérkezett pályázatokat bíráló bizottmány tanácskozmányának jegyzőkönyve, melynek kivonatát a következőkben közöljük : I. Kecskemét szab. kir. városának tek. tanácsa által alapitott Széchényi-dijra (30 fiz.) a következő­­ magyar történelmi kérdés tűzetett ki: „Kívántatik kortani kimutatása jellemrajzzal azon hős férfiaknak, kik 1526-tól 1711-ig a hon védel­mezéséért éltüket hozták áldozatul.“ E pálya­­s­díj elnyeréséért csak kecskeméti tanulók versenyez­­­­hettek. E díjért azonban az illetők sajnálatára,­­ egy tanuló sem versenyzett, első s talán mint re­méljük , utolsó eset 14 év óta. Annál szebb eredményt tüntettek föl a többi munkálatok. II. A helybeli t. c. kaszinó által megajánlott­­ pályadijra (20 frt.) „Zrínyi a költő halála“ című történeti beszély tűzetett ki. Ezen valamint a következő pályadíjakért min­den tanuló versenyezhetett. A kitűzött határidőre 5 történeti beszély ér­kezett be.­­ A kaszinói dijra s azonkívül a bíráló bizottmány különös dicséretére méltónak ítéltetett Kis Sándor, k. r. p. n. 8. oszt. tanulónak pá­lyaműve. Ezután legjelesebbnek találtatott Pintér Kál­mán, k. r. p. n. 8. oszt. tanuló pályamunkája, melyet tek. Hornyik János városi főjegyző úr 10 forinttal jutalmazott. Ezeken kivül jutalomra méltónak ítéltetett Sár­i Ignác, k. r. p. n. 7. oszt. tanulónak pálya­műve, melyet tek. Kovács József törvényszéki ülnök úr 5 forinttal jutalmazott, s Tóth György , k. r. p. n. 8. oszt. tanuló beszélye, melynek tek. Balla János városi levéltárnok úr 5 forintja ítélte­tett oda. Molnár László 7. oszt. tanulónak pályaműve, mint történeti rajz megdicsértetett ugyan, de a beszély kellékeinek kevésbé felelt meg. III. Néhai Zsiga Alajos kegyes tanitórendi tanár által alapitott dijra (25 fzt.) a következő pá­lyakérdés adatott föl: „Muttattassék ki a földrajzi viszonyok befo­lyása a műveltségre és erkölcsökre.“ E műfajból két munka adatott be s mind a kettő jutalomra méltónak találtatott s pedig Károly József, k. r. p. n. 8. oszt. tanulónak műve a Zsiga­­féle dijra, s Kis Sándor, k. r. p. n. 8. osztályú tanulóé­r­tek Dr. Kocsis József úr által fölaján­lott 5 forintra. IV. Költői dolgozatra a következő cimű és tárgyú,rimes elegia fűzetett ki: „Ányos sírjánál.“ TÁRCA. A magyar országgyűlések szervezetének fejlődési története. Irta: M. K. (Folytatás.) Ezen időből láthatni mily roppant fejletlen volt még az országgyűlések szervezete akkor, a­mi­dőn az is meghatároztatott, hogy 15 nap­nál tovább nem tartathatik diaeta. így tehát ha az ország sorsát érdeklő ügy került szőnyegre, ha 15 nap alatt el nem végeztetett: három évet kellett bevárni míg ismét vitáztak a javaslat fölött, és ha a kiszabott idő alatt újra nem ment végbe a teljes megállapodás, ismét három, hat, stb. évekig kellett várakozni. 1500-dik évben a Rákoson tartatott egy or­­­­szággyűlés, melynek szerkezete akként jött létre, mint azt az 1495. és 1498. évi törvény­­cikkek megszabták. 1504-dik évben április 24-kén ismét összegyűl­tek a Rákoson az országos rendek. Hogy mily­­ nagy zavar uralkodhatott ezen országgyűlésen, onnan következtethető, hogy habár birság alatt szabta is meg a törvény az országgyűlésről való eltávo­zást, mindazáltal igen sokan használták fel az egyenetlenség által keletkezett zavarokat a tá­vozásra. Az 1505. évi rákosi országgyűlésen a király törvénytelen tettei felett folytak a viták, de a­mint a fentebbi két országgyűlésen nem, úgy ezen sem jöttek létre változások, melyek az országgyűlé­­­­sek szervezetében fejlődésre mutatnának. 1507-ben ápril 24-kén a Rákoson összegyűlt rendek oly végzéseket hoztak, melyeket a király megerősítése nélkül érvényre emeltek. Ebből tűnik ki azon nagymérvű bizalmatlanság, a melylyel ki­rályuk irányában viseltettek; ámbár ezen ország­gyűlésen képviselve voltak a magyarországi összes főpapok, továbbá az országnagyok­ és nemesek is. A rendek inkább az országos választmány össze­állításával foglalkoztak. 1508. évi május 14-kére Budára hivattak a rendek országgyűlésre. Tárgya volt leginkább Lajos megkoronázása. Miután a rendek e felöl sok ideig értekeztek, azon feltétel alatt egyeztek meg Lajos koronázásában, ha Vladiszláv a már kikötött fel­­­­tételeket elfogadja, és csak midőn ezek elfogadtat­tak, koronáztatott meg Lajos Székesfehérváron. 1510- dik évben Esztergomban volt az ország­gyűlés összehiva, de a kiütött dög­vész miatt nem­­ tartatott meg. A következő 1511-dik évben az ország rendei április 24-kén a Rákoson gyülekeztek össze. Hogy­­ milyen volt a képviseleti rendszer, a hátrahagyott adatok nem mutatják egész terjedelmében; annyi­­ azonban bizonyosnak látszik, hogy külföldi kö­­­­vetek is p. o. a lengyel király és moldvai vajda követei megjelentek. 1511— 1514. évben az országban kiütött ke­resztes háború miatt nem lehetett országgyűléseket tartani, azonban 1514-ben október 18-kára össze­hivattak a rendek. Általános elégedetlenség ural­­­­kodott közöttük, vádolták a királyt, hogy tétlenül­­ viselte magát, az ország megmentéséről nem gon­doskodott, míg nem annyira ment a rendek közt a király elleni gyűlölség, hogy 33 nap múlva fel­oszlatta­tott az országgyűlés. 1515-ben április 24-kére újra országgyűlés hir­dettetett a Rákosra. S azon törvényjavaslat szolgált vita tárgyául, hogy a Német birodalomnak és a lengyeleknek két-két követei széket és szavazatot nyerjenek-e a magyar országta­nácsban? Ezen javaslat a Rákoson sátort ütött nemesség által visszavettetett, a minélfogva a gyermekkirály nevében az országgyűlés a budai várba rendeltetett áttétetni. A nemesség sűrű cso­portban vonult át Budára, hol a vár kapui előtt felszólittatott a fegyverlerakásra. Ez azonban a felszólításnak nem engedve, inkább a várfal vívá­sához fogott. Hogy milyen volt ezen országgyűlés szervezete, a fentebbi eseményből láthatjuk. De másfelől észre­vehető az is, hogy megszűnt azon helytelen hatá­rozat, a­mely szerint 15 napnál tovább nem tartathatik országgyűlés. Az 1517. évi május 3 ára összehívott diaeta alig nyílt meg, — melyen a nemess­ég igen nagy számmal volt jelen — a törökök közeledése fe­lől szárnyaló hit miatt azonnal szétoszlott. De a nemesek ezzel nem elégedve meg, minden egy­házi és világi főrendnek „kizárásával“ Tolnán 1518. évi július 25-kén külön ország­gyűlést tartottak. Legfőbb feladata volt ezen gyűlésnek az oligarchia ellensúlyozása. Az itt ke­letkezett végzések Werbőczy István királyi személy­­nek döntő befolyásával készültek. Ugyanezen évben és 1519. év elején még egy Hj országgyűlés tartatott Bácsban, hol mint előbb, a főurak, egyháziak, mint vilá­giak kizárattak, s csupán csak a nemesség volt képviselve. (Folytatása következik.)

Next