Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
nodát főtanodává emelni, illetőleg a most bekövetkező tanévre 5-dik osztályt is életbe léptetni, ha a városi közönség a kormányt jóakaratú törekvésében támogatni, illetőleg a magára vállalt kötelezettségnek eleget tenni késznek mutatkozik. A városközönség e tekintetbeni magatartásától függ sok jóravaló ifjúnak sorsa és jövője , mert a tehetősebb szülők, kik gyermekekre 5—600 frtot költhetnek, elküldhetik azokat Pestre tanulmányaik folytatása végett, de a szegényebbek ezt nem tehetik, és igy sok ifjú a megkezdett pályáról önhibája nélkül leszoríttatik. Ha tehát a reáliskola ügyében sok sajnálatos mulasztás történt is, mégis van kilátás annak helyrehozására, de arra gyors és erélyes intézkedés szükséges. Abban a hitben vagyunk, hogy a városközönség elöljárósága, mely teljes tudatával bír a nagy és fontos feladatnak, mely a tanügy kérdésében rá nehezül, hazafias kötelességének fogja tekinteni mindent elkövetni, mi hatáskörénél fogva az ügy gyors és szerencsés megoldását siettethetné, és hitünk mellett főispán úr Ő méltóságát is, ki városunk ügyei iránt oly melegen érdeklődik, tisztelettel felkérjük, hogy az ez ügyben bármely oldalnál netán mutatkozó akadályokat és nehézségeket, döntő és befolyásos közbenjöttével elhárítani szíveskedjék. A bizalom és szeretet, mely már annyiszor ő méltósága személye iránt nyilvánult, a reáliskola ügyének gyors és szerencsés keresztülvitelével bizonyára még inkább és nagyobb mérvben fog irányában fokozódni. Értesítés a kecskeméti kegyes tanitórendi főgymnasium működéséről 1873/4. tanévben. Mióta e tanintézet mint 8 osztályú főgymnasium működik, volt már egy s pedig az 1868-ik év, melyben azt 347 tanuló látogatta; azóta az ifjúság száma évről-évre apad; e jelenség azonban nem csak itt, hanem az ország más gymnasiumaiban is, főleg pedig azon városokban tapasztalható, melyek többféle iskolával rendelkeznek; ily szerencsének örvend Kecskemét szabad királyi városa is. E körülményt tekintetbe véve nem oly felötlő az ifjúság számának apadása, s ez a mostani rendszer mellett épen nem baj; bárha sikerülne mindig a tisztelt szülőknek úgy ismerni ki fiaik mind szellemi tehetségeit, mind hajlamait, hogy azok nyomán azon tanodába küldenék fiaikat, melyben azok hajlamaiknak megfelelő ismereteket szereznének; igy jutnának minden iskolának olyan tanulók, kikkel gyorsan s örvendetes sikerrel haladhatna elő. Hogy a most divó tanrendszerben, midőn a tanulók naponként 5, 6, 7 órát töltenek a tanintézetben, egészségi szempontból nem jó a túlnépes iskola dacára a gyakori s gondos szellőztetésnek, könnyű belátni, de nem jó ez tanítási szempontból sem; a mostani rendszer ugyanis folytonos gyakorlatot s az egyesek minél gyakoriabb kikérdezését követeli, ez pedig a nagy számú ifjúságnál lehetetlen, s így a legjobb ifjú is sokszor hanyatlásnak indul. Mily nehézségekkel jár a tanítás az ifjúság nagy száma mellett, bizonyíthatják azon tanárok , kik a tanulók írásbeli dolgozataival foglalkoznak ; ezeket ugyanis gondosan kell átnézniök, ha munkájuk sikeréről s tanítványaik előremeneteléről meg akarnak győződni; itt tüntetik ki a tanulók mind ismereteiket, mind önálló tevékenységüket. Továbbá a felügyelet s a fegyelem fentartása is nehézségekkel jár, hol számos az ifjúság; pedig a fegyelemnek fenn kell állania az ilyen intézetben; különben lehetetlen azon célt elérni, mely a granasiumoknak ki van tűzve, mert feladata nemcsak tanítani, hanem egyszersmind nevelni. E célt tehát az itt mondottak szerint sokkal könnyebben s biztosabban érhetni el 24—30, mint kétszer vagy háromszor is több tanulóval egy-egy osztályban. A fennemlített főgymnasium osztályait az itt följegyzett számok szerint látogatták a tanulók, s pedig az év elején be volt írva I. osztályra 38, II. -ra 23, IlI.-ra 20, IV.-re 19, V.-re 23, Vl.-ra 20, VII.-re 21, Vili.-ra 34, összesen: 198 tanuló. Évközben kimaradt I. osztályból 5, 11.-ból 3, IV.-ből 1, V.-ből 6, VI-ból 3, VIII.-ból 1, meghalt 1, összesen 20. Az év végéig maradt I.-ben 33, II.-ban 20, III. -ban 20, IV.-ben 18, V.-ben 17, VI.-ban 17, VII.-ben 21, VIII.-ban 32 , összesen : 178. Volt ezek között vallásra nézve róm. kath. 158, gör. kel. 1, ág. vall. 1, izraelita 19, összesen: 178. Nemzetiségre nézve magyar 177, cseh 1, öszszesen: 178. A fegyelmet illetőleg a tanodai törvényekhez általában véve dicséretes buzgalommal alkalmazkodtak. A tanulmányokban tett előmenetelre nézve volt kitűnő 32, jeles 35, I.-rendű 91, II.-rendű 15, II.-rendű 4, vizsgálat nélkül maradt, összesen: 178. Francia nyelvet tanultak 8-an, olasz nyelvet 14-en, gyorsírást 45-en, zenét 20-an , rajzot 128, műéneket 56, testgyakorlatot 138. Érettségi vizsgálatot tett 30 tanuló, kitüntetéssel érettnek nyilváníttatott 13, érettnek 14, nem érettnek 3. Mindezen tanulók oktatásával 12 kegyes tanitórendi s 4 világi tanár foglalkozott; ki kell itt emelnünk tek. Dr. Schwarc László urat, ki az intézet iránti kegyeletből annak tanítványait 3 éven át minden dij nélkül a gyorsírásban örvendetes sikerrel gyakorolta. F. évi július hó 4-én nagy számú díszes közönség előtt tartatott meg a vizsgálat a szavalat-, zene- és műénekből; az előadás vége felé olvastatott az 1873/4. tanévben beérkezett pályázatokat bíráló bizottmány tanácskozmányának jegyzőkönyve, melynek kivonatát a következőkben közöljük : I. Kecskemét szab. kir. városának tek. tanácsa által alapitott Széchényi-dijra (30 fiz.) a következő magyar történelmi kérdés tűzetett ki: „Kívántatik kortani kimutatása jellemrajzzal azon hős férfiaknak, kik 1526-tól 1711-ig a hon védelmezéséért éltüket hozták áldozatul.“ E pályasdíj elnyeréséért csak kecskeméti tanulók versenyezhettek. E díjért azonban az illetők sajnálatára, egy tanuló sem versenyzett, első s talán mint reméljük , utolsó eset 14 év óta. Annál szebb eredményt tüntettek föl a többi munkálatok. II. A helybeli t. c. kaszinó által megajánlott pályadijra (20 frt.) „Zrínyi a költő halála“ című történeti beszély tűzetett ki. Ezen valamint a következő pályadíjakért minden tanuló versenyezhetett. A kitűzött határidőre 5 történeti beszély érkezett be. A kaszinói dijra s azonkívül a bíráló bizottmány különös dicséretére méltónak ítéltetett Kis Sándor, k. r. p. n. 8. oszt. tanulónak pályaműve. Ezután legjelesebbnek találtatott Pintér Kálmán, k. r. p. n. 8. oszt. tanuló pályamunkája, melyet tek. Hornyik János városi főjegyző úr 10 forinttal jutalmazott. Ezeken kivül jutalomra méltónak ítéltetett Sári Ignác, k. r. p. n. 7. oszt. tanulónak pályaműve, melyet tek. Kovács József törvényszéki ülnök úr 5 forinttal jutalmazott, s Tóth György , k. r. p. n. 8. oszt. tanuló beszélye, melynek tek. Balla János városi levéltárnok úr 5 forintja ítéltetett oda. Molnár László 7. oszt. tanulónak pályaműve, mint történeti rajz megdicsértetett ugyan, de a beszély kellékeinek kevésbé felelt meg. III. Néhai Zsiga Alajos kegyes tanitórendi tanár által alapitott dijra (25 fzt.) a következő pályakérdés adatott föl: „Muttattassék ki a földrajzi viszonyok befolyása a műveltségre és erkölcsökre.“ E műfajból két munka adatott be s mind a kettő jutalomra méltónak találtatott s pedig Károly József, k. r. p. n. 8. oszt. tanulónak műve a Zsigaféle dijra, s Kis Sándor, k. r. p. n. 8. osztályú tanulóértek Dr. Kocsis József úr által fölajánlott 5 forintra. IV. Költői dolgozatra a következő cimű és tárgyú,rimes elegia fűzetett ki: „Ányos sírjánál.“ TÁRCA. A magyar országgyűlések szervezetének fejlődési története. Irta: M. K. (Folytatás.) Ezen időből láthatni mily roppant fejletlen volt még az országgyűlések szervezete akkor, amidőn az is meghatároztatott, hogy 15 napnál tovább nem tartathatik diaeta. így tehát ha az ország sorsát érdeklő ügy került szőnyegre, ha 15 nap alatt el nem végeztetett: három évet kellett bevárni míg ismét vitáztak a javaslat fölött, és ha a kiszabott idő alatt újra nem ment végbe a teljes megállapodás, ismét három, hat, stb. évekig kellett várakozni. 1500-dik évben a Rákoson tartatott egy országgyűlés, melynek szerkezete akként jött létre, mint azt az 1495. és 1498. évi törvénycikkek megszabták. 1504-dik évben április 24-kén ismét összegyűltek a Rákoson az országos rendek. Hogy mily nagy zavar uralkodhatott ezen országgyűlésen, onnan következtethető, hogy habár birság alatt szabta is meg a törvény az országgyűlésről való eltávozást, mindazáltal igen sokan használták fel az egyenetlenség által keletkezett zavarokat a távozásra. Az 1505. évi rákosi országgyűlésen a király törvénytelen tettei felett folytak a viták, de amint a fentebbi két országgyűlésen nem, úgy ezen sem jöttek létre változások, melyek az országgyűlések szervezetében fejlődésre mutatnának. 1507-ben ápril 24-kén a Rákoson összegyűlt rendek oly végzéseket hoztak, melyeket a király megerősítése nélkül érvényre emeltek. Ebből tűnik ki azon nagymérvű bizalmatlanság, a melylyel királyuk irányában viseltettek; ámbár ezen országgyűlésen képviselve voltak a magyarországi összes főpapok, továbbá az országnagyok és nemesek is. A rendek inkább az országos választmány összeállításával foglalkoztak. 1508. évi május 14-kére Budára hivattak a rendek országgyűlésre. Tárgya volt leginkább Lajos megkoronázása. Miután a rendek e felöl sok ideig értekeztek, azon feltétel alatt egyeztek meg Lajos koronázásában, ha Vladiszláv a már kikötött feltételeket elfogadja, és csak midőn ezek elfogadtattak, koronáztatott meg Lajos Székesfehérváron. 1510- dik évben Esztergomban volt az országgyűlés összehiva, de a kiütött dögvész miatt nem tartatott meg. A következő 1511-dik évben az ország rendei április 24-kén a Rákoson gyülekeztek össze. Hogy milyen volt a képviseleti rendszer, a hátrahagyott adatok nem mutatják egész terjedelmében; annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy külföldi követek is p. o. a lengyel király és moldvai vajda követei megjelentek. 1511— 1514. évben az országban kiütött keresztes háború miatt nem lehetett országgyűléseket tartani, azonban 1514-ben október 18-kára összehivattak a rendek. Általános elégedetlenség uralkodott közöttük, vádolták a királyt, hogy tétlenül viselte magát, az ország megmentéséről nem gondoskodott, míg nem annyira ment a rendek közt a király elleni gyűlölség, hogy 33 nap múlva feloszlattatott az országgyűlés. 1515-ben április 24-kére újra országgyűlés hirdettetett a Rákosra. S azon törvényjavaslat szolgált vita tárgyául, hogy a Német birodalomnak és a lengyeleknek két-két követei széket és szavazatot nyerjenek-e a magyar országtanácsban? Ezen javaslat a Rákoson sátort ütött nemesség által visszavettetett, a minélfogva a gyermekkirály nevében az országgyűlés a budai várba rendeltetett áttétetni. A nemesség sűrű csoportban vonult át Budára, hol a vár kapui előtt felszólittatott a fegyverlerakásra. Ez azonban a felszólításnak nem engedve, inkább a várfal vívásához fogott. Hogy milyen volt ezen országgyűlés szervezete, a fentebbi eseményből láthatjuk. De másfelől észrevehető az is, hogy megszűnt azon helytelen határozat, amely szerint 15 napnál tovább nem tartathatik országgyűlés. Az 1517. évi május 3 ára összehívott diaeta alig nyílt meg, — melyen a nemesség igen nagy számmal volt jelen — a törökök közeledése felől szárnyaló hit miatt azonnal szétoszlott. De a nemesek ezzel nem elégedve meg, minden egyházi és világi főrendnek „kizárásával“ Tolnán 1518. évi július 25-kén külön országgyűlést tartottak. Legfőbb feladata volt ezen gyűlésnek az oligarchia ellensúlyozása. Az itt keletkezett végzések Werbőczy István királyi személynek döntő befolyásával készültek. Ugyanezen évben és 1519. év elején még egy Hj országgyűlés tartatott Bácsban, hol mint előbb, a főurak, egyháziak, mint világiak kizárattak, s csupán csak a nemesség volt képviselve. (Folytatása következik.)