Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1874-07-05 / 27. szám
rán elvesztett tagjait is. A szövés mesterségéhez igen korán hozzá fognak, de mivel művésznek senki sem születik, kezdetben igen szabálytalan hálót készítenek. A légzés 2—4 tüdőzacskó által, vagy lődörök segélyével történik. Menge azonban a kecér (argyroneta) és lejtike (salticus) fajoknál mind a kétféle légzőszervet feltalálta. Magányukat a legkülönfélébb helyeken lelik fel, de legtöbbje a szárazon él, és sötét búvhelyeit lehetőleg sarkokban keresi. Több faj vizen is járhat, sőt a vízi kecér (argyroneta aquatica) épen víz alá építi a szó szoros értelmében légvárait, melyek harang alakúak és átlátszók. Táplálékuk élő rovarok, leginkább kétröpüekből (légy, bögöly, szúnyog) áll, melyeket a zagonyaikon átömlő méreggel megölvén, nedveiket felszürcsölik. Sokat bírnak enni, és sokat koplalni, amint épen sorba jön. Falánkságuk nem kíméli saját fajukat sem , kivált ha többen záratnak együvé. A szabadban élő pókok legtöbbje elhal tél elején , néhány nagyobb faj azonban több tavaszt lát, és többször lép házasságra, sőt vannak , melyek munkás élete 6—7 évre is terjed. A kitelölt kisebb fajú pókok nagy része vagy nőcékből, vagy pedig tenyészképességet még el nem ért suhancokból áll. Sűrű szövetű selyemzsákjaikba burkoltan gyakran találni a fák kérge alatt kitelelő családokat (ilyen a clubiona faj), melyek gondos családfői petezsákjukat hátukon hordják, midőn nyáron erdőinkben körülfutkosnak. A potrohnak legnagyobb részét elfoglaló mirigy-csatornák tojás-fehér nemű, sűrü, ragadós anyagot tartalmaznak , mely a jégen megszilárdul, mihelyt a szűrő alakúan átlingatott szövő szemölcsökön átjön. E szemölcsök 100—400 nyílásán kitoluló szálak oly finomak, hogy belőlük több ezer együtt ér fel az ember hajaszála vastagságával. Ezekből készül a fogó háló, a lakszőnyeg, ezekből a húrok a zsákmány lebilincselésére, ezekből a peteházak sűrű szövete, ezekből végre az alattság az ifjú nemzedék teste gyakorlására. De maga azon röpködő fehér szálak özöne, mely október derült napjain a jégben úszik, és melyet népünk bikanyálnak nevez, sem egyéb, mint pókháló, melylyel a vénasszonyok nyara ékeskedik; hosszú fonadékokat ugyanis némely pókfajok ez idő tájt azért bocsátanak, hogy azokon felemelkedhessenek , mihelyt a szálak összetartó ereje elegendő őket a légáramlat szárnyain tova szállítani. Az átmelegedés következtében alulról felemelkedő lég és a szálak nemleges villamossága a magasabb légréteg tevőleges villamosságával szemben csak elősegítik e különös léghajózást. A szálak visszaszedésével sülyeszthető e léghajó, de könnyen tova is ragadtathatik a légáram által. Darwin Károly egy ízben 60 mértföldnyire a száraztól látott ezer és ezer ilyen elragadott légutas vöröses pókocskát, melyek szálaikon járművére lebocsátkoztak. Hogy némely pókfaj az ember tenyerére helyezve fölfelé irányozza szövőkészülékét, és rögtön szálakat bocsát vízszintesen, ferdén és tetőirányosan, és mihelyt szövetét a jég szárnyaira vette, felmászik rá menekvés végett, már a XVII. században Lister tudta. Erősítik ezt Audouin, Walckenaer és mások, de leghitelesebben maguk a mocsár melléki pókok, ha hét végén könynyedén vízbe mártatnak, mert azonnal hozzálátnak a mentőszálak szövéséhez. Menge nemrég a legkörülményesebb vizsgálatok alapján derítette ki azon nem sejtett valót, hogy e bikanyál nem olyan szövet, mely esetleg szabadult volna el, sem olyan, mely elegendő anyaggal nem rendelkező — fejletlen — pókocskáktól származnék, hanem készítménye az ifjú és öregnek, hím és nőcének egyaránt. Nevezett természetbúvárnak ugyanis e léghajósok közt leginkább a thomiscus viaticus, lycosa paludosa és saccata, micryphantes elevatus fajokat, és a theridium család több tagját volt szerencséje üdvözölhetni. Ő e tüneményt épen olyan őszi vándorlásnak tekinti, mint milyent a gőték és vizi gyíkok ez idő körül tesznek; a léghajós pókok közt t. i. mind olyanokat ismert fel, melyek nedves réteken, mocsárok és vizárkok körül tartózkodnak.gyar nyelvből. 21-én d. e. II. oszt. magyar nyelvből, d. u. III. oszt. földrajzból. 22-én d. e. I. oszt. mennyiségtanból, d. u. IV. oszt. természetrajzból. 23-án d. e. II. oszt. német nyelvből, d. u. III. oszt. mennyiségtanból. 24-én d. e. I. oszt. természetrajzból , d. u. IV. oszt. német nyelvből. A vizsgálatok, melyekre a t. szülőket és a tanügy barátait tiszteletteljesen meghívjuk, reggel 7, délután 3 órakor kezdetnek meg. Kecskeméten, 1874. évi július hó 2-án. Dr. Dékány R. igazgató. (Folytatása következik.) Iskolai jelentés. A helybeli állami alreáltanodában az évvégi nyilvános vizsgálatok f. hó 11-én veszik kezdetöket, és tartanak 24-dikéig a következő rendben: 11-én egész napon vallástanból mind a négy osztályban. 12-én tornázásból az első és második osztályban. 13-án d. e. II. oszt. természettanból, d. u. IV. oszt. vegytanból. 14-én I. oszt. francia nyelvből, d. u. III. oszt. vegytanból. 15-én d. e. 11. oszt. földrajzból, d. u. IV. oszt. mennyiségtanból. 16-án d. e. I. oszt. magyar nyelvből, d. u. 111. oszt. német nyelvből. 17-én d. e. II. oszt. mennyiségtanból , d. u. IV. oszt. történelemből. 18-án d. e. I. oszt. német nyelvből, d. u. III. oszt. magyar nyelvből. 19-én d. u. III. és IV. oszt. tornázásból. 20-án d. e. I. oszt. földrajzból, d. u. IV. oszt. ma HELYBELI ÚJDONSÁGOK. * A kir. közoktatási minisztérium köztudomás szerint a kir. és hitfelekezeti jogakadémiák szervezését és nyilvános jogát csak is négy évi tanfolyammal és 8 rendes tanárral fogván megengedni, a kebelbeli ref. jogakadémia fentarthatása és átalakítása érdekében mind a városhatóság, mind a ref. egyháztanács együttműködésre és tanácskozásra egy vegyes bizottságot nevezett ki. A kirendelt bizottság polgármester úr elnöklete alatt az utóbbi két ünnepen üléseit megtartotta, s a fentartás és átalakítás elveit együttesen megállapítván, a javaslat kidolgozására kebeléből egy albizottságot nevezett ki. Az eddigiek után alapos reményünk lehet hozzá, hogy a községhatóság hozzájárulásával, a közműveltség érdekében oly szükséges intézetet célszerűen átalakítva és szervezve közerővel fen fogjuk tarthatni, és virágzásra juttatni. * Ugyancsak az ünnep után, június 30-án tartott rendkívüli közgyűlésben a közönség által hazaszeretettel, s ezen nehéz időkben elismerésre méltó áldozatkészséggel megajánltatott, hogy a második lovas honvédszázad együttes befogadására kellő kaszárnyát a honvédelmi minisztérium részére a közelebbi évben fel fogja építtetni, s addigran az új század elhelyezéséről is gondoskodand. Ms Horváth Döme, a föntebb jelzett ülésekben meleg érdeklődéssel jelen volt képviselőnk, mint a helybeli kegyesrendi főgymnasium hálás növendéke, a jeles intézet könyvtárának ismét 40 db. könyvet ajándékozott. Az 1825—1836. évi időközben gróf Desewffy József és Kazinczy Ferenc által kiadott „Felső-magyarországi Minerva“ című folyóiratnak most már teljes számban ritkán található példánya általa megszereztetvén , a nagybecsű folyóirat e teljes példányával közérdekben a jelzett intézetet gazdagította. (Beküldetett.) A „Kecskeméti városi egyesült dalárda“ f. évi július 12-én esti 8 órakor a „Népkör“ helyiségében Il-ik évnegyedes dalestélyét megtartandja, melyre a pártoló-tagok, valamint a t. közönség oly értesítéssel hivatnak meg, hogy a nempártolók részére a belépti díj ezúttal 30 krban állapíttatott meg. — Hoskó József, egyleti titkár. — (Rabló-gyilkosság.) A közelebb múlt június hó 30-án este Bagi László polgármester úr ágasegyházi tanyája iszonyú rabló-gyilkosságnak volt színhelye. Német János és Murányi István kertészek Szentkirály pusztának NI.-Körös város határához tartozó részén összebeszéltek oly célból, hogy maguknak könnyűszerrel lovakat és egyéb haszonra való tárgyakat kerítsenek. Szándékukat csakhamar tett követé. Ugyanis június 29-én Szentkirályról elindulva, útjukban két jó lovat fogtak fel az úthoz közel eső egyik körösi tanya kaszálójában , s arra magukat felvetvén, útjukat 29— 30-ika közötti éjjelen Kecskeméten át az izsáki országúton Ágasegyháza felé folytatták, hót Német Jánosnak apja Szappanos János úr tanyáján kertész. Délelőtt ideérkezve két lopott lovukat az épen kint levő ifjú gazda szivességéből jól tartották, s mig lovaik ettek, addig a két rabló kedvtelésből-e, vagy hogy a rájuk netán irányuló gyanút elháríthassák? a tanyabelieknek kaszálni segített. Ebéd ideje elérkezvén, a két rabló a nekik kínált ételt visszautasító, s nemsokára útjukat tovább folytatták , miközben egyik tanyánál, hol egy nőt pillantottak meg, kérdezősködtek, mi van, hogy van a tanyában? s midőn a nőtől megértették, hogy éjjel is maga marad a tanyában, összebeszéltek, hogy itt lehetne valamit lendíteni. Azonban nemsokára tovább mentek, s midőn kiértek Bagi László úr ágasegyházi tanyája melletti kis bokor-erdőre, ott megállapodtak, s lovaikat egy kerekbe kötötték, maguk pedig mintegy kémlelődni felmentek egy magasabb homokdombra, honnan a közel eső tanyát megpillantva, elhatározták, hogy oda bemennek, s a mit lehet összeszednek. Lovaikra helyezkedve bementek a tanyára, hol Bagi úr kertésze épen kukoricáját kapálgatta, s a lovasokat közeledni látván, minthogy épen uzsonna ideje volt, kapáját felvéve, ő is befelé tartott a tanyába. A két betyár az öreg Basa Andrást — igy hivták a szerencsétlent, — azzal ámitá el, hogy disznókat hajtottak, de mig ők fáradt lovaikat pihentetve elaludtak volna, azokat valaki elterelte, vagy maguktól bolyongottak el, csakhogy eddig minden keresésük hasztalan; kérték azért az öreg Basát, engedje meg fáradt lovaikat a kút körül legeltetni, s megitatni; az öreg e kérelmüket szívélyesen teljesítette, s a betyárok bementek a tanyába szétnézni, hol az öregen kívül egy 8—9 éves leányka volt, s később, mikor már épen távozni akartak , érkezett haza a városról ifjú Basa András is, ki épen az napon a pótsorozást teljesítő bizottság elé volt állítva. Amint ez kiért, a távozni készülő gonosztevők újra visszamentek, s az öreg Basa András szívességéből kenyereztek is. Étkezés után útnak indultak, de alig egy negyedóra múlván visszatértek, örömet színlelve, hogy az elveszett disznókat megtalálták, s az öreg Basát arra kérték, engedné fiát kocsiján lován a disznókért a közel erdőbe menni, hogy azokat kocsin a tanyába behozhassák, s az éjjelen megpihentessék. Semmi rosszat nem gyanítva, az öreg parancsoló fiának, hogy fogjon be, s menjen a fáradt disznókért. Amint igy a fiú befogott, s a lovak mögé ült, a két betyár, kiknek egyikénél balta volt, a kocsi derékban az oldalra ültek, s elindultak az erdő felé. Alig távoztak azonban a tanyából, Murányi István a nála volt baltával úgy főbe ütötte ifjú Basa Andrást, hogy az szó nélkül a kocsiba hanyatt dőlt, s míg mintegy kilenc ízben ismételt baltafok ütéssel áldozatát agyonverte, azalatt Német János a lovak fékét kezébe vevén, azokat az erdő felé irányzó, hol a már holt ifjút levették a kocsiról, s bevetették a berekbe. Kevés idő múlva aztán visszahajtottak a tanyába, mondván, hogy a disznókat nem találják, s kocsival keresni az erdőben bajos, azért lovon szándékoznak utánok. Az öreg, ki a kocsiban a sötét miatt a vérnyomokat nem látható, fia után kérdezősködött, mire a betyárok azzal nyugtatták meg, hogy bizonyos dolgát végezni a gabonába ment, azonnal itt lesz, minek folytán az öreg gyanútlanul kezde a lovak lehámolásához, miben a két betyár is szinleg segített neki, tulajdonképen pedig csak az alkalmat lesték, mikor az öreg mellettök oly helyzetbe jut, hogy orozva leüthetik. Az alkalom nem késett sokáig, amint a hámot lova nyakából kikeríteni igyekezett, háttal fordult Német Jánosnak, ki őt egy balra ütéssel le is terítette, s azután, mint a hullán látható volt, még hatszor ütötte főbe az első ütésre valószínűleg holtan lerogyott öreg Basa Andrást. A tanyában volt kis leány néma nézője volt a vérengző tettnek, s lehet hogy ez mente meg életét. Szótlanul fogó karon az egyik betyár, bevitte a szobába, s vesztegmaradást parancsolt neki, ő pedig a szobában volt holmikat pakolta össze, s hordta ki a kocsira, melybe azalatt a másik a két körösi lovat, s Basának egy lovát fogta be. Az elrablott tárgyak között két vánkos egy dunyha kivételével — mert a lovas kocsit később elbocsátották — említésre méltó alig van. Mindössze nem érnek 15—-20 frtot, értékesíteni pedig negyedrész áron sem lehetett volna őket. S ezen csekélység miatt két ember életének kellett siralmas véget érnie. Igazán megáll az ember esze, s nem tudja elgondolni , mily romlott lelkűnek kellett lennie két gonosztevőnek, hogy e kettős gyilkosságot követték el akkor, midőn becsületes munkával 2-3 nap alatt több értéket kereshettek volna. Amint a hírt az épen határjáráson volt alkapitány a kap. hivatalhoz beüzente, a rendőrség a tettesek nyomozására indult, s nem egészen 24 óra leforgása alatt mindkét gonosztevő kézre került, s ma már a kir. törvényszék börtöneiben várják méltó büntetésöket. A két szerencsétlen idősb és ifjú Basa András pedig folyó hó 3-án nagy részvevő közönség jelenlétében tétetett örök nyugalomra, miután előbb összeroncsolt hulláik törvényszéki boncolás alá vétettek volna. —b. — (Beküldetett.) A kecskemét városi egyesült dalárda pártoló tagjai közül azok, kik a f. évi augusztus hó utolsó napjain Kolozsvárott tartandó országos halárünnepélyen az utazás, elszállásolás és egyéb előnyök élvezetét igénybe óhajtják venni, tisztelettel felméretnek, hogy ebbeli akaratukat alólírott egyesületi titkárnál 4 nap alatt, a feltételek tudomásul vétele mellett annál is inkább bejelentsék , minthogy ezen határidőn túl jelentkezők igénye figyelembe vétetni nem fog. — Hoskó József, egyleti titkár. Felelős szerkesztő: SzŰCS Imre. Tudósítás a kecskeméti hetivásárról. Péntek, 1874. július 3. Tisztabúza pozs. m. 6 frt. — krtól 6 frt. 60 krig. Elegyesbúza „ „ 4 „ 80 „ 5 „ — „ Rozs „ „ 4 „ — „ 4 „ 20 „ Árpa ,, ,, 3 ,, ,, 3 ,, 30 ,, Zab „ „ 2 „ 70 „ 2 „ 80 „ Köles „ „ 5 ,, 80 ,, 6 „ ,, Kukoricza „ „ 3 „ 50 „ 3 „ 60 „