Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

rán elvesztett tagjait is. A szövés mesterségéhez igen korán hozzá fognak, de mivel művésznek senki sem születik, kezdetben igen szabálytalan hálót készítenek. A légzés 2—4 tüdő­zacskó által, vagy lődörök segélyével történik. Menge azonban a kecér (argyroneta) és lejtike (salticus) fajoknál mind a kétféle légző­szervet feltalálta. Magányukat a legkülönfélébb helyeken lelik fel, de legtöbbje a szárazon él, és sötét búvhelyeit lehetőleg sarkokban keresi. Több faj vizen is járhat, sőt a vízi kecér (argyroneta aquatica) épen víz alá építi a szó szoros értelmében légvárait, melyek harang alakúak és átlátszók.­­ Táplálékuk élő rovarok, leginkább kétröpüek­­ből (légy, bögöly, szúnyog) áll, melyeket a zago­­nyaikon átömlő méreggel megölvén, nedveiket fel­­szürcsölik. Sokat bírnak enni, és sokat koplalni, a­mint épen sorba jön. Falánkságuk nem kíméli saját fajukat sem , kivált ha többen záratnak együvé. A szabadban élő pókok legtöbbje elhal tél elején , néhány nagyobb faj azonban több tavaszt lát, és többször lép házasságra, sőt vannak , melyek mun­kás élete 6—7 évre is terjed. A kitelölt kisebb fajú pókok nagy része vagy nőcékből, vagy pedig tenyészképességet még el nem ért suhancokból áll. Sűrű szövetű selyemzsákjaikba burkoltan gyakran találni a fák kérge alatt kitelelő családokat (ilyen a clubiona faj), melyek gondos családfői petezsák­­­jukat hátukon hordják, midőn nyáron erdőinkben körülfutkosnak. A potrohnak legnagyobb részét elfoglaló mi­rigy-csatornák tojás-fehér nemű, sűrü, ragadós anyagot tartalmaznak , mely a jégen megszilárdul, mihelyt a szű­rő­ alakúan átlingatott szövő szemöl­csökön átjön. E szemölcsök 100—400 nyílásán ki­toluló szálak oly finomak, hogy belőlük több ezer együtt ér fel az ember hajaszála vastagságával. Ezekből készül a fogó háló, a lakszőnyeg, ezekből a húrok a zsákmány lebilincselésére, ezekből a pete­házak sűrű szövete, ezekből végre az alattság az ifjú nemzedék teste gyakorlására. De maga azon röpködő fehér szálak özöne, mely október derült napjain a jégben úszik, és melyet népünk bika­nyálnak nevez, sem egyéb, mint pókháló, mely­­lyel a vénasszonyok nyara ékeskedik; hosszú fona­dékokat ugyanis némely pókfajok ez idő tájt azért bocsátanak, hogy azokon felemelkedhessenek , mi­helyt a szálak összetartó ereje elegendő őket a légáramlat szárnyain tova szállítani. Az átmelegedés következtében alulról felemelkedő lég és a szálak nemleges villamossága a magasabb légréteg tevőle­ges villamosságával szemben csak elősegítik e kü­lönös léghajózást. A szálak visszaszedésével sülyeszt­­hető e léghajó, de könnyen tova is ragadtathatik a légáram által. Darwin Károly egy ízben 60 mért­­földnyire a száraztól látott ezer és ezer ilyen elragadott légutas vöröses pókocskát, melyek szálai­kon járművére lebocsátkoztak. Hogy némely pókfaj az ember tenyerére helyezve fölfelé irányozza szövő­készülékét, és rögtön szálakat bocsát vízszintesen, ferdén és tetőirányosan, és mihelyt szövetét a jég szárnyaira vette, felmászik rá menekvés végett, már a XVII. században Lister tudta. Erősítik ezt Audouin, Walckenaer és mások, de leghitelesebben maguk a mocsár melléki pókok, ha hét végén köny­­nyedén vízbe mártatnak, mert azonnal hozzá­látnak a mentő­szálak szövéséhez. Menge nemrég a leg­körülményesebb vizsgálatok alapján derítette ki azon nem sejtett valót, hogy e bikanyál nem olyan szövet, mely esetleg szabadult volna el, sem olyan, mely elegendő anyaggal nem rendelkező — fejlet­len — pókocskáktól származnék, hanem készítmé­nye az ifjú és öregnek, hím és nőcének egyaránt. Nevezett természetbúvárnak ugyanis e léghajósok közt leginkább a thomiscus viaticus, lycosa palu­­dosa és saccata, micryphantes elevatus fajokat, és a theridium család több tagját volt szerencséje üdvözölhetni. Ő e tüneményt épen olyan őszi ván­dorlásnak tekinti, mint milyent a gőték és vizi gyíkok ez idő körül tesznek; a léghajós pókok közt t. i. mind olyanokat ismert fel, melyek ned­ves réteken, mocsárok és vizárkok körül tartóz­kodnak.­gyar nyelvből. 21-én d. e. II. oszt. magyar nyelv­ből, d. u. III. oszt. földrajzból. 22-én d. e. I. oszt. mennyiségtanból, d. u. IV. oszt. természetrajzból. 23-án d. e. II. oszt. német nyelvből, d. u. III. oszt. mennyiségtanból. 24-én d. e. I. oszt. természetrajz­ból , d. u. IV. oszt. német nyelvből. A vizsgálatok, melyekre a t. szülőket és a tanügy barátait tiszteletteljesen meghívjuk, reggel 7, délután 3 órakor kezdetnek meg. Kecskeméten, 1874. évi július hó 2-án. Dr. Dékány R. igazgató. (Folytatása következik.) Iskolai jelentés. A helybeli állami alreáltanodában az évvégi nyilvános vizsgálatok f. hó 11-én veszik kezdetö­­ket, és tartanak 24-dikéig a következő rendben: 11-én egész napon vallástanból mind a négy osztályban. 12-én tornázásból az első és második osztályban. 13-án d. e. II. oszt. természettanból, d. u. IV. oszt. vegytanból. 14-én I. oszt. francia nyelvből, d. u. III. oszt. vegytanból. 15-én d. e. 11. oszt. földrajzból, d. u. IV. oszt. mennyiségtan­ból. 16-án d. e. I. oszt. magyar nyelvből, d. u. 111. oszt. német nyelvből. 17-én d. e. II. oszt. mennyi­ségtanból , d. u. IV. oszt. történelemből. 18-án d. e. I. oszt. német nyelvből, d. u. III. oszt. magyar nyelvből. 19-én d. u. III. és IV. oszt. tornázásból. 20-án d. e. I. oszt. földrajzból, d. u. IV. oszt. ma­ HELYBELI ÚJDONSÁGOK. * A kir. közoktatási minisztérium köz­­tudomás szerint a kir. és hitfelekezeti jogakadémiák szervezését és nyilvános jogát csak is négy évi tan­folyammal és 8 rendes tanárral fogván megengedni, a kebelbeli ref. jogakadémia fentarthatása és áta­lakítása érdekében mind a városhatóság, mind a ref. egyháztanács együttműködésre és tanácskozásra egy vegyes bizottságot nevezett ki.­­ A kirendelt bizottság polgármester úr elnöklete alatt az utóbbi két ünnepen üléseit megtartotta, s a fentartás és átalakítás elveit együttesen megállapítván, a javaslat kidolgozására kebeléből egy albizottságot nevezett ki.­­ Az eddigiek után alapos reményünk lehet hozzá, hogy a községhatóság hozzájárulásával, a közműveltség érdekében oly szükséges intézetet cél­szerűen átalakítva és szervezve közerővel fen fogjuk tarthatni, és virágzásra juttatni. * Ugyancsak az ünnep után, június 30-án tartott rendkívüli közgyűlésben a közönség által hazaszeretettel, s ezen nehéz időkben elismerésre méltó áldozatkészséggel megajánltatott, hogy a má­sodik lovas honvédszázad együttes befogadására kellő kaszárnyát a honvédelmi minisztérium részére a közelebbi évben fel fogja építtetni, s addigran az új század elhelyezéséről is gondoskodand. Ms Horváth Döme, a föntebb jelzett ülé­sekben meleg érdeklődéssel jelen volt képviselőnk, mint a helybeli kegyesrendi főgymnasium hálás növendéke, a jeles intézet könyvtárának ismét 40 db. könyvet ajándékozott. Az 1825—1836. évi időközben gróf Desewffy József és Kazinczy Ferenc által kiadott „Felső-magyarországi Minerva“ című folyóiratnak most már teljes számban ritkán található példánya általa megsze­reztetvén , a nagybecsű folyóirat e teljes példányával közérdekben a jelzett intézetet gazdagította.­­ (Beküldetett.) A „Kecskeméti városi egyesült dalárda“ f. évi július 12-én esti 8 órakor a „Népkör“ helyiségében Il-ik évnegyedes dales­­télyét megtartandja, melyre a pártoló-tagok, va­lamint a t. közönség oly értesítéssel hivatnak meg, hogy a nempártolók részére a belépti díj ezúttal 30 krban állapíttatott meg. — Hoskó József, egyleti titkár. — (Rabló-gyilkosság.) A közelebb múlt június hó 30-án este Bagi László polgármester úr ágasegyházi tanyája iszonyú rabló-gyilkosságnak volt színhelye. Német János és Murányi István kertészek Szentkirály pusztának NI.-Körös város határához tartozó részén összebeszéltek oly célból, hogy maguknak könnyűszerrel lovakat és egyéb haszonra való tárgyakat kerítsenek. Szándékukat csakhamar tett követé. Ugyanis június 29-én Szent­királyról elindulva, útjukban két jó lovat fogtak fel az úthoz közel eső egyik körösi tanya kaszá­lójában , s arra magukat felvetvén, útjukat 29— 30-ika közötti éjjelen Kecskeméten át az izsáki országúton Ágasegyháza felé folytatták, hót Német Jánosnak apja Szappanos János úr tanyáján kertész. Délelőtt ideérkezve két lopott lovukat az épen kint levő ifjú gazda szivességéből jól tartották, s mig lovaik ettek, addig a két rabló kedvtelés­ből-e, vagy hogy a rájuk netán irányuló gyanút elháríthassák? a tanyabelieknek kaszálni segített. Ebéd ideje elérkezvén, a két rabló a nekik kínált ételt visszautasító, s nemsokára útjukat tovább foly­tatták , miközben egyik tanyánál, hol egy nőt pil­lantottak meg, kérdezősködtek, mi van, hogy van a tanyában? s midőn a nőtől megértették, hogy éjjel is maga marad a tanyában, összebeszéltek, hogy itt lehetne valamit lendíteni. Azonban nemsokára tovább mentek, s midőn kiértek Bagi László úr ágasegyházi tanyája melletti kis bokor-erdőre, ott megállapodtak, s lovaikat egy kerekbe kötötték, maguk pedig mintegy kémlelődni felmentek egy magasabb homokdombra, honnan a közel eső ta­nyát megpillantva, elhatározták, hogy oda bemen­nek, s a mit lehet összeszednek. Lovaikra helyez­kedve bementek a tanyára, hol Bagi úr kertésze épen kukoricáját kapálgatta, s a lovasokat köze­ledni látván, minthogy épen uzsonna ideje volt, kapáját felvéve, ő is befelé tartott a tanyába. A két betyár az öreg Basa Andrást — igy hivták a szerencsétlent, — azzal ámitá el, hogy disznókat hajtottak, de mig ők fáradt lovaikat pihentetve elaludtak volna, azokat valaki elterelte, vagy ma­guktól bolyongottak el, csakhogy eddig minden keresésük hasztalan; kérték azért az öreg Basát, engedje meg fáradt lovaikat a kút körül legeltetni, s megitatni; az öreg e kérelmüket szívélyesen tel­jesítette, s a betyárok bementek a tanyába szét­nézni, hol az öregen kívül egy 8—9 éves leányka volt, s később, mikor már épen távozni akartak , érkezett haza a városról ifjú Basa András is, ki épen az napon a pótsorozást teljesítő bizottság elé volt állítva. A­mint ez kiért, a távozni készülő gonosztevők újra visszamentek, s az­ öreg Basa András szívességéből kenyereztek is. Étkezés után útnak indultak, de alig egy negyedóra múlván visszatértek, örömet színlelve, hogy az elveszett disznókat megtalálták, s az öreg Basát arra kér­ték, engedné fiát kocsiján lován a disznókért a közel erdőbe menni, hogy azokat kocsin a tanyába behozhassák, s az éjjelen megpihentessék. Semmi rosszat nem gyanítva, az öreg parancsoló fiának, hogy fogjon be, s menjen a fáradt disznókért. A­mint igy a fiú befogott, s a lovak mögé ült, a két betyár, kiknek egyikénél balta volt, a kocsi derékban az oldalra ültek, s elindultak az erdő felé. Alig távoztak azonban a tanyából, Murányi István a nála volt baltával úgy főbe ütötte ifjú Basa Andrást, hogy az szó nélkül a kocsiba ha­nyatt dőlt, s míg mintegy kilenc ízben ismételt baltafok ütéssel áldozatát agyonverte, azalatt Né­met János a lovak fékét kezébe vevén, azokat az erdő felé irányzó, hol a már holt ifjút levették a­­ kocsiról, s bevetették a berekbe. Kevés idő múlva aztán visszahajtottak a tanyába, mondván, hogy a disznókat nem találják, s kocsival keresni az erdőben bajos, azért lovon szándékoznak utánok. Az öreg, ki a kocsiban a sötét miatt a vérnyomo­kat nem látható, fia után kérdezősködött, mire a betyárok azzal nyugtatták meg, hogy bizonyos dol­gát végezni a gabonába ment, azonnal itt lesz, minek folytán az öreg gyanútlanul kezde a lovak lehámolásához, miben a két betyár is szinleg se­gített neki, tulajdonképen pedig csak az alkalmat lesték, mikor az öreg mellettök oly helyzetbe jut, hogy orozva leüthetik. Az alkalom nem késett so­káig, a­mint a hámot lova nyakából kikeríteni igyekezett, háttal fordult Német Jánosnak, ki őt egy balra ütéssel le is terítette, s azután, mint a hullán látható volt, még hatszor ütötte főbe az első ütésre valószínűleg holtan lerogyott öreg Basa And­rást. A tanyában volt kis leány néma nézője volt a vérengző tettnek, s lehet hogy ez mente meg életét. Szótlanul fogó karon az egyik betyár, be­vitte a szobába, s vesztegmaradást parancsolt neki, ő pedig a szobában volt holmikat pakolta össze, s hordta ki a kocsira, melybe azalatt a másik a két körösi lovat, s Basának egy lovát fogta be. Az el­rablott tárgyak között két vánkos egy dunyha ki­vételével — mert a lovas kocsit később elbocsátot­ták — említésre méltó alig van. Mindössze nem érnek 15—-20 frtot, értékesíteni pedig negyedrész áron sem lehetett volna őket. S ezen csekélység miatt két ember életének kellett siralmas véget érnie. Igazán megáll az ember esze, s nem tudja elgon­dolni , mily romlott lelkűnek kellett lenni­e két gonosztevőnek, hogy e kettős gyilkosságot követ­ték el akkor, midőn becsületes munkával 2-3 nap alatt több értéket kereshettek volna. A­mint a hírt az épen határjáráson volt alkapitány a kap. hiva­talhoz beüzente, a rendőrség a tettesek nyomozására indult, s nem egészen 24 óra leforgása alatt mind­két gonosztevő kézre került, s ma már a kir. tör­vényszék börtöneiben várják méltó büntetésöket.­­ A két szerencsétlen idősb és ifjú Basa András pedig folyó hó 3-án nagy részvevő közönség jelen­létében tétetett örök nyugalomra, miután előbb összeroncsolt hulláik törvényszéki boncolás alá vé­tettek volna. —b. — (Beküldetett.) A kecskemét városi egye­sült dalárda pártoló tagjai közül azok, kik a f. évi augusztus hó utolsó napjain Kolozsvárott tar­tandó országos halárünnepélyen az utazás, elszál­lásolás és egyéb előnyök élvezetét igénybe óhajtják venni, tisztelettel felméretnek, hogy ebbeli akara­tukat alólírott egyesületi titkárnál 4 nap alatt, a feltételek tudomásul vétele mellett annál is inkább bejelentsék , minthogy ezen határidőn túl jelentke­zők igénye figyelembe vétetni nem fog. — Hoskó József, egyleti titkár. Felelős szerkesztő: SzŰCS Imre. Tudósítás a kecskeméti hetivásárról. Péntek, 1874. július 3. Tisztabúza pozs. m. 6 frt. — krtól 6 frt. 60 krig. Elegyesbúza „ „ 4 „ 80 „ 5 „ — „ Rozs „ „ 4 „ — „ 4 „ 20 „ Árpa ,, ,, 3 ,, ,, 3 ,, 30 ,, Zab „ „ 2 „ 70 „ 2 „ 80 „ Köles „ „ 5 ,, 80 ,, 6 „ ,, Kukoricza „ „ 3 „ 50 „ 3 „ 60 „

Next