Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1875-02-14 / 7. szám

meghatalmazási jogkörét korlátozni akarja, azt a meghatalmazványban szabatosan körül kell írnia. (Vége következik.) Polgármesteri jelentés. 1875. évi január 20-án tartott törvényhatósági köz­gyűlésben. (F­oly­tatás.) 5- 6v. Ugyanez elmúlt évben hajtatott végre a Mazanec-féle ház szabályozása, melyből a Kőrösm­­­agy­ utca piac felő­li torkolatának kiszélesítésére ki­­vontatott terület és azon volt emeletes és földszinti épületek beváltása iránt belügyminiszteri jóváha­gyás és hat évi törlesztés mellett 18 ezer fo­rintban köttetett meg a szerződés, mely művelet­tel egyrészről a város legélénkebb közlekedésű fő­utcája kinyittatott, másrészről a Mazanec-féle ház­telken a kecskeméti takarékpénztár-egylet által épített két emeletes házzal a város központi piacának dísze is emeltetett. 6- or. A vasúti pályaudvar közelében levő köz­sétány területében 10 évi haszonvétel átengedése mellett egy nyári vendéglő építettett, melyhez a téglaanyagot a város adta, a többi épitkezés költ­ségeit Schwarz József úr vállalta magára, mely épü­let múlt évi május elején már közhasználatra meg is nyittatott, s 10 évi használat után 1884. év május 1-én fog a város használatába jutni. 7- et. A honvédelmi minisztérium felszólítása folytán, a helybeni lovas honvédség egy század­keret beszólitására használt községi laktanyának, egy másik századkeret elterelésére kiépittetését a városi közönség elfogadta, s az építkezésnek folyó év tavaszán foganatosítását megajánlotta; ennek felemlítésével egyszersmind emlékezetébe hozom a t. közgyűlésnek, hogy a meglevő építkezési terv­rajz és költségvetés alapján e vállalat kihelyezésé­nek ideje bekövetkezett legyen, mi iránt most már intézkedni szükséges. 8-­or. A városi közönségnek piacon álló eme­letes épületében földszint, eddig kávéházi helyisé­gül használt résznek boltokká alakittatása , s jövő­ben akként hasznosittatása elhatároztatott; fogana­tosítása szintén folyó év tavaszára tűzetett ki. 9- et. A földm­ivelési-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium felhívása folytán a székesföldek hasz­nosításának megkísérlése végett, gyakorlati észle­letek tétele tekintetéből, egy hold ilyetén terület átengedésére a városi közönség a kecskemétvidéki gazdasági egyesület által megkerestetvén: a köz­gazdászat emelése céljából a kért egy m0 holdnyi terület átengedését készséggel felajánlotta, 10- et. A város területének felmérése s átalános szabályozása után, közelebb múlt évben a város téreinek és utcáinak lejtmérése alapjában fogana­tosíttatott : a részletes vízszínelés művelete, szerző­dés mellett kihelyeztetvén , részben már teljesittetett és meghitelesittetett, részben pedig folytatás alatt áll. 11- et. A helyi és vidéki nagy forgalom kivo­­nata szerént, a külső és belső piactérek új beosztás alá vetettek és kielégítő sikerrel rendeztettek. 12- et. Egy buzgó helybeli polgár Kubinyi Konrád indítványozása és fáradozása folytán az önkéntes tűzoltó-egylet múlt évben megalakult, alapszabályai kormmányhatóságilag megerősíttettek, az egylet szervezkedett, a községi tűzoltószereket átvette, azokat tetemesen gyarapította, községileg őrhelylyel elláttatott, és időközben kiütött egypár alkalommal, életrevalóságát s hasznos voltát tényleg igazolván, gyakorlatait folytatja, teljes reményt nyújtva jövőre a vagyonbiztonság érdekében, e közhasznú intézmény megszilárdulásának s népsze­rűségre emelkedésének­ 13- ot. A légszesz világítás iránt a városi közön­ségnek Eggels Károly berlini vállalkozóval kötött szerződése múlt évi november hónapban lejárván, nevezett vállalkozó kérésére megengedtetett, hogy szerződésének teljesítését egy évvel elhalaszthassa; azonban e halasztás engedélyezéséhez kötött felté­telt teljesíteni elmulasztván, azáltal­a letett bizto­síték fölötti rendelkezés s a vállalat iránt további intézkedés végett jelen közgyűlés alkalmával jelen­tés van a t. közgyűlés elé terjesztve. 14- et. A városi közönség által kormányható­sági jóváhagyás mellett elárusitott peszér-ürbői pusz­tarész felméretett, s határai a szomszéd birtokosok közbejöttével megállapittatván, a vevő bugyi gaz­datársulat használatába átadatott, egyszersmind a valóságos területhez képest a vételárösszege meg­­határoztatván, annak második részlete vevők által pontosan törlesztetett. (Folyt. köv.) TÁRCA. Don Juan. — Beszély. — Lovasa Jánostól. (Folytatás.) Megvallotta, hogy gróf Szilhalmi, az ő ura Hedviggel nővéremmel minden percben megérkez­­hetik, hogy az összeketési színjáték azon házban játszatik le, melynek kapuja előtt álltunk. Oh, hogyan forgott velem a világ! Elhatároz­tam, hogy bevárom az álvőlegényt és szívén lövöm. Dühöm nem engedett helyesen gondolkodnom. Azonban az első dühroham csillapultával a a helyzetet tisztában voltam képes áttekinteni. Mit nyernék vele? gondolom. Ha a csalót agyonlövöm, nővérem mégis csak csalatott marad. Már az apai házat titokban elhagyta kedvesével, ezzel mind a szülői ház, mind azoknak házai , kik a becsületre adnak valamit, mögötte bezáródtak; oda csak mint férjezett nő juthat be, mint leány nem. Mint leány! — de hát — — — — Oh e gondolat, e gyanú agyamra kergette a vért s szemeim elsötétültek. Ismét Leopold torká­hoz kaptam s görcsösen szok­tam össze, mire lá­bamhoz rogyott Magamhoz tértem s képes voltam újra gon­dolkodni. Leopoldot felráztam. Ha van még benned emberi érzés, te pénzért mindenre képes eszköz, ha nem feledted még el, hogy szüleidet a gyalá-­­ zattól, téged pedig a börtöntől mentélek meg, szólj, mióta ismeri urad nővéremet? — Néhány hónap óta. — Szüleim nem ellenezték a fejlődő viszonyt? — kérdem Leopoldtól. — Azok a benső viszonyról m­itsem tudnak; a gróf titokban találkozott nem egyszer nővérével. — Ördög és pokol! — kiáltok magamon kí­vül , — aztán mérsékelve haragomat elhallgattam. Egy irtóztató sejtelem ragadott meg: hát ha Hed­vig nem tudja gyalázatát elrejteni? Átláttam, hogy a szöktetés meggátlására már késő gondolnom, azóta Hedvig elhagyta a szülői házat, már azzal is meggyalázta magát, hát ha már kényszerülve van, hogy csábítóját kövesse. Mit tegyek ? — Leopold, szóljon őszintén , kik lesznek az álösszeketés tanúi? — Két koldus, kik ezen alkalomra fel vannak fogadva, de kik különben a dolgot nem értik. — Itt vannak a tanúk? — Benn vannak a házban. — Látták-e az álpap és a tanúk egymást, vagy talán ismerősök? — Nem; sem nem látták, sem nem ismerik egymást. — Hát Hedvig ismeri-e az álpapot? azt raondá, hogy urának megbízható barátja. — Nem tudom ismeri-e, de uram attól tart, hogy Hedvig ismeri az idevaló lelkészt, azért uram barátja lehetőleg a lelkészhez hasonlóvá iparkodott tenni magát, kihez termetre nézve úgy is hasonlít; a mély hangú és vontatott beszédben pedig, mert­­ a lelkész igy szokott beszélni, gyakorolja magát. Különben a jelszó: kevés beszéd, sietség és gyér világítás. Egy gondolat villant most meg agyamban, mely mint villám megvilágító a helyzetet. — Jól van Leopold. Nekem nagy szolgálatot fog tenni, ha az egész dolgot egy kissé hátráltatja. Azután lesz-e segítségemre, hogy az álpap helyett valódi pap adja össze őket, hogy a gróf által ki­gondolt színjáték valóság legyen? Ne gondoljon most arra, hogy urát megcsalja, ura a legundo­kabb csalást akarja véghez vinni, akar-e a becsü­let útjára térni, vagy pedig urának nyomozati bérért segiteni egy szerencsétlen család semmivé­­tételében? Én a banknak nagy szolgálatot tettem, ott ajánlatom folytán tisztességes kenyérbe helyez­hetem. Akar segiteni ? — Akarok — felelt határozottan. — Jól van, azon legyen, ha távollétem alatt a gróf nővéremmel megérkeznék, hogy az álpap ne találkozhassék a gróffal. Most szerencse légy velem! A lelkészhez rohantam. Elbeszéltem neki min­dent s kértem, könyörögtem , hogy jöjjön velem, tegye valósággá a színjátékot. Szilhalmi felemelkedett üléséről. Halvány ajkai közül hörögve hangzottak­ e szavak: — És . . . és . . . a pap? — Eljött, drágalátos grófom. Először nem akart hinni szavaimnak, de rimánkodásaim meg­győzték őt a dolog valóságáról. Haragra lobbant a szemtelen vakmerőségen, az elvetemült gonosz­ságon és az ördögi cselszövényen. (Folytatása következik.) Észrevétel a központi választmány és az összeíró küldöttség című közleményre. A „Kecskeméti Lapok“ legközelebbi számában a fentebbi cím alatt egy vád foglaltatik, első­sor­ban az alsókerületi összeíró küldöttség, végre a központi bizottság eljárása ellen; a­mennyiben a részrehajlás és felvállalt hivatalbeli állítólagos visz­­szaélés vádja először engemet terhel, a méltányos­ság tekintetéből tisztelettel kérem szerkesztő urat jelen soraimnak becses lapjábani közlésére. A vád tisztelt írója állítja, hogy az alsó kerü­let összeíró küldöttsége megremekelt, első­sorban, hogy az összeíró helyiségben napokig nem is volt csak egy alárendeltje, másodszor a központi bizott­ság határozott utasítása ellenére önkényüleg járt el annyira, hogy január 30-kán egyik tag, Tóth István úr tiltakozása ellenére nemcsak hogy be nem fejezte munkálatát, de 31-kén is saját sza­kállára folytatta, sőt alólírt még február 1-én is némi igazítást engedett meg magának. E vádat midőn végig­olvastam, megvallom, olynetan sajnálatot kellett éreznem, mely az embe­rekben helyezett bizalomból eredő csalódásban leli forrását. Elvállaltam e tisztet, mert éreztem azt, hogy a pártszenvedély tüze nem emészt, ezek kötelékei­nek nem lévén rabja, sem szolgája, meg voltam győződve, hogy a feladatot tudom teljesíteni részre­­hajlatlanul, nem gondoltam arra, azaz hogy egye­dül azt feledtem csak, hogy a pártszenvedély és ezekből eredő mesterfogásokkal szemben, a tiszta jóakarat a megkíméltetés biztosságára nem elég. De térjünk a dologra. A központi bizottság múlt évi december 23-kán tartott ülésében a főelvekben megállapodván, az összeírás megkezdését január 11-kére és befejezését január végére tűzte ki és határozta egyhangúlag; ily értelemben utasíttatott működni mindkét bizott­ság, ily értelemben értesíttetett a december 28-án kiadott hirdetéssel az egyházak szószékeiből a kö­zönség, ily értelemben volt mindenki. Igaz, hogy a cikkíró úr által idézett december 23-kán kelt hirdetésben 30-ika jeleztetett a hó vége helyett, a 28-kán és így később kiadott a közönségnek mint említem az egyházak szószékeiből is felolva­sott hirdetés világosan meggyőző lehet arra nézve, hogy utasittatásunk valóban január végéig volt. De szabadjon a 28-ikán és igy a későbbi hir­detés utolsó szakaszát részemről is szóról-szóra ide­igtatnom: „Mi is azon megjegyzés mellett hozatik tudomásra, hogy a küldöttségek és pedig a felső­­kerületi a városháza tanácstermében, az alsókerü­leti pedig a városházánál, a volt törlesztési pénztár helyiségében, működésüket 1875. év január 11-én d. e. 9 órakor kezdik meg, s az azt követő na­pokon befejezésig 1875. évi január végéig foly­tatják.— Kelt Kecskeméten, 1874. évi december 28-án. — Bagi László s. k., polgármester, mint a központi választmány elnöke. Németh Dániel s. k., a központi választmány jegyzője.“ Azt hiszem ez elég világosan fejezi ki azt, hogy mi 31-én működni utalva voltunk. E szerint a második vád elesik.*) A­mi a harmadikat illeti, hogy még február 1-én is némi igazítást engedtem volna meg ma­gamnak , ezt tagadom, hacsak a formalitást nem érti cikkíró, például, hogy a könyveket összefűz­öm­­, ha ezt érti, akkor igenis ezt magamnak meg­engedtem. Legyen meggyőződve, hogy ha a törvény bő­­kezűleg nem helyezné is kilátásba a visszaélések megtorlását, ha mi törvény sem lenne, még akkor is tisztelném a mások jogait. Végre bocsánat, hogy a sorrendet nem kö­vetve, utoljára válaszolok az első vádra. Az összeíró küldöttség munkálatát január 11-én megkezdve 16-án készen volt, a jelentkezők ügyeit is elintézte, több napokon át várt netalán újabb jelentkezésekre, de tétlenül kellett az időt veszte­gelnie, csak 28., 29-én kezdett némi érdeklődés mutatkozni. 30. és 31-én pedig oly felsőkerületbeli választók jelentkeztek, kik az alsókerületbe kíván­ták áttétetéseket. A küldöttség mindenki jogos ügyét elintézte, és hogy bár kis sérelmet szenve­dett volna, nincs tudomásom, mert ilyen nincs, részemről mindég rendelkezésre állottam. E szerént engedje meg nekem a közlemény írója, hogy e vádat szőrszálhasogatásnak nyil­vánítom. Katona Zsigmondi. SZÍNHÁZ. Csütörtökön, február 4-én „Egy férj vétke“, szombaton, február 6-án „Plümet úr öröksége“, vasárnap, febr. 9-én „Farsangi iskola.“ *) Épen nem, sőt megcáfolhatlanul fenáll, mert a Hir­detmény ezen kifejezése január végéig nagyon általános és határozatlan, a január vége alatt úgy 29., 30., mint 31. érthető és jogosan, ha tehát a választmánynak nehezére esett a napot megjelölni. Írhatta volna január vagy a hónap utolsó napjáig, míg a hónap végéig semmit sem jelentő ha­tározatlan kifejezés, addig a dec. 23 -i Hirdetmény január 30-áig kifejezés határozott és ezen határidőnek kell igazságo­san, törvényesen megállni és azt semmi álokoskodás el nem simíthatja, meg nem döntheti. Szerk.

Next