Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1875-02-21 / 8. szám

Nyolcadik évfolyam. 8. szám. Február 21. 1875. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva.. Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.KECSKEMÉTI LAPOK Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor , egyszeri hirdetésnél 5 kr.,­­többszöri vagy terjedelmes hirdetések­nél árleengedés adatik. A nyilt térben való közle­mény 3 hasábos soráért 10 kr. számittatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utcza 184. sz. Az 1874. XXXIV. t.-cikk. (Folytatás és vége.) Az ismertetésül felvett t.-cikk azon ne­vezetesebb intézkedéseit, melyekből az ügy­felek, ügy­védek irányábani jogaikat s kö­telességeiket — és megfordítva — megismer­hetik, annak helyén már említettem volt. Oly intézkedései azok a törvénynek, melyek az eddig létezett kószált viszonyokat rende­zik, s a visszaéléseket gátolni célozzák. — Miután azonban minden ily intézkedések mel­lett is, többé- kevésbé történhetnek vissza­élések: az érintett I.-cikk ily eshetőségek beállása esetére, a VIII. és IX. fejezetben foglalt szabályokat rendeli alkalmazásba vétetni. A jelzett törvény e két fejezete, amennyiben az első „az ügyvédi felelősség­ről“ , az utóbbi pedig „a visszaélések meg­torlásáról“ intézkedik, a legfontosabb s legjelentékenyebbnek mondható. A most em­lített két fejezet címe, a felügyelet eszméjét egyiránt magában foglalja. A főfelügyeletet, úgy az ügyvédi kama­rák, mint az ügyvédek felett, az igazság­ügyi miniszter gyakorolja; az ügyvédi te­kintély és erkölcsi becsület megóvására leg­­főképen az ügyvédi kamara választmánya hivatott; hivatali kötelességek megszegése miatti panasz­emelésre pedig, mind a ma­gány fél, mind a k. ügyész, mind a bíró­ságok és hatóságok hivatvák s jogosítják. Kötelességsértést követ el — és igy teljes kártérítéssel tartozik — az ügyvéd, ha hi­vatás szerinti kötelességét azon bűnös cél­zatból szegi meg, hogy ezáltal magának vagy másnak illetéktelen hasznot szerezzen, vagy valakinek kárt okozzon. Az ily köte­lességsértést a törvény „hivatali bűntettnek“ nevezi, s elkövetője fölött az illetékes fenyítő bíróság hozandja az ítéletet, mely a teljes kártérítésen felül, az ügyvédkedhetéstőli el­mozdításra is kiterjed. Ily ítélet ellen foko­zatos fellebbezésnek van helye. Hivatali vétséget követ el az ügyvéd, ha kötelességét nem gonosz, vagy hasznot hajhászó célból szegi meg; nevezetesen ha a féltől átvett iratokat kellőképen nem gon­dozza, vagy azok másolatban kiadását meg­tagadja; ha a képviselet megszűntével az elő­legről számot adni nem akar; vagy számol­ván, a netaláni többletet vissza nem adja; ha a fél részére behajtott pénzt, vagy ér­téktárgyakat az illető félnek át nem adja, vagy nem az az által adott utasítás szerinti célra fordítja stb. Az itt elszámlált esetekbeni eljárásra azon kir. törvényszék illetékes, melynek kerületében a panasztott ügyvéd lakik. Ha az eljárásból az tűnnék ki, hogy a köteles­ségsértés büntető vagy fegyelmi eljárás alá eső tényt is foglal magában, a kir. törvény­szék az iratokat a büntető vagy fegyelmi bírósághoz áttenni tartozik. Fegyelmi eljárás alá tartozó vétséget követ el azon ügyvéd, ki magaviselete által az ügyvédi kar becsületét s tekintélyét sérti; ki világosan igazságtalan ügyekben kono­kul perlekedőknek eszközül magát felajánlja, s azok részére beadványokat szerkeszt; ki dijjazott közbenjárók által vagy egyéb bot­rányos módon feleket keres, és a­ki a reá bízott ügyben nevezetes hanyagságot kö­vet el. Büntetése a fegyelmi vétségnek lehet: a) írásbeli feddés; b) pénzbírság 50—500 frtig; c) felfüggesztés az ügyvédségtől legföl­­jebb egy évre; d) elmozdítás az ügyvédségtől. A büntetéssel mindig kapcsolatos a tel­jes kártérítés, sőt azon körülmény, hogy az ügyvéd a felet kármentesítette, a büntető vagy fegyelmi eljárást nem enyészteti el. A fegyelmi bíróságot első­sorban az ügyvédi kamara választmánya, másodbíró­­ságilag a legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósága gyakorolja. A fegyelmi bíróság áll az elnökön kí­vül négy választmányi tagból; az ügyvédi kart, mint közvádló, a kamara ügyésze képviseli. Csekélyebb kötelességsértés esetében a választmány — fegyelmi eljárás megindítása nélkül is — rendreutasíthatja az ügyvédet. Ily esetben fellebbezésnek helye nincsen. A fegyelmi eljárás, vagy a kamara ügyészének kivonatára,­vagy magánosok pa­naszára, vagy valamely bíróság, kir. ügyész, vagy egyéb hatóság följelentésére, de min­dig csak a vádlott és a kamarai ügyész meghallgatása után, az illető fegyelmi bíró­ság által rendelhető el. A kamara választmánya a hozzá intézett panasz folytán a panasztott ügyvédet 100 frtig terjedő bírság terhe mellett, vagy fe­gyelmi eljárás fenyegetésével a maga iga­zolására felhívhatja illetőleg szoríthatja. Ha a feljelentett panasz folytán a fe­gyelmi bíróság a vizsgálatot szükségesnek tartja, ennek teljesítésére az elnök a kamara bármelyik tagját, mint vizsgáló biztost ki­küldheti, kivételt csak a fegyelmi bíróság tagjai képeznek. Az így kiküldött biztos ki­hallgatja a vádlottat, panaszlót, szükség esetében megvizsgálja a panasztott ügyvéd­nek a panasz tárgyára vonatkozó iratait, sőt azokat le is zárolhatja. Ha tanúk vagy szakértők kihallgatását látja szükségesnek, ennek eszközlése végett az illetékes bírósá­­­­got megkeresi, mely ezen megkeresésnek eleget tenni és a kitűzött határnapról a biz­­­­tost értesíteni köteles. A vizsgáló biztos a teljesített vizsgálat­ról pontos jegyzőkönyvet vezet, s azt a vizsgálat befejezése után — az összes iratok­kal együtt — a kamara ügyészével közli.­­ A kamara ügyésze, mint szinte a vádlott is, ha a vizsgálatot hiányosnak tartják, annak kiegészítését követelhetik. A kamara ügyésze a vizsgálat befejezése után, az iratok átvételétől számítandó 15 . nap alatt indítványát megtenni vagy az összes iratokkal együtt a fegyelmi bíróság elnökének benyújtani köteles. A tett indít­vány fölött a fegyelmi bíróság határoz, s határozatát mindenik érdekelt félnek, a ka­mara ügyészének és a kamara székhelyén lévő kir. ügyésznek is kézbesitteti. Felebb­­vitelnek a kézbesítéstől számított 8 nap alatt helye van.­­ Ha a vádhatározat jogerőre emelkedett, az elnök tárgyalási határnapot tűz ki, melyre a kamara ügyészét, a vádlottat, a szükséges tanúk­ vagy szakértőket — illetékes bírósá­gaik útján — megidézteti; egyszersmind a kamara székhelyén lévő kir. ügyészt és ma­gánfelet is értesíti. Vádlottnak vagy megbízottjának jogában áll az idézvény vétele után az iratokat meg­tekinteni s azokat lemásoltatni. A tárgyalás szóbeli és nyilvános. A tár­gyalást az elnök, a kitűzött tárgy megne­vezésével nyitja meg. Ezután a kamara ügyésze rövid kivonatban előadja a vizsgá­lat eredményét, az elnök pedig felolvastatja a szükséges iratokat, s kérdéseket intéz a vádlotthoz, tanúkhoz, szakértőkhöz és a panaszró félhez; a tanúkat és szakértőket, ha azokhoz a bírák már több kérdéseket nem intéznek, — illetőleg a kamara ügyésze és vádlott az elnök útján intézni nem kí­vánnak, — felesketi. Ezzel befejeztetvén a tár­gyalás, annak eredményéhez képest a ka­mara ügyésze a vádlott fölmentése vagy megbüntetésére vonatkozó indítványát oly­­képen teszi meg, hogy az utóbbi esetben a büntetés nemét és mértékét is meg kell jelölnie. Ezen indítványra a vádlott válaszol. To­vábbi szóváltásnak helye nincsen. A vádlott a tárgyalásra ügyvédet is hozhat magával, ez esetben a közvádló vád­jaira mind a vádlott, mind az ügyvéd fe­lelni jogosítva van. A fegyelmi bíróság — a tárgyalás alkal­mával fölmerült — bizonyítékokhoz képest hoz ítéletet. A fegyelmi bíróság mindig vagy a felmentést, vagy a vétkességet tar­tozik ítéletileg kimondani. Az utóbbi esetben meghatározandó a büntetés neme, s az el­járási költség összege, melyet a marasztalt fél viselni köteles. Felmentés esetében, ha a panasz nyilván alap nélkül emeltetett, a költségeket a panaszló fél viseli; ha pedig a panasz hamis állítások, vagy elferdített tényekre alapittatott, a fegyelmi biróság az összes iratokat a kir. törvényszékhez átteszi, mely a panaszlót 300 frtig terjedhető bir­ságban marasztalja el; nemfizethetés ese­­­­tében pedig a pénzbeli büntetést — 5 frtot­­ számítva egy napra — fogságbüntetésre vál­­­­toztatja át. A fegyelmi bíróság azon napon hozza meg az ítéletet, melyen a tárgyalás befejez­tetett, s az elnök azt azonnal kihirdeti, 48 óra alatt pedig indokaival együtt írásba foglaltatja. Ezen ítélet ellen a jelenlevők a kihirdetéstől, a jelen nem levők pedig a kézbesítés napjától számítandó 15 nap alatt föllebbezéssel élhetnek. A föllebbviteli fegyelmi bíróság a föl­­terjesztett iratok alapján határoz. Nevezetes és igen figyelemreméltó a tör­vény azon intézkedése, mely szerint az esetre, ha a kamara ügyésze a fegyelmi pert megindítani nem akarja, a per meg­indítására a kir. ügyész, sőt ha a fegyelmi eljárás megindítását magánfél kérelmezte, és a pert sem a kamara ügyésze, sem a kir. ügyész folyamatba tenni nem kívánja, a magányfél is — mint vádló — jogosítva van; és úgy a vizsgálat, mint a per folyama alatt és a tárgyalásnál mind a bűnösség kimondása, mind — esetleg — a kártérítés

Next