Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1875-03-21 / 12. szám

iratokban elszórva közlöiteket. Ezekre nézve meg­győződésünk az, hogy a választás szigorát szabad alább hangolnunk; de azért ezek közül is csak jót és érdekeset adunk. A „Magyar könyvesház“ 1875. ápriltól fogva, 3—5 íves füzetekben (szükség szerint: kettős és hármas füzetekben is) jelen meg és minden füzet egy egészet képez úgy, hogy töredékes, vagy hosz­­szan elnyúló befejezetlen műveket egyáltalában nem­­ adunk. Ennélfogva minden füzet külön is kapható.­­ A „Magyar könyvesház“-ból egyelőre évenkint 2 folyam (kötet) vagy 20 füzet jelen meg. Előfi­zetési ára egy folyamnak 2 frt. Egyes füzet ára 20 kr. A füzetek az előzeteknek bérmentesen kül­detnek meg. Minden egy folyamot képező 10 füzethez kü­lön címlapot és tartalomjegyzéket nyomatunk, úgy, hogy a füzeteket együvé is be lehesen köttetni. Fogunk továbbá olcsó és díszes bekötési táblákról is gondoskodni és ezáltal elősegíteni azt, hogy bárki s bárhol idővel igen csinos könyvtárra tehes­sen szert. A „Magyar könyvesházat“ a következő művekkel indítjuk meg: Ányos Pál költeményei. Kármán József: Fanni hagyományai. Aristophanes: A békák, fordította Veress Ignác. Turgeneff: A fatalista. Beszély. Tennyson: Enid (király-idyllek.) Fordította Csukásai József. Erckman-Chatrian: Fran­­­­cia életképek. Sacher-Masoch: Holdas éj. Beszély. Tervbe vettük továbbá, s részben már sajtó alá rendeztetjük a következő magyar írók részint eredeti, részint fordított műveit: Ányos Pál (prózai iratai), Barcsay Ábrahám, Báróczy Sándor, Benefy Soma, Bessenyei György, Bozzay Pál, Császár Ferenc, Czakó Zsigmond, Dayka Gábor, gr. Dessewffy József, Döbrentei Gábor, Dugonics András, Fábián Gábor, Faludi Ferenc, gr. Gvadányi József, Horváth Cyrill, Hor­váth Endre, Kazinczy Ferenc, Kis János, Kuthy Lajos, Péczeli József, Révay Miklós, Riskó Ignác, Baróti Szabó Dávid, Szentmiklóssy Alajos, Szen­­vey József, D. Takács Judit, Tinódi Sebestyén, Tóth Endre, Vajda Péter, végre: Székely Sándor népköltési gyűjteményét (mintegy 1200 számra ter­jedő ballada, népdal, mysterium stb.) Midőn a „Magyar könyvesházat“ a magyar nemzet pártfogásába ajánlanók, reméljük, nem lesz olvasókör, kaszinó, egylet, önképzőkör, községi és népkönyvtár, a­mely azt örömmel ne üdvözölné; de számítunk azonkívül az irodalombarátok, lelké­szek, tanárok és tanítók, a lelkes nők és a tö­rekvő tanuló ifjúság tömeges támogatására is! Csekélynek látszó eszközökkel nagy kulturális célt akarunk elérni, s azért bízunk a nemzet jobb­jainak tettleges részvétében­ Budapest, 1875. február hóban. Aigner Lajos, könyvkiadó hivatala Budapesten. — Fellegi Viktor „Apolló“ cim­ű zene­­műfolyóirata negyedik kötete legújabban megjelent második számának tartalma: 1) Albumlap, zongo­rára szerző Beliczay Gyula. 2) Tündér álma,­­ salondarab kiskomlósi Hölzl Lőrinctől. 3) Ma­gyar ábránd Bauer Lajostól. 4) Andante, zon­gorára négy kézre Schmidt Pétertől. 5) Rózsa és pillangó Wachtel Auréltól. 6) Két népdal. I. Hova csikós olyan szaporán? II. Édes­anyám rózsáfa . . . átírta K­a­p­i Gyula. Előfizetési ár egész évre (mintegy 100 válogatott zeneműre) 6 frt., félévre 3 frt. A jelen szám 1­értért külön is meg­szerezhető. Az előfizetés vidéken legcélszerűbben a postahivataloknál postautalványozás útján eszközöl­hető. Budán az „Apolló“ kiadóhivatalában, iskola­­utca 681. sz. a. Minden eddig megjelent­­ szám és kötet folyton kapható. Mely pénzmaradvány a közgyűlés határozata értelmében, az iparegylet által megkezdett szegény iparos özvegyek és árvák alapítványi tőkéjéhez csatolás végett ezen egyletnek átadatott, valamint a megvizsgált és teljesen rendben talált számadások, összes ügyiratok, megőrizés végett az iparegylet levéltárába tétettek, Kecskeméten, 1875. február 12-én. A végleszámolásra kiküldött bizottság nevében Végh József, Katona Zsigmond, bizottsági jegyző, bizottsági elnök. Jelentés az alakulóban volt és feloszlott első téglagyári rész­vénytársaság végelszámolásának eredményéről. Múlt év június hó 4-én tartott közgyűlésből ezen alakulóban volt első téglagyári rész­vény­tár­saság feloszlása — a közbejött kedvezőtlen viszo­nyok következtében — kimondatván, a végleszámo­lás elintézésére kiküldött bizottság kötelességének tartja a következőkről jelentését megtenni. 1) Bevételt illetőleg 620 rész­vény után , részvényenkint 5 fo­rintjával, előlegképpen befolyt . 3,100 frt. — kr. ezen összeg takarékpénztárilag kezeltetvén, időközi kamatja . 397 „ 13 „ az összes bevétel: 3,497 frt. 13 kr. [ 2) Kiadást illetőleg: költsé­gek a gyártelep állítása ügyében 173 frt. 73 kr. a részvényeseknek visszafizetett előleg................................................3,010 „ . ,, ezek után kamatokban részvé­nyenként 35 krajcárjával . . . 208 „ 30 „ visszamaradt részint előlegekben, részint kamatokban mint egyenl. 105 ,, 10 „ összesen: 3,497 frt. 13 kr.­­ HELYBELI ÚJDONSÁGOK.­ ­ Március 15-kének a magyar történelem egyik legfényesebb, egy új korszakot alkotó nagy napjának 27-ik évfordulóját ünnepeltük meg a múlt hétfőn. Az „Iparegylet“, a „Népkör“ és a „48-as kör“ társas vacsorával és pohárköszöntésekkel, má­sok csendes családi körükben, de minden magyar ember megünneplé szívében, mert e nagy nap nem pártok, nem osztályok, hanem, de az egész ma­gyar nemzet szent ünnepe. Van-e magyar, kinek szive melegen ne dobogjon fel az 1848-diki már­cius 15-ikének emlékére, mely annyi nemes és nagy eseményeknek kezdete, kútforrása volt; e nap emléke mindig szent lesz a magyar nép előtt és mindig kegyelettel emlékezik meg ama nagy napokról és dicső hőseiről.­­ Az I-ső kerületi bizottsági tagok választása ellen felszólamlás történt azon okból, mivel a választási bizottság a megszámlálás után a szavazati lapokat nem adta be. A választás rend­ben folyt, a szavazatok lefejtése azonnal a szava­zás befejezése után nyilvánosan megtörtént, és min­den a legszebb rendben folyt, egyéb baj nem tör­tént, minthogy a jobboldal győzött. Mint halljuk az igazoló bizottság a felszólamlásnak helyt adván, a választást megsemmisítette. Ezen kerületben az elnök Muraközi József úr, valamint az alelnök is baloldaliak, a jobboldaliak győztek, tehát a bizott­ság akaratból nem adta-e be a szavazó­cédulákat, hogy okot adjon a választás érvénytelenítésére, vagy tudatlanságból? nem tudjuk, de az elnökség tudatlansága vagy bűne miatt nincs rendén a ke­rületet új zaklatásnak kitenni, ezért az igazoló bizottság eljárását nem helyeselhetjük.­­f Halálozások. Tiszt. Ács Antal kegyes tanitórendi gymn. tanár, élte 25-ik évében f. hó 13. tüdősorvadásban kimúlt. — Pátkai Imre — 1872. előtt hosszabb ideig alsóbbrendű városi tiszt­viselő — élte 50-ik évében f. hó 17-én pár napi betegség után meghalt. Béke poraikra! * Csabai Mihályt, a XI. kerület új bizott­sági tagját, a „48-as kör“ aquisitióját a „Kecske­mét“ oltalma alá veszi lapunk ellen; nagyon fö­lösleges, hiszen mi Csabai Mihálynak sem rendü­letlen nagy hazafiságát, sem ismereteit, értelmét a közügyekben kétségbe nem vontuk, sőt bizton tudjuk, hogy oly erős a hazához ragaszkodása, miként minden reggel, miután a piacon kibeszélték magukat a kocsisokkal, nyíltan lehet tőle hallani gyerünk haza, sőt akár hol is van este­felé, éj­jelre mindig haza megy hálni, lehet-e ennél na­gyobb ragaszkodás a hazához. A közügyeket is ismeri, mert tudja, hogy nálunk a szőllök közötti utakat köznek nevezik. Csak egy nagy baj, mert ily nagy 48-as léttére a közös ügyek jogosult­ságát és hasznát elismeri, azt el is fogadja, annak nagy pártolója, a­mennyiben lovait ő is kiveri a közös legelőre.­­­ A kedves „Kecskemét“, e mintalap, már denunciacióra is vállalkozik; a múlt számá­ban megemlíti, hogy a „Zentai Figyelő“-t Jankovics Aurél polgármester betiltotta, mivel politikai cik­keket közölt a nélkül, hogy a szerkesztőség a tör­vényszabta biztosítékot letette volna. „Vájjon mit szólana — kérdi a tiszteletesek lapja — a „Kecs­keméti Lapok“ az ilyen rá is illő szigorra“! ? Hát tisztelt denunciáló úr csak annyit szólunk, hogyha azon cikk miatt, mely oly szent dühödésbe hozta önt vagy önöket, vagy hasonló cikkek miatt tiltaná is be bárki lapunkat, annak is mint önnek, szá­nakoznánk ítélőtehetsége fölött, hogy azon cikket politikai cikknek ítélte. Az ily dolgok ám a Bach és Schmerling idők reminiscentiái. * A debreceni képviselőválasztásra vonat­kozólag írja a „Debrecen“: „Olyat kell választani, Ki megáll a lábán, Nem mint Tisza Kálmán.“ Ejnye mi a szösz.­­! Lapunk mai számával veszik olva­sóink az „Új idők“ előfizetési felhívását, ajánljuk olvasóink figyelmébe. — A kecskemétvidéki természettudo­mányi társulat ez időszerinti tagjai: Balázsi Jó­zsef k. r. tanár, Bóka Péter reáliskolai tanár, Bo­­lyarics Gábor lelkész, Baligó János k. r. tanár, Bónizs Károly ref. tanár N.­Körös, Csabai Imre, ref. gymn. tanár, Csilléry Benő jogakadémiai ta­nár, Csókás József kertész, Dékány Rafael orvos­tudor, tanár, Domján István orvostudor, Érmei János tanító, Feld Vilmos k. r. tanár, Fekete Imre tanár Félegyháza, Fördős Géza tanárjelölt, Györfy Balázs ügyvéd, Hám József k. r. tanár, Hanusz István k. r. tanár, Horváth János orvostudor, Ihász Márton tervszéki ülnök, Katona Zsigmond gyógyszerész, Kaszap Zsigmond orvostudor N.­Kö­­rös, Koczó Sándor mérnök, Kecskeméti Lajos or­vostudor, Kiss Lajos ügyvéd, Kressák Pál tanító, Lád Károly k. r. tanár, Mádi Pál városi főorvos, Milhoffer János gyógyszerész, Milhoffer István or­vos, Milhoffer Antal orvostudor, Machleid Alajos gyógyszerész, Máté Sándor tanár, Nagy Ferenc ref. tanár, Németh Dániel ügyvéd, Nagy Mihály orvostudor, Parragh Gedeon ref. tanár, Pásthy­ Károly k. r. tanár, Polák Ede tudor, igazgató (társulati elnök), Pataky Imre rajztanár, Scheiber Ignác orvostudor, Soós György ref. tanár, Sza­kács István ref. tanár, Szarka István postamester, Schwarc László orvostudor, Szigethy István ref. tanár, Szilágyi Adolf k. r. tanár, Sziládi Lajos mérnök, Szappanos István tanácsnok, Zombory László ügyvéd, Jancsó Ádám ref. tanár, Vámos Béla jogakadémaiai tanár. Összesen 51. — Özv. Szabó Sándorné részére gyűlt kegyadományok (utolsó közlés): Keresztes Endre 1 frt. Az adakozmányok egész összege 89 frt. 50 kr. — Fogadják a szives adakozók hálakö­­szönetemet részvétükért, melylyel a szegény öz­vegy nyomorát enyhíteni, sorsát könnyitni siettek! Kecskemét, 1875. március 10. — Fördős Lajos, reform, lelkész. — Köszönetnyilvánítás. A kegyes tanitó­­rend kecskeméti társháza tagjainak nevében a helybeli fid. papságnak, ref. főtanoda-, állami reál- és népiskola tekintetes tanár-tanitótestületé­­nek, valamint a megjelent n.­é.­közönségnek boldo­gult Ács Antal kartársuk végtiszteletén való szí­ves részvétükért legforróbb köszönetét nyilvánítja a kegyesrendi társház főnöksége.­­f A takarékpénztár március 14-én tar­tott közgyűlésén — melyről jövő számunkban bő­vebben fogunk szólni — igazgatónak 3 évre Lestár Péter közfelkiáltással megválasztatott. és Váradi Mihály szabómester március 20-án reggel felakasztotta magát. * A fejedelem útjának rendsora már részletesen meg van állapítva. Triesztbe Ő Felsége ápril 2­dikán d. e. 9 órakor érkezik herceg Auers­perg kormányelnök, Stremayer, Depretis és Chlu­­mecky miniszterek kíséretében. Aznap megtekinti a város nevezetességeit, udvari ebédet ad, meglá­togatja a városi színház díszelőadását s megnézi a kivilágított kikötőt. Másnap (ápril 3-kán) délelőtt a katonai diszelgésen, délben a Miksa császár szobrának leleplezésén lesz jelen, délután pedig Görzbe utazik. Ő Felsége csak Triesztben, Velen­cében , Polában, Zárán, Spalato, Ragusa és Catta­­roban fog két-két napot tölteni. A dalmáciai főbb helyekről kirándulásokat teend, részint hajón, ré­szint kocsin és lóháton. A dalmát szigeteket, köz­tük Lissát, visszautazása közben látogatja meg s Fiuméba május 11-én délelőtt érkezik. (Ott lesz akkor b. Wenckheim Béla kormány­elnök is.) Más­nap, május 12-dikén, este Ő Felsége Bécsbe tér vissza. Velencében a doge-palotában fog lakni, melyet az olasz király főszertartásmestere, Panisera gróf már is nagyban diszittet. Viktor Emánuel ki­rály Mestréig megy uralkodónk elé, hogy együtt vonuljanak be a lagúnák városába. Az olasz hajó­raj Malamocca előtt fog horgonyozni. Egész Olasz­ország örvendve látogatásnak. Mondják, hogy aug. első felében Ő Felsége ismét körutat tesz. Galli­­cia és Bukovinába megy, hogy e két tarto­mány egyesülésének százados ünnepén jelen legyen. — Deák Ferenc a színpadon. Régen tör­tént ez, mikor az „öreg úr“ még 17 éves ifjú és győri jogász volt. Akkor az ottani színpadon — több tanulótársával együtt — részt vett ama három műkedvelői előadásban, melyet Brestyánsky tanár vezetése alatt szegény tanulók segélyezésére ren­deztek. A „Szökevény“, „Kemény Simon“ és „Győr visszavétele a töröküktül“ című darabokban ját­szott, még­pedig oly jól, hogy herceg Schwarzen­berg akkori győri püspök is megtapsolta.­­ A képviselőház karzatán egy alföldi birtokos meglátott egy szép szőke kisasszonyt, s addig nézte , mig beleszeretett; aztán kihivatta egy képviselő ismerősét, megkérette és meg is nyerte­­ a szép leány kezét, a napokban volt a kézfogó. Egy iparlovag érkezett folyó hó 1-ső napján városunkba, ki azzal foglalkozott ország­szerte, hogy újságlapokra, folyóiratokra stb. elő- i fizetéseket gyűjtött, állítván, hogy ő „Mosse R.“ a bécsi bizományos cég utazó ügynöke. Az általa kitett lépre két jámbor polgártársunk rá is szállott már, midőn a minden megbízatás és okmányok­­ nélkül csavargó egyént a rendőrség kérdőre vonta, s a mikor aztán kisült, hogy ez az előfizetésgyűjtő­­ nem más, mint azon Mayerffi Károly, ki a vi­

Next