Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1875-03-28 / 13. szám

Nyolcadik évfolyam. _______________________13. szám,____________________________Márczius 28. 1875. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Negyedévi'. . . 1 ttt 50 kr. Félévi­g . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . . „ — „ Megjeleli hetenként egyszer, V­asárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.KECSKEMÉTI Vegyestartalmú ALAPOK. éti lap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor , egyszeri hirdetésnél 5 kr., a többszöri vagy terjedelmes hirdetések­nél árleengedés adatik. A nyilt térben való közle­mény 3 hasábos soráért 10 kr. számit,­tatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utcza 184. sz. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a nyolczadik évfolyam első negyede lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gon­doskodni sziveskedjék, nehogy a szétkül­désben fenakadás történjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. Néhány szó iparosainkhoz. Alig van, nem mondjuk iparosaink, de általán véve polgáraink között is egyén, aki édes megelégedéssel nem emlékeznék vissza az 1872. évi augusztus 31-dikére és az utána következő élvezetteljes napokra, mi­dőn szülővárosunk kebelében az első iparműí­­kiállítás gyönyörködtető lakosságunk nagy­­ját, kicsinyét, és méltán; mert ha tekintetbe vesszük magyar városaink hátramaradottsá­­gát a műíipar terén s ha tekintetbe vesszük, hogy legjelesebb magyar iparosaink is min­dig nagyon alárendelt szerepre voltak szo­rítkozva , nem mintha nem lettek volna képesek más nemzetek iparosaival a versenyt megállni, hanem mivel ismeretlenek voltak a nagy világ előtt, nem nyújtatott nekik alkalom ügyességüket és tehetségeket meg­ismertetni; nem lehet örömet nem érezni a felett, hogy mióta országunk községeiben az iparmízkiállitások eszközlése megindittatott s iparosainknak a tér, melyen ügyességüket megismertethetik, megnyittattatott, mind szá­mosabb és számosabb magyar iparos emel­kedik a felszinre és tűnik ki a világtárlaton is, hol az összes miveit nemzetek iparosai­nak legjobbjai vetélkednek, élő példa erre a Bécsben legközelebb megtartott világtárlat, hol magyar iparosaink oly szép számmal részesültek a miveit világ elismerésében a műipar minden ágában, a­milyenre előbb még gondolni sem mertünk volna. Ezen és ennél még fényesebb sikernek elérésére pedig csak két tényező segítheti magyar iparosainkat, u. m.: nemzetünk va­gyonos osztályának nemzeties józan gondol­kozása, melynél fogva az magyar iparosa­ink készítményei fölé nem fogja helyezni a selejtesebb külföldi gyártmányt, és az ipa­rosoknak folytonos ébrentartása s kiállítások általi serkentése; azért nem vagyunk képesek eléggé kifejezni hazafiúi örömünket sz. kir. Szeged városának azon nemes törekvése fölött, melylyel az a kebelében 1876. évi augusztus hó 20-dikára nemzeti iparunk és termelésünk emelése céljából országos ipar­és terménykiállítást rendez, és nem tartjuk időelőttinek felhívni figyelmét úgy az iparos testületeknek és egyes iparos polgártársa­inknak, valamint gazdaközönségünknek is, nem tarthatjuk időelőttinek azért, mert ha valamely célt tökéletesen akarunk elérni, annak megvalósításához először érett meg­fontolás, másodszor hosszabb idő és kitartó munkásság kívántatik, amire ez esetben annál nagyobb figyelmet kell fordítanunk, mert itt nem az forog kérdésben, hogy váljon egyes iparos társunk képes-e a maga fela­datának megfelelni, hanem kérdésben forog a nemzet összes iparának és termelési ké­pességének jó hírneve és jólétének emelése, mely minden ilynemű kiállítás sikerülése által egy fokkal magasabbra emelkedik érté­kében és tekintélyes tért nyer terjedelmében. Mi tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy értelmes iparosaink és gazdáink be­látják, miszerint minden egyes magyar pol­gárnak elmellőzhetlen kötelessége a haza javának előmozdítására minden kitelhető szorgalmával közreműködni és hisszük, mi­szerint városunk iparosai, kik mint e téren kezdeményezők, már az 1872-diki helyi ipar­mű kiállításon 138-an jó sikerrel képvisel­ték a helyi iparágakat, a szegedi iparmű kiállításon is dicsérettel megállják helyüket és fényesen be fogják bizonyítani, miszerint a bennök felébzett jó törekvés nem volt szalma­tríz, hanem komoly szándék úgy az összes nemzeti iparnak, mint kiválóan a helyi iparos-testületeknek tiszteletteljes te­kintélyt szerezni, de hogy e nemes törek­vésünknek kellő sikert szerezhessenek, nem szabad az időt elmulasztaniok, hanem a lehető leghamarabb meg kell alakítaniok a bizottságot, mely folyton ébreszsze és ser­kentse a tagokat vállalkozásra, a vállalko­zókat jó tanác­csal és közbenjárásával se­gélyezze, mert mi magunk tudjuk tapasz­talásból , hogy nagyon sok ügyes iparosunk van, aki önmagában nem bízik és nem mer magától még olyan készítmény kiállí­tásához sem fogni, melyet könnyedén el­készítene a leghelyesebben, s csak akkor mondja, hogy ezt vagy amazt ő is meg­csinálta volna így, vagy még jobban, ha az illető tárgyat a kiállításon látja. Tisztelt iparos polgártársak, az iparmű­­kiállításra nem csudaműveket, sem egye­dül még soha nem látott találmányokat kell vinnünk, hanem jól és pontosan ké­szített szilárd iparcikkeket; a legkitűnőbb iparos az, aki a maga szakmája cikkeit legcélszerűbben és legpontosabban tudja el­készíteni, nem pedig az, aki még soha nem látott dolgok után kapkod. A fölfö­­dözések úgy is csak egyes kiváló tehetsé­geknek jutnak osztályrészül és ezeknek is a legtöbb esetben csak csontja jut a fölfödö­­zésből jutott zsiros koncnak, mert a húst erről is a pénzes emberek vágják le ren­desen. Azért a kecskeméti iparos polgártársak csak arra szorítkozzanak, hogy az általuk űzött iparágon lehető legjobb cikket ké­szítsenek , s hogy ennek végrehajtását min­den esetben valósítsák is; jelentsék be ma­gukat minél előbb az erre alakítandó bi­zottságnál, mert ez­által már erkölcsileg kötelezik magukat vállalatuk teljesítésére és biztosítják némileg a jó sikert, melylyel városunk iparos osztályának jó hírnevét emelik és cikkeinek tágabb piacot szerez­nek. — Az a látszólag hosszú másfél év, mely a mai nap és kiállítási határidő kö­zött van, nagyon hamar elröpül s csak azt vesszük észre, hogy a kiállítás küszö­bén állunk. Mi azon véleményben vagyunk, hogy ha iparosaink most mindjárt hozzá fognak a kiállítandó tárgyak misége és mennyi­sége fölötti eszmecseréhez, az ügy kellő megvitatása mellett még az egyes kiállítók­nak is elég idejük lesz tárgyaik előállításá­hoz, még azon esetben is, ha valamiben fennakadásunk lenne. A­mi a városi hatóságot illeti, az a folyó hó 22-én és folytatólag tartott köz­gyűlésén már elvileg kimondotta, miszerint a maga részéről mindent szívesen megteend , amit a kiállító iparos és termelő közönség se­gélyezésére szükségesnek látand, s hogy azokat e közhasznú nemes céljok elérésé­ben tőle kitelhetőleg támogatni fogja. Rajta tehát polgártársak , fogjunk hozzá Isten segedelmével a nemes munkához, mely egy részről önmagunknak tiszteletet és hasznot, más részről hazánknak boldo­gabb jövőt eszközölni van hivatva. Kecskemét szab. kir. város köztörvény­­hatóságának 1875-ik évi március 22-én és következő napjain tartott rendes havi közgyűlése. Elnök: Kiss Miklós főispán úr ő méltósága; jegyzők: Hornyik, Szalkay, Bagi, Bodor; bizottsági tagok szokatlanul nagy számban. Reggeli 9 órakor főispán úr az ülést megnyit­ván , legelőször is a virilis tagok megállapított s beterjesztett névsora olvastatott fel, azután pedig a kisorsolt választott tagok helyére folyó hó 2-án megejtett választások alkalmával beválasztott kép­viselők névsora; ez utóbbi azon megjegyzéssel, hogy az I. kerületben választott bizottsági tagok közül kettő ellen felszóllamlás adatott be, s mint­hogy ügyük még végleg elintézve nincs, ezek a névsorba felvehetők nem voltak. Törvény szerint ha a bizottsági tagok­b­an igazolva van, a köz­gyűlés megalakultnak tekintendő, annálfogva az említett felszóllalás — mely különben is csak két tag ellen intéztetett — a közgyűlés megalakulása ellenében gátul nem szolgálhatván, a tényleg meg­alakult közgyűlés határozatokig kimondotta, mikép a kebeléből törvény szerint kirendelendő igazoló, bíráló, fegyelmi és kijelölő bizottságokat a gyűlés másod napján kívánja titkos szavazás útján meg­alakítani, egyszersmind az árvaszéki igtató-kiadó irattárnak megválasztását is a bizottságokkal egy időben megejtetni határozta. Ezután a szabályok értelmében Bagi polgármester úr tette meg havi jelentését, mely szó szerint ekkor következik: Tekintetes közgyűlés ! A folyó évi február hónapról tüzetesen, és a a f. évi február havi rendes közgyűlés óta váro­sunk törvényhatósági életében felmerült nevezete­sebb eseményekről szervezeti szabályainak értelmé­ben következőkben van szerencsém jelentésemet előterjeszteni. J­ör. Február hónapban egy rendes és egy rendkívüli közgyűlés tartatott. A rendes közgyűlésben összesen 54, a rend­kívüli közgyűlésen pedig 10 ügydarab intéztetett el. Mindkét közgyűlésnek jegyzőkönyvei a tanács közbejöttével a kirendelt bizottságok által meghi­­telesíttettek, a jegyzőkönyvek és az azokban el­rendelő felterjesztések az illető kormány­hatóságok­hoz felküldettek, a törvényhatóságokat és egyeseket érdeklő átiratok és kiadványok is mind elkészültek és legnagyobb részben már expediáltattak is. 2-­or. A közegészségi állapot február hónapban teljesen kielégítő volt, a betegforgalom csekély volt; a halandóság a január havinál alább szállott; januárban volt 136, februárban pedig 129 halál­eset, tehát 7-tel kevesebb. A hasznos házi állatok közt sem ragály, sem járvány elő nem fordult. 3- ar. A közbiztonsági állapot február hóban, valamint azóta is, városunkban és egész területén.

Next