Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
viseli). Ha a kiállítóknak bemutatandó terményeikből eladásra több is van, szíveskedjenek azoknak árát és mennyiségét följegyezni. 6. A kiállítandó tárgyakból a bírálatra felhasználtakon túl megmaradandók, ha a tulajdonos ellenkező rendelkezése a beküldéshez nem leend mellékelve , vagy a tárlat berekesztése után 24 óra alatt el nem vitetnek, eladatni fognak s áruk a a tárlat költségei pótlására lesznek fordítandók. 7. A biráló bizottság működését a tárlat ideje alatt befejezendi s a dijak kiosztatnak. 8. A jutalmak dicsérő okmány- és aranyakban fognak kiosztatni. 9. A kiállítás megtekintésére az egyleti tagok díjtalanul jogosítvák, nem tagok minden egyes esetben 20 krt fizetnek. Jutalmak: 1. A legszebb és legsúlyosabb tisztabúzára első dij.......................2 arany. 2. Ugyanarra második dij ... 1 „ 3. A legszebb és legsúlyosabb rozsra 2 „ 4. Ugyanarra második dij ... 1 „ 5. A legszebb kukoricára... 2 „ 6. Ugyanarra második dij ... 1 „ 7. A legszebb árpára .... 2 „ 8. Ugyanarra második dij ... 1 „ 9. A legszebb zabra.......................1 „ 10. A legszebb és legjobb dohányra 2 „ 11. Ugyanarra második dij ... 1 „ 12. A legkitűnőbb szölőgyüjteményre 3 „ 13. A legszebb asztali szöllőre . . 2 14. Ugyanarra második dij . . . 1 ,. 15. A legszebb almagyüjteményre 3 „ 16. A legszebb körtvegyüjteményre 2 „ 17. Egy darab kitűnő almára . . 1 „ 18. Egy darab kitűnő körívére . 1 „ 19. A legszebb és legjobb aszalt gyümölcsre ........................................1 „ 20. A legszebb , legjobb s leggazdagabb befőtt gyümölcsre . . 1 „ 21. A legszebb kigerebenezett lenre 1 ,, 22. A legszebb kigerebenezett kenderre . . . ........................1 „ 23. A legszebb lépesmézre ... 1 „ 24. A legjobb és leggazdagabb kerti maggyüjteményre.......................2 „ 25. A legjobb lóhermagra ... 2 ,, 26. A legszebb, legjobb és leggazdagabb konyha-zöldség gyűjteményre ........................................2 „ 27. Ugyanarra második díj ... 1 „ 28. A legjobb kerti fehér borra . 3 „ 29. Ugyanakra második dij . . . 2 ,, 30. A legjobb kerti veres borra . 2 „ 31. A legjobb kerti siller borra . 1 „ 32. A legjobb kenyérre .... 1 „ 33. A legszebb, legjobb minőségű és leggazdagabb szárított tésztaneműre .......................................2 .. 34. Ugyanarra második dij . . . 1 „ 35. A legjobb szappanra. ... 1 „ 36. Ugyanarra második dij . . . 1 ezüst tallér. 37. A legszebb és legjobb sajtra . 1 arany. 38. A legszebb és legjobb túróra. 1 „ 39. A legczélszerűbb kertészeti és gyümölcsészeti eszközökre . . 2 „ Az időközben netalán nyerendő összegek, az itt el nem sorolt tárgyak figyelembevételével fognak a legméltóbbaknak kiosztatni. A kecskemét-vidéki gazdasági egyletnek 1875. augusztus hó 20-ik napján tartott választmányi üléséből. Csereklyei Károly, Horváth Döme, egyleti jegyző, egyleti elnök. Istenre kérem, ne tegyenek ily egyszerre tönkre, hisz azt sem tudom, melyikhez nyúljak először. Ah! Egyszerre is hozzá foghat! Erre a bal táp fogam alá gyugtak egy szivart, a jobb felébe pedig gőzerővel tömé két kis piczike út a sonkát s a nyelvet, mialatt a középen úgy dőlt belém a sör, hogy még most is van belőle a mellényemen. Ha esetleg aznap sárgarépa nem lett volna ebédemre, amelytől meglehetős étvágyba estem, talán ájultan rogytam volna a hozzám legközelebb eső ölébe. De így még volt bennem annyi erő, hogy a szájamban történt zavart egy békés lenyeléssel megszüntessem. A sok hölgy közül nem is tudtam, hogy ki adta nekem a szivart s különösen azon okból is, hogy ahol szivart árulnak, ott tűznek is kell lenni, a szivarbódé keresésére indultam. A végső sorokban gyümölcsárulók ülnek szótlanul asztaluk mellett, ahol a fekete szem volt a túlnyomó, mert úgy villogott vagy kettő, hogy határozott meggyőződésem volt, miszerint itt kínálás nélkül is elkelnek a portékák. Mellettök volt a két kis trafikáns leány. Ugyan kérem nem kaphatnék tüzet ? De hogy nem! Kérem tessék! Erre a szóra leánytenger volt körülöttem s a szivarozásnak bajuszom bal fele s a jobb szemöldököm esett áldozatul. Ily tüzes bódéban magamat tarthatlannak vélvén, szaladtam a bormérő bódéba, hogy egy pohár tokajinak keresztelt, különben sáfránynyal festett czukros vízzel lehűtsem a nagy izzadtságot. Itt már férfi companiara is akadtam, akik nem tudom a bőr-e vagy a szemek kedvéért gyűltek össze. Annyi igaz, hogy jól mulattak s reám is mintegy varázst gyakorolt a szép korcsmárosnék hamis pillantásai. Minden nóta eszembe jutott róluk. S midőn egy a bormérő bódéban ülő fiatal emberre nézek, és azon perezben húzta a czigány: „Hej korcsmáros eb az ingét, elszeretik a menyecskét“, a folytatását, hogy: „el van az már réges régen“, egy másik, az oszlophoz támaszkodó férfi szeméből kiolvasám, ki nyugva babérain, élvezé a hódítási öntudat gyönyöreit. Elábrándoztam a dal szaván s a hűségről gondolkoztam , miközben kellemes benyomást tett reám egy tőlem nem messze levő szép alak, egy pohár sörrel kezében. Talán ha barna lett volna, nem állott volna neki oly jól sört árulni. De igy a szép szőke haj, halvány arcz és kék szemek mintegy jellemezték az italt, mely jéghideg s az embert nem izgatja fel, hanem kábulttá teszi. Ne hidjétek azt, hogy csak a fekete szem s a bogárhaj gyújtja a szivet! Oh a szőkének fegyvere hatalmasabb! A barna gyorsan támad, hamar jobban s hamar alszik el. A szőke? De mit mondom el, hisz itt a szőkék mintaképe a sörös bódé előtt. Nézzétek a halvány arczot, amelyre még mosoly se jő, csakhogy el ne árulja a titkot, hogy neki szíve is van. Szemedbe nem néz, nehogy kiváncsivá tegyen, hanem mert tudja azt, hogy e szép pillantásra ha a férfi tolakodó lesz, amit ha tenni merészelsz, csak te adod meg az árát, mert nem feleded el többet a fejedelmi alakot. Tudva ezt, nagy merészség volt tőlem szép arczán hosszasan merengni. Amit valószínűleg ő is észrevevén, villámgyorsan nyújta a pohár sört felém. Ijedtemben felét a gallérom közzé öntve fenékig kiürítem a poharat. Ugye lehűtötte? Tökéletesen! No akkor azt is elfeledi, amiről most ábrándozott ? Ettől a sörtől nagyság még az öreg apám halálát is képes vagyok elfeledni. Nagyon örvendek, hogy ily hatása volt az italnak, hanem kérem akkor a borból újra ne igyék, mert attól ismét az élők, s különösen az itten élők találnak megmaradni emlékében. Oh drága nagysám , azok közül csak.............nem folytathattam, mert már ekkor eltűnt s a czigánybanda clarinétosa állott előttem, a kinek elrejtett mosolyából olvasom, hogy azt akarja mondani: „Szerencsétlen flótás.“ A sör hűtőereje csak pár perczig tartott s csábosan kínálkozott felém a cukrászdában lévő fagylalt. Ugyan kitől kérjek ? Hisz akár melyik adja, ha a szemébe találok nézni, nem érzem a fagylalt jéghidegségét. Legjobb lesz behunyott szemmel enni. Szabad kérnem egy kis fagylaltot édes nagysám? Alig kértem, már ott volt előttem s én szembehunyva kezdtem az evéshez. Mire elvégzem, már akkorra nagy sürgés-forgás támadt körülöttem. Pinczérnöknek öltözött lánykák szaladgáltak tersteni közvacsorára. Hát már a szép lánynak se hossza se vége, de már ezt ki nem állom! beszélje el más, hogy hogy volt a vége, én már elénekelhetem: „Hejh hejh! csak én szép lányt ne látnék, Mért is van annyi szép leány? Mindannyi szemkápráztató fris , Virág az élet tavaszán. Ha e vakító csillagoknak koszorújára bukkanok, Homályba száll szemem világa, Fejem kering — oda vagyok!“ # . # Szinügyünk érdekében. Kecskemét város szinügyi bizottsága tisztelettel értesíti a t. ez. közönséget, hogy a színházat a most bekövetkező színi idényre a hazai színészet körében előnyösen ismert Aradi Gerő igazgató úrnak adta át. — A szinügyi bizottság, támaszkodva a nevezett igazgató úrnak eddig is kiválóan tanúsított ügybuzgalma és áldozatkészséggel párosult törekvéseire, melylyel magát több művelt város, jelesül az utóbbi időkből Arad, Temesvár, Szeged, Pécs, Buda stb. közönségénél elismerésre érdemessé tette: egész bizalommal ajánlja őt a t. ez. közönség pártfogásába, felkérve, hogy a színművészet és ezáltal a közművelődés emelése érdekében minél nagyobb támogatására méltatni szíveskedjék. Másrészt a színügyi bizottság feladatául ismerendi oda hatni, hogy az ajánlott színigazgató úr részéről is a t. ez. közönség pártfogása, igényeinek méltányos kielégítésével viszonoztassék. Kecskemét, 1875. szeptember 9. A szinügyi bizottság. Felhívás az „Iparmír-kiállitás“ tárgyában. A kecskeméti „Iparos ifjúsági önképző egyletnek természetszerű és indokolt czélja a szellemi és anyagi haladás. Hogy a szellemi téren mennyire haladt elő és miként mivelte magát, arról a nagyérdemű közönség előtt tett nyilvános fellépései következtében nyert elismerés szolgálhat bizonyságul. Hogy ezen kívül mennyire haladt előre az őt legalább érdeklő szakismeretben, az iparművek készítésében, tekintettel a jelenlegi mostoha pénzviszonyokra s az első kezdet nehézségeire, — meg fogja mutatni maga a tény — a kiállítás, mely e hó 19-én nyittatik meg és tart három egymásután következő nap. Az egylet saját pénztárából tűzött bárki arany- és ezüst-jutalmakat; mindamellett felkéri az iparos és más testületek elnökeit, valamint a nagyérdemű közönséget, miszerint a kiállítók megjutalmazására, illetve buzdítására, szíveskedjenek egyes jutalmak adományozása által a kiállítást lehetőleg örvendetes kimenetelűvé tenni. Az adományok Végh József iparos ifjúsági elnökhöz intézendők, ki azokról nyilvános számadást teend. A kiállítás az egylet helyiségében lesz. (Nádorkávéház) Belépti dij 20 kv. Felülfizetések köszönettel vétetnek és hirlapilag nyugtáztatnak. Végül felkéretnek azon iparos urak, kiknek segédjei készítenek tárgyakat, hogy azokat a kiállításban való részvételre serkentsék. A nagyérdemű közönség szives látogatását, pártfogását kérve és várva, a választmány nevében tisztelettel maradunk Kecskeméten, szeptember 8. 1875. Vári Lajos, Végh József, titkár, iparos ifjúság elnöke. HELYBELI ÚJDONSÁGOK. — A „Kecskemét“ legutóbbi számának nyiltterében „Egy iparos“ aláírással egy támadó közlemény jelent meg a helybeli kir. törvényszék elnöke ellen, melyet illetékes helyről nyert hiteles értesülés alapján az igazság érdekében kénytelenek vagyunk helyreigazítani. Az „egy iparos“ átalános nevezete alatt Kéri Károly szabómester rejtőzik, ki hihetőleg éppen azért látta jónak e tisztessség alatt verni föl a port, mert érzi és tudja, hogy a saját hírhedt neve alatt ütött minden vaklárma — mint a pusztában kiáltó szava — minden súly nélkül enyészend el. — A dologra áttérőleg határozottan nem igaz először, hogy Kéri Károly a „legnagyobb alázattal“ lépett volna be az elnöki hivatalos terembe, mert Kéri Károly és alázat egymást kizáró két fogalom. De mi szükség is volna hason eseteknél az alázkodásra? — Határozottan nem igaz továbbá, hogy a törvényszék elnöke őt „kalapját lerakni“ kiutasította volna. — Kéri Károly hosszú szárú pipával, és pedig a maga jól ismert modorában, pipáját maga előtt tolva lépett a hivatalba; éppen ezért kellett őt a törvényszéki elnöknek egy kis illemre tanítani s figyelmessé tenni, hogy ha hosszú szárú pipáját ily alkalommal sem képes honn feledni, legalább a hivatalos érintkezés helyére ne tessék magával vinni, s a pipát az előszobában csakugyan letétette. Ebből állt a nagy esemény, mely Kéri Károly úr gyöngéd lelkületét annyira sérti, bántja. — A törvényszék elnöke a közhivatali tekintély érdekében csak kötelességét teljesítette, midőn az illem-, becsülettudás- és tiszteletadásról megfeledkezett rendre egy kissé figyelmeztette. S éppen azért bátran kérdezzük: mily foka lehet a cinizmusnak az oly emberben, aki egy közhivatal fejét, kinek főhivatása éppen az igazságszolgáltatás, kötelességszerű eljárásáért akként iparkodik feltüntetni, mintha az, egyik vagy másik társadalmi osztálynak lenézője, megvetője lenne? Tanuljunk először magunk tisztességet és becsülettudást, s mi is hasonlóban fogunk részesülni. De az illemről fogalommal sem himi s mégis az „iparos“ nevet hánytorgatni: kétszerre szégyenletes állapot. — Ami a „bach-korszak“ és az „alkotmányosság“ éretlen emlegetését illeti, erre csak azt jegyezzük meg, hogy nála a rend fentartása és megkövetelése a „bach-korszak“ elnevezése alá esik; ellenben a pajtáskodás, féktelenség, fejetlenség az ő „alkotmányosságával“ nemcsak szépen összefér sőt annak épenséggel éltető eleme. Azért hozzá e téren nincs is semmi szavunk. — Szlávy József volt miniszterelnök úr Katona Zsigmond gyógyszerészhez, egy — a városunkban éppen három év előtt tartott kiállítás kelemes emlékeire hivatkozó — levélben 100 forintot küldött az Iparegyesület számára, ennek alaptőkéje gyarapítása végett. Erre különben az is szolgált indokul, hogy a neki ajánlott kiállítási emlékkönyv egy díszpéldányával az Egyesület annak idejében, az itt igen kedves emlékben lévő tiszteletbeli elnökének kedveskedett. Kiállítási emlékkönyvről lévén szó, amennyiben lapunk erről még nem emlékezett meg, ismertetőleg tudatjuk, hogy az Iparegyesület volt elnökét Katona Zsigmond urat a kiállítási emlékkönyv szerkesztésével megbízván, a mű ez év első felében Szilády Lajos nyomdájából megjelent, két