Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

viseli). Ha a kiállítóknak bemutatandó terményeik­ből eladásra több is van, szíveskedjenek azoknak árát és mennyiségét följegyezni. 6. A kiállítandó tárgyakból a bírálatra fel­hasz­náltakon túl megmaradandók, ha a tulajdonos el­lenkező rendelkezése a beküldéshez nem leend mel­lékelve , vagy a tárlat berekesztése után 24 óra alatt el nem vitetnek, eladatni fognak s áruk a a tárlat költségei pótlására lesznek fordítandók. 7. A biráló bizottság működését a tárlat ideje alatt befejezendi s a dijak kiosztatnak. 8. A jutalmak dicsérő­­ okmány- és aranyakban fognak kiosztatni. 9. A kiállítás megtekintésére az egyleti tagok díjtalanul jogosítvák, nem tagok minden egyes esetben 20 krt fizetnek. Jutalmak: 1. A legszebb és legsúlyosabb tisz­tabúzára első dij.......................2 arany. 2. Ugyanarra második dij ... 1 „ 3. A legszebb és legsúlyosabb rozsra 2 „ 4. Ugyanarra második dij ... 1 „ 5. A legszebb kukoric­ára... 2 „ 6. Ugyanarra második dij ... 1 „ 7. A legszebb árpára .... 2 „ 8. Ugyanarra második dij ... 1 „ 9. A legszebb zabra.......................1 „ 10. A legszebb és legjobb dohányra 2 „ 11. Ugyanarra második dij ... 1 „ 12. A legkitűnőbb szölő­gyüjteményre 3 „ 13. A legszebb asztali szöllőre . . 2 14. Ugyanarra második dij . . . 1 ,. 15. A legszebb almagyüjteményre 3 „ 16. A legszebb körtvegyüjteményre 2 „ 17. Egy darab kitűnő almára . . 1 „ 18. Egy darab kitűnő körívére . 1 „ 19. A legszebb és legjobb aszalt gyü­mölcsre ........................................1 „ 20. A legszebb , legjobb s leggazda­gabb befőtt gyümölcsre . . 1 „ 21. A legszebb kigerebenezett lenre 1 ,, 22. A legszebb kigerebenezett ken­derre . . . ........................1 „ 23. A legszebb lépesmézre ... 1 „ 24. A legjobb és leggazdagabb kerti maggyüjteményre.......................2 „ 25. A legjobb lóhermagra ... 2 ,, 26. A legszebb, legjobb és leggaz­dagabb konyha-zöldség gyűjte­ményre ........................................2 „ 27. Ugyanarra második díj ... 1 „ 28. A legjobb kerti fehér borra . 3 „ 29. Ugyanak­ra második dij . . . 2 ,, 30. A legjobb kerti veres borra . 2 „ 31. A legjobb kerti siller borra . 1 „ 32. A legjobb kenyérre .... 1 „ 33. A legszebb, legjobb minőségű és leggazdagabb szárított tészta­­neműre .......................................2 .. 34. Ugyanarra második dij . . . 1 „ 35. A legjobb szappanra. ... 1 „ 36. Ugyanarra második dij . . . 1 ezüst tallér. 37. A legszebb és legjobb sajtra . 1 arany. 38. A legszebb és legjobb túróra. 1 „ 39. A legczélszerűbb kertészeti és gyümölcsészeti eszközökre . . 2 „ Az időközben netalán nyerendő összegek, az itt el nem sorolt tárgyak figyelembevételével fog­nak a legméltóbbaknak kiosztatni. A kecskemét-vidéki gazdasági egyletnek 1875. augusztus hó 20-ik napján tartott választmányi ülé­séből. Csereklyei Károly, Horváth Döme, egyleti jegyző, egyleti elnök. Istenre kérem, ne tegyenek ily egyszerre tönkre, hisz azt sem tudom, melyikhez nyúljak először. Ah! Egyszerre is hozzá foghat! Erre a bal táp fogam alá gyugtak egy szivart, a jobb felébe pedig gőzerővel tömé két kis piczike út a sonkát s a nyelvet, mialatt a középen úgy dőlt belém a sör, hogy még most is van belőle a mellényemen. Ha esetleg az­nap sárgarépa nem lett volna ebédemre, a­melytől meglehetős étvágyba estem, talán ájul­tan rogytam volna a hozzám legközelebb eső ölébe. De így még volt bennem annyi erő, hogy a szá­jamban történt zavart egy békés lenyeléssel meg­szüntessem. A sok hölgy közül nem is tudtam, hogy ki adta nekem a szivart s különösen azon okból is, hogy a­hol szivart árulnak, ott tűznek is kell lenni, a szivar­bódé keresésére indultam. A végső sorokban gyümölcs­árulók ül­nek szótlanul asztaluk mellett, a­hol a fekete szem volt a túl­nyomó, mert úgy villogott vagy kettő, hogy hatá­rozott meggyőződésem volt, miszerint itt kínálás nélkül is elkelnek a portékák. Mellettök volt a két kis trafikáns leány. Ugyan kérem nem kaphatnék tüzet ? De hogy nem! Kérem tessék! Erre a szóra leánytenger volt körülöttem s a szivarozásnak ba­juszom bal fele s a jobb szemöldököm esett áldo­zatul. Ily tüzes bódéban magamat tarthatlannak vélvén, szaladtam a bormérő bódéba, hogy egy pohár tokajinak keresztelt, különben sáfránynyal festett czukros vízzel lehűtsem a nagy izzadtságot. Itt már férfi companiara is akadtam, a­kik nem tudom a bőr-e vagy a szemek kedvéért gyűl­tek össze. Annyi igaz, hogy jól mulattak s reám is mintegy varázst gyakorolt a szép korcsmáros­nék hamis pillantásai. Minden nóta eszembe jutott róluk. S midőn egy a bormérő bódéban ülő fiatal emberre nézek, és azon perezben húzta a czigány: „Hej korcsmáros eb az ingét, elszeretik a menyecs­két“, a folytatását, hogy: „el van az már réges régen“, egy másik, az oszlophoz támaszkodó férfi szeméből kiolvasám, ki nyugva babérain, élvezé a hódítási öntudat gyönyöreit. Elábrándoztam a dal szaván s a hűségről gon­dolkoztam , miközben kellemes benyomást tett reám egy tőlem nem messze levő szép alak, egy pohár sörrel kezében. Talán ha barna lett volna, nem állott volna neki oly jól sört árulni. De igy a szép szőke haj, halvány arcz és kék szemek mintegy jellemezték az italt, mely jéghideg s az embert nem izgatja fel, hanem kábulttá teszi. Ne hidjétek azt, hogy csak a fekete szem s a bogárhaj gyújtja a szivet! Oh a szőkének fegy­vere hatalmasabb! A barna gyorsan támad, hamar jobban s hamar alszik el. A szőke? De mit mon­dom el, hisz itt a szőkék mintaképe a sörös­ bódé előtt. Nézzétek a halvány arczot, a­melyre még mosoly se jő, csakhogy el ne árulja a titkot, hogy neki szíve is van. Szemedbe nem néz, nehogy ki­váncsivá tegyen, hanem mert tudja azt, hogy e szép pillantásra ha a férfi tolakodó lesz, a­mit ha tenni merészelsz, csak te adod meg az árát, mert nem feleded el többet a fejedelmi alakot. Tudva ezt, nagy merészség volt tőlem szép arczán hossza­san merengni. A­mit valószínűleg ő is észrevevén, villámgyorsan nyújta a pohár sört felém. Ijedtem­ben felét a gallérom közzé öntve fenékig kiürítem a poharat. Ugy­e lehűtötte? Tökéletesen! No akkor azt is elfeledi, a­miről most ábrándozott ? Ettől a sörtől nagyság még az öreg apám halálát is képes vagyok elfeledni. Nagyon örvendek, hogy ily ha­tása volt az italnak, hanem kérem akkor a borból újra ne igyék, mert attól ismét az élők, s külö­nösen az itten élők találnak megmaradni emlékében. Oh drága nagysám , azok közül csak.............nem folytathattam, mert már ekkor eltűnt s a czigány­­banda clarinétosa állott előttem, a kinek elrejtett mosolyából olvasom, hogy azt akarja mondani: „Szerencsétlen flótás.“ A sör hűtő­ereje csak pár perczig tartott s csábosan kínálkozott felém a c­ukrászdában lévő fagylalt. Ugyan kitől kérjek ? Hisz akár melyik adja, ha a szemébe találok nézni, nem érzem a fagylalt jéghidegségét. Legjobb lesz behunyott szem­mel enni. Szabad kérnem egy kis fagylaltot édes nagysám? Alig kértem, már ott volt előttem s én szembehunyva kezdtem az evéshez. Mire elvégzem, már akkorra nagy sürgés-forgás támadt körülöttem. Pinczérnöknek öltözött lánykák szaladgáltak tersteni közvacsorára. Hát már a szép lánynak se hossza se vége, de már ezt ki nem állom! beszélje el más, hogy hogy volt a vége, én már elénekelhetem: „Hejh hejh! csak én szép lányt ne látnék, Mért is van annyi szép leány? Mindannyi szemkápráztató fris , Virág az élet tavaszán. Ha e vakító csillagoknak koszorújára bukkanok, Homályba száll szemem világa, Fejem kering — oda vagyok!“ # . # Szinü­gyü­nk érdekében. Kecskemét város szinügyi bizottsága tisztelettel értesíti a t. ez. közönséget, hogy a színházat a most bekövetkező színi idényre a hazai színészet körében előnyösen ismert Aradi Gerő igazgató úr­nak adta át. — A szinügyi bizottság, támaszkodva a nevezett igazgató úrnak eddig is kiválóan tanúsított ügybuzgalma és áldozatkészséggel párosult törek­véseire, melylyel magát több művelt város, jelesül az utóbbi időkből Arad, Temesvár, Szeged, Pécs, Buda stb. közönségénél elismerésre érdemessé tette: egész bizalommal ajánlja őt a t. ez. közönség pártfogásába, felkérve, hogy a színművészet és ez­által a közművelődés emelése érdekében minél na­gyobb támogatására méltatni szíveskedjék. Másrészt a színügyi bizottság feladatául isme­rendi oda hatni, hogy az ajánlott színigazgató úr részéről is a t. ez. közönség pártfogása, igényeinek méltányos kielégítésével viszonoztassék. Kecskemét, 1875. szeptember 9. A szinügyi bizottság. Felhívás az „Iparmír-kiállitás“ tárgyában. A kecskeméti „Iparos ifjúsági önképző egylet­nek természetszerű és indokolt czélja a szellemi és anyagi haladás. Hogy a szellemi téren mennyire haladt elő és miként mivelte magát, arról a nagy­érdemű közönség előtt tett nyilvános fellépései kö­vetkeztében nyert elismerés szolgálhat bizonyságul. Hogy ezen kívül mennyire haladt előre az őt leg­alább érdeklő szakismeretben, az ipar­művek ké­szítésében, tekintettel a jelenlegi mostoha pénzviszonyokra s az első kezdet nehéz­ségeire, — meg fogja mutatni maga a tény — a kiállítás, mely e hó 19-én nyittatik meg és tart három egymásután következő nap. Az egylet saját pénztárából tűzött bár­ki arany- és ezüst-jutalmakat; mindamellett felkéri az iparos és más testületek elnökeit, valamint a nagyérdemű közönséget, miszerint a kiállítók megjutalmazására, illetve buzdítására, szíveskedjenek egyes jutalmak adományozása által a kiállítást lehetőleg örvendetes kimenetelűvé tenni. Az adományok Végh József ipa­ros ifjúsági elnökhöz intézendők, ki azokról nyil­vános számadást teend. A kiállítás az egylet helyiségében lesz. (Nádor­­kávéház) Belépti dij 20 kv. Felülfizetések köszönet­tel vétetnek és hirlapilag nyugtáztatnak. Végül felkéretnek azon iparos urak, kiknek segédjei készítenek tárgyakat, hogy azokat a kiállí­tásban való részvételre serkentsék. A nagyérdemű közönség szives látogatását, pártfogását kérve és várva, a választmány nevében tisztelettel maradunk Kecskeméten, szeptember 8. 1875. Vári Lajos, Végh József, titkár, iparos ifjúság elnöke. HELYBELI ÚJDONSÁGOK. — A „Kecskemét“ legutóbbi számának nyiltterében „Egy iparos“ aláírással egy tá­madó közlemény jelent meg a helybeli kir. törvény­szék elnöke ellen, melyet illetékes helyről nyert hiteles értesülés alapján az igazság érdekében kény­telenek vagyunk helyreigazítani. Az „egy iparos“ átalános nevezete alatt Kéri Károly szabómester rejtőzik, ki hihetőleg éppen azért látta jónak e tisztes­sség alatt verni föl a port, mert érzi és tudja, hogy a saját hírhedt neve alatt ütött minden vaklárma — mint a pusztában kiáltó szava — min­den súly nélkül enyészend el. — A dologra átté­­rőleg határozottan nem igaz először, hogy Kéri Károly a „legnagyobb alázattal“ lépett volna be az elnöki hivatalos terembe, mert Kéri Károly és alá­zat egymást kizáró két fogalom. De mi szükség is volna hason eseteknél az alázkodásra? — Határo­zottan nem igaz továbbá, hogy a törvénysz­ék el­nöke őt „kalapját lerakni“ kiutasította volna. — Kéri Károly hosszú szárú pipával, és pedig a maga jól ismert modorában, pipáját maga előtt tolva lé­­­pett a hivatalba; éppen ezért kellett őt a törvény­­széki elnöknek egy kis illemre tanítani s figyel­messé tenni, hogy ha hosszú szárú pipáját ily al­kalommal sem képes honn feledni, legalább a hi­vatalos érintkezés helyére ne tessék magával vinni, s a pipát az előszobában csakugyan letétette. Ebből állt a nagy esemény, mely Kéri Károly úr gyön­géd lelkületét annyira sérti, bántja. — A törvény­szék elnöke a közhivatali tekintély érdekében csak kötelességét teljesítette, midőn az illem-, becsület­tudás- és tiszteletadásról megfeledkezet­t rendre egy kissé figyelmeztette. S éppen azért bátran kérdez­zük: mily foka lehet a c­inizmusnak az oly ember­ben, aki egy közhivatal fejét, kinek főhivatása­­ éppen az igazságszolgáltatás, kötelességszerű eljá­­­­rásáért akként iparkodik feltüntetni, mintha az, egyik vagy másik társadalmi osztálynak lenézője, megvetője lenne? Tanuljunk először magunk tisz­tességet és becsülettudást, s mi is hasonlóban fogunk részesülni. De az illemről fogalommal sem himi s mégis az „iparos“ nevet hánytorgatni: kétszerre szé­gyenletes állapot. — A­mi a „bach-korszak“ és az „alkotmányosság“ éretlen emlegetését illeti, erre csak azt jegyezzük meg, hogy nála a rend fentar­­tása és megkövetelése a „bach-korszak“ elnevezése alá esik; ellenben a pajtáskodás, féktelenség, fe­jetlenség az ő „alkotmányosságával“ nemcsak szé­­­­pen összefér sőt annak épenséggel éltető eleme. Azért hozzá e téren nincs is semmi szavunk. — Szlávy József volt miniszterelnök úr Katona Zsigmond gyógyszerészhez, egy — a váro­­­sunkban éppen három év előtt tartott kiállítás kel­­­­­emes emlékeire hivatkozó — levélben 100 forintot­­ küldött az Iparegyesület számára, ennek alaptőkéje gyarapítása végett. Erre különben az is szolgált indokul, hogy a neki ajánlott kiállítási emlékkönyv egy díszpéldányával az Egyesület annak idejében, az itt igen kedves emlékben lévő tiszteletbeli elnö­kének kedveskedett.­­ Kiállítási emlékkönyvről lévén szó, amennyiben lapunk erről még nem emlékezett meg, ismertetőleg tudatjuk, hogy az Iparegyesület volt elnökét Katona Zsigmond urat a kiállítási emlék­könyv szerkesztésével megbízván, a mű ez év első felében Szilády Lajos nyomdájából megjelent, két

Next