Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

Nyolczadik évfolyam. 38. szám. Szeptember 19. 1875. KECSKEMÉTI LAPOK VEGYESTARTALMÚ HETILAP. I­m Előfizetési dij: Egész évre 5 írt., félévre 2 frt. 50 kr., negyedévre 1 írt. 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető. Megjelen hetenként egyszer, VASÁRNAP. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom­dájának“ czimzendők.­ ­ Szerkesztő- és kiadó­hivatal: Hirdetési díj­­ B­UD­AI - NA­G­Y - O­TCZ A 184. SZÁM. 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél áz- E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik, minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Borászati előadás a miskertben. Megkerestetvén a „Kecskemét-vidéki gaz­dasági egylet“ által a magyar királyi nagy­méltóságú minisztérium, hogy engedné meg a szellemivelés és borászat terén kitűnő jártassággal és tapasztalattal biró állami szaktanároknak, hogy azok szünidő alatt a nagyobb mennyiségű bort és gyümölcsöt termelő községeket kormány költségén meg­látogathassák, a helyszínen szemlét tart­hassanak és a tapasztaltak után a helyi viszonyokhoz alkalmazott felvilágosító, ta­nulságos előadásokat tarthassanak s a szellő és bor észszerű kezelésére helyes tanácsot adhassanak. Ezen megkeresés következtében volt szerencsénk legközelebb a jeles képzett­ségű és tapasztalatokban gazdag tekinte­tes Gábor József érdiószegi állami vin­­czellér-iskolai igazgató úrhoz, a­ki három napig vizsgálta a helybeli gazdasági egylet által kiküldött bizottsági tagok kíséretében szőllőkerteinket, feljegyezvén magának mind­azon viszonyokat, melyek helyi borterme­lésünkre káros vagy jótékony befolyással bírnak. Minthogy azonban sokkal hamarabb volt kénytelen tőlünk távozni, mintsem az ily roppant, területen szerzett tapasztalatait a szükséges felvilágosításokkal és utasítá­sokkal ellátva, nyilvános előadásra rendez­hette volna, megígérte, hogy a tapasztal­takat hon kidolgozza, a kebelbeli gazdasági egyletnek írásban megküldi, ez pedig azt hírlap útján és nyomtatványokban közrendi gazdaközönségünkkel, hogy azt mindenki tanulmányozhassa és irányadóul használ­hassa. Azonban az idő rövidsége dac­ára sem távozott el tőlünk kedves vendégünk, mielőtt az észszerű borkezelésről egy majd két óráig tartó jeles és a tárgyat kimerítő élvezetes előadással meg nem örvendeztetett bennünket. Az előadás , mint lapunk múlt számában jelezve volt, f. hó 12-én délután 4 órakor tartatott meg a műkert nagy termében, mintegy száz hallgató előtt, kik között kép­viselve volt a városi közönségnek minden osztálya a főispántól kezdve az egyszerű szőllőmivesig s kik mind­annyian örömmel fognak megemlékezni még évek múlva is e tanulságos és élvezetes előadásra, melynek végén harsány éljenzéssel adta jelét a hall­gatóság tetszésének és az előadó iránti tiszteletének. Az előadás tárgyát a borkezelés képezte, kimerítvén a szükséges eljárások sorozatát, a szüret idejének meghatározásától azon időpontig, midőn a bort szállítás végett üvegekre lehet szedni. A borászatot előadó négy részre osztja u. i.: szüretelési, erjesztési, ászokolási és gyógyítási eljárásra. Szerinte helytelen eljárás az, ha a szüret idejét 2—3 héttel előbb megállapítják ható­ságilag, mert a szüretelés idejét a szőllő­­bogyó érettsége határozza meg, s azt, hogy a szőllő érett-e, legfelebb egy héttel előbb lehet csak határozottan megmondani. A szőllő érett akkor, ha a bogyók világos átlátszók, édesek és töpödni kez­denek, csumájuk pedig fonnyadt. Ha mind­ezeket a jeleket tapasztaljuk, akkor igenis meghatározhatjuk a szüret napját és meg­kezdhetjük a szükséges edények gondos előkészítését és kitisztítását, mert a boros edények ha üresen állnak, bármily jó helyen tartatnak is, kapnak némi tisztáta­­lanságot vagy hibát, melytől a szüretelés előtt múlhatatlanul megtisztítandók. A tisztátalanságon kívü­l előfordul az üresen tartott edényeknél: azeczetesség, szürke penész, sárga penész és do­hosság. Hogy penészes-e a hordó benseje? azt arról meg nem tudhatjuk, hogy a kén benne elég vagy nem ég, mert ha a hordó­ban elég község vagy előny van, a kén akkor is elég, ha a hordó penészes, a penészt a hordóban csak úgy fedezhetjük fel, ha ajtaján vagy csapjukán égő gyergyát, tartunk bele, a száján pedig benézünk. A szürke penésztől a hordót meg­tisztíthatjuk , ha azt felbontjuk, megva­karjuk és forró vízzel ismételten kimossuk. A szürkénél veszedelmesebb a vénebb sárga penész, melynek a helyén, ha levakarjuk, fekete foltok maradnak a donga belső fe­lületén, ettől csak úgy szabadíth­atjuk meg tökéletesen hordóinkat, ha felbontjuk, a sárga penészt késsel vagy görbe kézkézvo­­nóval lekaparjuk és azután 10 rész viz és 1 rész angol kénsav keverékkel kiáztatjuk és jól kimossuk. Az eczettől, mely majdnem veszedel­mesebb a penésznél, úgy tisztíthatjuk meg hordóinkat, ha abba mésztejet azaz vizzel föleresztett oltott meszet teszünk, vagy pedig egy pár font meszet benne megoltunk és ezzel a fris mésztejjel áztatjuk a hordót 4—5 napig, azután addig mossuk forró vizzel, mig a hordódongán maradt nedvesség a kék lakmusz papír*) színét többé vörösre nem változtatja, mert a kék lakmusz papír *) kapható minden gyógyszertárban egypár kraj er árért. Mai khuiknAAo: *‘Ufl fél iv melléklet van csatolva. t­árcza. Visszapillantás. Ha lelkem örömteli múltba merül. Rám a jelen­ése korányra derül. Virult nekem is egy örömteli lét, Mig játszva öleltem anyám kebelét, Alomba anyám keze ringata el S gondos szeme csügge az ébredezőn; Míg tarka lepéket üzök a mezőn S bútól szabadon vala még e kebel. Átlépve a két teli gyermeki kort, Lángzó kebelemben a vágy heve forrt; Ábrándteli szivem az érzelem az Örvénybe sodorta be volna talán, Ha menteni nem jön egy angyali lány S megmentve szelíden a keblb­e zár. Hajnal bíborából a nap ha kimén, Úgy tűnt fel egy érzelem éltem egén, Mely lángra gyúlasztja hevült kebelem S elringat a kéjbe’ miként a lehel Midőn a virág kehelyére leheli......... Oh az te valál, te dicső szerelem. Keblemben a reg se derüle ki még, Érzelmim egén a nap alkonyodék: Kit szívből imádtam az angyali lány Angyalnak az égbe repült vala fel És véle reményem is eltünet­el, Miként a sugár piros alkony után .... Hevessy József: Műkedvelő­sködjünk. A­kik még soha sem vettek részt műkedvelői előadásban, azok nem is képzelhetik, mennyi él­vezet van azzal kapcsolatban. —Nem hiszem, hogy életben vissza tudnám adni annak menetét s azon sok érdekes apró dolgokat, a­melyek olyan mu­latságossá teszik, de legalább halvány árnyékát lássák, kik oly nagyon félnek abban részt venni. Engedjék meg, hogy először is bemutassam azon kis társaságot, mely a kicsinyeskedések és illetéktelen bírálatok nyilainak kitéve magát, buz­gón fáradozik a kör szép czéljának eléréséért. — Sajnos, hogy még most kicsiny e kör, de ha tudnák a távolmaradók, hogy mily mulatságos és kellemes az előkészület egy műkedvelő előadásra, nem fosz­tanák meg magukat amaz édes szórakozástól, a­mit a műkedvelősködés nyújt , s bizon megszaporodnék a lelkes színpártolók sora. Alig várom azon órát a melyre a próba ki van tűzve, a mi abból is kitűnik, hogy többnyire én vagyok az első a színházban, nem kell azonban sokáig várnom, mert mindenki siet a meghatározott órára ott lenni, nehogy csak pár perczet is elveszítsen azon néhány órából, a­mire még évek folytán is kellemesen emlékszik vissza. -- én vagyok itt első­nek , s nem fognak szerénytelennek nevezni, ha először magam mutatom be. Én kérem, én minden vagyok, mégis semmi, mert játszom azt amit adnak, nem vittem ugyan eddig sokra, de talán még kinőhetem magam Vidám csevegés között megérkeznek hölgyeink is a mamák és a rendezők kíséretében,­­ azért, hogy­­ ily kevesen vagyunk, kitelik mi belőlünk minden, van nekünk több rendbeli primadonnánk, kis szen­déink , szerelmes nőnk, comicus közép, házsártos vén szereplőnk s az életben nem található kedélyes szobacziczusunk; — a férfiak között, jellem, finom s draszt comicus, tacskó szerelmes, apa s féltékeny férjtől le egészen a komornyikig; és a mint kö­zönségünknek is többször volt alkalma róla­ meg­győződni, mindnyájan kellően betöltik szerepköreiket. Azt hiszik, hogy a­mint megérkeznek, mind­járt a próbákhoz kezdenek, ők akkor igen csalód­nak, most kezdődik az igazi mulatság; a többszöri együttlét természetesen azt szüli, hogy sokkal fesztelenebből érzik magukat, egymás irányában sokkal közlékenyebbek, s igy sokkal könnyebben megy a társalgás; mindenki szinte beleképzeli ma­gát szerepébe s az egész kis társaság olyan, mintha egy családot képezne, igy például a komoly apa most is erkölcsi oktatást tart serdülő fiának, a féltékeny férj dühös pillantásokat vet ártatlan ne­jére, a­kinek a szerelmes végtelenül csapja a court, a primadonnánk az igen természetesen a jellem­szereplővel van elfoglalva; ott a szende oly ártatlan pillantásokat vet leendő férjére, mintha annak csakugyan úgy kellene lenni, a vén kulcsúrné legyezőjét rázza, azt hívén, hogy most is kul­csokkal van dolga, a tacskó mamája — (már t. i. a darabban) — elpirongatja fiacskáját az udvar­lástól, mire az szégyenkezve a háttérbe vonul, s szívszakadva nézi, hogy más foglalja el helyét; az inasok, azok most is gyümölcs s czukorral kedveskednek úrnőiknek, s szerencsésnek érezhetik

Next