Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1876-09-17 / 38. szám

rög templom és parochia mögött most Schlesinger Vilmosné sz. Hellsinger Terézia asszony birtokában levő ház helyén állott kis kaszárnya, 4- szer. A számadó százados — Cassa-tiszt — lakása volt azon községi ház, mely most dr. Hor­váth János úr háza átellenében a Széchenyi-utczá­­ban özvegy Br­nkler Mihályné asszony tulajdona. 5- öt. A számvevő tiszt, rechnungsführer­i kapitány lakása volt azon szegletház, mely rendet­len kiugrást képez a körösi-nagy-utcza torkában, az evang. egyház paplaka és „Magyar Király“ ven­déglő átellenében, most Szalontai Elek ügyvéd úr tulajdona. 6- or. Az ezredi főorvos lakhelye volt azon ház, mely most róm. kath. nőnevelde, a plébánia kertje és Csányi-örökösök mellett. 7- er. Az ezredi fogház volt azon szeglet épület, mely az új zsidótemplom előtt áll, az úgynevezett Debreczenyi-ház. 8- or. A karmester lakhelye és trombitások is­kolaháza volt az úgynevezett Piroska-féle ház a Hemző­ utczában, mely most kisdedóvodának hasz­­náltatik. Ezen házak közül a 3-ik, 4-ik és 5-ik szám alattiakat eladta a város 1852-ik évben; a 7-ik szám alattit pedig eladta 1868. évben, mert feleslegesekké váltak, az 1-iő és 2-ik szám alattiak most is ugyan­azon czélra használtatnak; a 6-ik és 8-ik számúak máig a város tulajdonát képezik s előbbi nőnevel­­dei, másik kisdedovodai helyiségül használtatik. A kecskeméten beszállásolt ezredi törzs mellett, néhány tiszten kivül, kik többnyire a lovardát ki­­rekesztőleg használták, soha, vagy csak ritkán volt több katona beszállásolva, mint a trombitások bandája és a rendes őrséget felváltva teljesítő legénység; maga az ezred századonkint, félszázadonkint, sőt 10—20 emberig való kis csapatonkint volt felosztva Hold­­mező-Vásárhely, Makó, Szentes, Csongrád, Do­­rozsma, Kistelek, Halas, Fülöpszállás, Szabadszál­lás, Kúnszent-Miklós, Félegyháza, Alpár, Kécske , Abony, Nagy-Kőrös, Czegléd, Örkény, Ócsa, Né­­medi, Soroksár stb. stb. városokban és falvak­ban; — katonasággal túlterhelve soha egyetlen hely sem volt s a katona szállását havonkint változtatta. Évenkint egyszer az őszi hónapban összevona­tott az egész ezred gyakorlatra és mustrára, — s ilyenkor Kecskemét, Nagy-Körös, Czegléd egymással vetekedett a fölött, hogy közülök melyik helyen tartassék az összevont ezred mustrája; ilykor mindegyik kérte a vármegye pártfogását s folya­modott a Helytartótanácshoz mint országos kor­mányszékhez , hogy sehová csak ő hozzá utaltassák az ezred őszi gyakorlata. — Tessék átnézni a jegyző­könyveket, ott van megírva, ezt én nem az ujjam­­ból szoptam, sőt már a 30-as és 40-es évtizedben mint tisztviselő mindezen mozgalomnak tanúja vol­tam. Többnyire Kecskeméten tartatott a mustra évenkint, de itt minden ember sopánkodott a nagy veszteség fölött, ha némelyik évben ezt másutt tar­tották. Mai napság megfoghatatlan, de akkor csakugyan igy volt. S vájjon mikép történhetett mégis, — szeretné a türelmes olvasó tudni, — hogy akkor annyira óhajtották egy egész lovas ezred öszpontosítását, ma pedig a puszta hírére is borsódzik tőle az ember háta ? Elmondom. Míg vasútunk, gőzhajózásunk s úgy­szólván semmi közlekedésünk sem volt, mikép gróf Szé­­csényi István mondta, saját zsírjába fuladt a magyar ember, mert semmijét sem tudta eladni. Egy 50—60, vagy 100 holdas birtokú kecskeméti gaz­dának minden szükségese megvolt, — de pénze? — az már épenséggel nem volt. Gabonáját, borát el nem adhatta, mert nyáron a tengelyig érő homokban, télen a nyakig érő sár­ban nem bírta elszállítani. Dohos búza, avas sza­lonna, pusztult bor elégnél is több volt S ha borun­kat itthon meg nem birtuk inni, megpusztulása után az utczára kellet azt kifolyatni. Egyedül a gyapjúnak volt kelendősége, melyet ha nagy bajjal is, de Pestre felszállitották s ott mindig el lehetett adni, ezért és akkor kapott fel annyira nálunk a birkatenyésztés, azért volt szük­séges és hasznos a sok homokos legelő; a hízott ürüt és vágómarhát lábon hajtották el, annak is volt tehát becse, mert szállítani nem kellett, de a terménynek, ha bősége volt, nyakunkon veszett,­­ egy pár évi rosz­termés miatt pedig egész vidékek éhséggel küzdöttek. Pénzt csak egyedül a katona hozott. Most Kecskemétnek állami adója egy évben teszen 181,000 forintot, az illeték egyenérték­ű fogyasztási adó évenként 45,000 forintot, összesen tehát mintegy 226,000 forintot költünk évenként adóra. *) 1848. előtt az országos és megyei házi adó összevéve 20 és 30 ezer forint közt változott, tehát mintegy tízszerte kevesebb volt a mostaninál. Mily nagy különbség s mindemellett csak igen kevés ember bírta évenkénti adóját a helyi forga­lom útján saját pénzével törleszteni, hanem a ka­tonai szállásbér, hivatalos előfogat, sófuvarozás mindig adólerovásra számíttatott be s a ki többet szolgált saját adója összegénél, az adópénztárból visszafizetést kapott. A katonának szállás, hús, kenyér és bor, lovának széna, zab és alomszalma kellett s ez mind a maga fótjából, itthon saját gazdaságunkból tellett ki: pénzt adtak érte, vagy adólerovásba­­ számították. Őszi gyakorlat és mustra alkalmával, midőn­­ egy lovas ezred a városba két—három hétre,­­ legfölebb egy hónapra beszállásoltatott, mindennemű élelmi czikk kelendősége megpezsdült: a húst és bort a katona készpénzzel fizette, többi adóba­­ számíttatott; a tisztek gazdagon költöttek, a leg­utolsó közkatona is mulatkázozott; csak az elfogyasz­tott bor árában néhány ezer forint maradt a lakosok közt forgalomban s mindennap készpénzért ette meg a katona még azt a gyümölcs­hulladékot is a piaczon, mit nélküle már sertéseink sem bírtak elfogyasztani, hanem veszendőbe ment volna. (Vége következik). *) 1874-ben midőn e vázlat készült, igen is ennyit köl­töttünk , de most 1876-ban az új adónemekkel együtt mintegy 30 ezer forinttal több adót fizetünk. Szer­­. • TÁRCZA. Tátra-füredi élet. Ha Peregrinus Budapestre jön s nem tudja­­ a nyarat hol tölteni, mondjátok meg neki, hogy jöjjön el Tátra-Füredre, ott leszek én is s velem egy szép leány. Ezt üzente nekem, megbízható emberek által, egy budapesti menyecske. Nagyon természetesen rajta voltam, hogy minél előbb a Tátra alatt üssem fel tanyámat. Azonban az ember tervez s a sors terveit kijátsza. Mire Tátra-Füredre értem, a szép menyecskének és útitársának hűlt helyét találtam, már csak hírben éltek, mint tátra-füredi vendégek , ők maguk már Gömörbe zarándokoltak enyhébb éghajlat alá. Ha minden tizennégy nap egy-egy délebbnek fekvő megyébe mennek , épen a farsang­ra érnek Budapestre. Akkor azután ember legyen , a­ki kifárasztja őket a tánczban, mert amennyire a menyecskét ismerem, edző cura nélkül is elég fáradhatatlan tudott lenni a tánczban. A távozásról nyert értesítés leverő volt ugyan rám nézve, de a fenyves illatára felvidámitott. Házi­gazdám, a kit már régebb időtől fogva ismerek, szívesen fogadott s rögtön adott lakást. Ablakomból végig nézhetek a szepesi síkságon s meglátom az alpesi alsó hegyeket, balról egy patak szüntelen mozgását hallom, jobbra Gömör­­megye túrótermő hegyeiből látok részleteket. Köz­vetlen környezetemet a hegylábig érő fenyves­ erdő képezi, hátteremet a Nagy-Szalók. A levegő fel­­vidámító hatását tanúsítja a rendkívüli étvágy s gyaloglási kedv. Eleinte csak nagyobb sétákat tettem. Másfél óráig hegynek menni kiálló kövekkel megrakott úton, már nem is fárasztó. Annyi, mintha a templomba mennék orgonaszijat húzni. Nem fára­dok bele, több kell s roszabb út. No ebből aztán kijutott. Egy négy nőből és négy férfiból álló társaság kirándulni szándékozott a Felka völgyébe. S minthogy odáig elmenni nem ér semmit, hanem ellenkezőleg azon végig is kell sétálni, egyúttal azt is elhatározta a fenntisztelt társaság, hogy végig megy a völgyön. A végig menet pedig abban áll, hogy az ember elmegy azon magaslatig, a­melynél tovább nem mehet, vagy ha tovább megy, máshová ér, s a Felka völgyénél ez végső pont, az úgynevezett Lengyel- Nyereg. A nyolczhoz csatlakoztam kilenczediknek. Kis­sé elmaradtam, mert lovam nem lévén, várnom kellett mig hoztak egyet s ez kissé sokáig tartott. Ez pedig következő alapos okoknál fogva történt. Két Tátra-Füred van, a Tátra-Füred és új Tátra- Füred. Amazt bérlők társulata tartja fenn, emez Dr. Szontagh Miklósé. A nyolcz kiránduló és én is új tátra-füredi vendégek vagyunk. Az ó tátra­­fürediek pedig a hol tehetik bántják az új tátra-­­ füredieket s ez az ellenséges szellem abban is nyilvánul, hogy nem adják ide a lovakat, hanem valahányszor új tátra-fürediek kirándulást szándé­koznak tenni, maguk rándulnak ki. Szóval az ó tátra-füredieknek ép oly szükségük van saját lovaikra, mint a brassóiaknak saját akasztófájukra. Ezt a szellemet azonban csak az unalom szülte.­­ Mert az ó tátra-fürediek annyira restek gondolkoz­ni , hogy a legegyszerűbb csellel horogra keríttetik magukat. Ha ugyanis lovakra van szükség egy ó tátra-füredi vendéggel, a ki az új tátra-fürediek­­­nek kedves embere, s ilyen is van hál’ istennek , akárhány, megrendeltetik saját nevére a lovakat s s ez a vezetőket új Tátra-Füredre küldi. így jár túl a sokkal kisebb számú új tátra-füredi vendégség a nagy számú ó tátra-füredi vendégség eszén. Mindazonáltal Heredot befolyása alatt álllván, jónak látom saját megjegyzésemet is ide igtatni s kimon­dani azt, hogy csekély véleményem szerint a kis­szerű eljárásban a vendégek ártatlanok s inkább a fürdővendégei érdekét szem előtt tartó igazgatóság a hibás, mely nincs tekintettel arra, hogy a másik fürdőnek is vannak vendégei. Tény, hogy a nyolcz kiránduló a b­írt kerülő úton jutott lovakhoz. A kilenczediket alám megsze­rezni már nem járhatott nagy nehézséggel. Egy gye­rek készséggel szerzett egy gebét, melyre felültem. Bámultam a gebe ügyességét. Utunk a Felka völgyébe hegyen vitt keresztül s nekem, mint elmaradt rándulónak, utót kellett érnem rész lovon és rósz úton az előbb elindultakat. Hanem hisz azoknak sem volt sokkal jobb lovuk, útjuk pedig ép oly rósz volt, mint az enyém. Ez aztán az út­­kő kövön, mintha úgy halmozták volna össze, porszemnyi kicsinységétől fogva asztal nagyságúig, a­mint a víz lemosta, kimosta, fagy lerepesztette, vagy önsúlyánál fogva lezuhant. Tojások közt lépdelni sem lehet fárasztóbb, mint e kövek közt s ezek a gebék oly biztossággal járnak felfelé vagy lefelé, hogy a kötéltánczos is megirigyel­heti őket. Mintegy másfél órai lovaglás után felértünk a Felka tóhoz. Itt leszálltunk lovainkról s az „örök eső“-nek nevezett meredek szikláson felm­enve, mászva, kapaszkodva a felső „hosszú tó“-hoz érkez­tünk. Egyik oldala merő gránit görgeteg, másik oldalát a Gerlachfalvi hegy alja képezi. Mikor fel­értünk, épen két zerge ivott a jéghideg vízből. Felhívás­ ­ a Kecskeméten f. évi okt. hó 1., 2. és 3-ik napjain rendezendő terménykiállításra. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet, fentebb kijelölt napokon a kertészet- és gazdasszonykodással egybekapcsolt terménykiállítást rendezni elhatároz­ván, tisztelettel felhivatik városunk és a szomszéd­­városok­­­ ez. érdekelt közönsége, hogy ezen gaz­dasági kereskedelmünk terjesztése érdekében rende­zendő tárlatot minél tetemesb párfogása és részvé­tével támogatni szíveskedjék. Annál is inkább kérjük ezt, mert városunk és a vidék túlnyomólag gazdál­kodásra van utalva, terményeink értékesítése múl­­hatlan kötelességünk, gyümölcsünk már Európa számos piaczaira vitetik ki, boraink közkedvességű hitelt nyertek, gazdasszonykodásban hivatottjaink elismerést vívtak ki, mit a Budapesten, Kecskemé­ten és Nagy-Kőrösön tartott korábbi kiállítások fényesen igazolnak. Mindezek oly tényezők, melyeknél fogva hi­vatva vagyunk még e mostoha idő­szakában is fo­kozatos haladásunkat feltüntető tárlatot rendezni és ez által munkásságunk számára múlhatlanul meg­­kivántató kereskedelmi utak kiterjesztését eszközölni.­­ Mely törekvésünkben a sikert csak úgy reméljük, ha városunk és a vidék minden szorgalmas fia és leánya közreműködésével támogatand. Ezt kérjük és várjuk mindnyájunk közös ér­dekében. Kecskemét, 1876. szeptember 10. A rendező bizottság. * * * Előrarajza a „Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet“ által Kecs­keméten 1876-ik évi október 1., 2. és 3-ik napjain redezendő gazdasági termény, gyümölcs, bor, kerti vetemények, gyümölcsészeti, kertészeti eszközök és gazdasszonyi készítmények részleges kiállításának. E tárlat rendezésével a Gazdasági Egyesület amint egyrészről buzdításul kíván hatni a terme­lőkre, úgy másrészről ugyanazoknak alkalmat óhajt nyújtani kitűnő terményeiknek — kereskedelmi te­kintetből — bemutatására és megismertetésére. 1. A kiállítás megnyittatik október hó 1-ső napján reggeli 10 órakor a róm. kath. egyház pincz­­téri új épületében a kecskeméti takarékpénztári intézet volt helyiségén és tart a fent kitett napokon. 2. A kiállítás tárgyai: a) Mindennemű gazdasági kerti vetemények,­­ u. m.: gabonanemüek, magvak általában, zöldség­félék , gyümölcs nyersen vagy aszalva, bor, dohány , len , kender; — továbbá gyümölcsészeti, konyha és diszkertészeti eszközök és fölszerelvények stb. b) Gazdasági­ ipar és gazdasszonykodáshoz tar­tozó czikkek, u. m.: méz, sajt, túró, zsír, szappan, tészta­félék, kenyér, kalács, füstölt hús, eczet; — ha a kiállított tárgyak a beküldőnek saját termel­­vényei és készítményei. 3. Gabona-félékből 21/1 liter mennyiségű, nyers gyümölcsből válfajonként legalább 3 darab, borok­ból 3 üveggel küldendő be. 4. A kiállítandó tárgyak bejelentési ideje I. évi szeptember 20—29-éig; bejelentendők vidékiek­re­

Next