Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1877-06-03 / 22. szám
/ Tizedik évfolyam. 22. szám. Június 3. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési díj: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUSAI - NA GY - Ó T CZ A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. - többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár ! Az előfizetési pénzek, E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- -----megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. a . .. ' " ■ ■ — ]--------------------5-----------------------------g &_________ —-----------------------------í____________________________________________ u ___________________________________!__________________________________________s Kecskemét, 1877. május 31. E lapok hasábjain azok t. szerkesztője és egy másik, vele e téren ellentétes állást foglalt czikkíró egy rövid időn napirendre kerülő kérdésre hívták fel olvasó közönségünk figyelmét; t. i. a jövőben megejtendő tisztújításra, s törvényhatóságunknak azt megelőző újjászervezésére, illetve az e körül követendő elvek és eljárásra. Kétségkívül fontos mozzanatai ezek törvényhatósági életünknek, melyek mindnyájunkat legközvetlenebbül érdekelnek. Ugyanazért nem tartom fölöslegesnek, sőt részemről is helyén látom már most jó eleve megvitatni egyes kérdéseket, melyeknek szerencsés megoldásától függ nagyrészt azoknak sikeres keresztül vitele. A jelzett polemikus czikkek kiterjeszkednek ugyan átalánosságban a szervezésre , takarékosságra, stb. de azok iránti nézeteiket nem részletezik. Csupán egy kérdés az, melyre tüzetesen nyilatkoznak, s ellenvéleményeiket igazolni törekesznek, s ez az alternatív kérdése. Nem lévén czélom ezúttal amaz átalánosságban érintett s a szervezésre vonatkozó módosításokat tüzetes bírálat alá venni, csakis arra szorítkozom, mit ez utóbbi kérdésre vonatkozólag ama czikkekből kiolvastam. S igy egyfelől igénytelen megjegyzéseimet, azokra nézve megtenni, másfelől pedig saját véleményemet is őszintén s leplezetlenül nyilvánítani volt egyedüli szándékom. Az elsőrendű czikk írója, — e lapok szerkesztője, — az alternatív visszaállítását hangsúlyozza, úgy lévén meggyőződve, hogy az a város népének egyetértésére s a kedélyek megnyugtatására kedvező kihatással leend. Mielőtt az általa ennek igazolására alapul vett okoskodás fonalán tovább mennék s véleményt nyilvánítanék, szabad legyen megelőzőleg másik czikkírónak ez ellen felhozott nehézségeire s illetve, ellenérveire szerény észrevételeimet megtenni. Ha az alternatív — így okoskodik czikkiró— semmire sem vonatkoznék egyébre, minthogy a város lakosai kölcsönösen megegyeznek arra nézve, hogy a városi hivatalokon a vallásfelekezetek aránya szerint megosztoznak, mégsem tudnánk az osztozást helyeselni, mert ez által nagyon könynyen meglehet, hogy hivatalba jut a képtelen , s kimarad az, aki arra inkább képesítve van; — bocsánat! ez megtörténhetik ugyan, meg is történt, meg is fog történni , — de ennek oka korántsem az alternativban keresendő, mert szerintem legalább is szegénységi bizonyítvány volna magunkról azt állítani, hogy amely városban két hitfelekezet,és az értelmiség mindenikben oly erősen van képviselve , mint nálunk, egyik vagy másik alkalmas egyének hiányában szenvedne. Csak ki kell választanunk a leghivatottabbakat, és az alternatio ezt nem gátolja. De — folytatja czikkező — nem is kép-zelhető ily egyetértés, mert pl. polgármestere a városnak csak egy van, hozzá hasonló állású és befolyású tisztviselője nincs, s ez tehát egyetértőleg osztozás tárgyát nem képezheti. — E kifogás meg már az alternativnal nem helyes felfogásán alapul, s azt legkevésbé sem dönti meg, mert az nemcsak arra vonatkozik és vonatkozott, hogy parallel állású hivatalok a felekezetek közt egyenlően osztassanak meg, hanem kivált arra, hogy ugyanazon hivatalok a választási turnusokban felváltva különböző vallású egyénekkel töltessenek be, és ha a városnak csak egy polgármestere van is, ez alapon könnyen ki lehet elégíteni az alternatív igényeit. Még kevésbé állja ki a bírálatot czikkíró azon további állítása, miszerint fel kell tennünk azt, hogy a megválasztandó tisztviselőnél a valláskülönbség őt saját vallása és az ezt követőkiránt elfogulttá és részrehajlóvá teszi, — és hogy nem szolgálhatna a választás nyugalmára a győzőpártnak sem. Ő tehát részrehajlásról és küzdelemről beszél ott, hol épen ellenkezőleg a legbékésebb egyetértés s az érdekek kölcsönös kiegyenlítése képezi a választás alapját. — Ha ily megegyezés jö létre, habár csak hallgatag megegyezés is, hol van itt akkor a küzdelem és a győző párt, — s mi tehetné a tisztviselőket részrehajlókká? — hiszen ők akkor nem korteskedés útján s nem egy felekezeti többség által, hanem közmegegyezéssel választottak, s lekötelezettségük, valamint függetlenségök is mindenik felekezet irányában egyenlő. Ez esetben győztes az egyetértés, s hol a tisztviselők egy akarattal választatnak, ott a minden iránybani képességre nézve több garantia létezik. — (Sajnos, hogy e teljes megnyugvásra vezető egyetértést még egy más, t. i. a pártérdek gátolja, — az alternatív elve még itt is üdvös hatással lenne!) Visszatérve most már az előbbiekre, részemről mindenek előtt azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az alternatív kérdése nálunk csakis gyakorlatilag, a tapasztalat alapján dönthető el. Theoretice lehet az ellen súlyos érveket felhozni, s azok előtt részemről is meghajtok, sőt magam is tudnék felhozni, de azokat az élet és a tapasztalat mind halomra dönti. Lehetetlen ugyanis eltekintenünk azon féltékenykedéstől , melylyel a felekezetek e téren egymás iránt viseltetnek. Már maga azon körülmény, hogy a közhivatalokból az egyes felekezeteknek jutott osztályrész, sőt az azon osztályrészre eső fizetési összeg kiszámítva és folytonos evidentiában van tartva, ezen féltékenykedésről tesz tanúbizonyságot. Ha egy ily ártalmatlan szerrel elejét vehetjük annak, s az által sok más kellemetlen súrlódásnak, mért ne alkalmaznánk azt mint czélra vezetőt, ha még annyi érvet lehetne is ellene elméleti szempontból felhozni? A mi őseink sok dologban igen jó példával jártak előttünk ; — s századok tapasztalatain okulva, az alternativt, mint soha meg nem sérthető vezérelvet követték, és soha nemcsak súrlódás, de a féltékenységnek még csak nyoma sem volt a felekezetek közt észlelhető, — s e mellett voltak városunknak folyvást olyan tisztviselői, kiket egyenként mai nap is büszkén emlegethetünk , s mint példányképeket utánozhatunk. Ne akarjunk e tekintetben okosabbak lenni apáinknál s az általuk követett ösvényről eltérni, —jól tudták ők, hogy mit és miért csinálnak, s hogy helyes utat követtek, azt a tapasztalás bizonyítja. Mindezek daczára is nem óhajtom én az alternatív elvi restitutióját, azon merev alakban, melyben ezelőtt fennállott, hanem igenis oly hallgatag és mintegy természetes figyelembe vételét ez elvnek, mely teljes megnyugvást keltsen s minden féltékenykedés lehetőségét kizárja. Azt mondja szerkesztő barátom idézett czikkében, hogy ha a vagyon és birtok megköveteli a magáét, megkövetelheti magáét a nép is, s ha a birtok és vagyon egyik felekezetnél jobban van képviselve, a lélekszám pedig egy másiknál, úgy kölcsönös méltatás vezethet megnyugvásra s a közjó érdekében álló egyöntetű munkásságra. Ezt én is elfogadom , s gyakorlati alkalmazását óhajtom, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ha egyetértést és megnyugvást keltünk, az által a közjó érdekében cselekeszünk. Ennek alkalmazása nem zárja ki másod czikkíró által hangsúlyozott azon követelményeket, melyekkel a megválasztott tisztviselőnek okvetlen bírnia kell, és hogy azon kellékek elsősorban figyelembe vétessenek, ez egyben neki is igazat adok s vele teljesen egyetértek. Sz. J. Városi Nőegyletünk. A városi Nőegylet közgyűlése, mely f. hó 27-én vasárnap lett volna megtartandó, az egylet tagjainak csekély számú megjelenése következtében nem volt megtartható és az alapszabályok értelmében további két hétre elhalasztatott. A szabályok értelmében a közgyűlés legalább 50 tag jelenlétében tartathazik meg, de nem jelent meg több negyven tagnál, ezek közt tíz választmányi tag. Hogy ez igen rosszul esett a megjelent tagoknak és a gyengélkedése daczára is megjelent igen tisztelt elnöknőnek , az könnyen érthető. Egyátalában helytelenítenünk kell a választmányi tagoknak ez alkalommal mutatott közönyét. Köztudomásúlag a választmány városunk legelőkelőbb és legműveltebb hölgyeit foglalja magában, tehát épen azokat, kik az egylet kormányzatára leghivatottabbak lennének és kiknek részéről a nagy közönség az ügy szeretetét és érdeklődést méltán megvárhatja; ha ők mutatnak közönyt, mit lehet várni azon tagoktól, kik az egylet vezetésétől távol állnak ? Ne vegyék rész néven az igen tisztelt hölgyek, ha ez alkalommal magatartásukat bírálgatjuk; de mindenesetre tesszük ezt a nagy közönség és az ügy érdekében. A nemes ambitio sokak részéről megvan, hogy a választmányba beválasztassanak, de ne méltóztassanak megfeledkezni , hogy a választmányi tagság az illetőkre nézve kötelességekkel is jár. A Népegylet, illetve a választmány dicsekedhetik azzal, hogy a nagy közönség által minden vállalatában, mely az egylet javára terveztetett, a legnagyobb