Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1877-06-03 / 22. szám

/ Tizedik évfolyam. 22. szám. Június 3. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal:­­ Hirdetési díj: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. B­US­­AI - N­A G­Y - Ó T C­Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. - többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár­ ! Az előfizetési pénzek, E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- -----­megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. a . .. ' " ■ ■ — ]--------------------5-----------------------------g &_________ —-----------------------------í____________________________________________ u ___________________________________!__________________________________________s Kecskemét, 1877. május 31. E lapok hasábjain azok t. szerkesztője és egy másik, vele e téren ellentétes állást foglalt czikkíró egy rövid időn napi­rendre kerülő kérdésre hívták fel olvasó közönsé­günk figyelmét; t. i. a jövőben megejtendő tisztújításra, s törvényhatóságunknak azt megelőző újjászervezésére, illetve az e körül követendő elvek­ és eljárásra. Kétségkívül fontos mozzanatai ezek tör­vényhatósági életünknek, melyek mindnyá­junkat legközvetlenebbül érdekelnek. Ugyan­azért nem tartom fölöslegesnek, sőt részem­ről is helyén látom már most jó eleve meg­vitatni egyes kérdéseket, melyeknek sze­rencsés megoldásától függ nagyrészt azok­nak sikeres keresztül vitele. A jelzett polemikus czikkek kiterjesz­kednek ugyan átalánosságban a szerve­zésre , takarékosságra, stb. de azok iránti nézeteiket nem részletezik. Csupán egy kér­dés az, melyre tüzetesen nyilatkoznak, s ellenvéleményeiket igazolni törekesznek, s ez az alternatív kérdése. Nem lévén czélom ezúttal amaz átalá­nosságban érintett s a szervezésre vonat­kozó módosításokat tüzetes bírálat alá venni, csakis arra szorítkozom, mit ez utóbbi kér­désre vonatkozólag ama czikkekből kiolvas­tam. S igy egyfelől igénytelen megjegyzé­seimet, azokra nézve megtenni, másfelől pedig saját véleményemet is őszintén s lep­lezetlenül nyilvánítani volt egyedüli szán­dékom. Az elsőrendű czikk írója, — e lapok szerkesztője, — az alternatív visszaállítását hangsúlyozza, úgy lévén meggyőződve, hogy az a város népének egyetértésére s a kedélyek megnyugtatására kedvező kiha­tással leend. Mielőtt az általa ennek igazolására ala­pul vett okoskodás fonalán tovább men­nék s véleményt nyilvánítanék, szabad legyen megelőzőleg másik czikkírónak ez ellen felhozott nehézségeire s illetve, ellen­érveire szerény észrevételeimet megtenni. Ha az alternatív — így okoskodik czikk­iró— semmire sem vonatkoznék egyébre, minthogy a város lakosai kölcsönösen meg­egyeznek arra nézve, hogy a városi hiva­talokon a vallásfelekezetek aránya szerint megosztoznak, még­sem tudnánk az oszto­­zást helyeselni, mert ez által nagyon köny­­nyen meglehet, hogy hivatalba jut a kép­telen , s kimarad az, a­ki arra inkább képesítve van; — bocsánat! ez megtörtén­hetik ugyan, meg is történt, meg is fog tör­ténni , — de ennek oka korántsem az alter­­nativban keresendő, mert szerintem leg­alább is szegénységi bizonyítvány volna magunkról azt állítani, hogy a­mely város­ban két hitfelekezet,é­s az értelmiség min­­denikben oly erősen van képviselve , mint nálunk, egyik vagy másik alkalmas egyé­nek hiányában szenvedne. Csak ki kell választanunk a leghivatottabbakat, é­s az alternatio ezt nem gátolja. De — folytatja czikkező — nem is kép-­­­zelhető ily egyetértés, mert pl. polgármes­tere a városnak csak egy van, hozzá ha­sonló állású és befolyású tisztviselője nincs, s ez tehát egyetértőleg osztozás tárgyát nem képezheti. — E kifogás meg már az alter­­nativnal nem helyes felfogásán alapul, s azt legkevésbé sem dönti meg, mert az nemcsak arra vonatkozik és vonatkozott,­­ hogy parallel állású hivatalok a felekeze­tek közt egyenlően osztassanak meg, hanem kivált arra, hogy ugyanazon hivatalok a választási turnusokban felváltva kü­lönböző vallású egyénekkel töltessenek be, é­s ha a városnak csak egy polgármestere van is, ez alapon könnyen ki lehet elégíteni az alternatív igényeit. Még kevésbé állja ki a bírálatot czikk­író azon további állítása, miszerint fel kell tennünk azt, hogy a megválasztandó tiszt­viselőnél a valláskülönbség őt saját val­lása és az ezt követők­­iránt elfogulttá és részrehajlóvá teszi, — és hogy nem szol­gálhatna a választás nyugalmára a győző­pártnak sem. Ő tehát részrehajlásról és küz­delemről beszél ott, hol épen ellenkezőleg a legbékésebb egyetértés s az érdekek köl­csönös kiegyenlítése képezi a választás alap­ját. — Ha ily megegyezés jö létre, habár csak hallgatag megegyezés is, hol van itt akkor a küzdelem és a győző párt, — s mi tehetné a tisztviselőket részrehajlókká? — hiszen ők akkor nem korteskedés útján s nem egy felekezeti többség által, hanem közmegegyezéssel választottak, s lekötele­zettségük, valamint függetlenségök is min­­denik felekezet irányában egyenlő. Ez eset­ben győztes az egyetértés, s hol a tiszt­viselők egy akarattal választatnak, ott a minden iránybani képességre nézve több garantia létezik. — (Sajnos, hogy e teljes megnyugvásra vezető egyetértést még egy más, t. i. a pártérdek gátolja, — az alter­natív elve még itt is üdvös hatással lenne!) Visszatérve most már az előbbiekre, részemről mindenek előtt azon meggyőző­désemnek adok kifejezést, hogy az alter­natív kérdése nálunk csakis gyakorlatilag, a tapasztalat alapján dönthető el. Theore­­tice lehet az ellen súlyos érveket felhozni, s azok előtt részemről is meghajtok, sőt magam is tudnék felhozni,­­ de azokat az élet és a tapasztalat mind halomra dönti. Lehetetlen ugyanis eltekintenünk azon fél­tékenykedéstől , melylyel a felekezetek e téren egymás iránt viseltetnek. Már maga azon körülmény, hogy a közhivatalokból az egyes felekezeteknek jutott osztályrész, sőt az azon osztályrészre eső fizetési összeg kiszámítva és folytonos evidentiában van tartva, ezen féltékenykedésről tesz tanúbi­zonyságot. Ha egy ily ártalmatlan szerrel elejét vehetjük annak, s az által sok más kellemetlen súrlódásnak, mért ne alkal­maznánk azt mint czélra vezetőt, ha még annyi érvet lehetne is ellene elméleti szem­pontból felhozni? A mi őseink sok dologban igen jó pél­dával jártak előttünk ; — s századok tapasz­talatain okulva, az alternativt, mint soha meg nem sérthető vezérelvet követték, és soha nemcsak súrlódás, de a féltékenység­nek még csak nyoma sem volt a felekeze­tek közt észlelhető, — s e mellett voltak városunknak folyvást olyan tisztviselői, kiket egyenként mai nap is büszkén emlegethe­tünk , s mint példányképeket utánozhatunk. Ne akarjunk e tekintetben okosabbak lenni apáinknál s az általuk követett ösvényről eltérni, —jól tudták ők, hogy mit és miért csinálnak, s hogy helyes utat követtek, azt a tapasztalás bizonyítja. Mindezek daczára is nem óhajtom én az alternatív elvi restitutióját, azon merev alakban, melyben ezelőtt fennállott, hanem igenis oly hallgatag és mintegy természe­tes figyelembe vételét ez elvnek, mely tel­jes megnyugvást keltsen s minden félté­kenykedés lehetőségét kizárja. Azt mondja szerkesztő barátom idézett czikkében, hogy ha a vagyon és birtok megköveteli a magáét, megkövetelheti magáét a nép is, s ha a birtok és vagyon egyik felekezetnél jobban van képviselve, a lélekszám pedig egy másiknál, úgy kölcsönös méltatás vezethet megnyugvásra s a közjó érdekében álló egyöntetű munkásságra. Ezt én is elfoga­dom , s gyakorlati alkalmazását óhajtom, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ha egyetértést és megnyugvást keltünk, az által a közjó érdekében cselekeszünk. Ennek alkalmazása nem zárja ki másod czikkíró által hangsúlyozott azon követelményeket, melyekkel a megválasztott tisztviselőnek okvetlen bírnia kell, é­s hogy azon kel­lékek első­sorban figyelembe vétessenek, ez egyben neki is igazat adok s vele teljesen egyetértek. Sz. J. Városi Nőegyletünk. A városi Nőegylet közgyűlése, mely f. hó 27-én vasárnap lett volna megtartandó, az egylet tagjai­nak csekély számú megjelenése következtében nem volt megtartható és az alapszabályok értelmében további két hétre elhalasztatott. A szabályok ér­telmében a közgyűlés legalább 50 tag jelenlétében tartath­azik meg, de nem jelent meg több negyven tagnál, ezek közt tíz választmányi tag. Hogy ez igen rosszul esett a megjelent tagoknak és a gyengélkedése daczára is megjelent igen tisztelt el­nöknőnek , az könnyen érthető. Egyátalában hely­telenítenünk kell a választmányi tagoknak ez alka­lommal mutatott közönyét. Köztudomásúlag a választmány városunk legelőkelőbb és legműveltebb hölgyeit foglalja magában, tehát épen azokat, kik az egylet kormányzatára leghivatottabbak lennének és kiknek részéről a nagy közönség az ügy szeretetét és érdeklődést méltán megvárhatja; ha ők mutatnak közönyt, mit lehet várni azon tagoktól, kik az egylet vezetésétől távol állnak ? Ne vegyék rész néven az igen tisztelt hölgyek, ha ez alkalommal magatartá­sukat bírálgatjuk; de mindenesetre tesszük ezt a nagy közönség és az ügy érdekében. A nemes am­­bitio sokak részéről megvan, hogy a választmányba beválasztassanak, de ne méltóztassanak megfeled­kezni , hogy a választmányi tagság az illetőkre nézve kötelességekkel is jár. A Népegylet, illetve a választmány dicsekedhetik azzal, hogy a nagy közönség által minden vállalatá­ban, mely az egylet javára terveztetett, a legnagyobb

Next