Kecskeméti Lapok, 1879. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1879-02-23 / 8. szám

Tizenkettedik évfolyam.8. szám. Február 23. 1879. KECSKEMÉTI LAPOK ® ... . V. ' _ ' | --------- ------------------------------------------------1---—---;-----— gi Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer, * Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési díj: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ■ ■ ‘ többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek, . E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is ,,Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. dájdnak“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. &-----------------------------------------------------------------------------------_------------­------------------------------------------------------|_____________________________E­ ZSEDÉNYI EDE szül. 1803. márcz. 18. – 1879. febr. 20. Hazánknak egyik leghivebb, ál­dozatra mindig kész fia Zsedényi Ede meghalt. Hosszú életpályáján minden egyes pillanatát a közügynek szentelé, s történetünk utolsó félszá­zadának alig van lapja, melyen ne­vével ne találkoznánk. Mint hazafi jeleseink elsői közé tartozik, mint egyházának hive, többet senki sem tett nálánál. Tetteiben sehol sem vezérelte önérdek, s a lemondás eré­­nyét gyakorolva, erősítette magát az áldozatkészségre, melyben méltó ve­­télytársa a legnagyobb magyarnak. Sírjánál egy nemzet hullat könnye­ket , benne egy egyház veszit oly oszlopot, mely biztos és szilárd tám­pontja volt vihar- és veszélyben ép úgy, mint verőfényes időben. Legyen áldott emlékezete, s lelkesítőnk a ragyogó példa, melyet elénk állított: nyugodjék békében! Tölgyes erdők irtása és akáczosok te­lepítése a Kecskemét városi erdőkben. Irta: Szabó Adolf, kir. erdőbecslési felügyelő. (Folytatás és vége.) Ezután számítást tevén felügyelő úr ki­mutatja, hogy a tölgyes erdők 847 holdja 0.8 köbméter évi holdankénti faterméssel 677.6 köbméter fát s ezt 3 írtjával számítva 2032 frt. 80 kr. évi jövedelmet ad, ha eh­hez a legeltetés és makkoltatásból befolyó 167 frt. 20 krt hozzá számítjuk, 2200 frt. évi nyers jövedelmet nyerünk, mire a kö­vetkezőben nyilvánítja véleményét: „Most következik az a minek kifejezést adni nép csekély és valóban szomorú fel­adat. Úgy vagyok vele mint a biró, mi­dőn oly vádlottra mondja ki az ítéletet, a­kit — ha módjában lenne — inkább meg­ajándékozni mint büntetni szeretne, de ott van a törvény, és bár sajgószívvel, de mé­gis kimondja a sújtó ítéletet. Előttem is zárva áll a törvény könyve, a kétszerkettő négy, és kimondom az erdész szájából szo­morúan hangzó ítéletet, miszerint a kérdé­ses 847 hold tölgy erdő kiirtandó. (Helyi bizottság pedig csak 200 és néhány hold kiirtását hozta javaslatba.) A tárgytól eltérőleg, még csak azt kí­vánom megjegyezni, hogy e javaslattal an­nál kevésbé kívántam fellépni, mert — ami igen sajnos — a tölgyesek kiirtása különö­s­gen is divatba jött nálunk és ha ez így tart, utódaink egykor arra ébrednek fel, hogy haszonfát szolgáltató tölgyerdők , szé­les e hazában megszűntek lenni. Ennélfogva határozottan kijelentem, hogy a tölgyesek irtása csak kivételes esetekben indokolható. De hogy itt, ilyen kivételes esettel állunk szemben , arról a jelen czikkem folytatásának figyelmes olvasója könnyen meggyőződhetik. Ha ezen 847 hold erdő 1879—1889. időszakban kiirtatván, a talaj mezőgazda­­sági czélokra leendő használat végett bérbe adatnék, a várható­­jövedelem ezen idő­szakra a következőképen lenne kiszámítandó: Egy évi vágástér 30 éves forda mellett 847 , 30 - 28,24 hold lenne, ezen számítást 10 éven át vezetve kitűnik, hogy míg az 1879. évi vágás 1975 köbméter fát vagy 3695 frt. tiszta fanyereményt adna, addig az 1888-dik már csak 360 frt. 2 kr. tiszta fajövedelmet ad. Magától értetik, hogy a kimutatott jö­vedelemtöbblet a kiirtott terület bérbe adá­sából befolyó összeggel növekedni fog. Ezen jövedelmi többlet egy részét a holdanként és évenként 15—20 krajczárt jövedelmező legelőnek akáczfával leendő befásitására for­dítván , a következő terv lenne követhető: az első évben csak 50 holdnyi terület lenne befásitandó, mert a nagyobb területre szük­séges csemeték alig lennének előállíthatók. A kiadások ez esetben a következőkép ala­kulnának: ültetésdíj 250 frt., akácr cseme­tékre 1000 frt., az 50 holdnak jelenlegi jövedelme 10 frt., összesen 1260 frt., mihez képest az 1879. évi jövedelmi többlettel szemben 3695 frt., kevesebb 1260 frt., te­hát 2435 frt. többlet maradna, a következő évben 50 hold helyett 75, azután 100, 125 stb. hold lenne az időközben előállí­tott csemete-kertek igénybe vételével beülte­tendő. Az 1880. évbeli kiadások lennének 75 holdnyi új fásítás mellett: ültetésdij 375 frt., csemete-kertekre 1100 frt., a 125 hold legelőnek évi jövedelme 25 frt., össze­sen 1500 frt., mihez képest az 1880. évi fölösleg nemcsak 3288,44—1500 , 1788 frt. 44 kr., hanem ehhez még az 1879-ben kiirtott terület bérbe adásából befolyó 847 frt. 20 kr. is hozzá adandó lévén, a kér­déses fölösleg 2635 frt. 64 krra növekednék. Az erdő jelenlegi nyers jövedelmét ösz­­szehasonlítani akarván az ajánlott terv végrehajtása folytán remélhetővel, a táblá­zat 30 évre azaz a jelenlegi fordában lesz összeállítandó, és könnyebb átnézet végett előbb az összes jövedelmet, s azután a ki­adásokat fogom kimutatni. A mennyiben pedig az új ákáczültetvé­­nyek — 20 éves forda mellett már 1899-ben jövedelmezni fognak, a jövedelmi kimuta­tásban ezen tételek vétetnek fel, és mivel túlzottaknak mondható tételeket számítá­saimba felvenni óvakodom, az ákácz álla­­tok hold- és évenkénti fatermését 2,5 köb­méterre teszem , pedig, mint említem, ha­sonló termőhelyet ákácz állatokban 2.5—3 köbméter, sőt gyakran ennél nagyobb, de 2.5 köbméternél kisebb átlagos évi növe­­déket nem találtam, és egy köbméter ákácz tűzifa tőárát csak 2 frttal veszem számításba, holott egy űrméter ákácz tűzifa tőára Kecs­kemét vidékén jelenleg a 2 frt. 50 krt meghaladja, így az 1899-ben letarolható 50 hold fatermése holdanként 50 köbméter és az egész vágás területi 2500 köbméter tűzifa, s az annak megfelelő pénzösszeg 5000 frt. lenne. Itt következik a táblázat, melyben ki van mutatva 1879—1908., tehát 30 éven át a kiadás és bevétel, melyből kitűnik, hogy a szóban levő 847 hold rész tölgyerdőnek kiirtásából és 6200 holdnyi legelőnek befásításából, a legalantabb vett jövedelmi tényezőkkel eszközölt számítások szerint Kecskemét városára 1879-től 1908. év végéig legalább 364,256 frtnyi jövedelmi többlet háramlik, és pedig akként, hogy ezen összeg 1879-ben 184,854 frtot képvisel. De még azon esetre is, ha ezen összeg kisebbre olvadna, vagy épen 0-ra reducá­­lódnék, pedig e második feltevésnél sokkal valószínűbb annak megkétszerődése, fölötte előnyös lenne az ajánlott terv kiviteléhez haladéktalanul hozzáfogni. (Ez már meg­történt, miután 50 holdon már a fa tus­­kóstól adatott el.) Mert a 6200 hold új ákácz erdő legalább 20 ezer forintnyi évi tiszta jövedelmet biztosít, szemben a tölgy­erdő és legelő csekély tiszta jövedelmével, vagy épen — mint hajlandó vagyok elhinni a veszteséggel. Alig szükséges megemlíteni, hogy ezen terv a kivitelnél módosításokat fog szen­vedni, így például a kiirtott területen nyert fatömeg, minthogy az erdőkezelés nem volt rendszeres egyenlő termékenységű­ talajon is, az állatok különböző korához és álla­potához képest majd kisebb , majd nagyobb lesz; továbbá nagyon valószínű, hogy a 847 hold erdő egy része nem oly talajt foglal el, mely mezőgazdasági czélokra ál­landóan használható lenne. (Azért hozta a helyi bizottság csak pár száz holdnak kiir­tását ajánlatban, mert a többi talajában nem bízik, hogy szántóföldül használható legyen.) Annyi azonban "bizonyos, mondja czik­­kező, hogy az ajánlott befásítások az irtás útján nyert jövedelemnek csak kisebb ré­szét fogják felemészteni, és hogy ezen 6200 holdnyi erdő évenként legalább 20,000 frtot fog Kecskemét városának jövedelmezni.“­­Mi pedig legkevesebb 10,000 holdra és igy 32,274 frt. évi tiszta jövedelemre számí­tunk az ákácz erdőkből, annál is inkább, mert a mely homokterület ezzel egyszer meg lesz fásitva, ott azt többször ültetni nemcsak nem lesz szükség, de még ki sem lehet irtani.) Felügyelő úr következő szókkal végzi értekezését: „Mindenek előtt magról kelt csemeték és az ezekből nevelendő fák érde­kében a kecskeméti tölgyesek legeltetése egyszer s mindenkorra eltiltandó lenne, továbbá a tisztások annak idején befásitan­­dók, és a gyérítések a talaj kellő beárnya­­lására való figyelem mellett a legnagyobb óvatossággal eszközlendők.“ Közli: Dr. D. R.

Next