Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1880-04-25 / 17. szám
és csősz földjének kivételével 13 , öt holdas részletbe volt szétosztva, és holdja átlag 7 frt 95 krba vétetett ki haszonbérbe 6 egymás után következő évre. Az évi bevétel 507 frt 11 kr., mely összeg az első évben már elég egy pusztai iskola felépíttetésére, a még hátra levő öt éven át pedig 2535 frt 55 krajczárral gyarapítja az iskola építtetési alapot. Mi ebből azt a következtetést bátorkodunk vonni, hogy az ilyen apró-cseprő magánbirtokok közé beékelt szabadlegelőket mind ki kell adni haszonbérbe, de különösen azokat, melyek a város közelében vannak, mert ezek még egyrészről megmentik a szomszéd birtokosokat a pásztorok garázdálkodásaitól, másrészt a közpénztárnak tízszeres jövedelmet biztosítanak, és a munkakedvelő szegényebb osztálynak is tisztességes élétmódot biztosítanak. Ugyan e hó 13-án meg a városház udvarán tartatott árverés gyümölcsfa és díszfa csemetékre. A beszállított csemeték mind elkeltek, ami azt bizonyítja, hogy a nagyközönségnek még mindig van szüksége faiskolára, melyből szükségletét fedezhesse, de egyszersmind azt is bizonyítja, hogy a műkertet helyesebben kell értékesíteni, mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy amint most a város 1000 frtot fizet és trágyát ad a műkert fentartására, épen úgy kaphatna e kertért 1000—1500 frt haszonbért, és igy épen kétszeres hasznot húzhatna, a közönség pedig valószinüleg szebb csemetéket kaphatna. — Gyászhir. Özv. Bozóky Györgyné, sz. Bódogh Terézia úrnő f. hó 19-én 63 éves korában K.-Sz.Mártonon elhunyt. A gyászoló család ez alkalommal következő gyászjelentést adta ki: Bozóky Matild és férje Nagy Géza , Bozóky Irma és férje Horváth Béla, úgy gyermekei Nagy Matild, Blanka, Géza, Zoltán, Horvát Margit, Irma, Olga és Rózsa szomorodott szívvel jelentik a felejthetetlen édesanya, napa és nagyanyának özv. Bozóky Györgyné szül. Bódogh Teréziának folyó hó 19-én délután 1 órakor, 63 éves korában, végelgyengülésben történt halálát. Az engesztelő szent mise folyó hó 21-én reggeli 9 órakor, a gyászszertartás folyó hó 21-én délután 5 órakor fog megtartatni és hamvai az örök nyugalomnak átadatni. — Kun- Szent-Márton, 1880. év ápril 19-én. — Béke poraira! — Borzasztó gyilkosság történt a városban f. hó 22-én, melyről eddigelé ennyit jegyezhetünk fel: Szőke Ferencz 44 éves nős fuvaros I. tized 36. sz. a. lakásán d. u. 4 óra tájban összeveszett feleségével a miatt, mert azt tapasztalta, hogy az asszony 19 évi házas életük után szeretőtartóvá lett. Czivakodásuk közben az asszony felkapott egy gyalogszéket, s azzal férjét ütlegelni kezdette, mire a férj dühbe jővén, a széket kivette a nő kezéből, s azzal annak fejét a szó teljes értelmében szétverte, úgy hogy a szék is ketté repedt, és egy bugylibicskával több vágást ejtett rajta. Midőn a gyilkos férj nejét látta a földön holtan elterülve, tettének egész borzasztósága feltárult előtte, bezárta lakása ajtaját, s a bugylibicskával torkát metszette föl, magát is ki akarván végezni, mire aléltan neje holtteste mellé rogyott. Másnap reggel a szomszédoknak feltűnt, hogy a tegnapi szivódás után házasfelek egyike sem mutatja magát, s midőn észrevevék, hogy bent kell lenniök, az ajtót betörték s ott találták a házasfeleket — kik egymás mellett életükben meg nem fértek — egymás vérében. Az asszony halott volt. A férj élt, sőt torkán ejtett sebei nem is látszanak életveszélyeseknek. Azonnal orvosi ápolás alá vétetett s kórházba szállíttatott, hol maga beszélte el tettét az őt kihallgató rendőri tisztviselőnek. Az esetről a kir. törvényszék fenyitő osztálya azonnal értesittetett. A villanyos lámpával, melylyel az amerikai lapok annak idején oly nagy lármát csináltak, s melyről mi is megemlékeztünk. Edison a zseniális feltaláló, úgy látszik fiaskót vallott, legalább a kívánt eredményt velők el nem éri, mivel a lámpák a villanyfény előállításánál kifejlődött meleget el nem bírják. Néhány száz lámpát készíttetett már eddig elé a kísérletekre, de kettő kivételével mind összetörött. — Gyászhir. Sáros Szabó Pál, előbb az itteni, utóbb az aradi főreáliskola derék fiatal tanára rövid betegség után Aradon elhunyt. Gyászoló öreg atyját s özvegyét vigasztalja a közrészvét, mely e megrendítő eset alkalmából az elhunyt kartársai és ismerői részesül nyilvánult, s melyben mi is a legőszintébben osztozunk. Legyen áldott emléke a korán elköltözöttnek! — Egy liliputi tolvajbanda állott e héten a budapesti törvényszék előtt, kik az elnök kérdésére, „hol van lakásod?“ „miből fizeted a kovártélyodat ?“ csaknem egyhangúlag igy feleltek: „Nyáron át sehol se vagyok kovártélyban, kovártélyom csak télen van, nyáron néha van keresetem is, elmegyek cserepezni, vagy terhes kocsik után járok s a mi azokról lekerül, azt eladom, télen eljárok szenet lopni.“ Vádlottak összesen 40-en voltak, 18 tolvajgyerek 13—14 évesek és 22 orgazdanő, kik a lopott szenet és a terhes kocsiról „lekerült“ holmikat megvették. — Az osztrák-magyar bank tehát valahára a vidék érdekében is tesz valamit, kölcsön-üzletét tudniillik a vidékre is kezdi kiterjeszteni, illetve megváltoztatni annyiban, hogy egyes vidéki bejegyzett czégek váltóit is leszámítolja anélkül, hogy egy budapesti bejegyzett czég aláírása mélhatlanul megkívántatnék, hanem e helyett most egy az intézet által megbízott vidéki egyes czég vagy pénzintézet közvetítése szükségeltetik. Ily közvetítő szerepre Kecskeméten a kereskedelmi ipar-hitelintézet és népbank lenne megbízva, mely közvetítésért aztán a népbank bizonyos mennyiségű díjat szed. Nem bankfiókja lesz tehát Kecskeméten az osztrák-magyar banknak, mint a „Kecskemét“ hirdeti, és nem is Mádi János úr közbenjárása folytán van az itt ily módon is életbe léptetve, mert ezt az osztrák-magyar bank az egész országban életbe lépteti, és pedig saját érdekében. Sőt ha Mádi úr akaratának a másik két helyi intézet megadta volna magát, Kecskeméten így sem lett volna életbeléptetve, mert ő azt indítványozta és arra szólította fel a két intézetet, hogy a közvetítést egyik intézet se fogadja el, mivel ily olcsó pénz ide hozatala az itteni intézetek érdekével ellenkezik; de a másik két intézet számításba vette azt, hogy a nép érdeke meg mást kíván, és mást is követel pénzintézeteitől. Mádi János úr csak annak eszközlője, hogy a helybeli pénzintézeteknél a kölcsönök kamata még ma is 2% és nem 8%, és hogy a közvetítési szerepet saját intézete részére ki tudta eszközölni. Kinek-kinek csak a magáét uraim! — A kisbirtokosok országos földhitelintézete a kölcsönök eszközlése és közvetítésével a kecskeméti járásbíróság egész területén kizárólag a kecskeméti takarékpénztár-egyesületet bízta meg, s illetve ez irányban kötött vele szerződést. Kisbirtokosainkra nézve mindenesetre örvendetes hír, mert ez által hosszabb törlesztésre olcsó jelzálogos kölcsönre tehetnek szert. A tornázás ügyében f. hó 29-én tartott értekezleten Szakács István id. elnök és Szombathy István id. jegyzővé választatott. Szakács I. az értekezletet eszmecserére szólítván fel, az élénken megindult. S az ment határozatba, hogy az értekezlet a tornaegylet megalakítását óhajtja és az alapszabályok tervezetének kidolgozása végett Csorba P., Holozsnyai A., Szakács I., Szombathy I., Wissinger K. és Zsigmond J. urakból álló bizottságot küld ki, mely bizottság munkálatának elkészülte után az alakuló közgyűlés azonnal megtartatik. Ha majd így az egylet végleg létesült, nyomban meg fogja a kellő lépéseket tenni a tornacsarnok felállítása iránt is. Addig is pedig a rendes tornagyakorlatok megindítása czéljából határoztatott, hogy a nevezett bizottság eszközölje ki a főreáliskolai, esetleg ref. főgymnasiumi igazgatóságtól, hogy az egylet, illetőleg tagjainak megengedni szíveskedjenek, hogy hetenként 2-szer az esti órákban intézetek udvarát és az ott felállított tornaszereket — felelősség mellett — használhassák. A tornaegylet eszméjének pártolókat s majdan tagokat szerzendő ívek kibocsátása határoztatott annak egyenes kijelentésével, hogy az aláírások még semmi kötelezettséget maguk után nem vonnak. Pótlólag még megemlítjük , hogy a bizottság tisztében eljárt az áll. főreáliskola igazgatóságánál, s ott készséges engedélyt nyert a tornagyakorlatok megtarthatására, melyek elseje f. hó 27-én kedden lesz. E tornagyakorlatok ideje egyelőre kedd és péntek napokra van megállapítva 6—7 óra között. A tornagyakorlatok vezetésére, a munkafelosztás elvénél fogva vállalkoztak: sorgyakorlatokéra Szakács I., a tisztán tornászati szabadgyakorlatokéra Vissinger K. és a szergyakorlatok vezetésére Holosnyay A. és Zsigmond J. urak. Az aláírási ívek már közkézen forognak, s azon érdeklődésből ítélve, melylyel fogadtatnak, következtetni lehet, hogy a keddi első gyakorlaton már szép számmal lesznek a tagok együtt. — Gresz Antal úr zenetanár, lakását áttette a régi sétatéren levő Szivos-féle házba, beiratások naponként eszközölhetők a délutáni órákban. — Mégis csak jó az a takarékpénztár, gondolja magában R. E.-né asszonyom, de késő bánat éri, mert hát maga kárán okul a magyar ! A most őszszel volt, összeragosgatott 70 forintocskát s hogy senki ne tudjon róla, eldugta az istállóba, a jászol alá. A jászol alja azonban nem wertheimkassza — a „letett pénz elszellentett.“ — Ez év márczius havában megint volt a takarékos nőnek 100 frtja, észt már nem tévé a jászol alá, hanem ágya fejében dugta el, s mig ő felette a boldogok álmát aludta, s azt álmodá hogy mikép lesz majd abból több is, — 15 frt ismét „elszellentett.“ — Pár hétre rá megint került 25 frtja, ezt is az ágyba még mélyebbre dugta, de nem oly mélyre, hogy 4 frt onnan is el ne csúszott volna! E hóban végre „csapdának“ az ágyba tett 80 frtot, gondolván hogy a tolvajt meglesi, s most czélját elérte annyiban, hogy a tolvajt megcsíphette Borbély Imre „szuszter“-inas személyében, ki a 80 frtból épen 8 frt 66 frt kezelt el, ami nála meg is találtatott, de ezentúl csak 4 frt ellopását vállalta el, a 70 frt meg a 15 frt ellopásáról tudni nem akar. Ebbe ugyan még a biró is beleszól, de R. E.-né asszonyom megfogadta, hogy pénzét ezentúl abba a „nagy házba“, melynek magasan ott diszlik a szorgalmat ábrázoló méhecske, a takarékpénztárba teszi be. Bárcsak sokan okulnának az ilyen esetből s megtakarított filléreiket úgy kezelnék , hogy a tolvaj — kit sokszor az alkalom visz a lopásra — hozzá ne férhetne ! Tudósítás a kecskeméti hetivásárról. 1880. április 23-án. Felelős szerkesztők: Dr. Horváth János, Dr. Dékány Rafael, Dr. Tassy Pál. Tisztabúza hektolit. 76—80 kl. 11.70 któl 12.30 krig. Elegy „ „ 73-75 „ 9.90 „ 10.20 „ Rozs „ 70—72 „ 8.60 „ 9.— „ Árpa „ 60—62 „ 7.— „ 7.30 „ Kukoricza „ 70—72 „ 7.— „ 7.30 „ Köles „ 36—40 „ 7.50 „ 8.— „ Burgonya 3.50 „ 4.— „ felhő“, „A virágnak megtiltani nem lehet“, „Világoskék a csillagos éjszaka“ hiszen mindegyik olyan, hogy sokáig, hosszasan szeretnénk időzni velük. Tekintsük az elsőt: „Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, Mégis szól a fülemire.“ E dalszakasz a természeti idényt és a költő lelki állapotát egyszerre, ugyanazon szavakkal festi. Hogy az őszt festi, azt szükségtelen bizonyítanom, hiszen egyszeri elolvasásra mindenki érti. De érti e belőle mindenki a költő lelki állapotát s az önmagára való czélzást? Értheti azonnal, ha az utolsó strophának e sorát: „E madár az én szerelmem“ — mely az első strophában említett fülemilére vonatkozik — megfigyeli. Ha ez áll, akkor az első strophát a természeti idény festésétől eltekintve ilyenformán elemezhetjük: Bánatomnak oszolni nem lehet; létem csak sirathatom, éltem-fája hervadásnak indult, de érzem, hogy mégis dalolnom kell! Már most ha a dal mellett az elemzést is tovább folytatjuk, két képet nyerünk, melyek annyira külömböznek egymástól, mint anyagi a szellemitől, testre azonban mégis egyek és hasonlók. Nézzük a folytatást: „Az óra jó későre jár Barna kis lyány alszol-e már ? Hallod-e a fülemülét, Fülemüle bús énekét ?“ Ez a dalszakasz — mint látjuk — jól illik az előbbihez úgy alakjánál, mint természetes, egyszerű jelentményénél fogva is, hiszen mi rejlik benne más, mint egyszerű figyelmeztetés, megszólítás és kérdés; érti mindenki, hisz nyelvezete oly csodásan egyszerű! De abban hagyhatjuk-e az elemzést, amit az első szakasznál megkezdettünk ? Nem lehet annál inkább sem, mert az a mély érzelem és gondolat, ami ez egyszerű szavak alá van temetve, erőszakosan tör lelkünk elé s ily formán szólal meg az ő szellemi hangján . Tudom, hogy elkéstem, hogy előbb kellett volna szólnom hozzád — hisz’ te elérted már lelki nyugalmadat talán s boldogságban töltöd napjaid, az ilyenek pedig nem szoktak törődni az epedőkkel. .. hallod-e te keserű panaszimat ? Most ha még a következő két stropkát megvizsgáljuk, ezekben ugyanazon sajátságokat fogjuk feltalálni, mint a minőket az előbbiekben: „Záporeső csak úgy szakad, Fülemüle csak dalolgat. A ki bús dalát hallgatja, Megesik a szive rajta. Elemezve: Könnyezve hallom keservemet s az engem ismerők szánó részvéttel hallgatják dalaim. Barna kis lyány , ha nem alszol, Hallgasd, mit e madár dalol; E madár az én szerelmem, Az én elsóhajtott lelkem! “ Elemezve: Leány! ha el nem érted még boldogságodat, vagy kebled a közönyösség pusztájával nem egy: hallgasd meg panaszim, hiszen ezek lelkem boldogtalanságát nyögik, mi érted epedő szerelmem miatt gyötör ! (Folyt. köv.) Böddi János szűcs mester mindenféle férfi és női téli ruhák nyári gondozását , t. i.mostól és szőrmétőli megóvását jutányos árért — felelősség mellett — elfogadja május hó 1-től szeptember végéig. Lakása van a ref. egyház bazár-épületében, mint házmester. 51 (1—1)