Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1880-04-25 / 17. szám

és csősz földjének kivételével 13 , öt holdas rész­letbe volt szét­osztva, és holdja átlag 7 frt 95 krba vétetett ki haszonbérbe 6 egymás után követ­kező évre. Az évi bevétel 507 frt 11 kr., mely összeg az első évben már elég egy pusztai iskola felépíttetésére, a még hátra levő öt éven át pedig 2535 frt 55 krajczárral gyarapítja az iskola épít­­tetési alapot. Mi ebből azt a következtetést bátor­kodunk vonni, hogy az ilyen apró-cseprő magán­birtokok közé beékelt szabadlegelőket mind ki kell adni haszonbérbe, de különösen azokat, melyek a város közelében vannak, mert ezek még egy­részről megmentik a szomszéd birtokosokat a pász­torok garázdálkodásaitól, másrészt a közpénztárnak tízszeres jövedelmet biztosítanak, és a munka­ked­velő szegényebb osztálynak is tisztességes élétmódot biztosítanak.­­ Ugyan e hó 13-án meg a városház udvarán tartatott árverés gyümölcsfa és díszfa csemetékre. A beszállított csemeték mind elkeltek, a­mi azt bizonyítja, hogy a nagy­közönségnek még mindig van szüksége faiskolára, melyből szükségletét fedezhesse, de egyszersmind azt is bizonyítja, hogy a műkertet helyesebben kell értékesíteni, mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a­mint most a város 1000 frtot fizet és trágyát ad a műkert fentartására, épen úgy kaphatna e kertért 1000—1500 frt haszonbért, és igy épen kétszeres hasznot húzhatna, a közönség pedig valószinüleg szebb csemetéket kaphatna. — Gyászhir. Özv. Bozóky Györgyné, sz. Bódogh Terézia úrnő f. hó 19-én 63 éves korában K.-Sz.­Mártonon elhunyt. A gyászoló család ez alka­lommal következő gyászjelentést adta ki: Bozóky Matild és férje Nagy Géza , Bozóky Irma és férje Horváth Béla, úgy gyermekei Nagy Matild, Blanka, Géza, Zoltán, Horvát Margit, Irma, Olga és Rózsa szomorodott szívvel jelentik a felejthetetlen édes­anya, napa és nagyanyának özv. Bozóky Györgyné szül. Bódogh Teréziának folyó hó 19-én délután 1 órakor, 63 éves korában, végelgyengü­lésben történt halálát. Az engesztelő szent mise folyó hó 21-én reggeli 9 órakor, a gyászszertartás folyó hó 21-én délután 5 órakor fog megtartatni és hamvai az örök nyugalomnak átadatni. — Kun- Szent-Márton, 1880. év ápril 19-én. — Béke poraira! — Borzasztó gyilkosság történt a városban f. hó 22-én, melyről eddigelé ennyit jegyezhetünk fel: Szőke Ferencz 44 éves nős fuvaros I. tized 36. sz. a. lakásán d. u. 4 óra tájban összeveszett feleségével a miatt, mert azt tapasztalta, hogy az asszony 19 évi házas életük után szeretőtartóvá lett. Czivakodásuk közben az asszony felkapott egy gyalogszéket, s azzal férjét ütlegelni kezdette, mire a férj dühbe jővén, a széket kivette a nő ke­zéből, s azzal annak fejét a szó teljes értelmében szétverte, úgy hogy a szék is ketté repedt, és egy bugylibicskával több vágást ejtett rajta. Midőn a gyilkos férj nejét látta a földön holtan elterülve, tettének egész borzasztósága feltárult előtte, be­zárta lakása ajtaját, s a bugylibicskával torkát metszette föl, magát is ki akarván végezni, mire aléltan neje holtteste mellé rogyott. Másnap reggel a szomszédoknak feltűnt, hogy a tegnapi szivódás után házasfelek egyike sem mutatja magát, s midőn észrevevék, hogy bent kell lenniök, az ajtót be­törték s ott találták a házasfeleket — kik egymás mellett életükben meg nem fértek — egymás vé­rében. Az asszony halott volt. A férj élt, sőt torkán ejtett sebei nem is látszanak életveszélye­seknek. Azonnal orvosi ápolás alá vétetett s kór­házba szállíttatott, hol maga beszélte el tettét az őt kihallgató rendőri tisztviselőnek. Az esetről a kir. törvényszék fenyitő osztálya azonnal értesittetett.­­ A villanyos lámpával, melylyel az amerikai lapok annak idején oly nagy lármát csináltak, s melyről mi is megemlékeztünk. Edison a zseniális feltaláló, úgy látszik fiaskót vallott, legalább a kívánt eredményt velők el nem éri, mivel a lámpák a villanyfény előállításánál kifejlődött me­leget el nem bírják. Néhány száz lámpát készít­tetett már eddig elé a kísérletekre, de kettő kivé­telével mind összetörött. — Gyászhir. Sáros Szabó Pál, előbb az itte­ni, utóbb az aradi főreáliskola derék fiatal tanára rövid betegség után Aradon elhunyt. Gyászoló öreg atyját s özvegyét vigasztalja a közrészvét, mely e megrendítő eset alkalmából az elhunyt kar­társai és ismerői részesül nyilvánult, s melyben mi is a legőszintébben osztozunk. Legyen áldott emléke a korán elköltözöttnek! — Egy liliputi tolvajbanda állott e héten a budapesti törvényszék előtt, kik az elnök kérdé­sére, „hol van lakásod?“ „miből fizeted a kovár­­télyodat ?“ csaknem egyhangúlag igy feleltek: „Nyáron át sehol se vagyok kovártélyban, kovár­­télyom csak télen van, nyáron néha van keresetem is, elmegyek cserepezni, vagy terhes kocsik után járok s a mi azokról lekerül, azt eladom, télen eljárok szenet lopni.“ Vádlottak összesen 40-en voltak, 18 tolvajgyerek 13—14 évesek és 22 or­gazdanő, kik a lopott szenet és a terhes kocsiról „lekerült“ holmikat megvették. — Az osztrák-magyar bank tehát valahára a vidék érdekében is tesz valamit, kölcsön-üzletét tudniillik a vidékre is kezdi kiterjeszteni, illetve megváltoztatni annyiban, hogy egyes vidéki be­jegyzett czégek váltóit is leszámítolja a­nélkül, hogy egy budapesti bejegyzett czég aláírása mél­­hatlanul megkívántatnék, hanem e helyett most egy az intézet által megbízott vidéki egyes czég vagy pénzintézet közvetítése szükségeltetik. Ily közve­títő szerepre Kecskeméten a kereskedelmi ipar-hi­telintézet és népbank lenne megbízva, mely köz­vetítésért aztán a népbank bizonyos mennyiségű díjat szed. Nem bankfiókja lesz tehát Kecskeméten az osztrák-magyar banknak, mint a „Kecskemét“ hirdeti, és nem is Mádi János úr közbenjárása folytán van az itt ily módon is életbe léptetve, mert ezt az osztrák-magyar bank az egész országban életbe lépteti, és pedig saját érdekében. Sőt ha Mádi úr akaratának a másik két helyi intézet megadta volna magát, Kecskeméten így sem lett volna életbeléptetve, mert ő azt indítványozta és arra szólította fel a két intézetet, hogy a közve­títést egyik intézet se fogadja el, mivel ily olcsó pénz ide hozatala az itteni intézetek érdekével ellenkezik; de a másik két intézet számításba vette azt, hogy a nép érdeke meg mást kíván, és mást is követel pénzintézeteitől. Mádi János úr csak annak eszközlője, hogy a helybeli pénzintézeteknél a kölcsönök kamata még ma is 2% és nem 8%, és hogy a közvetítési szerepet saját intézete részére ki tudta eszközölni. Kinek-kinek csak a magáét uraim! — A kisbirtokosok országos földhitelintézete a kölcsönök eszközlése és közvetítésével a kecske­méti járásbíróság egész területén kizárólag a kecs­keméti takarékpénztár-egyesületet bízta meg, s illet­ve ez irányban kötött vele szerződést. Kisbirtoko­sainkra nézve mindenesetre örvendetes hír, mert ez által hosszabb törlesztésre olcsó jelzálogos köl­csönre tehetnek szert.­­ A tornázás ügyében f. hó 29-én tartott értekezleten Szakács István id. elnök és Szombathy István id. jegyzővé választatott. Szakács I. az ér­tekezletet eszmecserére szólítván fel, az élénken megindult. S az ment határozatba, hogy az érte­kezlet a tornaegylet megalakítását óhajtja és az alapszabályok tervezetének kidolgozása végett Csorba P., Holozsnyai A., Szakács I., Szombathy I., Wissinger K. és Zsigmond J. urakból álló bi­zottságot küld ki, mely bizottság munkálatának elkészülte után az alakuló közgyűlés azonnal meg­­tartatik. Ha majd így az egylet végleg létesült, nyomban meg fogja a kellő lépéseket tenni a torna­­csarnok felállítása iránt is. Addig is pedig a rendes tornagyakorlatok megindítása czéljából határoztatott, hogy a nevezett bizottság eszközölje ki a főreál­iskolai, esetleg ref. főgymnasiumi igazgatóságtól, hogy az egylet, illetőleg tagjainak megengedni szíveskedjenek, hogy hetenként 2-szer az esti órákban intézetek udvarát és az ott felállított torna­szereket — felelősség mellett — használhassák. A tornaegylet eszméjének pártolókat s majdan tagokat szerzendő ívek kibocsátása határoztatott annak egyenes kijelentésével, hogy az aláírások még semmi kötelezettséget maguk után nem vonnak. Pótlólag még megemlítjük , hogy a bizottság tisz­tében eljárt az áll. főreáliskola igazgatóságánál, s ott készséges engedélyt nyert a tornagyakorlatok megtarthatására, melyek elseje f. hó 27-én kedden lesz. E torna­gyakorlatok ideje egyelőre kedd és péntek napokra van megállapítva 6—7 óra között. A tornagyakorlatok vezetésére, a munkafelosztás elvénél fogva vállalkoztak: sorgyakorlatokéra Szakács I., a tisztán tornászati szabadgyakorlato­kéra Vissinger K. és a szergyakorlatok vezetésére Holosnyay A. és Zsigmond J. urak. Az aláírási ívek már közkézen forognak, s azon érdeklődésből ítélve, melylyel fogadtatnak, következtetni lehet, hogy a keddi első gyakorlaton már szép számmal lesznek a tagok együtt. — Gresz Antal úr zenetanár, lakását áttette a régi sétatéren levő Szivos-féle házba, beiratások naponként eszközölhetők a délutáni órákban. — Mégis csak jó az a takarékpénztár, gon­dolja magában R. E.-né asszonyom, de késő bánat éri, mert hát maga kárán okul a magyar ! A most őszszel volt, összeragosgatott 70 forintocskát s hogy senki ne tudjon róla, eldugta az istállóba, a jászol alá. A jászol alja azonban nem wertheim­­kassza — a „letett pénz elszellentett.“ — Ez év márczius havában megint volt a takarékos nőnek 100 frtja, észt már nem tévé a jászol alá, hanem ágya fejében dugta el, s mig ő felette a boldogok álmát aludta, s azt álmodá hogy mikép lesz majd abból több is, — 15 frt ismét „elszellentett.“ — Pár hétre rá megint került 25 frtja, ezt is az ágyba még mélyebbre dugta, de nem oly mélyre, hogy 4 frt onnan is el ne csúszott volna! E hóban végre „csapdának“ az ágyba tett 80 frtot, gondol­ván hogy a tolvajt meglesi, s most czélját elérte annyiban, hogy a tolvajt megcsíphette Borbély Imre „szuszter“-inas személyében, ki a 80 frtból épen 8 frt 66 frt kezelt el, a­mi nála meg is találtatott, de ezentúl csak 4 frt ellopását vállalta el, a 70 frt meg a 15 frt ellopásáról tudni nem akar. Ebbe ugyan még a biró is beleszól, de R. E.-né asszonyom megfogadta, hogy pénzét ezen­túl abba a „nagy házba“, melynek magasan ott diszlik a szorgalmat ábrázoló méhecske, a takarék­­pénztárba teszi be. Bárcsak sokan okulnának az ilyen esetből s megtakarított filléreiket úgy kezel­nék , hogy a tolvaj — kit sokszor az alkalom visz a lopásra — hozzá ne férhetne ! Tudósítás a kecskeméti hetivásárról. 1880. április 23-án. Felelős szerkesztők: Dr. Horváth János, Dr. Dékány Rafael, Dr. Tassy Pál. Tisztabúza hektolit. 76—80 kl. 11.70 któl 12.30 krig. Elegy „ „ 73-75 „ 9.90 „ 10.20 „ Rozs „ 70—72 „ 8.60 „ 9.— „ Árpa „ 60—62 „ 7.— „ 7.30 „ Kukoricza „ 70—72 „ 7.— „ 7.30 „ Köles „ 36—40 „ 7.50 „ 8.— „ Burgonya 3.50 „ 4.— „ felhő“, „A virágnak megtiltani nem lehet“, „Vilá­goskék a csillagos éjszaka“ hiszen mindegyik olyan, hogy sokáig, hosszasan szeretnénk időzni velük. Tekintsük az elsőt: „Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, Mégis szól a fülemire.“ E dalszakasz a természeti idényt és a költő lelki állapotát egyszerre, ugyanazon szavakkal festi. Hogy az őszt festi, azt szükségtelen bizonyítanom, hiszen egyszeri elolvasásra mindenki érti. De érti e belőle mindenki a költő lelki állapotát s az önma­gára való czélzást? Értheti azonnal, ha az utolsó strophának e sorát: „E madár az én szerelmem“ — mely az első strophában említett fülemilére vonatkozik — megfigyeli. Ha ez áll, akkor az első strophát a természeti idény festésétől eltekintve ilyenformán elemezhetjük: Bánatomnak oszolni nem lehet; létem csak sirathatom, éltem-fája hervadás­­nak indult, de érzem, hogy mégis dalolnom kell! Már most ha a dal mellett az elemzést is tovább folytatjuk, két képet nyerünk, melyek annyira külömböznek egymástól, mint anyagi a szellemitől, testre azonban mégis egyek és hasonlók. Nézzük a folytatást: „Az óra jó későre jár Barna kis lyány alszol-e már ? Hallod-e a fülemülét, Fülemüle bús énekét ?“ Ez a dalszakasz — mint látjuk — jól illik az előb­bihez úgy alakjánál, mint természetes, egyszerű jelentményénél fogva is, hiszen mi rejlik benne más, mint egyszerű figyelmeztetés, megszólítás és kérdés; érti mindenki, hisz nyelvezete oly csodá­san egyszerű! De abban hagyhatjuk-e az elemzést, a­mit az első szakasznál megkezdettünk ? Nem lehet annál inkább sem, mert az a mély érzelem és gondolat, a­mi ez egyszerű szavak alá van temetve, erőszakosan tör lelkünk elé s ily formán szólal meg az ő szellemi hangján . Tudom, hogy elkéstem, hogy előbb kellett volna szólnom hozzád — hisz’ te elérted már lelki nyugalmadat talán s boldogságban töltöd napjaid, az ilyenek pedig nem szoktak törődni az epedőkkel. .. hallod-e te keserű panaszimat ? Most ha még a következő két stropkát meg­vizsgáljuk, ezekben ugyanazon sajátságokat fogjuk feltalálni, mint a minőket az előbbiekben: „Záporeső csak úgy szakad, Fülemüle csak dalolgat. A ki bús dalát hallgatja, Megesik a szive rajta. Elemezve: Könnyezve hallom keservemet s az engem ismerők szánó részvéttel hallgatják dalaim. Barna kis lyány , ha nem alszol, Hallgasd, mit e madár dalol; E madár az én szerelmem, Az én elsóhajtott lelkem! “ Elemezve: Leány! ha el nem érted még boldog­ságodat, vagy kebled a közönyösség pusztájával nem egy: hallgasd meg panaszim, hiszen ezek lelkem boldogtalanságát nyögik, mi érted epedő szerelmem miatt gyötör ! (Folyt. köv.) Böddi János szűcs mester mindenféle férfi és női téli ruhák nyári gondo­zását , t. i.­mostól és szőrmétőli megóvását jutányos árért — felelősség mellett — elfogadja május hó 1-től szeptember végéig. Lakása van a ref. egyház bazár-épületében, mint házmester. 51 (1—1)

Next