Kecskeméti Lapok, 1880. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-04 / 27. szám
Tizenharmadik évfolyam. 27. szám. Július 4. 1880. KECSKEMÉTI LAPOK. SS ..... . . Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési díj: Egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. B U 1AI N A G Y - Ú T C Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 6 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. 1 ^ 1 • többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető.dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. m------------------------- ------------------------ - |. .*------------------------.________|_________________________a VEGYESTARTALMÚ HETILAP. Gazdasági termelésünkről. Bebizonyított tény, hogy azon államok exportálnak gabonát, melyek a legrosszabb termelők; ilyenek Magyarország, a Duna melletti fejedelemségek és Oroszország. Ezek hektáronként átlag alig 7—10 hektoliter gabonát termelnek, míg Francziaország 20—22-őt. A gyenge termeléssel kapcsolatban áll a termelés egyoldalúsága, mely a kellően beosztott vetésforgás hiányánál fogva előbb-utóbb a talajnak kimerülésére vezet. A közelmúlt évtizedek alatt az exportáló államok igyekezete főleg a búza termelésére volt irányozva, ami az akkori viszonyok közt némileg indokolt is volt, de most, midőn Amerika évenként ezer meg ezer hold százföld feltörése által a vén Európának éléstárává lett, és a magunk kis országában művelés alá vehető friss földet már nem igen találunk. Magyarországnak az eddigi gazdasági irányt meg kell változtatni, mert oda lesz kényszerítve az, hogy gazdasági rendszerébe helyesebb arányt behozva, a búza mellett a többi elhanyagolt gabnafajokat és kereskedelmi növényeket is művelje, és azon törekedjék, hogy holdanként az eddiginél mindenben többet és jobbat termeljen. Az 1873. és 1878-iki világkiállításokon búzánk diadalmasan megállta a versenyt, kitűnő lisztünkkel pedig azóta folytonosan tért hódítunk; de talajunk és éghajlatunk ezen kedvezményét nem szabad túlbecsülnünk, mert 1873. óta már arról is meggyőződhettünk, hogy hazánknak csak egy kis része termel oly elsőrendű búzát, mely a versenynél legyőzhetlen, de a túlnyomó rész búzája csak másodrendű, melynek kelendősége vagy korai piaczra bocsájtásán, vagy átalános európai rész termésen alapszik. Mindkét eset oda utal, hogy termelésünket helyes vetésforgás és megnemesítés által mennyiség és minőségben emeljük, és a versenyt a többi gabnafajokkal és kereskedelmi növényekkel is megkíséreljük. A rozs mainapság Magyarországnak, úgy mint a többi exportáló államnak is, elhanyagolt terménye, noha jó minőségénél és a búzánál biztosabb piacánál fogva igen hálás termény lehetne. Francziaországnak szinte a búza a főterménye. Németország rozstermelő államnak nevezhető ugyan, de tetemes belszükséglete miatt versenyétől soha nem tarthatunk. A rizs hazánkban mondhatni teljesen ismeretlen, noha egyes kísérletek igazolták, hogy öntözési rendszer mellett nálunk is igen jövedelmező terménynyé fejlődhetnek. Az árpánál is némi elhanyagolás észlelhető, nem ugyan mennyiség, mint minőség tekintetében, noha ez azon tavaszi vetemény, mely gabonáink közt holdanként állandóan és absolute a legnagyobb termést adja. E czikk külföldön folytonosan nagy szerepet játszik, és miután a sörfogyasztás és disznóhizlalás növekedésével kereslete is emelkedni fog, valószínű, hogy hazai termelőink is mindinkább nagyobb figyelemben fogják részesíteni. Óhajtandó azonban, hogy kövessük a francziák példáját, kiknél a fajválogatás és nemesítés kitűnő eredményeket mutat fel. A burgonyának mivelésében úgy terjedelem , mint a mennyiség tekintetében nem állunk hátrább a külföldnél, és miután a meghonosult mivelés nálunk már állandó jeles fajokat teremtett, nincs semmi szükség arra, hogy külföldi fajok után kapkodjunk; elegendő, ha a meglevőket nemesíteni fogjuk. A tarlórépának mivelése , bár rendkívül hálás, hazánkban igen kevés figyelemben részesül; jó fajokkal nem rendelkezünk, külföldi fajok meghonosítására pedig még nem igen gondoltunk. Való ugyan, hogy az esőszegény alföldnek a tarlórépa nevelésénél igen sok nehézséggel kell küzdenie, de számos vidéke van ez országnak, hol az pompásan virulna. Még szomorúbbak a viszonyok a czukorrépa termelésénél. Czukorgyáraink, addig míg a Lajtán túliak szemlátomást gyarapodnak, évről-évre hanyatlanak, és midőn az okot keressük, azt vagy az adóviszonyokban, vagy a forgó tőke drágaságában, vagy pedig a magyar répának csekély czukortartalmában véljük feltalálni. Azonban az adóviszonyok a Lajtán túli gyárakra nézve a mieinkkel azonosak lévén, nem gátolhatják a fejlődést; néhány régi és kellő tőkével dolgozó gyárunk új tőkét már nem igényelvén, a hanyatlás okának másban kell rejlenie. Hogy a magyar czukorrépa csekélyebb czukortartalommal bír, mint az osztrák, bebizonyított ténynek vehetjük, akár a talaj- és égalji viszonyokban, akár a mivelési rendszerben legyen is az ott; de kétségtelen, hogy Francziaország az utabbi időben répájának czukortartalmát megválasztás és nemesítés által 9%-ről 16°/0-re tudta felemelni, és így e példát, miután a természeti tényezők körülbelül egyformák, mi is utánozhatjuk. A különféle rostos növények közül egyedül a len és kender az, mit előnynyel termelhetünk. Éghajlatunk és talajunk kiválóan alkalmas e becses növények művelésére, és mégis oly korlátolt annak a termelése és czélszerűőtlen a kezelése, hogy a párisi kiállításon nem az olaszok, ami természetes is, de még az oroszok is megvertek bennünket, — kormányunk évek óta kiváló gondot fordít e két termény fejlesztésére . Rigából magokat hozatott, a kender kikészítésének külföldi rendszereit meghonosítani iparkodott, mintaáztatókat létesített stb., de mind hiába, törekvése hajótörést szenvedett népünknek indolentiáján. Minthogy a kender aratása összeesik a gabonaaratás után következő munkahalmazzal: népünknek nem tud arra ereje és ideje jutni, hogy az általa hitványabbnak tartott növénynek növelésével és feldolgozásával is foglalkozzék. E bajhoz járult még az üzérek lelketlen eljárása is, mi miatt kender és lentermelésünk a külföld előtt teljesen hitelvesztetté vált. Kereskedelmi növényeink legfontosabb czikkével, a dohánynyal szinte nem boldogulunk sem bel-, sem külföldön. A monopólium szorosan véve, nem bír ugyan a termelés milyenségére közvetlen befolyással, de hatása mégis rendkívül kártékony, mert megszorítja a termelésnek szánt területet, leköti a vételárakat s ezzel közvetve a dohány minőségét és a nehézkes eljárás által lenyűgözi a termelők szabad mozgását. Minthogy a monopólium jövedelmét mai helyzetünkben máshonnan pótolni nem lehet, s így eltörlésére lehetlen gondolni is, a kormány azon iparkodott, hogy a termesztés kedvezményében minél többen részesüljenek, és hogy a magántevékenységnek is tért adjon , a külföldre szóló dohánykivitelt néhány szabadalmazott kereskedőre bízta, de egyik eljárásában sem volt szerencsés. Ugyanis a kivitelre szóló termesztés is annyira korlátolt, és a magánkereskedők üzlete annyiféle megszorításnak és ellenőrzésnek van alávetve, hogy mint voltaképen csak másodrendű monopólium, az egészséges kereskedés szabad fejlődését nem élvezheti; a termelésnél pedig átalában az extensív gazdálkodás rendes tünete, az anyag elsilányulása következett be. Ennek oka nemcsak abban fekszik, hogy népünk nagy területen és sokat akar termelni, hanem a beváltási árak is okolhatók, melyeknél a fajbeli minőségre nincs elég tekintet, nemesebb czikk előállítására hiányzik az ösztönzés, és a termelő mintegy elkényeztetik azáltal, hogy a közönséges de súlyos dohányért tetemes beváltási összeget kap. Ennek folytán régi jó dohányfajaink úgyszólván kivesztek; a hajdan hires debrői, csetneki, verpeléti stb. ma közönséges virginiai levéllé változott, mely legsúlyosabb lévén, legjobban fizet még akkor is, ha leveleinek legnagyobb része a hitvány kezelés miatt nem is első osztályú, nem Ausstick, és még kevésbé szivartakaró. Amerika éghajlatánál fogva eredeti hazája lévén a dohánynak, vele nem versenyezhetünk, és az egész világot ő látja el finom dohánynyal ; de hogy a töröknek csúfolt oláh és az ímelygős pfalzi dohány is megverje a miénket, azt egyedül önmagunknak tulajdoníthatjuk. Hiába alapít a kormány mintadohánytelepeket, és hiába osztogat a termelőknek dohánymagot, ha népünknek indolentiája nem változik, és a monopólium rendszere akként át nem alakíttatik, hogy a termelőket finomabb dohány előállítására kényszerítse! Mióta a haladott vegyészet a kátrány felhasználásával gyönyörű anilin színeket képes előállítani, a festőnövények egyre veszítenek ugyan fontosságukból, mindamellett az indigo készítésére használt Isatis tinctoria művelése Francziaországban igen szép haszonnal jár, és ha nem versenyez is a bengáliai indigóval, de testanyag tartalma évről-évre emelkedik, sőt belőle már indigo-