Kecskeméti Lapok, 1880. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

tetvén, az okozott károk teljesen megtéríttettek, s elhatározta, hogy a magas kormánynak ebbeli kegyességét feliratban megköszöni és egyszersmind megkéri, hogy engedje meg, illetőleg rendelje el, hogy a szükséges zsilipet és két feljárót kormány­költségen még az idén fölépítsék. Olvastatván az iskolai alapkezelés iránti köny­velői jelentés, határoztatik, hogy nem szükséges az iskolai alapokat mint ilyeneket elkülöníteni, hanem csak az azokból befolyó jövedelmeket kü­lön számlán bemutatni, mert miután az iskolai alapok jövedelme úgy sem elegendő az iskolai szükségletek fedezésére, azokért a város egész va­gyonával jól áll és a házi pénztárból pótolja hi­ányait. Olvastatott az alapok tartozásainak keletkezé­séről szóló könyvelői jelentés, mely a szomorú igazságot a maga meztelenségében, a rideg szá­mok által tárta a közgyűlés elé és pedig oly ter­jedelemben és oly felvilágosító modorban, a­milyen­ben még eddig ilyen munka a közgyűlés elé nem került; de meg is látszott a boldogító mokra tiszt­viselőkön, hogy ők ilyen felvilágosító kimutatást nemcsak akkor nem kívántak a könyvelőtől, mikor ők ültek a kormányon, de most sem tűrik bé­kével, mert úgy pattogtak fel helyeikről, mint a sajtkukacz és midőn K. J. fiatal képviselő úr elég vakmerő volt a szintén fiatal könyvelő úr nagy gonddal összeállított jeles munkáját a közgyűlés értelmesebb és nem érdekelt részének köztetszése kíséretében megdicsérni, Sz. I. volt tanácsos úr a maga modorában neki állt előbb a fiatal könyve­lőnek s azt lehordta, hogy fiatal létére hogy mer ilyen kimerítő munkát itt felolvasni, a melynek hallása sok embernek fáj s kinyilatkoztatja, hogy ő ezt a munkát tárgyalás alapjául sem fogadja el, mert ő nem jó (azaz nem innyére való). Azután neki állt a fiatal K. J. képviselő úr­nak és azt leczkéztette, hogy hogy mer neki tet­szeni olyan munka a mi sem Sz. I. úrnak, sem vele egykorú tiszttársainak épen nem tetszik s figyel­mezteti, hogy a jó pap is holtig tanul, hát az ilyen tüzesvérű fiatal embernek mennyit kell még tanulni, hogy annyi életbölcsességet és tapasztala­tot szerezhessen mint ő szerzett??? Sz. I. bátyánk azonban szokás szerint most is kihúzta a nagy lutrit, mert előbb L. K. képviselő úr utasította rendre s fejtette meg neki, hogy az ősz fej még magában véve nem bölcsesség s hogy ez nem jogosítja fel az embert arra, hogy a fia­talokat akkor is lehurrogassa, ha azok nálánál he­lyesebben gondolkoznak és cselekszenek; de maga a megtámadott K. J. fiatal képviselő sem maradt adós, mert ez meg elmondá Sz. I. bátyánknak, hogy ő ismeri a jó papról felhozott közmondást és érzi, hogy ő neki mint tanárnak sokszorosan kö­telessége méginkább holtig tanulni, mint a jó pap­nak és ő nagyon szívesen is tanul; de nem bár­kitől ; mert ő tanára választásánál, a kitől tanulni kíván , nagyon pedáns, s attól kit tanárául akar kiszemelni, elvárja, hogy ha hazafi, szeplőtlen er­kölcsű polgár, művelt társadalmi férfi, minden ne­mes és magasztosért hevülni tudó, a közügyek vezetésénél önzetlen tisztviselő, szilárd jellemű em­ber és a tudományok terén nálánál nagyon sokkal magasabban álló egyén legyen. Ezen leczke alkal­mával le lehetett olvasni Sz. I. bátyánk arczjátéká­­ról, mintha csak mondta volna, már látom hogy ez a kis kópé nem engem szemel ki tanárául, pe­dig az én fejem sokkal deresebb mint az övé. A kellemetlen tárgyalás befejeztével sok jóra­­való képviselő önkénytelenül vakarván fejét, azt kérdezte, hogy miért nem mondták ezt nekünk már előbb, hiszen ezeknek az uraknak ezt előbb is kellett tudniok. Mi megsúgjuk hogy miért, azért, mert nem akarták hogy tudjuk. A közgyűlés pedig azt mondá, hogy a szag után ítélve valami küszködik nem Dániában, ha­nem Kecskeméten s azért e régen húzódott pénz­ügyi viszonyok megvizsgálására id. Nagy Lajos, Bagi László, Hornyik János, Keresztes János, Horkó József, Tassy Pál, Szappanos Szabó Pál, Laukó Károly, Lestár Péter és Horváth Béla bi­zottsági tag urakat azzal a megbízással küldötte ki, hogy ezen ügyet haladéktalanul megvizsgálják és miben állásáról kimerítő véleményes jelentést te­gyenek , még abban az esetben is, ha az irományo­kat taligán kell hozzá előhozatni. Valószínűleg azért, mert ennek az ügynek megvizsgálására már volt egy bizottság kiküldve, de az eddig semmit sem tett, mert megijedt attól, hogy ehhez az iro­mányokat taligán kell előhozatni. Gulyás János városi ács kérvénye, melyben udvari gazda helyettesi minőségben tett szolgálatai jutalmazását kéri, kiadatik véleményezés végett a gazdászati osztálynak. Kiss Sándor czethali csősz kérvénye , melyben földilletékének kimutatását kéri, kiadatik a gazdá­szati osztálynak. Szalai Pál számtiszt úrnak kérelmére egy havi szabadságidő adatik. (Vége következik.) TÁRCZA: An­nus Rullus a másvilágon. Irta: Beliczay Jónás. (Folytatás.) Rullus inogni érze maga alatt a talajt , az apostolra támaszkodott. Azon gyermek ligye került tárgyalásra, a melynek lelkét vele együtt hozá el Mercurius. A bírák enyhén büntették s Rullus ma­gához tért. Majd erőteljes ifjú lelkére került a sor. Neve hallatára előre lépett; ezt is Plútónak hozta Mercurius, mint Radamanthus mondá. Lesütött szemmel állott a vétkes bírái előtt s halk hangon mondá el szépítés nélkül a cselszövényt, melynek áldozata lett. Nem volt mit ennie, nem volt mit innia, nem volt hely a hol fejét nyugalomra hajt­hatta volna s hiányos, fogyatékos, szakadozott ron­gyai a hideg ellen vajmi kevés védelmet nyújtottak. Keresett munkát, de a könyörtelen emberek veszé­lyes csavargót véltek benne látni, bezárták előtte ajtaikat. Isten látja lelkét! azelőtt soha nem vétke­zett. Ekkor egy szép asszony késznek nyilatkozott rajta segíteni, ha engedelmes, ha szolgája lesz. Adott ennie, adott innia, befogadta szállásába, fel­­öltözteté úrias ruhába, taníttatta írni és olvasni, hi­­zelgett neki, bizalmas lett iránta s „kedves barátom“-­­ nak nevezé. Futni vágyott, de nem birt, a kényelmes, gondtalan élet elvette tetterejét, úrnője szép volt, jó volt, rabszolgájává kellett lennie s nem tudott nem engedelmeskedni. A szive szakadt volna meg , ha szót nem fogad s a boldog óra Fölért a menny­országgal. Másnap, megbánva tettét, főbe lőtte magát s most itt áll bírái előtt. Érdekkel hallgatták ügyét, ránczba szedték homlokukat, retteneteseknek s mutatták magukat, minden szónál megütköztek s csodálkozást fejeztek ki ily romlottság fölött s sze­gény fiú már azt hitte, hogy a pokolnak nálánál nincs rosszabb lakója, de azért kegyesek voltak iránta. Két heti „Mi atyánk“-ra és „Üdvöz légy“-re ítélték a rajongót s a Kálváriára küldték búcsút járni. Az emberséges ítélet hallatára Rullus vissza­nyerte elöbbeni ruganyosságát. Kimenet közben ta­lálkozott azon ördöggel, a­mely Don Juant a pokolba vitte s Luther Mártont a Wartburgon megijesztette. Most nem ért rá tréfálni, mert elitélt lelkeket kellett rendeltetésük helyére vinnie. Ez volt gyönyörűsége s ennek tetőpontja, ha az új lélek kétségbeesett vergődését látta. Nem csoda, mert valamikor vele­­ sem bántak jobban, verték, rugdalták s szidták, s gladiátor volt, hozzá hasonlókkal s fenevadakkal harczolt s vértanúkat dobott bőszült, kiéheztetett oroszlánok és tigrisek közé. Társaival körülfogta a pokolra ítélt lelkeket s ha valamelyik nem iparkodott eléggé előre, tüzes végű vasvillájával ösztökélte. Itt biczegett Mephistopheles is. Szarvai, körmei s lábai ördögre vallanak ugyan, de látható nálánál­­ sokkal rosszabb embereket; bevallottan nincs előtte semmi szent, semmi feltétlenül jó, semmi igaz s mindenben van szenny, gyengeség, rossz. „Il n’ y a pas de grand homme pour son valet de chambre!“ (a szolga nem ismer nagy embert) jelszava s ezt bebizonyítandó a földre jött megkísérteni a tudós Faustot és a szemérmetes Margitot, megkísérteni és ha lehet megbuktatni. Ügyesen intézett beszéddel ön­tudatra ébreszti a tudósban a férfit, — az ördög so­hasem alszik, — s az rábeszélésére dandy és gavallér lesz, hogy egy ártatlan leányt elcsábíthasson s a leány megadja magát nyakláncz, fülbevaló s arczát visszamosolygó tükörért. Egy csapásra két — alá­­valóság i­s mert kettőt a lopásnál tetten ért, ráfogja minden emberre, hogy tolvaj. „Chaque homme a­­ son prix (minden embernek megvan a maga ára) mondja a franczia s Mephistopheles, a­ki már nem számít szende Margitok hajlamára, tán a szőlőt sa­­­­vanyúnak találó rókára emlékeztetően mondja: chaque femme aussi! Az őszülő ördög Márthával volt ka­landjától fogva inkább kerülte , mint kereste a földet, de az a­mit az ifjútól a törvényteremben hallott, újólag feleleveníté régi aludni tért emlékeit. „Az a föld!“ sohajtá a rab oroszlánnal, „az volt a szép idő!“ „Lelkem !“ mondá a fiúnak , a­kit a Kálváriához vezető útra kellett vinnie, „a te helyzetedben én örök földi életet kívántam volna magamnak. Csak­ugyan szép volt az az asszony ?“ Rullus az apostol előtt a fölötti csodálkozását fejezi ki, hogy oly viszonylag eléggé jó lélek , mint az ifjúé, a végzetes vasúton Mephistopheles-féle lények gondviselésére bizatik. „A pokol lakói közül“, mondá az apostol, „Mephistopheles tán egyedül az, akit az Úr szemei előtt eltűr. Szemtelen, de bátor is , nem fél sen­kitől és semmitől, kész az ég akármely lakójával szembeszállni, megküzdeni, a­ki közülük útjába állt, azt minden teketória nélkül félrelökni, de ő vele sohasem tűz össze, sohasem akar megmérkőzni s felsőbbsége előtt némán meghajol. Ördög­társai azt mondják róla, hogy titokban imádkozik, ami azon­ban nem igaz : ördög, mert annak született, úgy, mint mások angyaloknak , poétáknak , festőknek szü­lettek s én például, (ki hitte volna ?) apostolnak. “ A távolban három alak tűnt föl: Virgilius Maró, Dante Alighieri és Lukianos. Mindhárom sokat járt már a pokolban, ismerte annak utait, sőt irt is róla, részint mint Dante saját tapasztalata, részint onnan visszatért szavahihető emberek, mint Ulysses, Aeneas , Hercules s mások elbeszélése nyomán. Mig közeledtek, Rullus megfigyelte őket. Inkább lebegni, mint járni látszottak s mégis megőrzők egyéni saját- Jelentés a kecskemét-vidéki gazdasági egylet 1880. évi szep­tember hó 26-án a terménykiállítás első napján tartott közgyűléséről. Horváth Döme királyi táblai tanácselnök úr, mint az egylet elnöke, szívélyesen üdvözölve a szép számmal összegyűlt tagokat és vendégeket, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja és elnöki jelen­tését a következőkben terjeszti a gyűlés elé : Tisztelt közgyűlés ! Egyletünk 3-ik ízben újabbi 4 évre megalakult 1878. február 3-án tartott köz­gyűlésében. Ezen idő óta tartott: 28 választmányi és 12 bizottsági ülést, melyeknek jegyzőkönyvei mind fel­­mutathatók. Egyleti tag van : 40 alapító, 9 tiszteletbeli és 52 rendes, összesen 101 tag. Egyletünk működése a következőkben tüntet­hető fel: a) Nemes fű­zvesszőket nyervén a nagy­méltóságú minisztériumtól és L. Kovács Gábor úrtól Káváról, ezeket a t. város közönsége által átadott téren a műkertben meghonosította s azóta az egyleti tagok onnan évenkint több százat nyertek szaporítás végett. Ugyanez alkalomból megkísérte egyletünk a kosárkötést népünknél meghonosítani, hívén, hogy ez által sok pénznek kivitelét meg­akadályozza a városból, honnan évenkint annyi ezer kosár gyümölcsöt szállítanak a külföldre , e czélból átengedte az egyletnek a város közönsége minden füzesét, az egylet ezeket megtisztogattatta nagy költséggel, hogy jobb minőségű kosáranyagot nyerjen, a város különböző részeiben kosárkötő-is­­kolákat állított s ezekbe drágán fizetett kosárkötő­­tanitókat alkalmazott, kik a népet ingyen oktassák, azonban fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy népünknek a foglalkozás e neméhez hajlama csekély mérvben mutatkozott s igy e költségek mind haszon­talanok maradtak, s a beszerzett anyag a kész munkával együtt nyakunkon maradt. Különös figyel­met érdemlő körülmény itt az, hogy még az olcsó ralimunka sem versenyezhet a külföldről szállított kosarakkal. b) A minisztérium által szerzett és a tagok között szétosztott síkármag elvetése nálunk még eddig semmi sikert nem mutatott, noha egyes egyleti tagok, mint pl. boldog emlékű Fórián Károly tagtársunk a termelést három ízben is megkisérlette. e) Az első magyar általános biztosító­ társulattal kötött szerződésünk alapján egyletünk tagjai a biztosításnál leengedésben részesülnek, maga a társulat pedig egy ízben 40, máskor 20 frt. juta­lékot kapott e társulattól, a mi szegény egyle­tünkre mindenkor jótétemény volt. d) Egy helyben szervezendő méhészeti társulat alakítására a bizottsági tárgyalások megindíttattak , de eredményre nem jutván, egyletünk rendes tagja lett az országos méhtenyésztő-egyletnek 2 írt tagdíjjal s ezért kapja az egylet közlönyét. e) A minisztériumtól már évek előtt nyert korai rózsaburgonya , mit népünk közönségesen miniszter-krumpli néven ismer, már elterjedt ke­reskedelmi czikkünkké vált, ugyan e reménynyel nézhetünk eléje a P­e r­­­e­s nevű nagyszerű és igen bőven termő őszi fehér burgonya elterjedésének s a szintén a minisztériumtól nyert számos féle bab és lencse elterjedésének. f) Nyers István és Sipos János lakatos-segédeket 120 írttal segélyezte egyletünk, hogy ezek magu­kat Fehér Miklósnál gépészlakatosokká képezhessék és nálunk mint gép­vezetők működhessenek. g) Bizottsági tárgyalások indíttattak meg egy helyben szervezendő szőllész-borászati társulat ala­kítása iránt is, a­mi azonban még eddig eredményre nem vezetett, de reményünk van, hogy kedvezőbb viszonyok beálltával ez is létrejön. h) A hiányos vadászati törvények megváltoz­tatása iránt teendő fölterjesztés végett a városi tör­vényhatóság általunk átiratilag megkerestetett. i) Dr. Tersánczky József tiszteletbeli egyleti tagtól több rendbeli könyveket, birkaetető min­tákat , juhnyirő kalodát, pincze-gyertyatartót és végül egy igen czélszerű kukoriczamorzsolót kapott egyletünk ajándékban. k) A szegedi, párizsi és székes­fehérvári kiál­lítások alkalmával egyletünk mint közvetítő segéd­kezett a kiállítóknak. l) A minisztérium által küldött magyar-óvári , tengeri a tagok között osztatott ki szaporítás és terjesztés végett, az ugyanonnan nyert indigó növénymag pedig szaporítás és kisérlettevés végett

Next