Kecskeméti Lapok, 1880. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1880-10-10 / 41. szám
tetvén, az okozott károk teljesen megtéríttettek, s elhatározta, hogy a magas kormánynak ebbeli kegyességét feliratban megköszöni és egyszersmind megkéri, hogy engedje meg, illetőleg rendelje el, hogy a szükséges zsilipet és két feljárót kormányköltségen még az idén fölépítsék. Olvastatván az iskolai alapkezelés iránti könyvelői jelentés, határoztatik, hogy nem szükséges az iskolai alapokat mint ilyeneket elkülöníteni, hanem csak az azokból befolyó jövedelmeket külön számlán bemutatni, mert miután az iskolai alapok jövedelme úgy sem elegendő az iskolai szükségletek fedezésére, azokért a város egész vagyonával jól áll és a házi pénztárból pótolja hiányait. Olvastatott az alapok tartozásainak keletkezéséről szóló könyvelői jelentés, mely a szomorú igazságot a maga meztelenségében, a rideg számok által tárta a közgyűlés elé és pedig oly terjedelemben és oly felvilágosító modorban, amilyenben még eddig ilyen munka a közgyűlés elé nem került; de meg is látszott a boldogító mokra tisztviselőkön, hogy ők ilyen felvilágosító kimutatást nemcsak akkor nem kívántak a könyvelőtől, mikor ők ültek a kormányon, de most sem tűrik békével, mert úgy pattogtak fel helyeikről, mint a sajtkukacz és midőn K. J. fiatal képviselő úr elég vakmerő volt a szintén fiatal könyvelő úr nagy gonddal összeállított jeles munkáját a közgyűlés értelmesebb és nem érdekelt részének köztetszése kíséretében megdicsérni, Sz. I. volt tanácsos úr a maga modorában neki állt előbb a fiatal könyvelőnek s azt lehordta, hogy fiatal létére hogy mer ilyen kimerítő munkát itt felolvasni, a melynek hallása sok embernek fáj s kinyilatkoztatja, hogy ő ezt a munkát tárgyalás alapjául sem fogadja el, mert ő nem jó (azaz nem innyére való). Azután neki állt a fiatal K. J. képviselő úrnak és azt leczkéztette, hogy hogy mer neki tetszeni olyan munka a mi sem Sz. I. úrnak, sem vele egykorú tiszttársainak épen nem tetszik s figyelmezteti, hogy a jó pap is holtig tanul, hát az ilyen tüzesvérű fiatal embernek mennyit kell még tanulni, hogy annyi életbölcsességet és tapasztalatot szerezhessen mint ő szerzett??? Sz. I. bátyánk azonban szokás szerint most is kihúzta a nagy lutrit, mert előbb L. K. képviselő úr utasította rendre s fejtette meg neki, hogy az ősz fej még magában véve nem bölcsesség s hogy ez nem jogosítja fel az embert arra, hogy a fiatalokat akkor is lehurrogassa, ha azok nálánál helyesebben gondolkoznak és cselekszenek; de maga a megtámadott K. J. fiatal képviselő sem maradt adós, mert ez meg elmondá Sz. I. bátyánknak, hogy ő ismeri a jó papról felhozott közmondást és érzi, hogy ő neki mint tanárnak sokszorosan kötelessége méginkább holtig tanulni, mint a jó papnak és ő nagyon szívesen is tanul; de nem bárkitől ; mert ő tanára választásánál, a kitől tanulni kíván , nagyon pedáns, s attól kit tanárául akar kiszemelni, elvárja, hogy ha hazafi, szeplőtlen erkölcsű polgár, művelt társadalmi férfi, minden nemes és magasztosért hevülni tudó, a közügyek vezetésénél önzetlen tisztviselő, szilárd jellemű ember és a tudományok terén nálánál nagyon sokkal magasabban álló egyén legyen. Ezen leczke alkalmával le lehetett olvasni Sz. I. bátyánk arczjátékáról, mintha csak mondta volna, már látom hogy ez a kis kópé nem engem szemel ki tanárául, pedig az én fejem sokkal deresebb mint az övé. A kellemetlen tárgyalás befejeztével sok jóravaló képviselő önkénytelenül vakarván fejét, azt kérdezte, hogy miért nem mondták ezt nekünk már előbb, hiszen ezeknek az uraknak ezt előbb is kellett tudniok. Mi megsúgjuk hogy miért, azért, mert nem akarták hogy tudjuk. A közgyűlés pedig azt mondá, hogy a szag után ítélve valami küszködik nem Dániában, hanem Kecskeméten s azért e régen húzódott pénzügyi viszonyok megvizsgálására id. Nagy Lajos, Bagi László, Hornyik János, Keresztes János, Horkó József, Tassy Pál, Szappanos Szabó Pál, Laukó Károly, Lestár Péter és Horváth Béla bizottsági tag urakat azzal a megbízással küldötte ki, hogy ezen ügyet haladéktalanul megvizsgálják és miben állásáról kimerítő véleményes jelentést tegyenek , még abban az esetben is, ha az irományokat taligán kell hozzá előhozatni. Valószínűleg azért, mert ennek az ügynek megvizsgálására már volt egy bizottság kiküldve, de az eddig semmit sem tett, mert megijedt attól, hogy ehhez az irományokat taligán kell előhozatni. Gulyás János városi ács kérvénye, melyben udvari gazda helyettesi minőségben tett szolgálatai jutalmazását kéri, kiadatik véleményezés végett a gazdászati osztálynak. Kiss Sándor czethali csősz kérvénye , melyben földilletékének kimutatását kéri, kiadatik a gazdászati osztálynak. Szalai Pál számtiszt úrnak kérelmére egy havi szabadságidő adatik. (Vége következik.) TÁRCZA: Annus Rullus a másvilágon. Irta: Beliczay Jónás. (Folytatás.) Rullus inogni érze maga alatt a talajt , az apostolra támaszkodott. Azon gyermek ligye került tárgyalásra, a melynek lelkét vele együtt hozá el Mercurius. A bírák enyhén büntették s Rullus magához tért. Majd erőteljes ifjú lelkére került a sor. Neve hallatára előre lépett; ezt is Plútónak hozta Mercurius, mint Radamanthus mondá. Lesütött szemmel állott a vétkes bírái előtt s halk hangon mondá el szépítés nélkül a cselszövényt, melynek áldozata lett. Nem volt mit ennie, nem volt mit innia, nem volt hely a hol fejét nyugalomra hajthatta volna s hiányos, fogyatékos, szakadozott rongyai a hideg ellen vajmi kevés védelmet nyújtottak. Keresett munkát, de a könyörtelen emberek veszélyes csavargót véltek benne látni, bezárták előtte ajtaikat. Isten látja lelkét! azelőtt soha nem vétkezett. Ekkor egy szép asszony késznek nyilatkozott rajta segíteni, ha engedelmes, ha szolgája lesz. Adott ennie, adott innia, befogadta szállásába, felöltözteté úrias ruhába, taníttatta írni és olvasni, hizelgett neki, bizalmas lett iránta s „kedves barátom“- nak nevezé. Futni vágyott, de nem birt, a kényelmes, gondtalan élet elvette tetterejét, úrnője szép volt, jó volt, rabszolgájává kellett lennie s nem tudott nem engedelmeskedni. A szive szakadt volna meg , ha szót nem fogad s a boldog óra Fölért a mennyországgal. Másnap, megbánva tettét, főbe lőtte magát s most itt áll bírái előtt. Érdekkel hallgatták ügyét, ránczba szedték homlokukat, retteneteseknek s mutatták magukat, minden szónál megütköztek s csodálkozást fejeztek ki ily romlottság fölött s szegény fiú már azt hitte, hogy a pokolnak nálánál nincs rosszabb lakója, de azért kegyesek voltak iránta. Két heti „Mi atyánk“-ra és „Üdvöz légy“-re ítélték a rajongót s a Kálváriára küldték búcsút járni. Az emberséges ítélet hallatára Rullus visszanyerte elöbbeni ruganyosságát. Kimenet közben találkozott azon ördöggel, amely Don Juant a pokolba vitte s Luther Mártont a Wartburgon megijesztette. Most nem ért rá tréfálni, mert elitélt lelkeket kellett rendeltetésük helyére vinnie. Ez volt gyönyörűsége s ennek tetőpontja, ha az új lélek kétségbeesett vergődését látta. Nem csoda, mert valamikor vele sem bántak jobban, verték, rugdalták s szidták, s gladiátor volt, hozzá hasonlókkal s fenevadakkal harczolt s vértanúkat dobott bőszült, kiéheztetett oroszlánok és tigrisek közé. Társaival körülfogta a pokolra ítélt lelkeket s ha valamelyik nem iparkodott eléggé előre, tüzes végű vasvillájával ösztökélte. Itt biczegett Mephistopheles is. Szarvai, körmei s lábai ördögre vallanak ugyan, de látható nálánál sokkal rosszabb embereket; bevallottan nincs előtte semmi szent, semmi feltétlenül jó, semmi igaz s mindenben van szenny, gyengeség, rossz. „Il n’ y a pas de grand homme pour son valet de chambre!“ (a szolga nem ismer nagy embert) jelszava s ezt bebizonyítandó a földre jött megkísérteni a tudós Faustot és a szemérmetes Margitot, megkísérteni és ha lehet megbuktatni. Ügyesen intézett beszéddel öntudatra ébreszti a tudósban a férfit, — az ördög sohasem alszik, — s az rábeszélésére dandy és gavallér lesz, hogy egy ártatlan leányt elcsábíthasson s a leány megadja magát nyakláncz, fülbevaló s arczát visszamosolygó tükörért. Egy csapásra két — alávalóság is mert kettőt a lopásnál tetten ért, ráfogja minden emberre, hogy tolvaj. „Chaque homme a son prix (minden embernek megvan a maga ára) mondja a franczia s Mephistopheles, aki már nem számít szende Margitok hajlamára, tán a szőlőt savanyúnak találó rókára emlékeztetően mondja: chaque femme aussi! Az őszülő ördög Márthával volt kalandjától fogva inkább kerülte , mint kereste a földet, de az amit az ifjútól a törvényteremben hallott, újólag feleleveníté régi aludni tért emlékeit. „Az a föld!“ sohajtá a rab oroszlánnal, „az volt a szép idő!“ „Lelkem !“ mondá a fiúnak , akit a Kálváriához vezető útra kellett vinnie, „a te helyzetedben én örök földi életet kívántam volna magamnak. Csakugyan szép volt az az asszony ?“ Rullus az apostol előtt a fölötti csodálkozását fejezi ki, hogy oly viszonylag eléggé jó lélek , mint az ifjúé, a végzetes vasúton Mephistopheles-féle lények gondviselésére bizatik. „A pokol lakói közül“, mondá az apostol, „Mephistopheles tán egyedül az, akit az Úr szemei előtt eltűr. Szemtelen, de bátor is , nem fél senkitől és semmitől, kész az ég akármely lakójával szembeszállni, megküzdeni, aki közülük útjába állt, azt minden teketória nélkül félrelökni, de ő vele sohasem tűz össze, sohasem akar megmérkőzni s felsőbbsége előtt némán meghajol. Ördögtársai azt mondják róla, hogy titokban imádkozik, ami azonban nem igaz : ördög, mert annak született, úgy, mint mások angyaloknak , poétáknak , festőknek születtek s én például, (ki hitte volna ?) apostolnak. “ A távolban három alak tűnt föl: Virgilius Maró, Dante Alighieri és Lukianos. Mindhárom sokat járt már a pokolban, ismerte annak utait, sőt irt is róla, részint mint Dante saját tapasztalata, részint onnan visszatért szavahihető emberek, mint Ulysses, Aeneas , Hercules s mások elbeszélése nyomán. Mig közeledtek, Rullus megfigyelte őket. Inkább lebegni, mint járni látszottak s mégis megőrzők egyéni saját- Jelentés a kecskemét-vidéki gazdasági egylet 1880. évi szeptember hó 26-án a terménykiállítás első napján tartott közgyűléséről. Horváth Döme királyi táblai tanácselnök úr, mint az egylet elnöke, szívélyesen üdvözölve a szép számmal összegyűlt tagokat és vendégeket, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja és elnöki jelentését a következőkben terjeszti a gyűlés elé : Tisztelt közgyűlés ! Egyletünk 3-ik ízben újabbi 4 évre megalakult 1878. február 3-án tartott közgyűlésében. Ezen idő óta tartott: 28 választmányi és 12 bizottsági ülést, melyeknek jegyzőkönyvei mind felmutathatók. Egyleti tag van : 40 alapító, 9 tiszteletbeli és 52 rendes, összesen 101 tag. Egyletünk működése a következőkben tüntethető fel: a) Nemes fűzvesszőket nyervén a nagyméltóságú minisztériumtól és L. Kovács Gábor úrtól Káváról, ezeket a t. város közönsége által átadott téren a műkertben meghonosította s azóta az egyleti tagok onnan évenkint több százat nyertek szaporítás végett. Ugyanez alkalomból megkísérte egyletünk a kosárkötést népünknél meghonosítani, hívén, hogy ez által sok pénznek kivitelét megakadályozza a városból, honnan évenkint annyi ezer kosár gyümölcsöt szállítanak a külföldre , e czélból átengedte az egyletnek a város közönsége minden füzesét, az egylet ezeket megtisztogattatta nagy költséggel, hogy jobb minőségű kosáranyagot nyerjen, a város különböző részeiben kosárkötő-iskolákat állított s ezekbe drágán fizetett kosárkötőtanitókat alkalmazott, kik a népet ingyen oktassák, azonban fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy népünknek a foglalkozás e neméhez hajlama csekély mérvben mutatkozott s igy e költségek mind haszontalanok maradtak, s a beszerzett anyag a kész munkával együtt nyakunkon maradt. Különös figyelmet érdemlő körülmény itt az, hogy még az olcsó ralimunka sem versenyezhet a külföldről szállított kosarakkal. b) A minisztérium által szerzett és a tagok között szétosztott síkármag elvetése nálunk még eddig semmi sikert nem mutatott, noha egyes egyleti tagok, mint pl. boldog emlékű Fórián Károly tagtársunk a termelést három ízben is megkisérlette. e) Az első magyar általános biztosító társulattal kötött szerződésünk alapján egyletünk tagjai a biztosításnál leengedésben részesülnek, maga a társulat pedig egy ízben 40, máskor 20 frt. jutalékot kapott e társulattól, a mi szegény egyletünkre mindenkor jótétemény volt. d) Egy helyben szervezendő méhészeti társulat alakítására a bizottsági tárgyalások megindíttattak , de eredményre nem jutván, egyletünk rendes tagja lett az országos méhtenyésztő-egyletnek 2 írt tagdíjjal s ezért kapja az egylet közlönyét. e) A minisztériumtól már évek előtt nyert korai rózsaburgonya , mit népünk közönségesen miniszter-krumpli néven ismer, már elterjedt kereskedelmi czikkünkké vált, ugyan e reménynyel nézhetünk eléje a Pe res nevű nagyszerű és igen bőven termő őszi fehér burgonya elterjedésének s a szintén a minisztériumtól nyert számos féle bab és lencse elterjedésének. f) Nyers István és Sipos János lakatos-segédeket 120 írttal segélyezte egyletünk, hogy ezek magukat Fehér Miklósnál gépészlakatosokká képezhessék és nálunk mint gépvezetők működhessenek. g) Bizottsági tárgyalások indíttattak meg egy helyben szervezendő szőllész-borászati társulat alakítása iránt is, ami azonban még eddig eredményre nem vezetett, de reményünk van, hogy kedvezőbb viszonyok beálltával ez is létrejön. h) A hiányos vadászati törvények megváltoztatása iránt teendő fölterjesztés végett a városi törvényhatóság általunk átiratilag megkerestetett. i) Dr. Tersánczky József tiszteletbeli egyleti tagtól több rendbeli könyveket, birkaetető mintákat , juhnyirő kalodát, pincze-gyertyatartót és végül egy igen czélszerű kukoriczamorzsolót kapott egyletünk ajándékban. k) A szegedi, párizsi és székesfehérvári kiállítások alkalmával egyletünk mint közvetítő segédkezett a kiállítóknak. l) A minisztérium által küldött magyar-óvári , tengeri a tagok között osztatott ki szaporítás és terjesztés végett, az ugyanonnan nyert indigó növénymag pedig szaporítás és kisérlettevés végett