Kecskeméti Lapok, 1882. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1882-09-17 / 38. szám

, és szorgalma van a fiúnak, csakis akkor taníttassa, máskülömben nem. S ez által el lesz érve a kettős czél: nyerünk t. i. derék szakembereket, s nyerünk igen derék iparosokat, földmivelőket, kereskedőket. Bár úgy lenne! —ns— A rém. Ijesztő hírek érkeznek naponként a keletről, hogy Európát az Egyptomban föllépő kolerajárvány fenyegeti. Ez ijesztő hírek még ijesztőbbé válnak azáltal, hogy arról is érkeznek hírek , mily óriási mérvben fedi e rút kórság áldozatait? így p. o. a Philippi szigeteken. Hohó tartományban két hét alatt 4450 ember halt meg kolerában , a tartomány 235 ezer lakosa közül. Hozzájárul ehhez, hogy hírek érkeztek arra nézve is, miképp rémes betegség nemcsak Egyptomban, a Philippi szigeteken , hanem Kelet-Indiában , Algírban, Marokkóban , Törökországban, sőt Varsóban is dúl már. A vészhírek alapossága mellett bizonyít, hogy a nemzetközi egészségügyi bizottság óvintézkedéseket tett. Vesztegzárt rendelt el árukra utasokra egyiránt, s ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a szeptemberi mohamedán ünnepek alkalmával megkezdődnek a nagy muzulmán zarándoklások Mekkába, Medinába , melyek mindig veszedelmesek Európa lakosságára annyiban, hogy az Ázsiában honos ragályos betegségek általa behurczoltatnak, továbbá, hogy Monarchiánk által subvenczionált Lloyd hajózási társulat szoros összeköttetésben, üzleti érintkezésben áll folyvást nemcsak Egyptommal, hanem Kelet-Indiával is, ha az érkező hírek legnagyobb részét újságírói túlzásnak vesszük is, nem alapnélküli az aggodalom, mely innét mindnyájunk keblében kelhet, mert több mint valószínű, hogy a járványt hozzánk is elhurczolhatják. Elhurczolhatják pedig annyival könnyebben, mert Egyptomban a háborúban álló felek egymás elleni műveletei folytán vízhiány , melegség, nagyban elősegítik a járvány terjedését, s legújabban a táviró olyan híreket hoz, hogy az angol sereg vezetői a nemzetközi egészségügyi bizottság által tett óvintézkedéseket semmibe sem veszik. Ha tehát nem alapnélküli az aggodalom , kötelessége a hírlapoknak alkalmas időben figyelmeztetni. . . .,ne quid respublica detriment e aspiat.“ Mikor a vész még nemcsak az ország, de mondhatjuk talán, hogy világrészünk határain is kivül dúl, a monarchia közös és hazánk országos kormányának kötelessége körültekintőleg eljárni, az átalános óvintézkedések megtételéről gondoskodni, s valóban mi nem azért szólalunk fel, hogy kormányunkat kötelessége teljesítésére nógassuk. Czikkünk helyi érdeket érint, a helyhatóságot van hivatva éberségre inteni. A jövendölgetés nem kenyerünk, de a múltból, mely a jövendő tükörének mondatik, azt olvassuk, hogy városunkat, ha az ázsiai kolera hazánkba bármely úton behurczoltatik, meg fogja látogatni. Ugyanis, azon több mint hat évtized alatt, amióta az ázsiai kolera útat tört magának Magyarországban, Kecskeméten többé-kevésbbé, egyszer rohamosan, majd szelídebben, minden alkalommal dúlt a járvány. Megkeres bennünket ezúttal is. Indokoltnak látjuk azért e czikket a hivatalos tisztiorvos uraknak, különösen pedig a törvényhatóság állandó egészségügyi bizottsága figyelmébe ajánlani. Tudjuk valamennyien, hogy Magyarországnak egészségügyi tekintetben szörnyű sok még a tennivalója, az egészségügyi törvények, minden czélszerűségük és jóságuk daczára nem elegendők az ország egészségügyét oly lábra segíteni, mint ama művelt országokban, hol egészségügyi administráció is van. Magyarországban még a tiszti főorvosok, kerületi orvosok, az egészségügyi bizottság csak úgy tudnak valamit keresztülvinni, ha a törvényhatóságok élén olyan férfiak állanak, kik nemcsak elég lelki műveltséggel bírnak nagy czélokért lelkesülni ezer és ezer akadályok daczára is, hanem megvan bennök a nemes ambiczió oly tettek kivitelét életük feladatául tekinteni, melyekért a hírnév, a dicsőség nem szokott méltó bére lenni a munkásnak. — Magukban az orvosok és egészségügyi bizottság nem elegendők. Náluk csak a javaslatbahozás, az indítványozás s kezdeményezés joga van, az elhatározás, a kivitel más pálya embereié, más testületeké, kik között gyakran feles számmal vannak olyanok is, kik egy, a tudomány színvonalán álló s annak kívánalmai szerint tett egészségügyi javaslat felfogására elegendő képességgel sem bírnak. Helyi viszonyainkra, ha törvényhatóságunk vezetésére hivatott egyéneket, ámaz általános jellemzés nem találja is, szinte illik a kép, azért ne mondja senki, hogy felesleges munkát végeztünk e czikk írásával. A szakemberek tudják, hogy a példabeszéd: „mindent idejében“ egészségügyi téren úgy értelmezendő, hogy amire csak évek múltán lesz szükségünk, azt már ma kell kezdeményezni. Midőn tehát helyi érdekünkben a még távolban levő rém felé igyekezünk fordítani tiszti orvosaink és az egészségügyi bizottság figyelmét, nem vezet a felszólalási viszketeg. Vezet lakostársaink egészségügyének jól felfogott érdeke s azon tapasztalás, hogy minden olyan intézkedésre, mely az egészségügyre vonatkozik, épen azon ferde helyzetnél fogva , melyben az egészségügyi bizottság, a tisztiorvosi hivatal, az általa kezdeményezett, jónak látott, másutt czélszerűnek bizonyult intézkedések kivitelére hivatott közegekkel szemben áll, sok tanácskozás, irkafirka, ülésezés és ezekből kifolyólag hosszú idő kell. Vezet azon meggyőződés, hogy minden bajjal úgy lehet sikeresen megküzdeni, ha készületlenség, s ebből származó fejetlenség nem tartja kötve vész idejében a mentő kezet. Sok tennivalója van az egészségügyi bizottságnak városunkban úgy a köztisztaság, mint az élelmi czikkek, a lakások, a babonás néphit eloszlatása stb. körül, úgyannyira, hogy nem tesz felesleges munkát senki, ki munkára tettre hív. Bizodalmunk van azonban a férfiakhoz, kik városunk egészségügyét kezükben tartják, ennélfogva nyugodtan várjuk a város lakosai közegészség ügyében teendő intézkedéseiket, álmodva, milyen vihart idézett elő a rajta lévő szerencsétlen baráti felöltő. Ő még nem vette észre a cserét, mert az utazás csekély költségeire volt zsebében elegendő pénz , útközben pedig ábrándjaiba merülten az otthon hagyott kis feleségre gondolva, nem is gondolt a felöltő zsebében lévő tárczára, s még kevésbbé vette észre annak hiányát. A fővárosba érkezve szokásos szállodájába ment, ahol gazdag és jó vacsora után az utazástól fáradtan aludni dől. Reggel, miután felöltözök és reggelizett, emberi ösztönzésnek engedve, a felöltő zsebében lévő tárczát keresi. Mily nagy volt azonban meglepetése, midőn az ott találni vélt telt tárcza helyett egy üres (szerelmes) levelet talál. Nejének van czimezve. Gépileg fölszakitja s rémülten, tévedező tekintettel olvassa az ő kis feleségéhez irt szenvedélyes szerelmes levelet, mely alá az ő kedves egyetlen Tihamér barátjának neve van aláírva. — Oh a hütelen nő, — kiált szenvedélyes és dühös kifakadással, — mig én kényelméért, boldogságáért fáradozom , küzdök, izzadok, addig ő egy hütelen barát fajtalan öleléseit viszonozza férje távollétében; visszamegyek, rögtön, meglepem, szétzúzom, megölöm őket! E dühös szóáradat után kifelé akart rohanni , hazamenési szándékát megvalósítandó. E perczben azonban a szálloda sima főpinczére Kari úr lép be. Ferencz megsemmisülten tántorodott vissza , s kétségbeesetten rogyott a pamlagra. Hát Kari úr oly rettentő jelenség vola ? Korántsem. Frakkos és klakkos, finom és karcsú, orra kellemesen és kellneresen hegyes (a levegő hasításának okáért), udvarias és illemtudó, szóval egy tökéletes és szép ember, mint azt az egész környék Nanettje és Babettje bizonyítani tudja. Csakhogy kezében egy fegyver való, mely Ferencz mostani helyzetében sulytóbb vala Zeus menykövénél, rettenetesebb vala, mint Mars pallosa, s élesebb, hatalmasabb vala, mint Plútó háromágú villája. Egy számla volt. Nem festem tovább Ferencz szomorú helyzetét , az én szelíd lelkem által vezetett tollam (az állatkínzás elleni társulatnak is tagja vagyok) úgy sem volna képes azt kellőképen ecsetelni. Legyen elég, hogy Ferencz nem tudott fizetni, s mivel nem hallgatta a blitzészeti tan-folyamot (az egyetemen), reábeszélni igyekezett a Ganymedet, hogy engedje elmenni, majd megfizet. Kőszivre talált. — De hiszen nem megy az úr innen el, mig nem fizet, azt tudom! Mondá és ekközben főpinczéri élességü tekintetével vizsgálva Ferenczet. Látva annak dúlt arczát s határozott utazási szándékát, egy nagy eszme fogadzék meg különben is termékeny koponyájában. Hirtelen kiugrik a szobából, reázárja Ferenczre az ajtót, lefut a kapushoz, elbeszéli neki, hogy valószínűleg egy körözött hires sikkasztót fogott épen most el, s a rendőrséghez küldi őt. Még nem tért volt magához elfásult kétségbeeséséből , midőn nagy zajjal nyílik az ajtó, s azon Kari úr diadaltól sugárzó arczczal s a rendnek egy érdemes őre méltóságteljes tekintettel lépnek be. — Készüljön az úr, megyünk befelé. Mondá a rendnek gyalog alkalmatossága , nyájasan és szelíd buzdítással. Mit volt mit tenni, Ferencz terhes sóhajjal készülődik s indul kifelé. E pillanatban lép be, ép a legválságosabb pillanatban, Tihamér, s mindjárt utánna Ilonka, ki nem közölve szándékát Tihamérrel, szintén feljött segíteni a csomó megoldásánál. Ferencz megpillantva a hütelennek véltet, dühösen kiált: — Csalfa, hütelen nő, még ide is eljöttél kárörvendeni balsorsomon! — Bocsáss meg egyetlen barátom, az egész átkozott dolog az én hibám, ned teljesen ártatlan, átkos szenvedélyemtől elragadtatva írtam a szerelmes levelet, de ez a közbejött szerencsétlen azaz szerencsés véletlen miatt nem is jutott nőd kezei közé, bocsáss meg kedves barátom! — Igaz ez? — kérdé Ferencz kétkedő arczczal. — Hát te az ellenkezőt hitted, te gonosz , hát azt hitted, hogy én ily gyalázatosan megcsaltalak, te . . . A többit már nem mondhatta el, mert Ferencz csókjaival zárta el a pattogó biborajkakat. — Tehát megbocsátasz! — Meg barátom, mert fiat — mondá szép nejére kacsintva Ferencz úr nem is csoda . . . Kari úr és a rendnek érdemes őre ,szájtátva bámulok a különös jelenetet. Azonban a számla kifizetve, a személy- azonosság igazolva lévén, eltávozának, Kari úr teljesen meg volt nyugodva, a rendnek érdemes őre azonban fejcsóválva mormogá: — Nagyon gyanús. Gábor diák. KECSKEMÉTI LAPOK Katona-ereklyék. Városunk halhatatlan költője iránt újabban meleg érdeklődés fejlődött társadalmunk-ban. A közvélemény hazafias módon nyilatkozott az iránt, hogy a költő szülőháza emléktáblával jelöltessék, hogy sírjára nagyobb gondot fordítsunk és a költőre vonatkozó apróbb ereklyék is összegyűjtessenek. És a közvéleménynek engedve alakult is egy bizottság, mely a fent jelölt feladat megoldására vállalkozott. Ezen bizottság hazafias működését a magyar írók és művészek társasága is elősegítő, rendezvén az előálló költségek fedezésére egy hangversenyt, mely a czélra nagyobb összeget eredményezett. A bizottság az emléktábla felállítását november hóra határozta, és ámbár tudtunkkal az emléktábla elkészíttetésére nézve eddig nagyon kevés történt, meg vagyunk győződve, hogy a bizottság mindent el fog követni , hogy a leleplezési ünnepély mennél fényesebben sikerüljön. Ezen ünnepély pompáját és érdemét rendkívül emelné különösen, ha az emléktáblával jelölt ház egyik szobájában, talán ott, ahol a költő született — a költő ereklyéi összegyűjtetnének, mint ez Weimarban a Göthe- és Schiller-házban is a német géniusz e két héroszára és Salzburgban a Mozart-házban a híres zeneköltőre vonatkozó maradványokkal történt. Azon örvendetes helyzetben vagyunk, hogy B. Tóth ügyvéd úr szívessége folytán több katona-ereklyét megnevezhetünk, melyek helyben Kún Gergely és Kún Elek lakatosoknál találhatók és melyeket Tóth úr eredeti nagyságban lerajzolva, nekünk bemutatott. Ezen ereklyék a következők: 1. Ezüst-csat (áttört munka). 2. Aranygyűrű (ugyanilyen van Félegyházán Kún Antalnál). 3. Szemüveg (ezüst-foglalvány, gyöngyház-kagylatok). 4. Ezüst kávéskanál. 5. Ezüst sarkantyú-nyak, pengővel. 6. Nyárfa pecsétnyomó (igazabban bélyegző) kevert rézbetűkkel. 7. Fehér mázoscserép kávésibrik, kék czirádákkal (ennek párja Félegyházán van Kún Antal czipésznél, valamint s annál van egy vékony aranygyűrű is). 8. Ólom-tál, a hátulján „I. K“ betűkkel. 9. és 10. Ólomtányérok „k“ betűkkel. 11. Lámpaüveg. 12. Mázos fehér cserép kis tányér. 13. Metszett tükör, kirakott fényezett rámával, ennek sarkain réz-rózsákkal. 14. Fehér mázos mártásos edény. 15. Fehér mázos levesestál (tetővel), törött. A költő régi síremlékére vonatkozólag azt hitték eddig, hogy az az új emlékkő mellé a költő sirjába van eltemetve. De ezen sírkő is most megtaláltatott és összetörve két vörös márványdarabban a következő felírással van ellátva: „E szent kereszt alatt levő gyászhalom fedezi néhai Katona Józef városi első fiskális úrnak hült porait. Hasznos életének virágzó 37. hivatalának 11-dik esztendejében. Lelkét az ő kegyes teremtőjének hivséggel visszaadta 1830 ápr. 16-án, Melyet zokogó sóhajok közt emelték Szülei és 4 Testvérei 1832. 11. Junii.“ A kerek sírkő fölött vastag kereszt emelkedik. Ezen ereklyéket a városi közönség, hv 38. szü lönösen pedig a bizottság figyelmébe ajánljuk, melyeknek lehetőleg megszerzését nem volna szabad elmulasztani. A Kecskemétvidéki Gazdasági Egylet köréből, Horváth Döme úr elnöklete alatt folyó hó 10-ik napján tartott választmányi ülésben a következő tárgyak nyertek elintézést: Elnök úr az ülést megnyitván, általa előterjesztett azon jelentés, miszerint Villási Pál úr, a keszthelyi állami gazdasági tanintézet igazgató-tanára és a „Gyümölcsészeti és konyhakertészeti füzetek szerkesztője mai napon , az estéli vonattal városunkba érkezendő végre, hogy az itteni szőlőskertekkel megismerkedvén, azok keletkezése, kezelése, terjedelme és a gyümölcskivitelről több évekről adatokat gyűjtvén, már említett lapjában közölhesse, örvendetes tudomásul vétetett s egyszersmind fent tisztelt igazgató-tanár úr az Egyesület szívesen látott vendégéül kijelentetvén, a szőlőskertek megtekintéséhez mellé egy, több tagból álló bizottság küldetett ki; ugyanez alkalommal a szükséges adatok összeállítása iránt kellő intézkedés létetett. Villási Pál úr szeptember 10-ik napján este megérkezvén, a következő két napon át, kiindulva az izsáki úton, sorba meglátogatta csaknem valamennyi szőlőskerteinket. Ezen látogatás eredményének jelzése — kitérve a választmányi ülésből — röviden a következőkben vonható össze: Tisztelt vendégünk, mint különben is kora ifjúságától kezdve a gyümölcsészetnek élő s ez időszerént már rég országos hírnek örvendő szakférfiú, látva a haleszi szőlőknek még mindig termőképes óriás nagyságú alma- és körtefáit, valamint szemlélve az izsáki út végén levő szőlőkben, fejlendő virágzási koruk felé növésükben rohanva haladó igen szép gyümölcsfákat, több ízben szívből fakadó örömét fejezte ki a fölött, miszerint az általa eddig csak hírből ismert kecskeméti szőlőskerteket ezúttal színről színre láthatja. Elismeréssel nyilatkozott az itteni lakosság azon ügyességéről és szorgalmáról, melynélfogva azok általában csaknem mindanynyian értenek a gyümölcsfa-nemesítéshez, — dicsekedés nélkül mutogatván termőképes erőteljes sajátkezűleg ojtott fáikat, — dicsérőleg szólott a tisztaságról, mely kevés kivétellel az összes telepeken elömlik. Gyümölcstermésünk azonban ez évben nem lévén, több itt már meghonosult jeles gyümölcseinket be nem mutathattuk. De kifogásokat is tett, és pedig: nem helyeselte a fák túl sűrűn eszközöl ültetését, mely körülménynek oka a fák idő előtti elvénülése, mert a fák egymást súrolván és beárnyékolván , amint nem fejlődhetnek kedvük szerént, úgy árnybaborult ágaik korán elhalnak, a levágott ág helyéről a fák elodvasodnak, és rövid idő alatt elpusztulnak. Miért legalább minden második fát feleslegesnek, sőt szomszédaira nézve károsnak tart, a meglevők másik felét, ezeknek eltávolítása által látná megmenthetőnek. Az általánosan itt elterjedve levő kadarka-szőlőre pedig, tekintve különösen a néhány év óta alászállott bor árát, minek javulását, a szabadalmat nyert és a felismerhetlenségig tökélyre vitt készített bornak mind nagyobb-nagyobb térfoglalása tetemesen gátolja , azon javaslatot teszi, miszerint törekedjünk azokat a már különben is itt meghonosulni kezdő fehér ropogós és piros gyöngyszőlővel átejtani, és így, a bortermelést mellőzve, fogjunk a meg nem hamisítható csemege-szőlőszállításhoz. Ennek sikeresebb elérése tekintetéből, de általában is javasolja, miszerint a gyümölcsfákat kezeljük külön gyümölcsösökben, vagy legalább az újonnan ültetendő szőlőkbe ne tegyünk fákat, mert a szőlőnek a fa árnyéka halálos ellensége, az egyedül csupán a gazda árnyékát szereti! Az említett két gyöngyszőlő tőkéit pedig jónak látná az itt szokásos rövid csaposrendszer mellőzésével szálvesszőre, a földből egy méter magasan kiálló karóval mivelni, minthogy ezek így még bővebb termést hoznak, akáczfakaró pedig növelhető elég. Az ezen kezelés ellen fölmerült azon nehézségre, miszerint a szálvesszőzést az itteni homoktalaj meg nem bírja , illetőleg a szőlőtőly eljárás mellett 2—3 év alatt kimerül és elhal, tanár úr akként felelt, hogy nemcsak ez a homok, de akármelyik talaj is kimerülne, ha az itt divatos 3 lábsortávolság és egy sok tőketávolság mellett, szálvesszőzésre működnénk, és soha, vagy ritkán felül trágyáznánk , — mint értesült, hogy itt ez a szokás. — Ily eljárás mellett igenis kimerül a tőke, ami még inkább hihető, ha tekintetbe vesszük a szőlők között levő sűrű óriás gyümölcsfasort, melyek hihetetlen meszszeségre terjedő gyökerei minden tápanyagot elrabolnak a szőlőtől, ezeknek, eltekintve a fák okozta árnyéktól, így is, a szó teljes értelmében éhen kell elhalnia. Avatatlanok előtt — úgymond ő — hihetetlen , minő nagy területet befutnak egy erőteljes szőlőtő gyökerei, hát még ez óriás