Kecskeméti Lapok, 1883. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1883-09-16 / 38. szám

68. sz. Thalia temploma, a Múzsáknak szánt szent hely, az új színház. A népek műveltségének egyik főténye­zője: a művészet. Nem-e művészetéről volt világhírű Gö­röghon , Phoenicia, Assyria, Róma ? Azon nép, mely nem lelkesül a művészetekért, nem bir a műveltség valami nagy fokával. De Szeged büszke önérzettel mondhatja el, hogy ő mindig élt, halt a művészetért, mely utóbb annyira én­jévé változott, hogy nem kimérve a roppant költségeket , ily díszes színházat állíttatott fel. Elmondhatni, hogy ez Szeged legszebb épülete. Minden oldalról tekintve, megfelel a ma­gasabb műizlés minden követelményének. Hát még fedélzete s belseje! De erre gyenge már a tollam, mert úgy van vele az emberfia, hogy mindig előtte lebeg s még sem tudja leírni. De nemcsak a templom nagyszerű, hanem a papi kar is. Mert a szegedi szinész­­társulat 120 kitűnő tagból áll. A színháztól nem távol áll a pénzügyi palota, jobbról pedig a tör­vény­szék, melyen ezen felirat olvasható: „Épült 1881-ben, dr. Pauler igazságügyi miniszter minisztersége alatt. A márványtábla 4 sarkán pedig Tisza Lajos kir. biztos neve van művészileg bevésve. Pauler is elmondhatja, hogy Szegeden: „Exegi monumentum aere perennius!“ Tab­leaux ! A piacztér szép épületeit a Balog-palota zárja be. Két roppant nagy kupolával van ellátva és ez által biz el is van csúfítva. Innen éjszakra belépünk a felsővárosba s mindjárt ott találjuk a szerény templomot. A belvárost palánknak nevezik. Ezt el­hagyva, Dugonics András hires regényírónk születésházára bukkanunk. Egyszerű, fehérre bemeszelt házacska, egyetlen ablak nélkül s mégis innen sugárzott ki a világosság derengő fénye. A város emléktáblával örökítette meg e házat, melyet az ár épségben hagyott. „Itt született, itt élt, itt halt Dugonics András uram.“ E szavak hirdetik az arra menőnek, hogy ott látta a napvilágot az első jó magyar regényíró s első szegedi tanár. A Stefánia-sétányon áthaladva, a re­áliskola elé érünk. E sétányt csak a közepén felállított szö­kőkút teszi széppé. Négy sarkon négy nagy terméskő­golyó van emlékül hagyva, mert a Tisza hozta őket az iszapban. Más örökséget úgy sem hagyott! A reáliskola még a víz előttről maradt épület, oda menekültek a szegediek az ár elől. Termeiben most a Somogyi könyvtár 70,000 kötetével van elrendezve. — Hát a város belsejében is megtűrnek talán biz valami nitro-glycerin gyárt? — Kér­­dém megütközve barátomat — mert azt már messziről láttam, hogy nem lehet gőzmalom. — Az a nagykéményü ház Bakay Nán­dor kötélgyára — viszontó barátom. — A volt képviselőé ? — Igen , talán ismered ? — Nem, de szeretnék ily kitűnő férfi­val ismeretséget kötni. — Ezt könnyen megteheted, csak jel velem. És megnéztük a nagyszerű kötélgyárat. A főnök úr mindent megmutatott. A gyár már több mint száz éve van a család birto­kában s azt sikerült a szaktudomány oly fo­kára emelni, hogy e gyár a maga nemében egyedül áll a hazai s külföldi gyárak között, a­melyekkel a versenyt bizton kiállhatná. Különösen nagyszerű az új angol kender­­fonó-géprendszer s a tengeri hajókötélgyár. Örömmel hagytam el e gyárat, mert jól esett látnom a hazai iparnak ily nagy fejlődését. Most a Tisza-Lajos körúton vagyunk. — Nini, a királyi párnak mily sikerült gipszszobra van ama kirakatban! ? Kiáltok fel némi örömmel. Közelebb menve, még Kossuth arczké­­pét is vettük észre, mely egy babérkoszorú­val volt környezve.. Rubin Testvéreké e hazafias ezég. A berendezéseket megtekintendő, a főnök urak szives kalauzolása mellett az egész szép üzletet bejártuk, sőt barátom még két virág­vázat is vett. Lépteink a Dugonics-szoborhoz vezettek bennünket, mely a Dugonics-sétány előtt áll. Érczből van s Dugonics „Etelka“ czimü re­gényét tartja kezében. — Nézd csak, hogy elüt ez épület a többitől, mily régi, talán nem lett kisajá­títva ? — kérdem barátomtól, rámutatva a még tőlünk kétszáz lépésnyire fekvő házra. — Az a zsidó zsinagóga, — felesé bará­tom — úgyis szombat van, ha tetszik, tehát jörünk be. Az indítványt tett követte. A középkori szr. imaházak nézhettek úgy ki, mint a szegedi hitközségi templom. Mégis ha belépünk, az ájtatosságot mintegy megtestesítve látjuk. Még nem hangzott el egészen az orgona gyenge hangja, midőn a község szabadelvű papja, dr. Löw Immanuel, a hírneves tudós szónok lépett a szószékre és valódi, tősgyö­keres magyar beszédét e szavakkal kezdő: Hányszor némultak már el elleneid, Israel, mert kiderült az igazság ege ! . . . A beszéd mind rám, mind a jelenlevőkre nagy hatást gyakorolt. Meggondoltam, hogy eddig mily békés együttlétben éltek egymással a legkülönbözőbb felekezetek is s most .... majd 2 év óta , mondhatni vallásháború uralkodik e honban s felizgatja egyik felekezetet a másik iránt. Mennyi áldozatába került ez már a szegény hazának ! . .. . — Te, hisz nem vagy nő, talán csak nem lettél szerelmes e papba? — mondá ba­rátom, ki eltalálta, hogy mily gondolatokkal foglalkozott lelkem. — Biz szerelmes lettem én, de nemcsak ő belé, hanem szónoklatába is. — Igazad van, majd úgy jártam én is. Hanem most forduljunk egyet és folytassuk sétánkat. H. E. KECSKEMÉTI LAPOK ÜZLET. Sertésvásári jelentése az első magyar sertéshizlaló és kölcsönelő­legező részvénytársulatnak. Budapest-Kőbánya, szeptember 14. Ámbár a héten sok külföldi érkezett és a múlt héthez képest 2300 drb. sertéssel több szállíttatott külföldre, a folytonos nagy mennyiségű felhozatal miatt az üzlet különösen nehéz jószágra nézve, mely kevés figyelemben részesül, mégis lanyhán folyt. Heti átlagárak:­ magyar vás.­ára 260—300 klg. nehéz 54 V.—55 kr., 180—260 klg. nehéz 55 —56 V. kr.; öreg 300 klg. túli 53 kr.; vidéki sertés 55—56 kr. Transitóban: szerbiai 55—57 kr., romániai 55— 58­/2 kr. tiszta klgrammonként. Helyi állomány: szeptember 7. maradt 128,701 db. Felhajtás: alvidékről kövér . . 2782 db. „ sovány . . 39 „ Szerbiából .... 2988 „ Romániából .... 3283 „ m. államvasúttal kövér 2769 „ „ sovány 1802 „ vidéki.........................— „ 13,663 „ 137,364 db. Elhajtás: Felvidékre .... 646 db. Bécsbe (m. h. 579 db.) 1668 „ Csehországba . . . 833 „ Bodenbachon át . . 3400 „ Ruttkán át ... . 2961 „ Délnémetországi . . 65 „ Budapesti fogyasztás . 2376 „ Kültelki....................100 „ Magyar állam vaspályán 76 „ 12,125 „ Marad állomány: 125,239 db. Piaczi árjegyzék. Felelős szerkesztő : FEKETE JÓZSEF. Tiszta búza métermázsánként . 9.80 krtól 10.— krig. Kétszer „ „ . 7.80 „ 8.— „ Rozs „ . 6.70 „ 7.— „ Árpa „ . 7.— „ 7.20 „ Zab „ . 6.40 „ 6.60 „ Tengeri „ . 6.60 „ 6.80 „ 5 Hirdetmény. Nagy Mihály és Horváth Katalintól a város által visszavett 21 hold 265 négyszögöl szentkirályi föld­birtok örökáron leendő eladatása a 11.183/1883. számú tanácsvégzéssel megrendeltet­ven, az árverés megtartá­sára folyó szeptember Elő­ty-ik napjának d. e. 9 órája a gazdászati hivatalba kitizetett. Miről venni szándékozók ezennel értesittetvén, 200 frt bánatpénzzel az árverésre meghivatnak, az árverési feltételek pedig a gazdászati hivatalban bár­mikor megtudhatók. Kecskemét, 1883. szeptember 15. 144 (1—1) Gazdászati osztály. 3 kell maradnom, de szellemileg a megnyitá­son ott leszek és óhajtom mély hálaérzettel, hogy a főiskolát, — melynek ezerek köszö­nik velem együtt erkölcsi és szellemi kiké­­peztetésüket, — fontos és magasztos czéljai elérésében isten és nemzet továbbra is hatal­mas karjával védje, emelje és támogassa! — Az iskola dicső eszméjével kapcsolatban eszembe jutottak annak fáradhatlan szorgalmú, nagyérdemű lelkes kertészei: a tanárok és ta­nítók.— Úgy vélekedtem, hogy nem követek el indiscretiót, midőn azok pályája iránti ér­deklődésemnek , méltánylásomnak és tisztele­temnek épen a mai napon az által kívántam tettleg kifejezést adni, hogy nyugdíj-, illetőleg segély-alaptőkéjük gyarapítására a postán külön utalvány mellett 100, azaz száz fo­rintot küldöttem átadás végett tisztelt bará­tom uram kezéhez, magamat szíves üdvöz­lettel továbbra is nagyrabecsült szeretetébe ajánlva, tisztelő barátja Bankházi Ács Ká­roly.“ — E szószerint közlött levél minden dicséneknél ékesebben szóló tanúbizonysága az adományozó nemes szive és emelkedett szellemének, valamint ama változhatlan von­zalom és ragaszkodásnak, amelylyel főiskolánk iránt viseltetik. Lelje föl megérdemlett ju­talmát saját öntudatán kívül a közelismerés- és hálanyilvánitásban; a közintézeteknek pedig adjon Isten minél több ily buzgó pártfogót. — A modern agitatiok legjobb eszközé­nek bizonyult már régóta a népdal, mert a a­mit a nép különben meg nem értene, meg­érteti vele egy jó, szívre szóló, fülbemászó nóta. Emlékszünk, hogy a német szoczialis­­táknak is legerősebb fegyverük volt egy gas­­senhauer. Eine feste Burg ist Lasallé’s Bund Er wurzelt fest auf Felsengrund és a magyar szoczialismusnak, mit a sokkal kedvesebb hangzású antiszemitizmus neve alatt ismerünk, szintén egy nóta adja meg egész zamatját, mely semmi ablakbeverésnél se hi­ányozhat. Erről a „zikczene zakczene“ nótá­ról írja a „Kecskemét“, hogy múlt kedden tartotta nálunk felavatási ünnepélyét a nyil­vánosság előtt — egy igen vígkedvű hal­vacsora alkalmával. — A „Kecskemét“ reflektál múltkori czik­­künkre, melyben ez idő szerint felesleges­nek mondtuk a népgyűlés tartását és a­helyett, hogy mint első felszólításában a nép szavá­nak kifejezése által a jelenlegi válságos időben lovagias ellenzékhez képest támogatni ígérte a kormányt, most kijelenti, hogy rosszulását akarja kifejezni Tisza Kálmán alkotmánysér­tése ellen. Sok függ a politikai felfogástól, de mi sehogyse láthatunk abban alkotmány­­sértést, hogy Tisza kormánybiztost küldött Horvátországba rendet csinálni, a­ki Ő Fel­sége megbízólevele szerint „utas­ításait a ma­­gyar kormányelnöktől veendi.“ Legyen ennek a neve Ramberg, vagy más, a fődo­log mindig az marad, hogy a magyar álla­miság védelmére, a magyar minisztérium megbízottjaként szerepel. Tiltakozunk az el­len, hogy Tisza Kálmán Bécsbe koldulni járt a közös kormányhoz, vagy Isten tudja kihez, ő kötelességét teljesíté, midőn alkotmányunk értelmében előterjesztést tett . Felségének , ki javaslatait teljes terjedelmekben elfogadni kegyeskedett és hogy a közös kormány he­lyeslését is kieszközölhette magának, épen abban látjuk garantiáját annak, hogy azon esetekben, midőn Magyarország oly oldalon támadtatik meg, hol a veszély az egész mon­archiára átcsaphat — Bulgária legújabb ese­ményei eléggé világossá teszik a közeledő veszélyt — a magyar kormány az összes mon­archia hatalmával léphet fel. Tisza Kálmán a közös kormánynak nem tett semmiféle con­­cessiót, nem is kívántak tőle. Ha a tisztelt ellenzék mindezek daczára jónak látja, hogy Tisza bukását elősegítse, az az ő dolga, de bármilyen hősies bukás volna is az, mit tisztelt laptársunk Tiszának előkészít, mi sokkal helyesebbnek látjuk Tiszának valóban nagy államférfihoz és nagy hazafihoz méltó kitűnő gyakorlati politikáját, mint az el­lenzék idegességét ott, a­hol arra semmi szükség nincs. — A régi egyforintos bankjegyek e hó végével lejárnak és azontúl semmi hivatalban sem fogadtatnak el. Figyelmeztetjük tehát a közönséget, hogy iparkodjék rajtuk túladni. — Lapunk szerkesztőjét a helybeli ipa­ros ifjúság önképző-egylete tiszteletbeli tagjá­nak választotta és a díszoklevelet múlt vasár­napon egy háromtagú küldöttség adta át. Köszönettel fogadjuk e kitüntetést és némi büszkeséggel hivatkozunk reá, mert mindenkor egyik fő törekvésünk volt e lapok hasábjain az iparos érdekeknek szolgálni. Kétszeresen örvendünk tehát látni, hogy a helybeli iparos ifjúság, mely mindig kifogástalan jó hírben állott, a munka tiszteletét az által is igyekezik kivívni társadalmunkban, hogy egy görög bölcs , Aristoteles állításának ellenében: Xaipouoiv sáv ti? s5c zupó; voT? iSíoi? o^oXá^siv, mely szerint a­ki napról-napra anyagi mun­kával foglalkozik, annak gondolatai ritkán emelkednek túl a személyes érdekek körein a buzgó önképzés által, a szellemi műveltség kincseinek megszerzésére is súlyt fektet. Leg­jobban jellemzi iparos ifjúságunk lelkületét az a négy ige, melyet díszoklevelük tartalmaz: szorgalom, erény, hazafiság, testvériség és mi csak azt kívánhatjuk, hogy ezen magasz­tos jeligék követésével iparososztályunk jövő reményei, az élet nehéz küzdelmeiben, izmo­sodjanak, fejlődjenek és elvegyék a jutalmat, mire korunkban csak a polgári erényekkel párosult becsületes szorgalom és munka tart­hat igényt. — Noszlopy Tivadar Úr, lapunk mun­katársa, újabban egy kötet költeményt adott ki „Vadrózsák“ czím alatt. E kötet újabb bi­zonyságot tesz a fiatal szerző valódi hivatott­­ságáról és fejlődéséről. Találunk benne néhány teljesen sikerült költeményt, mely ismert nevű írónak is becsületére válnék, de aka­dunk olyanokra is, melyek egy még teljesen ki nem forrt tehetség szárnypróbálgatására val­lanak. Figyelmeztetjük azért szerzőt, hogy művei kiválasztásában nagyobb önkritikát gyakoroljon, nehogy úgy járjon mint En­­drődi Sándor, kinek mindenesetre többet ártott mint használt, hogy geniális költeményeit a kezdő gyenge kísérleteivel vegyitette. A hangulatos költeményfüzért ajánljuk t. olvasó közönségünk figyelmébe. Kapható helyben Scheiber József könyvkereskedésében.­­ A jogakadémiának igen szép meg­nyitó ünnepélye volt f. hó 10-én, a midőn dr. Kovács Pál és dr. Bagi Béla újonnan vá­lasztott tanárok formaszerűen beigtattak és elfoglalták tanszékeiket. Dr. Kovács Pál szép beszédben köszönte meg egyhangú megválasz­tatását és ígérte, hogy a­mily kemény har­­czot folytatott ezelőtt a jogakadémia ellen, és oly keményen és önzéstelenül fog küzdeni ezután mellette. Előadta egyúttal tudomá­nyos álláspontját, mit oktatásaiban követni fog és azon helyes eszméket pendíté meg, hogy a vizsgálatokra való tekintettel a buda­pesti egyetem tanárának rendszerén indul és a hallgatóknak szorosabb viszonyba kell lépni a tanárokkal. Utána dr. Bagi Béla rövid szavakban mondott köszönetet megvá­lasztatásáért, addig is, míg székfoglalóját megtarthatja. Végül Csilléry Benő igazgató szokott tapintatos gyakorlati modorával örömét fejezé ki a fiatal tanárok ígéretei fölött és az intézet régi tanárainak nemes példájával buz­dítva ifjú kartársait, a tanévet megnyitottnak nyilvánítá. — A sokáig tartott meleg napok után ugyancsak megeredtek az ég csatornái. Már több mint egy hete folytonosan esős ziman­­kós idők járnak, a mi kukoric­avetéseinkre és szépen mutatkozott szőlőinkre ugyancsak káros. Majdnem úgy vagyunk vele mint az egyszeri huszár, a­ki lovára akart felugrani és fohászkodott, hogy segíts Isten, aztán ak­korát ugrott, hogy átesett a lovon; mikor másodszor neki darálja magát, ismét fohász­kodik: segíts Isten, de ne olyan nagyon. Mi is elmondhatjuk: Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. — A vásári­ nagy-utcza kikövezését hol­nap kezdik meg, a válalkozó V. Juhász Jó­zsef, ki munkavezetőjeként Schlossert jelölte ki. — A városunkban 23—24 év eszközlendő kiállítás alkalmával a gazd. egyesület hang­versenyt és bálát rendez az Olvasó­ kör helyi­ségében. — Hymen. Makói Makay Győző kir. felmérési tisztviselő, Makay Emil helybeli köztiszteletben álló pénzügyőri biztos úr fia e hó 6-án eljegyezte Jánoshidán Olgyai Mol­nár Ilonka kisasszonyt, a község postamester­­nőjét.— Ugrik Kálmán kis­kőrösi tanító elje­gyezte városunkból Fehér Rózsa kisasszonyt. Tartós boldogságot kívánunk a fiatal márka­pároknak. — Színház. Múlt szombaton előadták Orosz Ádám pertárnok úr bohózatát: „Mo­­kány Bérczi viszontagságai.“ A darab nin­csen ugyan kellőleg kidomborítva, de már tárgyánál fogva sok érdekes nevettető részek­kel bír. Legérdekesebb pedig az, hogy Orosz Ádám úr ezen darabjával megelőzte Ágait, ki tudvalevőleg az országszerte ismeretes typikus alakok megteremtője volt. Vasárnap játszották „A kintornás család“-ot, hétfőn pedig a nyári évad befejezéséül „Egy katona története“ ismert hatásos színművet. Ezzel a nyári társaság búcsút vett városunktól, a­hol ugyancsak rossz napjai voltak. Hát a télre mit határozott a szinügyi bizottság? — „Az én népem“ czimű képes beszély­­gyüjteményre Tóth József a „Nagy Kőrös“ lelkes szerkesztője, előfizetést hirdet: Ára 2 írt, kiadja Aigner La­jos. Melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. — A gazdasági egyesület válaszmánya e hó végén rendezendő kiállítás alkalmára 50 tagú bizottsággá egészítette ki magát. Az első gyűlésen a vendégek elszállásolására tör­téntek intézkedések. — Hirtelen halál. Domokos György 56 éves ügynök f. hó 12-én az utezán hirtelen rosszul lett, s mielőtt az orvosi segély érke­zett volna — meghalt. — Az Új zenedében az előadások e hó 10-én megkezdődtek és naponként 4—5 órát vesznek igénybe, növendékek szép számmal jelentkezvén, a­mi igen örvendetes jelenség. Az intézet eddig is már kitűnő hangszerekkel rendelkezik. Különösen kitűnik köztük egy concert-zongora (a mi eddig városunkban még nem volt), továbbá több igen jó czim­­balom, olyan felnőttek részére, kik e hang­szert játszani óhajtják. Megjegyzendő, hogy oktatást egész külön teremben bárki is külön órákban vehet; egy kitűnő czimbalom tanár­ral a zenede igazgatója már alkuban is áll. Úgy halljuk, ezen városunkban egészen új intézet a városhoz subventioért folyamodott, és mi csak helyeselhetjük e lépést, mert más városokban is mindenhol segélyezni szokták a zenedéket. — Brutális fiú, Kállai Lajos czigány több alkalommal gorombán bánt édes­anyjá­val, utóbb is kegyetlenül elpáholta, mit az anya feljelentvén , a rossz fiú a járásbíróság­nak adatott át megfenyités végett.­­ A helybeli iparosifjúság folyó hó 2-án rendezett tánczmulatsága alkalmával a követ­kező urak voltak szívesek felülfizeteni: Fekete József úr 3 frt, Mészáros János úr 2 frt 40 krt, Tánczos János úr 20 krt, Vincze Sándor úr 20 krt. Fogadják érte az ifjúsági egylet legforróbb köszönetét. — Rendőri hírek. Grosz Lipótn­ak a reform, egyház épületében levő üzlete ajtajából valaki folyó hó 11-ikén­­ kosarat és lábbelit eltolvajolt. A rendőrségnek sike­rült az ellopott tárgyakat Kerekes Sándor csizmadiánál feltalálni, mely alkalommal an­nak is nyomára jöttek , hogy Ábel István 5. t. 181. sz. a. lakosnál eszközölt tolvajlás­­nak szintén Kerekes tettese, átkisértetett a járásbírósághoz. — Robek A. vasúti munkás mellék keresetként űzte, hogy a teherkocsikra felrakott gyümölcsös kosarakat felmetszette s annak tartalmát megdézsmálta s eladta. De rajta vesztett, s most a börtönben elmélkedik a szerzés módjai felett.

Next