Kecskeméti Lapok, 1884 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

TIZENHETEDIK ÉVFOLYAM. 42. szám, 1884. OKTÓBER 19. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ­­ Egész évre 5 frt 2 kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet■ SZERKESZTŐ LAKIK: KŐRÖSI-NAGY-UTCZA, 7. SZ. KIADÓ­HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje­delmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Gabonaár-hanyatlás és mezőgaz­dasági válság. A búza és más termények ára oly alacsonyra szállott, hogy sok gazda már a termelés költségeit alig tudja abból kihozni, s e miatt, sem hogy termését — mint magát kifejezi — „el­vesztegetné“, inkább kölcsönhöz folya­modik , gabnakészletét pedig elteszi az időre, mikor az árak ismét emelkedni fognak. Szomorú egy dolog ez nagyon ! A gazdának drága kölcsönpénzen tartani fenn a gazdaságot, csak kivé­telesen is ritkán volna szabad. S itt az a kérdés, várjon ma gazdáinkra ez a kivételes eset áll-e, vagy pedig egy olyan mezőgazdasági válság van jelen, melyen a kölcsön vett pénz , és a gabona­­termés eladásának jobb remény fejé­ben tett elhalasztása nem segít, csak ront? Határozottan az utóbbi esetet kell vélelmeznünk. A gabonatermelés nagyobb arányok­ban növekedik , mint a fogyasztó embe­riség létszáma, s ha a gabonatermelő or­szágokban csak középtermés van is, a kínálat sokkal nagyobb mindenfelé, mint a kereslet, a­mi nagyon termé­szetesen az árak hanyatlását vonja maga után. Itt tényekkel állunk szemközt. Ma már nemcsak az orosz, román és amerikai gabona versenyez velünk, s átalános jó termés idején nyomja az árakat, hanem a távol India is vesze­delmes versenytárssá lett, s olyan te­rületek termelése számot tesz a világ­­versenyben , a­melyek ezelőtt minden számítgatásból kimaradtak mint isme­­­ retlenek. Tehát a gabonaár-hanyatlásnak­­ olyan oka van, mely állandó lévén, f­okozatát a gabonaár-hanyatlást nem tekinthetjük múlékonynak. Ezen kormányszabályrendelettel, agrárius tanokkal változtatni nem lehet. Itt egyetlen mentség van, az, ha ugyanazon területen, ugyanazon mun­kaerővel többet termelünk, mint ver­senytársaink. Ehhez azonban pénz kell, a­mit gazdáink befektethessenek a művelésük alatt álló gazdaságba, és pedig olcsó pénz, mely a­midőn a termelést nö­veszti egyrészről, drága kamatával ne eméssze azt fel másrészről. Vagyis, azon kell működni minden téren, hogy gazdáink nagy termeléshez, megkivált­­tató befektetéshez szükséges olcsó hitelt élvezhessenek, olcsó pénzhez juthas­sanak. Mintha csak azonban a régi köz­mondás akarná magát érvényesíteni: „átok fogta meg a magyart“, évek óta úgy működtek közre barátai és ellen­ségei, hogy az olcsó pénz lassan-lassan kikivánkozott az országból. Agrarius mozgalmakat támasztot­tak , s nyakunkra hozták az antisemi­­tizmust s mind a kettővel — legalább közvetve — a magyar gazdaközönség megmentője, az olcsó hitel ellen visel­tek hábm­írt . Erre nekünk semmi szükségünk se volt, különösen nem pedig azért, mert itt, hol a mezőgazdaságban áll a nem­zeti vagy­on, s ha a gazda kárt vall, kárát az egész nemzet érzi, a hitel, az olcsó hitel ellen közvetve vagy köz­vetlen viselt minden háború, egyúttal testvérharcz, melyet a nemzet fiai egy­más ellen viselnek. Az orvoslásnak azonban be kell kö­vetkezni, áldozattal bár, de gyökere­sen, és­pedig az­által, hogy Magyar­országot át kell változtatni iparos ál­lammá. Szántó vető ország gazdaggá nem lehet, gazdagság nélkül pedig a mű­veltségben előhaladás nem képzelhető. Oda kell törekedni, hogy a magyar agrikultúrát a külföldtől függetlenné tegyük, s ezt úgy érhetjük el, ha ki­fejlett iparunk lesz, s ez a magyar gabonát idehaza elfogyasztja. Míg ez meg nem történik, gabo­nánknak csak akkor lesz ára, ha ná­lunk lesz mit eladni, de másutt nem terem. Erre számítani azonban nevetséges volna, valamint arra se gondolhatunk , mert nagyon is távol vagyunk tőle, hogy a világ népe úgy fel fog szapo­rodni, hogy az életszükség parancsolta kereslet nagysága lendületet ad a ga­bonaár-emelkedésre. A gabonaárak mostani példátlan ha­nyatlásánál van még egy igen fontos momentum , melyet különösen fontolóra kell venni, az, hogy a nyugati népe­ket ez az árhanyatlás nemcsak kelle­metlenül nem érinti, de egyenesen nyer­nek általa, mert olcsón fogyasztják, mit legmagasabb árért is meg kellene vásárolniuk, a gabonát, tehát ők arra nézve, hogy áremelkedés álljon be, tesznek, sőt érdek­ök parancsolja azt a­mennyiben rajtuk áll, fentartsák. Ennélfogva, de meg különösen a­mit már fentebb is említettünk, annál­­fogva, hogy mivel a magyar nemzet vagyonának roppant többségét a föld­birtok képezi, s ha a földbirtokos osz­tály szenved, az egész nemzet szenved, nemcsak a közvéleménynek, de magá­nak államhatalomnak , és a törvényho­zásnak közbe kell lépni, hogy az or­szág a fenyegető válságot kikerülhesse , vagy ha ki nem kerülheti, hogy az a lehető legcsekélyebb pusztítást vihessen véghez. Most az országgyűlés együtt van, s épen a felirati vita van napirendjén. Hisszük, hogy e válsággal foglalkozni fog s ha egyebet nem tesz , mint sze­mére lobbantja az agráriusok és anti­­semiták ama nagy vétkét ezek képvi­selőinek , hogy meggondolatlan agitá­­cziójukkal mennyire okai voltak a fe­nyegető veszedelemnek, már ezzel is sokat tesz, de reméljük, hogy az or­voslás módjára nézve is útmutatással fog szolgálni. Mi azt hisszük, a magyar gazdát akkor nem fenyegeti többé a válság, ha megérheti, hogy termésének itthon lesz biztos piacza. Ez úgy lesz elérhető, ha iparunkat nemcsak fejleszteni törekedünk , de az országot egyenesen iparos állammá át is alakítjuk. Erre gondoljanak mezőgazdáink , iparosaink, az intelligenc­ia, kikből alakulnak a különböző pártok. Ezt tart­ják szem előtt ezek is, és erre­felé irá­nyozza működését a kormány, erre a törvényhozás, a tárcza A vízcsepp világa. Vannak állatok, melyek a földszinen majdnem minden éghajlat alatt megélnek, és a hideget és meleget egyaránt kiállják a­nél­kül, hogy a külső befolyások lényegesen meg­változtatnák szervezetüket. A kutya, az em­ber hű társa és kísérője, majdnem minden világrészben otthonos; házi állataink közül több szintén nagyon el van terjedve, de az infuzóriák általános elterjedésével szemben az ő­ elterjedésük nagyon korlátoltnak mondható. Az infuzóriákról bátran elmondhatjuk, hogy mindenütt ott vannak, mindenütt, még ott is, a­hol legkevésbé sejtenénk, a távoli rideg észak jégmezőitől le az egyenlítő vidé­kéig, hol a nap merőlegesen bocsátja suga­rait a ragyogó természetre, a hegyek aljától föl a hólepre, felhőkig magasló csúcsokig, folyó vizekben, mocsárokban, tavakban, po­csolyákban, a tengerben, barlangok mélyé­ben, földalatti vizekben, a meleg forrásokban s a porban egyaránt, mindenütt és mindenben kimondhatatlan számban nyüzsögnek ezek az apró kis teremtmények, melyeknek legna­gyobbika is alig éri el az 1 vonalnyi nagy­ságot, s melyek közül a legtöbb csak a milli­méter ezredrészével mérhető. Több százszo­ros, sőt ezerszeres nagyításra van szükség, ha tisztán és kivehetően akarjuk őket látni; szabad szemmel, ott a­hol mikroskopon át miriádokat látunk, nem látunk egyebet egy színes foltnál. Egyetlen egy vízcsepp több millió állatkának ad helyet, s ezen megfog­hatatlan szám egy ilyen kis helyen él, mo­zog, táplálkozik és szaporodik , az ember azt hinné, hogy mindez a mesék világába tarto­zik , pedig nem a tiszta­­valósággal állunk szemben. A nagy folyók iszapja részben az infu­zóriák­nak köszönheti termékenyítő erejét. A Ganges folyó egymaga egy év alatt a legna­gyobb egyptomi pyramis tömegének hat-nyolcz­­szorosával felérő mennyiségű infuzóniát visz a tengerbe. A tavak vizét ezen állatkák mér­hetetlen tömege festi vörösre, zöldre; egy kanálnyi állott mocsárvízben több ilyen állatka van, mint az egész föld kerekségén ember. Azt hiszed tisztelt olvasóm, hogy ezzel befejeztük azon helyek felsorolását, melye­ken infuzóriák találhatók? Korántsem. Nézz körül szobádban, ezek a titokteljes kis lények körüled, közvetlen közeledben is találtak ma­guknak helyet. Ha kezedbe vennél egy jó mikroskópot, s megvizsgálnál egy cseppet abból a vizből, a mely virágedényeidből le­­szivárgott, annyi állatkát látnál, a mennyit megolvasni képtelen volnál. Az emberi és ál­lati test nedves váladékaiban s más termé­keiben, még az anya tejében is, mindig újra meg újra csak infuzória és infuzória! Egy csipet moha a zsindelyes háztetőről, vagy egy százados fáról, egy csipetnyi ned­ves föld valamelyik kert rejtett zugából, a nedves falakon, mindig és mindenütt csak infuzóriákkal fogsz találkozni. Az infuzóriák tehát nem olyan állatok, a­melyeket csak hosszas kutatás után lehet fölfedezni. Ha valaki röstelli a fáradságot egy álló vizet, tavat vagy mocsárt fölkeresni, elég, ha egy üvegcsét a nyitott ablakba állít, bele egy darabka maradék gyümölcsöt vagy húst tesz, az egészet vízzel leönti, s a levegő és nap melegének kiteszi, s ezen az úton is a legrövidebb idő alatt egész sereg infuzória fejlődését segíti elő. Némely anyagnak, mint pl. az ammóniáknak az a különös sajátsága van, hogy kis mennyiségben a kitett vízbe öntve, ezen apró lények fejlődését hihetetlen mértékben elősegíti. Még a szerves anyagok jelenléte sem szükséges föltétlenül. Egy pohár tiszta vízben, mely a szabad levegő és a nap melegének van kitéve, bár kisebb mennyi­ségben , de mégis megjelennek ezen állatkák. Ez az első tekintetre ellentmondásnak tet­szik, de ha megtudjuk, hogy a szelek és gyengébb légáramlatok, a magukkal sodort por között apró szervezeteket is hordanak szerteszéjjel, akkor nem fogunk csodálkozni, hogy a szabad levegő befolyása alatt még tiszta vízben is megjelennek az infuzóriák. D­arwin észleletei kimutatták, hogy az atlanti óc­eán viharai által tova ragadott por­ban , messze a partoktól, még nyílt tengeren is találhatók infuzóriák. Már most mi az infuzória ? Ehrenberg e század első tizedeiben még minden szabad szemmel nem látható apró ál­latkát az infuzóriák közé sorol­t munkájában sok olyan szervezeteket vesz föl, melyek napjainkban már ezen kis lényektől külön­választva máshova boroztattak. A diatomeák a növényvilágba kerültek, rotatoriák pedig a fejlettebb állatok közé osztattak be. Az infuzóriák véghetetlen apró, rende­sen színtelen, vagy néha gyengén zöld, kékes fehér, vörös, barnás, feketés színű kis te­remtmények. Testük egy különös kocsonya­nemű agyagból áll, melynek Dujardin a „sarcode“ nevet adta. Ezen kocsonyanemű test látszólag minden szervezetet nélkülöz, tömött, ruganyos és összehúzható. Az infuzóriák teste, legyen az gyengén színes vagy színtelen, mindig átlátszó. Az egyes állatkák színezése föl sem tűnik, s csak akkor festik meg a vizet, melyben élnek, ha nagy tömegekben lépnek föl. Scoresby sarkutazó állítja, hogy a tenger felületén sok­szor színes csikók mutatkoznak, mit az infu­­zóriáknak tulajdonít. Darwin földkörüli uta­zásán , melyet a Beagle nevű angol hajón Fitzroy kapitánynyal tett, egy nagyon érde­kes esetet észlelt. A hajó Chili partjaitól 50 mértföldnyire haladt, egy a tenger vizében élesen határolt iszapos vízszalagon ment ke­resztül , mely nagyon hasonlított olyan folya­mok vizéhez, melyek vörös agyagos meder­ben folynak. A színes szalagból merített víz az üvegben színtelennek látszott, s apró Vipoo köbvonalnyi térfogatú állatkákat tartalmazott. Az állatkák teste a középen össze volt szo­rulva, s egész terjedelmében finom pehely­­szerű szőrrel fedve. Mozgásuk gyors volt, s néha-néha egy-egy széjjel robbant közülök. A Beagle egy nap két ilyen színes rétegen hatolt át, melynek mindegyike Darwin szá­mítása szerint több mint 100 négyszögmért­­földre terjedhetett. Kisebb álló­vizeinken sem ritka az ilyen tünemény. A tavak vize sokszor egészen zöld a bennük nyüzsgő infuzóniáktól. A tenger­partokon készített medenczékben, az úgyne­vezett szalm­ákban, a nap heve által elpáro­logtatott tenger­víz, mely már meglehetős mennyiségű sót tartalmaz, a rózsaszint, me­lyet időnként ölt, szintén ezen állatkáknak köszönheti. Lenwenkock, Ehrenberg és Pouchet rend­­kívü­l fejlett szervezetű állatkákat látnak az infuzóriákban , míg Müller, Cuvier és Lamarck nagyon is egyszerű kis lényeket látnak ben­nük. Az újabb megfigyelések megmutatták, hogy a középút az igazi, s hogy se túlságo­san komplikált, sem nagyon egyszerű, hanem olyan középszerű szervezettel bírnak , a­mely ilyen alsórendű állatoknak megfelel. Az egynemű kocsonyás anyag, mely tes­tüket képezi, helylyel-közzel tömörebb, szem­csés vagy hólyagos. Egészen a legújabb idő­kig , még egy külső burkot is megtagadtak tőlük; ma azonban már általánosan elfogad­ták , hogy az egynemű kocsonyás anyag az állat külső részén tömörebb, s igy a belső A kisipar boldogulásának feltételei, tekintettel a budapesti é r­s­z. kiálli­ 171­. Ildi ion univ.­ 7 magy. kir. miniszteri osztálytanácsostól. Az ipari termelésnek anyagi sikerét a versenynek feltételei adják meg. E részben a nagyipar már elejétől kezdve hozzá lett szokva a megfelelő tényezőkkel számolni. Annyi bizonyos, hogy a verseny feltételei között kiváló befolyással bír a termelő értel­­messége s a részére rendelkezésre álló szak­­képzettség. S a­míg e tekintetben a nagyipar nagyobb tőkéje folytán hamar tud eligazodni, a kézművességnél egészen eltérő jelenségek mutatkoznak. A kézműves nem rendelkezik akkora tőke felett, hogy a munkafelosztás

Next