Kecskeméti Lapok, 1884 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-19 / 42. szám
TIZENHETEDIK ÉVFOLYAM. 42. szám, 1884. OKTÓBER 19. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre 5 frt 2 kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet■ SZERKESZTŐ LAKIK: KŐRÖSI-NAGY-UTCZA, 7. SZ. KIADÓHIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Gabonaár-hanyatlás és mezőgazdasági válság. A búza és más termények ára oly alacsonyra szállott, hogy sok gazda már a termelés költségeit alig tudja abból kihozni, s e miatt, sem hogy termését — mint magát kifejezi — „elvesztegetné“, inkább kölcsönhöz folyamodik , gabnakészletét pedig elteszi az időre, mikor az árak ismét emelkedni fognak. Szomorú egy dolog ez nagyon ! A gazdának drága kölcsönpénzen tartani fenn a gazdaságot, csak kivételesen is ritkán volna szabad. S itt az a kérdés, várjon ma gazdáinkra ez a kivételes eset áll-e, vagy pedig egy olyan mezőgazdasági válság van jelen, melyen a kölcsön vett pénz , és a gabonatermés eladásának jobb remény fejében tett elhalasztása nem segít, csak ront? Határozottan az utóbbi esetet kell vélelmeznünk. A gabonatermelés nagyobb arányokban növekedik , mint a fogyasztó emberiség létszáma, s ha a gabonatermelő országokban csak középtermés van is, a kínálat sokkal nagyobb mindenfelé, mint a kereslet, ami nagyon természetesen az árak hanyatlását vonja maga után. Itt tényekkel állunk szemközt. Ma már nemcsak az orosz, román és amerikai gabona versenyez velünk, s átalános jó termés idején nyomja az árakat, hanem a távol India is veszedelmes versenytárssá lett, s olyan területek termelése számot tesz a világversenyben , amelyek ezelőtt minden számítgatásból kimaradtak mint isme retlenek. Tehát a gabonaár-hanyatlásnak olyan oka van, mely állandó lévén, fokozatát a gabonaár-hanyatlást nem tekinthetjük múlékonynak. Ezen kormányszabályrendelettel, agrárius tanokkal változtatni nem lehet. Itt egyetlen mentség van, az, ha ugyanazon területen, ugyanazon munkaerővel többet termelünk, mint versenytársaink. Ehhez azonban pénz kell, amit gazdáink befektethessenek a művelésük alatt álló gazdaságba, és pedig olcsó pénz, mely amidőn a termelést növeszti egyrészről, drága kamatával ne eméssze azt fel másrészről. Vagyis, azon kell működni minden téren, hogy gazdáink nagy termeléshez, megkiválttató befektetéshez szükséges olcsó hitelt élvezhessenek, olcsó pénzhez juthassanak. Mintha csak azonban a régi közmondás akarná magát érvényesíteni: „átok fogta meg a magyart“, évek óta úgy működtek közre barátai és ellenségei, hogy az olcsó pénz lassan-lassan kikivánkozott az országból. Agrarius mozgalmakat támasztottak , s nyakunkra hozták az antisemitizmust s mind a kettővel — legalább közvetve — a magyar gazdaközönség megmentője, az olcsó hitel ellen viseltek hábmírt . Erre nekünk semmi szükségünk se volt, különösen nem pedig azért, mert itt, hol a mezőgazdaságban áll a nemzeti vagyon, s ha a gazda kárt vall, kárát az egész nemzet érzi, a hitel, az olcsó hitel ellen közvetve vagy közvetlen viselt minden háború, egyúttal testvérharcz, melyet a nemzet fiai egymás ellen viselnek. Az orvoslásnak azonban be kell következni, áldozattal bár, de gyökeresen, éspedig azáltal, hogy Magyarországot át kell változtatni iparos állammá. Szántó vető ország gazdaggá nem lehet, gazdagság nélkül pedig a műveltségben előhaladás nem képzelhető. Oda kell törekedni, hogy a magyar agrikultúrát a külföldtől függetlenné tegyük, s ezt úgy érhetjük el, ha kifejlett iparunk lesz, s ez a magyar gabonát idehaza elfogyasztja. Míg ez meg nem történik, gabonánknak csak akkor lesz ára, ha nálunk lesz mit eladni, de másutt nem terem. Erre számítani azonban nevetséges volna, valamint arra se gondolhatunk , mert nagyon is távol vagyunk tőle, hogy a világ népe úgy fel fog szaporodni, hogy az életszükség parancsolta kereslet nagysága lendületet ad a gabonaár-emelkedésre. A gabonaárak mostani példátlan hanyatlásánál van még egy igen fontos momentum , melyet különösen fontolóra kell venni, az, hogy a nyugati népeket ez az árhanyatlás nemcsak kellemetlenül nem érinti, de egyenesen nyernek általa, mert olcsón fogyasztják, mit legmagasabb árért is meg kellene vásárolniuk, a gabonát, tehát ők arra nézve, hogy áremelkedés álljon be, tesznek, sőt érdekök parancsolja azt amennyiben rajtuk áll, fentartsák. Ennélfogva, de meg különösen amit már fentebb is említettünk, annálfogva, hogy mivel a magyar nemzet vagyonának roppant többségét a földbirtok képezi, s ha a földbirtokos osztály szenved, az egész nemzet szenved, nemcsak a közvéleménynek, de magának államhatalomnak , és a törvényhozásnak közbe kell lépni, hogy az ország a fenyegető válságot kikerülhesse , vagy ha ki nem kerülheti, hogy az a lehető legcsekélyebb pusztítást vihessen véghez. Most az országgyűlés együtt van, s épen a felirati vita van napirendjén. Hisszük, hogy e válsággal foglalkozni fog s ha egyebet nem tesz , mint szemére lobbantja az agráriusok és antisemiták ama nagy vétkét ezek képviselőinek , hogy meggondolatlan agitácziójukkal mennyire okai voltak a fenyegető veszedelemnek, már ezzel is sokat tesz, de reméljük, hogy az orvoslás módjára nézve is útmutatással fog szolgálni. Mi azt hisszük, a magyar gazdát akkor nem fenyegeti többé a válság, ha megérheti, hogy termésének itthon lesz biztos piacza. Ez úgy lesz elérhető, ha iparunkat nemcsak fejleszteni törekedünk , de az országot egyenesen iparos állammá át is alakítjuk. Erre gondoljanak mezőgazdáink , iparosaink, az intelligencia, kikből alakulnak a különböző pártok. Ezt tartják szem előtt ezek is, és errefelé irányozza működését a kormány, erre a törvényhozás, a tárcza A vízcsepp világa. Vannak állatok, melyek a földszinen majdnem minden éghajlat alatt megélnek, és a hideget és meleget egyaránt kiállják anélkül, hogy a külső befolyások lényegesen megváltoztatnák szervezetüket. A kutya, az ember hű társa és kísérője, majdnem minden világrészben otthonos; házi állataink közül több szintén nagyon el van terjedve, de az infuzóriák általános elterjedésével szemben az ő elterjedésük nagyon korlátoltnak mondható. Az infuzóriákról bátran elmondhatjuk, hogy mindenütt ott vannak, mindenütt, még ott is, ahol legkevésbé sejtenénk, a távoli rideg észak jégmezőitől le az egyenlítő vidékéig, hol a nap merőlegesen bocsátja sugarait a ragyogó természetre, a hegyek aljától föl a hólepre, felhőkig magasló csúcsokig, folyó vizekben, mocsárokban, tavakban, pocsolyákban, a tengerben, barlangok mélyében, földalatti vizekben, a meleg forrásokban s a porban egyaránt, mindenütt és mindenben kimondhatatlan számban nyüzsögnek ezek az apró kis teremtmények, melyeknek legnagyobbika is alig éri el az 1 vonalnyi nagyságot, s melyek közül a legtöbb csak a milliméter ezredrészével mérhető. Több százszoros, sőt ezerszeres nagyításra van szükség, ha tisztán és kivehetően akarjuk őket látni; szabad szemmel, ott ahol mikroskopon át miriádokat látunk, nem látunk egyebet egy színes foltnál. Egyetlen egy vízcsepp több millió állatkának ad helyet, s ezen megfoghatatlan szám egy ilyen kis helyen él, mozog, táplálkozik és szaporodik , az ember azt hinné, hogy mindez a mesék világába tartozik , pedig nem a tisztavalósággal állunk szemben. A nagy folyók iszapja részben az infuzóriáknak köszönheti termékenyítő erejét. A Ganges folyó egymaga egy év alatt a legnagyobb egyptomi pyramis tömegének hat-nyolczszorosával felérő mennyiségű infuzóniát visz a tengerbe. A tavak vizét ezen állatkák mérhetetlen tömege festi vörösre, zöldre; egy kanálnyi állott mocsárvízben több ilyen állatka van, mint az egész föld kerekségén ember. Azt hiszed tisztelt olvasóm, hogy ezzel befejeztük azon helyek felsorolását, melyeken infuzóriák találhatók? Korántsem. Nézz körül szobádban, ezek a titokteljes kis lények körüled, közvetlen közeledben is találtak maguknak helyet. Ha kezedbe vennél egy jó mikroskópot, s megvizsgálnál egy cseppet abból a vizből, a mely virágedényeidből leszivárgott, annyi állatkát látnál, a mennyit megolvasni képtelen volnál. Az emberi és állati test nedves váladékaiban s más termékeiben, még az anya tejében is, mindig újra meg újra csak infuzória és infuzória! Egy csipet moha a zsindelyes háztetőről, vagy egy százados fáról, egy csipetnyi nedves föld valamelyik kert rejtett zugából, a nedves falakon, mindig és mindenütt csak infuzóriákkal fogsz találkozni. Az infuzóriák tehát nem olyan állatok, amelyeket csak hosszas kutatás után lehet fölfedezni. Ha valaki röstelli a fáradságot egy álló vizet, tavat vagy mocsárt fölkeresni, elég, ha egy üvegcsét a nyitott ablakba állít, bele egy darabka maradék gyümölcsöt vagy húst tesz, az egészet vízzel leönti, s a levegő és nap melegének kiteszi, s ezen az úton is a legrövidebb idő alatt egész sereg infuzória fejlődését segíti elő. Némely anyagnak, mint pl. az ammóniáknak az a különös sajátsága van, hogy kis mennyiségben a kitett vízbe öntve, ezen apró lények fejlődését hihetetlen mértékben elősegíti. Még a szerves anyagok jelenléte sem szükséges föltétlenül. Egy pohár tiszta vízben, mely a szabad levegő és a nap melegének van kitéve, bár kisebb mennyiségben , de mégis megjelennek ezen állatkák. Ez az első tekintetre ellentmondásnak tetszik, de ha megtudjuk, hogy a szelek és gyengébb légáramlatok, a magukkal sodort por között apró szervezeteket is hordanak szerteszéjjel, akkor nem fogunk csodálkozni, hogy a szabad levegő befolyása alatt még tiszta vízben is megjelennek az infuzóriák. Darwin észleletei kimutatták, hogy az atlanti óceán viharai által tova ragadott porban , messze a partoktól, még nyílt tengeren is találhatók infuzóriák. Már most mi az infuzória ? Ehrenberg e század első tizedeiben még minden szabad szemmel nem látható apró állatkát az infuzóriák közé sorolt munkájában sok olyan szervezeteket vesz föl, melyek napjainkban már ezen kis lényektől különválasztva máshova boroztattak. A diatomeák a növényvilágba kerültek, rotatoriák pedig a fejlettebb állatok közé osztattak be. Az infuzóriák véghetetlen apró, rendesen színtelen, vagy néha gyengén zöld, kékes fehér, vörös, barnás, feketés színű kis teremtmények. Testük egy különös kocsonyanemű agyagból áll, melynek Dujardin a „sarcode“ nevet adta. Ezen kocsonyanemű test látszólag minden szervezetet nélkülöz, tömött, ruganyos és összehúzható. Az infuzóriák teste, legyen az gyengén színes vagy színtelen, mindig átlátszó. Az egyes állatkák színezése föl sem tűnik, s csak akkor festik meg a vizet, melyben élnek, ha nagy tömegekben lépnek föl. Scoresby sarkutazó állítja, hogy a tenger felületén sokszor színes csikók mutatkoznak, mit az infuzóriáknak tulajdonít. Darwin földkörüli utazásán , melyet a Beagle nevű angol hajón Fitzroy kapitánynyal tett, egy nagyon érdekes esetet észlelt. A hajó Chili partjaitól 50 mértföldnyire haladt, egy a tenger vizében élesen határolt iszapos vízszalagon ment keresztül , mely nagyon hasonlított olyan folyamok vizéhez, melyek vörös agyagos mederben folynak. A színes szalagból merített víz az üvegben színtelennek látszott, s apró Vipoo köbvonalnyi térfogatú állatkákat tartalmazott. Az állatkák teste a középen össze volt szorulva, s egész terjedelmében finom pehelyszerű szőrrel fedve. Mozgásuk gyors volt, s néha-néha egy-egy széjjel robbant közülök. A Beagle egy nap két ilyen színes rétegen hatolt át, melynek mindegyike Darwin számítása szerint több mint 100 négyszögmértföldre terjedhetett. Kisebb állóvizeinken sem ritka az ilyen tünemény. A tavak vize sokszor egészen zöld a bennük nyüzsgő infuzóniáktól. A tengerpartokon készített medenczékben, az úgynevezett szalmákban, a nap heve által elpárologtatott tengervíz, mely már meglehetős mennyiségű sót tartalmaz, a rózsaszint, melyet időnként ölt, szintén ezen állatkáknak köszönheti. Lenwenkock, Ehrenberg és Pouchet rendkívül fejlett szervezetű állatkákat látnak az infuzóriákban , míg Müller, Cuvier és Lamarck nagyon is egyszerű kis lényeket látnak bennük. Az újabb megfigyelések megmutatták, hogy a középút az igazi, s hogy se túlságosan komplikált, sem nagyon egyszerű, hanem olyan középszerű szervezettel bírnak , amely ilyen alsórendű állatoknak megfelel. Az egynemű kocsonyás anyag, mely testüket képezi, helylyel-közzel tömörebb, szemcsés vagy hólyagos. Egészen a legújabb időkig , még egy külső burkot is megtagadtak tőlük; ma azonban már általánosan elfogadták , hogy az egynemű kocsonyás anyag az állat külső részén tömörebb, s igy a belső A kisipar boldogulásának feltételei, tekintettel a budapesti é rsz. kiálli 171. Ildi ion univ. 7 magy. kir. miniszteri osztálytanácsostól. Az ipari termelésnek anyagi sikerét a versenynek feltételei adják meg. E részben a nagyipar már elejétől kezdve hozzá lett szokva a megfelelő tényezőkkel számolni. Annyi bizonyos, hogy a verseny feltételei között kiváló befolyással bír a termelő értelmessége s a részére rendelkezésre álló szakképzettség. S amíg e tekintetben a nagyipar nagyobb tőkéje folytán hamar tud eligazodni, a kézművességnél egészen eltérő jelenségek mutatkoznak. A kézműves nem rendelkezik akkora tőke felett, hogy a munkafelosztás