Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1885-10-18 / 42. szám
. Igen, de a javadalmi hivatal mindinkább nagyobb és nagyobb fontosságú tényezővé növi ki magát a város háztartásában s a piaczbérszedés házi kezelésbe történő átvétele után oly sok teendő vár a javadalmi bizottság elnökére, a javadalmi hivatal nagyon is kiszélesülő ügymedrének igazgatása jóval több időt és munkát vesz igénybe, minthogy azt mellékesen bármely köz- igazgatási ügyosztály élére helyezett hivatalnok elvégezhetné. A főjegyző túl van halmozva teendőkkel s igy arra gondolni sem lehet, hogy a javadalmi bizottság elnökségét, ha a javadalmi hivatal teendője a piacbér házi kezelésbe történő vonásával megszaporodik, megtarthassa. Ez maga után vonja, ha a takarékossági szempontoknak is hódolni akarunk, a szervezeti szabályok a tajpasztalat által kimutatott irányban és módon való megváltoztatását. A mérnöki és építészeti, mint köz-igazgatásunk ötödik ügyosztálya élén a most fungáló tanácsnok helyett a főmérnök helyeztetnék mindazzal a jog- és hatáskörrel is, amelylyel ez időszerint a tanácsnok bir s így a főmérnök lenne ez osztály vezetője és rendszerinti előadója. Ez által a főmérnök belehelyeztetnék ama jogokba, melyeket a közigazgatásban ma már fontos s nagyhorderejű építészeti ügyekben meg kell illetni, ez által felszabadul alá- s rendeltségi helyzetéből s képviselheti kellő erélylyel a tanácsban a mérnöki és építészeti ügyeket Persze, hogy szakműködése elé akadályokat a formális előterjesztések szerkesztése ne gördítsen, mellé egy fogalmazó volna adandó. Másrészt pedig a javadalmak igazgatása élére állítandó volna azon tanácsnok, aki ez idő szerint a mérnöki és építési ügyosztály élén áll. Ez ma még csak a tervezgetés trádiumán áll, de hogy a terv meg is valósuljon, azt közigazgatásunk érdekében szükségesnek tartjuk s mint ilyent, ha a közgyűlés elé kerül, szívesen üdvözöljük, járt, hogy csak az utána következett nemzedék tudta, illetve akarta megérteni, méltányolni és dicsőíteni. Mi nem ott állunk , ahol Katona korszaka állott, elmaradnunk tehát nem lehet, nem szabad! Hornyik János irodalmunk, illetve városunk közül annyi érdemet szerzett, hogy az elsőben Katona József után, a másodikban pedig a közügyek terén a legkiválóbb egyéniség mellé sorozható. Megtörténhető, hogy századok nem fognak adni városunknak oly fiat, a minő Hornyik János volt. Rójjuk le tehát iránta a kegyelet adóját s ne hagyjuk azt az utókorra, mely bennünket illet. A „Kecskeméti Lapok“, mint a közvélemény egyik hangadója, a következőket indítványozza : 1. A legközelebb megtartandó közgyűlésen, melyen a polgármester bejelentendi az örökös tiszteletbeli főjegyző halálát, jegyző- könyvileg fejezze ki a közgyűlés fájdalmát ama veszteség fölött, mely a várost Hornyik János halálával sújtotta. 2. Menjen határozatba, hogy a történet- iró életnagyságú arczképe a közgyűlési teremben való elhelyezés végett lefestessék. 3. Legyen indítványozva, hogy kétezer forint tétessék le alapul azon czélra, hogy az összeg (melyhez időnkint egyes adakozások és esetleg e czélra rendezett mulatságok jövedelmei is járulván) kamatoztassák mindeg addig, mig abból egy érczszobor és síremlék lesz emeltethető. Nekünk , kik mindig nagyrabecsültük az elhunyt érdemeit, ezen indítványnyal föllépnünk kellett. Adja Isten, hogy polgártársainkba helyezett bizodalmunkban nem csalódva, az ügy sikerét biztosítva lássuk! Emléket Hornyik Jánosnak! Ha a mai kort megfigyeljük, azt tapasztaljuk, hogy a kiérdemelt dicsőségnek mindenütt áldoz és előtte hódol. S mi magyarázható ki ebből? Az, hogy a felvilágosodás, a haladás útjára jutottunk s nemcsak méltányolni, de bizonyítékát adni is tudjuk az érdem előtti meghajolásunknak. Örülünk, ha találunk városunk fiai közt olyant, kit az egész ország előtt dicsőítenünk lehet, mert magunkat tiszteljük meg, ha az ország által elismert érdemet méltányoljuk. Ne járjon úgy Hornyik János történetírónk, mint Katona József, első nagy írónk talán Kecskemétnek azon fiatalsága sem, amely az úri élet és kényelem mellett a paraszt munka és mulatságról tudni sem akar. No ezek kedvéért, miután az úri természet fölülkerekedett, paraszt természetesen megkísérlem a tanyai bál képét vázolni. Sietek is hamarosan kijelenteni, hogy azok az ékes, manap, különösen a fővárosban divatba hozott és jelképes czirádákkal föleziezomázott báli meghívóknak az eredeti kézirata — vagy igazabban mondva — eredeti meghívási módja a tanyákról szivárgott be a kaputrokkos közönség közé, mert ne tessen ám nekünk roszul esnünk azon őszinte vallomás, hogy mi kecskemétiek mindannyian nem igen mélyen kereshetjük a családjában az „urat“, mert törzsökös szépapáink mind szántó-vető emberek sorából álltak elő. És így nem válik kisebbségünkre , ha a tanyai népnek hiven megőrizte eredeti formaságait— úri tempónkhoz idomitottan—átültettük társadalmunk éghajlatába. Mint midőn Gáza nagyság az első katalini bálra készül s már félévvel, talán néha két-három évvel is hamarább mozgásba igyekszik hozni a kedves mamával egyetemben a drága kedves apának kemény szívét, hogy észrevétlenül is megnyerjék hajlamát és vele együtt piros bugyellárisának tartalmát — hej pedig de sokat duzzog a jó apa, de hát ki állhat ellen azon édeskés ezirógatásoknak, csóknak és szép szavaknak, amelyek oly csábítóan , oly ellentállhatatlanul, oly kérőleg jönnek a leányka szájáról —. igy mozdul meg a tanyán is minden lélek és tényező, hogy az édes apám kulcsát a bálra eleresztette ám, hiszen a szomszéd leánya Tercsi már odaigérkezett Dudok Lacziékhoz. Elite báljaink nagyszámú rendezőséggel járnak, mert hát a rendezőség minden tagja hivatalból tánczol is, különben nem ritkán erkölcsi sikerről szó sem lehetne. Tanyai bálát két szál rendező — bálgazda — üt nyélbe. Ők azonban nem tánczolnak és a bál erkölcsi sikere fölülmúl minden képzeletet, ki ha én még oly erős , még oly bombasztikus szóvirágokkal tudnám festeni egy tanyai bál szépségét és a vele járó jó mulatóst, csak halvány színekben tudnám azt reprodukálni. Igen , mert a természetnek ezen még ki nem művelt egyszerű gyermekei oly hűen és imádatszerűen tudnak udvarolni — kiki a saját modora szerént — hogy jaj lenne azon vakmerőnek , ki másnak a párját tánczra merné hívni , ingerelni. Ott holtomiglan tart a hűség, kivilágos viradtig a táncz és csak az arany napnak még aranyosabb sugarai szólítják el őket a tánczterem — bocsánat e botlásért — a sátor porondjáról, ahonnét ők ritkán duzzadt párnák közé menekülnek kipihenni egy fáradságos és minden nyűgét, baját, hanem fölfegyverkeznek a nehéz napi munkára, hogy maguknak a mindennapi kenyeret, az úri népnek pedig a világi kényelmet előteremtsék. Bizony szép az emberi élet és változatos. Vannak esetek, midőn a rendezőség felelősséget vállal a bál anyagi sikerét illetőleg, ez esetben ő fizeti a deficitet. Tanyán is ismerik e budget-fogalmat, jóllehet soha költségvetést nem csinálnak, sem nem tárgyalnak. A minus a két rendezőé, de a plus is az ő zsebjükben marad és ha ilyetén alkalomból egyre másra pár forint haszon jut, örömében nagyot iszik a haza és a maga jóvoltáért, mert hát megjött a napszámjuk. A sátor helyével vannak ők nagyon sokszor megakadva, akár uramék a Casinóval, mert hát az az átkos fináncz még a tanyai mulatozásra is kiveti az adót, ha mindjárt Petyi Palkónál tartják is azt. A korcsma helyiségében ingyen is mehet a mulatság, mert az ott fogyasztandó italok fogyasztási adója bőven behozza a stemplit. Hát a dekorátiók ? Van mindenikből bőven. A jó szomszédok szívesen átengednek egy-két darab oszlopfát, ponyvát, az erdő gályát, koszorút, a szerény mécs pedig elegendő világosságot. És a buffet! No e tekintetben Tomaskó konyhája nem képes úgy kielégíteni vendégeinek gastronomikus igényeit, mint ahogy a magyar leány megvendégeli az ő hű tánczosát. Bábafoga, forgács-fiúnk és a réteseknek egész garmadája elégíti ki a legfölcsigázottabb étvágyat is, ésannyira, hogy annyi tengersüteményből még morzsája se marad hírmondónak. Hjaa tarhonya és köleses kása jó állapotban tartja az emberi szervezet azon kohóját, melyet gyomornak nevezünk; és midőn a heves táncz után falatozásra térnek a párok , némely nagyehető ingencz ezreket adna azon képességért, melyet ilyenkor ragyogtatnak a kiéhezett párok. Ha még mindehhez egykét öblösüveg borókát teszünk, készen vagyunk a magyaros buffet minden attribútumaival. No és a zene? tánczrend? stb.? Zenészeik magyar czigányok, egyik speczialitása Kecskemétnek. Nem rajkókból fölcseperedett barna legények, hanem a nép is kebeléből képződött (önképzés útján) muzsikusok. Tánczrendjük 1 piéczéből áll: csárdás estétől reggelig. Nem vadulnak neki, nem remegnek, nem tremuláznak, hanem sejtik igazán és sokszor nagyon szépen. Nem tódulnak ők a muzsikus vonója alá, hanem raódjával a sátor közepén járják. Hogy azután ők is megengednek maguknak egy kis kurjongatást, azt mondanom sem kell, sőt határozottan rész néven is venném tőlük, mert ha már az úri bálok minden aprósága tőlük szivárgott be a termekbe, remélhetőleg a jó kedvnek hangosabb nyilvánítása is onnét származott. No de nem folytatom ezúttal tovább, a zene is elhallgatott, a párok is eltávoztak, csak a muzsikus indul bágyadtan hazafelé, mert hát az út a puszta szentkirályi erdőtől a városig 15 Új kilométer. * Krónikások följegyzései nyomán bajos volna megtudni azon bájos virágkoszorúnak egyes szálait, miket a báli tudósító oly nagy gonddal és praetisitással egybegyűjteni szokott, de azért a tanyán nincsenek reporterek nélkül. Minden rózsaszál egyúttal referens is, közlönyük a hagyomány. Az egész puszta visszhangzik azok nevétől , akik az elmúlt bál díszét képezték, így jutott el hozzám is, de gyarló emlékezetem nem óvta meg a feledékenységtől mindazok nevét, kiket fel kell vala említenem. Szerencse, hogy már újabb tánczvigalom van kilátásba. —tsd. KECSKEMÉTI LAPOK Egyleti és társadalmi élet, Intézetek. A kecskemétvidéki gazdasági egyesület kiadta a Kecskemét és vidékén termelt gyümölcsök osztályozott jegyzékét, melyet Katona Zsigmond ritka s a leg-nagyobb elismerést érdemlő ügybuzgalommal állitott össze, a melylyel kiváló szolgálatot tett azoknak , a kik a gyümölcsészet kedvelői. A csinos kiállítású füzet az alma, körte és szilvák jegyzékét adja osztályozva. Az előszót egész terjedelmében a következőkben közöljük : „A kecskemétvidéki gazdasági egyesület kiváló czéljául tűzvén a gyümölcsészet fejlesztését is, hogy ezen , közgazdaságunknak igen fontos ágában hasznos eredményeket biztosítson , kertészeti szakosztályt alakított és ezt tevékeny munkásságra utalta. E szakbizottság áthatva nemes feladatának fontosságától, meggyőződve arról, hogy a gyümölcsészet fejlesztésében határozott biztos eredményt a gyümölcsfajok általános ismerete nélkül következetesen elérni alig lehet, két irányt tűzött egyelőre maga elé, ugyanis: megismerni teljességében Kecskemét és vidékének gyümölcseit, ezeket minősítve helyesen összeírni , megfigyelni hazánk más vidékein a gyümölcsészet haladását, megismerni — és nem mástól várni — a Continens kiváló gyümölcsészei által ajánlott jeles új fajokat, hogy az összehasonlító mérlegezés úgy hátrányunkra, mint talán előnyünkre is, de mindenesetre bűn felismerhető legyen, így megállapítva hiányainkat, második czélja lett kisérleti termelés végett beszerezni mindazon fajokat, melyeket nem ismerünk, melyeket a külföld legjelesb gyümölcsészei, de mindezek előtt hazánk érdemes pomologusa Bereczki Máté „Gyümölcsészeti vázlatok“ czimü becses művében első helyen ajánlottak. Négy év előtt kezdvén meg szakosztályunk fennti irányban munkásságát, az alatt még ügybuzgó szaktársaimmal gyümölcseink nagy részét üléseinken közmegállapodással minősíthetünk és a reám bízott összeállítás munkáját teljesítem: feladatunk második részét is a legjelesb új gyümölcsfajok beszerzése által igyekeztünk valósítani: pomológiánkat kisérletképen mintegy 250 új fajjal megszaporitván. Ugyanezen idő alatt a legjelesbeknek ismert gyümölcsfajok ajtó gatylyaiból mintegy 15.000 darabot osztatott ki egyletünk ingyen Kecskemét és a vidék lakosainak. Szakosztályi munkakörünk egyik szerény részét jegyzeteim képezvén, midőn ezt az egyesület igazgató választmánya —alakulási utolsó évünk lejárata alkalmából — első füzetében is kiadatni elhatározta, szükségesnek tartom szakosztályi működésünk igazolásául előrebocsátani, hogy gyümölcseink minősítése csakis rövid négy évi tapasztalatainknak eredménye, mely részint a folyton művelt kísérleti új fajok, részint a fiatal termőfák fejlődése által — gyümölcseik változván — természetes módosítást fog szenvedni. Tíz év előtt például még nem mertük volna a Sárga Bellefleur almát legkitűnőbb, legjövedelmezőbb gyümölcseink sorába emelni, de ez idő alatt kitűnő szépsége, finom jó ize mellett tartóssága, termékenysége bebizonyulván, itt homokos úr hazájában első rangúvá emeltük. A Brabanti herczegnő, Brabanti szép virágú, Burchardt renet, Coulon renet, Kent szépsége almafák nálunk még serdülők csak, de sok okunk van remélni, hogy ezek is, valamint néhány ezekhez hasonló egy későbbi katalógusunkban kiválóbb méltatás tárgyai lesznek. Munkásságunk köre az összes gyümölcsfajokra kiterjesztetett, de feladatunknak ezideig csak első részét fejezhettük be, bár ezt is hézagosan, mert az almák, körték és szilvafélék közül is maradhattak ki olyanok , melyeket elbírálni sem alkalmunk, sem időnk nem volt. Ezekről, valamint mindazon fajokról, melyeknek termését várjuk, jegyzékemnek a többi gyümölcsféléket tartalmazó második felében fogok megemlékezni. Kecskemét , 1885. október 1. Katona Zsigmond.* * * Az almák 15 osztályban vannak felsorolva 274 faj van megkülönböztetve, a körték szintén 15 osztályban összesen 187 fajjal, a szilvafélék 5 osztályban összesen 66 fajjal. Az összeállítás a kecskemétvidéki gazdasági egyesület kertészeti szakosztályának négy évi megfigyelése alapján történt. E nagybecsű füzet kiadásával érdemeit szaporította úgy a kecskemétvidéki gazdasági egyesület, mint Katona Zsigmond a kertészeti szakosztály elnöke. A kecskeméti tanári körnek f. hó 15-én tartott ülésén dr. Szombathy István érdekes előadást olvasott föl „az indulatokról és a velük való paedagogiai elbánásról“. Az értekezés után élénk eszmecsere fejlődött ki Szabó Ferencz, Virányi Ignácz és a felolvasó közt, melynek eredményéül Szombathy megígérte, hogy e kérdést bővebbeti is ki fogja dolgozni a tanáregyesületi „Közlöny“ számára. Foglalkozott a gyűlés az évi munkaprogramm kérdésével is. A legkö Irodalom: „A lohinai fű“. Az „Egyetemes Regénytár“ 12 vállalatból, melyet a Singer és Wolfner cég indítot meg, vettük a harmadik kötetet, mely Mikszáth Kálmánnak „A lohinai fű“ cz. új elbeszélését tartalmazza A magyar olvasó közönség sokkal jobban ismeri , kedveli a jeles írót, semhogy külön ki kellene emelnünk, hogy irodalmunk ismét szikrázó humorral írt elejétől végig érdekes, zamatos művel gyarapodott. Meg kell azonban említenünk a mű megjelenési módját, mel szerencsés újítást képez könyvpiaczunkon. A nevezet vállalat ugyanis tíz évre terjedő köteteket közöl, melyek csinosan bekötve, ötven krjával áruitatnak és ezer ár mellett a vállalat kiadványai oly példányszámokkal kerülnek a közönség közé, melyek nálunk nem közönségesek, így pl. Mikszáth elbeszélése néhány nap alat több mint háromezer példányban kelt el. A vállalat ily formán a magyar írók műveinek az eddiginél jóvá jelentékenyebb olvasókört fog hódítani és fordított regényeivel a hazai könyvpiaczról le fogja szorítani a hasonnemű német vállalatokat, melyek ott nagy elterjedésnek örvendtek. Az „Egyetemes Regénytár“ új köteti Mikszáth elbeszélésén kívül Welten Oszkárnak egy vis novelláját tartalmazza. Megjelent a „Pallas nagy képes naptári 1886. évre“. Árafit. A rendes naptári részeken kivül a szépirodalmi rovata is igen figyelemre méltó Közli ugyanis a trónörököspár kelet útját, mely melll igen érdekes ilustratiókat is csatol ez egyes tájak népviseletek és régi építészeti emlékekből. Részletesen foglalkozik a budapesti országos kiállitással s képekkel mutatja be а Ьiválóbb pavilonokat és az iparcsarnokot Ismerteti továbbá a múlt évi országgyűlés lefolyását, а г angol-apligán háborút pedig sok és szép illustratióval egy érdekes elbeszélésben ismérteti meg velünk. „Arczképcsarnok“ czimű rovatában néhány jeles emberünket mutatja be. Ezek mellett több ismert írónk jeles beszélyeivel is találkozunk a naptárban, melyet „Az év halottjai“, „Gazdák világa“ s az „Országos kalauz” czimű rovatai tesznek teljessé. Az igazán minden igényeket kielégítő tartalmas naptárt ajánljuk olvasóink figyelmébe. A két Károlyi gróf. Valóban, alkalmasabb időben alig lehetett volna bemutatni a nagyközönség előtt Károlyi Sándor és István grófokat, mint most, midőn az egyik (Sándor) létrehozta a nemzetközi gazda-kongresszust, a másiknak pedig (István) visszhangra talált kitűnő eszméje, hogy t. i. minden megyére pótadót kell vetni saját kulturegyesülete javára. Az „Ország-Világ“ megragadta a kedvező alkalmat, hogy bemutassa a nagy közönségnek az arisztokráczia e két kiváló tagját, közli arczképüket és rendkívül érdekes jellemrajzukat ifj. Ábrányi Kornél tollából. A lap többi részén is előnyösen meglátszik az új szerkesztő: Fekete József és szerkesztőtársainak: Hevesi Józsefnek és Benedek Eleknek szakavatottsága, finom érzéke közlemények és képek megválogatásában. A legújabb (október HHki) szám egy egész sorát tartalmazza az említetten kívül a legérdekesebb közleményeknek. A „Gülbabá“-ból czímmel gyönyörű két költeményt olvasunk Bulla Jánostól, ki nagy feltűnést keltett verses regénye óta most szólal meg újra; ugyane számban Gauthier Theophiltől van egy szép költemény Bogdánfi Lajos fordításában. Legyen elég a többi közleményeket csak név szerint felsorolnunk: Karczag Vilmostól „Hogy vigasztalódott meg Reszegi uram?“ (rajz), A walesi herczeg (arczképpel) gr. A. G.-tól, „Az ipeki kalugyer“, elbeszélés az ó-szerbiai népéletből Sasváry Ármintól, „A nemzetközi gazdasági kongresszus“ Heltai Ferencztől, „Kurucz-világbeli búcsúztató“ (érdekes 42. sz zelebbi üléseken Hallusz István, Szabó Ferencz és Virányi Ignácz fognak egyes kérdésekről előterjesztést tenni. -/ '------------—' —