Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

. Igen, de a javadalmi hivatal mind­inkább nagyobb és nagyobb fontosságú tényezővé növi ki magát a város ház­tartásában s a piaczbérszedés házi ke­zelésbe történő átvétele után oly sok teendő vár a javadalmi bizottság elnö­kére, a javadalmi hivatal nagyon is kiszélesülő ügymedrének igazgatása jó­val több időt és munkát vesz igénybe, minthogy azt mellékesen bármely köz-­­ igazgatási ügyosztály élére helyezett hivatalnok elvégezhetné. A főjegyző túl van halmozva teen­dőkkel s igy arra gondolni sem lehet, hogy a javadalmi bizottság elnökségét, ha a javadalmi hivatal teendője a pi­­ac­bér házi kezelésbe történő vonásá­val megszaporodik, megtarthassa. Ez maga után vonja, ha a taka­rékossági szempontoknak is hódolni akarunk, a szervezeti szabályok a ta­­j­pasztalat által kimutatott irányban és módon való megváltoztatását. A mérnöki és építészeti, mint köz-­­­igazgatásunk ötödik ügyosztálya élén a most fungáló tanácsnok helyett a fő­mérnök helyeztetnék mindazzal a jog- és hatáskörrel is, a­melylyel ez idő­­szerint a tanácsnok bir s így a főmér­nök lenne ez osztály vezetője és rend­szerinti előadója. Ez által a főmérnök belehelyeztetnék ama jogokba, melyek­et a közigazgatásban ma már fontos s nagyhorderejű építészet­i ügyekben meg kell illetni, ez által felszabadul alá- s rendeltségi helyzetéből s képviselheti kellő erélylyel a tanácsban a mérnöki és építészeti ügyeket Persze, hogy szakműködése elé akadályokat a formális előterjesztések szerkesztése ne gördítsen, mellé egy fogalmazó volna adandó. Másrészt pedig a javadalmak igaz­gatása élére állítandó volna azon ta­nácsnok, a­ki ez idő szerint a mérnöki és építési ügyosztály élén áll. Ez ma még csak a tervezgetés trá­­diumán áll, de hogy a terv meg is valósuljon, azt közigazgatásunk érde­kében szükségesnek tartjuk s mint ilyent, ha a közgyűlés elé kerül, szívesen üd­vözöljük, járt, hogy csak az utána következett nem­zedék tudta, illetve akarta megérteni, mél­tányolni és dicsőíteni. Mi nem ott állunk , a­hol Katona korszaka állott, elmaradnunk tehát nem lehet, nem szabad! Hornyik János irodalmunk, illetve vá­rosunk közül annyi érdemet szerzett, hogy az elsőben Katona József után, a második­ban pedig a közügyek terén a legkiválóbb egyéniség mellé sorozható. Megtörténhető, hogy századok nem fognak adni városunk­nak oly fiat, a minő Hornyik János volt. Rójjuk le tehát iránta a kegyelet adó­ját s ne hagyjuk azt az utókorra, mely ben­nünket illet. A „Kecskeméti Lapok“, mint a közvé­lemény egyik hangadója, a következőket in­dítványozza : 1. A legközelebb megtartandó közgyű­lésen, melyen a polgármester bejelentendi az örökös tiszteletbeli főjegyző halálát, jegyző-­­ könyvileg fejezze ki a közgyűlés fájdalmát­­ ama veszteség fölött, mely a várost Hornyik János halálával sújtotta. 2. Menjen határozatba, hogy a történet-­­ iró életnagyságú arczképe a közgyűlési te­remben való elhelyezés végett lefestessék. 3. Legyen indítványozva, hogy kétezer forint tétessék le alapul azon czélra, hogy­­ az összeg (melyhez időnkint egyes adakozá­sok és esetleg e czélra rendezett mulatságok jövedelmei is járulván) kamatoztassák minde­g addig, mig abból egy érczszobor és síremlék lesz emeltethető. Nekünk , kik mindig nagyrabecsültü­k az elhunyt érdemeit, ezen indítványnyal föl­lépnünk kellett. Adja Isten, hogy polgártár­­­sainkba helyezett bizodalmunkban nem csa­lódva, az ügy sikerét biztosítva lássuk! Emléket Hornyik Jánosnak! Ha a mai kort megfigyeljük, azt ta­pasztaljuk, hogy a kiérdemelt dicsőségnek mindenütt áldoz és előtte hódol. S mi magya­rázható ki ebből? Az, hogy a felvilágosodás, a haladás útjára jutottunk s nemcsak méltá­nyolni, de bizonyítékát adni is tudjuk az érdem előtti meghajolásunknak. Örülünk, ha találunk városunk fiai közt olyant, kit az egész ország előtt dicsőítenünk lehet, mert magunkat tiszteljük meg, ha az ország által elismert érdemet méltányoljuk. Ne járjon úgy Hornyik János történet­írónk, mint Katona József, első nagy írónk talán Kecskemétnek azon fiatalsága sem, a­mely az úri élet és kényelem mellett a pa­raszt munka és mulatságról tudni sem akar. No ezek kedvéért, miután az úri természet fölülkerekedett, paraszt természetesen meg­kísérlem a tanyai bál képét vázolni. Sietek is hamarosan kijelenteni, hogy azok az ékes, manap, különösen a fővárosban divatba ho­zott és jelképes czirádákkal föleziezomázott báli meghívóknak az eredeti kézirata — vagy igazabban mondva — eredeti meghívási módja a tanyákról szivárgott be a kaputrokkos kö­zönség közé, mert ne tessen ám nekünk ro­­szul esnünk azon őszinte vallomás, hogy mi kecskemétiek mindannyian nem igen mélyen kereshetjük a családjában az „urat“, mert törzsökös szépapáink mind szántó-vető embe­rek sorából álltak elő. És így nem válik ki­sebbségünkre , ha a tanyai népnek hiven meg­őrizte eredeti formaságait— úri tempónkhoz ido­­mitottan—átültettük társadalmunk éghajlatába. Mint midőn Gáza nagyság az első kata­­lini bálra készül s már félévvel, talán néha két-három évvel is hamarább mozgásba igyek­szik hozni a kedves mamával egyetemben a drága kedves apának kemény szívét, hogy észrevétlenül is megnyerjék hajlamát és vele együtt piros bugyellárisának tartalmát — hej pedig de sokat duzzog a jó apa, de hát ki állhat ellen azon édeskés ezirógatásoknak, csóknak és szép szavaknak, a­melyek oly csábítóan , oly ellentállhatatlanul, oly kérő­­leg jönnek a leányka szájáról —. igy mozdul meg a tanyán is minden lélek és tényező, hogy az éde­s apám kulcsát a bálra eleresz­tette ám, hiszen a szomszéd leánya Tercsi már odaigérkezett Dudok Lacziékhoz. Elite báljaink nagyszámú rendezőséggel járnak, mert hát a rendezőség minden tagja hivatalból tánczol is, különben nem ritkán erkölcsi sikerről szó sem lehetne. Tanyai bálát két szál rendező — bálgazda — üt nyélbe. Ők azonban nem tánczolnak és a bál erkölcsi sikere fölülmúl minden képzeletet, ki ha én még oly erős , még oly bombasztikus szóvi­rágokkal tudnám festeni egy tanyai bál szép­ségét és a vele járó jó mulatóst, csak hal­vány színekben tudnám azt reprodukálni. Igen , mert a természetnek ezen még ki nem művelt egyszerű gyermekei oly hűen és imá­­datszerűen tudnak udvarolni — kiki a saját modora szerént — hogy jaj lenne azon vak­merőnek , ki másnak a párját tánczra merné hívni , ingerelni. Ott holtomiglan tart a hűség, kivilágos viradtig a táncz és csak az arany napnak még aranyosabb sugarai szólítják el őket a tánczterem — bocsánat e botlásért — a sátor porondjáról, a­honnét ők ritkán duz­zadt párnák közé menekülnek kipihenni egy fáradságos és minden nyűgét, baját, hanem fölfegyverkeznek a nehéz napi munkára, hogy maguknak a mindennapi kenyeret, az úri népnek pedig a világi kényelmet előteremtsék. Bizony szép az emberi élet és változatos. Vannak esetek, midőn a rendezőség fe­lelősséget vállal a bál anyagi sikerét illető­leg, ez esetben ő fizeti a defic­itet. Tanyán is ismerik e budget-fogalmat, jóllehet soha költségvetést nem csinálnak, sem nem tár­gyalnak. A minus a két rendezőé, de a plus is az ő zsebjükben marad és ha ilye­tén alkalomból egyre másra pár forint haszon jut, örömében nagyot iszik a haza és a maga jóvoltáért, mert hát megjött a napszámjuk. A sátor helyével vannak ők nagyon sok­szor megakadva, akár uramék a Casinóval, mert hát az az átkos fináncz még a tanyai mulatozásra is kiveti az adót, ha mindjárt Petyi Palkónál tartják is azt. A korcsma he­lyiségében ingyen is mehet a mulatság, mert az ott fogyasztandó italok fogyasztási adója bőven behozza a stemplit. Hát a dekorátiók ? Van mindenikből bőven. A jó szomszédok szívesen átengednek egy-két darab oszlopfát, ponyvát, az erdő gályát, koszorút, a szerény mécs pedig ele­gendő világosságot. És a buffet! No e tekintetben Tomaskó konyhája nem képes úgy kielégíteni vendégeinek gas­­tronomikus igényeit, mint a­hogy a magyar leány megvendégeli az ő hű tánczosát. Bába­­foga, forgács-fiúnk és a réteseknek egész gar­madája elégíti ki a legfölcsigázottabb étvágyat is, ésannyira, hogy annyi tenger­sütemény­ből még morzsája se marad hírmondónak. Hja­­a tarhonya és köleses kása jó álla­potban tartja az emberi szervezet azon kohó­ját, melyet gyomornak nevezünk; és midőn a heves táncz után falatozásra térnek a pá­rok , némely nagyehető ingencz ezreket adna azon képességért, melyet ilyenkor ragyogtat­­nak a kiéhezett párok. Ha még mindehhez egy­két öblösüveg borókát teszünk, készen vagyunk a magyaros buffet minden attribútumaival. No és a zene? tánczrend? stb.? Zenészeik magyar czigányok, egyik­­ speczialitása Kecskemétnek. Nem rajkókból fölcseperedett barna legények, hanem a nép i­s kebeléből képződött (önképzés útján) mu­zsikusok. Tánczrendjük 1 piéczéből áll: csárdás­­ estétől reggelig. Nem vadulnak neki, nem remegnek, nem tremuláznak, hanem sejtik igazán és sokszor nagyon szépen. Nem tódul­nak ők a muzsikus vonója alá, hanem raód­­j­­ával a sátor közepén járják. Hogy azután ők is megengednek maguknak egy kis kurjon­­gatást, azt mondanom sem kell, sőt határozot­tan rész néven is venném tőlük, mert ha már az úri bálok minden aprósága tőlük szivárgott be a termekbe, remélhetőleg a jó kedvnek hangosabb nyilvánítása is onnét származott. No de nem folytatom ezúttal tovább, a zene is elhallgatott, a párok is eltávoztak, csak a muzsikus indul bágyadtan hazafelé, mert hát az út a puszta­ szent­királyi erdőtől a városig 15 Új kilométer. * Krónikások följegyzései nyomán bajos volna megtudni azon bájos virágkoszorúnak egyes szálait, miket a báli tudósító oly nagy gonddal és praetisitással egybegyűjteni szo­kott, de azért a tanyán nincsenek reporterek nélkül. Minden rózsaszál egyúttal referens is, közlönyük a hagyomány. Az egész puszta visszhangzik azok nevétől , a­kik az elmúlt bál díszét képezték, így jutott el hozzám is, de gyarló emlékezetem nem óvta meg a fele­­dékenységtől mindazok nevét, kiket fel kell vala említenem. Szerencse, hogy már újabb tánczvigalom van kilátásba. —tsd­. KECSKEMÉTI LAPOK Egyleti és társadalmi élet, Intézetek. A kecskemétvidéki gazdasági egyesület kiadta a Kecskemét és vidékén termelt gyümölcsök osztályozott jegyzékét, melyet Katona Zsigmond ritka s a leg-­­­nagyobb elismerést érdemlő ügybuzgalommal állitott össze, a melylyel kiváló szolgálatot tett azoknak , a kik a gyümölcsészet ked­velői. A csinos kiállítású füzet az alma, körte­­ és szilvák jegyzékét adja osztályozva. Az­­ előszót egész terjedelmében a következőkben közöljük : „A kecskemétvidéki gazdasági egyesület kiváló czéljául tűzvén a gyümölcsészet fej­lesztését is, hogy ezen , közgazdaságunknak igen fontos ágában hasznos eredményeket biz­tosítson , kertészeti szakosztályt alakított és ezt tevékeny munkásságra utalta. E szakbizottság áthatva nemes felada­tának fontosságától, meggyőződve arról, hogy a gyümölcsészet fejlesztésében határozott biz­tos eredményt a gyümölcsfajok általános is­merete nélkül következetesen elérni alig lehet, két irányt tűzött egyelőre maga elé, ugyanis: megismerni teljességében Kecskemét és vidékének gyümölcseit, ezeket minősítve he­lyesen összeírni , megfigyelni hazánk más vi­dékein a gyümölcsészet haladását, megis­merni — és nem mástól várni — a Continens kiváló gyümölcsészei által ajánlott jeles­ új fajokat, hogy az összehasonlító mérlegezés úgy hátrányunkra, mint talán előnyünkre is, de mindenesetre bűn felismerhető legyen, így megállapítva hiányainkat, második czélja lett kisérleti termelés végett beszerezni mind­azon fajokat, melyeket nem ismerünk, me­lyeket a külföld legjelesb gyümölcsészei, de mindezek előtt hazánk érdemes pomologusa Bereczki Máté „Gy­ümölcsészeti vázlatok“ czimü becses művében első helyen ajánlottak. Négy év előtt kezdvén meg szakosztá­lyunk fennti irányban munkásságát, az alatt még ügybuzgó szaktársaimmal gyümölcseink nagy részét üléseinken közmegállapodással mi­nősíthetünk és a reám­ bízott összeállítás mun­káját teljesítem: feladatunk második részét is a legjelesb új gyümölcsfajok beszerzése által igyekeztünk valósítani: pomológiánkat kisérletképen mintegy 250 új fajjal megsza­­poritván. Ugyanezen idő alatt a legjelesbek­­nek ismert gyümölcsfajok ajtó gatylyaiból mintegy 15.000 darabot osztatott ki egyletünk ingyen Kecskemét és a vidék lakosainak. Szakosztályi munkakörünk egyik szerény­ részét jegyzeteim képezvén, midőn ezt az egyesület igazgató választmánya —alakulási utolsó évünk lejárata alkalmából — első fü­zetében is kiadatni elhatározta, szükségesnek tartom szakosztályi működésünk igazolásául előrebocsátani, hogy gyümölcseink minősítése csakis rövid négy évi tapasztalatainknak ered­ménye, mely részint a folyton művelt kísér­leti új fajok, részint a fiatal termőfák fejlő­dése által — gyümölcseik változván — ter­mészetes módosítást fog szenvedni. Tíz év előtt például még nem mertük volna a Sárga Bellefleur almát legkitűnőbb, legjövedelmezőbb gyümölcseink sorába emelni, de ez idő alatt kitűnő szépsége, finom jó ize mellett tartós­sága, termékenysége bebizonyulván, itt ho­mokos úr hazájában első rangúvá emeltük. A Brabanti herczegnő, Brabanti szép virágú, Burchardt renet, Coulon renet, Kent szép­sége almafák nálunk még serdülők csak, de sok okunk van remélni, hogy ezek is, vala­mint néhány ezekhez hasonló egy későbbi katalógusunkban kiválóbb méltatás tárgyai lesznek. Munkásságunk köre az összes gyümölcs­fajokra kiterjesztetett, de feladatunknak ez­­ideig csak első részét fejezhettük be, bár ezt is hézagosan, mert az almák, körték és szilvafélék közül is maradhattak ki olyanok , melyeket elbírálni sem alkalmunk, sem időnk nem volt. Ezekről, valamint mindazon fajok­ról, melyeknek termését várjuk, jegyzékemnek a többi gyümölcsféléket tartalmazó második felében fogok megemlékezni. Kecskemét , 1885. október 1. Katona Zsigmond.* * * Az almák 15 osztályban vannak felso­rolva 274 faj van megkülönböztetve, a körték szintén 15 osztályban összesen 187 fajjal, a szilvafélék 5 osztályban összesen 66 fajjal. Az összeállítás a kecskemétvidéki gazda­sági egyesület kertészeti szakosztályának négy évi megfigyelése alapján történt. E nagybecsű füzet kiadásával érdemeit szaporította úgy a kecskemétvidéki gazdasági egyesület, mint Katona Zsigmond a kerté­szeti szakosztály elnöke. A kecskeméti tanári körnek f. hó 15-én tartott ülésén dr. Szombathy István ér­dekes előadást olvasott föl „az indulatok­ról és a velük való paedagogiai elbá­násról“. Az értekezés után élénk eszmecsere fejlődött ki Szabó Ferencz, Virányi Ignácz és a felolvasó közt, melynek eredményéül Szombathy megígérte, hogy e kérdést bőveb­beti is ki fogja dolgozni a tanáregyesületi „Közlöny“ számára. Foglalkozott a gyűlés az évi munkaprogramm kérdésével is. A legkö­ Irodalom: „A lohinai fű“. Az „Egyetemes Regénytár“ 12 vállalatból, melyet a Singer és Wolfner c­ég indítot meg, vettük a harmadik kötetet, mely Mikszáth Kál­mánnak „A lohinai fű“ cz. új elbeszélését tartalmazza A magyar olvasó közönség sokkal jobban ismeri , kedveli a jeles írót, semhogy külön ki kellene emel­nünk, hogy irodalmunk ismét szikrázó humorral írt elejétől végig érdekes, zamatos művel gyarapodott. Meg kell azonban említenünk a mű megjelenési módját, mel szerencsés újítást képez könyvpiaczunkon. A nevezet vállalat ugyanis tíz évre terjedő köteteket közöl, me­lyek csinosan bekötve, ötven krjával áruitatnak és ezer ár mellett a vállalat kiadványai oly példányszámokkal kerülnek a közönség közé, melyek nálunk nem közön­ségesek, így pl. Mikszáth elbeszélése néhány nap alat több mint háromezer példányban kelt el. A vállalat ily formán a magyar írók műveinek az eddiginél jóvá jelentékenyebb olvasókört fog hódítani és fordított re­gényeivel a hazai könyvpiaczról le fogja szorítani a ha­sonnemű német vállalatokat, melyek ott nagy elterje­désnek örvendtek. Az „Egyetemes Regény­tár“ új köteti Mikszáth elbeszélésén kívül Welten Oszkárnak egy vis novelláját tartalmazza. Megjelent a „Pallas nagy képes naptári 1886. évre“. Ára­­­fit. A rendes naptári részeken kivül a szépirodalmi rovata is igen figyelemre méltó Közli ugyanis a trónörököspár kelet útját, mely melll igen érdekes ilustratiókat is csatol ez egyes tájak népviseletek és régi építészeti emlékekből. Részletesen foglalkozik a budapesti országos kiállitással s képekkel mutatja be а Ьiválóbb pavilonokat és az iparcsarnokot Ismerteti továbbá a múlt évi országgyűlés lefolyását, а г angol-apligán háborút pedig sok és szép illustratióval egy érdekes elbeszélésben ismér­teti meg velünk. „Arczkép­­csarnok“ czimű rovatában néhány jeles emberünket mutatja be. Ezek mellett több ismert írónk jeles be­szélyeivel is találkozunk a naptárban, melyet „Az év halottjai“, „Gazdák világa“ s az „Országos kalauz” czimű rovatai tesznek teljessé. Az igazán minden igé­nyeket kielégítő tartalmas naptárt ajánljuk olvasóink figyelmébe. A két Károlyi gróf. Valóban, alkalmasabb időben alig lehetett volna bemutatni a nagy­közönség előtt Károlyi Sándor és István grófokat, mint most, midőn az egyik (Sándor) létrehozta a nemzetközi gaz­da-kongresszust, a másiknak pedig (István) visszhangra talált kitűnő eszméje, hogy t. i. minden megyére pót­adót kell vetni saját kulturegyesülete javára. Az „Or­szág-Világ“ megragadta a kedvező alkalmat, hogy be­mutassa a nagy közönségnek az arisztokráczia e két kiváló tagját, közli arczképüket és rendkívül érdekes jellemrajzukat ifj. Ábrányi Kornél tollából. A lap többi részén is előnyösen meglátszik az új szerkesztő: Fe­kete József és szerkesztőtársainak: Hevesi Józsefnek és Benedek Eleknek szakavatottsága, finom érzéke közle­mények és képek megválogatásában. A legújabb (októ­ber HHki) szám egy egész sorát tartalmazza az emlí­tetten kívül a legérdekesebb közleményeknek. A „Gül­­babá“-ból czímmel gyönyörű két költeményt olvasunk Bulla Jánostól, ki nagy feltűnést keltett verses re­génye óta most szólal meg újra; ugyane számban Gauthier Theophiltől van egy szép költemény Bogdánfi Lajos fordításában. Legyen elég a többi közleménye­ket csak név szerint felsorolnunk: Karczag Vilmostól „Hogy vigasztalódott meg Reszegi uram?“ (rajz), A walesi herczeg (arczképpel) gr. A. G.-tól, „Az ipeki kalugyer“, elbeszélés az ó-szerbiai népéletből Sasváry Ármintól, „A nemzetközi gazdasági kongresszus“ Hel­­tai Ferencztől, „Kurucz-világbeli búcsúztató“ (érdekes 42. sz­ ­­zelebbi üléseken Hallusz István, Szabó Fe­rencz és Virányi Ignácz fognak egyes kér­­­désekről előterjesztést tenni. -/ '------------—' —

Next