Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1885-11-01 / 44. szám

44. sz. — A ref. egyház költségvetése s vagyoni viszonyaira vonatkozó vizsgálat megejtésére — különösen az állam által adandó subventió érdekében — a superintendentia küldöttei f. évi november 2 án érkeznek városunkba. — De Pretis osztr. földmiv. miniszteri tanácsos azon alkalomból, hogy neki egy kis gyümölcs collectiót küldött Kiss Lajos mű­kertész, hozzá a következő tartalmú levelet intézte : „Tekintetes úr ! Folyó hó G­iki becses sorai mellett szíveskedett részemre a kecske­méti gyümölcsterményekből egy mintagyüj­­teményt szállítani. Midőn ezen szives barát­ságáért őszinte köszönetet mondok , értesítem egyidejűleg, hogy az ön által küldött gyü­mölcsből , továbbá szőlőből, végre Magyar­­országban és alsó Ausztriában mivelés alá vett amerikai eredetű szőlőtövekből egy kis kiállítást rendeztem. Az ön által küldött gyümölcs, mindazok részéről, a­kik ezt a kis kiállítást megtekintették , a legnagyobb dicséretben és a legteljesebb elismerésben ré­szesült. Köszönetemnek ismételten kifejezést adva, vagyok a Tekintetes úrnak alázatos szolgája Preuisz. — A korcsolyázók egylete a tervezett tombolaestélyt nem tartja meg. Miután a Kaszinó helyiségeit az egylettől megtagadta, helyesebb is a télen , ha a korcsolyázóknak nagyon kedvez az idő, akkor úgy rögtönözve tartani valami mulatságot. A Hornyik arczképét olajfestményben a város, a legutóbb tartott közgyűlési hatá­rozata értelmében, megrendeli, mely azután a közgyűlési termet fogja diszíteni. Bizon oly kevesek városunk kimagasló egyénei, hogy azok, kik országos nevet és elismerést szereztek tudományos munkálkodásaik által ha valahol, úgy itt Kecskeméten megérdem­lik, hogy emlékük maradandóvá tétessék. — Előléptetés. Hudacsek Ferencz és Gallovics T. molinári ezredbeli hadnagyok az őszi előléptetések alkalmával főhadna­gyokká neveztettek ki. — Itthon a Bandi! - Már t. i. az első muzsikusbanda jóhirnevü primása bandájával együtt, mely az egész nyár folyamán az or­szágos kiállításon a debreczeni csárdában ját­szott. Folyó hó 29 én mutatta be magát a „Beretvás“-féle szállóban, s bizon jól esett már egyszer újra hallani egy kis jó magyar zenét. Zenekara meg van erősödve, csak aztán megint szét ne zü­lljenek! — A sorsjegyek vásárlására alakult tár­saság legutóbb tartott gyűlésén kimondotta, hogy még öt évre újra alakul és pedig ak­ként, hogy ezután minden tag még 12 frtot lesz köteles fizetni évenként, a­melyből szin­tén sok­ jegyek vásárlandók. Az erre vonat­kozó felhívás és kötelezettségi ív szövegezé­sével Dr. Tassy Pál és Mádi János bízattak meg, a­kik azt a legközelebb közrebocsájt­­ják. Ha valamennyi érdekelt ez­­veket alá nem írná , illetve a kötelezettséget magára nem vállalná, úgy a társaság feloszlik s azok köréből, kik ezen újabbi kötelezettséget ma­gukra vállalják, újra alakul. A társulat va­gyonának kezelését Gyenes Gyula volt szí­ves elvállalni. — A Kaszinó megtagadta helyiségét a korcsolya-egylettől az általa rendezni terve­zett tombola estélyre. Úgy halljuk , hogy ezt a rendezőség élén állók nagyon zokon vették. Mi a magunk részéről is nem tarthatjuk he­lyesnek a Kaszinó választmányának határoza­tát, nem, mert a korcsolya-egylet oly érdek­szolgálatában áll, a­mely bizon minden egyéb­­­­től eltekintve, a Kaszinó részéről is érdemelne­­ támogatást. Ha a Kaszinó a saját házában lak­nék, nem fordulna hozzá és nem fordulhatna helyiségének átadásáért senki, de az a helyi­ség, melyben a Kaszinó most elférelve van, a város é­s bizon a város, hogy a Kaszinót háborútlanul elterelni engedi ezen helyen már évtizedek óta elég olcsó bérösszegért, számít arra, hogy a Kaszinó egyesület tegyen szolgá­latot a helyi társas életnek. Tudjuk, hogy kényelem feláldozással jár, a mikor a Kaszinó helyiségeit átengedni kénytelen, de a társa­dalmi érdekek előbbre helyezendők a kénye­lemnél s a köztekintetek előtt meg kellene hajolni a Kaszinónak is annál is inkább, mert­­ hogy kényelmesen elterelve van, háborítatlanul,­­ az is éppen köztekinteteknek a folyománya. ( Ha ellenszenvet provokál maga ellen, ez saját érdekei szempontjából is helytelen. ) A ki nagyon megharagudott. Borbély­­ György folyó hó 29-én este, Cseh György s rézműves kocsijának, mely üstökkel volt meg-­­ rakva, a vásári­ nagy-utczán kocsival neki ment, felforditotta és e miatt annyira megha­ragudott, hogy Cseh Györgyöt megverte. A verekedőt a kapitányság letartóztatta s 8 napi elzárásra, továbbá 20 főt pénzbüntetésre ítélte. — Dohánycsempész sorsa. Gyapjas Szabó József dohánycsempész, f. hó 28-án este be-s tért Tercsi István lisztes­közi lakására, hol­y Tercsi István és János tőle négy kötél dohányt elloptak. Midőn őket ezért felelősségre vonta,­­ félholtra verték és gázolták Szabó Józsefet, ki életveszélyes sérüléseket szenvedett, a kór-­­­házba szállították, vádlottak pedig a kapi- I tányság által letartóztattak s ellenük a vizs­gálat folyamatba helyeztetett. — Jó gyermekek. Kiss Antal és Mendel Mihály 9 éves fiúk folyó hó 26 án Kiss Antal szüleitől 10 fitot elloptak s abból pisztolyt, tajtpipát s élelmi­szereket vásároltak, végre beültek egy vásárszéli korcsmába mulatni. Itt azonban egy rendőr viselt dolgaikra rájővén, őket a kapitánysághoz bekisérte. — Lólopások. Az elmúlt hét folyamán Csorba Menyhért ágasegyházi birtokáról 2 drb. lovat, Dékány Ferencz monostori birtokáról pedig szintén 2 lovat elloptak. A tolvajok nyomoztatnak. — Megmarták a kutyák. Folyó hó 27-én Ballószegben Sinkár János juhász kutyái Batka Rozália 12 éves leányt megmarták. A vizs­gálat folyamatban van. A kutyák rendőrileg agyonlövettek. — A gyúró-gyógymódszer (massage) újabb időben legkiválóbb orvosaink által igen jó eredménynyel alkalmaztunk zsugorok , bé­nulások és csúzos bántalmak elhárítására és megszüntetésére s e czélra a legjobb hatású­nak nyilvánítják a Brázay-féle sósborszeszt. Erre vonatkozólag Dr. Lőrinczy Ferencz úr,­­­r. , orvosok orsz. titkára, tüdő és sziv­­gyógyász, a következő levelet intézte Brázay Kálmánhoz: „Budapest, 1885. márcz. 12. T. Brázay Kálmán nagykereskedő úrnak Buda­pesten. Csúzos (rheumatikus) bántalmak­­nál, az ezen betegségek következtében gyak­ran fejlődni szokott szívbajok elhárítása czél­­jából, valamint számos betegségnél, egyéb gyógyhatány mellett igen czélszerű az úgy­nevezett bedörzsölés - kenő - gyúró - gyógymód (massage) s ezen műveletnél az ön által készített kitűnő összetételű sósborszeszt min­den esetben igen jó eredménynyel szoktam használni, s így azt mindenkinek ajánlhatom“. Sót kitűnően tudja, színész-kollégáinak aján­latos lenne őt mintaképül venni; miután arany­haja is volt, igazán aranyos kis Julis volt a „Vadgalamb“-ban. Ha már a mamánál vagyunk, lássuk mostoha leányát, To­­­n­ai Jul­is­ka k. a.-t is. Nem az elsőrendű tagok közül való , a kar­ban szokott szerepelni, de már is feltűnt ott­honossága a színpadon és csinos megjelenése. „A kölcsönkért feleségében, mint Edith, ele­ven játékával, pajzán kedélyével kimutatta, hogy nagyobb szerepekben is megállja helyét. Csiszérnek sokat nyom a mérlegben — különösen, ha a nők mérnek — az, hogy szé­pen néz ki a színpadon , azonkívül otthono­san mozog; jó szóval, de nem érzéssel, nem szívből; ő nem tudja magát egészen beleélni szerepébe; ő másodízben mindég Csiszér is, ki élvezi az írók humorát és a nevet azokon; ettől el kell szokni, mert bármily bolond sze­­­­repet adjon is egy színész, mindég komolyan kell neki azt adni, ha azt akarja, hogy a közönség is komolyan vegye őt, s a humor hatása akkor fokozódik, akkor törünk csak ki hahotába, ha bohókás szerepét magát a helyzetbe illesztve játsza el. E tekintetben ugyan nem lehet panaszunk, mert a komikum erősebb oldala e társaságnak. Szigeti Géza eddigi szerepeiben excellált. G­ömlei Gyula a mily feseh hajdú volt a „Czigány“-ban, és oly ügyes komikusnak mu­tatta be magát a „Vadgalmb“-ban, mint Csutka Matyi. Csiszér­né asszony sehogy sem tudta magát beletalálni szerepébe, mint Ricza a „Vg.“-ban. Elegáns vonású arcza, alakja, finomabb beszéde mind az operettére utalják. Eleinte hangja fátyolozott volt — mintha lámpalázzal küzdött volna — de később be­lejött s szívesen hallgattuk dalait. A Csiszér­párról megjegyzem, hogy végzett szininö­­veldei tagok. Én az ily tagokkal úgy vagyok mint a do­c­torok­kal; az embernek van respektusa diplomájuk előtt és el kell ismerni őket ,,tudós“ embereknek, pedig nem mind az. Jáni jó „Czigány“ volt, de Rabatoult elejtette; igaz, hogy rekedt is volt, pedig e szerephez első kellék az erős, nagy hang. Borsodiné a­ nagyon hideg, vontatot­tan beszél, de ha kiejtését megszokjuk, ér­dekkel figyeljük. Már többnél észrevettem, de különösen Tihanyinál ötlött szemembe, hogy a színé­szek azon véleményben vannak , miszerint a sötét zvikker elegáns. Tihanyi legalább, még mint Zeréndi Jenő is, (Anna) ki estélyre van hiva, úgy jelent meg, sőt Tornayné elé is úgy ment, pedig ha tudná, milyen csúnya az, pláne, ha a zvikker egy öles zsinóron lóbálózik a lába közt. * Azt mondják, a nők nem a darab miatt járnak a színházba, hanem hogy lássanak és láttassanak. S miért ne? Ha valaki különösnek találja azt, hogy egy tárcza keretében megemlékezünk a szín­házban levő hölgyekről, bátor vagyok kér­deni akkor: Hát a bálban? Nem írják-e le a báltudósítók, milyen ruhába voltak a kis­asszonyok ? Félig vagy egészen volt-e ru­­hájuk kivágva? Selyem, atlasz, avagy tár­latáéban voltak-e? S ha Terpsiehore ünnepén hivatalos a báltudósító, mért lenne testvéré­nek Thaliának ünnepéből kizárva a tárczab­ó? Ha a bálban jelen voltak mindegyike ki szo­kott írva lenni a lapokban, mért ne írhat­nék én legalább azokról, kik a színházban a figyelmet felkeltik?------­Ah! itt van megint Hakkerné, a leg­szebb asszonyok egyike Kecskeméten. Valaki a hátam mögött annyira meg­irigyelte férjétől, hogy e­gosz német szójá­tékot rögtönözte: Ich möchte sein weg’n Frau Hakker Hundert Jahr auch, sein ... Holzhakker. Kovács Pál jogakadémiai tanár csak úgy mosolyog a zártszékén, nevet a bajusza alatt, ha tapsol a közönség egy énekesnő­nek ... gondolja magában, nektek jó így is, sha­ nem mondhat mindenki művésznőt a feleségének. Szép látvány volt, midőn egy páholyban összejöttek Molnár Mariska, Demján Ilka, Szelese Aranka kisasszonyok... emlékeztetett az almahistóriájára; egy ismerő­söm át is adta volna egyiknek közülök , de­­ én kértem, hogy tartsuk fel annak, kit nem hoznak el mindég a második balpáholyba, akkor is gouvernantte-al . . . Kérdezősködé­­­­semre azt felelte valaki lakonice: az első bá­josan cseveg és elragadóan szaval; a második — szép; a harmadik az égbe ragad, ha — tán­­czolsz vele.* Menjünk ki a folyosóra egy kis friss levegőt szívni. Csoportosulást veszünk észre, melyből kiválik egy magas termet, ki meséli Habina János tanár úrnak egy bonmotját. Nem közlöm, mert úgyis kihagyná a szedő­gyerek. Egy másik sarokban több tanuló az idei Pikáns Naptárról beszél . . . jobban tudják a sok életet, mint a leczkét, egy-kettő meg­ütő fülemet. Férfi szól: „Kisasszony! önt az Isten csakis nekem teremtette“. Oh, nemcsak j­önnek“ — feleli a nő vissza. — Vagy: „Szer­vusz Lizike! Hallom, hogy kérőd akadt“.­­ „Képzeld csak: három és én nem mehetek­­ csupán egyhez“. Pongrácz Elemér: Megható jelenet. (Hornyik János életéből.) Ez év augusztusában röm s lányommal a kecskeméti rokonok látogatására utazva, Hornyik József tanár beteg nagybátyjához Hornyik Jánoshoz — ki vem nagybátyja is volt — kalauzolt. Megvallom — ismerve az agg rokon súlyos betegségét, de tudva azt is, hogy egy nagy tudós küszöbét lépem át —meghatva léptem be hozzá illő bejelentés után, kit egy tábori ágyon fekve pillantottam meg! Már e jelenet is megható volt, minthogy a nyug­vóban , egy élőhalottat láttam. Az ifjúságot bocsátom előre, kik mély tisztelettel járultak az agg nagy beteghez, alabastrom kezét ajkaikhoz emelve. Később én is az előtérbe léptem, tisztelettel üdvö­zölve a nagyérdemű férfiút, ki üdvözlésem után így szólott: „Hitte volna-e édes barátom, hogy mi igy találkozzunk viszont, ön még kellő egészségnek örvend, míg én már megértem a halálnak, az enyészetnek?“ Nem tudtam e szavaira mit mondani, de átfutotta elmém a multat s úgy találtam, hogy ezelőtt mintegy két évtizeddel az el­hunyt testvérénél esteliztünk együtt, melyre az égtől különös emlékezőtehetséggel megál­dott férfiú visszaemlékezett, melyet már én rég elfeledtem s csak ő hozta vissza em­lékembe. Majd a gattajai tanító Hornyik Ferencz unokaöcscséhez fordult, s kérdezősködött ho­gyanlétéről s egyszersmind kérdezé tőle: vár­jon tudja-e Gattaja község eredetét? Az öcscs „nem tudom“-mal válaszolt, mire az öreg Hornyik elbeszélte, hogy Mária Terézia uralkodása alatt élt az alvidéken egy gazdag marhahajzsár Gorove nevű, ki arra a gondolatra jött , hogy a háborút foly­tató uralkodónő hadtestének egy nagy csa­pat marhát hajtott ajándékba, melyet az uralkodónő szívesen fogadott, és Gorovet ma­gyar nemességgel és a Gattaja vidéki föld­részszel ajándékozta meg, ki is ekkor tele­pítette Gattaját. Az unokaöcscs kijelenté , hogy ezt még nem tudta. Ezen történelmi rövid elbeszélés után, az öreg úr még a rokonság hogylétéről tuda­kozódott, de miután azt láttuk, hogy a be­széd is nehezére esik, távozásra készültünk. Ekkor a beteg rokont látogató új házaspár Hornyik Károly és Soklya Jolán ismét kéz­­csókolására mentek az agg nagybátyához, amikor is egy igazán megható jelenet folyt le az agg tudós s a fiatal házaspár között. Ál­dásra emelve kezeit körülbelől e szavakat rebegte: „Ti az élet legszebb fiatal korát élitek, neked Károly nincs atyád, én mint agg és beteg közelgek a sírhoz és enyészethez! A családban mint legidősebb és igy patriarcha, megáldlak a mindenható Isten nevében, hogy legyetek boldogok egy hosszú életen keresz­tül! .. . csak arra kérlek , hogy olykor em­lékezzetek meg rólam a sirban nyugvóról és oly szeretettel viseltessetek emlékem iránt, miképen én szeretlek titeket . . . Isten vele­tek !. . . Egyetlen szem sem maradt szárazon e megható szavakra, mely után még akkor is némák maradtunk , midőn már jó távol va­lónk az érdemes férfiú lakától. Ma már nincs az élők között Kecs­kemét városának e méltó büszkesége, de meg vagyok arról győződve, hogy e minden nemes és jóért lelkesedni tudó város ez ér­demes fiáról nem fog megfeledkezni s mert ön­magát tiszteli meg, midőn neki emlékkel ál­­dozik. Legyen könnyű a föld porai fölött! Soklya­­ Antal: KECSKEMÉTI LAPOK Közgyűlési apróságok. A városi előfogatok házi kezelésébe való vonásáról volt szó. Feláll Szappanos István bizottsági tag , kifogásolja a házi kezelésbe való vonását az előfogatoknak, kifejezvén, hogy ő a házi kezelés czélszerüségében nem bízik. A többség, daczára ennek, elhatározta a házi kezelést s a városi előfogatok felügye­letére kiküldendő bizottság megválasztására megtétettek az ajánlatok. Beajáltatott Szap­panos István is. Ő hirtelen feláll s tiltakozik a megválasztás ellen. Erre kérdi tőle valaki sebtében: miért? — Mert nem bízom............ — „Önmagában sem?“ Tableaux. Egy bizottsági tag a főügyész háta me­gött sokat belebeszél a közgyűlési tárgyso­rozatba. ■— Ejnye, ez az úr — szól türelmetlen­­kedve egyik közeli szomszédja — ugyancsak kinövi még magát közgyűlési szónokká. — Nem nyövi biz az ki soha, mert nagyon nyüvi a szót, — válaszol rá maliciosu­­san a harmadik szomszéd. Irodalom. Megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldetett „Nép­­gazdasági Naptár“ 1886-ik ált. évre. Szerkesztette Go­­bóczy Károly. A naptári részen kívül elég élénk, vál­tozatos s gazdákat, kertészet-, szőlészet- és méhészet­tel foglalkozókat igen érdeklő közleményekkel van el­látva. Ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. _ * Előfizetési felhívás a „Harmonia“ Zenemű­kiadó és Első hazai zongoragyár részvénytársulat által kiadott „Általános zenetörténet“ irta id. Ábrányi Kornél, m. kir. orsz. zeneakadémiai tanár és „Össz­hangzattan“ irta Benkő Henrik, nemz. zenedei tanár czímű művekre, melyek a m. kir. orsz. zeneakadémiá­ban és a nemz. zenedében rendes tankönyvül vannak elfogadva. Miután a „Zenetörténet“ és „Összhangzattan“, mint az általános zeneoktatás tanárai, régóta szere­pelnek már hazai tanintézeteink tanterveiben, de az előadások vagy egyáltalán tankönyv nélkül, vagy né­met nyelven írt tankönyvek alapján eszközöltetnek, a zeneoktatás magyarosodásának lesz e művekkel nagy szolgálat téve.Az „Általános zenetörténet“ 20 nyomtatott ívre fog terjedni, 72 különféle rajzzal és hangjegy-példá­val. A zene történetének anyagát annak eredetétől egész napjainkig felöleli. Az „Összhangzattan“ körül­belül 15 nyomtatott ívre fog terjedni, számos a szöveg közé nyomott hangjegy-példával. Ezen művek 1. évi deczember hó 10-én fognak megjelenni. Ezen művek bolti ára megjelenésük után: „Álta­lános zenetörténet“ 5 frt, „Összhangzattan“ 3 frt. Az igen tisztelt előfizetők, kik előre beküldik az előfizetési összeget, a következő kedvezményekben ré­szesülnek : Azok számára, kik e műveket egyenként külön­­külön megrendelik, az „Általános zenetörténet“ 4 frt, „Összhangzattan“ 2 frt. Azok, a kik mind a két munkát egyszerre meg­rendelik s a pénzt postautalvány útján („Harmonia“ részvénytársulat Budapest, váczi-utcza 4. sz.) előre be­küldik , a két munkát együttvéve 5 forintért megkapják.­ ­ Az elő­s. pénz „Harmonia“ zeneműkereskedés (Bu- I­dapest, váczi-utcza 3.) küldendő­. Felhívás a „Vasárnap“ pártolására! Isten kegyelméből s lelkész- és hitrokon társaink támogatásával hatodik esztendejébe lép a „Vasárnap“. Midőn ezelőtt öt esztendővel megindítottuk a „Va­sárnapit, azon remény táplált, hogy Istennnek tetsző, hitrokonainkra nézve pedig hasznos dolgot cse­lekszünk, midőn olcsó árért oly lapot adunk népünk­­ kezébe, mely vallást gyarapító, erkölcsnemesitő olvas­­­­mányokat tartalmaz, s Isten háza s az egyház iránti lángoló buzgóságot nem hagyja kialudni magyar népünk kebléből. Öt esztendőn át e czért szolgáltuk. Isten segedel­mével kezdjük meg a hatodik évet is, kérvén azokat, kik belátják szükségét annak, hogy a sok mindenféle s a vallásos erkölcsi érzelemre nézve káros hatású ol­vasmányok közt, magyar népünk, vallásos erkölcsi­­ olvasmányok által lélekben gyarapittassék, hogy : „Vasárnapunkat terjeszteni s nekünk a templomi szószék után a családban az Úr templomának felépi­­­­tésében segédkezet nyújtani kegyeskedjenek. Az Úr kegyelme nyugodjék hazánkon, egyházun­kon s mindazokon, kik a lélek kenyerét nem engedik porba ejteni, s kik a Krisztus evangyéliomában, szent vallásunk igéiben bírják az égi vezért, keresik lel­­kek boldogságát. A „Vasárnap“ évi előfizetése 2 frt. Az előfizetést Kecskemétre kérjük küldeni. Kecskemét, október, 1885. Czelder Márton, a „Vasárnap“ szerkesztője s kiadója.

Next