Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1885-08-02 / 31. szám
TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM, 31. szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 6 frt—kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: KATONA J.-UTCZA, 35. SZ. KIADÓ-HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DÍJ , 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. 1885. július 28. A „Kecskemét“ I. évi 30-ik számában „Kaszárnyaépités“ czím alatt hosszasabban foglalkozik az építendő lovassági laktanya építésével és számítást tesz arra, hogy ezen laktanya felépítése miatt a város milyen nagy költségbe kevertetik és arra, hogy ezen laktanya mily óriási összegben állandó végül helytelenítvén az építés eszméjét, négy sorban javaslatot ad, hogy a várost a nagy költekezéstől és a lakosságot a katona beszállásolás veszedelmétől miként lehetne megmenteni. Az, hogy a „Kecskemét“ épít-e vagy nem épít kaszárnyát, előttünk igen mellékes dolog, kivált most már. Mert mi ugyan egészen más véleményben vagyunk mint ő, de mégis ma az építésről vagy nemépítésről beszélni feleslegesnek tartjuk, mert az építés már évekkel ezelőtt elhatároztatott s nem mernénk a törvényhatósági bizottságról feltenni azt, hogy amit bizonynyal jól megfontolva határozott, azt most a,,Kecskemét“ kétszerkettő annyi mint ötféle számítása miatt megváltoztatná. Ne tessék tehát azt mondani, hogy „elég tévesen“ emlegetnek túlhaladott álláspontot. Ámde hírlapbról tisztünket akként fogjuk fel, hogy a nyilvánosság előtt czélzattal vagy a nélkül ferde módon tárgyalt ilyen nagyfontosságú kérdést, kötelességünk helyreigazítani, nehogy a kevésbé beavatottak a nagyhangú közleménynek valahogy hitelt találjanak adni. Ami a számítást illeti, melyet a „Kecskemét“ mint megcáfolhatlan igazságot szeretne feltüntetni, arra az a megjegyzésünk, hogy a mi „egy ütő helyben“ nem sikerült, nem sikerült lesz az ,,egy ütő helyben“ sem, t. i. helyes számítást tenni. De lássuk az építés ellenzőjének érveit. Azért nem akar kaszárnyát építeni, mert amint kiszámítja, az bizonyos évi 30,150 frt veszteséggel járand és azonkívül tisztogatásra a kantin jövedelmének levonásával keilend évi 8000 frt, tehát együtt 38,150 frt, amelyhez még jövend ezen borzasztó nagy épület adója. És ezenkívül a lakosság nem lesz megkímélve a katonatartás terhétől, sőt még azután a katonabeszállásolás sűrűbben fogna előfordulni. A számítással majd alább számolunk, itt pedig előbb állapítsuk meg, hogy vájjon tehát nincsen e ennek a dolognak más oldala s vájjon ezen feltevés, mit a „K.“ felállít, megállhat-e? Látni való, hogy nem. Mert ami a katonabeszállásolást illeti, ahol tudni kell, hogy Kecskemét város (nem a lap) egy egész ezred számára óhajtott volna kaszárnyát építeni, de fél ezred katonát is alig kapott, minek oka az, hogy az országban mindenfelé épülnek a kaszárnyák; pedig alig tehető fel, hogy azok ne tudnák, akik építnek, hogy mennyi a kétszerkettő. Hanem azt, hogy most, midőn a város jó kényelmes és czélszerű kaszárnyát akar építeni, katonát nem adnak , aztán pedig majd itt a városban szétszórt elhelyezésre azonnal ide rendelni fognának, talán még a ,,..“ sem fogja a katonai kormányzatra ráfogni! Igaz az, hogy a most itt levő, ez idő szerint is kiszállásolt mintegy 80—120 baka, a lovas laktanyába be nem megy, de ezeket a most meglevő kaszárnyákba, azok kibővítése után, talán nem lesz lehetetlen beferelni; de különben is nem a gyalog katona tartása a nagy teher a lakosságra, mert hiszen annak kosztot sem ad. Igaz lesz az is, hogy esetleges háború esetén , néha tán máskor is, átvonuló katonák 2—3 napra beszállásoltatnak, sőt gyakorlatok alkalmával a gyakorlatra berendeltek 15—35 napra itt elszállásoltatak, de, hogy ezt 100—120 ezer forint kiadás árán érdemes volna-e és lehetne-e elkerülni, az egészen más kérdés , és ha érdemes, úgy azt a kaszárnyától függetlenül meg lehet tenni. De az is igaz ám, hogy ezen kaszárnyában körülbelül 700 ember fog lakni közel 650 drb.lóval, amely szükségletét innen fogja fedezni s bizony csak a kecskeméti gazda embereknek lesz abból hasznuk, de ezenkívül még körülbelől 30 tiszt 60—70 lóval és a szolgaszemélyzettel állandóan bérelt lakásokban lakik s szintén nem keveset fogyaszt. Ezek pedig a lakbérekre fognak a házbirtokosok előnyére, jótékony hatást gyakorolni s ez úton bizonynyal azt is megérjük, hogy az építkezési kedv emelkedni fog. Csodálatos dolgokra jó rá az ember, ha ezen ügyet komolyan vizsgálja ! Mert ime nyilvánvaló, hogy a kaszárnyaépítésből a honoratioroknak világos káruk lesz, mert drágább lesz a piacz, drágább lesz a lakás, a gazdaközönségnek pedig világos haszna lesz belőle és mégis ezek közt, kik pedig ezelőtt 4—5 évvel még tisztán pótadóból is hajlandók lettek volna építeni, akadnak most az építésnek ellenzői! Elég bűnösök érte azok, kik őket félrevezetik, de bűnösök ám ők maguk is, akik olyan meggondolatlanul mennek minden kolomp után és még csak annyi fáradtságot sem vesznek maguknak, hogy megválogatnák azon derekukat, kik érdemesek legyenek őket vezetni! A „K.“ számítása még gyengébb lábon áll, mint feltevései, amelyek egyébiránt azért is rombadőlnek, mert a számítás, tehát az alap, merőben helytelen. Mert hát micsoda számítás az, hogy az évi 38,500 frt törlesztési részletet felszámítja mint évi kiadást és veszteséget, holott annyit már mégis csak tudnia kellene, hogy ezen évi 38,500 írttal a 700 ezer forint 38/2 év alatt letörlesztetik és ehez még felszámítja az épitkezés éveiben elveszendő árendának — szerinte 68.000 írtnak — évi 5% .3400 frt kamatát is, és ezután ilyen számítás mellett a harmadik hasábon kimondja, hogy a kaszárnya 38 1/2 év múlva egy millió forintnál is többe lesz! Az ember azt sem tudja, hogy boszankodjék-e vagy nevessen!? Mert világos az, hogy az évi 38 ’2 ezer forinttal hétszázezer forint törlesztve lesz, amit tehát ha czikkíró által kiszámított egy millió forintból levonunk, kisül, hogy a 750 ezer forintos kaszárnya épen 300 ezer forintba lesz , amennyit talán még a,,K.“ szerint is megér! De nem aként kell számítani, mint ahogy czikkiró számít, hanem úgy, amint lapunk ez évi 28-ik számában az felszámítva volt, vagy úgy, mint a czikkiró által hézagosnak nevezett jelentésben van, mert a mi számításunk ehez sokban hasonlít s ezt pedig már a törvényhatósági bizottság el is fogadta és ha úgy ejti meg a számítást, ilyen szarvashibákat ejteni nem fog. Mert szeretnénk tudni, hogy ugyan ki fogja annak a hat millió téglának az 5% kamatát, szerinte 4500 forintot, megadni? Várjon hiszi e a ,,..“ azt, hogy az a hat millió tégla itt rögtön elkel? Kivált így ha bizonyos áramlat még ezt a kis városiasodást is el akarná számítani, a mire most a többség szert tenni akar? Bizony holt tőke maradna az és inkább hihető, hogy ott állva önmagától emésztődnék. Azután egyébbel is jó lesz a ,,K.“-nek tisztába jőni, azzal nevezetesen, hogy soha senki sem mondta azt, hogy tudnánk kaszárnyát semmiből építeni, de még azt sem, hogy az közvetlenül valamely kincses bánya lenne, de elhatároztatott azért, mert a közvélemény még áldozatok árán is követelte és mikor ügyes kombináczió útján oda jutottunk, hogy ime kimutatható az, hogy az a kaszárnyahoz képest a milyen javainkból felépíteni tudjuk, tisztességes jövedelmet hoz, úgy, hogy tényleg mintegy 4/2 százezer forintot belefektetve azon egy 750 ezer forintos kaszárnyát megveszünk, és ezt mind a lakosság külön terheltetése nélkül, annak kézzel fogható előnyére, akkor domesztika emelést jósolgatni s a kérdéseshez hasonló furcsaságot írni, ez bizony csak a „K.“nek való mulatság. Végül még tájékozásul megsúgjuk, hogy kaszárnyától adót fizetni nem kell, amit szintén jó tudni, nehogy az ember alaposságában a borzasztó nagy épület adójával argumentáljon, mikor olyan nincsen. KÖZÉRDEK. Soroksár—Kecskemét—Csongrád— Szentesi vasút. Hogy a biztos közlekedés mily emeltyűje egyes vidék, sőt ország anyagi jólétének, szükségtelen itt ecsetelnünk, minthogy ezt már megszámlálhatatlan sokan elmondották előttünk ! Tehát — mert ez megdönthetően igazság— nem adhat eléggé fájdalmának keserű s kitörő szavakat azon vidék vagy város , mely Istentől megverve a közlekedés biztos körén kívül esik! Ilyen tekintélyes város Szentes, ilyen Csongrád is, mely két város évtizedek óta küzd, hogy vasútja legyen , de az osztrák államvaspálya-társaság szűkmarkúsága, — s ne mondjuk — kapzsisága s többszörös ígérete s igy valótlan állításai következtében mint Szentes, úgy Csongrád város is kivül maradtak a vasút hálózatán! Szentes város már-már majd odajut, hogy talán lesz vasútja Kunszentmártontól, bár ezen közlekedési út reá nézve üdvtelen leend, minthogy nem csatlakozhatván Csongrád várossal, jöhet ide, egy aszályos, egy általános jégesővel pusztított év, amikor Szentesnek nem lesz mit szállítania vasúton , míg Csongráddal egyesülve, mindig lenne valami kereskedési tárgya, mely szállítást igényelne. Olykor óriási itt a szállítási tárgy, vegyük csak az 1862-ik évet, midőn Szentes város maga 3.000.000 - három millió mérő búzát szállított tengelyen Kun-Félegyházára a vasútra! De még mindig láttuk a közelmúltban is százával a kocsikat, melyeken Szentes hízott sertéseket és ludakat szállított Félegyházára elannyira, hogy a vasúti tisztek állításaként Kun-Félegyháza volt az egész vonalon az egyik leggazdagabban jövedelmező vasúti állomás! Megfoghatatlan tehát az indolenciája az osztrák államvasút-társaságnak , hogy föl nem karolta ez ügyet és Szentest s Csongrádot magához nem ölelte, mely két város fölé rendett két tót vármegyével. De tekintsünk el Szentestől s vegyük figyelembe Csongrád várost s ennek szállításra vonatkozó tárgyait, meglátjuk , ha érdemel-e ez némi figyelmet. Minden előtt vegyük figyelembe, hogy Szentes és Csongrádnál mintegy 100,000 ember központosul, hiszen maga e két város 50,000 lelket számlál. Csongrád dohánytermelő vidék , hogy Csanynyal együtt 40—50,000 m.mázsa dohány vár elszállításra. Csongrádnak van 3000 hold szőlője, hol a gyümölcs- és szőlőnemesités nagy lendületet vett. Hol e pillanatban is 50 — 60 kr. egy véka nemesitett kajszi; 20 — 30 kr. egy véka alma akkor, midőn a fővárosban egy szem kajszi baraczk egy ki. Zsírjában fúl itt a termelő és miért? mert nem tudja elszállítani termékeit. Hiába áldozott Csongrád város pár évtized előtt mintegy 6000 frtot azért, hogy porosz mérnökökkel egy vasúti tervet készíttessen, mely szárnyvonal Kun-Félegyházából indulandott ki s összeköttetett volna Orosházával megőrt ezen jóakarat az osztráll vasúttársaság könnyelmű indolenciáján , mely társaság jól érezte s tudta, hogy szegény Szentes és Csongrád rá van utalva, hogy tengelyen Kunfélegyházára szállítson mindent anélkül, hogy nevezett társaság csak egy krt is költött volna a szállításra ! Ez határozottan részakarat volt tőle! Fölébredt már a múlt évben nevezett társaság, de mint ő mondotta régebben embereivel, neki is elmondották, hogy: „zu speet“, minthogy az állam már most nem engedte meg az osztr.á 1 1. vasútnak, hogy hidat állitson a Tiszára s igy a tula- Tiszán is közlekedhessék a magyar áll. vasút kárára. Ámde egészen másként állna a dolog, ha egy a zimonyi vasútból kiágazó vonal létesittetnék aként, hogy Soroksárról kiindulva— mely mint hallatszik, bevégzett tény volna Lajos-Mizséig — a vasút, fölölelné Ócsát, két Dabast, Gyónt, Örkényt, Vacsot, Lajos-Mizsét, Kecskeméten át Szikrát, Alpárt, Újfalut, Csongrádot, Szentest, s innen az óriási pusztákat, melyek termelnek , de nem fogyasztanak , ölelné föl; ilyenek: Derekegyháza , Mágócs, Árpádfalva stb. s Orosházán csatlakoznék az alföld fiumei vonallal. Ezen vonalnak aztán szabad volna átmenni a Tiszán , minthogy ez nem osztráll vasútvonal lenne. E sorok írója úgy nyilatkozott egyik vidéki lapban, hogy: ,,Ha az ember és ördög elhagy, akkor Csongrád város Técsnél egyesül a kunszentmárton—szentesi vasútvonallal! Ámde ha a Soroksár—szentesi vonal létesülne, az esetben ezen szándéka Csongrád városnak elesnék s szívesen belemenne áldozattal is a soroksári vonal keretébe. Nem tudom, midőn e sorokat írom, hogy mi igaz van abban , hogy egy soroksár-mizsei vasútvonal építési terve bevégzett tény , de bármint álljon is ez ügy, én nézetem, illetve indítványom mellett maradok, bár Csongrád városra egyelőre nem egészen előnyös ezen vonal, minthogy ha Szegeddel vagy vidékével akar közlekedni, nagy kerülőt kell tennie Kecskemét felé, de ezen kellemetlennémileg enyhülne később, ha t. i. említett vasút Orosházára, vagy épen Hódmezővásárhelyre vezettetnék. Azonban a főváros felé pedig sokat nyerne e vidék , amennyiben sokkal rövidebb úton jutna föl az utazó, mint most egy nagy kerülőt használva föl. Kecskemét pedig úgyszólván, központja lenne e vonalnak s nem kell fejtegetnem azt, hogy mit nyerne ezen őt átmetsző vonal által anyagilag! Elmondhatom tehát ismételve, hogy ha ember és ördög elhagy bennünket s nincs kilátásunk még a törvény erejénél fogva is arra , hogy az osztr. államvaspálya összeköttetésbe lépjen velünk, megragadjuk az alkalmat, bár honnan jöjjön is az, hogy Csongrádnak vasútja legyen, mert kell vasútjának lenni. Tisztelettel kérem tehát az illetőket, kik befolyással lehetnek e dologra, hogy a 1885. AUGUSZTUS 2.