Kecskeméti Lapok, 1886. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1886-05-23 / 21. szám

TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM, 21. szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 5 frt 1 kr.­­ Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre . . 2 , 50 .­­ Egy szám ára 12 kr. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK : III. TIZED, KÖNYÖK-UTCZA, 121 SZ. KIADÓ­HIVATAL, BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DU­J 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje­delmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Az iparos tanonczok munkakiál­­litása. Városunk bőkezűsége, áldozatkész­sége mindenütt, hol tanügyről van szó, nemcsak magunk előtt ismeretes, de ismert dolog szélesebb körben s elis­merte azt a­z. évi február havi köz­­igazgatási bizottság ülésén Tóth József tanfelgyelő úr is, a­midőn oda nyilat­kozott , hogy nincs a hazában város, mely tanügyi czélokra aránylag többet költene, mint Kecskemét város. Nem akarom felsorolni, hogy meny­nyit fordít városunk a jogakadémiára , a felekezeti jellegű középiskolákra , az előkészítő és polgári leány­iskolára, a gazdasági szakosztállyal egybekötött felső népiskolára, a városi és pusztai népiskolákra, a zenedére stb.; csak azt hozom fel, hogy az alsófokú ipar és kereskedelmi iskola 1884/5. évi szük­séglete 2379 írtban lett megállapítva. Ez összeg, viszonyítva a más isko­lákra fordított, kiadásokhoz, nem mond­ható soknak, de elég jelentékeny összeg arra, hogy városunk közönségének ér­deklődését felkeltse azon új intézmény iránt, melyre az fordíttatik, mely — nagyon valószínű — már a közel­jövő­ben az eddiginél nagyobb mérvben igénybe veszi áldozatkészségét. Az alsófokú ipariskolák kötelező felállítását a vallás és közoktatásügyi miniszter, hivatkozva egy — az előző évben kibocsájtott rendeletére, 1883. évben 26,130. sz. a. rendelte el, ki­kiemelvén, hogy azokban a népiskolák­ban szerzett általános ismeretek tovább fejlesztése mellett a rajztan­ítást kivánja a tanítás központjává tenni s a tanítás fő súlyát e tárgyra fektetni. Ugyanazon rendelet az ipariskolák állítása és fenntartási költségeiknek vi­selését az illető községek kötelességévé tette, kimondván, hogy hozzá kell hogy járuljanak e költségek viseléséhez maguk az iparostanonczokat tartó mes­terek , vagy az ipartársulatok és ezeken felül az iparkamarák. Városunk nem késett ezen rendelet foganatosításával. 188­3/4 -ik iskolai év­ben az ipariskola megkezdte működé­sét egy­­ nem iparosok­ és iparo­sokból alakított bizottság felügyelete mellett és a nélkül, hogy a költségek­hez más mint a város járult volna. Az 1884. évben alkotott ipartörvény és az ennek hatályba lépte után meg­jelent miniszteri rendeletek lényegesen átalakították az ipariskola szervezetét, a­mennyiben a tanítási idő meghatá­rozásának joga az ipartestület hatás­körébe ment át, de ezzel együtt fon­tos kötelességek is hárultak reá, me­lyen például az indokolatlanul mulasztó tanonczok , a hanyag mesterek bírsá­golása , a tanonczok névsorának a tan­felügyelővel és az iskola igazgatójával való közlése iskolai év elején, illetve a mint a tanoncz felfogadtatik. Az iskolai költségek viselését az új tör­vény a községek kötelességévé teszi úgyannyira, hogy amennyiben erre képesek nem lennének, ipariskolai czélokra az egyenes adó 2°/0-a erejéig külön adót vehetnek ki, így a mit vá­rosunk előbb önként tett — értem az iskola fenntartását — azt most köteles­ségből kell teljesítenie. Mint egyebütt, úgy nálunk is tel­jesedésbe ment az új ipartörvény vég­rehajtása tárgyában kibocsájtott minisz­teri rendelet következő passusa : „Miként minden nagyobb törvény, úgy az új ipartörvény is kezdetben sok nehézsé­get fog okozni................Meg vagyok azonban győződve, hogy kellő erély és főkép a minden téren oly­annyira szükséges tapintatosság kifejtése mellett, sikerülene az ipartörvényt úgy végrehajtani, hogy az országnak, ipa­runknak javára szolgálatidő. Kezdetben az iskolai felügyelő bizott­ság és az ipartestületek közt, illetékes­ségi kérdésekben felmerült összeütkö­zések nálunk is sok nehézséget okoz­tak és bénítólag hatottak iskolánk sike­rére, de a „minden téren annyira szük­séges tapintatosság“ ma már lehetővé tette, hogy az iskolai bizottság és az ipartestület karöltve intézi az iskola ügyeit s ezen örvendetes egyetértés egyik fontos jelensége azon „szabály­zat“, melylyel kimondatott, hogy a kecskeméti ipariskolák bizottsága az ipartestület közreműködése mellett min­den évben munkakiállítást rendez, me­lyen a kecskeméti ipariskolák 2 ik és 3-ik osztályú növendékei, továbbá a­kiknek azon évben inás idejük kitelt, esetleg az előkészítő osztály egyes nö­vendékei vesznek részt. Ezen szabályzat alapján a fő­i­s­k­o­­lai év végével fog megtartatni az első ilynemű kiállítás s a kiállítás idejéül június hó 13, 14, és 15 ik napja tűzetett ki, helyiségül pedig az iparegyesü­let épületében ezen egyesület és a Kecskemét vidéki gazda­sági egyesület helyiségei fog­nak szolgálni. A kiállítás midőn alkalmat nyújt az iparos tanulóknak gyakorlati képes­ségük — rajzaik , ipari készítményeik — bemutatására és tért nyit a szabad­verseny jótékony hatásának, egyszers­mind közönségünket is abba a hely­zeti juttatja, hogy az új intézmény gyakorlati hatásáról magának meggyő­ződést szerezhet s tájékozást nyerhet, hogy mint gyümölcsözik azon kiadás, a­mit a szóban levő iskola évenként igénybe vesz. A kiállítás kellő sikere attól függ, mennyire tudja felkelteni közönségünk érdeklődését. „A fa, ha veszteg áll, az ember pedig csak ha dolgozik, gya­rapszik “, mondja Eötvös. Lehetetlen, hogy közönségünk ipariskolánk gyara­podási törekvését ne méltányolná, az a közönség, mely oly jelentékenynyé tudta tenni az 1872. évi , Kecskemé­ten az iparegyesület által rendezett első országos iparkiállítást, melynek Si fecisti, nega. Az elmaradt orgonahangverseny tár­gyában P. K.-nak lapunkban megjelent igen helyes és teljesen jogosult felszólalására a „Kecskemét“ utóbbi számában úr. Millmann Sándor segédlelkész úr igazán „kíméletlen“ és arrogáns „választ“ adott. Minthogy az ügy nem épen magánter­mészetű , sőt épen nem az: kötelességünk­nek tartjuk mi is a „Válaszára s átalában a fenforgó ügyben a hely kimért volta miatt csak néhány megjegyzést tenni, s álláspon­tunkat lehető­ rövidséggel jelezni. Ha valaki oly dologba ártotta magát, mely reá esetleg kellemetlen következmé­nyeket hozhat, természetesen principális szabály a be nem ismerés, a tagadás. No de míg ez egyfelől nem férfias eljárás, más­részt a jelen esetnél, midőn az egész dolog már nyilvános discussiók, köztanácskozások tárgyát képezte, s úgyszólván városszerte „nyílt titok“-ká nőtte ki magát, merőben fölösleges munka és hasztalan törekvés is. A megtörténtet vallásos devotio affectálásá­­val , a „Megváltó“, „Isten Fia“, „Isten haj­léka“, „Isten dicsősége“, „Isten temploma“ stb. minél gyakoribb emlegetésével egysze­rűen meg nem történtté tenni nem lehet. Istennek nevét hiába ne vegyed! A mi M. S. úrnak a templom szentsé­gére vonatkozó elmélkedését illeti, annak beismerése mellett, hogy a templom való­ban a legszentebb hely, hivatkozunk egy­szerűen arra, hogy ha annyi hitbuzgó püs­­pök"és lelkész templomának ajtait, a­nél­kül , hogy ezáltal a szent hely méltósága csorbát szenvedne, hasonló orgonaelőadá­sokra készségesen megnyitja, ez tán mégis bizonyíték arra, hogy a templom szentsége az által valóban nem sértetik; s hogy M. S. úr felfogása e tekintetben túlzott, merev és indokolatlan. S ha ehhez hozzáveszszük, hogy a botránykő, sőt annak még látszatá­nak elkerülése végett is a belépti jegyek el­­árusítását sem a templom előcsarnokában, sem annak ajtajánál meg nem engedtük , s olykér intézkedtünk, hogy ily jegyek még az előadás délutánján is csak a templom mel­letti gyógyszertárban és az egyházi pénztár­hivatalban legyenek szerezhetők: kétségte­len, hogy M. S. úr mily fölületesen és jo­gosulatlanul dobálózik a templomi üzérke­dés bibliai példájával. Ha a templom belső- KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Szolnoki levelek. .. Nem tudomén, halvaszületett gyermek volt-e, vagy pünkösdi királyság, de sok te­kintetben curiosum, és sok versenygés tár­gyát képezte, míg eltemethettük. Az eset előttünk érdekes , és azért elmondom: Van nekünk itt Szolnokon egy törökanyájú pró­kátorjelöltünk , a­ki, bár a diplomáig még nem jutott, de nagyon szeret minden lében kanál lenni, s kiváló kenyere az ellenzékes­­kedés, annyira, hogy szeretné a kétszerket­tőt is ötté feleselni. Ez a bakafántos úr pe­dig iskolaszéki tag is. Már jó régen azon rágódott, hogy az elemi iskolákban az óra­rendet át kell változtatni úgy, hogy délelőtt 8 óra helyett 7 órakor kezdődjék, s 11-kor végződjék a tanidő, délután pedig 3-tól 5-ig tartson; s e tervet minden áron áterősza­kolni törekedett; de minthogy ez többnyire az egyes családok megszokott házi rend­jének háborításával, sőt egyébb hivatalos érdekekkel is ütközéssel találkozik , mindig leszavaztatott. A múlt áprilban is meglova­golta kedvencz nádparipáját, s újra is el­vettetvén már alkalmatlanná lett indítványa , ő egymaga — úgy látszik az iskolaszéki el­nök hozzájárultával — tervét a megyei tan­bizottsághoz föllebbezte, és ott, kedvező fo­gadtatásban részesülvén, helybenhagyva té­tetett vissza az iskolaszékhez, hol a foga­natosítást annyira sürgötte Török úr, hogy ellenére a többség által a megyei alispán útján a minisztériumhoz intézett föllebbezés­­nek, az iskolaszék elnöke, mielőtt a hatá­rozat jogérvényességi döntvény nyilvánult volna, elrendelte a foganatosítást, mely május 1-én életbe is jön léptetve. A megbot­­ránkozott többség interpellálta az alispánt, hogy fellebbezése miféle zátonyra futott? ez pedig arról értesíti a tudakozódókat, hogy hiszen a miniszteri rendelet, mely az ügyet a hitoktatók alapos igényei figyelembe vételével rendeli elintézendőnek , már leérke­zett, s ő át is tette az iskolaszéknek. Mire újabb gyűlés tartatván, ebben arra bukkan­tak , hogy a miniszteri rendeletet con amore csak úgy félre tette az elnökség, s az egy szál indítványozó sürgetésére a még nem jogérvényes tanulmányi bizottság rendeletét sebbel-lábbal foganatosították! Erre aztán következett ülés közben Titán utódának mosdatása, persze szappan nélkül , s tartott az ő diadalünnepe hetedhét napig. Iskolai ügyről lévén szó a gymnasium kérdése is napirenden van. Minapában főigaz­gatói látogatás alkalmával meglehetős elha­gyatott állapotban lett találva gymna­­siumunk, s főigazgató úr ilyen színben ter­jesztette föl ez ügyet a minisztériumhoz, a­honnan nemsokára élénken korholó leirat ér­kezett a városi pártfogósághoz a tanügy gondos­ ápolása érdekében. Erre a képvi­selőtestület oly értelmű felterjesztést tett a vallás- és közoktatási miniszterhez, hogy azon kívánalmaknak, melyeket a helybeli gymnasium további fenállásához a középis­kolai törvény, és a közoktatási kormány köt, a város kedvezőtlen anyagi helyzete miatt meg nem felelhet, s kéri, hogy a kor­mány átvéve a gymnasium alapját, itt egy államgymnasiumot állítson fel. E felterjesz­tésnek már­is lett annyi sikere, hogy a közoktatási miniszter megbízottja Dr. Kla­­marik János osztálytanácsos úr az előleges teendők megbeszélése végett a múlt héten nálunk megjelent és magát a képviselőtes­tület által kirendelt küldöttséggel az állami gymnasium itteni felállítása iránt érintke­zésbe tette. E­z nagyfontosságú, és úgy városunk, mint megyénk közművelődését igen közelről érdeklő tanácskozás .... eredménye az lett, hogy vagy teljesen államivá kell gymna­­siumunkat tenni, és 8 osztályúvá felemelni, mely esetben egy teljesen új, és mintegy 80,000 frtba kerülő épületre volna szükség, ide nem értve a fentartás költségeit, me­lyek évenként 24,000 frtra rúgnak , vagy a mindenesetre 8 osztályúvá emelendő gym­nasium továbbra is a szerzetesek kezében ha­gyatnék teljesen, vagy végre az oktatást abban , részben szerzetesek , részben az állam által kinevezendő tanárok látnák el. A köz­ódaj mindenesetre az, hogy a gymnasium teljesen államivá váljék. Akármelyik terv vitessék külömbön keresztül, annyi kétség­telen , hogy a város tetemes annyagi áldó­­áldozatokat lesz kénytelen hozni. A kikül­dött miniszteri biztos úr egyébiránt a tör­tént megállapodásokat tudomásul vette, s kijelenti , hogy a város részéről igényelt ösz­­szeg magasságáról legközelebb értesíteni fogja a közönséget“. Az imént múlt hét utóbbi napjai egész ünnepélyes mozzanatok váltakozó jelenetei­ben folytak le Szolnokon. Már előző héten a helybeli lapok a gazdasági gépgyárak ki­állításáról, ló- és hangversenyről hoztak előleges tudósítást. A megyei gazdasági egy­let által rendezett kiállítás ünnepélyes meg­nyitása f. hó 6-án ejtetett meg Máday Izi­dor kiküldött miniszteri biztos, mint a föld­­művelési miniszter képviselője által. A ki­állításon — mely a személy-pályaudvar mel­letti vásártéren terült el — többrendbeli gyá­rak, és gépraktárosok voltak képviselve min­denféle cséplőgépek , egyes, kettős, és hár­mas ekék, kukoriczamorzsolók , szecskavá­gók , sorvető, szóróvető, kévekötő, arató, fűkaszáló , szénagyűjtő gépek, különféle to­jásköltő szekrények , szállítható mezei vas­utak , és kocsik, melyekkel különösen a kü­lönféle ekékkel próbaszántások is végeztet­tek, s a bíráló bizottság több rendbeli ju­talmakat és dicsérő okleveleket osztogatott ki. Szombaton, f. hó 8-án megtartott lóver­seny fényesen sikerült. Lóverseny után a „Magyar király“ szálloda éttermében össze­gyülekezett legfényesebb társaság fényes bankettel zárta be az ünnepélyt, honnan esti 8 órakor a megyeszékház nagytermében rendezett hangversenyre távozott, mely va­lóban a lezajlott ünnepélyességeknek nem­csak méltó befejezése, hanem koronája, sőt némelyek azt mondják, hogy gyémánt-ko­ronája volt. A művészi hangversenyt azután — mint rendesen szokás — egy kis rögtön­zött tánczmulatság követte, mely alkalma­sint érdemelte ki az utóbbi „gyémánt“ jelzőt. Széktói Arisztid, 1886. MÁJUS 23. érdeklődése a helyi — időnkint tartani szokott — gazdasági kiállításokat min­dig sikerre tudta vezetni. ..

Next