Kecskeméti Lapok, 1887. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-30 / 5. szám
2 hatólag rákészül, akkor csattan is, megvan a hatás, de szenved az öszhang és annyival inkább, minél kisebb gondot fordít az illető színész maga az apróbb, jelentéktelenebb részletek egyenletes kitüntetésére s minél kevésbbé tudnak a többiek, nem magukért , de az egészért, mintegy önmaguk föláldozásával — hozzájárulni a kiegészítéshez“. (Tanulmányok, I. 74.) Nagyon megszívlelendő tanács ez, főleg azoknak, kik szeretnek olcsó dicsőségért játszani, melyet az operettében legkönnyebben megszerezhet. Az operette tárgyánál fogva a bohózathoz áll legközelebb s mint ilyen , legtöbb benne a burleszk komikum, mely túlzás által könnyen a rútba megy át. Ezt pedig sokszor elfeledik színészeink , pláne, ha frivolabb rész jő elő. Ezzel lehet a legolcsóbb hatást elérni s azért erre előkészülnek, azt kiemelik, magyarázgatják , holott ezzel csak a jó ízlést sértik. Az ily helyeken át kell siklani, hogy a néző csak később találja ki tulajdonképeni értelmét, — föltéve, hogy nem nagyon vastag. Ha van benne csakugyan élet, akkor azt nem szükséges magyarázni, mert csak addig élet az élet, míg arra nem szorul, t. i. magyarázatra. Ha pedig csak vastag tréfa, jobb rajta átsiklani gyorsan, mint magyarázás, kiemelés, hangsúlyozás stb. által a rútat még rútabbá tenni. Ezeket véltem szükségesnek megjegyezni az operette előadásokra vonatkozólag. Hogy jobb személyzetet nem tarthat az igazgatóság, az ellen nem szólok , mert nálunk az nem is fizetné ki magát; de hogy az előadások a személyzet erejéhez képest a lehető legjobbak legyenek, ez nemcsak a közönség, hanem az igazgató érdeke is, mert csak jó előadás gyakorolhat vonzt,at a teheti az operettet cassadarabbá. Tehát lelkiismeretes tanítás s tanulás, s ha ez több időt vesz is igénybe, s így kevesebb nap jut az operettekre, az csak előnyül szolgál minden tekintetben, mert ezáltal tágabb tér nyílnék a drámai vígjáték művelésére, mely két fajt nagyon elhanyagolt az igazgatóság, holott ezekre vannak a legjobb erői, másrészt ha kevesebbet kapunk is operettet, de amit kapunk, az élvezhetőbb lesz s igy nagyobb érdeklődést is fog kelteni s igy beosztva, talán sikerülni fog a téli évadot tisztességesen kihúzni, amit őszintén óhajtok is. Szent Gáli Gyula: Az ifjú felemeli fejét kedvese öléből s mintha valamin gondolkoznék, hogy kimondja-e vagy sem, igy szól: — El kell mondanom. Hisz atyátlan árva vagy Ilonkám, s nincs senkid, ki tapasztalatlan ifjúságodnak gyámola, tanácsadója lehetne, ki komoly intelmekkel s bölcs figyelmeztetésekkel elhárítaná élted útján a veszélyeket. S igy engedd meg, hogy im, midőn elválunk, nemcsak mint szerelmesed szóljak, de mint férfi, a fivér, az atya szerepét felvegyem .. . Oh mert úgy vágynálak, ha majd sokára, sokára viszontlátlak, akkor is ily tisztának találni s ily érzelmekkel áthatva magamhoz ölelni!. . A lányka némán hallgatta e szavakat. Az ifjú pedig folytató érzelemmel teljesen. — Légy jó, angyalom, mindenkihez, mint eddig. Ne gyűlölj senkit, ne haragudjál senkire, ne légy hiú magadra, a te részed légyen csak a szeretet. De kit megszeretsz , igyekezzél azt előbb kiismerni, tudd becsülni, ne csak üres bókjaik, semmit mondó czifra szavaik szerint ítéld az embereket . . Sőt ezektől őrizkedjél leginkább !. . Soha, soha se támadjon benned titkos irigység azon lánytársad iránt, kit imádói minden lépten-nyomon árnyként követnek , minduntalan körülözönlenek. Sohse hidd, bármennyiszer vitessél is kisértetbe , hogy abban áll a boldogság. Ingatagabb lábon áll az mindennél, mert alapja az önmagát megboszuló hiúság! . . A szerelem csak addig üdvözít és boldogít, míg becsülés és bizalom társul vele, máskép jobban égeti a szivet mint a kárhozat tüze. Az ifjú elhallgatott, komoly lelkében a múlandóság szomorú érzete támadt fel. A legnagyobb boldogság határos a legnagyobb boldogtalansággal. Előbb a világon a legboldogabb volt, most úgy fájt, de úgy fájt szivében valami. Tán az elválásra gondolt vagy a távollét keserű óráira, avagy tán attól tartott, hogy a távolság köde majd elhomályosítja alakját szerelmese előtt? !. . A lányka mintha értette volna gondolatmenetét! .. Ki eddig csendes áhítattal hallgatta ifjú szavait, most ragyogó szemekkel tekinte reá, hogy nézzen azon lelkébe , szivébe... S az az ifjú belenéz a gyönyörű szemekbe, s ott látja az egyedül boldogító, odaadó, tántoríthatlanul hű szerelmet. A lányka mint rózsabokor hajlik ifjú keblére, suttogva alig hallható hangon: szeretsz, szeretlek! Az ifjú pedig magához szorítja hosszan , édesen. A hold már lefelé hajlik az égen. Még egy édes csók, még egy forró ölelés: ebből áll búcsújuk . . és elválnak s eltávoznak ama reménysugárral , hogy ha most nem , majd később, majd valamikor találkoznak . .. De azóta nem látták egymást viszont. Pedig ez már rég történt. A természet azóta sokszor felvette ünnepi köntösét, sokszor vetette le. A lánykából nagy lány lett, másé is lett... de én még mindig nem tudom feledni , — nem tudom feledni soha — első ifjúkori szerelmemet I V. KECSKEMÉTI LAPOK Nyugat-Szibéria tavainak eltünedezne. Jadrinzej az orosz czári földrajzi intézetben nem régen arról tett előterjesztést, hogy a legutóbbi évszázad alatt a nevezett vidék víztükrei fogyóban vannak. Régóta emlegetik ezt, mint ő mondja (Naturforscher 1886. 498 — 499. lap), de a kiszáradás gyorsasága és a tavak területe kisebbedése iránt hiányoztak az adatok; ő azonban az Obi és Irtish folyók közt terülő vidékre nézve régi térképek alapján tanulmányt tett, hogy a történeti időknek legalább ama szakaszára nézve, amióta térképek állnak a jelzett területekről rendelkezésre, lehetőleg pontosan mutathassa ki a vízfelület megfogyatkozását. Előterjesztése főbb pontjai a következők. A két folyó közti Baraba nevű pusztán van a Tihany-tó, több apró vízfölülettől körülvéve, melyeket Stieler kézi atlasza jelentékeny kiterjedésűeknek ábrázol. Ezek a Szumi-Tshebakly, az Abyshkan és Moloki, melyek az Irtish folyónak bár közvetlen közelében terülnek, de lefolyás nélküliek és vizerek segítségével egymással sem közlekednek. Mind e tavak Remisof 1701-iki térképe szerint a Tshany-tóval együttesen képeztek egy nagy, de mindenesetre sekélyes vízfelületet; egy 1766 iki térkép szerint azonban már a Tshay-tól elvárakozva jelennek meg, az Abyskan és Moloki ellenben még összefüggnek. 1786-ban meg bár mind a négy külön áll, de még csatornák fűzik őket együvé. Olyan térképek, amelyek 1811 — 1824 közt készültek, azt az állapotot tüntetik föl, amely ma is általában alapul szokott fölvéve lenni a kézi atlaszok készítésénél , pedig már az 1850—1860. évek közti fölvételek is egészen megváltozott viszonyokat tüntetnek föl. A Szúrni Tshebakly, Abyshkan és Moloki tavak ekkor már csaknem egészen eltűntek, régi medencéjükben csekélyke víztükrök és tócsák húzódtak meg, többi kiszáradt részeiben pedig falvak épültek. A Tihany-tóból számos sziget és hosszú sávok emelkedtek ki a partok közelében, az erek, melyek e tavakat egykor összefűzték, egészen kiszáradtak. E tavaknak még erősebb fogyatkozását mutatják föl az 1880-iki fölvételek és úgy látszik közel az időpont, mikor majd a Tihany-tó is számtalan darabra szakad s végre mint a Szúrni Tshebakly, teljesen eltűnik a Föld színéről. A mérések után, melyeket Jadrinzej az orosz czári törzskari irattárban őrzött eredeti térképrajzokon eszközölt , a Tihany tócsoport egyes tagjainak felülete a következő fokozatos ssugcolást mutatja □ kilométerekben kifejezve a következő években: A nyugati tavak eltünedezése jelentékenyen gyorsabb, mint a keletieké, mely körülmény a maga magyarázatát a talaj konfigurácziójában leli meg, mivel a nyugatiak minden tápláló vizetet nélkülöznek, a keletibb Tihany tónak ellenben van még adózó folyója. E tófogyatkozás nyugati Szibéria délibb részeiben egészen az Altáj hegységig általános tünemény'. A Sobolszki kormányzóságnak csak ishimi kerületében is 1860-ban 300 ilyen eltűnt tavat számláltak meg. A barnauli kerületnek Topolj nevű tava, mely még 1786-ban meg volt, 1880-ban már csaknem egészen kiszáradt, az olyanok pedig, melyeket egykor folyó vizerek fűztek össze, teljesen szétszakadoztak. Ha a kiszáradó tavak földrajzi elterjedését tekintjük, szembeötlő, hogy nem lehet ezeket az egykori aral-kaspi tórendszerrel összefüggésbe nem hozni, mi az őskori szibériai tenger kiterjedésének meghatározására nézve enged következtetéseket vonni. Ezek szerint éjszakra az legalább is a Tihany tóig terjedhetett, keletre pedig közvetlen az Altáj hegység lábáig, éjszak-nyugatnak ellenben Musketof szerint a Wolgának Zarizyn melletti könyökéig. A legnagyobb 3 tóvidék, u. m. a Kaspitengeré, az Arai és Balkashé hasonló tüneteket mutatnak, melyek általános zsugorodásra hagynak következtetni. Nyugat-Szibéria tavainál ma a folyók részéről nyert vízszaporodás és az elpárolgás folytán való veszítés közt egyensúly nincs. Mai állapotuk korántsem normális, hanem átmeneti, minek oka az éghajlati viszonyokban keresendő, melyek a történeti időkben fordultak a tavak fönnmaradására hátrányosakká és folyamatban vannak egészen napjainkig, úgy hogy Szibéria e vidéke az elsivárodás stádiumában van. Az is meglehet, ennek oka abban keresendő, hogy a Kaspitenger az éjszaki Jegesóczeánnal való összeköttetéséből, mely egykor megvolt, már teljesen kilépett. Hanusz István. 18'%.. 181'%0 1880. 18 ■»/„■ Szumi-Tshebakly 1420 140 30 98% Abyshkan . . 1360 350 50 96% Moloki ... 600 110 50 92% Tshany . . ■ 5420 (3360?) 3320 39% Összesen: 8800 3450 61% SZÍNHÁZ. A múlt színházi hét élvezetei között a vasárnapi és csütörtöki emelkedett ki leginkább. Nem mintha a szombaton színrekerült Boccaccio előadása nem nyújtott volna élvezetet, de mert nem volt aki élvezte. A színház kongott ez estén és Boccaccio gyönyörű dallamai még csak „süket fülekre“ sem találtak. Hiába, a természet örök törvénye szerint egyszerre két helyen , kaszinói estélyen, meg színházban nem lehetni. Csakhogy ez aztán nem vigasztalás a színigazgatókra. Hanem aztán megjött az elégtétel vasárnap. No hiszen zsúfolt ház akkor sem volt, de legalább meglehetősen telt. Pedig akkor is volt a híres városban, ha nem is országra, de bizony városra szóló mulatság. A zsúfoltság az Olvasókör termeiben volt ugyan, de azért a színészek is animéval játszathatták és énekelhették a Király-fogást. És kifogást nem is igen tehetnénk, ha tán azt nem, hogy ez operettet színigazgatóink le akarják venni a repertoriéról, a hirdetés szerint pedig azt hisszük, hogy közönségünk még egyszer, legalább a színi évad végén, szívesen újítaná meg e kitűnő operette kitűnő előadásán nyert élvezetét. A részletekbe nem bocsátkozhatunk — mindig azt vallják a szerkesztőségben, hogy kevés a helyünk — csak általánosságban azt óhajtjuk megjegyezni, hogy e második előadás ensemble tekintetében jóval felülálló az elsőnél; no de hisz ez természetes is, bizonyos hangoknak némi fátyolozottságát leszámítva. A keddi előadásról jobb szeretnénk teljesen hallgatni. Nem az előadásról ugyan, mert az elég jól folyt le, hanem arról, hogy Ferenczy Bélának jutalomjátéka bizony épen nem volt jutalom. Megérdemelte volna pedig. Hát nem akar egyátalán a férfiak jutalomjátéka sikerülni ? Az igaz, hogy a darab sem volt nagyon szerencsés választás. Harmincz év egy kártyás életéből, de azért az előadást , mint ilyet, sikerültnek mondhatjuk. Kövi (az ifjú Behlen), Ferenczi (Yarning), Rajzné (Amália), Pesti Ihász (idősbb Behlen) tűntek ki leginkább ez estén. A többiekről nem szólunk. Csütörtökön bérletben Csiky Gergelynek legújabb vígjátékot, Jó Fülöpöt adták , és pedig ezt is minden vidéki színpadot megelőzőleg. Már szinte kezdünk hozzászokni e körülményhez. A fővárosi sajtó osztatlan nyilatkozata szerint Csikynek összes eddigi alkotásai fölött áll e mű, mely a helyzet- és jellemvígjáték összes előnyeit egyesíti magában. Természetesen tetszett a nemzeti színházban és folyton tetszést arat a padlásig zsúfolt ház előtt. Hogyne tetszett volna nálunk is, bár a színház nem is volt épen zsúfolt, még csak egészen telt sem, meg az előadás nálunk minden kifogáson kívül nem is állt. A derültség folyton a közönség felett lebegett, legalább mosoly az ajkakon , ámde „falrengető kaczajokat“ bizony nem hallottunk, mint a nemzeti színházban. És ennek minden valószínűség szerint a két előadás közti nagy különbség volt az oka. Nem volt rész a mienk sem , csak halavány; a mű annyi sok eleven életctel, egészséges humorral írt részletei sokat vesztettek varázsukból. Előnyösen kell kiemelnünk különösen Bodrogi L. játékát (Matild), Ferencziét (Goth) és rekedtsége daczára Köviét (Vathay). A többieket a darab második előadásakor lesz alkalmunk megdicsérni. Irodalom, 5. sz. Sirianka Andor pécsi tanító „A babonáról“ czímű jeles népkönyv szerzője lapunk útján tudatja a t. olvasóközönséggel, hogy ezen népkönyvének első kiadása, mely 3000 példányban jelent meg, — teljesen elfogyott. Több oldalú felszólításnak engedve, könyvét újból kiadta. E második kiadásból — melyhez egyszersmind mellékelve vannak azon bírálatok és ismertetések, melyek e kis műről az elmúlt év nyarán a lapokban megjelentek — egy példány lapunknak is beküldetett. A most említett melléklet áttekintése után meggyőződtünk, hogy e jóravaló s mindenesetre pártolásra és terjesztésre érdemes népkönyvről lapunkon kívül a múlt évben megjelent 516 magyar hírlap (folyóirat, szakközlöny stb.) közül átlag nem kevesebb, mint 80 fővárosi és 300 vidéki lap hozott kedvezőbbnél kedvezőbb kritikát. Ilyen irodalmi sikert vidéki író még egyhamar el nem ért! Kívánjuk a nemes ügy érdekében, hogy e második kiadás is oly gyors elterjedésnek örvendjen, mint az első kiadás. Megrendelések — legczélszerűbben posta-utalványon — szerző czimére (Pécs, Ágoston-tér 1. sz.) intézendők , ki azután a könyvet keresztkötés alatt bérmentve azonnal meg fogja küldeni. Egy példány ára 50 kr. A ki 10 példányra 5 frtot előre beküld, az egy könyvet tiszteletpéldány gyanánt kap. A lehető legmelegebben ismételve ajánljuk e kis művet mindenkinek, de különösen a papok, tanítók és jegyzők szíves figyelmébe és pártfogásába, mint akik legtöbbet tehetnek a babonás köznép és az ifjúság felvilágosítása és művelődése érdekében. Magduska öröksége, regény, írta Abonyi Lajos. (Egyetemes Regénytár, második évfolyam, 7. és 8. kötet, Budapest, Singer és Wolfner kiadása.) Abonyi Lajos rég kivívta magának az első helyet a magyar népies novellisták közt. Ő valóban ismeri a nép jellemét, gondolkozását, eszéjárását és egyszerű életének olykor csodás fordulatait, melyeket egy Gaboriau raffineriával tud elbeszélni, csakhogy az ő irodalmi színvonala messze van a szenzácziót kereső francziáé fölött. A Magduska örökségében ép úgy, mint az országszerte ismert és kedvelt „Betyár kendője“ czímű népszínművében, nem hajhászsza az érdekest és meglepőt, de azért mindjárt az első lapoktól kezdve érdekes, és váratlan — bár sejtett — fordulataival sokszor meglepő. A regényhez, mely az előnyösen ismert Egyetemes Regénytár két legújabb kötetét képzi, Hjalmar Hjorth Boyesen norvég népírónak egy gyönyörű elbeszélése van csatolva „Csillám-Brita“ czímmel, Fái Béla fordításában. A két kötet ára, díszes piros vászonkötésben, együtt tart. Képes Folyóirat, a Vasárnapi Újság füzetekben. Ezen új vállalat harmadik füzete a következő tartalommal jelent meg: Tavaszi rügyek. Elbeszélés. Irta Mikszáth Kálmán. (Vége.) József nádor fogadalmi szobra és Mária Dorothea főherczegnő mellszobra. Két felavatás az uralkodó család körében. Baross Gábor: A hó. Hózivatar a hegyek közt. Tünhal-fogás. Bűn és erény. Zrínyi Ilona. Az árverés. A czigányzene. Farsangi látogatás Velenczében. Kihívás. A bölény pusztulása. A hóditó Robur. Verne Gyula regénye, fordította Huszár Imre. Az eishauseni ismeretlen. Palissy és művei. Egyveleg. Női munka és divat. Divattudósítás. A fésülködés aesthetikája. A tenger mélye. A beszélő árnyak. Látásbeli káprázatok. Mesterséges eső. Irodalom és művészet. — Rajzok: Bűn és erény. (Melléklet.) Mikszáth Kálmán Tavaszi rügyek czimű elbeszéléséhez 4 rajz Vágó Páltól. József nádor fogadalmi szobra az alcsuthi főherczegi kápolnában. (Zala György műve ) Mária Dorothea főherczegnő mellszobra. (Zala György műve.) Két felavatás az uralkodó család körében. 5 rajzzal. Baross Gábor, az új közlekedésügyi miniszter. Hótakarítás és söprés. Hózivatar a hegyek közt. Tünhalászok lelőhelye az Adriai tengerparton. A czigányzene. (Grund festménye.) Farsangi látogatás Velenczében. Kihívás. (Déry Kálmán festménye.) Verne Gyula A hóditó Robur czimű regényéhez két kép. Az eishauseni ismeretlenhez 1 rajz. Palissy és művei. (3 rajz.) Kezdőkép a „Női munka és divat" czimű rovathoz és 16 rajz. Látásbeli káprázatok. (7 rajz.) — A Képes Folyóirat, mint a Vasárnapi Újság füzetes kiadása, nyolcz vagy negyedrétű ivre terjedő félhavi füzetekben jelenik meg számos képpel és képmelléklettel. Az egyes füzet ára 30 kr.; előfizetési ár egész évre (24 szám) 8 frt 20 kr., félévre (12 szám) 3 frt 60 kr., negyedévre (6 szám) 1 frt 80 kr. Előfizetéseket minden könyvkereskedés útján, valamint közvetlenül is elfogad — úgyszintén mutatványpéldányt levelezőlapon történő megkeresésre küld a kiadótulajdonos Franklin-Társulat, Budapest, egyetem-utcra 4. sz. KÜLÖNFÉLÉK. — Nyilvános számadás a Rongyos Egyesület által f. hó 23-án rendezett sorsolással egybekötött kávéestély jövedelméről. — Elárusittatott 1365 db. sorsjegy 10 krjával 136 frt 50 kr.; felülfizetés 4 frt 50 kr.; egyet-másból 61 kr.; összesen 141 frt 61 kr.; minthogy a termet az Olvasókör tek. elnöksége díjtalanul engedte át, h úgy az aprólékos kiadásokat Kun Anna k. a. alelnök sajátjából fedezte, a tiszta jövedelem marad 141 frt 61 kr. — Felülfizetni szíveskedtek Kiss Aladárné 4 frt, N. N. 50 kr. A sorsoláshoz tárgyakat küldtek: dr. Patheany Béláné, Sziládi Mari, Sziládi Lajosné, Szimonidesz Hermin, Fehér Mártonné, Pataky Imréné, Vojnárovics Sándorné, Pásthy Károlyné, Dömötör Kálmánná, Dömötör Ilon, Sánta Lászlóné, Csányi Teréz és Árnás, Szalontay Elekné, Szász Károlyné, Vágó Lászlóné, Mády Jánosné, Kucsera Vidáné.