Kecskeméti Lapok, 1887. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-30 / 5. szám

2 hatólag rákészül, akkor csattan is, megvan a hatás, de szenved az ösz­­hang és annyival inkább, minél kisebb gondot fordít az illető színész maga az apróbb, jelentéktelenebb részletek egyenletes kitüntetésére s minél ke­­vésbbé tudnak a többiek,­­ nem ma­gukért , de az egészért, mintegy ön­maguk föláldozásával — hozzájárulni a kiegészítéshez“. (Tanulmányok, I. 74.) Nagyon megszívlelendő tanács ez, főleg azoknak, kik szeretnek olcsó di­csőségért játszani, melyet az operetté­ben legkönnyebben megszerezhet. Az operette tárgyánál fogva a bo­hózathoz áll legközelebb s mint ilyen , legtöbb benne a burleszk komikum, mely túlzás által könnyen a rútba megy át. Ezt pedig sokszor elfeledik színé­szeink , pláne, ha frivolabb rész jő elő. Ezzel lehet a legolcsóbb hatást elérni s azért erre előkészülnek, azt kiemelik, magyarázgatják , holott ezzel csak a jó ízlést sértik. Az ily helyeken át kell siklani, hogy a néző csak később találja ki tulajdonképeni értelmét, — föltéve, hogy nem nagyon vastag. Ha van benne csakugyan élet, akkor azt nem szükséges magyarázni, mert csak ad­dig élet az élet, míg arra nem szo­rul, t. i. magyarázatra. Ha pedig csak vastag tréfa, jobb rajta átsiklani gyor­san, mint magyarázás, kiemelés, hang­­súlyozás stb. által a rútat még rú­tabbá tenni. Ezeket véltem szükségesnek meg­jegyezni az operette előadásokra vo­natkozólag. Hogy jobb személyzetet nem tart­hat az igazgatóság, az ellen nem szó­lok , mert nálunk az nem is fizetné ki magát; de hogy az előadások a sze­mélyzet erejéhez képest a lehető leg­jobbak legyenek, ez nemcsak a közön­ség, hanem az igazgató érdeke is, mert csak jó előadás gyakorolhat vonz­­t,at a teheti az operettet cassadarabbá. Tehát lelkiismeretes tanítás s tanu­lás, s ha ez több időt vesz is igénybe, s így kevesebb nap jut az operettekre, az csak előnyül szolgál minden tekin­tetben, mert ezáltal tágabb tér nyíl­nék a dráma­i vígjáték művelésére, mely két fajt nagyon elhanyagolt az igazgatóság, holott ezekre vannak a legjobb erői, másrészt ha kevesebbet kapunk is operettet, de a­mit kapunk, az élvezhetőbb lesz s igy nagyobb ér­deklődést is fog kelteni s igy beosztva, talán sikerülni fog a téli évadot tisz­tességesen kihúzni, a­mit őszintén óhaj­tok is. Szent Gáli Gyula: Az ifjú felemeli fejét kedvese öléből s mintha valamin gondolkoznék, hogy kimondja-e vagy sem, igy szól: — El kell mondanom. Hisz atyátlan árva vagy Ilonkám, s nincs senkid, ki tapaszta­latlan ifjúságodnak gyámola, tanácsadója lehetne, ki komoly intelmekkel s bölcs figyel­meztetésekkel elhárítaná élted útján a ve­szélyeket. S igy engedd meg, hogy im, midőn elválunk, nemcsak mint szerelmesed szóljak, de mint férfi, a fivér, az atya sze­repét felvegyem .. . Oh mert úgy vágynálak, ha majd sokára, sokára viszontlátlak, ak­kor is ily tisztának találni s ily érzelmek­kel áthatva magamhoz ölelni!. . A lányka némán hallgatta e szavakat. Az ifjú pedig folytató érzelemmel teljesen. — Légy jó, angyalom, mindenkihez, mint eddig. Ne gyűlölj senkit, ne haragud­jál senkire, ne légy hiú magadra, a te ré­szed légyen csak a­­ szeretet. De kit meg­szeretsz , igyekezzél azt előbb kiismerni, tudd becsülni, ne csak üres bókjaik, semmit mondó czifra szavaik szerint ítéld az embe­reket . . Sőt ezektől őrizkedjél leginkább !. . Soha, soha se támadjon benned titkos irigy­ség azon lánytársad iránt, kit imádói min­den lépten-nyomon árnyként követnek , mind­untalan körülözönlenek. Sohse hidd, bár­mennyiszer vitessél is kisértetbe , hogy ab­ban áll a boldogság. Ingatagabb lábon áll az mindennél, mert alapja az önmagát meg­­boszuló hiúság! . . A szerelem csak addig üdvözít és boldogít, míg becsülés és bizalom társul vele, máskép jobban égeti a szivet mint a kárhozat tüze. Az ifjú elhallgatott, komoly lelkében a múlandóság szomorú érzete támadt fel. A legnagyobb boldogság határos a legna­gyobb boldogtalansággal. Előbb a világon a legboldogabb volt, most úgy fájt, de úgy fájt szivében valami. Tán az elválásra gondolt vagy a távollét keserű óráira, avagy tán attól tartott, hogy a távolság köde majd elhomályosítja alakját sze­relmese előtt? !. . A lányka mintha értette volna gondo­latmenetét! .. Ki eddig csendes áhítattal hallgatta ifjú szavait, most ragyogó sze­mekkel tekinte reá, hogy nézzen azon lel­kébe , szivébe... S az az ifjú belenéz a gyö­nyörű szemekbe, s ott látja az egyedül boldogító, odaadó, tántoríthatlanul hű sze­relmet. A lányka mint rózsabokor hajlik ifjú keblére, suttogva alig hallható hangon: szeretsz, szeretlek! Az ifjú pedig magához szorítja hosszan , édesen. A hold már lefelé hajlik az égen. Még egy édes csók, még egy forró öle­lés: ebből áll búcsújuk . . és elválnak s el­távoznak ama reménysugárral , hogy ha most nem , majd később, majd valamikor talál­koznak . .. De azóta nem látták egymást viszont. Pedig ez már rég történt. A természet az­óta sokszor felvette ünnepi köntösét, sok­szor vetette le. A lánykából nagy lány lett, másé is lett... de én még mindig nem tudom feledni , — nem tudom feledni soha — első ifjúkori szerelmemet I V. KECSKEMÉTI LAPOK Nyugat-Szibéria tavainak eltünedezne. Jadrinzej az orosz czári földrajzi inté­zetben nem régen arról tett előterjesztést, hogy a legutóbbi évszázad alatt a nevezett vidék víztükrei fogyóban vannak. Régóta emlegetik ezt, mint ő mondja (Naturforscher 1886. 498 — 499. lap), de a kiszáradás gyor­sasága és a tavak területe kisebbedése iránt hiányoztak az adatok; ő azonban az Obi és Irtish folyók közt terülő vidékre nézve régi térképek alapján tanulmányt tett, hogy a történeti időknek legalább ama szakaszára nézve, a­mióta térképek állnak a jelzett területekről rendelkezésre, lehetőleg ponto­san mutathassa ki a vízfelület megfogyat­kozását. Előterjesztése főbb pontjai a kö­vetkezők. A két folyó közti Baraba nevű pusztán van a Tihany-tó, több apró vízfölülettől körülvéve, melyeket Stieler kézi atlasza je­lentékeny kiterjedésűeknek ábrázol. Ezek a Szumi-Tshebakly, az Abyshkan és Moloki, melyek az Irtish folyónak bár közvetlen közelében terülnek, de lefolyás nélküliek és vizerek segítségével egymással sem közle­kednek. Mind e tavak Remisof 1701-iki tér­képe szerint a Tshany-tóval együttesen ké­peztek egy nagy, de mindenesetre sekélyes víz­felületet; egy 1766 iki térkép szerint azonban már a Tshay-tól elvárakozva jelen­nek meg, az Abyskan és Moloki ellenben még összefüggnek. 1786-ban meg bár mind a négy külön áll, de még csatornák fűzik őket együvé. Olyan térképek, a­melyek 1811 — 1824 közt készültek, azt az állapotot tüntetik föl, a­mely ma is általában alapul szokott fölvéve lenni a kézi atlaszok készí­tésénél , pedig már az 1850—1860. évek közti fölvételek is egészen megváltozott vi­szonyokat tüntetnek föl. A Szúrni Tshebakly, Abyshkan és Moloki tavak ekkor már csak­nem egészen eltűntek, régi medenc­éjükben csekélyke víztü­krök és tócsák húzódtak meg, többi kiszáradt részeiben pedig falvak épül­tek. A Tihany-tóból számos sziget és hosszú sávok emelkedtek ki a partok közelében, az erek, melyek e tavakat egykor összefűzték, egészen kiszáradtak. E tavaknak még erősebb fogyatkozását mutatják föl az 1880-iki fölvételek és úgy látszik közel az időpont, mikor majd a Tihany-tó is számtalan darabra szakad s végre mint a Szúrni Tshebakly, teljesen el­tűnik a Föld színéről. A mérések után, melyeket Jadrinzej az orosz czári törzskari irattárban őrzött eredeti térképrajzokon esz­közölt , a Tihany tócsoport egyes tagjainak felü­lete a következő fokozatos ssugcolást mutatja □ kilométerekben kifejezve a követ­kező években: A nyugati tavak eltünedezése jelenté­kenyen gyorsabb, mint a keletieké, mely körülmény a maga magyarázatát a talaj konfigurácziójában leli meg, mivel a nyu­­gatiak minden tápláló vizetet nélkülöznek, a keletibb Tihany tónak ellenben van még adózó folyója. E tó­fogyatkozás nyugati Szi­béria délibb részeiben egészen az Altáj hegy­ségig általános tünemény'. A Sobolszki kor­mányzóságnak csak ishimi kerületében is 1860-ban 300 ilyen eltűnt tavat számláltak meg. A barnauli kerületnek Topolj nevű tava, mely még 1786-ban meg volt, 1880-ban már csaknem egészen kiszáradt, az olya­nok pedig, melyeket egykor folyó vizerek fűztek össze, teljesen szétszakadoztak. Ha a kiszáradó tavak földrajzi elterje­dését tekintjük, szembeötlő, hogy nem lehet ezeket az egykori aral-kaspi tórendszerrel összefüggésbe nem hozni, mi az őskori szibé­­riai tenger kiterjedésének meghatározására nézve enged következtetéseket vonni. Ezek szerint éjszakra az legalább is a Tihany tóig terjedhetett, keletre pedig közvetlen az Altáj hegység lábáig, éjszak-nyugatnak el­lenben Musketof szerint a Wolgának Zari­­zyn melletti könyökéig. A legnagyobb 3 tóvidék, u. m. a Kaspitengeré, az Arai és Balkashé hasonló tüneteket mutatnak, me­lyek általános zsugorodásra hagynak követ­keztetni. Nyugat-Szibéria tavainál ma a folyók részéről nyert vízszaporodás és az elpárolgás folytán való veszítés közt egyensúly nincs. Mai állapotuk korántsem normális, hanem átmeneti, minek oka az éghajlati viszonyok­ban keresendő, melyek a történeti időkben fordultak a tavak fönnmaradására hátrá­nyosakká és folyamatban vannak egészen napjainkig, úgy hogy Szibéria e vidéke az elsivárodás stádiumában van. Az is megle­het, ennek oka abban keresendő, hogy a Kaspitenger az éjszaki Jegesóczeánnal való összeköttetéséből, mely egykor megvolt, már teljesen kilépett. Hanusz István. 18'%.. 181'%0 1880. 18 ■»/„■ Szumi-Tshebakly 1420 140 30 98% Abyshkan . . 1360 350 50 96% Moloki ... 600 110 50 92% Tshany . . ■ 5420 (3360?) 3320 39% Összesen: 8800 3450 61% SZÍNHÁZ. A múlt színházi hét élvezetei között a vasárnapi és csütörtöki emelkedett ki leg­inkább. Nem mintha a szombaton színre­­került Boccaccio előadása nem nyújtott volna élvezetet, de mert nem volt a­ki él­vezte. A színház kongott ez estén és Boc­caccio gyönyörű dallamai még csak „süket fülekre“ sem találtak. Hiába, a természet örök törvénye szerint egyszerre két helyen , kaszinói estélyen, meg színházban nem le­hetni. Csakhogy ez aztán nem vigasztalás­­ a színigazgatókra. Hanem aztán megjött az elégtétel va­sárnap. No hiszen zsúfolt ház akkor sem volt, de legalább meglehetősen telt. Pedig akkor is volt a híres városban, ha nem is országra, de bizony városra szóló mulatság. A zsúfoltság az Olvasókör termeiben volt ugyan, de azért a színészek is animéval játszathatták és énekelhették a Király-fo­gást. És kifogást nem is igen tehetnénk, ha tán azt nem, hogy ez operette­t szín­­igazgatóink le akarják venni a repertorié­­ról, a hirdetés szerint­ pedig azt hisszük, hogy közönségünk még egyszer, legalább a színi évad végén, szívesen újítaná meg e kitűnő operette kitűnő előadásán nyert él­vezetét. A részletekbe nem bocsátkozhatunk — mindig azt vallják a szerkesztőségben, hogy kevés a helyünk — csak általánosság­ban azt óhajtjuk megjegyezni, hogy e má­sodik előadás ensemble tekintetében jóval felülálló az elsőnél; no de hisz ez természe­tes is,­­ bizonyos hangoknak némi fátyo­lozottságát leszámítva. A keddi előadásról jobb szeretnénk teljesen hallgatni. Nem az előadásról ugyan, mert az elég jól folyt le, hanem arról, hogy Ferenczy Bélának jutalomjátéka bizony épen nem volt jutalom. Megérde­melte volna pedig. Hát nem akar egyáta­­lán a férfiak jutalomjátéka sikerülni ? Az igaz, hogy a darab sem volt nagyon sze­rencsés választás. Harmincz év egy kártyás él­etéből, de azért az előadást , mint ilyet, sikerültnek mondhatjuk. Kövi (az ifjú Behlen), Ferenczi (Yarning), Rajzné (Amália), Pesti Ihász (idősbb Behlen) tűntek ki leginkább ez estén. A többiekről nem szólunk. Csütörtökön bérletben Csiky Gergely­­­nek legújabb vígjátékot, Jó Fülöpöt ad­ták , és pedig ezt is minden vidéki színpa­dot megelőzőleg. Már szinte kezdünk hoz­zászokni e körülményhez. A fővárosi sajtó­­ osztatlan nyilatkozata szerint Csiky­nek összes eddigi alkotásai fölött áll e mű,­­ mely a helyzet- és jellemvígjáték összes elő­­­­nyeit egyesíti magában. Természetesen tet­szett a nemzeti színházban és folyton tet­szést arat a padlásig zsúfolt ház előtt. Hogyne tetszett volna nálunk is, bár a­­ színház nem is volt épen zsúfolt, még csak egészen telt sem, meg az előadás nálunk minden kifogáson kívül nem is állt. A de­rültség folyton a közönség felett lebegett, legalább mosoly az ajkakon , ámde „falren­­­­gető kaczajokat“ bizony nem hallottunk, mint a nemzeti színházban. És ennek min­den valószínűség szerint a két előadás közti nagy különbség volt az oka. Nem volt rész a mienk sem , csak halavány; a mű annyi sok eleven életctel, egészséges humorral írt részletei sokat vesztettek varázsukból. Előnyösen kell kiemelnünk különösen Bod­rogi L. játékát (Matild), Ferencziét (Goth) és rekedtsége daczára Kövi­ét (Va­­thay). A többieket a darab második előadá­sakor lesz alkalmunk megdicsérni. Irodalom, 5. sz. Sirianka Andor pécsi tanító „A babonáról“ czímű jeles népkönyv szerzője lapunk útján tudatja a t. olvasóközönséggel, hogy ezen népkönyvének első ki­adása, mely 3000 példányban jelent meg, — teljesen elfogyott. Több oldalú felszólításnak engedve, könyvét újból kiadta. E második kiadásból — melyhez egyszers­mind mellékelve vannak azon bírálatok és ismertetések, melyek e kis műről az elmúlt év nyarán a lapokban megjelentek — egy példány lapunknak is beküldetett. A most említett melléklet áttekintése után meggyőződ­tünk, hogy e jóravaló s mindenesetre pártolásra és terjesztésre érdemes népkönyvről lapunkon kívül a múlt évben megjelent 516 magyar hírlap (folyóirat, szak­közlöny stb.) közül átlag nem kevesebb, mint 80 fővá­rosi és 300 vidéki lap hozott kedvezőbbnél kedvezőbb kritikát. Ilyen irodalmi sikert vidéki író még egyha­mar el nem ért! Kívánjuk a nemes ügy érdekében, hogy e második kiadás is oly gyors elterjedésnek ör­vendjen, mint az első kiadás. Megrendelések — leg­­czélszerűbben posta-utalványon — szerző czimére (Pécs, Ágoston-tér 1. sz.) intézendők , ki azután a könyvet keresztkötés alatt bérmentve azonnal meg fogja kül­deni. Egy példány ára 50 kr. A ki 10 példányra 5 frtot előre beküld, az egy könyvet tiszteletpéldány gya­nánt kap. A lehető legmelegebben ismételve ajánljuk e kis művet mindenkinek, de különösen a papok, ta­nítók és jegyzők szíves figyelmébe és pártfogásába, mint a­kik legtöbbet tehetnek a babonás köznép és az ifjúság felvilágosítása és művelődése érdekében. Magduska öröksége, regény, írta Abonyi Lajos. (Egyetemes Regénytár, második évfolyam, 7. és 8. kötet, Budapest, Singer és Wolfner kiadása.) Abonyi Lajos rég kivívta magának az első helyet a magyar népies novellisták közt. Ő valóban ismeri a nép jellemét, gondolkozását, eszéjárását és egyszerű életének olykor csodás fordulatait, melyeket egy Ga­­boriau raffineriával tud elbeszélni, csakhogy az ő iro­dalmi színvonala messze van a szenzácziót kereső fran­­cziáé fölött. A Magduska örökségében ép úgy, mint az országszerte ismert és kedvelt „Betyár kendője“ czímű népszínművében, nem hajhászsza az érdekest és meglepőt, de azért mindjárt az első lapoktól kezdve érdekes, és váratlan — bár sejtett — fordulataival sok­szor meglepő. A regényhez, mely az előnyösen ismert Egyetemes Regénytár két legújabb kötetét képzi, Hjal­­mar Hjorth Boyesen norvég népírónak egy gyönyörű elbeszélése van csatolva „Csillám-Brita“ czímmel, Fái Béla fordításában. A két kötet ára, díszes piros vászon­­kötésben, együtt t­art. Képes Folyóirat, a Vasárnapi Újság füzetek­ben. Ezen új vállalat harmadik füzete a következő tar­talommal jelent meg: Tavaszi rügyek. Elbeszélés. Irta Mikszáth Kálmán. (Vége.) József nádor fogadalmi szobra és Mária Dorothea főherczegnő mellszobra. Két felava­tás az uralkodó család körében. Baross Gábor: A hó. Hózivatar a hegyek közt. Tünhal-fogás. Bűn és erény. Zrínyi Ilona. Az árverés. A czigányzene. Farsangi lá­togatás Velenczében. Kihívás. A bölény pusztulása. A hóditó Robur. Verne Gyula regénye, fordította Huszár Imre. Az eishauseni ismeretlen. Palissy és művei. Egy­veleg. Női munka és divat. Divattudósítás. A fésülkö­­dés aesthetikája. A tenger mélye. A beszélő árnyak. Látásbeli káprázatok. Mesterséges eső. Irodalom és mű­vészet. — Rajzok: Bűn és erény. (Melléklet.) Mikszáth Kálmán Tavaszi rügyek czimű elbeszéléséhez 4 rajz Vágó Páltól. József nádor fogadalmi szobra az alcsuthi főherczegi kápolnában. (Zala György műve ) Mária Do­rothea főherczegnő mellszobra. (Zala György műve.) Két felavatás az uralkodó család körében. 5 rajzzal. Baross Gábor, az új közlekedésügyi miniszter. Hóta­­karítás és söprés. Hózivatar a hegyek közt. Tünhalá­­szok lelőhelye az Adriai tengerparton. A czigányzene. (Grund festménye.) Farsangi látogatás Velenczében. Kihívás. (Déry Kálmán festménye.) Verne Gyula A hó­ditó Robur czimű regényéhez két kép. Az eishauseni ismeretlenhez 1 rajz. Palissy és művei. (3 rajz.) Kez­dőkép a „Női munka és divat" czimű rovathoz és 16 rajz. Látásbeli káprázatok. (7 rajz.) — A Képes Fo­lyóirat, mint a Vasárnapi Újság füzetes kiadása, nyolcz vagy negyedrétű ivre terjedő félhavi füzetekben jele­nik meg számos képpel és képmelléklettel. Az egyes füzet ára 30 kr.; előfizetési ár egész évre (24 szám) 8 frt 20 kr., félévre (12 szám) 3 frt 60 kr., negyed­évre (6 szám) 1 frt 80 kr. Előfizetéseket minden könyv­­kereskedés útján, valamint közvetlenül is elfogad — úgyszintén mutatványpéldányt levelezőlapon történő meg­keresésre küld a kiadótulajdonos Franklin-Társulat, Budapest, egyetem-utcra 4. sz. KÜLÖNFÉLÉK. — Nyilvános számadás a Rongyos­ Egye­sület által f. hó 23-án rendezett sorsolással egybekötött kávéestély jövedelmérő­l. — El­­árusittatott 1365 db. sorsjegy 10 krjával 136 frt 50 kr.; felülfizetés 4 frt 50 kr.; egyet-másból 61 kr.; összesen 141 frt 61 kr.; minthogy a termet az Olvasókör tek. elnöksége díjtalanul engedte át, h úgy az aprólékos kiadásokat Kun Anna k. a. alel­­nök sajátjából fedezte, a tiszta jövedelem marad 141 frt 61 kr. — Felülfizetni szíves­kedtek Kiss Aladárné 4 frt, N. N. 50 kr. A sorsoláshoz tárgyakat küldtek: dr. Pa­­theany Béláné, Sziládi Mari, Sziládi La­­josné, Szimonidesz Hermin, Fehér Mártonné, Pataky Imréné, Vojnárovics Sándorné, Pásthy Károlyné, Dömötör Kálmánná, Dömötör Ilon, Sánta Lászlóné, Csányi Teréz és Árnás, Szalontay Elekné, Szász Károlyné, Vágó Lászlóné, Mády Jánosné, Kucsera Vidáné.

Next