Kecskeméti Lapok, 1887. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
HUSZADIK ÉVFOLYAM. 37. szám, 1887. SZEPTEMBER II. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DU 1 Egész évre 5 frt 2 kr. Negyedévre 1 frt 50 kr Félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP HIRDETÉSI DU : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyigdij minden beigtatásért 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK : III.TIZED, KÖNYÖK-UTCZA, 121 SZ. KIADÓHIVATAL, BUDAI-UTCZA, 186. SZ. A szabadelvűpárthoz. Az országgyűlési képviselőválasztások végetértek, s nemcsak, hanem annyi idő választ már el tőlük bennünket, amennyi elegendő legalább a felizgatott kedélyek és szenvedélyek lecsillapodására, s mindenki higgadtan és tárgyilagosan mérlegelheti és bírálhatja az eredményt és helyzetet, melyet a választások előidéztek , s azokból a következményeket és követendő eljárást kellő mértékben levonhatja. A szabadelvű pártnak kiváltképen kötelessége mindezekkel számot vetni, s kellő megfontolással elhatározni, hogy jövőben miképen cselekedjék. Kötelességivé teszi ezt a pártnak azon helyzete , melyet városunk közügyeinek intézésében még folyvást elfoglal, de kötelessége ez azon czélból is, hogy elvesztett positióját előbb vagy később, de minden áron visszafoglalja. A legutóbbi képviselőválasztások a pártok helyzetét és viszonyát városunkban teljesen megváltoztatták. Hogy választás alkalmával egyik félnek bukni kell, ezt már megszoktuk , győztünk is buktunk is felváltva, s ez maradandóbb nyomokat soha nem hagyott hátra. De a legutolsó választásoknál a mint buktunk, a és hogy az ellenfél győzött , ez a mód, eljárás és a felhasznált eszközök állapítják meg azon helyzetet , mely az előbbitől lényegesen különbözik. A régebbi sokszor heves választási küzdelmek alatt is megmaradt a pártok kölcsönös becsülése, az ellenvélemény és meggyőződés tiszteletben tartása. Íga ez végkép eltűnt; a szabadelvű párt és ennek összes tagjai az ellenpárt jelöltei és vezetői által úgy állíttattak a nép és választó közönség elé, mint akik egytől egyig hazaáruló, minden tisztességet nélkülöző becstelen alávaló emberek. Nem lévén fő czélunk a rekriminatio, nem akarjuk felsorolni azon hatásos és hathatós eszközöket, melyekkel a polgárságnak elégületlenségre mindig könnyen hajlandó részét a fentebbiekről kapacitálni és meggyőzni igyekeztek. Annyit azonban mégsem hallgathatunk el, hogy a most három éve győztes antiszemita párt ez izgatások és terrorisatiknák tizedrésznyi fokát sem érte el, mint amennyit a mostani választásoknál csaknem ugyanazon polgárság a veszedelmesebb demagógok uralma és lázítása alatt képes volt felmutatni. Elég!s tisztában vagyunk mindennel , egymással leszámoltunk, többé egymáshoz semmi közünk. Önként következik ezekből, hogy a helybeli szabadelvű párt a helybeli függetlenségi párttal többé semmi téren, sem köz-, sem társadalmi ügyekben solidáris viszonyban együttesen soha nem működhetik. Mert lélektani képtelenségnek tartjuk azt, hogy akik bennünket politikailag becsteleneknek tartanak, ugyanazokkal más téren kezet fogva, barátságot színlelve közösen haladjunk ! A koczka el van vetve; az a kérdés, mi teendője van ezekkel szemben a szabadelvű pártnak ? Megmondjuk határozottan , sine ira et studio, de a helyzet teljes és világos felismerése mellett leplezetlenül, egész őszinteséggel. Mondja ki a szabadelvű párt határozottan , hogy a függetlenségi párttal többé — a fentebb elősoroltaknál fogva — semmiféle solidaritásba nem lép, azt teljesen ignorálni fogja , s községi, úgy mint társadalmi kérdésekben egyedül saját belátása, saját öntudatos meggyőződése és intenziója alapján fog eljárni. A szabadelvű párt oly értelmi erő felett rendelkezik, hogy ezen czélt minden aggodalom nélkül kitűzheti és megvalósíthatja, mert saját kebelében feltalálja az ahoz szükséges elemeket. Ez legyen tehát határozott czélja , iránypontja és fő törekvése a szabadelvűpártnak. Aki a czélt akarja, akarnia kell az eszközöket is. Nem tisztességtelen és nemtelen fegyverek használatát értjük, hanem a czélnak megfelelő, soha nem tétovázó és nem ingadozó határozott eljárást. Itt is a függetlenségi párt teljes ignorálását és számon kívül hagyását tartjuk a leghelyesebb útnak és módnak. Akikkel mi erkölcsi alapon együtt nem működhetünk, együttműködni önérzetünk tiltja, azokról ott sem kell tudomást vennünk, ahol a reánk bízott ügyek vezetéséről, kormányzatáról és igazgatásáról van szó. Egyszóval az ő közreműködésöket semmiféle téren sem kell igénybe és alkalmazásba venni, intézzék és végezzék ők a maguk dolgát nálunk nélkül, majd mi is elvégezzük a magunkét e nálok nélkül. És itt erre vonatkozottan komolyan felhívjuk pártunk intéző köreit és vezérférfiait, hogy e tekintetben sem eltántoríttatni, sem megkérleltetni, sem pedig legkevésbé megfélemlíteni magukat soha semmi szín alatt ne engedjék, hanem a rendelkezésükre álló törvényes és hatalmi eszközöket az öntudatos jezés, és legjobb meggyőződésünk szerint a közügyek és közjó érdekében alkalmazásba venni és ne mulasszák. A függetlenségi párt a hatalom legveszedelmesebb fegyverével, a lázítás, izgatás és gyalázás meg nem engedhető eszközeivel élt ellenünk, sőt nemcsak élt, hanem azzal vissza is élt; — nemcsak jogunk, de kötelességünk nekünk is a hatalomnak törvény által megengedett eszközeit ellene, ha szükség mindenütt és mindenkor felhasználni. Ez a mi nézetünk és álláspontunk a mostani helyzettel szemben ; ismételjük, hogy volt időnk kedélyünket lecsillapítani, s a szenvedett bántalmakat feledni, tehát higgadtan és megfontolva mondtuk el véleményünket. Bukjunk ha kell a föld poráig, és inkább vesszünk, mintsem meggyalázva gyalázóinkkal kezet fogjunk ; de viszont használjunk fel minden perczet s ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy pártunk győzelmét és uralmát biztosítsuk, s ezen győzelem legyen aztán igazán teljes győzelem. Felhívjuk a szabadelvű párt vezérbizottságát, hogy mindezeket fontolóra véve, saját kebelében vegye mielőbb beható tárgyalás alá, és tegye meg ez irányban a szükséges lépéseket és intézkedéseket. Pártunk tagjaihoz pedig hasonló kérelemmel fordulunk, hogy ezen irány követésében és elérésében közös érdekünket tehetségük szerint támogatni és előmozdítani szíveskedjenek. Lassú, de folytonos működés vezethet czélhoz, kitartás a győzelemhez. Ha ezt követi és szigorúan megtartja a szabadelvűípárt, akkor jövője biztosítva van, s hogy biztosítva legyen, az egyedül tőle függ. Gondolja meg kiki, és a szerént cselekedjék! KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Tizenharmadik. — Verses könyvemből. — Tizenkét gyermeke volt szegény anyámnak. A gyermekáldásból bőséges kegy ez. Fölötte az évek gondterhelve szálltak: Ennyi gyermek üdvet — de hát mit szerez! De teremtetéskor szive már arany volt, Tündökölő gyémánt benn a szeretet. Küzködés, búbajra ő hát mit se gondolt. Oh, hogy gondolt volna ki úgy szeretett! Szeretet fényével világíta nékik, Szeretet lángjánál melegettek ők. És midőn sóhajtott, sohasi az égig Szálltak, onnan áldást rájok kérendők. De az áldás — talán szive próbájára — Nem jött, csak az átok: a hideg halál. S letarolva egyet, meg kettőt utána: Ő, bár szive vérzik, de nyugtot talál. A hit balzsamával kötözgeté sebét : „A mit égben adtak elvehetik ott“. Aztán végre vetvén könyben úszó szemét, Bárha szenvedett is, de megnyugodott. És megszirógatva még kilencznek arczát, Megsimitva lágyan barna fejeket: Ez üdv feledtető kebelének harczát, Tágítva rajta a kint, e bősz övét. Sólyomként az idő repül, évek telnek, Anyám reménye nő és örvend ezért. „Isten áldásából elég kilencz gyermek“ — Szól, hogy fölnevelje esd az ég kegyért. Ím de ismét év jő, jőm a hetedik ! És a kebel alatt sarjad új remény. Gond lázad a főben. Az év be nem telik — Tizenharmadikul megszülettem én. Tizenharmadikul ! ... és mit a szeretet Tizenkettőnél már előbb külön oszta: Egy lánggá csap össze, engem melengetett Jó anyám e lánggal, reám pazarolta. Áldást nem kívánok, nem tudok én ahoz. Azért ezt kívánni nem adatott meg. Nem — nem illenék az hozzám, ajakamhoz, Szentséges porához, mit csak szó rebeg. Felserdültem , immár ifjú levék karján. Átkom is áldás jön vezető kezén . . . ... Egy perez és az immég pirosból lesz halvány, Jó anyám terítve a halál jegén. Ah ! egy áldatlan perez halál az egészség; S engem a vezértől foszta meg a menny: Ki szivének tüzén, hogyha talán vétnék, Felolvasztná a bűnt és nem fogna szenny. De ő nincs! Azóta kalauz kar nélkül járva a világot, majd majd elesem. És ha szivem remeg és az agyam szédül: Várakszom az estre, csillagát lesem. És ilyenkor lelkem beszél szellemével S erőt nyer küzdeni jól a lét csatákon És bár jóért, szépért teszem-lelkem mivel: Csak el-elsohajtom: mért lett tizenhárom?! Minke Béla. Egyszerű kis történetkét mondok el. Egyszerű — de nagyon — nagyon szomorú. Együtt éreztem az itt szereplőkkel. Életemben sohasem írtam másról, mint mit vagy magam éltem át, vagy pedig arról, amit tökéletesen átéreztem. Ez alkalommal is tényekről beszélnek az általam papírra vetett betűk . .. Néhány hét előtt egy szomszéd városkában voltam. Rokonaim vannak ott, de itt tartózkodásom czélja nem rokonaim meglátogatása volt. Egy szegény, szerencsétlen család sorsát akartam kipuhatolni. E család — a kenyérkeresőt — az apát vesztette el. . . Kimentem a szabadba. Gyönyörködtem az új életre ébredt természet ezerféle játékaiban. „Tavasz volt!“ Oh, szép, szép a természet ilyenkor — oly szép az élet! Befordultam a község temetőjébe. Oly sajátságos érzések fogtak itt el... Különben itt a holtak tanyáján még azok sem maradnak egészen megihletlenül — kik a zajos élet közben elfelejtik néha a halálra is gondolni... — A temető egyik zugában frissen fölhányt sir — a sir körül három apró gyermeknek megpillantása alkalmából támadt bennem az az eszme, hogy e kis történetkét megírom. Bozót s nehány akáczfa választott el a gyermekektől. — Miatyánk — add meg a mi mindennapi kenyerünket! — a legkisebb leányka imádkozott. Közelebb léptem . . . Mint a puskalövésre fölriadt vad ugrált szerte a három gyermek a mint megpillantott. — Hova gyermekek, minek szaladtok, jöttek csak közelebb! Mind a három hozzám jött. — Mit csináltok ti itt? Talán meghalt valamelyik testvértek? A fiú — a nyomorúság legteljesebb alakja — a sírástól nem birt kérdésemre felelni. Annál gyorsabban válaszolt a kis Irma s a még kisebb Lujza. Elmondák, hogy nincs apjuk, el, hogy tegnap óta itt van eltemetve édesanyjuk is. Aztán reám függeszték égszin kék szemeiket s várták, hogy még valamit kérdezzek. Fölismertem a sorsüldözötteket. Önkénytelenül könyekre fakadtam. A gyermekek velem sírtak. — Édes bácsi — szólt most a kis Irma — tegnap óta egészen el vagyunk hagyatva — tegnap óta — mióta jó anyánk itt nyugszik. Istenem, Istenem , mi lesz belőlünk ? — Tehát senkitek sincs? senki sem gondol veletek? — Atyánk ott esett el Boszniában — senkink — senkink e nagy világon ! Tegnap reggel óta semmit sem ettünk. — Szegény, szegény gyermekek ! jertek velem — majd kaptok enni. Magammal vittem a kicsikéket — enni adtam nekik. Isten viselje gondjukat! —Így szóltam magamban — mikor tőlük elváltam. Isten gondjukat viselte! Atyjukat meglőtték az insurgensek Boszniában. Anyjuk , miután oly soká volt Egyszerű történet. — Rajz. — Kinek szive van, ki képes együtt érezni a szerencsétlenekkel, az olvassa el e pár sort. A kőszívű azonban tegye félre azokat. Közegészségügyünk. — A Fölolvasó Társaság márczius 16-iki estélyén fölolvasta Dr. Csabay Géza. — (Folytatás.) Fegyverrel is rendelkezünk már ezen betegségeket okozó bacteriumok ellenében, az antisepticus szerekben; azonban ezen fegyverrel még nem igen tudunk bánni, csak itt-ott tudjuk ellenükben felemelni. Az igaz, hogy a tenyészfolyadékban antisepticus szerekre megsemmisíthetők a bacteriumok; igen ám, de itt látható ellenséggel van dolgunk, mely üvegedényben foglaltatik; azonban nem így fordul az elő a természetben s épen nem igy az emberi szervezetben. Ha itt akarnánk a kórnemző bacteriumokat megsemmisíteni, annyi fertőtlenítő anyagot kellene a szervezetnek nyújtani különösen heveny fertőző bántalmaknál, hogy annak szervei épen oly arányban tartalmazzák az antisepticus szert, mint amily hígításban azok a bacteriumok megölésére képesek. így a carbolsavnak legalább 1%-os oldata az, amely már képes a bacteriumokat megsemmisíteni; ha most már a test nedveit 1%-sé tennénk carbolsav tartalomban, megöletnének a bacteriu-