Kecskeméti Lapok, 1892 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1892-08-21 / 34. szám

XXV. ÉVFOLYAM. István király napján. Harangok zúgása közt ünnepli a magyar nép e napon első királyának emlékét. — Szent jobb kezét bucsu­­járással hordozzák végig és Budavárá­ban s szent zsolozsmák áhitatos imája hangzik fel az Ur zsámolyához, kérve kegyelmét, hálát adva, hogy nemze­tünk fennmaradása, dicsősége , boldo­gulása és haladása szent felségének akarata volt. Két nappal előbb ünnepeltük di­csőségesen uralkodó királyunk szüle­tésének évfordulóját. Örömben úszott az egész nemzet s az alattvalói hódo­lat és tisztelet nyilvánulásai voltak lát­hatók széles e hazában s e közös öröm, ez általános ünnep a legkézzelfogha­tóbb bizonyítéka a nemzet boldogsá­gának, megelégedettségének. E két nap nagy ünnepe a magyar­nak. Mindkettő olyan , melyet párt és rangkülömbség nélkül mindenki ünne­pel , melyen a koldus ép oly tiszta örömet érez, mint az ország legelső zászlós ura. Mély hazfias öröm fogja el e napon minden igaz magyar keblét, büszkeség és öröm járja át sziveinket, látva, hogy az első király áldásos munkája megtenné gyümölcseit, nemzetünk vi­rágzik , halad s a nagy lépés, melyet az első király korában tettünk a polgá­­riasodás felé, évről-évre fokozottabb mértékben nyit nekünk útat a művelt nyűgöt cultur népei közé. Van-e nép, mely oly sok viszon­tagságon ment volna keresztül 800 év alatt, mint a magyar? Van e nemzet a föld kerekségén, melynek önállósága, fennmaradása annyiszor lett volna ve­szélyeztetve, mint a magyaré? Nincs, bizonynyal mondhatjuk, nincs. S íme, oly sok veszedelem, baj küzdelem és fáradság után , nemzetünk virágzik , boldog, úgy culturális , mint állami tekintetben Európa becsülését kivívta, ipara, kereskedelme kifejlett, tudományos előhaladottsága számot­tevő , tekintélye folytonosan növekszik. Ez a gondolat s ez a magasztos érzelem teszi minden magyarnak ün­nepévé István király napját, ez lelke­sít minden hazafit, ez ösztönzi mun­kásságra a nemzet nagyjait s ez biz­tosítja számukra a magyar nép támo­gatását. Igen, mert ha az egyszerű polgár, ki saját boldogságán munkálkodik, tiszteletet érdemel, ha a kézműves munkája sikerülten felbuzdulva, új és új munkába fog, vajon ne emlé­kezzék e meg minden magyar hálával , büszkeséggel nemzetünk nagyjairól, kik bölcs belátásukkal, megfeszített munkássággal, nemzetünk érdekeit mindig szem előtt tartva, munkálkod­nak hazánk boldogulásán s épen e munka sikerülte miatt törekednek újabb és újabb, hasznosabbnál hasznosabb intézmények létesítésén. István király ünnepe azért nagy ünnepe a magyarnak, mert ez a hala­dásnak , a nemzet boldogulásának ün­nepe , mely minden évben figyelmezteti a magyart: Excelsior! S midőn augusztus 18 án dicsősé­gesen uralkodó királyunk születésnap­ját ünnepeljük, hálát adva bölcs kor­mányzatáért s a magyar nép millióinak lelke egy általános imában forr össze , éljen a király! Augusztus 20-án az első király emlékét ünnepelve, mindig visszatekintünk nemzetünk múltjára s abból merítünk biztatást a jövőre nézve , mert látjuk, hogy törekvésünk és igye­kezetünk megtermé gyümölcseit. Legyen is a magyar mindig oly törekvő, mint eddig volt, támogassuk ezután is azokat, kik hazánk javán munkálkodnak s legyen e hazában mindenütt ez a jelszó: Excelsior!!­S. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCÁJA Most és majd. Felébredtem. Csöndes álom Szenderite engemet, Piros hajnal szende fénye Hozzám be-benézeget. Miért néz be ? mért mosolyg rám ? Ha ezen gondolkozom: Derül , aztán borul lelkem Váltakozó sorsomon. Hallgatom a fáknak lombja, Szellő szárnyán, mint susog. Érzem, a mint szivem táján Édes érzés andalog. Lombsusogást könnyen hagyom, Csak szivemre gondolok, Feledve, hogy az életben Ingadoz a küzdhomok. Reá lépek és merészen Rajta járok , taposom , Nem nézve, hogy rózsa van e, Avagy tövis utamon. Még most mindegy: igy, úgy bírom, De jöhetnek agg napok, Mi ma könnyű , tevésére Akkor nem gondolhatok. Ámde lobog szivem lángja , Van hű nőm s két angyalom , Kikért küzdve élni, tenni . Hogy mily üdv, nem mondhatom. S mit m­a egyedül bírok még: Aggul teszszük töbecskén S anyjukomnak hívom akkor, Ki most feleségecském. Minke Béla. Fürdői levél. Marienbad, augusztus 6. Marienbad forrásairól és fürdőiről az illetékes orvosok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak. Csehország éjszaknyugati szöglete átalá­­ban rendkívül gazdag ásványvizekben, de különösen csodálatos a vizek azon bősége, mely itt Marienbadban buzog föl a gránit­­talaj hasadékaiból. A „M­ária-forrás“ tulajdonképen nem egy , de száz meg száz kisebb-nagyobb forrás, mely pezsegve, bugyogva örökös zajjal vetődik föl akár csak egy kisebb szökőkút. E számos forrás között van egy főfor­rás , mely derékvastagságban dobja föl a vizet. Az összes források egy hatalmas csarnok teteje alatt minden eső és időjárás ellen megvédve mintegy hatvan négyszögölnyi, a fenékig kávába foglalt tóban gyülemlenek össze, mely fölött két lábnyi magasan oly sűrű szénsav réteg képződik, mely minden lángot elolt és minden élőt elkábít és megöl. Ez életveszélyes körülmény miatt a tófenék tisztítása a legszigorúbb felügyelet alatt i­s történik. Kimeríthetetlen e forrás, melynek vizét melegített édes forrásvízzel — a­mi itt szin­tén roppant bőven van! vegyítve az úgy­nevezett „Mári­a - f­orrás-f­ü­r­d­ők“ készí­tésére használják a „Central-bad“ palo­tájában , mely ép úgy mint az összes források és fürdők a prémontrei rendű tepli apátság birtokába tartozik. Az apátságot 1193-ban Hroznata nagybirtokú cseh főnemes alapította, ki utóbb neje és egyetlen gyer­meke halála után maga is a rendbe lépett és vértanúi halállal múlt ki. Ezen apátság érdeme, hogy Marienbach fürdővé és csakhamar világfürdővé emelke­dett; mert apátjai mindig különös előszere­tettel és bölcs előrelátással sokat tettek és áldoztak e szép fürdő érdekében; sokkal többet mint nálunk Magyarországon bárki is áldozott volna. A nagy érdemét a rendnek, melynek tudós tagjai a prágai egyetemen is tanítot­tak, a legteljesebb elismerés illeti. Csak az a mintaszerű gazdálkodás, melyet e rend birtokain folytatnak , teszi lehetővé, hogy ne csak számos plébániát, a pilseni német főgymnasiumot lássák el lel­készekkel és tanerőkkel, de ezen fürdő érdekében is oly áldozatokat hozzanak, minőket a nagyszerű építkezések és leg­modernebb technikai berendezések vesznek igénybe. Pedig még mily költséges tervek várnak a kivitelre! Csak maga a Colonnád folytatása és az új közterem építése — Kursalon — sok, igen sok százezeret fog elnyelni. Visszatérve a forrásokhoz — melyek egy­útt­al e pénzáldozatoknak is forrásai — a legáldásosabb források egyike a „Kreutz­brunnen“, a „Keresztkútja“, attól nyerve e nevet, hogy az első szabályszerű befoglalás alkalmával szép kupolás oszlop­­csarnokot emeltek fölébe, magát a kupolát tündöklő aranykereszttel, a megváltás jel­képeivel díszítve. És valóban, ha valahol, itt van helyén a megváltás jelképe, hol az Isten kimondhatatlan áldásaként fölbuzgó víz gyógyító erejével annyiakat vált meg a gyarló test terheitől és szenvedéseitől. A „Kreu t г b­r­un­ne­n" vizét évenkint egy milliót meghaladó üvegben szállítják el, legnagyobb mennyiséget Oroszországba küldve, hol e vizet nagyon kedvelik. A „Central-hadtól“ jobbra a „F­er­d­i­n­a­n­d - k­út­h­o­z“ érkezünk; ez tulajdonkép csak ivókút, melynek kupolás oszlopcsarnoka festői képet nyújt. A „Fer­dinand-forrás“ körülbelül húsz percnyi távolságban lenn a völgyben, legott a marienbaci völgy déli nyílásánál van , honnan gép­segélyével hajtják föl, mert alkalmatlan lenne oda lefáradni a vizivás kedvéért. E „Ferdinand-forrás“ szintén a legdúsabb és legértékesebb források egyike, mert ebből párolják a „Sa­­­zsu­d h­aus“-ban — a Sófőzdében — a marienbadi sót, melyet ezelőtt csak kristály alakban, de újabban finom lisztté őrölve a gyógyszertárakba szállítanak. A „S­ófőzd­e“ a technika remeke, maga só elválasztása és utóbb szénsavval való telítése, úgy hogy bikarbónát váljék belőle, melyben a „F­er­d­i­n­a­n­d - f­o­r­r­á­s* 34. szám, Rendőrségünk. Nagyon sokszor találkoztunk már e czimmel e lapok hasábjain s e gya­kori előfordulás mutatja, hogy bár a rendőrség nagyon sokat haladt az utóbbi időkben, még mindig vannak oly hiányok a szervezetben, melyek javításra várnak. A legutóbbi országos vásár alkal­mával két eset merült fel, melyben a tettesnek nem tudtak nyomára jutni s az szépen kijátszotta a rendőrséget. Nem akarjuk azt mondani, hogy talán a rendőrség nem tette meg azt, a­mit tennie kellett volna, hanem fel akar­juk hívni a rendőrség fejének figyelmét egy körülményre, mely a tettes kinyo­mozásának, illetőleg kézrekerítésének lehetőségét nem biztosította. Ez abban áll, hogy nem volt a vásár részére kirendelt ügyeletes rend­őrségi tisztviselő. Jól tudjuk mi azt, hogy ez nem feledékenység vagy gondatlanság ; nem is rójuk meg azért a rendőrséget, mert hiszen a hol nincs, ott ne keress, a­hol nincs elég ember a szolgálat tel­jesítésére , ott okvetlenül a szolgálatnak kell szenvedni. A főkapitány és alkapitányok any­­nyira el vannak foglalva a rendőrségi irodában, hogy fizikai lehetetlenség valakit közülök a vásár felügyeletével megbízni, s ez­ek miatt ott az összes rendőrségi felügyeletet egy lovas biztos teljesíti, a­kinek nincs is annyi jár­tassága , sem rendelkezési képessége, hogy a felmerült esetekben a szükséges intézkedéseket gyorsan és biztosan megtehesse. A negyedik alkapitányi állás fel­állításának szükségességét nem akarjuk most fejtegetni, beszéltünk már eleget róla, csak annyit mondunk róla, hogy ha még egy alkapitány volna, akkor talán ily esetekben egy közülök ráérne a felügyeletet gyakorolni. A­mi különben a felügyeletet illeti, más nagy hiányt is tapasztaltunk s ez abban áll, hogy,nincs behozva az éj­jeli ügyeletes szolgálat. Nem szükséges bővebben indokol­nunk , hogy éjjel előforduló esetekben sokszor mily hasznos volna a sürgős intézkedés, mily haszonnal járna, ha a központban mindig volna egy intézke­dési joggal felruházott egyén, mert az nagyon világos dolog. Hogy a rendőrség a kellő módon teljesíthesse feladatát, hogy a vagyon és közbiztonság elleni kihágások meg­­akdályozása intenzívebb módon történ­jék , arra az éjjeli szolgálat behozatala is okvetlenül szükséges. Czélszerű és hasznos dolog volna, hogy a rendőrség ne csak a központ­ban lenne található s erre nézve leg­első dolog volna, a tervbe vett rend­őrszobák felállítása, melyek közül saj­nos még csak egy létesült, holott most a Collner-téri iskola építése alkalmával a másodiknak felállításáról is gondos­kodhattak volna. Városunk haladásával együtt azon­ban még egy más szükségesség is elő­térbe lép s a minél gyorsabb intézke­dések megtételét nagyon elősegítené a városnak kerületi kapitányságokra való felosztása. Ha a tervbe vett rendőrszobák he­lyett, ugyanazon helyen kerületi kapi­tányságok állíttatnának fel, ha annak a­ki a város végén lakik, a rendőrség igénybevétele végett nem kellene a központba futni, sokkal könnyebb volna az érintkezés egyrészt a közön­ség és rendőrség közt, másrészt a rendőrség is hamarabb és biztosabban nyújthatna segélyt S tehetné meg in­tézkedéseit. 1. 1892 AUGUSTUS 21. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DU­I Egész évre 5 frt—­kr. Negyedévre 1 írt 60 kr félévre . . 2 . 50 . Egy szám ért 12 kr POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP : MEGJELEN MINDEN VASARNAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ­HIVATAL: V. TIZED, II.-TEMETŐ-UTCA, 93. SZ. MI/Hitem­ lehet ,17 év folytán minden hónap elején HIRDETÉSI DÍJ : ЬнннЬов petit sor 5 kr. , többszöri vagy terje­delmes hirdetéseknél érb­engedés Adatik Bélytgdij minden beiktatásért 30 kv. A pozsonyi tűzoltó-jubileum. Eredeti tudósítás. Örülni, mulatni­­ tud az alföld is, de ünnepelni csak a felföldi városoknak ada­tott, hol a tulajdonságokat kiosztották. Bizonyság erre Pozsony, hol 14-én és 15-én ülte az ö. tűzoltóság 25 éves jubile.

Next