Kecskeméti Lapok, 1895 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
XXVIII ÉVFOLYAM. 27 szám. 1895. JULIUS 7. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ .............POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Félévre.....................................................2 50 „ Negyedévre.........................................150 - MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP Egy szám ára 12 kr. Előfizetni lehet az év folytén minden hónap elején. SZERKESZTŐ-HIVATAL: DARÓCZI-KÖZ 69. SZÁM KIADÓ HIVATAL: JÓKAI UTCZA 186. SZÁM. HIRDETÉSI díj : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. A hirdetések dija előre fizetendő. Bélyegdij minden beigtatdeért 10 kr. T. Olvasó közönség! A Folizott Lapbizottság tisztelettel tudatja, hogy a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztésétől t. Fordős Dezső úr visszalépvén, szerkesztőül az. év július 1-jétől t. ifj. Tóth István tanár urat, lapunk kiadójául pedig t. Tóth László nyomdatulajdonos urat volt szerencsés megnyerhetni. Kecskemét, 1895. julius 1. A Lapbizottság, fenség s ha egyik egyik egyénnek az ízlését nem bírtuk eltalálni még az nem rosszakarat, a melynek még föltevése ellen is, a magam és munkatársaim nevében, tiltakozom. Ajánlom magamat mindnyájok jó emlékébe!,.. ,,, .. Fordős Dezső. BÚCSÚZÓ. É Épen másfél éve, hogy e Lapok felügyelő bizottságának kitüntető bizalmából, Dalotti Ödön érdemes elődöm visszavonulása után, a Kecskeméti Lapok vezetésére meghivattam. E megbízatás rám nézve kitüntető volt s bár egy pillanatig sem kétkedtem abban, hogy nagy és nehéz terhet vállalok gyenge vállaimra, bizva a volt munkatársak nemes ígéretében, mit be is váltanak, a megbízatást elfogadtam s igyekeztem tehetségem szerint a Lapokat oly nívón tartani, amily nívón egy olyan vidéki lap, amely anyagi eszközökkel a legcsekélyebb tr.ér'ben rendelkezik, állhat. Hogy ez mennyiben sikerült, az egy lapnál, amely a nyilvánosság számára készül, a nagy közönség ítélete alá tartozik, amely nagy közönség ítéletét mégis hozta. Ám ha sikerült is ez részben vagy egészben, úgy az nem az én érdemem, hanem a buzgó, önzetlen, lelkes munkatársaké; azé a nemes gárdáé, amely időt, fáradságot, itt ott költséget sem kímérve csupán kérő és köszönő szóért buzgólkodott a Kecskeméti Lapok által képviselt célt támogatni. Sokan vannak ők s vidékről is többen s mindig többen. Név szerint nem említem fel őket, mert tudom, hogy őket az a hiúság, hogy ezen érdemek nyilvánosságra hoztassék, nem bántja, mert hiszen nem hiúságból, hanem az ügy, a Kecskeméti Lapok s — talán — csekély személyem szeretetéből tették. Fogadják az én hálás köszönetemet, a melylyel tartozom nekik, midőn a Kecskeméti Lapok szerkesztésétől megválva, e minőségben búcsút veszek, hogy ismét az ő soraikba álljak, hol álltam már — ültem bizony az íróasztal mellett —, húsz éven keresztül. A milyen jók voltak hozzám, mint szerkesztőhöz, remélem s hiszem, hogy maguk között is szívesen fogadnak, mire őket bizalommal és szeretettel kérem is. Utódomnak ígéretét már bírom ez irányban. Tőlek tehát a midőn, mint munkatársaimtól búcsút veszek, egyúttal üdvözlöm őket, mint mától kezdve társaimat a munkában s ismételten őszinte meleg köszönetet mondok nekik. De hálátlan volnék ha a nagy közönségnek s a lap előfizetőinek is köszönetet nem mondanék, kik oly szép elnézéssel voltak esetleges hibáim iránt. S tőlök végleges búcsút veszek s kérem, hogy ha valamely tévedés csúszott is be a lapba, (melyikkel nem történt az még?) vegyék figyelembe, hogy minden ember ízlése szerint írni lehetet Beköszöntő. A „Kecskeméti Lapok“ tek. Lapbizottságának lekötelező figyelméből egy időre e lapok szerkesztését átvettem. Egy vidéki lap csak úgy lesz igazán a közvélemény szószólója, ha kerülve a politikai torzsalkodást a helyi társadalmi problémákat teljes érvényességre juttatni igyekszik. Kell, hogy a közönség érdeke legyen döntő, úgy elvi kérdések elbírálása, mint az eszmék és irányelvek terjesztésénél. Ennélfogva igyekezetem oda irányul, hogy a józan politika mellett, — mely minden személyeskedést nélkülöz, — városunk kulturális, ipari és kereskedelmi, úgy gazdasági érdekeit, mindenkor a városi közügyek szempontjából, a helyi tanügyet — állásomnál fogva is, — a kellő méltánylásban részesítsem s a napi eseményekről tárgyilagosan veferáljak. Hogy minden gyengeségem mellett e feladatokra vállalkozom s a lap szellemi niveaujának föntartását ígérem, teszem azt azon reményben, hogy igen tisztelt munkatársaimnak határozott ígéretét birom, hogy a lapot nagyrabecsült szellemi támogatásukban részesítendik továbbra is. Midőn tehát egész bizalommal fordulok igen tisztelt munkatársaimhoz, hogy közleményeikkel hivatásomat be is tölteni segítsenek, kérem a né.közönséget, hogy a lapot további szíves pártfogásban részesiteni szíveskedjék. Kecskemét, 1895. julius 1. Ifj. Tóth István. Az őszinte tisztelet, szeretet és hódolat legbensőbb és legmelegebb nyilvánulásai közepette fogadta városunk lakossága magas látogatóját, József , cs. és kir. Fenségét, a m. kir. honvédség Főparancsnokát, ki e hó 3-án a délutáni személyvonattal érkezett városunkba s 4 én a déli gyorsvonattal távozott körünkből. Bár e látogatás elsősorban katonai jellegű volt s a helyben állomásozó 4-ik honvédhuszárezred megszemlélését tűzte ki célul, mindazáltal a katonai méltóságokon kívül, városunk hatósága és lojális érzelmű lakossága is sietett megragadni az alkalmat, hogy örökemlékű nagy nevű nádorunk fiát, a nemzetünkkel együtt érző királyi Főherceget s a m. kir honvédség megteremtőjét igaz szívből üdvözölje. De hogy is lehetne ez másként?! Hisz a honvéd intézmény huszonhét évi fejlesztésén kivül annyi édes és kellemes emlék fűzi városunk lakosságát az ő magas személyéhez, hogy nem csoda ha igazi ragaszkodással és hálatelt szivvel viseltetünk a legmagyarabb kir. Főherceg iránt, kit ő Felsége koronás királyunk, népünk iránti atyai szeretetének és gondosságának legmagasztosabb kifejezéseként állított nemezet véderőnk élére és vezetésére. Ő volt az, ki az ötvenes években mint itt állomásozó ezredes, velünk érző szive sugalatából egyedül volt képes az akkori idők szomorú hangulatába némi vigaszt, reményt és felvidulást vegyíteni. Örök hála Neki mindezekért, s megjelenése városunkban mindenkor felejthetlen emléket hagy maga után! Őfínsége kíséretében voltak Báró Vécsey Főudvarmester, Wojnárovics tábornok, dandár- és h.-kerületi parancsnok, Surányi ezredes segédtiszt, Klein őrnagy stb. Fogadására megjelentek katonai részről a 4-ik honvédhuszárezred és a 13-ik huszárezred parancsnokai, kiknek jelentései után Ő Fensége a városi hatóság üdvözletét és hódolatát fogadta élükön . Lestár Péter kir. tanácsos polgármesti íb rög szavakban is orcsolta városunk lakosságának érzelmeit, mire Ő Fensége válaszában örömének adott kifejezést, hogy e várost meglátogathatta, melyhez oly kedves emlékek kötik. Ezután kíséretével együtt a Beretvás szállodába hajtatott, hol a szokásos rendelkezések megtétele után egy kis sétát tett, megtekintve az új városházát, színházat s régi ezredesi lakását, meglepetésének adva kifejezést a tapasztalt változások felett. Hét órakor környezetével és a meghívott vendégekkel együtt egy katonás, egyszerű, de ízletes estebédet költött el, mely után pont kilenc órakor nyugalomra tért. A tizenhat terítékű estebéden részt vettek a katonai méltóságokon és kíséreten kivül: Lestár Péter kir. tan. polgármester, Gráll Ferenc kúriai biró, kir. törvényszéki elnök, Bogyó Pál apát plébános, Vámos Béla főkapitány, Zsitvay Béla nyug. ezredes és Dr. Szelese József szkv. őrnagy. Ebéd alatt Ő Fensége élénken és vidáman társalgott vendégeivel, visszaidézve a múlt idők kedves emlékeit. Július 4-én reggel hét órakor szemlét tartott a helybeli honvédhuszárság három százada fölött, melynek eredménye azon legmagasabb tetszés és eredménynyel végződött, melyet a 4-ik honvédhuszárezrednél már régóta megszoktunk. Ugyanaznap féltizenkettőkor a pályaudvarra hajtatván a katonai és polgári hatóságok tisztelgése és szerencsekivonatai közt meleg búcsút vett városunktól, s a gyorsvonattal egyenesen N.-Váradra utazott, fáradságos, de erős kitartásról tanúskodó szemléjének folytatására. És most, midőn hálás köszönettel, szivünk egész melegével búcsút veszünk D. cs. és kir. Fenségétől, szeretett jóakarónktól, őszintén kívánjuk, hogy az Ég vezérelje minden útaiban s nemzeti véderőnk felvirágzását célzó magasztos törekvéseiben s hozza Isten őt ismét mielőbb körünkbe s láthassa városunk gyors haladását és emelkedését! Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva. ...pásthy Károly A jubileuma. re GA9 Szép és magasztos ünnepélyességeknek voltunk tanúi folyó hátán. Egy érdemekben gazdag féfiúnak, népoktatásunk újabb korszakának s polgári leányiskolánk megteremtője Pásthy Károly igazgató úr negyedszázados tanári működésének jubileumát ünnepelte a városi hatóság, tantestületek és a nagyközönség. Pásthy Károly polgári és községi népiskolai igazgató úr működése nem szorul dicséretre; a nagy mű, melynek mindenkor lelkes apostola volt, — a kiváló nagy eredmény, mely munkásságának eredménye, hangosan hirdetik az ő érdemeit. Egy igaz ember ő, a szó legnemesebb értelmében, ki mint vezető, társainak jóakarója, mint tanár , növendékeinek rajongásig szeretett oktatója, s mint őszinte jó barát egyaránt kiérdemelte városunk közönségének osztatlan szeretetét. Hogy közönségünk mennyire méltányolja az ő munkásságának értékét, fényesen igazolja, jubileuma, mely városunk színe javát gyűjté össze f. hó 2-án a polgári leányiskola helyiségeibe. Ott láttuk városunk áldozatkész hatóságát, a felsőbb hatóság részéről Tóth József kir. tanácsos tanfelügyelő urat, a helyi középiskolák, egyházak és a legtöbb humánus egyesület képviselőit, ott volt teljes számban a polgári leányiskola óár.. Liszen népiskolák tanítókira, a volt és jelenlegi tanítványok nagy száma, a megyei tanítótestület, s a minden szép ügy iránt érdeklődő intelligens közönség. Pásthy Károly magvas elnöki megnyitó beszédje után Kerekes József vezetése mellett a népiskolai tanulók vegyeskara egy szép jubileumi dalt énekelt, melynek szövegét: Iidő Kovács Antal főgymnasiumi tanár, dalamát Szent-Gály Gyula városi zeneiskolai igazgató írta. A magyar motívumokban gazdag énekszámot a közönség kellő méltánylásban részesítette. Ezután a megyei tanítótestület érdemes tanfelügyelője Nagyságos Tóth József kir. tanácsos úr a következő beszédet intézte az ünnepelthez: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Tekintetes igazgató úr! Azokkal a pessimistákkal szemben, akik a villamos erőtől és fénytől duzzadó és ragyogó e korszakot a rideg, önző realismussal vádolják, megtagadván tőle minden idealismust, szinte félve helyezkedem ellenkező álláspontra, azt a tételt állítván föl, hogy épen e korszak az, mely egy egész világot átalakító legnemesebb, legideálisabb eszmének adott életet, de félelmemet ellensúlyozza szívem sugallata, hitem és abbeli meggyőződésem, hogy a tárgyilagos igazság az én tételemé. Avagy volt-e, érvényesült-e valaha a történelemben nemesebb eszme, mint az általános népnevelés magasztos eszméje, mely pedig tisztán és kizárólagosan e korszaké. Volt korszak, amikor a földhöz láncolt nép szabad mozgást nyert; nemes, szép eszme! Volt korszak, amikor szegény és gazdag, paraszt és az egyenlő jogok gyakorlatába lépett, magasztos gondolat! Ámde mindezeknél szebb, lelkesítőbb és nemesebb a szellemi erőknek versenyre bocsátása a szegény kunyhók kicsiny fészkeiből és úgy, mint a fényes paloták tágas termeiből ! Az általános népnevelés nagy eszméje lerázta a szellemeket nyűgöző rabláncot; az egyszerű népiskola nemcsak ketté törte a bilincseket, de egyszersmind tudásával, vezetőképességével, tanácsával, szelídítő hatalmával, átalakító erejével, erkölcsében, jellemében egyaránt erős új világot van hivatva teremteni! A kis magból is csak nagy időre szökken szárba a hatalmas tölgy, épen igy az általános népnevelés terebélyes fájának teljes kifejlődéséhez is idő kell. Gondos ápoló kezek, hűséges kitartás, a talajkutató átjavítása — mind megannyi elengedhetetlen