Kecskeméti Lapok, 1895 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1895-08-25 / 34. szám
n neplem e sorok által, midőn a városháza épités ezer akadályát és baját, mint megannyi torlaszt széthányva, lábaink alatt látom. Én ezekre a torlaszokra szeretném kitűzni azt a zászlót, melyre jelszóként a város haladása van felírva, de ezt már minden igaz kecskeméti ember szivében hordja. Áldassék érte a magyarok Istene! Kecskeméten, 1895. augusztus 20 án. Ifj. Bagi László s. k. főjegyző.“ A zenei nevelés és a zeneiskola. A múlt év szeptember elsejével városunk kulturális intézményei egygyel szaporodtak, amennyiben ekkor nyittatott meg a város közönségének áldozatkészsége folytán a városi zeneiskola, mely fontos szerepre van hivatva a fiatalabb nemzedék szellemi életének fejlesztésében, nemesítésében s ezen az alapon idővel a társadalmi élet élénkítésében, a kellő színvonalra való emelésében. A zene, jelentékeny tényező a lelki tehetségek kiművelésében, főleg a kedélyképzésben. Összes testi és lelki képességeinket már születésünkor magunkkal hoztuk, de gondos ápolásra, nevelésre van szükség, hogy ezek a maguk teljességében kifejlődjenek. Testünket a testedzés, testgyakorlás által, lelkünket pedig az által neveljük, hogy ismereteket szerzünk, melyek vagy csak tudásunkat szaporítják, vagy egyúttal érzelmeinket is finomítják, nemesítik. A lelket tehát két irányban kell nevelni, n. m. értelmileg és érzelmileg, mert csak akkor lesz helyes a nevelés, ha a léleknek úgy értelmi, mint érzelmi világát — a kedélyt — párhuzamosan fejleszti, nem pedig egyiket a másik rovására, mert ezáltal egyoldalú lesz és nem hasznot, hanem kárt okoz. Érzelmeink a tudás által tisztulnak, nemesednek, de viszont tudásunknak érzelemvilágunkon kell átszűrődni, hogy megkapja a meleget, a fényt, mert érzelem nélkül a tudás, bármily óriási legyen is az, azt a hatást teszi ránk, mint az égbe nyúló havasok látása: bámuljuk a természet nagyságát, de egyúttal félünk is. A relatív boldogság, melyet az életben elérhetünk, jórészt attól függ, milyen az érzelemvilágunk, kedélyünk. Az egészséges jó kedély tartja egyensúlyban az ember lelki életét, óvja a szélsőségektől s megőrzi a lélek frisseségét az élet ezer és ezer gondja, baja közt is. A mai nevelési rendszer, felismerve a kedélyképzés fontosságát, minden eszközt megragad, mely czélja elérésében elősegíti s mivel a kedélyre a valláson kívül a művészetek hatnak leginkább, nem csekély szerep jut iskoláinkban a művészeti ágak — költészet, rajz, zene — tanításának is Nem tartozik e czikkely keretébe a zenei nevelés fontosságáról hosszasan értekezni. Számos nagy nevű bölcsész, paedagogus tanúskodik e mellett. Én egyszerűen csak utalok erre s idézem Chován Kálmán jeles zenepaedagogusnak erre vonatkozó nézetét, mely így szól: „A zenét tehát nem szabad valami divatczikknek vagy az általános nevelés puszta függelékének, vagy pedig unaloműző foglalkozásnak tekinteni, amint azt sokan helytelenül teszik. Sőt ellenkezőleg, a zene az általános nevelésnek lényeges kiegészítő és segédeszköze, amenynyiben az igen sok lelki tehetséget foglalkoztat és fejleszt, a kedélyre képző és nemesitő hatással van s helyes tanmódszer mellett az kimeríthetetlen szellemi élvezetek forrása lesz.“*) Bár el van fogadva a zenetanitás, mint hathatós nevelési eszköz, iskoláinkban, — tekintve a mellékes szerepet, melyet mint tantárgy betölt, — nem fejtheti ki teljes mértékben jótévő hatást. Az iskolai ének és zenetanítás bizonyos pontig megfelel ugyan a czélnak, de elhatározó befolyással nem bírhat, mivel a növendék nem jut el a tudás azon fokáig, mely képessé tegye őt a zene valódi szépségeit megérteni s azokat tudatosan élvezni. Márpedig csak ebben az esetben leszünk képesek a zenét annyira megszerettetni, hogy az valódi életszükségletté váljék s csak ebben az esetben gyakorolhat állandó hatást a kedélyre. Ha tehát a zene kedélyképző, nemesítő hatását kiaknázni akarjuk, nem szabad megelégednünk azzal a tudással, amit az iskola nyújt belőle, hanem biztos alapra fektetve tágítsuk az ismeretkört addig, míg a növendék a zene lényegét felfogni képes. Ha ezt elértük, elértük azt is, hogy a zenét magáért szeresse, s ha már szereti, nem fog kimaradni az eredmény sem, melyet tőle, mint kedélyképző, nemesítő nevelési eszköztől várunk. Szükséges tehát a zenét, mint külön tárgyat, magán után, vagy ha van — s ez czélravezetőbb — nyilvános zeneiskolában tanulni. Szokásban volt már régtől fogva a zenetanítás, de sajnos, nem a zenetudás valódi hasznának és szükségének érzete vezette ebben a szülőket, mint inkább az a korlátolt szempont, mely a zenetudást divatnak, szórakozásnak, az általános műveltség egyik sallangjának tekintette. A szülő megelégedett azzal, ha gyermeke annyira vitte, hogy egy két nótát, tánczdarabot el tudott jól-rosszul játszani. Ilyen princípiumok és követelmények vetették meg alapját a zenetanítás terén még napjainkban is eléggé uralkodó slendrianismusnak, a zenei proletárságnak, az eredmény pedig az lett, hogy a legnagyobb része a zenét tanulóknak — nem lévén képes megérteni a zene valódi szépségeit — nemhogy a zenét megszerette volna, hanem ellenkezőleg, beleunt, sőt megutálta s igy pénz és idő is haszontalanul pazaroltatok el, vagy ha nem unt is bele, zenetudása nem ért többet a papagály beszédjénél, sőt akadt nem egy az ily ferde irányban vezetett tanulók közül, ki szaporította a félreismert zsenik, s ha a szükség igy hozta magával, a zenei proletárok számát. S még ily eredménynélküli eredmény mellett is csak a legtehetősebbeknek volt megadva a mód a zenetanulásra a tanítás *) Chován . A zongorajáték tanmódszere 26. 1. költséges volta miatt. Márpedig ha a zene oly kiváló nevelési eszköz, közkincssé kell tenni, hogy hasznát vegye a szegény úgy, mint a gazdag, ezt pedig zeneiskolák felállítása által lehet elérni leginkább, amit bizonyít az a körülmény is, hogy hazánk azon városaiban, melyekben már régebb időtől fogva zeneiskolák vannak, a zenei élet is magasabb fokon áll. Városunkban is mozgalom indult meg egy rendes zeneiskola felállítása által a zenetanítást helyes irányba terelni s ezáltal a zenei életet majdan virágzásba hozni. Ezen mozgalom eredménye lett aztán a múlt év szeptember elsejével megnyitott városi zeneiskola. (Folyt. köv.) versenyzésből származó rossz tanácsától. Tudnia kell, hogy toilette kérdésekben valamennyien hamisak vagyunk mi asszonyok, magam sem vagyok jobb. Legjobb barátnőmnek tanácsoltam egykor oly szín választását, melyről biztosan tudtam, hogy nagyon rútitja s az volt életem legnagyobb, legbüszkébb színpadi sikere, midőn hahota hangzott a nézőtéren, ily módon elrútított barátnőm megjelenésekor. — Kegyed oly hibával kaczérkodik, Ilda, melyet csak másokon ismerhet, nem lévén rossz tulajdonsága, legalább tettetni szeretne olyant! A nő hozzá lépett, anyai gondossággal igazgatta nyakkendőjét, miközben bántódottan igy szólt: — Hogyan gondolhat ilyent doktor? Hisz baráttal nem szokás kaczérkodni s ugyebár ön csakis jó barátom?! E mellett oly szerelmesen tekintett reá, ragyogó bogárszemével, ahogyan rendesen barátokra nézni nem szokás, s a doktor nehezen állt ellent a vágynak, hogy magához ölelje. — Játszik velem Ilda! — Ne zavarjuk ily beszéddel kellemes baráti viszonyunkat! Imádóm van elég! ön mostani minőségében sokkal kedvesebb nekem s valóban nélkülözhetetlen. Maradjunk hát higgadtak és okosak. Jó magaviseletének jutalmául kiválóan jó kávéval lepem meg ma. Café á la turca! S amint a kitűnő italt szürcsölgetve együtt ültek a kis kereveten, a menyországban képzelte magát. Azt álmodta, hogy feloldhatatlan kötelékek fűzik a szép aszszonyhoz, ki oly igézően tudott nézni reá. A csendes boldogság kéjes érzete vett erőt rajta — elnémult. Ilda kezének indulatos mozdulata rázta fel az ébrenálmodót. — Csúnya, undorító állat! Dongva repült odább a légy. Ismét megteltek a kis csészék, Ilda töltögette a kávét s Denis felhasználta az alkalmat, hogy hála fejében megcsókolja rózsás kis kacsáját. Az enyelgésnek a röpködő légy vetett véget. Ilda oly erővel ütött hófehér karjára, melyre a tolakodó letelepedett, hogy égő piros folt támadt rajta, a légy azonban vígan dongott tovább feje körül. — De fogja meg hat! — kiáltott felugorva. Nem szenvedhetem! Denis igyekezett teljesíteni a kívánságot, de ügyetlennek bizonyult, a légy folyton kisiklott kezei közül. A művésznő pedig mind jobban felhevült s úgy csapkodott a fekete pont után, mely szép fejét kerülgette, mintha veszedelmes ellenséggel szemben kellene védekeznie. Arcza kipirult a méregtől s piczi lába haragosan tombolt. A doktor nem tudta leküzdeni a nevetést, szemben az okkal, nagyon komikusnak találta Ilda izgatottságát. Vidámsága nem ragadt át a művésznőre, sőt még jobban felingerelte. Megragadta a szép chinai kávéscsészét s szenvedélyesen hajította a tapétafal azon pontja felé, melyen a légy, nem selítve mily végzetessé válik, kedélyesen sétálgatott. — Ilda! — Törnöm, zúznom kell, nem nyugtat meg más ha haragszom, legyen haragom oka bármily csekély. A doktornak úgy látszott, mintha e jelenet minden bájt és kellemet eltörölt volna barátnője arczáról; mintha az aszszonyt, kit mindig csak kendőzve, szépítő, mesterséges fényözönben látott, most fesztelen pongyolában — a könyörtelen napfényben pillantotta volna meg, a beiratások szeptember hó 1—8-ig, az alapvizsgálatok 1—15-éig tartatnak. Az előadások szeptember 8-án a ref. templomban tartandó ünnepélyes „Veni sancte“ után szept. 9-én kezdetnek meg. A kecskeméti ev. ref. főgymnáziumban az 1895/6. iskolai évre a beiratkozások szeptember 14-ik napjain történnek. A helybeli állami főreáliskolában a pótló, javító, fölvételi vizsgálatok augusztus 29-től, a folytató beírások szeptember 1-től történnek. A kecskeméti magán zenedében a beiratások az 1895/6. XIII. évi tanfolyamra szeptember 1-től kezdődnek naponként reggel 8 órától délután 5-ig. Alapos oktatás nyujtazik a zongora, hegedű, czimbalom és énekben, továbbá zeneelmélet- és összhangzattanban. Zenedehelyiség: a r. kath. egyház palotájában, az új városházzal szemben. Szabados Géza zenede igazgató-tulajdonos. A városi zeneiskolában az 1895/6. tanév szeptember elsejével nyittatik meg a zongora, hegedű, gordonka és czimbalom tanszakokkal és a karének tanfolyammal. Az egyes tanszakokra fölvétetnek oly fiú vagy leány gyermekek, kik 8-ik, a karének tanfolyamra pedig oly nőnövendékek, kik 14-ik életéveket betöltött Ilda jó kedve visszatért ama perczben, melyben a merészségéért halállal büntetett jegyet átnyújthatta barátjának. Ez elővette tárczáját s a megejtett szörnyeteget két névjegy közé rejtette. — Reményiem medaillonban viseli majd óralánczán ? — mondá nevetve. — Megteszem kedves barátnőm, — felelé komolyan Denis. Jó kedvét azonban nem nyerte vissza többé, azt Ilda a légygyel együtt kivégezte. Szokottnál korábban búcsúzott s kalapja után nyúlva észrevette az eddig elhanyagolt orchideákat. — Hisz ez valóságos menyasszonyi csokor, tudja-e kedves doktor, hogy compromitál?! — mondás jelentőségteljesen nézett a szemébe. — Már régóta tartok ettől Ilda. Köszönöm nyíltságát, baráti kötelességem, hogy figyelmeztetését méltányoljam. Bármennyire rosszul essék is nekem, mától kezdve ritkábban fogom meglátogatni. — Mily együgyű néha a legokosabb férfi! — mondá kedvetlenül az énekesnő, a midőn udvarlója után bezárult az ajtó. — Én csak nem tehetek neki házassági ajánlatot! . . . Halkan s jókedvűen fütyörészett a doktor, a midőn megkönnyebbülve, mint szerencsésen végzett foghúzás után, lépdelt a lépcsőn lefelé! — Mily bölcs a természet! Mindennek van czélja és értelme s a legkisebb légy képes néha megóvni az embert a legnagyobb ostobaságtól. Ugyancsak kellemetlen lehetett volna, ha második feleségem, kisfiam fejéhez dobálná a kávés csészéket, hogy visszanyerje felháborodott kedélye nyugalmát. KECSKEMÉTI LAPOK TANÜGY. Az áll. s. polgári és elemi leányiskolában a növendékek beírása az 1895/6. iskolai évre szeptember 1- től 5-ikéig lesz, mindig délelőtt 8 órától II- ig. A ki a polgári leányiskolába először iratkozik be, újraoltási bizonyítványt is tartozik felmutatni. Tandíjmentességért augusztus 81-ig kell jelentkezni az igazgatóságnál. Kecskemét, 1895. aug. 21. Az igazgatóság. A kecskeméti játéknőegylet ipariskolájában a beiratások szeptember 1—8-ik napjain délelőtt 8—11, délután 2—4 óráig tartatnak. A tanítás megkezdődik szeptember 9-én. A helybeli jogakadémián 34. sz. téli, jó hallással (a karének tanfolyamon ezenkívül kellő hanggal) és megfelelő testszervezettel bírnak. Tandíj: a zongora és hegedű tanszak előkészítő tanfolyamain,úgyszinte a gordonka és czimbalom tanszak összes évfolyamain évi 80 frt; a zongora és hegedű tanszak közép- és felső kiművelési tanfolyamain évi 50 frt; a karének tanfolyamon évi 10 frt. A tandíj féléven-ként vagy havonként előre fizetendő. Beiratkozni lehet az iskola helyiségében (Adler-féle ház, Főiskola-tér) szeptember hó 1-től bezárólag 8-ig naponként délelőtt 8—12-ig, délután — vasárnapot kivéve — 2—4-ig. Bővebb felvilágosítást ad az igazgatóság. A nemzeti zenedében a növendékek beiratása I. évi augusztus hó 27-től bezárólag szeptember 2 áig az intézet helyiségében (IV., Koronaherczeg utcza 10. sz. I. emelet) naponkint délelőtt 9—1 óráig történik. Ezen időn túl csakis külön igazgatói engedély alapján alálírt lakásán (IV., Zöldfa-utcza 7. sz. II. em.) Mindkét nembeli növendékek felvétetnek az ének, zongora, orgona, az összes vonós és fúvóhangszerek, továbbá az összhangzattani, zeneszerzési, zenetörténeti és aesthetikai tanszakokba, a vonósnégyes és zenekari iskolába, valamint az egyházi zenekar és lythurgiai tanszakokba. Behatási díj 5 szt. Bartay Ede kir. tanácsos, a nemzeti zenede igazgatója. A budapesti állami ipariskolába (VIII. ker. Népszínház-utcza 8-ik szám.) a behatások szeptember hó 1-ső napjától 5-ig tartanak. Az intézetbe rendes tanulókat felvétetnek azok a 15. életévet betöltött ifjak, akik a polgári iskola, gymnasium, vagy reáliskola négy alsó osztályában jó osztályzatú bizonyítványt nyertek azon tantárgyakból, amelyek az ipariskola első évfolyamának főtantárgyait képezik, ezek a magyar nyelvtan, számtan és algebra, mértan és mértani rajz. b) iparossegédek és mindazok, kik az előbbi pontban kívánt ismeretekben a felvételi vizsgálatnál kellő készültséget tanúsítanak. c) Rendkívüli tanulókat felvétetnek egyes szakosztályokba azok, kik az iparostanulók számára szervezett iskola 3 évi tanfolyamát bevégezték, és legaláb jó osztályzatú bizonyítványuk van, továbbá, kik a megkívántató ismeretüket kellően igazolják. Általában szükséges, hogy a belépni kívánó növendék az általa választott szakcsoportbeli iparágban már előre gyakorlatot szerzett, de legalább is azon két havi nyári szünidő alatt, amely után az intézetbe akar lépni, a gyakorlatban foglalkozott legyen. Az intézetnek öt szakosztálya van, u. m. az építészeti, a gépészeti, a vegyészeti, a fém-vasipari és a faipari szakosztály. Az intézet végbizonyítványa a gépészeti, vegyészeti, fém-vasipar és faipari szakosztályok tanulóinak jogot ad, a szakjuk körébe tartozó s képesítéshez kötött iparágak űzésére; az építészeti szakosztály tanulói pedig a végbizonyítvány alapján három évi gyakorlati működés igazolása mellett jogosítva vannak a kőműves, kőfaragó és az ács mesterség gyakorlására. Azon tanulók, kik valamely középiskola négy alsó osztályának sikeres elvégzése után lépnek az intézetbe s itt a három évi tanfolyamot szintén sikeresen végzik el, a katonai szolgálatnál az egy éves önkéntesség kedvezményében részesülnek. A behatási díj 2 frt, a tandíj félévenként 10 frt. Bővebb felvilágosítással szolgál az igazgatóság. Az állami ipariskola igazgatósága. — Kinevezés. A belügyminiszter nagyméltósága a kecskeméti anyakönyvi kerületbe állami anyakönyvvezetőnek Szabó József tanácsnokot, anyakönyvvezető-helyettesnek pedig ifj. Tóth István polgári leányiskolái rendes és képesített középiskolai tanárt nevezte ki és mindkettőt a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — A sertések szállítása. A földmivelésügyi miniszter, Kecskemét város területéről a sertéseknek Magyarország belső területén való vasúti szállítását, — az osztrák belügyminiszter pedig városunkból a bécsi központi és prágai állatvásárra való sertésszállítást megengedte. Ez az engedély azonban a kőbányai sertéspiaczra való sertésszállításra nem terjed ki. — Színházi hírek. Mint értesülünk, Rakodczay Pál a kecskeméti színház új igazgatója — aki nemcsak mint kiváló drámai színész, de mint aesztetikus és író is, szép nevet szerzett magának — a beköszöntő szezonra már összeállította társulatát. A főbb tagok ezek: Gyurmán Alice, Csetényi Julia, Borsos Kamilla, Aitner Ilka.