Kecskeméti Lapok, 1895 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-25 / 34. szám

n­ neplem e sorok által, midőn a városháza épités ezer akadályát és baját, mint meg­annyi torlaszt széthányva, lábaink alatt látom. Én ezekre a torlaszokra szeretném kitűzni azt a zászlót, melyre jelszóként a város haladása van felírva, de ezt már minden igaz kecskeméti ember szivében hordja. Áldassék érte a magyarok Istene! Kecskeméten, 1895. augusztus 20 án. Ifj. Bagi László s. k. főjegyző.“ A zenei nevelés és a zeneiskola. A múlt év szeptember elsejével váro­sunk kulturális intézményei egygyel szapo­rodtak, amennyiben ekkor nyittatott meg a város közönségének áldozatkészsége folytán a városi zeneiskola, mely fontos sze­repre van hivatva a fiatalabb nemzedék szellemi életének fejlesztésében, nemesíté­sében s ezen az alapon idővel a társadalmi élet élénkítésében, a kellő színvonalra való emelésében. A zene, jelentékeny tényező a lelki tehetségek kiművelésében, főleg a kedély­­képzésben. Összes testi és lelki képességeinket már születésünkor magunkkal hoztuk, de gon­dos ápolásra, nevelésre van szükség, hogy ezek a maguk teljességében kifejlődjenek. Testünket a testedzés, testgyakorlás által, lelkünket pedig az által neveljük, hogy ismereteket szerzünk, melyek vagy csak tudásunkat szaporítják, vagy egyúttal érzelmeinket is finomítják, nemesítik. A lelket tehát két irányban kell nevelni, n. m. értelmileg és érzelmileg, mert csak akkor lesz helyes a nevelés, ha a léleknek úgy értelmi, mint érzelmi világát — a kedélyt — párhuzamosan fejleszti, nem pedig egyi­ket a másik rovására, mert ezáltal egyol­dalú lesz és nem hasznot, hanem kárt okoz. Érzelmeink a tudás által tisztulnak, nemesednek, de viszont tudásunknak érze­lemvilágunkon kell átszűrődni, hogy meg­kapja a meleget, a fényt, mert érzelem nél­kül a tudás, bármily óriási legyen is az, azt a hatást teszi ránk, mint az égbe nyúló havasok látása: bámuljuk a természet nagy­ságát, de egyúttal félünk is. A relatív boldogság, melyet az élet­ben elérhetünk, jórészt attól függ, milyen az érzelemvilágunk, kedélyünk. Az egészsé­ges jó kedély tartja egyensúlyban az ember lelki életét, óvja a szélsőségektől s megőrzi a lélek frisseségét az élet ezer és ezer gondja, baja közt is. A mai nevelési rendszer, felismerve a kedélyképzés fontosságát, minden eszközt megragad, mely czélja elérésében elősegíti s mivel a kedélyre a valláson kívül a művészetek hatnak leginkább, nem csekély szerep jut iskoláinkban a művészeti ágak — költészet, rajz, zene — tanításának is Nem tartozik e czikkely keretébe a zenei nevelés fontosságáról hosszasan értekezni. Számos nagy nevű bölcsész, paedago­gus tanúskodik e mellett. Én egyszerűen csak utalok erre s idézem Chován Kálmán jeles zene­paedagogusnak erre vonatkozó nézetét, mely így szól: „A zenét tehát nem szabad valami divatczikknek vagy az általános nevelés puszta függelékének, vagy pedig unaloműző foglalkozásnak tekinteni, amint azt sokan helytelenül teszik. Sőt ellen­kezőleg, a zene az általános nevelésnek lényeges kiegészítő és segédeszköze, a­meny­nyiben az igen sok lelki tehetséget foglal­koztat és fejleszt, a kedélyre képző és neme­sitő hatással van s helyes tanmódszer mel­lett az kimeríthetetlen szellemi élvezetek forrása lesz.“*) Bár el van fogadva a zenetanitás, mint hathatós nevelési eszköz, iskoláinkban, — tekintve a mellékes szerepet, melyet mint tantárgy betölt, — nem fejtheti ki teljes mértékben jótévő hatást. Az iskolai ének és zenetanítás bizo­nyos pontig megfelel ugyan a czélnak, de elhatározó befolyással nem bírhat, mivel a növendék nem jut el a tudás azon fokáig, mely képessé tegye őt a zene valódi szép­ségeit megérteni s azokat tudatosan élvezni. Már­pedig csak ebben az esetben leszünk képesek a zenét annyira megszerettetni, hogy az valódi életszükségletté váljék s csak ebben az esetben gyakorolhat állandó hatást a kedélyre. Ha tehát a zene kedélyképző, nemesítő hatását kiaknázni akarjuk, nem szabad megelégednünk azzal a tudással, a­mit az iskola nyújt belőle, hanem biztos alapra fektetve tágítsuk az ismeretkört addig, míg a növendék a zene lényegét felfogni képes. Ha ezt elértük, elértük azt is, hogy a zenét magáért szeresse, s ha már szereti, nem fog kimaradni az eredmény sem, melyet tőle, mint kedélyképző, nemesítő nevelési eszköztől várunk. Szükséges tehát a zenét, mint külön tárgyat, magán után, vagy ha van — s ez czélravezetőbb — nyilvános zene­iskolában tanulni. Szokásban volt már régtől fogva a ze­netanítás, de sajnos, nem a zenetudás va­lódi hasznának és szükségének érzete ve­zette ebben a szülőket, mint inkább az a korlátolt szempont, mely a zenetudást di­vatnak, szórakozásnak, az általános mű­veltség egyik sallangjának tekintette. A szülő megelégedett azzal, ha gyermeke annyira vitte, hogy egy két nótát, táncz­­darabot el tudott jól-rosszul játszani. Ilyen princípiumok és követelmények vetették meg alapját a zenetanítás terén még napjainkban is eléggé uralkodó slend­­rianismusnak, a zenei proletárságnak, az eredmény pedig az lett, hogy a legnagyobb része a zenét tanulóknak — nem lévén képes megérteni a zene valódi szépségeit — nemhogy a zenét megszerette volna, hanem ellenkezőleg, beleunt, sőt megutálta s igy pénz és idő is haszontalanul paza­roltatok el, vagy ha nem unt is bele, ze­netudása nem ért többet a papagály be­szédjénél, sőt akadt nem egy az ily ferde irányban vezetett tanulók közül, ki szapo­rította a félreismert zsenik, s ha a szük­ség igy hozta magával, a zenei proletárok számát. S még ily eredménynélküli eredmény mellett is csak a legtehetősebbeknek volt megadva a mód a zenetanulásra a tanítás *) Chován . A zongorajáték tanmódszere 26. 1. költséges volta miatt. Már­pedig ha a zene oly kiváló nevelési eszköz, közkincs­sé kell tenni, hogy hasznát vegye a szegény úgy, mint a gazdag, ezt pedig zeneiskolák fel­állítása által lehet elérni leginkább, a­mit bizonyít az a körülmény is, hogy hazánk azon városaiban, melyekben már régebb időtől fogva zeneiskolák vannak, a zenei élet is magasabb fokon áll. Városunkban is mozgalom indult meg egy rendes zene­iskola felállítása által a zenetanítást helyes irányba terelni s ezáltal a zenei életet majdan virágzásba hozni. Ezen mozgalom eredménye lett aztán a múlt év szeptember elsejével megnyitott városi zeneiskola. (Folyt. köv.) versenyzésből származó rossz tanácsától. Tudnia kell, hogy toilette kérdésekben va­lamennyien hamisak vagyunk mi asszo­nyok, magam sem vagyok jobb. Legjobb barátnőmnek tanácsoltam egykor oly szín választását, melyről biztosan tudtam, hogy nagyon rútitja s az volt életem legna­gyobb, legbüszkébb színpadi sikere, midőn hahota hangzott a nézőtéren, ily módon elrútított barátnőm megjelenésekor. — Kegyed oly hibával kaczérkodik, Ilda, melyet csak másokon ismerhet, nem lévén rossz tulajdonsága, legalább tettetni szeretne olyant! A nő hozzá lépett, anyai gondossággal igazgatta nyakkendőjét, miközben bántó­­dottan igy szólt: — Hogyan gondolhat ilyent doktor? Hisz baráttal nem szokás kaczérkodni s ugyebár ön csakis jó barátom?! E mellett oly szerelmesen tekintett reá, ragyogó bogárszemével, ahogyan ren­desen barátokra nézni nem szokás, s a dok­tor nehezen állt ellent a vágynak, hogy magához ölelje. — Játszik velem Ilda! — Ne zavarjuk ily beszéddel kellemes baráti viszonyunkat! Imádóm van elég! ön mostani minőségében sokkal kedvesebb ne­kem s valóban nélkülözhetetlen. Maradjunk hát higgadtak és okosak. Jó magaviseleté­nek jutalmául kiválóan jó kávéval lepem meg ma. Café á la turca! S a­mint a kitűnő italt szürcsölgetve együtt ültek a kis kereveten, a menyor­szágban képzelte magát. Azt álmodta, hogy feloldhatatlan kötelékek fűzik a szép asz­­szonyhoz, ki oly igézően tudott nézni reá. A csendes boldogság kéjes érzete vett erőt rajta — elnémult. Ilda kezének indulatos mozdulata rázta fel az ébrenálmodót. — Csúnya, undorító állat! Dongva repült odább a légy. Ismét megteltek a kis csészék, Ilda töltögette a kávét s Denis felhasználta az alkalmat, hogy hála fejében megcsókolja rózsás kis kacsáját. Az enyelgésnek a röp­ködő légy vetett véget. Ilda oly erővel ütött hófehér karjára, melyre a tolakodó letelepedett, hogy égő piros folt támadt rajta, a légy azonban vígan dongott to­vább feje körül. — De fogja meg hat! — kiáltott fel­ugorva. Nem szenvedhetem! Denis igyekezett teljesíteni a kívánsá­got, de ügyetlennek bizonyult, a légy foly­ton kisiklott kezei közül. A művésznő pe­dig mind jobban felhevült s úgy csapkodott a fekete pont után, mely szép fejét kerül­gette, mintha veszedelmes ellenséggel szem­ben kellene védekeznie. Arcza kipirult a méregtől s piczi lába haragosan tombolt. A doktor nem tudta leküzdeni a ne­vetést, szemben az okkal, nagyon komikus­nak találta Ilda izgatottságát. Vidámsága nem ragadt át a művésznőre, sőt még job­ban felingerelte. Megragadta a szép chinai kávéscsészét s szenvedélyesen hajította a tapétafal azon pontja felé, melyen a légy, nem selítve mily végzetessé válik, kedé­lyesen sétálgatott. — Ilda! — Törnöm, zúznom kell, nem nyugtat meg más ha haragszom, legyen haragom oka bármily csekély. A doktornak úgy látszott, mintha e jelenet minden bájt és kellemet eltörölt volna barátnője arczáról; mintha az asz­­szonyt, kit mindig csak kendőzve, szépítő, mesterséges fényözönben látott, most fesz­telen pongyolában — a könyörtelen nap­fényben pillantotta volna meg, a beiratások szeptember hó 1—8-ig, az alapvizsgálatok 1—15-éig tartatnak. Az előadások szeptember 8-án a ref. templom­ban tartandó ünnepélyes „Veni sancte“ után szept. 9-én kezdetnek meg. A kecskeméti ev. ref. fő­­gymnáziumban az 1895/6. iskolai évre a beiratkozások szeptember 1­4-ik napjain történnek. A helybeli állami főreál­iskolában a pótló, javító, fölvételi vizsgálatok augusztus 29-től, a folytató beírások szeptember 1-től történnek. A kecskeméti magán zene­dében a beiratások az 1895/6. XIII. évi tanfolyamra szeptember 1-től kezdődnek naponként reggel 8 órától délután 5-ig. Alapos oktatás nyuj­tazik a zongora, hegedű, czimbalom és énekben, továbbá zene­elmélet- és összhangzattanban. Zenede­helyiség: a r. kath. egyház palotájában, az új városházzal szemben. Szabados Géza zenede igazgató-tulajdonos. A városi zeneiskolában az 1895/6. tanév szeptember elsejével nyit­­tatik meg a zongora, hegedű, gordonka és czimbalom tanszakokkal és a karének tan­folyammal. Az egyes tanszakokra fölvétet­nek oly fiú vagy leány gyermekek, kik 8-ik, a karének tanfolyamra pedig oly nő­növendékek, kik 14-ik életéveket betöltött Ilda jó kedve visszatért ama perczben, melyben a merészségéért halállal büntetett jegyet átnyújthatta barátjának. Ez elővette tárczáját s a megejtett szörnyeteget két névjegy közé rejtette. — Reményiem medaillonban viseli majd óralánczán ? — mondá nevetve. — Megteszem kedves barátnőm, — fe­lelé komolyan Denis. Jó kedvét azonban nem nyerte vissza többé, azt Ilda a légygyel együtt kivé­gezte. Szokottnál korábban búcsúzott s ka­lapja után nyúlva észrevette az eddig el­hanyagolt orchideákat. — Hisz ez valóságos menyasszonyi csokor, tudja-e kedves doktor, hogy com­­promitál?! — mondá­s jelentőségteljesen nézett a szemébe. — Már régóta tartok ettől Ilda. Kö­szönöm nyíltságát, baráti kötelességem, hogy figyelmeztetését méltányoljam. Bármennyire rosszul essék is nekem, mától kezdve rit­kábban fogom meglátogatni. — Mily együgyű néha a legokosabb férfi! — mondá kedvetlenül az énekesnő, a midőn udvarlója után bezárult az ajtó. — Én csak nem tehetek neki házassági ajánlatot! . . . Halkan s jókedvűen fütyörészett a doktor, a midőn megkönnyebbülve, mint szerencsésen végzett foghúzás után, lépdelt a lépcsőn lefelé! — Mily bölcs a természet! Mindennek van czélja és értelme s a legkisebb légy képes néha megóvni az embert a legna­gyobb ostobaságtól. Ugyancsak kellemetlen lehetett volna, ha második feleségem, kis­fiam fejéhez dobálná a kávés csészéket, hogy visszanyerje felháborodott kedélye nyugalmát. KECSKEMÉTI LAPOK TANÜGY. Az áll. s. polgári és elemi leányiskolában a növendékek be­írása az 1895/6. iskolai évre szeptember 1- től 5-ikéig lesz, mindig délelőtt 8 órától II- ig. A ki a polgári leányiskolába először iratkozik be, újraoltási bizonyítványt is tartozik felmutatni. Tandíjmentességért augusztus 81-ig kell jelentkezni az igaz­gatóságnál. Kecskemét, 1895. aug. 21. Az igazgatóság. A kecskeméti játék­­nő­egylet ipariskolájában a beira­tások szeptember 1—8-ik napjain délelőtt 8—11, délután 2—4 óráig tartatnak. A ta­nítás megkezdődik szeptember 9-én. A helybeli jogakadémián 34. sz. téli, jó hallással (a karének tanfolyamon ezenkívül kellő hanggal) és megfelelő test­szervezettel bírnak. Tandíj: a zongora és hegedű tanszak előkészítő tanfolyamain,úgy­­szinte a gordonka és czimbalom tanszak összes évfolyamain évi 80 frt; a zongora és hegedű tanszak közép- és felső kimű­­­­velési tanfolyamain évi 50 frt; a karének tanfolyamon évi 10 frt. A tandíj féléven-­­­ként vagy havonként előre fizetendő. Be­iratkozni lehet az iskola helyiségében (Adler-féle ház, Főiskola-tér) szeptember hó 1-től bezárólag 8-ig naponként délelőtt 8—12-ig, délután — vasárnapot kivéve — 2—4-ig. Bővebb felvilágosítást ad az igaz­gatóság. A nemzeti zenedében a nö­vendékek beiratása I. évi augusztus hó 27-től bezárólag szeptember 2 áig az inté­zet helyiségében (IV., Koronaherczeg­ utcza 10. sz. I. emelet) naponkint délelőtt 9—1 óráig történik. Ezen időn túl csakis külön igazgatói engedély alapján alálírt lakásán (IV., Zöldfa-utcza 7. sz. II. em.) Mindkét nembeli növendékek felvétetnek az ének, zongora, orgona, az összes vonós és fúvó­hangszerek, továbbá az összhangzattani, zeneszerzési, zenetörténeti és aesthetikai tanszakokba, a vonósnégyes és zenekari iskolába, valamint az egyházi zenekar és lythurgiai tanszakokba. Behatási díj 5 szt. Bartay Ede kir. tanácsos, a nemzeti zenede igazgatója. A budapesti állami ipar­iskolába (VIII. ker. Népszínház-utcza 8-ik szám.) a behatások szeptember hó 1-ső napjától 5-ig tartanak. Az intézetbe ren­des tanulókat felvétetnek azok a 15. élet­évet betöltött ifjak, a­­kik a polgári iskola, gymnasium, vagy reáliskola négy alsó osztályában jó osztályzatú bizonyítványt nyertek azon tantárgyakból, a­melyek az ipariskola első évfolyamának főtantárgyait képezik, ezek a magyar nyelvtan, szám­tan és algebra, mértan és mértani rajz. b) iparossegédek és mindazok, kik az előbbi pontban kívánt ismeretekben a felvételi vizsgálatnál kellő készültséget tanúsítanak. c) Rendkívüli tanulókat felvétetnek egyes szakosztályokba azok, kik az iparostanu­lók számára szervezett iskola 3 évi tanfo­lyamát bevégezték, és legaláb jó osztály­zatú bizonyítványuk van, továbbá, kik a megkívántató ismeretüket kellően igazol­ják. Általában szükséges, hogy a belépni kívánó növendék az általa választott szak­csoportbeli iparágban már előre gyakor­latot­ szerzett, de legalább is azon két havi nyári szünidő alatt, a­mely után az intézetbe akar lépni, a gyakorlatban fog­lalkozott legyen. Az intézetnek öt szak­osztálya van, u. m. az építészeti, a gépé­szeti, a vegyészeti, a fém-vasipari és a fa­ipari szakosztály. Az intézet végbizo­nyítványa a gépészeti, vegyészeti, fém-vas­­ipar és faipari szakosztályok tanulóinak jogot ad, a szakjuk körébe tartozó s ké­pesítéshez kötött iparágak űzésére; az építészeti szakosztály tanulói pedig a­­ végbizonyítvány alapján három évi gya­korlati működés igazolása mellett jogosítva vannak a kőműves, kőfaragó és az ács mesterség gyakorlására. Azon tanulók, kik valamely közép­iskola négy alsó osztályá­nak sikeres elvégzése után lépnek az in­tézetbe s itt a három évi tanfolyamot szintén sikeresen végzik el, a katonai szolgálatnál az egy éves önkéntesség kedvezményében részesülnek. A behatási díj 2 frt, a tandíj félévenként 10 frt. Bő­vebb felvilágosítással szolgál az igazgató­ság. Az állami ipariskola igazgatósága. — Kinevezés. A belügyminiszter­­ nagyméltósága a kecskeméti anyakönyvi ke­rületbe állami anyakönyvvezetőnek Szabó József tanácsnokot, anyakönyvvezető-he­­lyettesnek pedig ifj. Tóth István polgári leányiskolái rendes és képesített középis­kolai tanárt nevezte ki és mindkettőt a házassági anyakönyv vezetésével és a há­zasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — A sertések szállítása. A földmive­­lésügyi miniszter, Kecskemét város terüle­téről a sertéseknek Magyarország belső területén való vasúti szállítását, — az oszt­rák belügyminiszter pedig városunkból a bécsi központi és prágai állatvásárra való sertésszállítást megengedte. Ez az engedély azonban a kőbányai sertéspiaczra való ser­tés­szállításra nem terjed ki. — Színházi hírek. Mint értesülünk, Rakodczay Pál a kecskeméti színház új igazgatója — a­ki nemcsak mint kiváló drámai színész, de mint aesztetikus és író is, szép nevet szerzett magának — a bekö­szöntő szezonra már összeállította társulatát. A főbb tagok ezek: Gyurmán Alice, Cse­­tényi Julia, Borsos Kamilla, Aitner Ilka.

Next