Kecskeméti Lapok, 1896. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
4 • Ilyenek például: Monostor, mely 11782 hold Bugacz, mely előbb zálogos birtok volt és 1868 ban megörökittetett ........ 14454 „ összesen: 78807 hold terjedelmű puszták, mikor, kiktől szereztettek? mennyi volt a beruházási tőke? hol történtek a felvallások? a város hitelén szerzett ezen puszták erre érdemesített egyes helybeli lakosoknak, mikor és minő feltételek mellett osztattak ki? Ez utóbbiból tűnik ki leginkább a város atyáskodása, mely a pusztákba tett beruházási tőkén felül a lakosságot egy krajczárral sem terhelte, vagyis amennyi tőkét befektetett, ugyanannyit rótt ki, czélja volt a városi közönségnek, hogy a különben is szorgalmáról s tevékenységéről országszerte ismeretes helybeli lakosoknak módot és alkalmat szolgáltasson arra, hogy vagyonilag gyarapodhassanak, tudván azt, hogy a lakosok anyagi emelkedése egyszersmind a város jólétének tényezője is. Ilyenek továbbá építkezések tekintetében a sörház, mely 1794—95-ben épült és annak tartozékaira és felszerelvényeire fordított költségek kimutatása, valamint bérlet útján való hasznosítása, amely a város közjövedelmének több mint félszázadon keresztül egyik nevezetes forrása volt; a katonakórház, az ezredesi lak, a fürdőház stb. felépíttetései, melyek mind községi épületek, nem teszek felesleges munkát, ha azoknak történetét polgártársa-immal rövid kivonatban megismertetem. Egyelőre a Mária város alatt levő fürdőházról akarok említést tenni, nevezetesen, mi-kor vette kezdetét, ki építtette, hogy és mikor jött a város birtokába, s bérlet útján a mai napig mikép hasznosíttatott. Megjegyzendő, mikép a Mária város alatti elnevezést akkor kapta, mikor az ottani func idusok kiosztattak s e külváros rész épülni kezdett 1827-ben. Erre nézve pedig részben a következő igen nevezetes körülmény szolgált alapul. A katonatartás terhei mindig a lakosság vállaira nehezedtek, hogy ezen könnyítve legyen, a föld, de különösen a szőlőbirtokosok a városba költözködésre szorittattak, részökre akkori árfolyamban fundusok jelöltettek és osztattak ki, igy a Mária városi telkek, valamint a Rávágy is 1817-ben, hogy ottan építkezhessenek s a katonatartás terheiben részesüljenek. Sok volt a külső birtokos, kiknek a városban nem volt házuk — a közteher viselés alól szabadulni akarván — azért alkottatott a város részéről azon szabály, hogy beneficiáris földek használatába csak azok bocsáttatnak, kik a városban házzal s katona-ló befogadására alkalmas istállóval bírnak, általában a közszolgálatokat pontosan teljesitik. Előre látó gondos őseink nagyon okosan tették, hogy e szabályt alkották, mert nálunk semmiben sem volt oly aránytalanság, mint épen a katonatartás terheinek viselésében. A Kecskeméti Lapok 1870. július 30-ról 31. számában Horváth Döme neve alatt „egy tekintet társulatunkra 41 czím alatt megjelent közlemény egyik pontja így szól: „ezen feltűnő nagy népességű város egészségi és élvezési tekintetben egy czélszerű fekvésű és berendezésű fürdőházról nem képes gondoskodni.“ Erre vonatkozólag ugyanazon lapnak az évi 33. számában Nemkidemi név alatt „suum cuique“ czímen jelent meg egy másik közlemény, melyben feltételesen az állíttatik, „hogy odakün a kertek alatt van egy talán még a törökök által építtetett fürdőház, melyet inkább lehetne traktáló, mint fürdőháznak nevezni.“ Erre az akkori lapszerkesztő alaposan megfelelt, hogy mégsem olyan régi, mint állíttatik, mert az egy magánpolgárnő által engedély mellett 1820-ban építtetett. Hogy a megjegyzés helyes, kitűnik az alábbiakból. A folyó század elején nagykikindai származású Budinszky Pálné Schneider Zsuzsánna 1820. évi június 27-én Kecskemét város tanácsához azért folyamodott, hogy az úgynevezett Széktónál fürdőház épitketése s ugyanott kert alakithatás czéljából részére egy hold föld jelöltessék ki. Folyamodónak e jótékonyczélú nemes törekvése a tanács részéről készséggel fogadtatván, örömmel adta beleegyezését, hogy egy czélszerűen berendezett fürdőházat építtethessen, annyival is inkább, minthogy ezt városi közönségünknek eddig nélkülözni kellett. A hely kijelölésére a városi mérnök közbejöttével a tanácsból egy küldöttség menesztetett ki, melynek beadott tudósítása alapján Buttinger Ferencz gyógyszerész és a P. Piaristák téglaégetője között, a mostani, de még akkor nem létezett Mária város alatt benyúló nyomási föld jelöltetett ki fürdőház helyéül , mely 300 négyszög terjedelmű mennyiségben 1820. évi augusztus 21-én folyamodó nőnek átengedtetett a következő feltételek alatt: 1. Ezen kijelölt 300 négyszögöl telket semmi szin alatt nagyobbitani, vagy a fürdőházhoz megkivántató szükségleteken kívül más czélra fordítani sem folyamodó nőnek, sem örökösének szabad nem lészen. 2. Ha azon telken állítandó épületek más czélra fordíttatnának, akár folyamodó, akár örökösei épületeiket azonnal elhordatni tartoznak, a telek pedig a nyomáshoz visszakapcsoltatik. 3. A városi közönség a telek tulajdonjogát magának fentartja, nem akarván annak ára kifizetésével folyamodó nőt terhelni, hanem a jogczim elismeréséül évenként 30 forintot tartozik a város pénztárába fizetni, a használati jogot pedig 1820. évi november 1-től számítandó 24 évre engedi át, oly kedvező feltétellel. 4. Hogy ha az érintett idő után is folyamodó nő, vagy örökösei az ottani épületeket fürdőhelyül továbbra is megtartani hajlandók lennének, azokat a közönség újabb alku útján további évekre is hajlandó lesz átengedni. 5. Az ott emelendő épületek használatát nyerészkedési szempontból másnak átengedni nem Szabad, annál kevésbbé, nehogy azok a jó erklcsök és tiszta élet megrontására alkalmazandó helyül szolgáljanak. Mely feltételek folyamodó nő által elfogadtatván, véle a szerződés megköttetett s 2 eredeti példányban kiállíttatott. Folyamodó a fürdőházat felépittette s közhasználatra átengedte, de 8 év múlva özv. Markó Bakái Demeterné Popovics Juliánna által 2452 frt 6 kr. összeg erejéig perrel megtámadtatok, a fürdőházi épületek minden szerelvényeikkel együtt végrehajtás alá kerültek. Az épületek becsértéke 6007 frt 39 krban állapíttatott meg. Eladási feltételek között pedig határozottan kiköttetett, hogy a vevő továbbra is mint fürdőházat lesz köteles fentartani, de miután erre vállalkozó nem akadt, 1830. évi június hó 1-ső napján megtartott nyilvános árverés alkalmával a város, mint legtöbbet ígérő, 4125 frtért megtartotta s használatba vette, mely vételt a magyar királyi udvari Cancellária 1830. évi október 8 án 11633/1773. sz. rendeletével jóváhagyta. A volt fürdőház tulajdonos nő veje Novotny Procopius a megejtett árverés után ígért ugyan 5000 frtot, de kellő biztosíték hiányában — miután az ügyet csak hátráltatni akarta — elutasíttatott. Ugyancsak a megejtett árverés után a volt tulajdonosnő folyamodott először azért, hogy a hitelező kielégíttetése után fentmaradt összeg részére fizettessék ki, biztos kezesség mellett meg is ajánltatott, de a megye tiltakozó végzése folytán nem foganatosíttathatott, másodszor, hogy miután neki a fürdőházi épületek körülbelül 12000 írtjába kerültek, új árverés rendeltessék, biztos kezesség, vagy ha máskép nem lehet, haszonbér fizetés mellett használatába adassák. 1830. június 21-én ismét folyamodott, hogy az árverési árban hajlandó megtartani a fürdőházat, de a város feltételül kikötötte, hogy az árverési ár elfogadás napjától számított 30 nap alatt a város pénztárába fizet- t tessék be, de ebből semmi sem lett, valamint abból sem, hogy az ott ültetett fák és kugli berendezési költségei is neki megtéríttessenek, miután azok az árverési feltételekben bennfoglaltattak. Azonban Kalács István folyamodó ellenében a fürdőház mégis Schneider Susannának adatott legelőször haszonbérbe 1831. évi január 1-től ugyanaz évi november 1-ig 200 forintért, így jutott a város komoly szándéka ellenére a kész fürdőház birtokába s lett annak örökös tulajdonosa és azt mai napig is bérlet útján hasznosítja. Igaz ugyan, hogy a fürdőházi épület és annak felszerelvényei a tulajdonjog átvétele óta évenként kisebb-nagyobb költségekbe kerültek, melyeket levéltári adatok alapján kilehetne mutatni, de ez úgy szokott lenni, minden hasznosítás teherrel jár, minő volt a berendezés, olyan volt a jövedelem. Legnagyobb virágzásban volt — ha szabad élni a kitétellel — a 40-es években, midőn a város előkelő közönsége tömegesen és gyakran látogatta a fürdőházat s jó magyar zamatú zene Csiklyia Károly és Majláth Dani varázshegedűseik játéka mellett étkezni és szórakozni lehetett, magam is, mint tanuló, a nyári szünidő alatt gyakran megfordultam ott, hol az öreg urak és tüzes vérű művelt fiatalság kedvtellései s talpra esett dictióiban gyönyörködtem. Hej, bizony régen volt, 50 év sok idő, épen félszázad, — még pedig minő félszázad — az embert öregség felé hajlítja, melyhez nagyon sokan jogot tartanak, ám legyen az ő kívánságaik szerint, de én nem kérek belőle. A belső sétatéren kívül, mely néhai Gyepes Mihály ügyvéd és mérnök tevékenysége és fáradhatlan szorgalmának köszönheti lételét, emlékét viseli ma is az általa elfojtott Déllő medre fölött alkotott sétány, mely halála után (1868. január 4 én) Gyenes-térnek neveztetett, ahol a fa ültetés 1835. év tavaszán vette kezdetét. E kitűnő férfiú, ki a város közgazdasági fejlődésének egyik oldalról irányt adott, azt tettleges közreműködésével teljes odaadással elősegítette, aki valósággal hivatásának élt, erdők ültetésével és szaporításával nemcsak jövedelmi forrást nyitott a közönség részére, de sok élő földet megmentett a futó homokok végpusztításaitól, bizony mondom megérdemelné, hogy az utókor emlékét megörökítené, nem volt e nagynépességű városnak bent, vagy közvetlen a város alatt oly üdülésre alkalmas árnyas helye, hol a fáradalmat kipihenni, vagy szórakozni lehetett volna. Nem is lehet csodálni, hogy a közönség régibb időben ilyenekre nem áldozott, mert mint fentebb említem, a múlt évszázad végétől kezdve egész 1868. évig megörökített 78807 hold puszta birtokok megszerzése, melyek mai napig is a város alapvagyonát képezik, elég gondot adott; a kor előhaladásával igényelt kényelmi helyekről csak később és fokozatosan lehetett és lehet gondoskodni. A belső sétány szinte a 40-es években volt legszebb virágzásában, hol minden ünnep és vasárnapokon délután külön e czélra készült emelvényen elhelyezkedett katona zene mellett mulatott az ott sétáló közönség. Ezen emelvényhez közel a főút alsó oldalán Sális András czukrász részére — ki 1842. június 20-án a város polgárai sorába felvétetett, 1867. márczius 6-án pedig elhalt, egy 4- ös terjedelmű bódéhely jelöltetett ki, hol azt fel is állíttatta. Nem volt még akkor sem vasút melletti sétány, sem műkert, mely 1857-ben vette kezdetét, hova kirándulni lehetett volna. A város 66 év óta fürdőház tulajdonos, nem csoda, ha gondozás daczára is végelgyengülés utolsó napjait éli, pedig általánosan elismert jó minőségű és gyógyhatású vizénél fogva megérdemelné, hogy ott kellő építkezés és parkszerű berendezés által a kényelemnek minden tekintetben megfelelő átalakítások és építkezések foganatosíttatnának. Az újabb mozzanatokat, melyek a fürdőház kérdésében felmerültek, ezúttal érintetten hagyom, miután e tekintetben ezelőtt két évvel és azóta felmerült kísérletek és tervezgetésekre mindannyian híven emlékezhetünk. Nem tartom feleslegesnek az évi haszonbérösszegek pontos feljegyzése mellett elősorolni azok neveit is, kik a város fürdőházának 1831-től kezdve a mai napig bérlői voltak. Pusztaszer .................................. 7586 „ Ágasegyháza.........................8103 „ Szentkirály........................... 18482 „ Borbás.................................... 3906 „ Alpár.................................... 8777 „ Páhi.................................... 782 Gyalu.................................... 3850 „ Ideszámítva a bugyi közbirtokosságnak 1873-ban eladott Peczér Ürbői puszta részt . . . 1025 „ ____ KECSKEMÉTI LAPOK.__________ 27. sz.