Kecskeméti Lapok, 1896. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

4 • Ilyenek például: Monostor, mely 11782 hold Bugacz, mely előbb zálogos bir­tok volt és 1868 ban megörö­­kittetett ........ 14454 „ összesen: 78807 hold terjedelmű puszták, mikor, kiktől szereztet­tek? mennyi volt a beruházási tőke? hol tör­téntek a felvallások? a város hitelén szerzett ezen puszták erre érdemesített egyes helybeli lakosoknak, mikor és minő feltételek mellett osztattak ki? Ez utóbbiból tűnik ki legin­kább a város atyáskodása, mely a pusztákba tett beruházási tőkén felül a lakosságot egy krajczárral sem terhelte, vagyis a­mennyi tőkét befektetett, ugyanannyit rótt ki, czélja volt a városi közönségnek, hogy a különben is szorgalmáról s tevékenységéről ország­szerte ismeretes helybeli lakosoknak módot és alkalmat szolgáltasson arra, hogy vagyo­­nilag gyarapodhassanak, tudván azt, hogy a lakosok anyagi emelkedése egyszersmind a város jólétének tényezője is. Ilyenek továbbá építkezések tekintetében a sörház, mely 1794—95-ben épült és annak tartozékaira és felszerelvényeire fordított költ­ségek kimutatása, valamint bérlet útján való hasznosítása, a­mely a város közjövedelmének több mint félszázadon keresztül egyik neve­zetes forrása volt; a katonakórház, az ezre­desi lak, a fürdőház stb. felépíttetései, melyek­­ mind községi épületek, nem teszek felesleges­­ munkát, ha azoknak történetét polgártársa-­­­immal rövid kivonatban megismertetem. Egyelőre a Mária város alatt levő fürdő­­­házról akarok említést tenni, nevezetesen, mi-­­­kor vette kezdetét, ki építtette, hogy és mi­kor jött a város birtokába, s bérlet útján a mai napig mikép hasznosíttatott. Megjegyzendő, mikép a Mária város alatti elnevezést akkor kapta, mikor az ottani func i­dusok kiosztattak s e külváros rész épülni kezdett 1827-ben. Erre nézve pedig részben a­­ következő igen nevezetes körülmény szolgált alapul. A katonatartás terhei mindig a lakosság vállaira nehezedtek, hogy ezen könnyítve le­gyen, a föld, de különösen a szőlőbirtokosok a városba költözködésre szorittattak, részökre akkori árfolyamban fundusok jelöltettek és osztattak ki, igy a Mária városi telkek, va­lamint a Rávágy is 1817-ben, hogy ottan építkezhessenek s a katonatartás terheiben részesüljenek. Sok volt a külső birtokos, kiknek a vá­rosban nem volt házuk — a közteher viselés alól szabadulni akarván — azért alkottatott a város részéről azon szabály, hogy benefici­­áris földek használatába csak azok bocsáttat­nak, kik a városban házzal s katona-ló befo­gadására alkalmas istállóval bírnak, általában a közszolgálatokat pontosan teljesitik. Előre látó gondos őseink nagyon okosan tették, hogy e szabályt alkották, mert nálunk semmiben sem volt oly aránytalanság, mint­­ épen a katonatartás terheinek viselésében. A Kecskeméti Lapok 1870. július 30-ról 31. számában Horváth Döme neve alatt „egy tekintet társulatunkra 41 czím alatt megjelent közlemény egyik pontja így szól: „ezen fel­tűnő nagy népességű város egészségi és élve­­zési tekintetben egy czélszerű fekvésű és be­rendezésű fürdőházról nem képes gondoskodni.“ Erre vonatkozólag ugyanazon lapnak az évi 33. számában Nemkidemi név alatt „suum cuique“ czímen jelent meg egy másik közle­mény, melyben feltételesen az állíttatik, „hogy odakün a kertek alatt van egy talán még a törökök által építtetett fürdőház, melyet in­kább lehetne traktáló, mint fürdőháznak nevezni.“ Erre az akkori lapszerkesztő alaposan­­ megfelelt, hogy mégsem olyan régi, mint ál­líttatik, mert az egy magánpolgárnő által en­gedély mellett 1820-ban építtetett. Hogy a megjegyzés helyes, kitűnik az alábbiakból. A folyó század elején nagykikindai szár­mazású Budinszky Pálné Schneider Zsuzsánna 1820. évi június 27-én Kecskemét város taná­csához azért folyamodott, hogy az úgyneve­zett Széktónál fürdőház épitketése s ugyan­ott kert alakithatás czéljából részére egy hold föld jelöltessék ki. Folyamodónak e jótékonyczélú nemes tö­rekvése a tanács részéről készséggel fogad­tatván, örömmel adta beleegyezését, hogy egy czélszerűen berendezett fürdőházat építtethes­sen, annyival is inkább, minthogy ezt városi közönségünknek eddig nélkülözni kellett. A hely kijelölésére a városi mérnök köz­bejöttével a tanácsból egy küldöttség menesz­tetett ki, melynek beadott tudósítása alapján Buttinger Ferencz gyógyszerész és a P. Pia­risták téglaégetője között, a mostani, de még akkor nem létezett Mária város alatt benyúló nyomási föld jelöltetett ki fürdőház helyéül , mely 300 négyszög terjedelmű mennyiségben 1820. évi augusztus 21-én folyamodó nőnek átengedtetett a következő feltételek alatt: 1. Ezen kijelölt 300 négyszögöl telket semmi szin alatt nagyobbitani, vagy a fürdő­házhoz megkivántató szükségleteken kívül más czélra fordítani sem folyamodó nőnek, sem örökösének szabad nem lészen. 2. Ha azon telken állítandó épületek más czélra fordíttatnának, akár folyamodó, akár örökösei épületeiket azonnal elhordatni tar­toznak, a telek pedig a nyomáshoz vissza­­kapcsoltatik. 3. A városi közönség a telek tulajdon­jogát magának fentartja, nem akarván annak ára kifizetésével folyamodó nőt terhelni, ha­nem a jogczim elismeréséül évenként 30 forin­tot tartozik a város pénztárába fizetni, a használati jogot pedig 1820. évi november 1-től számítandó 24 évre engedi át, oly ked­vező feltétellel. 4. Hogy ha az érintett idő után is folya­­modó nő, vagy örökösei az ottani épületeket fürdőhelyül továbbra is megtartani hajlandók lennének, azokat a közönség újabb alku út­ján további évekre is hajlandó lesz átengedni. 5. Az ott emelendő épületek használatát nyerészkedési szempontból másnak átengedni nem Szabad, annál kevésbbé, nehogy azok a jó erk­lcsök és tiszta élet megrontására alkal­mazandó helyül szolgáljanak. Mely feltételek folyamodó nő által elfo­gadtatván, véle a szerződés megköttetett s 2 eredeti példányban kiállíttatott. Folyamodó a fürdőházat felépittette s közhasználatra átengedte, de 8 év múlva özv. Markó Bakái Demeterné Popovics Juliánna által 2452 frt 6 kr. összeg erejéig perrel meg­támadtatok, a fürdőházi épületek minden sze­relvényeikkel együtt végrehajtás alá kerültek. Az épületek becsértéke 6007 frt 39 kr­­ban állapíttatott meg. Eladási feltételek között pedig határo­zottan kiköttetett, hogy a vevő továbbra is mint fürdőházat lesz köteles fentartani, de miután erre vállalkozó nem akadt, 1830. évi június hó 1-ső napján megtartott nyilvános árverés alkalmával a város, mint legtöbbet ígérő, 4125 frtért megtartotta s használatba vette, mely vételt a magyar királyi udvari Cancellária 1830. évi október 8 án 11633/1773. sz. rendeletével jóváhagyta. A volt fürdőház tulajdonos nő veje No­votny Procopius a megejtett árverés után ígért ugyan 5000 frtot, de kellő biztosíték hiányában — miután az ügyet csak hátrál­tatni akarta — elutasíttatott. Ugyancsak a megejtett árverés után a volt tulajdonosnő folyamodott először azért, hogy a hitelező kielégíttetése után fentma­radt összeg részére fizettessék ki, biztos ke­zesség mellett meg is ajánltatott, de a megye tiltakozó végzése folytán nem foganatosíttat­hatott, másodszor, hogy miután neki a fürdő­házi épületek körülbelül 12000 írtjába kerül­tek, új árverés rendeltessék, biztos kezesség, vagy ha máskép nem lehet, haszonbér fizetés mellett használatába adassák. 1830. június 21-én ismét folyamodott, hogy az árverési árban hajlandó megtartani a fürdőházat, de a város feltételül kikötötte, hogy az árverési ár elfogadás napjától szá­mított 30 nap alatt a város pénztárába fizet- t tessék be, de ebből semmi sem lett, valamint abból sem, hogy az ott ültetett fák és kugli­­ berendezési költségei is neki megtéríttessenek, miután azok az árverési feltételekben benn­foglaltattak. Azonban Kalács István folyamodó elle­nében a fürdőház mégis Schneider Susannának adatott legelőször haszonbérbe 1831. évi ja­nuár 1-től ugyanaz évi november 1-ig 200 forintért, így jutott a város komoly szándéka elle­nére a kész fürdőház birtokába s lett annak örökös tulajdonosa és azt mai napig is bérlet útján hasznosítja. Igaz ugyan, hogy a fürdőházi épület és annak felszerelvényei a tulajdonjog átvétele óta évenként kisebb-nagyobb költségekbe ke­rültek, melyeket levéltári adatok alapján ki­lehetne mutatni, de ez úgy szokott lenni, minden hasznosítás teherrel jár, minő volt a berendezés, olyan volt a jövedelem. Legnagyobb virágzásban volt — ha sza­bad élni a kitétellel — a 40-es években, midőn a város előkelő közönsége tömegesen és gyak­ran látogatta a fürdőházat s jó magyar za­­matú zene Csiklyia Károly és Majláth Dani varázshegedűseik játéka mellett étkezni és szórakozni lehetett, magam is, mint tanuló, a nyári szünidő alatt gyakran megfordultam ott, hol az öreg urak és tüzes vérű művelt fiatalság kedvtellései s talpra esett dictióiban gyönyörködtem. Hej, bizony régen volt, 50 év sok idő, épen félszázad, — még pedig minő félszázad — az embert öregség felé hajlítja, melyhez nagyon sokan jogot tartanak, ám legyen az ő kívánságaik szerint, de én nem kérek belőle. A belső sétatéren kívül, mely néhai Gye­pes Mihály ügyvéd és mérnök tevékenysége és fáradhatlan szorgalmának köszönheti léte­lét, emlékét viseli ma is az általa elfojtott Déllő­ medre fölött alkotott sétány, mely ha­lála után (1868. január 4 én) Gyenes-térnek neveztetett, a­hol a fa ültetés 1835. év tava­szán vette kezdetét. E kitűnő férfiú, ki a város közgazdasági­­ fejlődésének egyik oldalról irányt adott, azt tettleges közreműködésével teljes odaadással elősegítette, aki valósággal hivatásának élt, erdők ültetésével és szaporításával nemcsak jö­vedelmi forrást nyitott a közönség részére, de sok élő földet megmentett a futó homokok végpusztításaitól, bizony mondom megérde­melné, hogy az utókor emlékét megörökítené, nem volt e nagynépességű városnak bent, vagy közvetlen a város alatt oly üdülésre alkalmas árnyas helye, hol a fáradalmat kipihenni, vagy szórakozni lehetett volna. Nem is lehet csodálni, hogy a közönség régibb időben ilyenekre nem áldozott, mert mint fentebb említem, a múlt évszázad végé­től kezdve egész 1868. évig megörökített 78807 hold puszta birtokok megszerzése, me­lyek mai napig is a város alapvagyonát ké­pezik, elég gondot adott; a kor előhaladásával igényelt kényelmi helyekről csak később és fokozatosan lehetett és lehet gondoskodni. A belső sétány szinte a 40-es években volt legszebb virágzásában, hol minden ünnep és vasárnapokon délután külön e czélra ké­szült emelvényen elhelyezkedett katona zene mellett mulatott az ott sétáló közönség. Ezen emelvényhez közel a főút alsó olda­lán Sális András czukrász részére — ki 1842. június 20-án a város polgárai sorába felvéte­tett, 1867. márczius 6-án pedig elhalt, egy 4- ös terjedelmű bódéhely jelöltetett ki, hol azt fel is állíttatta. Nem volt még akkor sem vasút melletti sétány, sem műkert, mely 1857-ben vette kez­detét, hova kirándulni lehetett volna. A város 66 év óta fürdőház tulajdonos, nem csoda, ha gondozás daczára is végelgyen­gülés utolsó napjait éli, pedig általánosan el­ismert jó minőségű és gyógyhatású vizénél fogva megérdemelné, hogy ott kellő építkezés és parkszerű berendezés által a kényelemnek minden tekintetben megfelelő átalakítások és építkezések foganatosíttatnának. Az újabb mozzanatokat, melyek a fürdő­­ház kérdésében felmerültek, ezúttal érintetten hagyom, miután e tekintetben ezelőtt két év­vel és azóta felmerült kísérletek­ és tervezge­­tésekre mindannyian híven emlékezhetünk. Nem tartom feleslegesnek az évi haszon­bérösszegek pontos feljegyzése mellett előso­rolni azok neveit is, kik a város fürdőházának 1831-től kezdve a mai napig bérlői voltak. Pusztaszer .................................. 7586 „ Ágasegyháza.........................8103 „ Szentkirály........................... 18482 „ Borbás.................................... 3906 „ Alpár.................................... 8777 „ Páhi.................................... 782 Gyalu.................................... 3850 „ Ideszámítva a bugyi közbirtokos­ságnak 1873-ban eladott Pe­­czér Ürbői puszta részt . . . 1025 „ ____ KECSKEMÉTI LAPOK.__________ 27. sz.

Next