Kecskeméti Lapok, 1912. július-december (45. évfolyam, 151-297. szám)
1912-07-07 / 151. szám
151 szám. KECSKEMÉTI LAPOK 3. oldj. selejtesebb minőségek és fajtákkal, ára a legselejtesebb és a legrosszabb áru értékéhez devalválódik. A nagykereskedő, a világpiac igényeihez mérten dolgozó közvetítő nem idegenkedik a termelőtől, de hova menjen, ha tíz vagyon kalvinra vagy arany ranetre van szüksége? Métermázsánként, vagy kilónként szedje össze a Kárpátoktól az Adriáig? A vidékenkénti nagytömegű fajtatermelés célszerűségének igazolásra van már kitűnő példánk, Kecskemét virágzó barack kereskedelme, a Nagykőrös környéki uborkatermelés sikere. Ha ezt a gyümölcstermelés egész vonalán megvalósítja, teljes lesz az adminisztráció sikere. Ez azonban máról holnapra nem történhetik, tenni pedig addig is kell. Kisegítő eszköz volna így az értékesítés könnyítésére a termelők és termelvényeink országos lajstromozása. A termelvények természetesen fajták szerint. Kisegítő eszköz volna továbbá termelési és gyümölcskereskedelmi központok létesítése, a termelés és kereskedelem közös javára, a kereskedők belevonásával. Ezzel a két újítással is közvetítés néhány fokozata kiküszöbölhető volna s csökkenne így az a teher, mely eddig ennek folytán a termelőt sújtotta. Hogy a magyar gyümölcs árait a világpiacon megjavíthassuk, a csomagolás terén kell rendszert teremteni. És itt segítségére jöhetne a termelőnek és a kereskedőnek — az állam. Szakképzett emberei közül gyakorlott csomagolókat kellene rendelkezésre adnia, kik a főbb termelőhelyeken betatanák a fajtánként s a világpiac igényeihez mért csomagolást s részt vehetnének az osztályozásban, mely a faj- és minőség szerinti különválasztás esetén lehetővé válik. Ha aztán a termelő megérti ebből a fajta, minőség és helyes forgalomba adás pénzügyi jelentőségét, egyszerre megnövekszik a termelésre fordított gondja és szívesebben fog hajlani az egységes fajtermelés felé is, mely a világpiacon való biztos térfoglalásnak s ezzel a korlátlan mennyiségek méltányos értékesítésének legfontosabb feltétele. A nagy katasztrófa. — »A riporter kezében megáll a toll, nem tudja, hol kezdje.«—Ezzel a szavakkal kezdettük meg 1911. július 8-án estefelé megjelenő lapunkat, miután reggel 2 órakor átéltük a szörnyű földrengés katasztrófát. Békésen pihent a város azon az éjszakán. Egyszerre, a zónaidő szerint 2 óra 6 perckor megrázkódott a föld, s irtóztató dübörgéssel és recsegéssel jött a rém, a földrengés s 10 másodperc alatt rommá lett a virágzó város. A levegő jajgatással lett tele, futott, rohant az utcára minden ember, az anyák a gyermekeiket kapták ölükbe, a betegeket ágyastól tolták ki az udvarra, sikoltozott, jajgatott mindenki, erős férfi és gyenge nő egyaránt. Szörnyű percek voltak azok! A reggeli szürkületben az utcák rettenetes látványt nyújtottak. Törmelékkel volt tele minden, tégla, vakolat borították a kövezetet, az épületek külseje, belseje a tökéletes pusztulás képét mutatta. Lassankint azonban felocsúdtak az emberek az első pillanatok szörnyű megrázkódtatásából. Kezdtek szétnézni, kezdték megbecsülni a pusztulást, hogy újra rémület vegye hatalmukba lelkeiket. Velük sorra a nagy katasztrófa mint A városházán egyetlen szoba sem volt, amelyben az irtózatos földrengés kárt ne tett volna. A folyosók vigasztalhatatlan állapotban voltak. Tele temérdek törmelékkel, malterral, a hivatalszobák hasonlóképpen. Már kívülről is észrevehető volt a rombolás. A jobb oldal középén levő díszítő kiugrás ledőlt. A homlokzaton levő egyik ablakot láthatóan kiemelte sarkaiból a földrengés. Ezenkívül látható repedések voltak élülről, jobbról, balról, hátulról. Az egyik nagy kémény bedőlt az udvarba s a téglák nagy tömegben hevertek a parkírozott udvarban. A szobák falai mindenütt megrepedtek, vakolatuk lehámlott, az írásokat, aktákat por, szemét lepte be. A hatalmas, óriási közgyűlési terem, Kecskemét egyik nevezetessége, mely freskóival nagyszerű látványt nyújtott a szemlélőnek, tele volt törmelékkel. A kis bizottsági terem ajtaja fölött, hol egy kürtő volt, beszakadt a menyezet. A párkányzat mintegy 6 méter hosszúságban leomlott és a hátsó padsorba esett. Kada Elek felszedette a leomlott párkányzatot és elrendelte, hogy azt a múzeumba vigyék, ahol a tavalyi nagy földrengés emléke. A közgyűlési terem fala köröskörül megrepedt. Szerencsére azonban a freskók épségben maradtak, legalább is nagyobb hibák nem estek rajtuk. Mikor a polgármester a közgyűlési teremben leomlott párkányzatot a múzeumba vitette, kiderült, hogy nemcsak ez lesz emléke a múzeumban a földrengésnek. Az ősrégi urnák, vázák, amelyeket nagy fáradtsággal és bungósággal ástak ki a földből, összetörve hevertek a földön. Térdig járt az ember a cserepekben. , A szabadon álló urnák a földre vágódtak, s darabokra zúzódtak. Egy helyen egy helyéből kilendülő váza a szekrénye üvegét is keresztül törte. A múzeum másik két szobájában kisebb arányú volt a pusztulás. Az itt levő tárgyak többnyire táblákra voltak erősítve. Ezek csak helyükből mozdultak ki, feldőltek, földre estek. A kár e két teremben lényegtelen volt. Több kisebb kép és tükör is földreesett, sőt a tükör egy vasútnéhoz vágódott, de csodálatos képen épen maradt. A múzeumban a tárgyak kilódulásának irányát figyelembe véve, iránytűvel a polgármester határozottan megállapította, hogy a földrengés iránya északdél volt. A Kecskeméti Lapok szerkesztőségének tagjai szürkületkor kocsira ültek s bebarangolták az egész várost. Rémséges, szivtépő látvány tárult elő az utakon. A házak előtt agyag kőtörmelékek jelezték a pusztító vész utójeleit. Nem volt Kecskeméten olyan ház, amelyen vagy a kémény, vagy a tűzfal, vagy a menyezet meg ne sérült volna. A kir törvényszék homlokzata ősz szedőit s a Justicia szobor dirib darabokban hevert a földön. A Nagykőrösi utcán, az uj lutheránus bérpalota válaszfala omlott össze, rávetve a lehulló törmeléket a Király féle ház tetejére, amely a teher alatt megroppant. A Gál féle emeletes ház, valamint a Közgazdasági Bank épületének homlokzata szintén romokban hevert. Az új katolikus bérpalotán, amely a befejezés előtt állt, óriási károkat okozott a földrengés. Állványok, falak dőltek össze s kint a homlokzaton megsérült Iványi Grünwald Béla gyönyörű szép művészi freskója. A Máriavárosban, Cigányvárosban, a Citrom szigeten egész csomó kunyhó összedőlt. A Ferencz József laktanyát azonnal kilakoltatták, mert a kaszárnya második emeletén életveszélyes volt a járáskelés. Az árvaház egyik kis pavillonja annyira megrongálódott, hogy az igazgató azonnal kiköltöztette onnan a lakókat. A harmadik tizedben Schenk Rudolf pékmester háza reggel 7 órakor a földrengés következtében összedőlt. A házbelieknek szerencsére nem történt bajuk, az áru s a szoba bútorzat azonban hasznavehetetlen lett. A Cigányvárosban több viskó összedőlt, amelyek közül egy egy családot maga alá temetett. Szerencsére a jajveszékelésekre odasereglett cigányvárosi laikosok megmentették az életveszélybe sodort embereket. A környékbeli szőlők villái közül igen sok összeomlott. A nyaralók egyszerre üresek lettek, mert lakóik visszajöttek a városba, nem is sejtve, hogy városbeli lakásaikon megismétlődve látják a rémes pusztulás képeit. Nyirádi László fűszerkereskedő háza szintén a földrengés martaléka lett. A házban lévő üzletéből nagyon kevés árut lehetett megmenteni, mert a beomlott fal a fűszert, ásványvizet s élelmi cikkeket egy felismerhetetlen masszává gyúrta át. A Vadász utcában szintén rommá dőlt egy ház, amelynek lakói úgy elszaladtak, hogy mostanig sem tudni hova, merre menekültek. A konzervgyár kéménye ledőlt, óriási a pusztítás többek között özv. Darányi Ferencné katonatelepi villájában is, hol lehetetlen tovább maradni a lakóknak. A Darányi-féle föld szomszédságában özv. Kiss Elekné tanyáján a tanyaház teljesen összedőlt. Ezek csak a nagyobb károk voltak. De minden ház rom volt. Egyetlen egy épület sem maradt épen Kecskeméten azon a rettenetes éjszakán. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a katasztrófa éjjel szakadt nyakunkba, mert nappal a járókelők ezreit zúzták volna agyon az épületekről lezuhanó faragványok, szobrok és kémények. A kiütött pánik mellett így is történt kisebb nagyobb szerencsétlenségek. A lutheránus egyház új palotájának bedűlt tűzfala dr. Lengyel Bertalan orvost és nejét fenyegette életveszéllyel. A bedőlt tűzfal beszakította a Király féle emeletes ház tetejét, s összezúzta Lengyel orvosok lakását. Rimóczy Eleknek, a Mária kápolna melletti tanyáján a kunyhó maga alá temette Baranyai Ferenc kupáét és 10 tagú családját. Baranyai és családja súlyos sérüléseket szenvedett. A kisebb sérülések száma légió volt. Két asszonyt megzavarodva vittek ki a kórházba. Látva a pusztulásokat, rémhírek terjedtek el a városban. Fokozták a rémületet a kósza hírek, hogy Budapest összedőlt, más városok még többet szenvedtek a földrengéstől. Az utca képéről a Kecskeméti Lapok az napi délutáni kiadásában a következőket jegyezte fel: Az utcán tolong a nép. Nem mer senki bemenni a lakásba. Bámulják a járókelők a megrepedezett házakat, a beomlásokat, ledőlt kéményeket. A piactéren nézegetik a templomokat, melyeknek keresztje kimozdult helyéből, nézegetik a zsidótemlom elferdült kupoláját. Közben lázas érdeklődéssel lesik az emberek a fővárosi híreket. Történt e máshol is pusztulás és milyen mértékben ? Vagy csak Kecskemétet látogatta meg az Isten intő keze? Várja mindenki a lapokat, azokból akarják a legutóbb híreket megtudni, a katasztrófa okát megismerni. De itt csalódnak az emberek, a földrengés idejekor a fővárosi lapok már jórészben készen voltak. Csak rövid híreket hozhattak a lapok, a részletes tudósítás a délutáni lapokra maradt. Azt hisszük, ritka nagy példányszámot adnak el ma a rikkancsok az esti lapokból. Félnek és remélnek az emberek. — Remélik, hogy nem lesz több lökés, ma éjjel kiadta már mérgét a föld gyomra. A postahivatalt valósággal ostromolják. — Telefonon, távirat útján akar mindenki hozzátartozójával beszélni, tudomást szerezni arról, nem érte e baj a távolban tartózkodó apát, anyát, testvért, vagy rokont ? Sok felé az udvar közepén sátrakat ütnek fel s abban készülnek az éjszakát tölteni. A város tanácsa reggel 7 órakor rendkívüli ülést tartott, melyen a szükséges óvóintézkedéseket tették meg. Férfias