Kecskeméti Lapok, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-146. szám)
1914-01-14 / 10. szám
XLVII. évfolyam, 10 szám.__________________________Ára: 2 fillér._________________________Szerda. 1914. január 14 afelé már regjelen minden nap , , A lap szellemi és anyagi fűikre, psstre Snifffive (KECSKEMÉTI FRISS DJSAG) részére vonatkozó összes Mine.— 3 a 501 ^ ^* rw « . iu dolgok a szerkesztőség és Er!------il-4 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP, kiadóhivatalba intézendő. n rfnraMWft I WMWMIHIIim'IYH Ilii iwil TTjWMflllWnTBriil11' IHWMWr'lTTW'rWMyWMSMMfWilWtMMjy'irWifflREgStMKBMilüBtJKglMMMBIIIMBmMIM WI'IIWHWWIinWj'rifWiriTI'ITI^IllfmiWWMWraiZürjaM Iirnf IWIW A szerkesztésért felelős: Iiolcsy János. § Toldonszám: 141 I Laptulajdonos, a Nyomda részvénytársaság, a WiBBMsaaMftatsawsaMWfiaea«.... A Duna—Tisza csatorna. Nem aktuális, mondta báró Harkányi János kereskedelmi miniszter, ma még a Duna—Tisza csatorna és a budapesti kereskedelmi kikötő dolga. Nem aktuális az a csatorna, mert pénzzel s kultúrával termékenyítené meg az Alföldet, mely életet és munkát hozna Kecskemét lakosságának, mely 70 ezer ember érdekeit kötné össze a víziutakkal. Mert az a csatorna az aktuális, amelyből a munkapárt politikája elvei, kortesei valók, a panamák csatornája. A budapesti kikötő sem aktuális, mely az ország fővárosában igazán minden befektetést száz százalékos kamattal restituáló alkotás volna. Nekik csak az a kikötő aktuális, a Burg előszobájában, ahová a munkapárt kalózhajói behordják Magyarország kincseit. A Dreadnough, a kaszárnyák, az oláh pópák és daszkálok fizetése, azok aktuálisak. Ami ezeken kívül esik az mind nem aktuális. Vájjon az a kétszeres kijelentés az Alföld népének szól-e, mely szóvá tette a csatorna és a kikötő dolgát, vagy középeurópának, mely a napokban szintén szóvá tett bizonyos magyar kérdéseket. Középeurópai nemzetgazdák, akik a Budapesten tartott internacionális gazdasági kongresszus alkalmából körülnéztek egy kicsit a szittya földön, az obugát bókok helyett, ami államférfiak kenyere, minden udvariasság nélkül való kijelentéseket tettek a magyar életről. Belga, német, francia, török, dán, lotharingiai szakemberek mind más nézőszögből figyelték Magyarországot. S az az érdekes, hogy mégis valamennyi ugyanazt a két dolgot látta meg. A magyar nép jobb sorsot érdemelne: ez az egyik. A magyar néppel és népjóléttel nem törődik senki: ez a másik. Csodálatos konzekvenciával mind megegyeznek abban a kérdésben, ami voltaképpen: faktum. Az egyiknek a szeme azon akad meg, hogy sok a vizünk, de kevés a viziutunk. S hozzáteszi, hogy a nép nagyon szegény s úgy látja, itt még az egyenlőség eszméjét nem ismerik. A másik koncedlárja, hogy Magyarország a jövendő országa s arra van hivatva, hogy nagy szerepet játsszon Európában. De nyomban hozzáteszi, hogy erőteljesen csak akkor bírna fejlődni, ha önálló ország volna. (Mi pedig ezt úgy szoktuk mondani itthon, hogy mindjárt önálló lenne az ország, mihelyst erőteljesebben fejlődne. Ezt hívják a régi tudósok nyelvén circulus vitiosusnak, amiben addig keringél az ember, míg nem nem fullad.) A harmadik, a francia, azt tartja legnagyobb bajunknak, hogy nincs polgárságunk, mert nálunk csak urak és munkások vannak. Nem kevésbbé szomorú tapasztalat a lotharingiai mezőgazdasági professzoré. Hogy itt a népművelés alaposan el van hanyagolva. Nagy jövőjű ország ez, azt mondja, csak a néppel kellene többet törődni. íme, így verődnek össze egy lényeges pontban az összes vélemények. Nagy jövő vár ránk, nemcsak geográfiai helyzetünk, de értékeink szerint is, melyek népeinkben, földjeinkben, vizeinkben, vagy akár népeink karakterében foglaltatnak. A fejlődésnek minden kedvező előfeltétele megvan, a jóravaló anyag is: csak a fejlődés nincs meg. A napnyugati bölcsekvilágosan megmondják, miért. Mert a nép szegény, művelése elhanyagolt és nem törődik vele senki. Ezek a nyilatkozatok nemrégiben jelentek meg a sajtóban. Az ember, a naiv magyar akkor arra gondolhatott: vájjon e nyilatkozatok olvastán megszállja-e a kormányt valami, amit köznyelven önvádnak hívnak ? Meglátják-e képüket ebben az igazán őszinte tükörben, amit valóban tárgyilagos emberek tartanak eléjük, akik a magyar politikai harcokkal hírből is alig ismerősök? Észreveszik-e, amit idegen szemek oly gyorsan megláttak? A felelet itt van. Ebben az országban semmi se aktuális, amit milliók követelnek s ami a népjólétre tartozik. Legföljebb annyiban aktuális, hogy fokozni kell a nyomort, ha lehet, annyival olcsóbb lesz a voks. A kartellek törvényhozási szabályozása. írta: Szilassy Zoltán országgy. képviselő. Ha végig tekintünk a civilizált államok törvényhozásain, azt tapasztalhatjuk, hogy az utolsó két évtizedben nem akadt állam, amely a kartellek törvényhozási szabályozására ne gondolt volna. A kezdeményezéseknek egész régiójával találkozunk mindenütt, de megoldásra még egyik sem jutott. Nem lehet csodálni tehát, ha a kartellek vakmerősége folyton növekedik és nem lehet csodálni, hogy a nyerészkedő vállalatok mind nagyobb mértékben igyekeznek kartellszerződések létrehozására és a kartellalakítások beteges vágya Németországban már az alanyi költőket is kartellalakításra ösztönözte. A kartellalakítás láza hazánkat sem kerülte el, bár nálunk az ipari fejlődés korántsem akkora, hogy a létező legtöbb kartell a korlátlan szabad verseny szabályozása végett indokolt volna. S noha a hazai kartellek egy részének mentségére szolgálhat az, hogy közös vámterülettel bírván Ausztriával, az ott kartellhozott árukkal a sikeres versenyt hazai iparvállalataink csak abban az esetben képesek fölvenni, ha vagy velük közös kartellt alakítanak, vagy az osztrák kartellek ellen védekező kartelleket állítanak. Mindez azonban nem enyhíti azokat a káros viszonyokat, amelyeket a kartellek hazánkban is előidéztek. És ezért nálunk nem új keletű az a most ismét erőteljesen megnyilatkozó törekvés, hogy a kartellek törvényhozási szabályozással valódi feladatuk körébe visszaszoríttassanak és a kartellek visszaélései ellen a fogyasztóközönség, a munkásság és a kartellhozott iparokkal kapcsolatos ipari és nyerstermelés törvényhozási védelmet nyerjenek. Az idő ezen kívánalom hangoztatására igen alkalmassá vált, mert azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a panasz a visszaélések ellen lett még általánosabb, hanem a szabályozásukra vonatkozó kívánságok is. A kartellügy szabályozásának abból az alapelvből kell kiindulnia, hogy a kartellek, mint a korlátlan verseny szabályozói, gazdasági és szociális tekintetekben hasznos alakulatok, de ezt a hasznos jellegüket működésüknek korlátok közé szorításával és kizsákmányoló tendenciájuk lehetetlenné tételével kell biztosítani. Szükséges a kartellek gazdasági és jogi helyzetének szabályozása, hogy a kartellszerződésekből eredő jogi konzekvenciák a kartelltagokra nézve törvényileg biztosíttassanak, mert csak ebben az esetben remélhető, hogy a kartellek működésüket nyilvános ellenőrzés alá bocsátják s a titkos kartellek, amelyek éppen üzelmeik miatt félnek a nyilvánosságtól, jogi védelemben részesülnek. Továbbá egészen bizonyos az is, hogy a kartell működésének ellenőrzése csakis abban az esetben lehetséges, ha azok a nyilvános ellenőrzését, szemben a jogi elismertetéssel, magukra nézve előnyönyösebbnek fogják elismerni. Természetes, hogy a kartellek jogi elismertetése csak oly módon történhetik, hogy az se monopóliumok alkotására alkalmas ne legyen, se pedig a fogyasztók, a munkások, a kartellen kívül álló termelők és a közvetítő kereskedelem érdekeit károsan ne érinthesse. Amennyire szükségesnek véljük a kartellek jogi elismerését, és oly kevéssé tarthatjuk megengedhetőnek, hogy a tisztán spekulációra alakult speciális ring és kartellszerű megegyezések jogi védelemben részesülhessenek, sőt ezeknek megfelelő büntetésekkel való tilalmazását feltétlenül szükségesnek tartjuk, mert ellenkező esetben a hasznos kartellek megalakítása helyett a tisztán káros spekulációra alakuló ringek és kartellek szaporodását segítenék elő. A kartellszerződések jogi érvényességének biztosítása azoknak nyilvános ellenőrzésétől függ, ez pedig csak ebben az esetben lehetséges, ha azok nyilvános lajstromba vezettetnek, melyből a kartellszerződések mibenlétéről bárki is meggyőződhetik, de melynek alapján a hivatalos ellenőrzés is egyedül lehetséges. A kartellszerződés lajstromozása előtt meg kell állapítani azt is, vájjon a szóban levő kartellszerződés olyan-e, mely a közérdekeket nem sérti. Ennek megállapítására, valamint a szerződésben később végrehajtandó változtatások megbírálására és jóváhagyására az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi érdekképviseletek kiküldötteiből állandó hatóság alakítandó. Meg kell engedni, hogy a fogyasztók, kereskedők, a munkások és a kartelltagok a kartell esetleges törvényellenes működése