Kecskeméti Lapok, 1914. július-december (47. évfolyam, 147-304. szám)

1914-11-06 / 261. szám

4. oldal. KECSKEMÉT! LITPOK Július 27-én délután végre megindul az ezred. A vasúti állomáson nagy a sürgés­forgás. A búcsúzás nehéz, ünnepi, dalos, sóhajtos, könnyes és vig kurjantásos pillana­tai nehezen tehenek. A vig elemet a véráldo­zati hősök szolgáltatják; a szomorút a család, a gyermekek, a rokonok, az »ismerősök« adják. És kocsiba szállanak a hadfiak. Glock is búcsúzik nejétől, sógornőjétől, három, angyali gyermekétől. És a vonat nagy zihálya megindul. Fütty. Hurrá! Éljen! Nóta. A perronon sáp­­padás, sírás, sóhajok, kendőlobogtatás. A vonat megy. Az ittmaradottak lassan elcsendesednek. Lassankint szent csönd. A vonat még látszik. A kendők lobognak . . . Most kanyarodik a vonat .... Az utolsó kocsi is eltűnik. Oh, de füstje még vissza­­vissza csap. Ez is elmarad. Mehetünk vissza. Glock is, tiszt társai is, a legénység is ekkor tudják meg a vonaton, merre, hova mennek. * Ópázuáig robogott a vonat. Hogy szét nem vetette a kocsikat a katonák csodás lelkesedése! Minél közelebb jutottak a ko­­csik a harctér felé, a katonaság harci kedve annál nagyobbra nőtt. Ópázuánál azt hitte a legénység egy része, hogy az ellenség földjén vannak. Szinte égett a vágytól, hogy a harcba kezdjen. Pedig várni kellett még pár napig. Ópazuától kocsikon haladtak Simonov­­ceig. Itt megállapodtak. Az éjszakát itt töl­tötte az ezred és megérezte az első felét a háború undokságának. Oh, szép a jogos háború, minden rettenetességei dacára is. Hiszen a hősök születés helye. A hazaszeretet, a szabadság és a béke vérrózsás iskolája. A harci zaj rettenetességei harmóniába olvadnak s mint­egy nagy lángeszű zeneszerző csodás erejű szimfóniája, harsogja a jog, a szabadság és a haladás rettenetes dalait. Szép az a maga borzalmasságaiban is. De az árulás, a saját honának, a saját rokonának, sorsosának elárulása a legalacsonyabb az emberek közt történhető becstelenségek között. Valami olyan aljasság, amit a polgári, közönséges, bármilyen útszéli aljasság is lenéz, undorral vet meg. Aljasság, amiért csak a golyó járhat, de még ez is nagy megtiszteltetés. Hát ez volt a háború első jele Simonovce éjjelén. (Folyt, köv) AAA/WVAA/W\AAAAA/\AAAAAAAAAAAAAAA már meg sem kell csodálkozni. Hiszen a diszkréció egyik legfőbb kötelessége a katonáknak. A részletek, amely e lövegről az utolsó két hó­napban köztudomásra jutottak, csak sejtéseken ala­pulnak. A «Zürich Post« 48,000 márkára becsüli egy lövés költségeit, a francia lapok ellenben »csak« 31,500 frankra számítják. Magam sem tudom egészen pon­tosan megállapítani egy-egy lövés árát, de bizonyo­­­san mondhatom önnek, hogy a svájci lap által kom­binált pénzösszegen csaknem húsz, a francia megálla­pításnak megfelelő summáért pedig körülbelül tíz lövést tehetünk mozsarainkkal. Ami a mozsarak élettartalmát illeti, azt eleinte végtelennek híresztelték. Ez természetesen abszurdum, de tudvalevőleg a mozsarak hosszabb életűek, mint a hosszúcsövű ágyuk és ha meggondoljuk, hogy pél­dául a drótszerkezetű hosszú angol hajóágyuk csak mintegy nyolcvan lövés leadására használhatók,­­ szemben a­mi legalább 250 lövés megtételére alkal­mas hosszú ágyúinkkal, feltételezhetjük, hogy ez az arány megvan a mozsarainknál is és így 42-eseink jelentékeny életképességében bátran megbízhatunk. Meséket terjesztenek a veszedelmekről, amelyek­kel e mozsarak elsütése jár. Ha biztosítom önt, hogy nekünk egy méterrel sem kell távolabb állanunk a zá­várzattól, mint más ágyúnál, hogy továbbá sem fog­fájást, sem fülzúgást, sem egyéb bajt nem okoz nekünk az elsütés, akkor ön bizonyára csak azt a normális és praktikus fegyvert fogja látni ebben az óriásban, ami az a valóságban. Másként áll a dolog természe­tesen az ellenségre nézve, amelynek bizony el kell szenvednie az explóziós anyag, mint a gázok rettentő rombolását. A löveg hordképességéről kalandos híreket ter­jesztenek. Lehet olvasni 32, sőt 44 kilométerről. Ha­tározott számot nem akarok önnek mondani, csak annyit, hogy mozsaraink jó messzire visznek, mesz­­szebbre, mint bármilyen ellenséges löveg. Ami a löve­dék súlyát illeti, arról is sokféle adat van forgalom­ban, de ezek egyike sem fedi a tényeket. A/UWWWWWWWWXMWWWWUWWWWWWWWW A 42-es mozsarak titka. A hivatalos német Wolff-ügynökség a napok­ban közleményt bocsájtott a nyilvánosság elé, amely­ben konstatálja, hogy a félelmetes német 42-es mo­zsarak felől forgalomban levő adatok és híresztelések legnagyobb részben puszta kombináción alapulnak. A német vezérkar hivatalosan megmagyarázta már ennek a lövegnek a lényegét, lövedékeinek hatását pedig autentikus fényképfelvételekkel tette szemlél­tethetővé, egyébként azonban e hatalmas fegyver tulajdonképpeni titka ezideig nem volt megfejthető. A Wolff-ügynökségnek ehhez a közléséhez a következőket jegyzi meg a Münchener Neuste Nach­richten : Ismételten kerülnek hozzánk a svájci sajtó útján, amely annak idején az első — félig indiszkré­ció számba menő — szenzációkkal szolgált a 42-es mozsarakról, kimerítő leírások erről a lövegről, ame­lyek azonban, bár a szolidság köntösébe vannak búj­tatva, fantazmagóriáknál egyebeknek nem tekinthető. A napokban — folytatta a cikkíró —alkalmam volt egy magasabb rangú néme­tüzértiszttel beszélni erről a témáról és most abban a helyzetben vagyok, hogy beszélgetésünk keretéből kiragadhatom a nyilvános­ság elé bocsájtható alábbi részleteket. — Mindenekelőtt azt mondom el — beszélte az illető tiszt — hogy mi tüzérek magunk közt ele­get boszankodunk azon, hogy egyes tudósítások mind­­untalan a Krupp-cég mé­rnökeit akarják a nagy mozsa­rak körül látni, mint szolgálattevő legénységet. Egy berlini lap pláne nem rég annyira ment, hogy ele­gáns civil urakról­ beszélt, holott a mozsarak mű­ködésbe lépésének első napjától fogva kizárólag a német hadsereg egyenruhás, reguláris tüzérei teljesí­tettek és teljesítenek körülöttük szolgálatot,­­ akik semmiféle vonatkozásban nincsenek a Krupp-művekkel. Az ilyenféle téves közleményekből származha­tott a publikumban az a hiedelem, minthogyha e mozsarak vagy még mindig Kruppék tulajdonai vol­nának vagy pedig csak most mentek volna át a né­met hadsereg tulajdonába. Mindkét feltevés valótlan, a 42-es mozsarakkal végzett kísérletek több mint hat évre nyúlnak vissza. A kísérleteket a berlini tüzérségi vizsgáló bizottság hajtotta végre s azok eredménye gyanánt fogadta el és vezette be azokat a bizottság javaslatára a hadügyminisztérium. Magától érthető, hogy az azóta eltelt évek alatt rendszeresen képeztek ki tiszteket és legénységet a mo­zsarak kezelésére. Hogy mindamellett ezeknek a mo­zsaraknak a létezése, mint a háború egyik legnagyobb meglepetése, csak az idén vált ismeretessé,­­ azon Háborús mozaik. A huszonnégy-harminchat éves kávéházi B. al­osztályú népfölkelők egy szép reggelen csak meglepődve olvasták, hogy az életben még egyszer rászondnak a gőzfürdő áldásos intézményére s még egyszer oda­ kell állani a komoly sorozóbizottság elé. Pedig de jó volt a kényelmes karosszékekben, jól fűtött szobában sirán­kozni a szerencsétlenségen, hogy a nagy színjáték náluk nélkül fog befejeződni. A félbarna kapuciner mellett a kávéházi konrádokból egyszerre csöndes legények lettek. Még jó tanácsokkal sem kívánnak szolgálni a hadve­zetőségnek. Egy ilyen egész kicsivé törpült katonai szaktudós lépett be tegnap a kávéházba, néhai ragyogó győzel­meinek színterére. A jól ismert törzsvendéget egyszerre három pincér is körülfogja: — Félbarna, szűrve, habbal, vagy anélkül? A törzsvendég egy közlegényhez illő szerénység­gel rendeli meg egyszerű, de tápláló uzsonnáját. — Hozzon kérem egy szép világos kávét, ne le­gyen nagyon forró, szűrje meg jól és dupla habot hoz­zon, hozzá még egy adag vajat rozskenyérrel. A kávé, vaj, egy perc alatt ott terem, azonban óh borzalom! A dupla habról meg­feledkeztek. A törzs­vendégben egy pillanatra feltámad a békés idők zsar­nok civilje s harsány hangon rászól a végítéletet váró pincérre: — Maga szerencsétlen, mi van a habbal? — Bocsánat, azonnal hozom . . . A kávéházi fővezér hirtelen szomorú ábrázatot ölt s lemondólag legyint. — Hagyja csak, legalább már most hozzászo­kom a nélkülözésekhez. És mély sóhajtással látott hozzá az elegáns kávé és vajaskenyér elfogyasztásához. AA/WWW­ AftAA/WWWVAArt/WWWWW\ Nyilvános köszönet. A hátramaradottakat segélyző bizottság elnök­sége köszönettel nyugtázza a következő adományokat: Holosnyay Ambrusné 10 drb férfi ing, 12 pár harisnya, 1 szoknya, 1 kabát. Francz Lajosné 6 pár kis cipő, 1 kis szoknya, 3 pár kis harisnya, 3 kis nadrág, 3 nagy flanell. Bárkán Miklós 1 nagy kabát, 3 kis ka­bát, 10 blúz, 3 alj, 1 női ruha, 1 sapka. özv. Al­­mássy Lajosné 5 blúz, 6 kendő, 1 szoknya, 4 kötény, 1 kabát, 1 pár cipő, 1 kamasin. Szántó Szidi 1 boa, 4 pár harisnya, 1 kis blúz. Nagy Ambrusné 3 kis szoknya, 1 nagy gallér, 3 felső kabát, 2 blúz, 1 szoknya, 3 kis ruha, 3 sapka, 3 kis sapka, 2 kis alsó, 2 fejkötő, 9 kis rékli, 3 kis nadrág, 2 férfi ing, 2 kis boa, 1 kendő. Szellner Ferencné ismét 5 pár harisnya, 1 pár cipő, 1 női kabát, 1 szoknya, 1 kis szoknya, 1 alsó, 4 kötény, 2 fejkendő, 1 kendő, 2 láger nad­rág. Adler Aladár 1 öltözet fiú ruha, 1 kabát, 2 sapka. Kerekes Dezsőné 2 kabát, 2 pár cipő Dudás Andrásné Szentlőrincen összegyűjtött 26 drb kis­pár­nát: Dudás Andrásné 3, Oláh Györgyné 4, Virág Ferencné 3, Váradi Mihályné 2, Losonczi Jánosné 2, Pacsa Sándorné 2, Losonczi Pálné 2, Könyves La­josné 2, Farkas Antalné 3, Borbély Istvánná 3 drb, ebből 8 darabot a első kerületi iskolába, 18 darabot pedig a városi kórházba adtunk. Végül még mint egy szép adományt megemlítjük, hogy Szappanos Mihály a cipész-ipartársulat elnöke 20 pár használt cipő javítását díjtalanul elvállalta. /WVWWWVWWWXAAAAA/VWWVWVX Anyakönyvi kivonat. November 5. Születések: Buzsik József rk., Márkus Imre rk., Nagy László ref. Gábor János rk, Virág József rk., Dúl Margit Sára rk. Halálozások: Török Gábor rk. 1 hónapos, Bencsik István rk. 34 éves, Nagy László ref. 1 na­pos, Csabai Jánosné rk. 63 éves, Kőrös Juliánna ref. 1 éves, Szepesi István rk. 84 éves. 261. szám. Van szerencsém a t. kereskedő­i urak és a nagyközönség szives­­ tudomására hozni, hogy meg- * érkezett a híres és kitűnő jó a erdélyi dió. Kapható Bender M. cégnél a városi Zeneiskolával szemben. Kiadó lakás. Batthyány­ utca 6. sz. alatt 5 szobából álló ú­r­i l­a­k­á­s üvegezett folyosóval, mel­lékhelyiségekkel, villanyvilágítással, pincével, istállóval és kocsiszínnel együtt azonnal kiadó. — Tudakozódhatni Szél Jánosnál, Munkácsy­ utca 29. szám alatt. 10778 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ Kiadó üzletnek, korcsmának ♦ X = alkalmas ház. 1 % % A Szentkirályi Tóth Dezső-féle Csongrádi-út 42. X ♦ sz. sarokház november 1-től kiadó. ♦ ♦ Értekezhetni a Kecskeméti Leszámítoló Bankkal. ♦ ♦ ♦ Könnyen jó jövedelemhez juthatnak kereskedők és iparosok, kik munkahiányban vannak, egy az ipar és házi szükséglet terén már jól beve­zetett árucikknek helyben, vagy vidéken való elárusítása által. — Ajánlatok S. M. C. jel alatt a kiadóhivatalba küldendők. 10803 Kiadó 2 szobás utcai lakás mellékhelyiségekkel, azonnal át is vehető. Zápolyai-utca 16. (Forrás-utca sarok.) 10781 Erdőárverés. Tallái pusztán levő birtokomon 2 katasztrális hold területű tölgy, nyár és szilfából álló erdőmet az 1914. évi november hó 10. napján (kedden) dél­után 2 órakor a helyszínen megtar­tandó önkéntes árverésen eladom. A két darabban fekvő erdő 31 részlet­ben lesz árverésre bocsátva. A tölgy­erdő­ben található 22 darab elsőrendű tölgy műfa a körülötte fekvő vékonyabb tölgy erdőrész­lettől külön fog árvereztetni és igy nem ké­pezi az illető erdőrészlet tartozékát. Minden vevőre nézve az árverés a le­ütéssel érvényessé válik és ugyanekkor kö­teles a vevő az árverési ár egyharmadát bánatpénzképen az eladó kezéhez lefizetni. Kikiáltási áron alul egy erdőrészlet sem fog eladatni. A megvett fa 1915. évi február hó 1-ig az erdőből, illetve birtokomról elszállítandó. A kidolgozáshoz csak a teljes vételár lefizetése után szabad hozzáfogni.­­ A fa természetesen tuskéstól és gyökerestül adatik el. Ha a fentebb jelzett határidőig a vevő a fát el nem szállítja, a bánatpénz, illetve a teljes vételár és a fa felett szabadon ren­delkezem. A vevők az erdő kidolgozása folya­mán a birtokon elkövetett minden kárért anyagilag felelősek. Az árverezők ajánlatainak elfogadása, vagy el nem fogadása felett a döntést ma­gamnak tartom fenn. Kecskemét, 1914. évi október hó 31. Papp György rendőrfőkapitány. Szőlőtrágyázásra kőbányai szárított sertéstrágyát ajánl Mayerfi Zoltán műtrágya-raktára. Ki tanítana könyvvitelre és németül írni? Ajánlatot kereskedő címen a kiadóhivatalba kérek. Nyomatott az Első Kecskeméti Hírlaok Adó- és Nyomda-Részvénytársaság ru­lanyerőre berendezett könyvnyomdájából J. O. Scheiter- és Diesecke-féle Windsbraut-gépen és betűanyaggal. \

Next