Kecskeméti Lapok, 1918. július-december (51. évfolyam, 148-298. szám)

1918-09-19 / 214. szám

3. old­al­­ sát kell legelső­sorban a nemzeti többter­­m­ésnek szabad medrébe terelni. Ezzel a pragmaticához értünk. A prag­matika törvények keretén belül való szabad érvényesülést, a fehér rabszolgaság meg­szűntét jelenti, ha becsületesen viszik ke­resztül. A terv, melyet indítványomra szö­vetségünk is megszerez, már elkészült. A miskolci alakuló gyűlés ugyancsak a kecs­keméti fiók indítványára kimondotta, hogy a pragmatica végrehajtását a tanári kama­rákban fölállítandó független szak­bírósá­gokra óhajtja bízatni, amelyeknek fegyelmi ítélő­ bíróságai azonban az esküdtszék min­tájára, úgy volnának szervezendők, hogy a perbe hívott visszavetési jogát is gyakorol­hassa. A szolgálatadó állam ezzel nem adná ki fegyelmi hatalmát kezeiből, csupán egy mindkét részről betartandó törvény végre­hajtását bízná független s az ítélkezésre hivatott szakközegeire, amivel áldatlan de jogos elégedetlenséget változtatna áldást­­hozó energiává! A természetben való ellátást is szor­galmazni óhajtja a szövetség s a kecske­méti fiók indítványára kimondta azt is, hogy a kedvezményes tisztviselő, jegyrendszerért, a tisztviselő fizetések bélyeg- és adómen­tességéért is küzd, mert viszás állapot az, hogy az állam a létminimumot sem bizto­sítva, még a maga szolgáitól is vissza­vesz egy tekintélyes összeget. A tisztviselők ér­dekében kivetendő adók és illetékek kér­dése a kongressus előadói tervezetébe bele nem került, de a kongressuson külön in­dítvány tárgya lesz. A siker megkívánja azt, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek a tagok. Tagsági díj évi 5 korona. — A kecskeméti fiók elnöke Dr. Garzó Béla, ki írásbeli je­lentkezéseket is elfogad. Vannak, akiket a félre­magyarázott »Munkás« elnevezés tar­tott vissza eddig a belépéstől. — Ezeknek hoztam Miskolcról azt az üzenetet, hogy a szövetség semmi­féle politikai párt, vagy világfölfogás uszályhordozójává nem sze­gődik, akit tehát ilyen aggodalom tartott vissza, siessen az egyesületbe belépni, hogy osztályérdekünket azokkal az eszkö­zökkel szolgáljuk, melyek a helyzetnek, a célnak s a tagok tetszésének leginkább megfelelnek A munkás szótól nézetem szerint már azért sem lehet idegenkedni, mert a mi cé­lunk azonos az állam céljaival, nem úgy, mint a kapitalisták és a socialista munká­sok esetében. Igaz, hogy a tisztviselők és a kormányok viszonya már emlékeztet erre a viszonyra, de mégis más. Ami azonban fő és mindig hangsúlyozandó, hogy az államérdek és a kormányérdek nem egy! Esküdtek adományai. A folyó hó 9—17-ig megtartott es­küdtszéki tárgyalásokon résztvett esküdtek közül a következők voltak szívesek a ré­szükre megállapított díjaikat jótékony célra adományozni a »Kecskeméti Lapok« útján: Rokkant katonáknak: Ifj. Szappanos István földbirtokos 11 K, Csabay Gergely földbirtokos 780 K. A vak katonák részére: Kovács Pál gazdálkodó 15 K, Csorba László gazdál­kodó 7­80 K, Balogh András gazdálkodó 3­80 K, Keresztes János gazdálkodó 7­80 K. Összesen: 5320 koronát adományoz­tak jótékony célra az esküdtek. XECSKJBfT? iXm Törvény készül az árdrágítók szigorúbb megbüntetésére. Az igazságügyminiszter az októberben összeülő képviselőház elé olyan javaslatot fog terjeszteni, ami a mainál sokkal súlyo­sabb büntetésekkel fogja az árdrágítókat sújtani. Hogy az igazságügyminiszternek ez a terve mennyire helyes, arra nézve nem kell más bizonyíték, mint az a tény, hogy a mai büntetések nemcsak nem riasztják vissza az árdrágítókat aljas üzelmeiktől, de valóságos reklám az abban a társaságban, ahol valamelyiket árdrágításért már elítélték. Azt a pár száz korona büntetést játszva lefizeti, a néhány napi elzárást is könnyen leüli, mert utána még nagyobb jövedelemre számíthat. Mert akit egyszer már lebüntet­­tek, azt sietve keresik fel mindazok, akik tudják, hogy nála jó árakat lehet elérni. Az elítélésből csak további horribilis hasz­not szerez számára. És ezen csak akkor lehet segíteni, ha a hozandó törvény tényleg nagyon szigorú lesz, olyan szigorú, hogy az ítélkező köz-­­igazgatási hatóságoknak se legyen mód­jukban azt enyhíteni. Mert hiszen az ár­drágítók ellen eddig is voltak intézkedések. Már a Tisza-kormány alatt, 1915. őszén Sándor János bocsátott ki egy rendeletet, 1916-ban törvényt is alkottak az árdrágító visszaélések ellen . Mindezek nem azért nem használtak, mert nem lettek volna elég szigorúak, hanem azért, mert nem lettek megfelelően végrehajtva. A közigazgatási hatóságok kezdetben megelégedtek néhány korona pénzbüntetéssel, későbben is csak nagyon gyéren hangzottak elzárási bünte­tések, azok is oly kicsiny mértékben ki­szabva, hogy az árdrágítókat inkább biz­tatták a további visszaélésekre, mint el­riasztották. A megalkotandó törvénynek tehát a hatóságok kezét is meg kell kötni oly irányban, hogy enyhe büntetéseket ki se szabhassanak. Az árdrágítók olyan nemzetpusztító működést fejtenek ki, hogy ezért a fegyház sem elég szigorú, csere. A foglyok hivatalos kicserélése pe­dig még soká lesz. Mi nehezen adjuk ki őket, mert hadi közgazdasági szempontból számottevő munkásanyag, a bolseviki kor­mány pedig nem reklamálja honfitársait, mert az otthon levőket sem tudja ellátni, adminisztrációja nincs, a legborzasztóbb belső gondolatokkal küzd­ő vasutat olyan állapotban vannak, hogy a legminimálisabb forgalmat sem tudják lebonyolítani. A moszkva-pétervári fővonalon már február­ban is csak egy vonat közlekedett naponta, a viszonyok azóta nem javultak A foglyok kicseréléséről tehát még hosszú hónapo­kig, talán évekig nem tehet szó. Kötelességünk a foglyokat felvilágo­sítani, hogy vesztükbe ne rohanjanak, de kötelessége minden gazdának, munkaadó­nak megmagyarázni e dolgokat nekik, úgy az orosz hadifoglyok, mint a saját érdekük­ben is, nehogy amazok helyzetükön ront­sanak, ők meg munkaerő nélkül marad­janak. (B. S.) Az orosz foglyok. Hiábavaló szökések. Napok óta erősen mozgolódnak a foglyok. Valaki elterjesztette a hírt közöt­tük, hogy nemsokára hazaküldik őket, jó lesz tehát pakkolózni. Szegény, négy év óta hontalan katonák, akármilyen jó, dolguk van is itt, ha fehér kenyeret nyújt is ez a magyar város, primitív szívük mégis húzza őket haza, a Volga mellé, a Don meden­céjébe, a földerdős Szibériába. Boldogan hisznek a mesének, készülődnek, elhagyják munkahelyüket, és aztán minden okmány nélkül neki­vágnak a határnak. Ez a rossz indulatú híresztelés, amit oly szívesen hisz el minden orosz fogoly, romlásba dönti őket. Itt hagyják a jó meleg fészket, a biztos, tisztességes megélhetést, a félig szabad mozgást, s ha vasútra ülnek, okmányok hiányában, néhány órai utazás után elcsípik őket a katonarendőrök. Aki már utazott Galicia felé, nagyon jól tudja, hogy Miskolctól Brodyig vagy Podvolo­­c­skáig legalább ötször ellenőrzik az uta­sokat s ilyenkor ajánlatos, ha a sok igazoló okiraton kivül még himlőoltási bizonyítvány is van az embernél, különben pórul jár. Ki van zárva tehát, hogy a magyarul rosz­­szul beszélő, minden okmány nélkül utazó orosz hadifogoly ezen az ellenőrzésen ke­resztül csússzék és a határt elérje. A szö­kés eredménye csak az, hogy­ a kecske­méti piactér helyett az esztergomi fogoly­tábor udvarán sétálhat és ez nem előnyös 214. szám­­ ­d­o­n A* Közélelmezésünk Részletes beszámolás a félévi forgalomról. A napokban került a tanács elé a közélelmezési üzemnek az 1918. év első feléről (január 1-től június 31-ig) szóló nyers mérlege. A mérleg szerint a közélel­mezési üzem forgalma e félesztendő alatt 44.788.723 korona 02 fillér volt. A legna­gyobb forgalom január hónapban volt — (9.737,470 korona 90 fillér) — a legkiseb­bet (4.150,575 korona 68 fillér) — február hóban érte el az üzem. A közélelmezési hivatal a zsirdlátást házi hizlalás és hizlalás­ szerződések révén biztosította. Heti részletekben levágtak 2404 sertést. A közélelmezési minisztérium 130 sertést vett igénybe a város állományából, amelyért — ígérete ellenére — eddig nem nyújtott kárpótlást. A jövő évi zsirdlátást hasonlóan házi hizlalás és hizlalási szer­ződések révén biztosították. A házi hizlal­dákban 2000 sertést állítottak be, hízás alatt áll 841 sertés. Jóváhagyott hizlalási szerződés alapján hizlalás alatt áll 3040 sertés. Beszámol a jelentés a szabóipari osz­tály felállításáról, amelynek számára 5000 öltöny elkészítéséhez vett a közélelmezési üzem kelléket. Az üzem 520 koronáért ké­szít egy öltönyt mérték után s 420 koro­náért csinál raktári ruhát. A városi téglagyár átvételéről i is szá­mot ad a jelentés! A gyár előreláthatólag 1 millió 100,000 téglát és 800,000 cserepet fog termelni. Az őszi és téli tojásszükséglet bizto­sítására a közélelmezési hivatal 242 ezer tojást raktározott be. Az üvegezési üzem számára sikerült a jelentés szerint mintegy 6000 négyzetméter üveget beszerezni. Be­jelenti továbbá, hogy a győri vagyongyár­­tól két új teherautomobilt vett a közélel­mezési üzem. Végül megemlíti a közélelmezési hi­vatal vezetője, hogy több oldalról gyanú­sítások érik, melyeket — bár felette áll ezeknek — visszautasít. A megbízatást nem kereste, közérdekből vállalta és illetéktelen helyekről jövő kívánságokat, fenyegetése­ket nem fog figyelemre méltatni. A tanács, tudniillik a szegedi városi tanács a jelentést tudomásul vette. Csak ott adnak ki a közélelmezési üzem forgal­máról részletes jelentést, csak ott van a

Next