Kecskeméti Lapok, 1929. július-december (62. évfolyam, 147-295. szám)
1929-10-01 / 222. szám
1929. október 1. Kecskemétiek az 1921. évi nyugatmagyarországi harcokban Irta: Héjjas Jenő dr. Czenk, Péterfa, Kobold, Szárazvám, Aldó, Szénásgödör, Nád, Radafalva. Az alább leírt ütközetek mind 1921. augusztus 29-ike és szeptember 4-ike közötti napok zűrös gyorsaságában zajlanak le. Tőkés Elemérnek, aki a Sopron melletti Balf fürdőről aug. 29-én 10—15 emberből álló csapatával kiindul, tudomására jut, hogy Czenk községet két szakasznyi osztrák tartja megszállva. A falut két oldalról átfogó 154-es és 174- es domboldalra osztja embereit és reggel 9 órakor a falu felső bal részén levő cukorgyárnál a megkezdett tűzharcból támadásba megy át s egy órai harc árán Czenk községet birtokába veszi. Augusztus 30-án Felső-Péterfia 421-es és az Ausztria felé eső 554-es magaslatokról Parragh Endrétől támogatva a tüzelő ellenséget a határon túli Oberau községig űzi. Szeptember 1-én Kobold Volkswehr megszállói a völgyön keresztül menekülnek a 421-es és 387-es magaslatról a közegbe betörő felkelők elől. Szeptember 3-án Szárazvámnál táborozó Volkswehr századot lepnek meg és a 464-es domboldal erdős vonalából az útra belőtt géppuska súlyos veszteséget okoz a meglepetéstől gyengén ellenálló ellenségben. A szétszórt osztrákok a falun túl levő kápolna mögött gyülekeznek és a szemközti domboldalon felfejlődve, tűz alá veszik Szárazvár útjait mindaddig, amíg sebesültjeiket és halottaikat el nem vihetik. Tudomásom szerint itt két kecskeméti felkelő sebesült meg, de hogy ezekben az összecsapásokban a mi veszteségeink mennyit tesznek ki, azt még hozzávetőleg sem tudom. Aug. 31-én az Alhánál újra betörő ellenséget ismét Kaas János hadnagy fogadja. Berényi Sándor 4 emberével a hidat zárja le, a Lappincs partjának védelme mögött. Juhász Ferenc 12 emberével a 347-es magaslat erdős szegélyét tartja, tüzelve onnan az után még fel nem fejlődött ellenségre. Kaas géppuskája és Juhász kézigránátosai újra eldöntik Alhó kérdését, amelynek hídját később egy osztrák járőrnek Tilczer Ervin szakasza által kézigránáttal viszszavert támadási kísérlete után vitéz Taby Árpád felégetteti. Egy sötét éjszakán Kiasz hadapród petróleumos és benzines kannákkal felszerelt pár felkelővel a Lappincs patak medrét felhasználva, a hídra oson. Az ellenséges őrség észreveszi és rátüzel. A belőtt osztrákok géppuskája erős veszteséget okoz, de a kapott parancsot végrehajtja és a hidat felgyújtva, puskatűzzel tartja vissza az oltást megkísérlő Volkswehreket. Aug. 29-én Sár-Szentmihályból 21 felkelő élén, egy géppuskával Füvessy Imre és Kaas László hadnagy parancsot kaptak, hogy Szénásgödör, Nád és Felsőújlak környékét tisztítsák meg a falvakat egy-egy szakasznyi Volkswehrrel megszálló ellenséges csapatoktól. Szénásgödört aug. 30-án tűzharcok után az osztrákok feladják. Nád községet Kaas László reggel 9 órára aug. 31-én rajtaütésszerűen elfoglalja és még ugyanaznap este Felsőújlakot két oldalról megtámadva, Füvessyvel együtt megszállják, úgy, hogy az előbbinek Nád község marad állandó támpontjául. Innen szeptember 2-án a Fürstenfelddel szemközti Radafalvát támadják a 351-es magaslatról és ez szívós tűzharcok árán birtokukba is jut; az ellenség a Lappincs túlsó partjára Ausztriába húzódik. Ezen a hajnalon az osztrákok 3—4 óra tájt váratlanul órák hosszáig tartó erős géppuskatűz alá veszik Radafalvát. Később kiderült, hogy mi volt az oka ennek a kora hajnali parádénak. Fürstenfeld és Radafalva közt elfolyó Lappincs patak hídjának őrzésére kirendelt Volkswehr géppuskás táborőrs katonái minden további nélkül Fürstenfeldbe bevonultak, őrizetlenül hagyva a hidat és a géppuskát. Az ügyeletes osztrák tiszt éjféltájt a táborörsöket vizsgálva, embereinek csak hűlt helyét találta és az árván hagyott gépfegyvert. Fogta a géppuskát, elrejtette a patak bozótjában és — úgy lászik mitsem szólva — eltávozott. A hajnaltájt visszatért táborörs fegyverét nem találva, fellármázza Fürstenfeld Volkswehreit a magyarok támadási hírével s vaktában lövöldözést kezdenek a még erősen sötét szürkületben. Rövidesen a fellármázott helyőrség is fegyverre kap s a Lappincs menti dombokat megszállva, géppuskái csinos kis koncertbe kezdenek. Majd három óra hosszat tartott ez a céltalan, nevetséges muníció-pazarlás, míg reggelre végre elült a harci zaj. Igaz, hogy felkelőink is visszapuskáztak, hogy a támadás illúziója teljes legyen, farsangos jókedvükben. Részt vettek ezekben a harcokban tudomásom szerint: Dékány László, Kaas László és János, Füvessy Imre, Héjjas Tibor, Juhász Ferenc, Korb Géza, Héjjas Endre, Berényi Sándor, Szlávik Károly, Bán Sándor (Hetény), Farkas József, Pólyák István, Boromisza Albert özv., Fodor István, Balog Lajos, Bertalan Lajos, Kerekes István (Hetény), Szemerédi Illés (Szánk), Borbély István (Matkó), ifj. Gyulai Pál (Városföld), kecskemétiek. (Folyt. köv.) A szabadság hősei A Kecskeméti Lapok eredeti történelmi regénye 64 A zászlót és a botot átadta hát Klobusiczky Ferenc zempléni alispánnak, hogy hivatalosan vigye el a császárnak. Az alispán eleget tett a megbízásnak és személyesen adta át a fejedelmi jelvényeket Lipótnak. Ilonáék pedig útra készülődtek. A hó ugyan még nem olvadt el, a császártól azonban parancs érkezett, hogy haladéktalanul Bécsbe kell utazniok. Karafa a legnagyobb előzékenységet tanúsította a nagy utazás előkészítésében. Társzekerekről gondoskodott Ilona s az árvák kincseinek, magukkal viendő bútorainak és szőnyegeinek s az irattár magánjogi részének elszállítására. A hintókat, amelyeket a fejedelmi személyek és a kíséret számára rendeltek ki, kijavíttatta s úton fényesíttette, amellett a legjobb öltözetű s legrendesebb dragonyosokból díszes és számos lovaskíséretet állított össze a számukra. Végre, még télvíz idején, elérkezett az indulás napja. A hintók elrobogtak, a megrakott társzekerekbe befogták a lovakat, a kíséret, Ilona udvarhölgyei, komornái, köztük a kis Bittermayer Johanna is, elfoglalták a helyüket. Végre megjelent a palota kapuja előtt a fejedelemasszony s a két árva is. Ilona szemei könnyekben úsztak s fájó szívvel vett búcsút szerelme és dicsősége színhelyétől — örökre. Sohasem látta többé viszont Munkácsot. Karafa az egész magas tisztikarral kivonult a búcsú ünnepélyessé tételére. Mikor Ilonáék hintóba szálltak, a tábornok odalépett a fejedelemasszonyhoz s így szólt hozzá: — Kérem, ne feledje el, méltóságos fejedelemasszony, hogy gróf Karafában leghűbb barátját és szolgáját birja a dicső Rákóczi-ház. Ha a föltételek bármelyikének teljesítésében nehézségek volnának, csak rendelkezzék velem. Engem most a császár parancsa Erdélybe szólít, de ha ott megfelelek feladataimnak, Bécsbe sietek s akkor kegyes engedelmével tisztelegni fogok. Reméljük, hogy a megpróbáltatások ideje után most fényesebb és nyugodtabb napok következnek. Szerencsés utat, fenséges úrnőm! A tábornok mélyen meghajolt s megcsókolta a fejedelemasszony kezét. Ilona már jelt akart adni az indulásra, amikor váratlanul előrohant az öreg Sárossy Sebestyén, az utolsó kuruc, aki annyira ellenkezett a vár feladásakor. Fedetlen fején szertelobogtak ősz hajfürtjei. EGY TELJES EBÉD leves, főzelék, hús körítéssel és tészta NYOLCVAN FILLÉR a Gergely-vendéglőben szeme tele volt könnyel. — Oh, engedje meg Nagyságod, hogy az öreg, hű Sárossy is búcsút vegyen! — motyogt a könnyek között! A fejedelemasszony a kezét nyújtotta neki. — Isten áldja meg, öreg barátom, — rebegte megindultam az öreg felzokogott. — Hadd öleljem meg a mi drága kis urunkat utoljára! Ferkó ráborult az öreg kuruc zokogó keblére s nyakát átölelve, megcsókolta az arcát. — Isten áldja meg, édes, jó Sebestyén bácsi. — mondotta a fiú. A vén katona is magához ölelte a fiút s fejére tette reszkető kezét. — A magyarok Istene áldja meg Rákóczi Ferencet! — kiáltotta túlvilág hangon s aztán elbocsátván a kis herceget, visszavonult a hintótól. Ilona feladására megpattogtak az ostorok s a hintók megindultak. Karafa és tiszttársai tisztelegve emelték kezüket a lövegjükhöz. * Éjjel az őrt álló német muskétás imbolygó világosságot vett észre a lőporos bástyában. Előkiáltotta közelben álló társait s behatoltak a kamarába. Ott találták az öreg Sárosyit, égő gyertyával a kezében. Lefogták az utolsó pillanatban. Az öreg levegőbe akarta röpíteni a várat. Mire Karafa elé vezették, megőrült szegény. A tábornok hazaküldte a falujába, ahol csöndes tébolyban élt még egy ideig . . . XXXII. FEJEZET. Téli utazás. Karafa rendelkezéseihez képest az utazás fejedelmi személyekhez illő fénnyel, számos udvari néppel, több díszöltözetű dragonyos századtól kisérve történt meg. Ulimarsall a fejedelemasszony meghitt kamarása, Záborszky János uram volt, a kisurat pedig két hű nevelője, Körössy és Badinyi kisérte. Ilona két gyermekével és pár előkelő udvarhölgyével, hat lótól vont, pompás, üveges hintóban ült, a hintó mellett és után udvari fullajtárok szaladtak. Útjukat úgy irányozták, hogy lehetőség szerint mindenütt a saját birtokaikon utazzanak. De óriási volt a Rákóczi-birtok kiterjedése, hogy ezt a szándékukat meg is valósították. A rovnai kastélyban párnapi pihenőt tartott a fejedelemasszony s kamarását, Záborszky Jánost, előreküldötte Bécsbe. Jelentse a kancellár, vagy a nádor utján a császár őfelségének, hogy már uton vannak, közelednek Bécshez s várják őfelsége legmagasabb rendelkezését bécsi elhelyezésüket illetőleg. De a küldött sokáig váratott magára. Mikor Bécsbe megvitte a hírt, hogy uton van a fejedelmi család s idestova meg is érkezik a császárvárosba, az a nagy kérdés tornyosult az udvar elé, hogy mi legyen állásuk és sorsuk a jövőben ? Lipót rögtön maga elé hivatta Strattmann kancellárt és gróf Kollonics kardinálist, hogy tanácsukat kikérje. — Fölséged magának tartotta fönt a kis Rákóczi legfőbb gyámságát, — mondotta Strattmann, — de persze, valóságos gyám is kell a számára, aki a roppant vagyon igazgatásának nem kis föladatát elvégzi s fölügyel a gyermek nevelésére is. — S mi történjék ezzel a kettővel? — kérdezte a császár. — A leányt apácává kell nevelni, a fiút szerzetessé, — szólt mosolyogva Kollonics. — így a Rákóczi-háznak, az utolsó fényes magyar fejedelmi háznak az irmagja is kivész! A császárnak nagyon megtetszett ez a javaslat. (Folyt. köv.) KECSKEMÉTI LAPOK 3. oldal.