Kecskeméti Lapok, 1937. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-03 / 1. szám
1937 január 3. Kecskeméti KAPOK ____ ______ ___________3 Az új esztendő felvirradtával különös figyelmet érdemlő, nevezetes határkőhöz érkezett el a Kecs- neméti Lapok, a hetvenedik évfolyam küszöbéhez. Azt jelenti ez, hogy a Kecskeméti Lapok, életé- nek hét évtizedével Magyarország egyik legrégibb újságja, melynek életkorát a budapesti nagy lapok közül is csak a Pesti Napló múlja fölül. S ez egyben azt is jelenti, hogy azok, akik hét évtizeddel ezelőtt a Kecskeméti Lapok-at meg- indították, az ország sok más nagy városát megelőzve felismerték Kecskemét város közművelődési szükségletét s ennek kielégítésére cselekedni is tudtak, mikor útjára bocsátották a kecskeméti hírlapi sajtó első termékét, e lapok legelső példá nyát. Kecskemét tehát ezen a téren se maradt le az induláskor, sőt elsők között fogott a kemény ugar , feltöréséhez. Jólesik ezt épen e lapok hasábjain megállapítani, mert ezeknek patinás verete visszasugárzik mindazokra, kik a hosszú évtizedek folyása alatt abban a kedvező helyzetben voltak, hogy e lap munkatársainak vallhatták magukat. A Kecskeméti Lapok már két teljes év óta nagy szeretettel ad helyet a mi rovatunknak is. Sok- szor tapasztaltam, hogy ez a rovat — Emlékez- ; :ünk régiekről — egyik legkedvesebb gyermeke az évtizedek súlyát könnyen hordozó jó öreg Lapoknál . Hálából legyen szabad most megírni, mikor, hogyan keletkezett a Kecskeméti Lapok, kik voltak első szerkesztői, munkatársai, mi volt a legelső szám tartalma s hogyan indult el az új lap a hosszú fejlődés útjára? * Az 1867-iki kiegyezést országszerte nagy fellélegzés követte A lidércnyomás megszűnt s ez teles mértékben éreztette jótékony hatását a közművelődés terén is. Természetes, hogy a felszabadulás szellője nem kerülte el Kecskemétet sem. Azok között kik a haladás zászlaját kezükben hordozták, első hely illeti meg Hornyik Jánost és Madarassy Lászlót. Közülük Hornyik János már a kiegyezés előtt, 1954-ben javasolta a város közgyűlésében, hogy ..a városi közönség saját kebelében egy hetenként megjelenő, népszerű Helyi Lapot alapítson“. A nagyra hivatott terv azonban, Hornyik közlése szerint „az akkori viszonyok közt az országos kormányszék előtt hajótörést szenvedett“. Hornyik indítványát a kiegyezés után Madarassy László, református jogakadémiánk tanára karolta fel s tette magáévá és vitte Hornyikkal együtt megvalósításra. Madarassy László képzett, sokoldalú munkása volt a kecskeméti közéletnek. A szomszédos Izsákon született (mint egykor Mátyássy József költőnk) 1840-ben. Még csak 19 éves volt, mikor Tavaszi pillangók c. verskötete megjelent s 24 éves korában már jogtanár volt. (Később kir. ügyész lett, majd Amerikába költözött, honnan visszatérve írói hajlamainak élt; meghalt Kispesten 1893-ban.) A lapindítás szüksége nyilvánvaló volt. Egy 50.000 lakosú város már nem szorítkozhatott többé a helyi események ismertetésében híresztelésekre és szóbeszédre; a város közügyei is a sajtó nyilvánossága elé kívánkoztak. Hornyik János a lapindítás szükségességét akként fejezte ki az új lap első számába Helyi érdekeink c. alatt írt cikkében, hogy „annak eddig nem léte szégyen, akadályozása pedig menthetetlen polgári bűn volt“. De szükség volt egy komoly és tárgyilagos heddlapra a különböző társadalmi ellentétek eloszlatása és kiegyenlítése céljából is. Különösen a politika választotta el egymástól az embereket Madarassy szavai szerint a város polgárai „apróbb tömegekre szaggatva“ „titkos és nyílt ellenségeskedésben élik napjaikat“, ami a város társadalmi életének nyugalmát s egyensúlyát, szellemi és anyagi elők Vadász, de a város közügyeit is nagy mértékben zavarta és hátráltatta. A dalárda már kettészakadt s „ha további szakadásoknak elejét nem vesszük s a tétlenségbe esett egyleteket újabb munkásságra nem serkentjük, a gazdászat, ipar és szépművészet terén elölünk minden haladást“, írta Madarassy az új lap első számába Lapom célja c. alatt közölt vezércikkében, melyben az új lap célkitűzését így összegezte: „... fölrázni az alvó erőket, munkára nnnnnnnnnnnninnrnnnnnnnnnrTirifrinnnnnnnire c serkenteni, ki elmaradt“, a polgárságot „közjólétünk előmozdításában buzdítani s városunk ügyei iránt általánossá tenni az érdekeltséget, mert minden közigazgatási testület, mely magát a néptől elkülönzi, tehetetlenné válik s viszont a polgárok részvétlensége meddővé teszi a buzgó törekvéseket“. * Ilyen előzmények után, ilyen körülmények között s ilyen célkitűzésekkel látott napvilágot az új lap első száma 1868 október 3-án, így tehát, mivel az új lap 1869 január 1-én már második évfolyamába lépett, most, 1937 január 1-én elérkezett a hetvenedik évfolyam kapujához. Az új lap mint „ismereterjesztő hetilap“ jelent meg. Felelős szerkesztője és kiadója Madarassy László, főmunkatársa Hornyik János volt s Szilády Károlynál nyomtatták. Előfizetési ára negyedévre 1 frt. 50 kr. volt, vagyis legalább háromszor annyi, mint most. Az első szám közölte Madarassynak és Hornyiknak már említett cikkeit, majd részletes tudósításban számolt be a város 1868 szeptember 28-iki közgyűléséről melynek elnöke Nagy Lajos polgármester volt (a mai Nagy Mihály ügyvéd nagyatyja), jegyzői pedig Hornyik János főjegyző. Szálkai Gergely, Dömötör Sándor és Czapik Antal aljegyzők voltak. Megtudjuk ebből a tudósításból, hogy a közgyűlés legfontosabb tárgya a Focnáry-családtól zálogban bírt Bugac-puszta megvétele volt ötvenezer forint, „ráfizetés“ mellett, valamint az új Tiszagát ellen támasztott panaszok megbeszélése. Értékes része volt a lap első számának Horváth Döme, országgyűlési képviselő tudósítása a képviselőház munkájáról s élénk hírrovata is volt a lapnak. Az új lap következő számai is hasonló élénk tartalommal s főkép a városi közügyeket bőven és alaposul ismertető és tárgyaló cikkekkel gazdagon jelentek meg. A szerkesztést Madarassytól nemsokára Horváth Döme, majd Hornyik János vette át, aki minden-kor éllelő lelke volt a lapnak. A cikkírók között pedig ott találjuk többek közt Lestár Péter, Szinpartos István, Szalkay Gergely, Fehér Péter, Kálásfalvi Kiss Miklós, Katona Zsigmond és Csiky Károly nevét. Állandóan tartalmas cikkek s eleven viták váltogatták egymást, város mai közügyei iránt érdeklődő ember számára nincs érdekesebb olvasmány a Kecskeméti Lapok régi évfolyamainál. Mert a Kecskeméti Lapok gazdag pályafutásának hosszú évtizedeiben soha se felejtette szem elől a célt, amit Hornyik János így jelölt meg számára: „népünk elhanyagolt vagyoni és erkölcsi állapotának megismertetése s mindazon tényezők kijelölése, melyek egy népes embertanyát virágzó várossá, annak lakosait önálló, értelmes, vagyonos polgárokká s a haza és nemzet hasznos tagjaivá átalakítani képesek“. És ezért, e nagy célok önzetlen és szakadatlan szolgálatában felbecsülhetetlen az a munka, amit a Kecskeméti Lapok e város közügyeinek s főképen közművelődésének elősegítéséért oly hosszú idő alatt végzett. A hetvenedik év kapujában ünnepel ez a mi rovatunk is, — e rovat írója pedig valóban, szive mélyén boldognak érzi magát, hogy e lapban, melyhez 30 éves, szeretetben gazdag munka emléke fűzi, ismertethette a lap keletkezésének a történetet s ezáltal szerény babérlevelet fűzhetett a Kecskeméti Lapok érdemeinek gazdag koszorújába. Antik bútort, politúros bútort, lakkozott bútort mindenki maga politúrozhat teljes szakértelem nélkül a Házi Politúrral, 1 üveg 80 fillér. Egyedüli elárusító hely A BALATON TÉLEN Balatonfüred, 1936. december. Lassú, nagy pelyhekben hull alá a hó és fehér lepellel takarja be az öreg anyaföldet. A hegyekre is fehér palástot von és csak a télen is lombos fák zöldelnek ki a takaró alól és a lombtalan száraz ágak, amelyeket olykor-olykor meg-megráz a téli szél és lehullatja hóból készült lombsátrukat a földre. .. Balaton hamvaszöld színű felülete meg sem rezzen. Hullámai, épúgy mint nyáron, csobogva és — ha egy kis szél van — zúgva csapnak össze és törnek szét egymáson és a sziklás partokon. A sirályok zaja vijjongva szeli a levegőt és villámsebes repülésében le-lecsap a tó tükrére, hogy egy-egy kis halat elkapjon. Beljebb szárcsák és vadkacsák csapata tartja megszállva a tó egy-egy darabját és ha közelítünk feléjük, erős szárnycsapásokkal tovarebbennek. A nádas, a Balaton néma, nem épen kedves, de romantikus parti őrsége, ott áll még kifosztottan, megszáradtan és várja a fagyot, hogy levágják, s hogy messze külországokban hirdesse a balatoni nád versenyen felüliségét. Amikor egy-egy szélroham megverdesi a Balatont, sikítva száguld az keresztül a nádrengetegen, hogy a tó sima tükrén ismét elpihenjen. Parti sétám után leültem egy kőoszlopra és hallgattam a Balaton beszédét. Ez a bársonyos selymes víz a hullámok összeverődésében, csobogásában, annyit mesélt nekem ennek a csodálatos tónak az életéről, hogy alig bírtam magamba szívni azt a változatos, bájos hangulatot! Elmondta a forró nyár örömeit, amikor a motorcsónakok zúgva hasítják habjait és ^ry^'cXhr/ Vjj^£vfc* oLf. MjUsdtm. V.MámfA&qQjJpgfig könnyű vitorlások szelik a szelíd vizet. Elmondta, milyen boldog öröm neki, holdfényes nyári estéken látni, habjain ringva a fehérszárnyú vitorlásokat, amelyekben vidám, kacagó, szerelmes fiatal párok éneklik a „Hullámzó Balaton tetején“ című dalt. Elmondta a mámoros csókokat, a merengést, a szerelmi vallomások lágy zenéjét, amelyekbe csak a viharjelző sípja szól bele fájón, észbontóan és fülsiketítőn. Elmondta, milyen öröm neki, amikor nyári forróságban pajzánon csapkodhatja a fiatal fehér női testeket és a kisportolt férfiizmokat. Elmondta a kicsiny gyermek pajkos játszadozását a tó partján és elmondta a szemérmes dámák fürdését a tó öreg fürdőalkotmány sok vihart ított ketrecei között. Elmondta a télisportok fárasztó, arcot pirosító szépségeit s elmondta a halászok nyári és téli munkáját amelyek télen olykor-olykor megzavar így egy rianás, amikor nincs más út, mint a menekülés. Itt a füredi partokon meleg barátságot kötöttem a Balatonnal s elbeszélgettem vele és megértettem annak a szavát. Szeressük e legnagyobb kincsünket, amely erőt, egészséget ad, felüdít, mámorba ringat, ábrándozásra késztet és sok milliót megment nekünk és sok milliót hoz ide nekünk. Szépséges Balaton, a fiatalság, a mámor, az öröm, a kacagás és az ábrándozás otthona, maradj nekem örökké fiatal és örökké kívánatos! (— Ipszilon —)