Kecskeméti nagy képes naptár, 1916
Történet és irodalom
a pusztában s a kizsákmányoló egyesek hatalmát a népek hatalma, az öntudatra ébredt milliók akarata váltja fel. A török hadsereg készen fogadta a Gallipoli félszigeten partra tett angol és francia csapatokat. Naponként támadott hol az egyik, hol a másik és az entente csapatok nem voltak képesek semmi eredményt fölmutatni. Nagynevű szakemberek írtak, beszéltek a Dardanella akcióról és majdnem mind megegyeztek abban, hogy a Dardanellák olyan hatalmasan és többszörösen védve vannak, hogy azt csak óriási áldozatok és legalább olyan félmillió katonával lehet bevenni, amelyet megfelelő tengeri erő támogat, de még így is kockázatos az egész expedíció, mert a török sereg legjava védelmezi a tengerszorost, mégpedig halált megvető hősies elszántsággal és olyan fanatikus hazaszeretettől áttüzesedett érzéssel, amely még a gyengét is hőssé teszi, mert minden török katona a lelkében hordja azt a meggyőződést, hogy ha a Dardanellák és vele Konstantinápoly elvész, akkor elveszett az egész európai Törökország is. Ezért lett aztán a dardanellai front az a kemény dió, amelyikbe beletört az entente foga. Mert hiába mondta Grey és Asquit az alsó házban, hogy a hadsereg becsülete követeli, hogy a Dardanellák ostromát folytatni kell a győzelemig, bizony sutba dobták azt a becsületet és katonai büszkeséget a mint látták, hogy nincs és nincs és nem is lessz ott semmi eredmény, hanem szép lassacskán megörlik a török hősök az angol-francia fehér és színes katonák ezreit. Ezalatt megmozdultak a mohamedánok a szuezi csatorna mentén, Egyiptomban, Perzsiában és mindenütt és győzelmes harcokban adták tudtára az angol uzsorásnak, hogy nem tűrik tovább az idegen jármot! Ezek az okok késztették az entente hatalmakat arra, hogy egy éjszakán, a sötétség és a nagy köd leple alatt, szinte lopva, visszavonták seregeiket a dardanellai harctérről, csak egy kis csapatot hagytak hátra az egyik fronton, hogy az bosszantsa a török haderőt, de amely hihetőleg rövid idő alatt méltó elbánásban részesíti azt. Megemlítésre méltó még az is, hogy a különböző nemzetek parlamentjeiben kifejezést nyert a békevágy mint a mely után már a dolgozó milliók szíve repel. Azonban úgy az angol, mint a francia és orosz államférfiak hallani sem akarnak erről, amíg a központi hatalmakat meg nem semmisítik. Nos hát, mi azt hisszük, hogy a béke fehér galambja nem késik már soká, mert az öntudatra ébredő entente népek majd a pokolba kergetik önző vezéreiket és felajánlják annyi vesztett csata után baráti jobbukat a becsületes, a tartós, az áldásos és örök békére! Úgy legyen ! Az olasz harctérről. A most folyó világháború legborzalmasabb csatái az olasz harctéren mennek végbe, az égbe nyúló kopár sziklák, hegyszakadékok és úttalan kőóriások között, két-háromezer méter magasságban a tenger színe felett. Az áruló, hitvány, egykori szövetséges azt hitte s talán még ma is azt hiszi, hogy ezen a harctéren, a magyar baka előtt szinte ismeretlen, megmászhatatlan hegyek hazájában képes lesz betörni a monarchia területére, aztán képes lessz elvenni tőlünk Görzöt, Triesztet és a tengerpart csodaszép vidékét, a magyar és az osztrák tengeri kereskedelem és haditengerészet fontos bázisait, a viruló szép üdülő, gyógyhelyeket és mindazokat a területeket, amelyre régóta fáj a talián odvas foga. Igen ám, de a magyar bakának és a magyar honvédnek -az az Isten adta jó tulajdonsága van, hogy minden körülmények között feltalálja magát és állítsák bármely pozícióra, csakhamar felismeri a helyzetet és okosságával, ügyességével, bátorságával, amelyhez legtöbbször a vakmerőség is járul, tisztába jön a rá mért feladat természetével és eredményesen oldja meg a rábízott feladatot, legyen az bármilyen erős, kockázatos és fontos. Így lettek a mi alföldön született, síkságon nevelkedett fiaink néhány nap alatt a legfürgébb és legügyesebb hegymászók, akik zerge könnyedséggel kúsznak fel a legmagasabb hegyek kopár szikláin és igen rövid idő alatt kitanulták a furfangos talián minden huncutságát, támadásainak fortóját.