Kecskeméti Napló, 1912. december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1912-12-25 / 1. szám

1. szám, amelyre korunknak szüksége van. Az igaz, — mondja egy jeles magyar apo­­lógétánk — a nyers erő is teremthet rendet, de ez a vadállatok ketrecének rendje, mely csak addig áll fönn, míg a nyers erőtől való félelem tart. Az ilyen meghódolás azonban mél­tatlan az emberhez és nem is biztosítja a rend állandóságát. Méltán mondja azért Macaulay: „Aki bármi olyat tesz, ami lealacsonyítja a kereszténységet, árulást követ el az emberiség civilizá­ciója ellen.“ És azért a szerencsétlenség, türel­metlenség és társadalmi forrongások eme sötét, nehéz napjaiban nem lehet más jelszavunk: vissza Istenhez, vissza a ci­vilizáció forrásához, a valláshoz! Való­sítsuk meg a fenséges betlehemi prog­­rammot. Legyen dicsősége Istennek és meg­lesz békéje, meglesz boldogsága az em­bernek is. A város pénzviszonyai. Irta : Bagi László. A pénzpiacz viszonyairól szóló jelent­­­tések eléggé megvilágítják, hogy minden­felé pénzínség uralkodik és pedig nemcsak a kontinensen, hanem már Amerikában az­­ Egyesült Államokban is, hol a bajt a kor­mány intézkedéseivel kell leküzdeni. A háborútól való félelem közt a leg­nagyobb intézetek is csak az állami és leg­szükségesebb hiteligényeket elégítik ki, úgy­­­hogy a városok a legsürgősebb befekteté­sekre sem kaphatnak kölcsönt, vagy csak oly feltételek alatt, melyek mellett jobb kölcsönt fel nem venni. Ebben az általánosan mutatkozó vál­­s­­ágban egyetlen város pénzviszonyai sem mondhatók kedvezőknek, tehát a mi hely­­­­zetünk is eléggé nehéz, s az ügyek vitele­­ sok vigyázatot és gondosságot kíván. A mi helyzetünk azonban még az ál­­­­talánosan érezhető bajok dacára sem mond-­­­ható ez idő szerint válságosnak, jóllehet a már megkezdett közművek keresztülvitele van folyamatban, a fizetni nem tudó lakos­ság kímélése is lehetőleg szem előtt tar­tandó, s a földrengés által okozott bajokkal is számot kell vetni. Ami nehézségek eddig mutatkoztak, azok jó része abból származott, hogy arra nézve, mikép a földrengési államkölcsönt mikor kapjuk meg, feltevéseink nem váltak be, s az akadályok, melyek miatt a még hátralevő összegek kiutalványozása eltolódik, a törvény megalkotása után csak az utóbbi időkben mutatkoztak meg. Ezek főkép azon bonyodalmak követ­keztében állottak be, melyek a várost illető kölcsönrész telekkönyvi biztosítása körül keletkeztek. Ezen biztosítás helyes keresztül­vitelétől függ azonban minden számításunk, mivel a bekeblezésre alkalmas, tehát bizto­sítékkal ellátott kötelezvény nélkül a hat millió korona államkölcsön hátralevő része ki nem utalványozható. A városi közönség ebben a részben is megtett minden lehető intézkedést, mely a célra vezet, s a földrengési szabályrendelet jóváhagyása már megtörtént, mi­által az egyik akadály elhárult és a biztosításra nézve oly jelzálogot ajánlott fel, mely a hitelező államkincstár érdeke szempontjából teljesen elfogadható, sőt kedvezőnek mondható. A törvény szempontjából legkevésbbé sincs helye a kijelölt ingatlanokra vonatkozó be­­keblezési jog korlátozásának, az erre nézve felmerült aggályok miatt azonban még­is tárgyalások létettek folyamatba. Ezen tár­gyalások utóbb kielégítő eredményre vezet­tek, s így most már a további eljárás csak alakiságokból áll, melyek a kötvény meg­állapítására és jóváhagyására, valamint a jelzálog bekeblezésére vonatkoznak. Ebben a helyzetben a nagyobb kiadá­sok közül csak a nem halaszthatókat elégí­tettük ki s félő volt még­is, hogy a jelzett célokra történt kielőlegezések készleteinket kimerítik és a nehézségek, melyekről fentebb szó volt, ezzel állanak kapcsolatban. Ezek a nehézségek fenn is maradnak mindaddig, míg a kielőlegezett összegek az állami és egyéb kölcsönből, s a pénzviszonyok javu­lásával a lakosságtól is visszatérülni fognak. Rosszabbítja a helyzetet, hogy a lom­­bardkölcsön, melynek összegét a nyáron fel­emeltük, a biztosítékul letett értékpapírok árfolyamának folytonos esése miatt ránk nézve illuzóriussá vált, mert a felemelt köl­csönösszeghez az árfolyamok leszállása miatt hozzá nem juthattunk; másrészt pedig már megszűnőben van az a rendkívül előnyös egyezség, mely a hitelező intézettel két év­vel ezelőtt köttetett, s mely a bankráta felett mindössze háromnegyed százalék kamat rá­fizetés felszámítását engedte meg. Az árfolyamok esése következtében fedezeti kérdések is támadnak, s ezeket mi most csak a hitelező intézet előzékenysége következtében kerültük el. Bár azok itt is felvetődtek, de még­sem kellett, — mint az előző hitelező intézetnél, honnét a köl­csönt épen e miatt hoztuk el — az árfolyam­különbözeteket újabb értékpapírok letételé­vel fedeznünk. A most mutatkozó tapasztalatok arra utalják a városi közönséget, hogy kedvezőbb pénzviszonyok beálltával a lombardkölcsönt rendes törlesztéses kölcsönnel cserélje fel, s ily módon sem a kamatláb emelkedések­nek nem lehet helye, sem a kifizetések körül válságos helyzetbe nem juthatunk, mert az értékpapír (lombard) kölcsön inkább csak kisegítő eszköznek való a rosszabb pénz­viszonyok idején, de állandósítása nem célszerű. A városi hatóság feladata a mostani pénzviszonyok közt felmerült nehézségekkel megküzdeni. Ne csodálkozzunk azon, hogy ez küzdelmet okoz, mert a jelenlegi pénz­viszonyok közt még a leggazdagabbak­nak is fejtöréssel jár, hogy vagyonaik fenntartását mikép igazgassák. Mikor pénz kell, a földekből, házakból, részvényekből, — bármennyi van is — nem lehet törni, eladni pedig az idő nem alkalmas, sem a kölcsönvétel nem könnyű, sőt igen nagy terhekkel jár. Nálunk még ez idő szerint — főkép ha a várható tőkebevételek befolynak — válságos állapotról beszélni nem lehet és pedig annyival kevésbé, mert tudjuk, hogy törvényhatósági bizottság mindenkor haj­landó a nehézségek eloszlatása végett a hatóság segélyére sietni. A helyzet azonban eléggé komoly, s így nem csoda, ha olykor rossz pénzviszonyokról beszélünk. Ezen rossz pénzviszonyok helyes ellen­szere ez idő szerint csak az lehet, hogy a már meglevő kötelezettségekkel számot vetve a válság ellen tehető intézkedésekkel készen álljunk, s addig is, míg a helyzet megváltozik, újabb befektetésektől tartóz­kodjunk. Ez a mai helyzetre adható csekély ta­nács azonban a város összes pénzviszonyai­nak megítéléséhez nem elegendő, hanem, aki azokra nézve kellő áttekintést kíván nyerni, annak a város összes vagyoni vi­szonyait, az ingatlanokat, azok kezelési mód­ját, a tartozásokat, követeléseket, a költség­­előirányzat és zárszámadás adatait, s az egyes alapoknak természetét, egymáshoz való viszonyát, s e célból a városi vagyon fejlődésének történetét ismerni kell. E tekin­tetben a meglevő kütforrásokkal megismer­kedni az ifjúság feladata, mint amelynek kezébe a város jövendője, s a jövendő fej­lődés nélkülözhetetlen bázisa: a városi pénz­ügyek rendezése, — mely minden korban állandó feladatot képez, — letéve van, és egy ötszázszoros nagyítású csillagászati távcsővel, mely nyolcszáz kilométernyire­­ közelíti hozzánk a Holdat. Csak madártávlatból szemlélhetjük te­hát a „Föld leányát“, amint őt a Hellász örökké mosolygó ege alatt lakó görög nép teremtő képzelete elnevezi. Soha sem fogom elfeledni azt a gyö­nyörű látványt, mikor életemben először pillantottam meg nagy távcsövön keresztül a Holdat! Gyönyörű szép őszi este volt, amikor a hervadás még nem bántó s az elmúlás melanchóliája még nem érinti meg a lelket. A búcsúzó fáradt napsugár még ott reszketett a sárgáló vadgesztenye lombokon s rózsa­színű fátyolba burkolta a hófehér kupolákat, amelyek egyikében már a Holdra volt be­állítva a távcső. És én bele néztem ! És ott állott előttem ragyogó pompá­jában szépséges bolygó társunk, égi pályán­kon hűséges kísérőnk! A Holdon a felkelő Nap arany sugarai vakító fénnyel világították meg a keskeny sarló alakot s a fényhatár szélén ragyogó hegycsúcsok emelkedtek ki a sötét éjszakából. Az óriási kiterjedésű krá­terek mélyén még ott ült az árny, de a meg­világítás lassú előre haladtával a koromfekete völgyekben fényes apró pontok, mint meg­annyi ragyogó csillagok gyűltak ki a ma­gasabb ormok, hogy később fénygyűrűkké olvadva össze­ragyogva emelkedjenek ki a völgyeket boritó árnyék sötét tömegéből. Oly fölséges látvány nagy távcsővön keresztül ez a gyönyörű égi­test, hogy az elfogadásnak mélységes érzete vett rajtam erőt! Hiszen oly ünnepies volt a hangulat s oly áhitatos a csönd! A kicsiny falura ráborult az este, a fenyők illata felhatolt a nyitott kupolába s az ünnepies csöndet nem zavarta semmi, csak a távcsövet hajtó óragép muzsikált, zizegett finoman, halkan s oda­kint a falevelek közt suttogott lágyan az esteli szellő. A csillagos ég bámulatos tiszta­ságban ragyogott, de erősebb nagyításoknál, földi légkörünk nyugtalansága következtében reszketni kezdett a távcső látómezejében az éj királynője, mintha átlátszó saranytenger hullámzott volna rajta végig, de a ragyogó hegységek mindamellett bámulatos tisztán és élesen látszottak. Valóban nem csoda, ha ez az elragadó látvány a maga különös varázsával annyira elbűvölte a kutató csillagászokat, hogy egy egész emberi életet képesek voltak e ma­gasztos tudománynak szentelni. Az „Éj Királynőjének“ is vannak hű­séges lovagjai. Kecskeméti Napló 3. oldal.

Next