Kecskeméti Napló, 1913. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1913-02-01 / 27. szám

Az állam ás a szövetkezeti ügy, Bármelyik állam költségvetését ta­nulmányozzuk át, mindegyikben tete­mes összeget találunk, amelynek ren­deltetése a különböző célú szövetkeze­tek alakulásának előmozdítása s a meglevő szövetkezeti intézmények fej­lesztése. Jóformán a magyar állam költségvetése az egyetlen, amelyben szégyenkezve húzódnak meg a szö­vetkezetek fejlesztésére szolgáló cse­kélyke összegek. Ha elgondoljuk azt, hogy pl. Poroszország és Bajorország annak idején sok milliót áldozott, hogy a szövetkezeti élet egyik-másik ágát fejlessze, sőt még a merkantilista Svájc és Anglia is tud a szövetkezetek érde­kében. áldozatot hozni, igazán csodu-i- kozni kell, hogy a mindenkori magyar kormányok miért ijedeznek annyira a szövetkezetellenes körök lármájától s az állam miért nem iparkodik a maga jelentékeny anyagi eszközeivel a szö­vetkezeti fejlődés szolgálatába állani. Valamennyi miniszteri tárca költ­ségvetését átlapozva, egyedül a föld- mivelésügyi minisztériumban találunk kisebb-nagyobb összegeket, amelyeket bevallottan szövetkezeti célokra kíván­nak fordítani. Egyben itt megállapít­hatjuk azt is, hogy a törvényhozás ál­tal megszavazott összegeket a földmi- velésügyi minisztérium a szövetkezeti mozgalom kellő ismeretével használja fel. Kifogás legfeljebb csak az ellen lehet, hogy azzal szemben, amit pél­dául ipari vagy kereskedelmi célokra fölöslegesen eldobálnak, a szövetkezeti mozgalom támogatására fordított ösz- szeg elenyészően csekély. így a többek között a földmive- lésügyi tárca költségvetésében 600,000 koronás tétel található gazdasági irányú szövetkezetek és közérdekű vállalatok létesítésére és támogatására, valamint az állatbiztosítás segélyére. A múlt évben hasonló célra 50,000 koronával kisebb összeg volt a költségvetésbe beállítva. E tekintetben tehát javulást konstalálhatunk s a költségtöbbletet a miniszter azzal indokolja, hogy a jövő­ben fokozottabb mértékben akarja tá­mogatni a szövetkezeteket az irányban, hogy saját otthont szerezzenek s azon­felül az állatbiztosító szövetkezetek tervszerű alakítását, szaporítását kívánja előmozdítani. Ez ellen — hitünk sze­rint — még Sándor Pálék sem emel­hetnek kifogást. Szövetkezetek támogatásáról a költségvetésben más helyütt nincs is szó. Ami a szövetkezetek állami támo­gatását illeti, erre a célra a földmive- lésügyi miniszternek az országos köz- gazdasági alap áll rendelkezésre. A cim után ítélve, azt hihetné az ember, hogy ez az alap gazdag kassza, amelyből bőségesen telik minden közgazdasági vállalkozás fejlesztésére. Sajnos azon­ban, a szomorú tapasztalat mást mu­tat. A közgazdasági alapból kellene például gyarapítani a gabonaraktár- szövetkezeteket. Ezzel szemben azon­ban azt olvassuk, hogy ilyen szövet­kezetekre a magas gabonaárak követ­keztében nincs szükség. Igen mostoha elbánásban részesülnek a pinceszövet­kezetek, valamint a tejszövetkezetek. De jól esik tudnunk azt, hogy a föld- mivelésügyi miniszter jelentékenyen tá­mogatta a Gazdák Biztositó Szövetke­zetét, amely a népbiztositást akarja fel­karolni. Valamint örvendetes az a jelentés is, hogy a földmivelésügyi miniszter a közgazdasági alapból jövőre a termelő és értékesítő szövetkezeteket is támo­gatni kívánja. E tárgyban most folyik a pénzügyminiszterrel a tárgyalás. A gőzeke-szövetkezetek közül az elmúlt évben a Komáromban megalakult felső­dunai gőzeke-szövetkezet részesült se­gélyben. Ha ezekhez hozzávesszük még azt, hogy a telepítési alap terhére né­hány telepes községben az ott sikerrel működő szövetkezetek kapnak néhány ezer korona segélyt házépítésre, hát akkor ki is merítettük az állami támo­gatás mértékét. Világos, hogy sokkal- sokkal többet lehetne és kellene tenni. Új értékes tárgyak a múzeumban. A városi múzeumról vajmi keveset hall a közönség. Nem mintha nem lehetne a múzeum anyagáról s a tervekről nagyon sok és érdekes dolgot írni, hanem mert azok, akik hivatva lennének, hogy a nagy közönség időnként értesülést szerezzen a múzeum ügyéről, a legmélységesebb hall­gatás álláspontjára helyezkednek. Munka­társunk már több ízben érdeklődött náluk e tárgyban, de mindig csak mogorva vissza­utasításra talált, amely visszautasítás tónusa olyanféle volt, mint amilyen a szürke, csöndes kis bürokratákat köztudomásúlag jellemzi. Pedig a sajtó iránti ilyen maga­tartás egyáltalán nem praktikus, mert a kö­zönség nem szerezve tudomást a múzeumi tisztviselők működésének eredményéről, önkéntelenül is az illetőkre nem hízelgő ag­gályai támadnak. Az újságíró azonban nem azért az ami, hogy meg ne tudja szerezni azt, amit akar. Azért is szereztünk híreket a múzeum­ból. A napokban történt ugyanis, hogy dr. Szabó Károly múzeumőr Csősz László rendőrbiztos inditványára és kalauzolása mellett kirándult Tatárszentgyörgyre, hogy az ottani régi pásztorélet emlékeiből össze- gyüjtsék az olyanokat, amilyenekkel múzeu­munk még nem rendelkezik. A kirándulás pompásan sikerült s körülbelül vagy 28~á~ maga nemében igen érdekes es értéRgfT tárgyakat sikerült potom pár koronáért összevásárolni. így ősrégi, művésziesen ki­faragott kézi rokkát, egy fanyelű borotvát, melyre a tulajdonosa, egy hires betyár­vezér saját kezűleg véste rá arcképét. Azonkívül egy kovácsolt vasból készült több száz éves vasviliát, ősi edényeket s számos a juhászéletből való, ma már nem készített tárgyakat. A kirándulókat Csősz Pál főkántor látta vendégül s kitünően meg- vpndécrpitp rí kei 4 .kirándulást többször ... O ' ■ - • meg fogják ismételni. Az iparos mint nevelő. Kétségtelen, hogy azóta a húsz esz­tendő óta, amióta az iparos tanoncok he- tenkint néhány órát pedagógiailag képzett tanítók keze és befolyása alatt töltenek, a tanoncnevelés ügye felette sokat javult. Mert most már a segédek is, akikkel a tanonc legtöbb idejét tölti, szintén része­sültek az iparos-iskola jótéteményeiben, ezek is szelídültek, okoskodtak, művelődtek, finomultak, tehát már példájuk utján is eredményesebben folynak be a tanonc jellembeli irányítására, mint annak előtte, az akkori Iskolázatlan, nyers és durva se­gédek társasága. Ma már minden városban van az iparossegédeknek önképzőkörük, ahol a szellemi továbbképzés mellett, nemcsak ártatlan és olcsó szórakozást találnak üres óráikban és nemcsak a lebujok testet és lelket ölő kártékony levegőjétől vannak megóva, hanem az összetartozandóság, a kollegialitás, a testvériség nemes érzését is ápolják ifjú és fogékony lelkűkben. Ezt a nevelést már a tanoncévekben meg kell kezdeni. S ez a fontos és nemes | feladat elsősorban a mester feladata. I Tudjuk mindannyian, hogy a régi :ola csak tanított, de keveset nevel. Az :olázásnak mai modern iránya azonban igköveteli, hogy ne csak a tantárgyat íitsa az iskola, hanem az erkölcs és :elem nemesítésével is foglalkozzék, azaz gy neveljen is. Erre a célra a rendes iskoláknák meg vannak a maguk eszközei: az intézeti nepek, az alkalmi figyelmeztetések, a fe- elmi szabályok és a vallás-oktatás kere- )e tartozó erkölcsi irányítás. És mégis mindez nem volna elegendő, a család a maga nagy befolyásával rf(pm jönne az iskola segítségére. Csak e k^t tényező együttes, egybehangzó műkö­dése hozhatja meg a kívánt sikert és ered­ményt. Előfizetési ár: flfe to to ^ to £ Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 8 kor. — f. Pgjípb. jjtlfKjBs faajS SP* 3 Egész évre 14 kor. — f. Félévre . . 4 . - . ■ 1 1 1 ■ ■ Félévre . 7 . - . Negyedévre 2 . — , BK 'Cngn dBÉggÉjP H fjB ■ 9 ^8 Negyedévre 3 „ 50 , Egyes szám ára 2 fillér. 8E yasíjr_ ßnnepnap0n 4, f;n Megjelenik minden nap reggel gl M ^ TELEFONSZÁM: 274. hétfő és ünnep utáni nap kivételével. El 89 * * Szerkesztőség és kiadóhivatal: <§jjC JkI llf-jJ® Égi Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János-utca 6. szám. ^ felvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus ^ — és Szél Nándor (ezelőtt G. Fekete Mihály) bérház második kapuján át. " |E könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám.- - - -i- —- i-ri-‘*--n---------1 — — ^ — -------------------------~ —■ - , -----------t- -ij-nn' .----------u-»*»- — ­II. évfolyam, 27. szám. Ára 2 fillér. Szombat, 1913. február 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék