Kecskeméti Napló, 1913. június (2. évfolyam, 125-150. szám)

1913-06-01 / 125. szám

A kereskedelmi szerződések revíziója. Kecskemét, május 31. A mezőgazdasági vámvédelem, melyet a legutóbb megkötött kereske­delmi szerződések biztosítanak, nem csupán egy-két embert érdekel, hanem az egész nemzetet, de leginkább érdekli a nemzet zömét alkotó földmivelő népet. A nemzet hozzájárulásával törvényesítet­ték ezeket a szerződéseket, a nemzet igazi képviselete, a törvényhozás szavazta azokat meg, azokon tehát változtatni a kereskedelmi kamarák, bankdirekto­rok egyoldalú óhajtására vagy a buda­pesti utca hangos szavú urainak kí­vánságára nem lehet. Csakis akkor szabad azokon változtatni, ha a nem­zet, vagy annak törvényhozása azt úgy kívánja. Megszavaztatni ebben a kérdés­ben a nemzetet nagyon bajos volna, de viszont a mostani törvényhozás döntése alá bocsátani a balkán keres­kedelmi szerződések revíziójának a kérdését, nem volna méltányos. A mostani törvényhozásnak más feladatai vannak és más célok megvalósítása érdekében ült össze az akkori törvény- hozás, amely a kereskedelmi szerződé­sek törvénybeiktatásával foglalkozott s annak minden egyes tagja már meg­alakulás előtt tudatában volt annak, hogy neki a vám és kereskedelmi szerződésekkel foglalkoznia kell és a nemzet a törvényhozás tagjainak .nagy többségét azzal a kimondott céllal vá­lasztotta meg képviselővé, hogy a ke­reskedelmi szerződéseket a nemzet igényeinek megfelelően fogja megköt­tetni és törvénybe iktatni. Világos ebből, hogyha a balkán kereskedelmi szerződések dolgában mindenáron a törvényhozás döntését kívánják provokálni, — amelyet mi is elfogadunk a nemzet döntésének, — akkor fel kell oszlatni a képviselő­házat s új választásokat kell elrendelni, amely választások képviselőjelöltjeinek már programbeszédjük alkalmával nyi- latkozniok kell, vájjon akarják-e a mezőgazdasági védelemnek, a nemzeti termelés védelmének olyfajta megcsor­bítását, mint azok akarják, akik a bal­kán szerződések revíziójának ürügye alatt a keleti államoknak akarnak a magyar mezőgazdaság rovására enged­ményeket adni. Úgy van úgy ; ebben a nemzetre nézve oly annyira életbevágó kérdés­ben nyilatkozzék, döntsön maga a nemzet. Ettől a döntéstől azonban éppen azok fáznak legjobban, akik a balkán szerződések reviziójának az ügyét felvetették, mert ők tudják leg­inkább, hogy Budapest még nem egész Magyarország, hogy a budapesti bankdirektorokból alakult úgynevezett vámpolitikai központ véleménye nem azonos az ország választóközönségé­nek a véleményével. A nemzet dönté­sét provokálni ily módon tehát igen bajos lesz, de azok, akik kezdettől fogva a legmerevebben ellene szegül­nek a vámvédelem csorbításának, leg­közelebb módot fognak találni arra, hogy a nemzet megnyilatkozhassék ebben a fontos kérdésben. A Kassára junius hó 18-ra össze­hívott országos gazdagyűlés lesz a megnyilatkozása a nemzetnek ebben a fontos kérdésben. A kassai gazdagyű­lésen képviselve lesz az ország minden vidéke, minden vármegyéje, sőt a leg­több községe is. Igaz ugyan, hogy a gazdagyűlés tagjainak többségét szűrös és mándlis atyafiak fogják alkotni, de éppen ez a körülmény bizonyitja azt, hogy a kassai gazdagyűlés a nemzet többségének a véleményét tükrözi vissza, hiszen a nemzet többségé nem száguldó autonobilról nézi a világot, hanem a szántó földről, ahol az egye­dül megfelelő formaruha : a mándlí és a szűr és a fontos talpú csizma. Ezt a dolgot különben nagyon jól tudják a mostani törvényhozás tagjai is és mi elfogadnók a mostani törvényhozás döntését is a mezőgazda- sági vámvédelem dolgában, csak attól félünk, hogy a mostani törvényhozás nagyon könnyen alárendeli akaratát a külpolitikának s igy megeshetik, hogy ebben a kizárólagosan belső gazdasági kérdésben a külpolitika szájaize szerint foglal állást, amelyről már is bebizo­nyosodott, hogy fontos, bennünket érdeklő gazdasági kérdéseket áldoz fel olyan külső dolgokért, ami iránt a nemzet teljesen közömbös. A nemze­tet közelről érdeklő kérdésben tehát feltétlenül a nemzetnek kell döntenie. Az első döntés egyelőre Kassán lesz s mi hisszük, hogy ennek a kassai döntésnek lesz olyan ereje, hogy a jövőben sem fognak merni egyetlen egy lépést sem tenni ebben a dolog­ban a nemzet megkérdezése nélkül. A szociáldemokrácia alaptételei. XV. közlemény. A szociáldemokrácia felfogása a munkáról. II. rész. Ha a testi és a szellemi munka érté­kelésénél, de általában a munka értékelé­sénél az igazi és helyes álláspontot akarjuk megtalálni, akkor mindig szem előtt .kell tar­tani azt a vezérgondolatot, hogy a munka erőssége és súlya, tehát az abból eredő teher nyomasztó érzete nem csupán az izom­munka nagyságától függ. A turista ugyan­azt az utat teszi, mint a vezetője és mégis a turista a legnagyobb örömet és szóra­kozást, sőt pihenést és üdülést érzi az út után, a vezető pedig holtra fáradva pa­naszkodik a sok fáradalom miatt. Ezzel a gondolattal megpendítettem a második kérdést, amit meg akarok világí­tani. A munkánál általában, a testi mun­kánál is az izomzaton és a tevékenységet irányitó agyon kívül van még valami más is, amit figyelembe kell vennünk! Minden öntudatos tevékenységnél a testi erőn és az agy munkáján kívül ott a lélek mun­kája — az akarat. Épen az akarat az, ami a többi működő tényezőt, t.' i. az izmok és az agy munkáját megelőzi, mozgásba hozza és a már-már hanyatló erőt újból megacélozza! Tehát a munka értékelésénél okvetlenül figyelembe kell venni ezt a tényezőt is — ezt az erkölcsi tényezőt. Ezt az erkölcsi tényezőt felejti ki a szociáldemokrácia világnézete a munka ér­tékelésénél és ez által a munka értékét megzavarta és leszállította. Mikor Miguel kormányférfiú azt mon­dotta : „Erkölcsi elvekkel nem lehet vasú- takat építeni!“ — akkor csak szellemesen fejezte ki azt az elvet, amely az egész nemzetgazdaságtanból kiküszöbölte az er­kölcsi elveket és szempontokat. Az utóbbi magyarországi vasútépítési milliós sikkasz­tások világosan megmutatják, hogy erkölcsi elvek nélkül még sem lehet vasútat épí­teni, tehát vason, fán és földtöltéseken és egyéb ide szükséges anyagon kívül kell még más valami is, amit a valóságban nem mérhetünk még, de mégis óriási ha­tással és döntő jelleggel irányítják a való­ságot és ezek az erkölcsi elvek, az er­kölcsi tartalom, De nem e szempontból akarom itt a dolgot beállítani, hanem arra akarok rámu­tatni, hogy bár az akarat kifejtése nélkül semmiféle munkát nem végzünk, mégis óriási a különbség abban, hogy valami külső kényszer-e az, ami az embert mun­kára hajtja, vagy belső elhatározás és kötelességtudás vezérli-e az embert ? Külső kényszerűségből végezték a munkát a rabszolgák — és épen nem állanak távol tőlük mindazok, akik csak azért dolgoznak, hogy éhen ne haljanak és akik a munkát azonnal félretennék, mihelyt ez az ok megszűnik ! Ha egyszer a munkát kellene eltemetni, hányán ma­radnának otthon a temetésről?! Mikor pedig a szociáldemokrácia proklamálja és egész rendszerét arra épí­Előfizetési ár: % % 1 % í • Előfizetési ár: Helyben hdzhozjhordva: «1Wdékre Postdn kü,dve: :re í wC SKc IflBI I ^" —-Negyedévre 2 , - . ^ ’^0% • 1^# ü W Negyedévre 3 . 50 Egyes szám ,ára 2 fillér. A — Vasár- es ániiepr,erőn 4 fill. Megjelenik minden nap délután Ép ÉMHfck. I TELEFONSZÁM: 274. vasár- és ünnep nap kivételével. H Hg * * Szerkesztőség és kiadóhivatal: S |L ü ÍLJi 81 Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János-utca 6. sz„m. W ™ W W . Elvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus H és Szél Nándor bérház második kapuján át. W könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: POPITY JÁNOS Df. j Független politikai napilap. | , KECSKEMÉTi'a^PLóTpkiadá társaság. I I ti. évfolyam, 125. szám Ara 4 fillér. Vasárnap, 1913. junius 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék