Kecskeméti Napló, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-226. szám)

1913-09-02 / 203. szám

Életpályák. Kecskemét, szept. 1. Minap hivatalos hirdetése járta be a lapokat: állatorvosok kerestetnek. A fölhívás kiemelte, hogy az állatorvosi főiskolán 600—800 koronás ösztöndí­jak állanak a hallgatók rendelkezésére ; az ösztöndíjak számát épen most emel­ték s az ösztöndíjak élvezői nem is kö­telesek — mint más pályákon — állami szolgálatba lépni. Szóval: állatorvosokat keresnek. — Mikor ez a fölhívás megjelent a lapok­ban, az állatorvosi kar óvást emelt. Ki­fejtették, hogy nem állatorvosokat, ha­nem csak állatorvostanhallgatókat ke­resnek. Az állam, ha akarna is, nem tudna állást juttatni az ösztöndíjakon kitanult állatorvostanhallgatóknak. Az állatorvos gyakornokok és okleveles állatorvosok százával vannak állás nél­kül. Milyen jövő vár tehát arra, aki a szirén hangoknak engedve az állator­vosi pályára adja a fejét? Vigasztalan helyzet! Ez a képe a többi szellemi pályá­nak is. Ott is szakasztott ilyen a hely­zet. Túlzsúfoltság az egész vonalon. — Sok az eszkimó, kevés a foka. Óvónők és tanítónők ezrével vannak alkalmazás nélkül. Már szinte közmondássá vált, hogy könnyebb valakit főispánná meg- megtenni, mint tanítónőnek kineveztetni leányainkat, akik sok évi tanulás s köl­tekezés árán tanítónői oklevelet találtak szerezni. Az ügyvédek ma már annyian van­nak, hogv a törvénynek kellett közbe­lépnie. Az „ügyvédirtó“ törvény meg­nehezíti az ügyvédi oklevél megszerzé­sét. Így akarják az ifjúságot elriasztani a túlzsúfolt ügyvédi pályáról. Az idők járása megnehezült fölöt­tünk: rossz időket élünk, rossz csilla­gok járnak. Megnehezült az élet min­den kenyérkereső pályán, de leginkább a szellemi életpályákon. A nemzet ve­zető eleme, az értelmiség a cifra nyo­morúságnak a rabja. Mindinkább elő­térbe jutnak a gyakorlati pályák, ne­vezetesen az ipari és kereskedelmi pálya, melyeknek mindegyike anyagi és egyéni függetlenséget, nyugodt megélhetést biztosit. Mégis mit látunk? Ahelyett, hogy az élet gyakorlati irányát értékelnék a szülők, nálunk mindenki „urnák“ igyek­szik nevelni fiát. Mindenáron urat akar­nak nevelni gyermekükből, ha nincs is hajlama, vagy tehetsége a tudományos pályára. Ez az urhatnámság a megölő be­tűje iparunk és kereskedelmünk fejlő­désének, haladásának. Ipari, kereskedelmi és gazdasági hátramaradottságunknak legfőbb oka az, hogy fiaink nem azon a téren keresik boldogulásukat, ahová egyéni rátermettségük, hajlamuk eleve kijelöli őket. Mennyi munkaerő marad igy par­lagon a hazának végtelen kárára. Mennyi egzisztencia törik le a lateiner pályákon, ahol épen boldogulását kereste jobb sorsra érdemes fiatalságunk. Szakitanunk kell a társadalmi fél­szeg felfogással, amelyik csak a hiva­talnok emberben lát urat, holott ez a vagyonilag és egyénileg független ipa­rossal és kereskedővel szemben való­sággal rabszolga. Szakítanunk kell a múltnak hagyományaival s a családi hagyományokkal, mely a gyakorlati pá­lyákat lekicsinyli. Értsük meg az idők forgását, a gyakorlat'' élet szavát. A technikának mai fejlődése egész sorozatát nyitotta meg a müipari ke­nyérkereseti ágaknak, melyek biztos jö­vedelmet nyújtanak. Ott van például az épitőipariskola, az iparművészeti is­kola, az ipari középiskolák (gépészeti középiskola stb.) és a különféle szak­iskolák. Ezen nagyobbrészt három évi tanfolyamok elvégzése után 17—18éves korukban már szép keresethez jutnak az ifjak, mig a tudományos pályára ké­szülő fiatalság akkor még az iskola pad­jain görnyed és fél az érettségi vizs­gától. Nagy felelősséget vesz magára az a szülő, aki a középiskola elvégzésére erőlteti gyermekét, bár annak épen a szellemi pályára nincs rátermettsége. Az a gyermek józan eszével és életrevaló­ságával talán boldogult volna a mü­ipari pályán, de igy tucatember válik csak belőle s megreked valamelyik hi­vatalszobában. Elégedetlen lesz sorsával s nyűge a társadalomnak. S boldog­talanságát egyedül szülei rövidlátásának köszönheti. Félre a társadalmi előítéletekkel, s akkor beszélhetünk a magyar ipar és kereskedelem jövőjéről! Bagi átadja hivatalát. Nyugdijkérvénye elintézéséig — szabadságon. Bagi László helyettes polgármester még augusztus 28-án beadta nyugdíjazása iránti kérvényét. Negyvenegy évi városi szolgálata után s miután december 31-ike óta teljes 8 hónapon keresztül két terhes hivatalt látott el a legnagyobb lelkiismeretességgel telje­sen ingyen a th. bizottság felkérésére: visz - szavonul a jól megérdemelt nyugalomba. Nyugdijkérvényét a th. bizottság a szep­tember havi közgyűlése fogja elintézni és hisszük, hogy ez a közgyűlés le fogja róni iránta a hála és elismerésnek azt az adóját, melyet Bagi László rosszakaróinak minden ellenkező híresztelése ellenére hasznos te­vékenységével kiérdemelt. Nyugdijkérvénye elintézéséig Bagi László szabadságot kért és kapott a tanács­tól, 41 évi szolgálata alatt először. A sza­badsága idejét a helyettes polgármester arra használja fel, hogy hivatalát átadja. Az át­adás már folyamatban van. Tegnap, vasár­nap délelőtt 9-tól 10 órától a helyettes pol­gármester a bizottság közbenjöttével átadta Sándor István polgármesternek a házi pénz­tárnál a város belső kasszáját. Az átadásnál eljárt bizottság tagjai Tormássy Ferenc és Rapcsányi Kálmán főszám vevők, Tantó Sán­dor pénztárnok és Diószeghy József ellenőr voltak. Az átadott belső kassza a város tulaj­donát képező értékek, u. m. értékpapírokat és betéti könyveket tartalmazza és három KOBRÁK csőct-kiárúsitás!! 25 mxüxHlékot takarít meg;, aki cipő-szükségletét a Kobrák cipő­raktárban, Nagykőrösi-utca 12. sz. alatt szerzi be, mig; a készlet tart. Előfizetési ár: K R ^ g Előfizetési ár: .. ^Helyben házhoz hordva: ttgÉgjÉK ' A egész kor.—f. I 14 ■ -Sfci: =: I XC V 9|\dl K#| I Í&T £(ftt «din ára M fillér. ^ Vasár- ét lanepnapor 4 ül* Megjelenik minden nap délután H I telefonszám: 274. ünnep kivételével. H H f # Szerkesztőség és kiadóhivatal: H Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, m., Arany János-utca 6. szám. ^g felvesz mindennap a kiadóhivatal Fejárat a Széchenyl-tér felól is, a katholikus v H és Szél Nándor bérház második kapuján át. könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelfis szerkesztő: POPTHf JáWOS Df. i Fttggetlen politikai napilap, j . kecsk^SöIXö II. évfolyam, 203. szám Ar« a miér Kedd, 1913. Szeptember 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék