Kecskeméti Napló, 1913. október (2. évfolyam, 227-253. szám)

1913-10-15 / 239. szám

2. oldal. zok éppen olyan kitűnő bolgár kertészeknek bizonyultak, mint maguk a bolgárok. A jég tehát meg lett törve. A földmivelésügyi minisztérium buzdításaira és támogatása mellett, mely főképpen a bolgár rendszerű kertészetre alkalmas földterületek megszerzésére irányult, valamint a kertészek elméleti és gyakorlati kiképzésére és hogy minél többen vállalkoztak bolgárrendszerű kertészkedésre. Úgy, hogy ma már lassankint kiszorítják, feleslegessé teszik a bolgárokat. Ezek tényleg lassankint vissza is húzódnak tőlünk és más országokban próbálnak szerencsét. Ugyancsak megjártuk volna tavaly is, ha csak a bolgárok kertészetére lettünk volna utalva, kik fegyver alá szólittatván, itt hagyták veteményes kertjeiket és legtöbb többé vissza sem tért, elesett a balkáni háborúban vagy munkaképtelenné lett. Éppen szombaton nyitották meg az Országos Kertészeti Egyesület nagyszerű kiállítását a városligeti iparcsarnokban. Ezen a kiállításon, mintegy tüntetésszerűen a legnagyobb részt juttatták a konyhakertészetnek és a kormány képviselője sietett kijelenteni, hogy többé nincs szükségünk bolgárkertészetre, mert ezt a mesterséget a magyar fiatalemberek oly tökéletesen elsajátították, hogy versenyképességük-kel még felül is múlják a bolgárokat, a mestereiket. Sőt az üzleti szellem, a piaci tájékozottság tekintetében sem hagynak fenn semmi kívánni valót. Pedig a bolgár , csak rokonszenves nemzet nekünk. Nem érinti rokonszenvünket ez a fordulat , sem. Mert hát mégis csak magunkon kellett segíteni és ez mintegy nemzeti ügy lett nekünk. De kérdjük, nem volnánk mi képesek magyarok és keresztények arra, hogy mindazokat a termelési, ipari és kereskedelmi egyedáruságokat, amelyeket a bolgároknál egy kevésbbé rokonszenves faj tart a kezében, onnét kiragadjuk és immár mi emancipáljuk magunkat a pénzvilág, a bankvilág, a kereskedelmi túlhatalmasság jármaiból. Hát nem ejt gondolkozóba ben ;nünket ez a szépséghiba, amelynek szem-tanúi vagyunk például ma is, hogy az ország szívének nevezett, tehát kell, hogy a legnemzetibb fővárosunk összes üzletei zárva maradnak, mert azok egy faj, egy vallásfelekezet kezében vannak. Itt vegyük fel a versenyt, azokon a területeken, amelyeket a nagyúri felfogáshoz, az urassághoz szokott magyar elég botorul idegeneknek átengedett, kik viszont még azt a szívességet sem teszik meg nekünk, hogy velünk társadalmilag, nemzetiig egybeolvadjanak, hanem mint a víz és olaj fekszik a két világnézet egymás felett. De soha össze nem vegyül: utóbbi két évben a vidék szépen indult fejlődése stagnál s még jó, hogy a visszaeséstől a polgárok áldozatkészsége meg tudta menteni. Pedig sok, igen sok baj van a vidéken, úgy a városokban, mint a községekben, amelyek orvoslásra várnak. A vidéki városok majdnem mind, Kecskeméttől kezdve végig, napról-napra súlyosabban érzik az általános és még folyton tartó pénzfeszültséget. Az utóbbi években a városok legtöbbje nagyobb szabástú gazdasági programot készített elő és dolgozott ki, amelyeknek megvalósítását csak az azok kiviteléhez szükséges pénz hiánya okozza. Ennek a káros hatása meglátszik nemcsak a városok háztartásának mostani rendkívüli zavarán, hanem a polgárság szorult anyagi helyzetén is. A városok beruházási programja mindenütt, az egész vonalon kátyúba jutott, sőt a városok pénzügyi helyzete annyira megromlott, hogy a legtöbb város a folyó kiadásait is csak nagy nehézségekkel tudja fedezni. Végzetes baj, hogy egész sereg gazda-sági és kulturális alkotások megvalósításá- ról kellett egyelőre lemondani, mert ez nemcsak a vidék fejlődésének rovására megy, hanem megtámadja a polgárság ekszisztenciális érdekeit is. A vidéki városok fejlődésének hatalmas lendülete megszaporitotta a munkaalkalmat s a munkáspolgárság ezreit tartotta fenn, látta el munkával. A beruházási program elakadásával megcsappant a munkaalkalom s rengeteg embernek megélhetése vált bizonytalanná, s így vált a városok baja a polgárság válságává. Ha pedig a vidéki polgárság létalapja megrendül, megérzi az egész ország. A városok óriási küzdelmet fejtenek ki, hogy ezt a veszedelmet ha nem is távolíthatják el, legalább csökkentsék. Minden igyekezetük odairányul, hogy jövedelmüket fokozzák, hitelüket biztosítsák. Ez a cél vezérelte a városok nagyváradi kongresszusát is, mikor a földgáz jövedelmezőségének a magyar városok háztartása részére való lekötését, azonkívül a városi kötvény jog, az átmeneti olcsó hitel engedélyezését kéri a kormánytól. Ezektől várják a magyar városok nehéz helyzetük javulását és azt remélik, hogy úgy meg tudják szerezni azokat az összegeket, amelyekre a beruházó program folytatólagos végrehajtásához szükségük van. Ha ezen törekvést siker kíséri, az ország javát is szolgálni fogja a városok akciója. Az állam érdeke is tehát, hogy a kormányhatalom honorálja a városok törekvéseit , fordítson több figyelmet a vidéki városokra és hiteligényeiket ne korlátozza. A vidéki városok fejlődése. A magyar sajtó állandóan csak a fővárossal foglalkozik s nagy ritkán ha szó esik a vidéki városokról. Ezt korántsem irigyeljük, de helyesnek tartanók, ha néha napján a közfigyelem a vidék felé is fordulna s a vidéki városok és községek ügyei iránt is megnyilvánulna a közérdeklődés s irányadó helyről juttatnának a jó vidéknek is némi erkölcsi és anyagi támogatást, amire nemcsak a fővárosnak, de a vidéknek szintén nagy szüksége van. A vidék teljesen magára van hagyatva, aminek kárát különösen a mostani gazdasági pangás idején nagyon is érzi. Az Kecskeméti Napló 129. szám. HÍREK. Őszirózsa . . . Ónszinü őszi felhők boronganak szerte az égbolton... A sárguló falevelek, melyeket rőt aranyszinbe varázsolt a megtört őszi napsugár, most nedvesen, összezsugorodva esnek a földre... A ragyogó őszi hervadás, mely milliárd szinkeverékével festői szépségbe varázsolta a megszakadozott köntösű ligetet, szintén elmúlt... Nem zörgeti már a vígan szökdécselő szellő a harasztot s a hulló falevelek sárgásbarna szinét piszkosra mázolja a vizes fekete föld . . . Elmúlt az ősz romantikája is, az ábrándos hervadást felváltja a hideg, kegyetlen őszutó szürke sivársága . . . S amikor a közeli tél néma komorsága ránehezedik a lelkek világára, amikor a ködös borongás úgy erőlködik, hogy ennek a szürkeségnek lélekölő, tompa, buta fátyolát rávonja a mi ifjú lelkünk fölényesen szemlélődő szemeire, akkor valami lehelletszerű, andalító illat, lágyan csókoló selymes hangulat suhan végig a leányszívek titkos kamráin, az ifjú lelkek szakadékos rögein. Az őszirózsa ez, mely halványlila szirmait bágyadtan kezdi kibontogatni íróasztalomon. A kócos bóbitájú fehér crizanténum, az elmúlás, a hervadás megrázó titkának misztikus virága. Illata nem pazar, mint a tearózsáé, nem oly kábító mint az egyptomi szekfűé, hanem oly szelíd, hangulatos, titokzatos, mint maga, az ősz virága . . . Szeretném keblemet teli szívni végtelen sok őszirózsa misztikus illatával, szeretném, ha minden szívnek ritmusa megérezné csodálatos titkát. Az elmúlás birodalmában is nyílnak virágok, enyhe, bánatos őszirózsák. Az elmúlásban, a heorvadásban is vannak nagy szépségek, fönséges gondolatok; nem az a tudat, hogy a hervadás után jó a tavasz, hanem magának a végnek, ennek az őszirózsás, temetői hangulatú végnek, békének, szeretetnek kiérzése a szivek mélyén . . . A tiszta lélek, melyre nem tapad a kavargó élettörtetés sara, melyből kiömlik az emberszeretet tiszta aranykora, mély szemeivel mindig azutolsó lépcsőre tekint, ahol egy cserép halványlila őszirózsa jelzi azt, hogy itt más világ van, hogy itt le kell dobni minden salakot s bele kell olvadni a lélek, a béke, a csoda, a mindenség misztériumába. Ezért őrzöm én asztalomon az őszirózsát, ezért tartom én a legbűvösebb, sokatmondó virágnak azt, melyet ilyenkor nagykendős anyókák féltve visznek haza a piacról, hogy kiültessék azok sírjára, akiket nagyon szerettek. Bodócs Gyula: * Időjárás. A magyar királyi meteorológiai intézet jelentése a mai napra: Jelentéktelen hőváltozás várható, elvétve csapadékkal. * Pályázat a h. polgármesteri állásra. A helyettes polgármesteri állásra a mai napon Szegedi György tanácsnok beadta pályázati kérvényét. * A XII. Országos Katholikus Nagygyűlés alkalmával november 8. és 11. közt több katholikus egyesület és intézmény is ülést tart, így az előkészítő bizottsághoz erre vonatkozólag a következő bejelentések érkeztek : Aquinói Szent Tamás Társulat, Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, Katholikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete, Katholikus Középiskolai Tanáregyesület, Katholikus Leányok Országos Szövetsége, Katholikus Legényegyesületek Országos Szövetsége, Katholikus Népszövetség, Katholikus Patronage Egyesület, Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetsége, Középponti Oltáregyesület, Magyarországi Abstinens Kereszt Egyesület, Magyar Keresztény Iskolatestvérek Képző és Segélyző Egyesülete, Magyar Keresztény Munkásnők Országos Szövetsége, Magyarországi Katttholikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Máriakongregáció, Országos Magyar Cecilia Egyesület, Országos Magyar Katholikus Egyesület, Szent Alajos Társulat Segítő Egyesülete és Hölgybizottsága, Szent Ferenc III. rendje, Szent István Fillér Egyesület és Szent István Társulat. * Pályázat: Dr. B. Kiss József árva-széki jegyző az árvaszéki ülnöki és első aljegyzői állásra benyújtotta pályázati kérvényét. * A siketnéma iskola államsegélye. A vallás- és közoktatásügyi miniszter egy ma érkezett leiratában tudatja a városi tanáccsal, hogy a siketnéma iskolára felvett kölcsön ez évi törlesztésére 6000 korona államsegélyt folyósított. * A kereskedelmi és közgazdasági kongresszus története. A nyár folyamán Budapesten megtartott Nemzetközi Kereskedelmi Kongresszus és Közgazdasági Tanfolyam történetét magyar, német és francia nyelven ma megküldötték a városi könyvtárnak. Ezzel kapcsolatban megkapta a város a Magyar Közgazdaság és Kultúra című s a magyar földmivelő életet teljesen felölelő, gyönyörű díszmüvet is.