Kecskeméti Napló, 1913. november (2. évfolyam, 254-278. szám)

1913-11-01 / 254. szám

II. évfolyam, 254. szám Ara * fillér. Szombat, 1913. november 1. Előfizetési ár: lj| JÉ IS % IS # .. Előfizetési ár: Helyben házhoz Egész évre 8"kor.—f. ISJKlilll JfeatreP fl I ^sz évre 14 kor. —f Félévre. .4 .­­ . gj I 1 1 I B félévre ■ 7 • “■ Negyedévre 2 . — . W&mr É» £ W B ^B^F É V Negyedévre 3 ■ 50 ■ Egyes szám ára 2 fillér. Vasár és ünnepnapon 4 fil­. Megjelenik minden nap délután II B telefonszám: 274. vasár- és ünnep­nap kivételével. Ija Bgf fjfl Gj x Szerkesztőség és kiadóhivatal: Is M Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, ül., Arany János­ utca 6. szám. Bl W felvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus és Szél Nándor bérház második kapuján át. TM könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: POPITY JÁNOS Dr. Független politikai napilap.­­ Laptulajdonos és kiadó: __________________ __________VV V­I a KECSKEMÉTI NAPLÓ lapkiadó társaság. Halottak ünnepe. Ez az ünnep a halottaké. A ha­lottaké, akik éltek, akik már megfejtet­ték ennek a csodálatos földi életnek nagy misztériumát. Akik már nincsenek beleszorítva ebbe az arasztnyi porhü­velybe, hanem nyugtalan energiák föl­szabadultak a földi bilincsekből s elre­pültek a sejtelmek, a vágyak, a remé­nyek titkos, szent birodalmába, ahol mind egyesülnek az Univerzum végte­len erői, ahol szem nem látta, fül nem hallotta nagy hatalmasság tartja őket össze, hogy aztán ők uralkodjanak a világ felett ... Mikor a haldokló természet va­rázsa belemarkol lelkünk mélységébe, mikor az elsárgult falevelek a nagy ter­mészet szemfedőjére szórják rá elhulló testüket; mikor mindenütt csak az el­múlás fájó érzete üti meg hangulatunk rezdülő húrjait s a küzködő ember csak a véget, csak a megsemmisülést látja úgy magán, mint a nagy természetben mindenütt, akkor valami szokatlan üte­met kezd kiverni, a szive s ott hagyja a világ zaját, elszalasztja a kalmári hasz­not, hogy új mezőkre szabadítsa ki réveteg szemekkel vajúdó lelkének eről­ködő indulatait. Kimegy ünnepelni, örö­met keresni a máskor félelmetes temető fönséges csöndjébe, élő virágokat szór a néma sirkantokra, bűvös illatú, bá­gyadt mindszenti rózsákat. Ezer és ezer ragyogó mécslángot gyújt a még soha föl nem nyílt kárpitokkal eltitkolt or­szágban, mintha csak világosságot akarna bevetíteni abba az ismeretlen világba, ahova mindnyájan elmegyünk, de ahova még nem tud bepillantani s csak a jók epednek érte titkos sóvárgással. Életet visz bele az örök nyugalom néma szen­télyébe, mintha csak erőszakkal mondani akarná, nem, az nem lehet, ha minden virág elhervad is, de ezek feszülő ener­giák itt, a lázas agyamban az, erőlködő nagy indulatok itt a lelkem mélységei­ben, a szűzi, szent érzelmek hárfahangú muzsikája itt a tüzes szívemben, ezek­nek élni kell tovább a titkok hazájában. Ilyen drága kincsekkel telitett szel­lemét nem nyugtatja meg a születni, szenvedni, meghalni sivár filozófiája, a megsemmisülés terméketlen nirvánája. Új, világító üstösöket kutat a szürke ködökben, fényt, világosságot akar bevetíteni a halál térségeire. Ezért te­remti meg a Halottak ünnepét, amely nem is a halottaké, hanem a mienk, élőké, akik sirontúli ideálokat terem­tünk magunknak s a hit szövéseké­nél látomásokat élünk át az élet örök diadaláról s örömittas mámorunkban a sötétség bukását megüljük a Halottak ünnepén. Azt olvassuk a profán tudomá­nyok könyveiben, hogy a természet háztartásában nem veszhet el egy könycsepp sem. A mindenség hatal­mas vegykonyhájában átalakul, él, sze­ret, csatáz minden parány, új szint, új ruhát ölt, de lényege megmarad mind­örökké. Csupán az öntudatos szellem, a sokat szenvedő, kifürkészhetetlen, csodákat művelő emberi lélek erői semmisülnének meg mindörökre, az igazság érzetével kielégítetlenül ? A halhatatlanság problémája ez, mely évezredek óta izgatja már a sok millió emberi szellem tudásvágyát s halhatatlanság gondolata, melyet még­­ nem mert kétségbevonni senki, csupán­­ átformálta a maga élete, a maga filozó­fiája szerint s kiszínezte a saját képze­letvilágának megfelelően. A korlátolt ész nem tudja átfogni tartamát; titkai­nak kutatásánál a végtelen mélységek örvényeibe szédül még a legragyogóbb elme is s csak bámulni lehet belé ré­vedező szemekkel, mint a tenger vég­­hetetlen árjába. Csak a hit világa, az osztó igazság érzete, a szívünk sejtése s az, mely fénysugárt vetít az örökké mozdulatlan kárpitokkal fedett csodás határokra, az Istenben való hit leg­gyönyörűségesebb világára. Ezt a halhatatlanságot ünnepeljük mi Halottak estélyén, amely tehát nem­­ a halálnak, hanem a halhatatlanság, az örök életnek ünnepe. Az a sok sok ezer kis gyertya, melynek ragyogó fénye a világosság mezébe vonják úgy a pompás kripták márvány szarko­fágjait, mint a gödrös sírdombokat, nemcsak a kegyelet adója, hanem a mi halhatatlanságban való hitünk be­szélő szimbóluma. Azt beszéli, hogy csak földön élők előtt vannak halottak, mert a halál csak kezdete a csodás lelki energiák új életének az igazak, a misztériumok országában. Világosítsuk hát ki Halottak esté­lyén sírjainkat. Bodócs Gyula, Kath. nagygyűlés feladatai. Magyarország katholikusai november 8—11. napjain tartják XII. évi nagygyűlé­süket Budapesten. Az Országos Kath. Szö­vetség, mint a nagygyűlések rendezője, a kath. élet és tevékenység széles mezejét átfogó gazdag és tartalmas programmot állított össze, melynek feldolgozása és az életbe átültetése bőséges gyümölcsöt igér. Mi őszintén megvalljuk a hitéleti, kulturális, szociális és gazdasági pontok között különösen két égetően sürgős, ki­válóan gyakorlati s ami fő, mindennél könnyebben kivihetőbb kérdést szerettünk volna látni: a vasárnapi munkaszünetről és a falu intenzívebb gondozásáról szóló kérdést. A mind ijesztőbben terjedő hitközöm­bösségnek egyik legfőbb okát mi ebben a kérdésben látjuk. A nép gyermeke fevetvén az iskola porát, összes szellemi táplálékát a vasár­napi istentiszteletekkel kapcsolatos lelki oktatásokból meríti, ami jó, ami üdvös, vagy a rossz sajtótermékekből, ami káros és veszedelmes. Már most, a különféle al­kalmak, a törvénynek hézagai százféle módot nyújtanak neki az istentiszteletek­­elhanyagolására s elkerülésére. Megfelelő lelki táplálékhoz nem jutván, annál mo­hóbb erővel szedi magába a minden utca­sarkon kapható filléres rossz sajtóterméke­ket, melyek lelkét lassanként megrontják s eldurvitják. Hogy minő káros következményekkel jár a szabadalmazott templomkerülés, a mindennapi élet sokkal is rikítóbb színek­ben mutatja, mintsem azt e helyütt bőveli­ a legbiztosabb óvszer kolera, tífusz és minden fertőző betegség ellen. —­Kitűnő víz, mely bor­nak fűszer, — betegnek gyógyszer, — egészségesnek óvszer. — Egyedelárusitás: savany­­viz Gyenes L. és Fiai cégnél, Kecskemét. A SZÁNTÓI

Next