Kecskeméti Napló, 1913. december (2. évfolyam, 279-301. szám)
1913-12-02 / 279. szám
2. oldal. Kecskeméti Napló A dáridó és kártya áldozata. Sikkasztó honvédhuszárfőhadnagy. A sikkasztó megszökött Kecskemétről. — Saját tudósítónktól. — Napok óta szenzációs sikkasztásról suttog a fáma, amelyet állítólag egy számvevő honvédhuszárfőhadnagy követett el a Kecskeméten állomásozó első honvédhuszárezred pénztára ellen. Miután a városban széltében-hoszszában beszélnek erről a kínos ügyről, nem zárkózhatunk el annak megírásától, hogy az illetékes katonai parancsnokságnak módot adjunk a terjedő hírekkel szemben a való tényállás megismertetésére. A kávéházi kártyaasztalok és éjszakai dáridók ismert alakja volt Kecskeméten Gerenday János számvevő honvédhuszárfőhadnagy. Nagy lábon élt, rangosan költekezett, ismert volt pezsgős mulatozásairól, melyeket legtöbbször a Royalban rendezett és hazárd kártya szenvedélyéről. Senki sem tudta, honnan szerzi a pénzt tékozló költekezéseihez. Végre kipaatant a szomorú és szenzációs titok: Gerenday János honvédhuszárfőhadnagy állítólag tetemes összeg erejéig — 20 ezer koronát meghaladó öszszegről rebeg a fáma — megkárosította a reábízott katonai pénztárt. Az állítólagos sikkasztást hír szerint a közelmúltban megejtett rovancsolás fedezte fel. A bűnös főhadnagy, mint beszélik, lelepleztetvén, három napi szabadságot kért és kapott, hogy Budapestre menjen és a sikkasztást rendezze. Hétfőn, a múlt héten kellett volna visszatérni szabadságáról, de nem jelentkezett, hanem hír szerint megszökött. Azt hiszik Budapesten rejtőzik. A szenzációs sikkasztás körül mind sűrűbb szövedéke fonódik a különféle ellenőrizhetetlen híreszteléseknek s állítólag a bűnös főhadnagy Kecskeméten szökése előtt másokat is tetemes összeg erejéig megkárosított, nagyobb összegeket csalt ki több egyéntől kölcsönképen s az igy kicsalt összegeket is magával elvitte. Várjuk, hogy a katonai hatóság világosságot kérit erre a kinos ügyre. A jogászbál. A Rákóczi boulevard villanypóznáin rezgő lila fényt szórnak magukból az izzva lecsüngő ívlámpák. Pöfögő autók vakító reflektorokkal száguldoznak az úttesten, magánhintók előtt a paripák patáitól pattog a kövezet, bérkocsik is jönnek gyors egymásutánban, mindmegannyi megáll a kaszinó fénytől sugárzó palotája előtt s akik kiszállnak: lakkcipős, frakkos, cilinderes jogászgyerekek, fehér, rózsaszínű, halványkék ruhás trilányok a mamákkal, tele táncolni, mulatni vágyással, idősebb urak, akik csak azért jöttek el, hogy itt legyenek. Fönn az emelet vesztibüljében áll egy sereg frakk, itt-ott egy-egy smokking plasztronja villan meg, elvétve látható néhány nem táncoló zsakett is. Egy fehér asztalnál vesztegetik a belépőjegyeket, a szorgoskodó pénztárosra lágyan ráhajol egy műpálma , egyik sarokban a banda bőgőhordozója csendesen bóbiskol. A nagyterem ajtajában — ugyan kapunak is beillenék — két jól megtermett, nagybajuszú városi hajdú feszit peckesen. A nagyterem ezúttal kisteremnek bizonyult a hatalmas koncert- és bálközönség befogadására, régen, a régi jó világban volt talán csak ily illusztris társaság együtt a jogászok bálján. Tükrös gömbkörték hullatják a menynyezetről a szelíd fehér világosságot, a falak festése kedvezően tűnik a szembe. Az ügyesen elhelyezett kályházat felett új, modern beállítású és tárgyú freskók keltenek közérdeklődést. A nagy hallgatóság beszélgetve ül és tárgyalgat, a trécselésnek a tárgyát természetesen a toilettek képezik s a borgnettek villogva figyelnek. Bájos, virágkoszorús leányfejek összebújnak és tulajdonosaik kacagva dőlnek oldalt a föltétlen szellemes megjegyzésre. A hátulsó széksorokban a férfiaknak is jut hely, legtöbben azonban a kijáratra vigyáznak. Ott, ahol a terem ívesen összehajol, egy pulpituson a zongora előtt megjelenik egy fiatal lány habselyem ruhája, mintha szárnya volna, csillogó bogár szemeivel, szöghajában rózsakoszorúval, mintha nem is földi lenne, — de elkezd beszélni, prologizál s mond nagyon szépeket, ideálisokat, szellemieket. Táncra, hangulatra, vig jókedvre hiv modern rigmusa s a táncolni jött sereg lelkesen tapsol. Buday Dezső az úri lányokról értekezik s megállapitója annak természetrajzát s az úrilányt az ember (homo insipiens) rendjébe, a nő (femina mobilis) családjába és a (puella luxuriosa, saepe furiosa) rendjébe sorozza. E megállapítás után tér a tulajdonképeni tárgyra: a szellem éles, de fájást nem okozó késével boncolgatja az úri lányléleknek ezt az örökké megoldatlan problémát, amely azonban annyira szép, hogy érdemes vele tisztán azért a ellenértékért is foglalkozni, amit a lánylélek tenger mélyéből felszínre hozott fehér gondolatok nyújtanak : az úri lány lelke egy rózsafős gondolatai harmatos rózsák. A jelenlévő lányok kacagtak a szellemességeken, később pedig tökéletesen magukra ismerve az eléjük tartott képben komoly, őszinte szemekkel, mélázó magukbanézéssel, azután meg piskótakezeik meleg tapsaival adták helyeslésüket az ő filozófusuknak. A kék leányszobák asztalkáin mindenütt ott hever Farkas Imre verseskönyve, a tulajdonosnők már szinte betéve tudják azokat a csengő rima, szép eszméjű verseket, amelyek a lányok poétájának tollából folytak ki. Farkas Imrétől szavalt Füvessy Rózsika három köleményt, a költőt oly tökéletesen interpretálta és olyan elragadóan szavalt, hogy a számai után felhangzó jogásztapsok — az ablakok épségét "Veszélyeztették .Füvessy Rózsika már szavalóművésznővé lett, örömmel konstatáljuk. Rákos Mici a Traviata nagy áriáját énekelte el dr. Sántha Gábor zongorája mellett, mintha csattogó csalogány volna a torkában, úgy trillázik a magas regiszterekben is, könnyen, de olyan biztossággal száll a magasba, mint a sasmadár, játszik hangjának csengettyűjével s az tisztán cseng, mintha tündérek ráznának sok apró üveg csengőket. A Kaszinó ifjú falai még sohasem vertek vissza ilyen tökéletes hangokat s közönség még igy nem élvezett. Egy széles hullámokban rezgő költői lélek nyilatkozott meg ezután. Rédey Tivadar tárta ki lelkét néhány szép versében. A bánatos szemű poétát sok fehér keztyű megtapsolta. Végül Schoppelt Henrik zongorázott Bartók Bélától népdalokat mesteri precizitással, azután az estét székelyeknél festette meg billentyű-ecsetjeivel, azután meg a medvetánc darabját játszotta el művészi kivitelben. Vége a hangversenynek, székhorda 279. szám. zások, jön a cigány, cincog, a társaság kisebb-nagyobb csoportokba verődik, most látni csak meg, kik vannak a bálon, fényes urak, asszonyságok, előkelőségek, a grófi védnök, polgármester és úgyszólván az egész város. A hölgyek gyönyörű, kápráztató estélyi és báli torlettekben, dominál az új divatú felhallgatott ruha, rengő fejdíszek, csillogó ékszerek tarkítják a csoportokat. Az ifjúság talpában viszket a tánc, egyszerre csak Laci rárántja a csárdást, dokumentálva, hogy nem ütik a jogászt agyon! A táncosok szűknek találják a termet és szilajkodva indítványozzák, hogy: rúgjuk ki a ház oldalát! A parketten ropog a tánc, a melléktermekben üldögélnek a papák és a mamák, akik soha bálban még oly jól nem érezték magukat, mint ebben a jól sikerült, kerek mulatságban. Teljes volt a jókedv, a fiuk, lányok táncolva vigadtak, a szülők örültek, hogy a lányaik mulatnak, örült a terem, mosolygott a freskó, még a vendéglős is örült, hogy olyan sokan voltak. A teremben repülnek a frakkok, lebbennek a női selymek, pengenek a huszársarkantyúk, ha körülnézünk, sehol sem látunk ám kislányt ülve, a szemfüles rendezők Sikari Kovács Laci dirigálása alatt derék gyerekek voltak, táncoltak versenyt az önkéntesekkel, megfeleltek feladatuknak úgy, hogy minden ott megjelent kislány aranytintával fogja ezt az éjszakát a naplójába beírni. Nagy volt a táncok változatossága: a csárdástól a tangóig minden tánc a parkettre került (annyit azonban be kell ismernünk, hogy Kecskeméten még nem tudunk tangolni). A négyest két kólón táncolta pompás siker kíséretében. Utánna a csárdás oly hosszúra nyúlt, hogy a klarinétos csak három óra felé adhatta meg a jelt a szünórára. Szünóra után a végtelen szupécsárdások jellemzik a jogászok újrázó jókedvét, negyednyolc volt az idő, amikor Laci cigány véget vetett a zenének s haza mentek a lányok, legények. A megjelent lánykoszoru rózsái a következők : Bartha Margit, Biró Jolán, Balogh Margit és Teruska, Csekey Margit, Dékány Biri, Dékány Ilonka és Ducó, Endre Ilonka, Eszes Tilda, Francsek Irén, Fodor Baba, Füvessy Rózsi és Irén, Gerber Vilma, Gömöry Eszti, Kócsán Ilonka, Katona Irén, Kováts Lili és Ella, Lukács Sári, Móczár Margit és More, Mizsey Mókus, Menrád Eta, Sárkány Ilonka, Muraközy Rözsi, Nagy Kató, Nyirády Margit és Teruska, Papp Sári, Rákos Mici, Gröber Sári, Riezsánszky Ica, Révay Ilonka, Riedl Margit, Sárközy Mariska és Ilonka, Sátha Ilonka, Szabó Jolán, Szigethy Rózsi, Szelner Rózsi, Tóth Irén és Vilma, és Baross Margit. Dallos Kálmán. HÍREK. Kecskemét, dec. 1. * Időjárás. A magyar királyi meteorológiai intézet jelentése a mai napra: Változékony szeles idő várható sok helyütt csapadékkal (eső vagy hó), átmenetileg hőemelkedéssel. * Személyi hir. Gróf Ráday Gedeon főispán tegnap a déli gyorsvonattal visszautazott a fővárosba. * A város jövő évi költségelőirányzata. Ma kapta meg szerkesztőségünk a város jövő 1914. évi költségelőirányzatát és az ahhoz tartozó mellékleteket. Az előirányzatot tanulmányozni fogjuk s a felől állásfoglalásunkat és észrevételeinket annak idején a nyilvánosság előtt lapunk hasábjain megtesszük. * A közigazgatási bizottság ülése. A város közigazgatási bizottsága szombaton délután fél 3 órakor Ráday Gedeon gróf főispán elnöklésével ülést tartott, s melyen a szokásos havi jelentéseket és a folyó ügyeket tárgyalta.